Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-01-16 / 12. szám
fill. évfolyam, előfizetési feltételek. «kém Félévre . Egy negyedre Egy hónapra 16 ft. —kr. 8 . . 4 TI ■ 1 . BO . 12-dik szám. Kolozsvárit, 1874. péntek, január 16. POLITIKAI NAPILAP. ‘En& 2n SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeboui nyomdában. Kiadó hivatal: A lyecomi nyomda „központirodájÁ“-ban, főtér, gr. ^ Teleki Domokos-ház. q. -«5 HIRDETÉSI DIJAK Ötször bassbodott sor ár* 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Vagy hirdetéseknél kedvezmények ^ r_____________________________________________b ' ion iiiV an i'l'i HYILTTÉR erenként, vagy annak helye SB kr. Ree lamek: 'arrfflsérbe lőrenként 1 ft. ----------------------------------------------------3 fr-v. W *s gr KOLOZSVÁFUANUÁRIUS15. Az osztrák bank mult évi gazdálkodása. Azok, a kik akár a* osztrák banktól való félelemből vagy az iránt való előszeretetből félnek az önálló magyar jegybank eszméjétől, rendesen két különböző állítással szokták álláspontjukat védelmezni: vagy jót mondják, hogy az osztrákbankkal is megmaradhatunk, főleg, ha még több kedvezményt vívunk ki tőle, mint mennyiben eddig részesített, vagy pedig azt, hogy nálunk egy önálló jegybank működése csak áldozattal járna és keveset jövedelmezne, sőt bokásnak lenne kitéve. Azt hiszük, hogy ez álláspontot ás ezeket az állításokat semmivel sem lehet jobban megcáfolni, mintha az osztrák bank évi kimutatásait vizsgáljuk, mert azokból kitűnik, hogy a bank rajtunk sokat síbol, nagy bajnokat csinál, kitűnik, hogy forgalmának legnagyobb része sem Magyarországra, sem az osztrák tartományokra fordítva Dines, hanem csakis Bácsre, tehát sem minket, sem az ostrák tartományokat ki nem elégíthet és igy nem hogy egy birodalmi jegybank hivatását régimé, de sőt inkább nevezhető bécsi banknak, mint osztrák nemzeti és annál kevésbé osztrák és magyar jegybanknak, de kitűnik végül az is, hogy az osztrák bank, mint közintézet sem felel meg hivatásának, ment mindig felhasználja az ipar és kereskedelem legválságosabb napjait arra, hogy monopolistikus állását kizsákmányolja és uzsorás hasznot tegyen zsebre épen oly időkben, mikor más németek bankjai nagy áldozatok árán is, az ipar és kereskedelem felsegélésére sietnek. Mindez mea képezhet ugyan vádat az osztrák bank ellen, mint részvénytársulat ellen, mert ennek csak saját érdekeit, mégpedig azért érdekeit kell figyelemmel kísérnie, hogy a részvényeseknek nagy dividenciát adjon, de annál határozottabban ítéli el azt, mint kiváltságos jegybankot és közintézetet nemcsak hazánk , de az egész monarchia szempontjából. Tudjuk, hogy az 1873 iki év a kereskedelem és ipar megölő betűje volt az egész monarchiában, tudjuk, hogy hitelválság, tehát hitelszükség és pénzszorultság volt; tudjuk, hogy csak uzsorás kamatra és nagyon nehezen lehet pénzt kapni a solid vállalatoknak, de annál inkább felvirágoztak az év elején és annál nagyobb pusztítást vittek végbe az egész éven a szédelgő vállalatok: ha tehát mindezek daczára a monarchia egyellen fő hitelforrása: az osztrák bank éréskészletét 903 ezer forinttal növelte, tartalékát 798 ezer forinttal szaporitá (tehát a törvény által előirt maximumra vitte) és mégis minden részvényesnek 67 forint osztalékot adott, mig az 1872-iki sokkal kedvezőbb üzletévben csak 64 forint 68 kr.vett az — ez fényesen bizonyítja, hogy kis forgalom, gyenge hitel mellett, ezt csak magas kamattal és pedig üzérek kezébe adott pénz segítségével érhette el; a sok ,kisegítő bizottság*, „liquidaló* bizottság, a bank-akta felfüggesztése, a kormányok kölcsönmiveletei senkinek másnak nem használtak, mint az osztrák banknak. Bizonyítja ezt az, hogy egy hitelvállalat dividenciája sem növekedett a múlt évben, csak az osztrák banké. Azt hisszük, hogy ezzel bebizonyítom azt, hogy ez intézet nem a közjónak használ, hanem csak önmagának