Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-01-14 / 10. szám

1 forinttal kapható. Magyar Polgár 1874-dild nagy naptára“ kiadóhivatalunkban In jegyzője, sem körjegyzője; községi bírája pedig csak olyan volt, ki a képviselőgyűlések, annál ke­vésbé a közigazgatás és hatáskörébe helyezett kie­sebb bíráskodások vezetésére Írás­ és törvénybeli járatlansága miatt egészen képtelen, de annál ké­pesebb a képviselői testület határzatainak, ha nem kijátszására legalább nem telje­sítésére, és fitymá­­lására? Tudja-e, hogy a képviselőtestület egyesülten a járásbeli hullával, miként ez a „M. Polgár” 1873-beli 284.285 számaiban is már szellőztetve volt, ezen nemcsak abnormis, de a közvagyonra és közigazgatásra káros botrányos mulasztás meg­szüntetésére minden szükséges lépéseket a kellő időben megtett ugyan, de még semmi eredményét nem látta, ha csak ennek nem mondjuk azt, hogy már a tudatlan pórnép is elkeseredett ennyi szent akarat, ennyi nemes igyekezetnek haszontalan föl­­emlitése miatt, elkeseredett ily apatrikos vakság és siketség miatt. Tudja-e hogy Parajd képviselőtestülete az 1867. 1871. és 1872-béli birói számadásokat meg­vizsgálván, azokból a községekben szokásos de in­­­dokolatlan tételeket törülvén, sőt egy pénznaplónak a beterjesztés utáni elsikkasztása és meghamisí­tásáért vádat emelvén, a törvényhatósági számvevő­ségnek még a mult év őszén fölterjesztette ugyan, de azok felülvizsgálatáról mai napig még mit sem hallott, pedig tudva van, hogy a községeknél szo­kásos felületes, zavaros, pontatlan és könyv nélkül készült házi pénznaplók vagy épen hiányzanak vagy merőben használhatlanok a községi pénzva­­gyonügyek tisztázására, a községet eladósító bírák követeléseinek megítélésére s. a. t. • E miatt Pa­­rajdon a községi pénz és vegyen kezdés nemcsak káros rendetlenségben selyved, hanem a képvise­lőtestület is minden ügybuzgalma daczára, szigora miatt mintegy felsőbb helyt pártoltatni vélt gúny­nak lévén kitéve, e miatt erélye, szolgálati készsé­ge erősen zsibbasztatik. Tudja-e, hogy Parajd községének, daczára az első kérdésben jelzett népesedési minőségének még nincsen saját, hanem csak bérleti, s ez is fölszereletlen s jelenben használaton kívül álló községháza, és pedig nem azért nincsen, mintha jövedelméből annak építéséhez szükségeltető öt vagy hatszáz forint nem volna megtakarítható, mert az 1870-ben volt derék bíró Bíró Miklós meg­mutatta, hogy a folyó évi jövedelemből nem csak a folyó költségek fedezhetők, hanem abból a­ déli­jétől nem fizetett adók se törleszthetők, a­bnan felül se még 3000 egy­néhány forint pénztári ma­radvány fölmutatható, hanem azért nincsen, mert a számadások meg a felülvizsgálásának szigor hiá­­nyában bizakodó bírák nem tartóskodtak a köz­vagyon hitelen, helytelen kezelésétől, miként a községi államkölcsön kötvényének elveszése se bi­zonyítja. Tudja-e, hogy a parajdi volt és most is lé­vő biráinak irattárról még fogalmuk sem volt, és most sincsen, hogy itt előiratokat keresni aan­ai­­lusi munka. Tudja-e , hogy talán egé­s Erdélyben nincsen község, melynek oktatás és oskola ügye hanyagol­­tabb legyen mint a parajdi, mert a 120 főt évi fizetésen tengődő rom. katolikus, és a