Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-10-19 / 240. szám
VH. évfolyam. 940 diám. Kolosevártt vasárnap October 19. 1873. POLITIKAI NAPILAP. & ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egégi évre Félévre . • Egy negyedre írj Egy hónapra "?n IS SZERKESZTŐSÉGI IRODA. A lyeeumi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyeeumi nyomda „központi Irodájáéban, főtér, gr. ,j-j Teleki Domokos-ház. hy HIRDETÉSI DIJAK ötliftr hasábozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés nao BO h. —uuuuou ni bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél Kedvezményesé. fű “2___ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 86 kr. Reklamok: hlrfflérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, OCTOBER 18. A. határőrvidékről. Karánsebes, oct. 15. A határőrvidéki nép, üdvére vagy vesztére-e — nem tudom — a legnagyobb agitatióknak van kitéve. Nincs többé kétség, miszerint a túlnyomó többség Babesiu és Miletits urakat vallja prófétájának. Azon remény, melyet minden gondolkodni tudó hazafi e vidék polgárosításához kötött, úgy látszik dugába dőlt, s e vidékkel csak szaporodott a renitensek száma. Én már előre jeleztem e veszedelmes jelenséget néhány héttel ezelőtt e becses lap hasábjain közölt czikkemben, s azon óhajomnak adtam kifejezést, hogy legalább a románságot nem kell oda terelni, miszerint a szerb agitátorokra hallgatva, velük egy követ fújjon. Figyelmeztetésemnek semmi sikere nem volt. A kormány kezdettől fogva azt tanúsította több rendbeli intézkedéseivel, hogy a románság iránt bizalmatlansággal viseltetik , holott épen neki lett volna talán kötelessége lehetőleg tapintatosan járni el. Bogdán Jakab urnak Szörényvármegye főispánná kineveztetését az itteni románok sérelem gyanánt, vagy legalább is nem a bizalom jóléként fogadták. S ők e bizalmatlanságot hasonló bizalmatlanság??Itt fizetik agynyira, hogy a „P. Napló“ szerint a határőrvidéken a rend fenntartására az alkotmányos eszközök már alig mutatkoznak elégségeseknek. Hiában közölnek a hivatalos és félhivatalos lapok tüntető híreket a főispán itteni fogadtatásáról. A hibás lépés megtörtént, s attól félek, hogy azt még több hibával halmozzuk. Ebben fekszik a bajnak forrása, s nem abban, a mit a „P. Napló“ s vele több hazai lap feltalálni vél. A határőrvidéki néppel, mely századokon át engedelmességhez és rendhez szokott, kezdetben könnyen lehetett volna elbánni , hanem ezen nép harczra is edzett és ha erre felhivatik, attól sem retten vissza. — Bár mennyire igyekezem kikutatni az okot, mely a kormányt arra indítja, hogy az itteni románsággal ily bizalmatlan módon bánjék el, azt feltalálni képes nem vagyok. A román nemzet jelét a hazafiatlanságnak soha sem adta ; a magyar nemzet ellen ő soha sem hívta be a muszkát; nem kovácsolt terveket a birodalom felbontására sem olaszszal, sem poroszszal. Ha valaha fellépett jogai és kívánalmai érvényesítése végett, ezeket mindig hazánk területi épségének határai között igyekezett érvényesíteni. Ha netalán egyesek viseletéből más tűnnék is ki, az a küzdelem árnyéka, s az összes román nemzetnek nem róható fel bűnül. Az öl meg bennünket, hogy nem ismerjük egymást, s bár erre igen nagy szükségünk volna, még csak nem is törekszünk oda, hogy valaha egymást megismerhessük. Az a magyar alföldi polgártársunk az „oláh“-t legalább is félig vad embernek képzeli, mert soha sem látta, soha komolyan nem váltott szót vele. Ám szálljon le mindenki, kinek a jó ügy szívén fekszik, a román nép kebelébe, s vizsgálja meg