és azt is bebizonyítók, hogy ha 11 százaléknál több tiszta haszon jut a jegybank hitelműveletei után: ez nem oly megvetendő üzlet, hogy ne fizetné ki magát hazánkban önállóan is és tőlünk valóságos őrültség lenne e hasznot a hnden évben is országból egy idegen részvény társulat által kiszivattyúztatni engedni. Azonban az osztrák bank nem csak önző magánvállalat, de e mellett nem is tekinthető oly intézetnek, mely képes lenne, vagy akarna az egész monarchia jegyforgalmi szükségeinek megfelelni. Erre legfényesebb bizonyítékot szolgáltat megint az 1878-iki évi kimutatás. E szerint a bank öszszes forgalma a mult évben a 8 milliárdot meghaladta (természetes, hogy itt pénztári fogalmat kell érteni az üzlet minden ágából, tehát egy tétel négyszer ötször szerepel) és ebből hat és fél milliárd esik Bécsre és csak másfél milliárd az egész monarchia minden többi részére, oda értve a 17 osztrák tartományt és úgy mint Magyarországét; — ez fényesen bizonyítja azt, hogy ez intézet nem is osztrák, hanem csakis bécsi intézet és határozottan bizonyítja azt is, hogy a legnagyobb mértékben centralizáló intézet, mert a hitelforgalom legnagyobb részét Pécsben öszpontosítja és ezzel ennek rabszolgájává teszi az egész monarchia hitelét, kereskedelmét és iparát. Azt hisszük, hogy ezt sem Magyarország, sem a monarchia érdeke nem követeli, sőt egyenesen tiltja. Vegyük hez még azt, hogy mind e mellett Magyarország a monarchia többi részéhez viszonyítva is, valóságos mostoha és aránytalan rész bánásban részesül. Kitűnik ez abból, hogy 1873- ban a bank jegyforgalmát 40 millióval szaporitá és Magyarország ebből alig kapott 6 milliót ; a bank lombard üzlete 55 millió volt, ebből Magyarország csak 10 millióban részesült, ami nem, hogy a quota (32) aránya lenne, hanem csak 25 százalékát teszi a lombard üzletnek. 1873- ban adott a bank jelzáloghitelben 43 és fél milliót, ebből Magyarország egész területének jutott 6 millió 800 ezer forint. Azt hisszük, hogy ezek az adatok elég ékesszólással beszélnek a mellett, hogy az osztrák bankot nem csak Magyarország, de az egész monarchia szempontjából többé monopolistákat jegykibocsátási kiváltsággal felruházni nem lehet, nem szabad ; eléggé bizonyítják, hogy ha kereskedelmünket és hitelünket Bécs rabszolgájává tenni nem akarjuk, okvetlenül emancipálnunk kell magunkat az osztrák bank alól és elég biztos alapot nyújtanak arra nézve, hogy a jegykibocsátási és forgalmi üzlet hazánkban is indikálva van , úgy hasznossága, mint érdekeinkre való szükségessége által. H.S. TARCZA: HÚSZSZER HERTFÖLD A TENGER ALATT. Idlja'-saítja utál francziából. Második rész. rv. rEJTEZ3fIT. A veres-tenger. (Folytatás.) E csatorna volt a kereskedelem lelke az Antoninusok koráig: elhagyatva, eliszaposodva, majd ismét helyreállítva Omar Kalifa parancsára, 761 vagy 762-ben, véglegesen betemettetett Al- Mimír kalifa által, a czélból, hogy Mohammed Ben-Abdallah, ki a kalifa .Heti fellázadt, élelmiszereket ne szállítasson rajta. Az egyptomi expeditio alatt, Bonaparte tábornok nyomaira talált a munkálatoknak, Itt áradás által meglepetve csaknem a vízbe fult( mielőtt Hadjárathot elérte, ugyanazon Hadjárathot hol Mózes háromezer évvel ezelőtt táborát felütötte.* ,S lássa kapitány, amit a régiek megkezdeni nem mertek, Lissspaur vállalkozott reá, és összeköttetést fog előállítani, a két tenger között, mely az utat Cadix és Kelet-India között kilencz-zer kilométerrel fogja megrövidíteni, és nem soha Afrika csak egy óriás sziget lesz.“ »Úgy van Arrenax úr, és igaza van, ha büszke e honfiára. Ily ember mindenkor nagyobb díszére válik nemzetének, a leggeniálisabb hadvezérnél. Neki is, mint mindenkinek hasonló esetben a hitetlenség és közönnyel kellett küzdeni, de végre is ő maradt a győztes, mert bírja az akarat lángeszét. Szégyenletes dolog, hogy e mű, melynek nemzetközi erők által kellett volna létesülnie, s melynek kivitele elég lett volna arra, hogy egy kormányt megörökitsen, egy magán ember erélye által lett kivihető. Tisztelet Lesseps urna kl* ,Ugy van, tisztelet a nagy polgárnak !