Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-01-16 / 12. szám

fill. évfolyam, előfizetési feltételek. «k­ém Félévre . Egy negyedre Egy hónapra 16 ft. —­kr. 8 .­­ . 4 TI ■ 1 . BO . 12-dik szám. Kolozsvárit, 1874. péntek, január 16. POLITIKAI NAPILAP. ‘En& 2n SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeboui nyomdában. Kiadó h­ivatal: A lyecomi nyomda „központirodájÁ“-ban, főtér, gr. ^ Teleki Domokos-ház. q. -«5 HIRDETÉSI DIJAK Ötször bassbodott sor ár* 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. V­agy hirdetéseknél kedvezmények ^ r_____________________________________________b ' ion iiiV an i'l'i HYILTTÉR erenként, vagy annak helye SB kr. Ree lamek: 'arrfflsérbe lőrenként 1 ft. ----------------------------------------------------3 fr-v­. W *s gr KOLOZSVÁFUANUÁRIUS15. Az osztrák­ bank mult évi gaz­dálkodása. Azok, a kik akár a* osztrák­ banktól való fé­lelemből vagy az iránt való előszeretetből félnek az önálló magyar jegybank eszméjétől, rendesen két különböző állítással szokták álláspontjukat vé­delmez­ni: vagy jót mondják, hogy az osztrák­­bankkal is megmaradhatunk, főleg, ha még több kedvezményt vívunk ki tőle, mint mennyiben ed­dig részesített, vagy pedig azt, hogy nálunk egy önálló jegybank működése csak áldozattal járna és keveset jövedelmezne, sőt bokásnak lenne ki­téve. Azt hiszük, hogy ez álláspontot ás ezeket az állításokat semmivel sem lehet jobban megcá­folni, mintha az osztrák­ bank évi kimutatásait vizsgáljuk, mert azokból kitűnik, hogy a bank raj­tunk sokat síb­ol, nagy bajnokat csinál, kitűnik, hogy forgalmának legnagyobb része sem Magyar­­országra, sem az osztrák tartományokra fordítva Dines, hanem csakis Bácsre, tehát sem minket, sem az ostrák tartományokat ki nem elégíthet és igy nem hogy egy birodalmi jegybank hivatását régimé, de sőt inkább nevezhető bécsi banknak, mint osztrák nemzeti és annál kevésbé osztrák és magyar jegybanknak, de kitűnik végül az is, hogy az osztrák­ bank, mint közintézet sem felel meg hivatásának, ment mindig felhasználja az ipar és kereskedelem legválságosabb napjait arra, hogy monopol­istikus állását kizsákmányolja és uzsorás hasznot tegyen zsebre épen oly időkben, mikor más németek bankjai nagy áldozatok árán is, az ipar és kereskedelem felsegélésére sietnek. Mindez mea képezhet ugyan vádat az osz­trák­ bank ellen, mint részvénytársulat ellen, mert ennek csak saját érdekeit, még­pe­dig az­ért érdekeit kell figyelemmel kísérnie, hogy a részvényeseknek nagy dividenciát adjon, de annál határozottabban ítéli el azt, mint k­i­­váltságos jegybankot és közinté­zetet nemcsak hazánk , de az egész monarchia szempontjából. Tudjuk, hogy az 1873 iki év a kereskedelem és ipar megölő betűje volt az egész monarchiában, tudjuk, hogy hitelválság, tehát hitelszükség és pénzszorultság volt; tudjuk, hogy csak uzsorás ka­matra és nagyon nehezen lehet­ pénzt kapni a solid vállalatoknak, de annál inkább felvirágoztak az év elején és annál nagyobb pusztítást vittek végbe az egész éven a szédelgő vállalatok: ha tehát mindezek daczára a monarchia egy­e­lle­n f­ő h­i­t­e­l­forrása: az osztrák­ bank éréskészletét 903 ezer forinttal növelte, tartalékát 798 ezer forinttal szaporitá (tehát a törvény által előirt maximumra vitte) és mégis minden részvényesnek 67 forint osztalékot adott, mig az 1872-iki sok­kal kedvezőbb üzletévben csak 64 forint 68 kr.