Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-02-21 / 42. szám
Tvi. évfolyam. 42-dik szá. Kolozsvárt, 1874. szombat, február 21. u? ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. £ réez@rrd ............................1# ft. — kr. Felérr*..........................................0,— . Egy negyedre........................ 4 „ — , Egy hónapra .......................1 , 60 , Üt. POLITIKAI NAPI LAP. •I SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában ItLiadÓLIL vatai : ▲ I cionnsi nyomda „központi irodájáéban főtér gr. ■ * * * * S Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK Ötör hM&botott sor ára kr. Minden hirdetés után Bokr bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Ir.59.Ir. NYILTTÉR ■áronként, vagy annak helye 86 kr. Reklamok: hirftérbe soronként írt ■BSBBS KOLOZSVÁR. FEBRUÁR 20. Még egyszer a kolozsvári nemzeti színházról. Kolozsvárit, febr. 19-én 1874. Tisztelt szerkesztő úr ! A lapokból tudom, hogy Paulai Edével a választmány megszakította alkudozásait, s egy évre Korbuly Bogdán úrra bízattak az intendáns kötelességek. Amennyire sajnálom egy olyan szakember elvesztését, mint Paulai, éppen úgy örvendek annak, hogy akadt egy polgár ember, ki bátor kézzel ketté vágta a habozások gordiusi csomóját, s olyan áldozatot hozott, melyet az erdélyi aristocrátia, mely azt hive eddig, hogy csak egyedül ő van hivatva a kolozsvári nemzeti színház ügyeit vezetni, nem tudott Korbuly előtt megtenni. Ameddig arról volt a szó, hogy egy czifra czímmel járó díszhivatalt ki szeretne elvállalni, — titokban egy csomó kéz nyúlt utánna; de midőn arról volt a szó, hogy ki akar áldozatot hozni? akkor hallgatott mindenki. A kormányzást, a rendelkezést, az intézet vezetésére a befolyást aristocratiánk kizárólagos sajátjának tekinti, — az áldozatot hozza más ,mi már beszéltünk, próbálkoztunk, — szóljatok már t is !* És Korbuly Bogdán valóban szóllott, lehet hogy buzgósága néhány ezer forintjába kerül, de övé az érdem, hogy nem engedte a kolozsvári színházat újból olyan kísérletnek kitenni, mely nem csak hitelét, de alapját is megrendítené. Háládatlan, sok gonddal járó nehéz ritmanc vállalt el Korbuly Bogdán úr, s éppen ezért megérdemelné, hogy mindazok, kiket színházunk Borsa érdekel, jóakaratúlag támogassák munkáját. Legelső sorban elvárhatni ezt a kolozsvári színház jelenlegi tagjaitól, kiknek szerződtetése most foly. Akik túlságos követelésekkel fognak fellépni, azok sem a maguk, sem az intézet érdekeit nem ismerik. A kolozsvári színház sorsa — hála a gondviselésnek — nincsen egyes tagokhoz kötve, óhajtjuk a legjobb erők szerződtetését, — de nem mindenáron. Aki azt hiszi, hogy a magyar provinzián van még hely, hol a színésznek jobb dolga van, méltányosabban honorálják anyagi és szellemileg, az menjen. Sajnálni fogjuk a jó erőt, de meg vagyunk győződve, hogy pótolhatatlan tagja intézetünknek egyetlenben egy sincs. Nem tudjuk, hogy az új intendáns és művezetője hol fogja a dolgokat kezdeni, azt azonban ajánljuk, hogy fölösleges erőket ne csődítsen össze, szerződéseit biztos alapra fektesse, nehogy úgy járjunk, mint a múlt évben, hogy a tizenkettedik órában vegye ászra magát az igazgatóság, hogy fonák szerződéseit megszegték, s a szószegőket még törvény útján sem érheti utol. A jobb tagokat ne egy, hanem több évre szerződtessék. Akár ki legyen az igazgató vagy intendáns jövőre, csak örömmel veheti, ha néhány elsőrendű kedvenc tagot vehet át, kiknek szerződéséről nem kell gondoskodni. Az igazgatóság nyerni fog ezen az után az összes fizetéseken legalább 15°0-ot, ami magában szép megtakarítás, s minden áron iparkodjék azon, hogy a társulatot Kolozsvárról ne hurczoltassák M.