“ — kiáltás lelkesülve, s egészen meglepetve ama melegség által, melyet Nemo kapitány szavaiban tapasztaltam. .Fájdalom, nem vihetem e csatornára, Arronax úr, de holnap alkalma lesz látni Port Said hosszú töltéseit, ha a földközi tengeren leszünk?“ *A földközi tengeren !“ — kiáltom meglepetve.* „ügy van, tanár úr. És ez bámulatba ejti önt?* .Csupán az ejt bámulatba, hogy már holnap után ott leszünk.“ .Valóban?« .Valóban, bármennyire elszokhattam volna is már, mióta a .Nautilus“ lakosa vagyok, attól, hogy valami fölött csudálkozzam.“ .És mi fölött csudálkozik oly nagyon ?* .Ama hihetetlen gyorsaság fölött, melyet a ,Nautilus*-nak kifejtenie kell, ha a jó reményfokot és Afrikát körülhajozva, holnapután már Port Said előtt akar állasd.. .És ki mondta önnek, hogy A Inka körül akaró, hajózni a földközi-tengerbe ?“ .Talán csak nem vitorlázik aNautilus“ a szárazföldön is, hogy így az Istmus fölött keresztül hatolhasson?“ .Fölötte?“ — válaszolt Nemo kapitány -„miért nem mondja inkábbalatta,“ Arronax ur? „Alatta?“ „Természetesen,“ folytatá a titokszerü erabor nyugodtan. A természet rég elkövette már e fétszoros alatt azt, mit az emberek most fölötte megkezdték.“ „Hogyan, létezik egy átjárás?“ „Létezik, és pedig földalatti* melynek én az , «rábiai alagút“ nevet adtam. Suez alatt kezdődik, s a pelusiumi öbölben végződik.“ — „De hisz az Isthmus futó homokból áll ?“ .Bizonyos mélységig. Ötven méternyire azonban sziklatalajt találunk.“ „Véletlenül fedezte fel ez alagutat ?“ — kérdem mind jobban csudálkozva. „Véletlenül, és utángondolkodás folytán, s ez utóbbinak több része volt a felfedezésben. „Kapitány, füleim hallják szavait, de agyam küld azok ellen.“ „Ah uram, „Aures habont et non audient. de példaazó minden időkre ráillik. Az: átt rá nemeink létezik, de én ismételve használani ) ner azt. Miért jöttem volna különben a vons tenger zsák-utczájába ?* ,,, 1L, ,__ „Kérdezhetem szerénytelenség nélkül, hogy jött e felfedezésbe* ?* Késdivásárhely 1874. Január 10 Tisztelt szerkesztő ur ! Ön tegnapi napon kiadott lapja hirharangjában, kétségbe vonja a kézdivásárhelyi polgármester Nagy Dániel úrnak a „Középpártban“ közreadott sürgönytudósításában azt, miszerint a város követe Papp Lajos és Giczy Kálmán uraknak a választópolgárok — „egyhangúlag“ „Uram,* — válaszolt a kapitány. — „Oly emberek közt, kik ez életben többé elválni nem fognak, titoknak helye nincs.* Nem válaszoltam e megjegyzésre, hanem figyelmesen hallgattam. *«**$&& vól ^ „Tanár úr, a természetvizsgáló egyszerű okoskodás volt az, mely engem e csupán előttem ismert átjárás fölfedezésére vezetett. Tapasztaltam, hogy a halaknak ugyanazon alfajai a földközi és vörös-tengerben egyiránt föltalálhatók. Mihelyt erről meggyőződtem, azonnal kérdést intéztem magamhoz, nem létezik e a két tenger között közvetlen összeköttetés. Ha létezik, akkor a vöröstengerből a földközibe, ennek mélyebb fekvése miatt, erős áramlatnakkellett léteznie. Suez közelében tehát számos halat fogtam, és farkaikba réskarikát húzva, ismét vízbe eresztettem őket. Néhány hó múlva a syriai partokon fogtam el, ismét közülök néhányat. Az összeköttetés létezése tehát kétségtelen volt. Most annak keresésére indultam és oly szerencsés valók, hogy meg is találtam azt. Pár nap múlva tanár úr, ismét átutazzuk a „arabiai alagut«-at. — V. FXJSZEI: Az arabiai alagút. Még az nap közöltem Ned és Conseillel, a kapitánnyal folytatott beszélgetésem azon részét, melynek közvetlen érdekkel kellett rájuk bírnia. Midőn kijelentettem, hogy pár nap múlva már a földközi tengeren leszünk, Conseilumébenterapsolt, Seipiski Itáliát vonitott. A páncsovai választás. A páncsovai képviselő-választásra vonatkozólag