­vett az — ez fényesen bizonyítja, hogy kis for­galom, gyenge hitel mellett,­­ ezt csak magas ka­mattal és pedig üzérek kezébe adott pénz segítsé­­­gével érhette el; a sok ,kisegítő bizottság*, „liqui­daló* bizottság, a bank-akta felfüggesztése, a kor­mányok kölcsönmiveletei senkinek másnak nem használtak, mint az osztrák­ banknak. Bizonyítja ezt az, hogy egy hitelvállalat dividenciája sem nö­­vekedett a múlt évben, csak az osztrák­ banké. Azt hisszük, hogy ezzel bebizonyítom azt, hogy ez intézet nem a közjónak használ, hanem csak önmagának és azt is bebizonyítók, hogy ha 11 százaléknál több tiszta haszon jut a jegybank hitelműveletei után: ez nem oly megvetendő üz­let, hogy ne fizetné ki magát hazánkban önállóan is és tőlünk valóságos őrültség lenne e hasznot a hn­den évben is országból egy idegen részvény tár­sul­a­t által kiszivattyúztatni engedni. Azonban az osztrák bank nem csak önző ma­gán­vállalat, de e mellett nem is tekinthető oly intézetnek, mely képes lenne, vagy akarna az egész monarchia jegy­forgalmi szükségeinek megfelelni. Erre legfényesebb bizonyítékot szolgáltat megint az 1878-iki évi kimutatás. E szerint a bank ösz­­szes forgalma a mult évben a 8 milliár­­dot meghaladta (természetes, hogy itt pénztári fogalmat kell érteni az üzlet minden ágából, te­hát egy tétel négyszer ötször szerepel) és ebből hat és fél milliárd esik Bécsre és csak másfél milliárd az egész mo­narchia minden többi részére, oda értve a 17 osztrák tartományt és úgy mint Magyarorszá­gét; — ez fényesen bizonyítja azt, hogy ez inté­zet nem is osztrák, hanem csakis bécsi intézet és határozottan bizonyítja azt is, hogy a legna­gyobb mértékben centralizáló in­tézet, mert a hitelforgalom legnagyobb részét Pécsben öszpontosítja és ezzel ennek rabszolgájá­­vá teszi az egész monarchia hitelét, kereskedel­mét és iparát. Azt hisszük, hogy ezt sem Ma­gyarország, sem a monarchia érdeke nem köve­teli, sőt egyenesen tiltja. Vegyük h­ez még azt, hogy mind e mellett Magyarország a monarchia többi részéhez viszo­nyítva is, valóságos mostoha és aránytalan rész bánásban részesül. Kitűnik ez abból, hogy 1873- ban a bank jegyforgalmát 40 millióval sza­poritá és Magyarország ebből alig kapott 6 mil­liót ; a bank lombard üzlete 55 millió volt, ebből Magyarország csak 10 millióban részesült, a­mi nem, hogy a quota (32) aránya lenne, hanem csak 25 százalékát teszi a lombard üzletnek. 1873- ban adott a bank jelzálog­h­i­t­e­l­b­e­n 43 és fél milliót, ebből Magyarország egész területének ju­tott 6 millió 800 ezer forint. Azt hisszük, hogy ezek az adatok elég ékes­szólással beszélnek a mellett, hogy az osztrák bankot nem csak Magyarország, de az egész mo­narchia szempontjából többé monopolistákat jegy­­kibocsátási kiváltsággal felruházni nem lehet, nem szabad ; eléggé bizonyítják, hogy ha kereskedel­münket és hitelünket Bécs rabszolgájává tenni nem akarjuk, okvetlenül emancipálnunk