nagyjából előre kirázott kepekévéken koplaló református felirtótól emberen felülit emberileg nem is lehet kívánni. És ha mindezeket tudja, van-e szándéka azo­kat kellően orvosolni ? Ha pedig nem tudja, azok­ról magának alapos tudomást szerezni ? Egy képviseleti tag­­unk, Nagy Mihály úr társulata kedves és várt vendége városunknak, de még kedvesebb lenne, ha magát a körülmények és viszonyokhoz tudná alkalmazni, miáltal előadásai látogatottabbak len­nének, mint külömben. Első rész­intézkedése az, hogy az előadásokra nem fütteti ki a színházi ter­met kellőleg — már pedig az ily kínos — élve­zetért nem könnyen hagyja el — különösen a ké­nyes aristokratiai osztály unalmas, de meleg szo­báját. A második az, hogy a helyárakat felemelte; a színházi közönség hozzá volt már szokva az 60, és nem a GO krajczáros zártszékhez , mert a kö­zép és iparos osztály (ebben a g e s e f t világban) azt számítja, hogy ötven krajczárjával kétszer me­hetne egy forinttal a zártszékbe, míg hatvan kraj­­czárjával két forintot kell megbontania két jegyért. Első hibájával az aristokratiai, a másodikkal a kö­zép és alsóbb osztályt zárja ki a színházból, a saját kárára. Harmadik rész­intézkedése, hogy többnyire népszínművekkel traktálja a színház lá­togatóit, daczára annak, hogy a nép­osztály (plebs) legkevésbé látogatja az előadásokat, de ha ellen­kezőleg volna is , a néposztály szintén elfogadta e közmondást: Mézből sem jó a sok. Kü­lönösen az Angyal Bandi, 8. t. b. Mátyás diák féle darabok, melyekben a színdarab főkelléke: az egység hiányzik, s melyek már minden — vala­­menyire — kultivált színpadról leszorultak,­­ semmi pártolói érzelmet nem ébresztenek a pub­­licumban , három dolgon változtasson Nagy Mihály úr, 8 biztosítva lesz, hogy zsúfolt közönség előtt tarthat előadásokat. Végre-valahára január 8-án jó darabot lehe­tünk szerencsések színpadra hozva látni, de jó előadást nem. Sardou jeles „Csapodár“-ja hozatott színre középszámú, intelligens közönség előtt, mely előadás alatt meggyőződtünk, hogy a társulat sú­góját megbecsülhetetlen tüdővel áldotta meg a bölcs Isten, s hogy az érdemes súgó ez este kü­lönösen kétszeresen kiérdemelte a színész-élet szá­raz kenyerét. A szerep nem tudása az előadás elbukta. Az előadás ma este tehát teljesen elbukott. Egye­dül Nagy Poli­k­a. menthető e vád alól, kinek játéka is tanultságról tanúskodik. Szóval a k­­a, mint Champignac, a csapodár, neje — vidéki színpadon — helyét megállotta Champignac utáni) túlzott hóbortosságával rontott sokat abból,­­ mint különben sikerült mi­mikáival s a ssinpadooi otthonosságával épített. A következetlenség is nagy hibája, ugyanis a l­é­­g­y ú­t­t­ra kerülendő, félre vonul egy oldalszo­­bácskába, hogy rendbe hozza ruháját, — azonban a­helyett, hogy azt tette volna, Thalia templomá­nak falairól mind magára szedte, a mennyi pók­háló volt , úgy állott ki, indulni a grófnőhöz rendes — vout-ra. — A­mi a asini erőt általában illeti, az csak­nem jónak mondható A női főszerepek Tőkés Emilia és Nagy Páli kisasszonyokra bízatnak, kik helyeiket méltánylandóan betöltik. A férfiak köz­­ül kiemelendők Tóth Jenő, a Miklósi népszínház volt tagja, Libera és Osváth, kik sok érdekeltség­gel