egyik kormánylapban a következő táviratot olvassuk: Panesova január 12. — Január 9-ke óta itt a választó küzdelem olyan módon foly, mint hazánk, Magyaromig még nem látott. Az egyik rész az az állameszme hivei, a másikon azok küzdelme, kik az államot megdönteni akarják. A szerb zászló elővitele mellett, mely a szerb fejedelmi czímmel van díszítve, vonult a szerb nemzeti párt a választás helyisége elé, hangosan kiabálja, hogy Magyarországról nem akarnak tudni. Magában 7 választó helyiségben a szerb bizalmi férfiak olyan durva sértésekkel illetik a kormányt, hogy e miatt a választás folyamát már két ízben félbe kelle szakítani. Épen e pillanatban a kimerült válaztási elnök betegen összeomlott, minek folytán a választást ismét fel kelle függeszteni. Egy másik távirat szerint a kormánypárt a választás felfüggesztését kívánta, mert a nemzetiségi párt kormánypárti választókat rejtett helyeken fogva tart, a kereszt jelvényével fanatizálja a tömeget, az állami zászló mellőzésével nemzetiségi zászlókat használ és izgatja a választókat Magyarország és annak kormánya ellen. A nemzetiségi párt egy bizalmi férfia a választási helyiségben öklével az asztalra ütött, fenyegeté a kormánypárti választókat és felségsértő szavakat mondott. Legújabb táviratok szerint a nemzetiségi izgatók alkotmány és rendellenes cselekvényei miatt a választás Pancsován felfüggesztetett. Nem tudjuk még mennyire hitelesek e táviratok , a választást megelőzőleg lefolyt események, széltében vitt izgatások azonban sejtetni engedik, hogy Pancsován a dolgok nincsenek rendben. Ha merénylet létetett Pancsován a magyar állameszme ellen, ha Magyarország és kormányának méltósága ott »nemzeti izgatok által megintetett: két körülménynél fogva egyedül a kormányt okoztatjuk. . A szerb és román sajtó felhívásai a szerb és román választókhoz ismeretetek toltak a kormány előtt. Iam«r«t«solt azon felhívás is, melyet a szerb jelölt a románokhoz intézett, melyben a legsértőbb kifejezések foglaltatnak s végre ismeretes volt a szerb agitátorok által rendszeresen űzött izgatás a választók között. Ez az egyik körülmény. Ha ezek ismeretes dolgok voltak a kormány előtt, tudhatta azt is hogy a választás aktusánál, midőn a kedély izgatottabb, rendkívüli dolgok fordulhatnak elő, elejét vehette tehát ez ügynek, akkor, midőn ideje volt s megakadályozhatta volna a közbotrányt előidéző eseményeket. Volt hatalma az agitátorokat rendreutasitani s megtanitni őket a törvény és alkotmány iránti tiszteletre, volt hatalma és alkalma megvédeni Magyarország méltóságát. Ezt tenni a kormány elmulasztotta. Amíg ezen izgatások rendszeresen űzettek, a kormánypárt más részről iparkodott választókat nyerni a kormánypárt részére , folyamodott olyan eszközökkel is, melyek a másik pártot cask mérgesítették. Ily körülmények között itt is ott is folyt a harcz, a a szavazathajhanás s a kormánypárt eltéveszti szeme elől a magasabb esőit, tiszteletben tartatni és tartani a törvényeket s megvédeni minden irányban államunk méltóságát. A kormányt terheli a felelősség tehát a pancsovai eseményekért, ha azok valóban úgy folytak le, mint a kormánypárti táviratok jelzik. Ha úgy folytak le, erélyes fellépést kívánunk azok ellen, akik ennyire visszaélnek a nép bizalmával s korlátoltságával, akik önczéljaik kivitelére készek tördeféseket adni alkotmányunknak s a fennálló rendet sarkaiból felforgatni. Erélyes fellépést kívánunk az agitátorokkal szemben, hadd tanulják meg tisztelni a törvényt. A román agitátorok, élükön Babessel, akik mindig azt hangoztatták, hogy Magyarország integritása s állameszméje ellen véteni nem akarnak — láthatják, mennyire elkapatta a nemzetiségi szenvedély ; láthatják, hogy a szerb barátság első lépése már homlokukra süti a hazafiatlanság bélyegét, mely az egész román népet bemoczkolja. A szerb barátság megtenné gyümölcseit. Moldován Gergely: Levelezés.