kell magunkat az osztrák bank alól és elég biztos ala­pot nyújtanak arra nézve, hogy a jegykibocsátási és forgalmi üzlet hazánkban is indikálva van , úgy hasznossága, mint érdekeinkre való szükségessége által. H.S. TARCZA: HÚSZSZER HERTFÖLD A TENGER ALATT­. Idlja'-s­aít­ja utál francziából. Második rész. rv. r­EJTEZ3fIT. A veres-tenger. (Folytatás.) E csatorna volt a kereskedelem lelke az Antoninusok koráig: elhagyatva, eliszaposodva, majd ismét helyreállítva Omar Kalifa parancsára, 761 vagy 762-ben, véglegesen betemettetett Al- Mimír kalifa által, a czélból, hogy Mohammed Ben-Abdallah, ki a kalifa .Heti fellázadt, élelmi­szereket ne szállítasson rajta. Az egyptomi ex­­peditio alatt, Bonaparte tábornok ny­omaira talált a munkálatoknak, Itt áradás által meglepetve csaknem a vízbe fult( mielőtt Hadjárathot elérte, ugyanazon Hadjárathot hol Mózes háromezer évvel ez­előtt táborát felütötte.* ,S lássa kapitány, amit a régiek megkezdeni nem mertek, Lissspa­ur vállalkozott reá, és öss­zeköttetést fog előállítani, a két tenger között, mely az utat Cadix és Kelet-India között kilencz-­zer kilométerrel fogja megrövidíteni, és nem so­­ha Afrika csak egy óriás sziget lesz.“ »Úgy van Arrenax úr, és igaza van, ha büszke e honfiára. Ily ember mindenkor nagyobb díszére válik nemzetének, a leggeniálisabb hadve­zérnél. Neki is, mint mindenkinek hasonló esetben a hitetlenség és közönnyel kellett küzdeni, de vég­re is ő maradt a győztes, mert bírja az akarat lángeszét. Szégyenletes dolog, hogy e mű, mely­nek nemzetközi erők által kellett volna létesül­nie, s melynek kivitele elég lett volna arra, hogy egy kormányt megörökitsen, egy magán ember erélye által lett kivihető. Tisztelet Lesseps urna kl* ,Ugy van, tisztelet a nagy polgárnak !“ — ki­­áltás­ lelkesülve, s egészen meglepetve ama me­legség által, melyet Nemo kapitány szavaiban ta­pasztaltam. .Fájdalom, nem vihetem e csatornára, Ar­­ronax úr, de holnap alkalma lesz látni Port Said hosszú töltéseit, ha a földközi tengeren leszünk?“ *A földközi tengeren !“ — kiáltom megle­petve.* „ügy van, tanár úr. És ez bámulatba ejti önt?* .Csupán az ejt bámulatba, hogy már holnap után ott leszünk.“ .Valóban?« .Valóban, bármennyire elszokhattam volna is már, mióta a .Nautilus“ lakosa vagyok, attól, hogy valami fölött csudálkozzam.“ .És mi fölött csudálkozik oly nagyon ?* .Ama hihetetlen gyorsaság fölött, melyet a ,Nautilus*-nak kifejtenie kell, ha a jó remény­fokot és Afrikát körülhajozva, holnapután már Port Said előtt akar állasd.. .És ki mondta önnek, hogy A Inka körül aka­ró, hajózni a földközi-tengerbe ?“ .Talán csak nem vitorlázik a­­Nautilus“ a szárazföldön is, hogy így az Istmus fölött keresz­tül hatolhasson?“ .Fölötte?“ — válaszolt Nemo kapitány -­­„miért nem mondja inkább­­alatta,“ Arronax ur? „Alatta?“ „Természetesen,“ folytatá a titokszerü era­­bor nyugodtan. A természet rég elkövette már e fé­tszoros alatt azt, mit az emberek most fölötte megkezdték.“ „Hogyan, létezik egy átjárás?“ „Létezik, és pedig földalatti* melynek én az , «rábiai alagút“ nevet adtam. Suez alatt kezdő­dik­, s a pelusiumi öbölben végződik.“ — „De hisz az Isthmus futó homokból áll ?