elfogulatlanul annak intelligensebb embereit s magát a népet, vájjon akar-e muszkaországhoz tartozni, vájjon csakugyan gravitál-e kifelé. Én azt hiszem, — és ezt természetesnek látom, — hogy valamely nemzetiség csak az esetben gravitálhat kifelé, ha látja, s napról-napra arról kell meggyőződnie, hogy a . ir* 'lí&ftg csak aBiu újraírta ír. Bármit mondjanak is a nemzetiségi törekvésekről, a nemzetiségek öntudata sokkal tisztább, mintsem államellenes terveket forralna magában. S azok, kik őket folytonosan gyanúsítják s hazafiságukat minduntalan kétségbe vonják, higgyék el, hogy ezáltal semmi hasznot nem hajtanak a haza javára. Mint minden más kérdés, úgy a nemzetiségi kérdés is, bölcs és tapintatos megoldásra vár. Ez elől sem agyonhalgatással, sem annak elmérgesítésével kitérni nem lehet. A harczot pedig vinni — ad absurdum, egyik félnek sem állhat érdekében. Sőt, a magyar és román érdekek annyira azonosak, miszerint lelketlenséget követünk el a jelen l jövő iránt, ha azt kellőleg méltányolni elmulasztjuk. A belügyminiszter a következő körrendeletet intézte az összes törvényhatóságokhoz a vasúti balesetek iránt. A közmunkas közlekedési magyar királyi mainizteriumnak folyó hó 4-ről 17765 szám alatt kelt átirata szerint, a vasútvonalakon és állomásokon előforduló balesetek alkalmával, az, illető törvényhatóságok nem elég gyorsan intézkednek arra nézve, hogy nekik mindenkor bejelentetni szokott ily esetekben a bűnvádi eljárás mielőbb megindíttassék. Fölhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy alárendelt közegeit szigorúan utasítsa, miszerint ily esetekben felelősség terhe alatt teljes erélylyel és gyorsasággal járjanak el. Gr. Szapáry 8. k.“ — A Skele-féle szerződést — miként már említik — fölmondotta a hadügyminiszter. A pályázat kihirdetésének ideje nincs még megállapítva, de ha ki fog hirdettetni, ami sohá nem késhetik, akkor a pályázóknak mindenesetre vagy egy fél évi időköz fog engedtetni ajánlataik beadására. A feladat természetéből folyik, hogy a concursus feltételei egyes kisebb vállalkozók versenyzését kizárja, ellenben úgy halljuk, hogy az ország több vidékén, nevezetesen egy bizonyos iparág tekintetében Erdélyben is, a kissebb erők akként készülnek szövetkezni s maguknak tőkéket biztosítani, hogy a pályázatnál ajánlatuk mindenesetre tekintetbe vétessék. TÁRCZA. 4/m m ESFJtyiYEk JS 4 H4I.uk GMGR4TI0. (RalfsetM közlemények Lamamon művéből.) — Első közlemény. — (Vége.) A háború előtt, addig mig a szövetség alkotása körül folytak Porosz- és Olaszország közt az alkudozások, a magyar ügy nem igen került szőnyegre , csak itt-ott érintetik az mellékesen, így mártius23-án 1866 Lamarmora arról tesz említést, hogy Nigra egy Napóleon császárral folytatott társalgás benyomása alatt azt javasolja, hogy az olaszok kössenek ki az adriai partokon és nyomuljanak Magyarországba. „E tanács, jegyzi meg Lamarmora, egy különös találkozás folytán Berlinből is adatott. De ez eszme, úgy látszik, elejtetett, mert pl. május 24-én Govone többi közt azt sürgönyzi Lamarmorának, hogy Motke fölszólalt ugyan az iránt, hogy a magyarok támogatására összegek szavaztassanak meg, a kormány azonban ez indítványt nem fogadta el. Június közepe táján ismét szőnyegre került ez eszme Usedom egy sürgönyében . Kossuth és Klapka emlékiratokat intéztek az olasz kormányhoz. Ezen epizódot már részletesen ismertettük és igy ezúttal mellőzhetjük. Közvetlenül a háború előtt Barrahosz- szabb és fontos sürgönyt intéz Lamarmorához, melyben Bismarknak nézetét az olaszok haditervéről a következőkben reprodukálja : „Sajnálattal értesülök, (t. i. Bismark) hogy önöknél, mint látszik, a várnégyszögön akarják kezdeni a támadást, ahelyett, hog az adriai tenger felé fordulva, nyílt csatára kényszerítenék az osztrákokat. Más részről nem titkolhatom azon combinátiót, melyet szeretnék Lamarmora által elfogadtatni, és amely szerint közösen előteremtett pár millió segélyével Magyarországban hatalmas felkelést kaphattunk volna. A magyar vezérek, kiket láttam, mind én véleményemen vannak.