kezelik szerepöket, szóval: jó vidéki színészek. Gyertyatartó. — Miraflori grófnő. Az ultramontán „Cenf Corr,­ melynek munkatársai között nyugdíjazott osztrák államférfiak is voltak, a mult évben meg­szűnt. A munkatársak most is a „Vaterland“-ban folytatják előbbi hivatásukat, a­hol legközelebb egy levél közlési által adtak magukról életjelt, mely levél Victor Emánuel magánviszonyait hur­colja a nagy közönség elé. E levélnek tartalmából kivesszük a következőket: „Egész Olaszországban nagy izgatottság ural”, mondja a levél. Miért ! Mert az 1874-iki gothai almanach Mirafiori Rosina grófnőt, mint Viktor Emanuel morganatikus feleségét mutatja be. Az egész királyi csa­lád, főleg Humbert kereste és neve által gyűlöl­­tetve, Rosma grófnő még nem érhette el azt, hogy a király törvényes feleségének tekintenék. A ki­rályi herczeg pártja az említett események miatt magánkívül van s ez esemény teljesen érdeknél­küli volna, ha nem képezné kifolyását egy egész cselszövénynek, mely évek óta foly, s melynek végét még senki sem tudja előre megmon­dani. Mint tudva van, Viktor Emanuel még fia­tal korában lépett viszonyba egy piemonti ezred­­dobos leányával, a jelenlegi Rosina grófnéval. E viszony túlélte a király házasságát. Még Cavour cselszövényei sem voltak képesek Rosina grófnőt a király kegyében megingatni. 1869. vége felé tör­tént, hogy a király egy a toskánai nagyherczegi háztól elvett palotában megbetegedett; itt a papok reávették arra,hogy Rosinával megesküdjék. Rosina e percztől kezdve minden utat módot megkísért, hogy a király törvényes feleségének ismertessék el. Hasztalanul. Midőn a király való Nápolyban elő­ször az udvari szinház páholyában megjelent, a kö­zönség füttyökkel fogadta. Rosina erre Ratazzival szö­vetkezett, kit kormányra segíteni ígért, ha terveit előmozdítja Ratazzi azonban meghalt, mielőtt Rosina grófnőnek szolgálhatott volna. A grófnő most Vig­­lianival lépett alkura, a általánosan azt beszé­lik, hogy a mint az olasz parlament által polgári házasságról szóló törvény el lesz fogadva, Rosina grófnő követelni fogja törvényes elismertetését. Ennek mintegy bevezetését képezi a gothai alma­­nachban megjelent, jegyzet. Valószínű, úgymond a „Vaterland“, hogy ezen ügy végre a parlament elé fog kerülni, miután Rosina grófnő igényeiről lemondani nem akar, Humbert­hg. és a minisz­terek pedig semmi áron nem akarnak belegyezni abba, hogy Rosina grófnő a király törvényes fe­leségének declaráltansék.* A „Waterland” ennek folytán reméli hogy Viktor Emanuel kénytelen lesz lemondani. — Két ex-király egy fedél alatt. Fé­réses nápolyi­­-király Páriából Bécsbe utazva, f. hó 4-én reggel 8 óra 48 percskor Strausburgba érkezett, de 10 óra 43 perczkor megint tovább utazott, 10 óra 3 perczkor Amadé spanyol ex-ki­­rály is oda érkezett, Parisba utaztában, azonban már 10 óra 53 perczkor tovább folytatta útját. A két ex-király tehát 20 perciig egy fedél alatt időzött.