“ .Bizonyos mélységig. Ötven méternyire azon­ban szikla­talajt találunk.“ „Véletlenül fedezte fel ez alagutat ?“ — kér­­dem mind jobban csudálkozva. „Véletlenül, és utángondolkodás folytán, s ez utóbbinak több része volt a felfedezésben. „Kapitány, füleim hallják szavait, de agyam küld azok ellen.“ „Ah uram, „Aures habont et non audient. d­e példaazó minden időkre ráillik. Az: átt rá nemeink létezik, de én ismételve haszná­lani ) n­er azt. Miért jöttem volna különben a vons tenger zsák-utczájába ?* ,,, 1L, ,__ „Kérdezhetem szerénytelenség nélkül, hogy jött e felfedezésbe* ?* Késdivásárhely 1874. Január 10 Tisztelt szerkesztő ur ! Ön tegnapi napon kiadott lapja hirharang­­jában, kétségbe vonja a kézdi­vásárhelyi­­ pol­gármester Nagy Dániel úrnak a „Középpártban“ közreadott sürgönytudósításában azt, miszerint a város követe Papp Lajos és Giczy Kálmán urak­nak a választó­polgárok — „egyhangúlag“ „Uram,* — válaszolt a kapitány. — „Oly emberek közt, kik ez életben többé elválni nem fognak, titoknak helye nincs.* Nem válaszoltam e megjegyzésre, hanem fi­gyelmesen hallgattam. *«**$&& v­ól ^ „Tanár úr, a természetvizsgáló­­ egyszerű okoskodás volt az, mely engem e csupán előttem ismert átjárás fölfedezésére vezetett. Tapasztaltam, hogy a halaknak ugyanazon alfajai a földközi és vörös-tengerben egyiránt föltalálhatók. Mihelyt er­ről meggyőződtem, azonnal kérdést intéztem ma­gamhoz, nem létezik e a két tenger között köz­vetlen összeköttetés. Ha létezik, akkor a vörös­­tengerből a földközibe, ennek mélyebb fekvése mi­att, erős áramlatnak­­­kellett léteznie. Suez köze­lében tehát számos halat fogtam, és farkaikba rés­karikát húzva, ismét vízbe eresztettem őket. Né­­hány hó múlva a syriai partokon fogtam el, ismét­­ közülök néhányat. Az összeköttetés létezése tehát kétségtelen volt. Most annak keresésére indultam és oly szerencsés valók, hogy m­eg is találtam azt. Pár nap múlva tanár úr, ismét átutazzuk a­ „arabiai alagut«-at. — V. FXJSZEI: Az arabiai alagút. Még az nap közöltem Ned és Conseillel, a kapitánnyal folytatott beszélgetésem azon részét, me­lynek közvetlen érdekkel kellett rájuk bírnia. Midőn kijelentettem, hogy pár nap múlva már a földkö­zi tengeren leszünk, Conseil­umében­­terapsolt, Sei­pisk­i Itáliát vonitott. A páncsovai választás. A páncsovai képviselő-választásra vonatko­zólag egyik kormánylapban a következő táviratot olvassuk: Panesova január 12. — Január 9-ke óta itt a választó küzdelem olyan módon foly, mi­n­t hazánk, Magyaromig még nem látott. Az egyik rész az az állameszme hivei, a másikon azok küzdelme, kik az államot megdönteni akarják. A szerb zászló elővitele mellett, mely a szerb feje­delmi czímmel van díszítve, vonult a szerb nem­zeti párt a választás helyisége elé, hangosan kia­bálja, hogy Magyarországról nem akarnak tudni. Magában 7­ választó helyiségben a szerb bizalmi férfiak olyan durva sértésekkel illetik a kormányt, hogy e miatt a választás folyamát már két ízben félbe kelle szakítani. Épen e pillanatban a kime­rült válaztási elnök betegen összeomlott, minek folytán a választást ismét fel kelle függeszteni. Egy másik távirat