-Vásárhelyre. Azt a 900 ftot, amit ott a nyári színkörért fizetni kell szerződésileg, sokkal inkább lehet feláldozni, mint 10 -16 ezer forint biztos deficitet teremteni. És ha minden áron bele kell harapni abba a savanyú almába, — ám vigyék át a társulatot legfeljebb 4—6 hétre, de ne provokálják a kárt, s ne bénítsák meg előre a jövő téli sorson lehető jó eredményét. Tudom hogy nem új dolgokat mondottam el, de ismétléseket időszerűnek találtam éppen most, midőn a koczka fordul. Ami Fehérvári Antal urat illeti, reá nézve is eljött az idő annak a bebizonyítására, hogy csakugyan olyan ember, kire reflectálni lehet, midőn arról van a szó, hogy kell vezetni a kolozsvári színház belügyeit. Egy színházbarát. TARCZA. HÚSZEZER BERTFÖLD A TENGER ALATT-után francziából. Második rész. XIII- FEJEZET A déli-sark. (Folytatás.) Dél lett, anélkül, hogy a nap mutatkozott volna. Még azt a helyet sem lehetett megkülönböztetni, melyet a ködfüggöny mögött elfoglal. A köd nemsokára sűrű hópelyheknek engedett. .Holnapi mondá röviden a kapitány, s mi a hóviharban visszatértünk a ,Nautilus"-ra Távollétünk alatt kivetették a hálókat, s én nem csekély érdekeltséggel vizsgáltam a halakat, melyek benne akadtak. Az antarkti vizek sok vándorhajnak menedékét képezik a belső vizeken uralgó szélvészek ellen, melytől fájdalom csak azért menekülnek ide, hogy a fókák és tengeri disznók torkába jussanak. A hózivatar másnap reggelig tartott. Lehetetlen volt megállani a fedélzeten. A salonba, hol jegyzeteimmel foglalkoztam, hullott le az egymással pajzánkodó albatronok és viharmadarak sivitága. ANautilus* nem vesztegelt, hanem a partraautón haladott, még mintegy tíz mértföldnyire dél felé, ama gyönge világításnál, melyet a láthatár szélén elhaladó nap nyújtott. Másnap reggel megszűnt a hózivatar. A hideg valamivel érezhetőbb volt. A hévmérő két fokott mutatott 0 alatt. A köd felszállni kezdett, s reméltem, hogy lehetséges lesz meghatározni pontunkat. Nemo kapitány még nem került elő, s azért én Conseillel ültem csak a csórnakba s a szárazra mentem. A talaj itt is vulcani természetű volt. Itt is mint a tegnapi szigeten a madarak myriadjai élénkítették a tájat. Itt azonban tengeri emlősökkel vegyesen laknak, s ezek szelíd szemeikkel szintén minden félelem nélkül tekintettek reánk A fókáknak különböző fajai voltak ezek. Közeledtünkre nem eredtek futásnak, mert emberekkel még soha sem érintkeztek, s oly számosan voltak, hogy egy egész hajó hada fókavadász-hajóknak, meggazdagodhatott volna belőlük. .Lelkemre !* — mondá Conseil. — Szerencse, hogy Ned nem jött velünk.“ .Miért, Conseil ?* .Mert e szenvedélyes vadász mind legyilkolná őket.* .Mind. Ez nagyon sok lenne, de magam is azt hiszem, hogy nem volnánk képesek visszatartoztatni őt, s ezt Nemo kapitány rész néven venné, mert nem szereti a czél nélküli vérontást.* —Igaza van.* „Bizonyosan, Conseil. De mond csak, nem osztályoztad már a tengeri Fauna ezen díszpéldányait ?* „A nagyságos ur tudja, hogy a gyakorlat nem erős oldalam. Ha a nagyságos ur megnevezné előttem ez állatokat. . . .Ezek fókák, tengeri kutyák.“ „Két faj, melyek mind az uszonylábúak közé tartoznak : Rend, húsevők, csoport : körmös állatok: alosztály; egyetlen méhanyájuak ; osztály, emlősök: elágazás ; gerinczesek. . .Helyesen, Conseil, de e két faj több alfajra oszlik, ha nem csalatkozom, alkalmunk lesz közelebbről vizsgálni őket. Jerünk ! Nyolc óra volt reggel. Még négy óránk volt addig, míg a nap czélunknak jó szolgálatot tehetett volna. Egy tágas öböl felé irányoztam lépteimet, ott a szó szoros értelmében amennyire csak láthattuk, a földet és a jeget az emlősök megszámlálhatlan mennyiségével