­­ A porosz egyetemeken a mult tanév második felében 827 tanár és 7199 hallgató mű­ködött. Jellemző, hogy a berlini egyetemen 238 hallgatóval kevesebb volt a mult évben. Ezen 7199 hallgató közül 798 evang. és 409 kath. the­­ologus, 1722 jogász, 1687 orvosnövendék és 2586 bölcsészet- hallgató. Nemzetiség szerint van e 7149 hallgató közt 6163 porosz, 578 Poroszor­szágon kívüli német, 4 belga, 5 dán, 9 franczia, 14 görög, 30 angol, 9 olasz, 10 németalföldi, 44 magyarországi, 1 portugáz, 13 román, 190 orosz, 7 skandináv, 32 svájczi, 7 szerb, 1 spanyol, 6 török, 13 afrikai, 83 amerikai, 21 ázsiai és 2 ausztráliai. Torda 1874 Január 9. Kis városi színészet. Közelebbről érkezett városunkba Nagy Mihály színtársulata s igy a téli estvék unalmait némileg módunkban van magunktól távol tartani. Megvalt- HÚSZEZER MÉRTFÖLD A TENGER ALATT-után francziából. Második rész. IV. FEJEZET. A veres-tenger. (Folytatás.) A­mi a halakat illeti, ezek is számos faj által voltak képviselve, s ezek közt nem egy ér­dekes találkozott. A „Nautilus" hálójába akadtak közül felemlítem a rájákat, az ezüst hátú arnakos, a nyílfarkú ráját és Boekast, ez utóbbiak közt két méter hosszuk is voltak, melyek mint egy úszó köpeny lebegtek fel † alá: fogatlan Ardontok, mely porczogó hal már a c­ápához hasonlít: dro­­medár-halakat, melyeknek púpja egy görbe tövis­ben végződik, — kigyó-halakat, tölcsérhalakat s­­a.­t, melyek az általunk már beutazott tenge­reken szintén otthonosak. — Febr.­0-én a véres-tenger legszélesebb pont­ján volt a „Nautilus." Suakeen kikötőváros is Quo­­tendak között; az első a nyugati, emez a keleti parton fekszik­. A tenger átmérője itt százkilenc­­­ven mértföld. Délben Nemo kapitány a fedélzetre jött, s én feltettem magamban, hogy nem engedem addig levonulni a hajóba, míg fel­világosí­tá­st nem kapok tőle szándékai felől. — Éhnyomor tört ki Ooroszország Sim­birsk kormányzóságában. A kormány gyorsan meg­tette a szükséges intézkedéseket. — Ill Napoleon halála napján, jan. 9- én, néhány párisi templomban gyéren látogatott gyászmise tartatott. A bonapartista közlönyök kö­zül egyedül a ,Pays" jelent meg gyászkerettel e napon. — Fekete nyulat lőttek jan. 2-án Fran­kenstein mellett. Az ily színben fölötte ritka ál­lat a boroszlói múzeumnak ajándékoztatott. Nemo kapitány rögtön felém tartott, s lekö­telező modorban szivarral kínálván meg, így szólt: „Nos, tanár úr, hogy tetszik önnek a véres tenger ? Eléggé figyelemmel kísérte annak minden csudáit? Megnézte a városokat, melyek partjain emelkednek ?“ „Igen kapitány!“ — válaszoltam, — „a a .Nautilus“ mintha csak kiválólag e tanulmányra volna alkotva. Ab, a .Nautilus“ értelmes egy hajó." .Igaza van, értelmes, vakmerő és sérthetet­len. Sem a véres-tenger borzasztó viharaitól, sem áradatai és zátonyaitól nem fél.“ „Valóban úgy látszik, e tenger egyike a leg­veszélyesebbeknek, s már a régiek előtt rosz hír­ben állott.“ — „úgy van, Arronax úr, a római és görög írók nem sok jót mondanak róla, s Strabó meg­jegyzi, hogy különösen a canicula alatt és az eső­­zési időszakban veszedelmes hajózni rajta. Az arab Edrisi, ki a veres-tengert „Colzoumi öböl“ név alatt említi, szintén fölemlíti, hogy zátonyain sok hajó szenved törést, s hogy éjjel senki sem mer hajózni rajta. Ez író úgy rajzolja a veres­tengert, mint a melyet rettenetes viharok szoktak meglátogatni, s mely semmi jót sem rejt magában, akár mélyében, akár felületén. Ugyanezen néze­teket találjuk Arrienus, Agatarchides és Artemi­­dorusnál is.