“ „Én (Barral) erre azt válaszoltam mond szóval, hogy nézetem szerint elég erősek leülik, ha nem is hivatkozunk a magyar elemre. . . A magyar kérdésről részletesebben vtkozik Usedoiu június 17-iki jegyzékében, mden többi közt így szól: Van egy csalhatlan eszköz arra, hogy két hadsereg a leghathatósabb működést fejtsé ki egy közös területen, és e terület M a gyao rszág. A porosz kormány újabban gtlosan tanulmányoztatta a magyar kérdést; meggyőtt arról, hogy ez ország, ha Olasz és Porosszág által támogattatik, igen fontos hadászati Uszul szolgálhat. Küldjenek pl. az adriai tengereleti partjára egy erős expeditiót, mely a lőseret nem gyengítené, mert Garibaldi vezénylete a önkénytesekből alakíttatnék. A porosz koria értesülései szerint ez expeditio a magyarok szlá-___ | -------------------------------------------------- Idek közt a legszivélyesebb fogadtatásban részesülne , fedezné a Bécs felé nyomuló sereg oldalát és megnyitná neki e nagy vidék segélyforrásait. Viszont az osztrák hadsereg magyar és horváth ezredei csakhamar vonakodnának fegyvert emelni azon sereg ellen, mely hazájukban barátként fogadtatott. Észak felől egy lehetőleg nemzeti elemekből alakított „repülő hadtest“ nyomulhatna Magyarországba, hogy az olasz hadsereggel és az ezalatt már megalakult nemzeti haderőkkel egyesüljön. Ausztria mindinkább veszítene, mi egyre nyernénk és csapásaink nem végtagjait, hanem szivét érintenék. Ezen okoknál fogva tulajdonít a porosz kormány oly nagy súlyt a magyar kérdésnek. Azt javaslom tehát a florenczi kabinetnek, hogy készítse elő velünk közösen a szükséges költségek előteremtését és az egyébb teendőket !* Ezen jegyzék sok érdekes részletet tartalmaz még, melyek azonban nem tartoznak felvett tárgyunk keretébe, valamint Lamarmorának válasza sem, melyet e jegyzékre irt. Hogy azonban Lamarmora mint gondolkodott a magyar kérdésről, bizonyítják e sorai, melyeket jun. 15-én sürgönyzött Baralnak .’ „Ami a magyarokat illeti, úgy látszik Berlinben nem tudják, hogy Magyarországban nincsen most katonaság, és hogy az ország már föllázadhatott volna, ha erre hajlandó.“ SS A magyar olvasónak nem kell tovább is magyaráznunk, hogy mennyivel helyesebben láttak ezúttal ez olasz államférfiak (Cavour nyilatkozata kizárólag az államférfit éles ítélő tehetsége mellett tanúskodik — mint az e hazából száműzött és lelketlenül tévesen informált — emigránsaink. Talán nem sokára eljön majd annak is ideje, hogy leálcráztassanak, kik az akkori zavarokat „üzlet“ tárgyául tekinték. Most csak annyit, hogy az emigratio körében azok nem találhatók. Zágon,1873. oct. 9. Nyílt levél Bakcsi Ferenci urnak a -„Hele.dr~~~ ~~ (Végel Mi alapon és Komoly joggal, mondhattad hát te azt, hogy az árvaház csak kisasszonyokat nevel, kik apró czifra munkákat végezni igen alkalmasok lehetnek, — de a moslékos cseber fülét nem fogják meg ? . . . . Lásd barátom szájára szedve a dolgot, menynyi gyöngédtelenség, menynyi igazságtalan feltevés, s mily meggondolatlan előrevaló vád foglaltatik czikked folytatásában s