szerint a kormánypárt a vála­sztás felfüggesztését kívánta, mert a nemzeti­ségi párt kormánypárti választókat rejtett helye­ken fogva tart, a kereszt jelvényével fanatizálja a tö­meget, az állami zászló mellőzésével nemzetiségi zászlókat használ és izgatja a választókat Magyar­­ország és annak kormánya ellen. A nemzetiségi párt egy bizalmi férfia a választási helyiségben öklével az asztalra ütött, fenyegeté a kormány­­párti választókat és felségsértő szavakat mondott. Legújabb táviratok szerint a nemzetiségi iz­­g­atók alkotmány és rendellenes cselekvényei miatt a választás Pancsován felfüggesztetett. Nem tudjuk még mennyire hitelesek e távi­rat­ok , a választást megelőzőleg lefolyt esemé­nyek, széltében vitt izgatások azonban sejtetni engedik, hogy Pancsován a dolgok nincsenek rendben. Ha merénylet létetett Pancsován a magyar állameszme ellen, ha Magyarország és kormá­nyának méltósága ott »nemzeti izgatok által meg­intetett: két körülménynél fogva egyedül a kor­mányt okoztatjuk. . A szerb és román sajtó felhívásai a szerb és román választókhoz ismeretetek toltak a kormány előtt. Iam«r«t«s­­olt azon felhívás is, melyet a szerb jelölt a románokhoz intézett, melyben a leg­sértőbb kifejezések foglaltatnak s végre ismeretes volt a szerb agitátorok által rendszeresen ű­zött izgatás a választók között. Ez az egyik körülmény. Ha ezek ismeretes dolgok voltak a kormány előtt, tudhatta azt is hogy a választás aktu­sánál, midőn a kedély izga­­tottabb, rendkívüli dolgok fordulhatnak elő, elejét vehette tehát ez ügynek, akkor, midőn ideje volt s megakadályozhatta volna a közbotrányt előidéző eseményeket. Volt hatalma az agitátorokat rendre­­utasitani s m­egtanitni őket a törvény és alkotmány iránti tiszteletre, volt hatalma és alkalma megvé­deni Magyarország méltóságát. Ezt tenni a kormány elmulasztotta. A­míg ezen izgatások rendszeresen űzettek, a kormánypárt más részről iparkodott választókat nyerni a kormánypárt részére , folyamodott olyan eszközökkel is, melyek a másik pártot cask mér­gesítették. Ily körülmények között itt is ott is folyt a harcz, a a szavazat­hajhanás s a kormánypárt el­téveszti szeme elől a­ magasabb esőit, tiszteletben tartatni és tartani a törvényeket s megvédeni min­den irányban államunk méltóságát. A kormányt terheli a felelősség tehát a pan­­csovai eseményekért, ha azok valóban úgy folytak le, mint a kormánypárti táviratok jelzik. Ha úgy folytak le, erélyes fellépést kívánunk azok ellen, a­kik ennyire visszaélnek a nép bi­zalmával s korlátoltságával, a­kik önczéljaik kivi­telére készek tördeféseket adni alkotmányunknak s a fennálló rendet sarkaiból felforgatni. Erélyes fel­lépést kívánunk az agitátorokkal szemben, hadd tanulják meg tisztelni a törvényt. A román agitátorok, élükön Babessel, a­kik mindig azt hangoztatták, hogy Magyarország in­tegritása s állameszméje ellen véteni nem akar­nak — láthatják, mennyire elkapatta a nemzeti­ségi szenvedély ; láthatják, hogy a szerb barátság első lépése már homlokukra süti a hazafiatlanság bé­lyegét, mely az egész román népet bemoczkolja. A szerb barátság megtenné gyümölcseit. Mold­ován Gergely: Levelezés.

Next