“ „Látszik, hogy e történetírók nem a ,Nau­tilus® fedélzetén utaztak be." „Igaz,“ — válaszolt a kapitány mosolyogva — „És e tekintetbez­ az újabb kor nem sokkal előbbre van a­­­ónál. Hány századra volt szükség, míg a gőz mozgató erejét föltalálták, és ki tudja, nem telik e el ismét néhány század, míg egy má­sodik „Nautilus“ létrejön. A világ lassan halad előre Arronax ur.“ „Úgy van“ — válaszoltam — „Az ön ha­­jója, egy századdal s talán többel is megelőzte napjainkat. Mily kár, hogy e találm­ánynak­ felfe­­dezőjével együtt kell elvesznie. Nemo kapitány nem felelt a megjegyzésre. Néhány percznyi hallgatás után azonban így szólt: „Nem a régi történetírókról, s a vörös-ten­ger veszélyeiről beszéltünk az elébb ?“ „Mindenesetre“ — válaszoltam, — „hanem­ túlzott nézeteik voltak ezeknek a veszélyekről?* „Igen és nem, a­mint vesszük,“ — felelt a kapitány, ki egészen otthonosnak látszott a vörös­­tengeren. Az, ami a szilárd építésű, gőzzel moz­gatott hajóra nézve többé nem árta más, ezerféle veszéllyel fenyegethette a régiek hajóit. Képzelje magának az első hajósokat, kik törékeny fabárkái­kon a tengerre bocsátkozni merészkedtek, s kép­zelje hozzá, hogy hajójuk szurokkal volt be­öntve, és tengeri-kutya-hájjal beeresztve. Egyet­len műszerük sem volt, melynek segélyével irá­nyukat meghatározhatták volna, s leginkább az ál­taluk teljesen nem is ismert áramlatokra kénysze­rültek bízni sorsukat. Ily körülmények közt nem csuda, ha a hajótörések gyakoriak voltak (Folyt. köv.) Külföldi vegyes hirek. Dalár ügy. Az országos dalár egyesület 1872 évi sep­­tember hóban Nagyváradon tartott közgyűlés végzésileg kimondta volt, miszen­ot az itt tar­tott országos Dalár-ünnepély emlékére a magyar dal­ma zene-irodalom két fáradhatlan bajnoka Er­kel Ferencz és Ábrányi Kornél urak számára egy emlék adományt készíttet, a minek » kivi*«, jével a nagyváradi dalárdát bízta meg. — Kitett dalárda ez emlék-adomány létesitéa« ezért* ból adakozási felhívásokat intézett az embi­­j,­zai dalárdákhoz. — A kolozsvári dalkör ivén e czélra a következő adományo­k folytak be: Klein*­ Sándor 1 frt, Barabás Károly 20 kr, Münster Ede 40 kr, Koncz Dani 20 kr, Miller Sándor 20 kr, Balla László 20 kr, Egy öreg dalár 30 kr, Kré­­mer Ferencz 2 frt, Frölich Vilmos 1 frt, Tauffer János 1 frt, Dr. Koch Antal 1 frt,­­Ákoncz József 60 kr, Fenesy Károly 50 kr, Kónya Sándor 66 kr, Zeitler József 50 kr, N. N. 20 kr, Orbán Jó­­zsef 50 kr, Csíki Imre 1 frt, Papp testvérek Gye­­kéből 1 frt, Gámán János 1 frt, Tamási testvérek 1 frt, ifj. Tauffer Ferencz 1 frt, összesen 15 frt, 20 kr, mely összeg még mult év junius 4-én el­­küldet­ett rendeltetési helyére a nagyváradi dalár­da elnöke Ritóok Zsigmond urnak, ki kérésemre a nyugtát utólagosan a napokban küldte meg. A Nyugta tizenöt frt. 20 król o. é-ben, mely össze­get az Erkel és Ábrányi féle emlékra a kolozs­vári dalkörtől 1873 junius 4-től kelt megkeresés mellett annak idejében vettem — elismerem és nyugtatom. Kelt Nagyváradon, 1874. január 5-én Ritook Zsigmond, a nagyváradi dalárda elnöke. Egyszersmint tudatja, hogy az említett em­lékre a felhívott dalárdáktól 62 frt 21 kr. folyt bt, mihez