anynyi, hogy a ki tégedet nem ismer, s az ily nemes ügyeket lélekből szereti, az czikkedre minden habozás nélkül azt az ítéletet mondja, hogy az tökéletes részakaratú ellenizgatás. Én nem mondom, mert én nagyon komolyan utánra gondoltam a czikk átalános tendentiájának, s ki tudom belölle venni azt, hogy te tiszta jóakarattal írtad. — De amint én ezt felteszem és elhiszem, úgy hidd el te is a nemes bárónőről s rólunk, kik mellette dolgozunk, azt, hogy mi meggondoljuk , mit csinálunk, s tedd fel rólunk azt, hogy a nevelésbe van anynyi belátásunk, van a nevelés átalános ügye iránt anynyi lelkiismeretességünk, hogy egy ily országosan mozgó ügyből scandalumot nem csinálunk. Nem barátom ! Mi igazi jóindulattal, a felelősség komoly érzésével, és a szegény árvák jelen s jövő sorsának lelkiismeretes fontolgatásával vettük lelkünkre ezt az ügyet. Kiindulási pontunk volt az a szomorú tapasztalás, mely szerint láttuk, hogy elhagyatott szegény árva leányok mivé lettek innen Oláhországba kihányatva. Az ilyenek szánandó sorsa mozdított munkára minket. S ha Isten éltet s velünk lesz, meg fogjuk mutatni azt, hogy Háromszéknek szegény árva leányait az ily hontalan siralmas hányatástól megmentjük, a nemzetnek s hazának megtartjuk, s felneveljük munkaszerető, sorsukkal megelégedni tudó, becsületes, erkölcsös, istenfélő leányokká s leendő nőkké. Vesd ki azért szivedből a mi fáradásunkróli reménytelen aggódásodat, — mely körökből vetted ezeket, s hol fogsz még hallani ilyeneket, mindenütt te magad igyekezzél az illetőket meggyőzni arról, hogy olyanok kezében van ez a szent ügy, kiknek benőtt már a fejek lágygya, kiknek van nevök, becsületök, jellemük arra, hogy egy ily nagy és szent dologgal könyeelműen nem játszódnak. Rendkívül sajnálom, hogy éppen az árvaház megnyitási ünnepélyére jött czikked. Végtelen keserű érzetet okozott az a lelkes bárónőnek. — De mindezen segit az idő, mely meg fogja mutatni, hogy a mi munkánk nem hiábanvaló, s megszégyenitni azokat, kik ez ügyben nem velünk, hanem ellenünk voltak. Demeter sánmér. " A város egy régi képviselőjének. Ön a „Kelet” tegnapi 238-dik számában egy hosszú czikkben cáfolja állításaimat, a képviselő választási tényeket velem ellenkezőleg adja olvasói elé, pártunkat, annak férfiait és képességünket kissebbíti, s mindehez joga van. Az alkotmányos életnek ez egy becses sajátsága. A közönség az érem mindkét oldalát látva, helyesebben itél és dönt. Nem veszem rész néven, sőt örvendek. Amit szó nélkül nem hagyhatok, amikre, mint igazságnak nevezett bátorságokra megjegyzéseim vannak, azok a következők . Ön ostromolja győztes pártunkat, mint baloldalit. Múlt alkalommal csak átalában vitattam, hogy a baloldaliság elvben veszélyt nem involvál. Most amaz elv alkalmazásául hivatkozni kívánok névsorunkra, ami mutatja, hogy a mi pártunk nem kialakult az ország nagy politikai pártállásai szerint. Mi nem nevezzük magunkat sem Deák-pártinak, sem balpártinak, mi azt mondottuk kezdettől máig, HÚSZEZER MERTFÖLE A TENGER ALATT-si-T\_j2l‘LJLiLjas3 vyrst. i « után francziából. ÖTÖDIK. FEJEZET. „Teljes erővel I“ (Folytatás.) Így ment az üldözés mintegy háromnegyed órán keresztül, anélkül, hogy csak pár lábnyira is megrövidítni képesek lettünk volna a távolságot. Világos volt, hogy e módon nem fogunk közeledni hozzá soha. „Ned Land I“ — kiálta a parancsnok. A canadai gyorsan elősietett. „Nos, Land, tanácsolja még, hogy vízre bocsássuk a csolnakot ?* „Nem uram. Mert e besztia, csak ha kedve támad, engedi magát elfogatni.“ „Mit tegyünk tehát ?*