a nagyváradi dalárda 29 frt és 13 darab ezüsthámlot csatolt és igy az er­ész összeg az ot­tani takarékpénztárba helyeztetett el. Magában véve ez eredmény nem olyan, hogy azzal a kitűzött czélnak jelenleg megfelelni le­hetne. Bergai A. József, a kolozsvári dalkör titkára. Kolozsvár­, január 13-án. Jr A helybeli m. k. ponta-fönök urat szívesen kérjük, intézkedjék úgy, hogy a expeditio korábban vehesa* kezdetét. A lapok szer­­kesztőségeire nézve alig lehet valami nagyobb ne­hézség, mintha a Pest és Bécsből kapott lapokat­­s a lévaiakét későn kaphatják ki. Jelenleg 9 an­kor, néhe még V, 10 órakor nem tudunk levele­inkhez jutni, a mi egy napi lapnál, melynek rove- jait '­912 órakor be kell zárni, nagy késedelem Kéltséggel elismerjék, hogy a helybeli postahiva­­tal sohasem kívánta figyelmen kivül hagyni a »aj­tó méltánjon panas*»it, reméljük, most »era s»ó­­laltunk fel hiába. de Kapcsolatban ezzel megemlítjük, hogy a vevényekkel ellátott levelek új rendszer »»érinti kezelése a réginél »okkal vonzabb. A főposta igaz­­gatóság az ügykezelést nem hogy gyorsított» volna, de még terhesebbé tette. A levélhordók­ legjobb akaratuk mellett is sok időt kénytelenek elvesztegetni a feleknél, mig ezek reá akadnak megfelelő rovatukra, hova az átvevőit, talltuita aláiránt bevezettetik. Éppen igy van ez a pénzes leveleknél is Ez az uj rendszer a szó szoros ér­telmében idétlen, halva ízületes újítás. Ha job­bat nem tudtak a régi kezelésnél előállítani, leg­alább nem kellett volna azt elrontani, még rosz­szabbá tenni. Kár és vétek az időt igy hivatalo­san prébáltatni! ! A tegnapi égés részleteiről, különö­sen keletkezése okairól mind e pillanatig nem kap­­tunk a rendőrségtől hivatalos felvilágosítást, amit pedig ilyen körülmények között mindig elvárhat a sajtó. Annyi bizonyos, hogy ha a Korbuly Gergely london­ utczai házának tűzfala gátat nem vet, a veszély kiszámíthatlan nagy lett volna. Az eléged házak közül kettő a „Victoria“ biztosító társu­latnál volt biztosítva. A társulat igazgatósága in­­tézkedett azonnal a kár felvétele iránt s igy 8Z°nn­nak­ kifizetése várható A belvárosi háztulajdo­nosokat ismételve figyelmeztetjük, ne késsenek soha biztosítani épületeiket A tüzesetek gyako­­riabbakká kezdenek válni. Néhány forint költség­gel nagy nyugodalmat lehet szerezni, s a bői«*“ évek keresmény« nem les»* v^y­szerencsétlen órá­nak martaléka. A „Victoria“ biztositó társu­lat ügynöksége minden biztosítást gyorsan telje­sít, s kár esetében, — mint a jelen példák­­* e“‘ látják — lelkiismerete» pontossággal jár el. Ujlaki János 1848-iki honvédtisat, ké­­sőbb sastó a napokban meghalt Budapesten. Mint a boldogultnak egyik barátja értesíti Upuokat, V­laki roppant nyomor és ínségben pusztult el a főváros és humanizmus falai között. A hovédmenház Oreseo , honvédeink, kikért ezt épiték, meztelenül baiu»11 all Oh be szivrázó kép! Ha a kormány ez ügy­ben nem tud, vagy nem akar tenni, legalább azok szólalnának fel minél gyakrabban, kik elegendő kintélylyel bírnak ahoz, hogy ’szavuk Q8 légi«0 kiáltó szó a pusztába ! Urlaki mint tudjuk kóló*8' vári születésű volt. & Kapcsolatban e tragikus hírrel azm említhetjük egyik levelezőnk nyomán, hogy *

Next