láttuk elborítva. Szemeim önkénytelenül Proteust keresték, ki a mythológia szerint Neptun végtelen számú gyájait őrzi. Különvált csapatokat képeztek, melyekben a nőstények fiaikat szoptatták, a hímek pedig az egész családra vigyáztak. Néhány felcseperedett fiatal emanczipálni igyekezett magát s néhány lépésnyire távozott. Megjegyzem, hogy az állatok a szárazon ügyetlenek ügyen, de a vizben gyors és kitartó úszók. A szárazon a föltétlen nyugalom állapotában bájos mozdulatokat tettek. Figyelmeztettem Conseilt az agyvelő jelentékeny kifejlettségére ez értelmes állatoknál. Valóban, az ember kivételével egyetlen állatnak sincs ily nagy egyveleje. A fókákat bizonyos fokig nevelni is lehet, könnyen megszelídülnek, aka osztöm ama természetvizsgálók nézetét, kik azt állítják, hogy jól betanítva, hasznos szolgálatokat lehetnének a halászat körül. — A fókák legnagyobb része aludt. .Nem veszélyesek ez állatok?“ — kérdé Conseil. .Nem“ — válaszoltam, — mig meg nem támadják. De midőn fiaikat védelmezik, akkor veszedelmesek, s nem egy halászcsolnakot zúztak már össze.“ .Igazuk volt“ — jegyzé meg Conseil. .Nem mondom, hogy nem.“ Két mértföldnyi távolságban figyelmessé tettünk ama hegyekre, melyek az öblöt a déli viharoktól védelmezik. A hegy meredeken szakadt a tengerbe. Azon oldalról irtózaton bőgés hallott A nőr .Nem rész,- - mondá Conseil .Bika hangverseny.“ „A világért sem, ez egy fóka dalárda.“ „Talán veszekednek ?“ .Vagy játszanak.* — „Ha a nagyságos urnák ellenére nincs, megnézhetnek.* „Jerünk Conseil.“ Egy magaslatra érve, az előttünk elterülő onási síkságot fókákkal láttuk elborítva. Játszottak, s ordításuk nem a düh, hanem a jókedv kifolyásáért. Közelebb lépve hozzájuk, egész figyelemmel vizsgálhattam őket, mert megjelenésünk legkevésbé sem zavarta mulatságukat. Néhányan közülük négy méternyi hosszúak voltak. , Felső-Fehér megye felirata a képviselőházhoz a municipiumok rendezése és új beosztásáról szóló törvényjavaslat mellőzése iránt. mi—voeniTO ui , uj üdvözöltük a hazai közvéleménynek az egész közigazgatási rendszer gyökeres szabályozása iránti óhajtásának, mind a mélyen tisztelt képviselőház, mind a magas belügyi kormány általi méltánylását, és oly kevéssé találtuk kielégítettnek ebbeli óhajtásunkat a feladatnak azon megoldása által, mely a magas kormánynak a „törvényhatóságok területének szabályozása és új beosztásáról“ előterjesztett törvényjavaslatában megkíséreltetett. Mert figyelmesen átolvasva a törvényjavaslatot, úgy találtuk, hogy főkép Erdélyre nézve a jó közigazgatás és önkormányzat követelményei egy másodrendű érdeknek, hazánk jelenlegi nyomasztó pénzügyi helyzetéből való kibontakozás parancsoló szükségének vannak alárendelve, hogy ne mondjuk : feláldozva. Nem tagadhatjuk, hogy a helyzet e nyomasztó szükségének jelen reformjavaslatban illő méltatást kelle nyernie, de másfelől nem helyeselhetjük ezen ténynek az adóminimumnak a rendezés alapjául vétele által oly mérvű méltatását, hogy ezáltal a czél, a jó közigazgatás és önkormányzat tétessék kérdésessé. Azon nézetben vanunk, hogy a megtakarítás csekély eredménye meze hátramarad azon erkölcsi veszteség mögé, mely a czélzott rendszer életrevalóságát, s az a hátrány mögött, mely a közönség anyagi érdjeit fenyegeti. E szempontnak hódolva a beterjesztett törényjavaslat a beosztás tervében mintegy erőszakolva látszik a népesség adóképességét a területet kibékíteni, s néhol, ha másként lehetetlen vola az adóképesség csekélységét területnagyobbítással lótolni, minden méltányló tekintete nélkül a táradalmi, közgazdasági és történelmi együvétartásnak, illetőleg különbségeknek. Oly eljárás, mely elenyésztetheti ugyan aelenlegi törvényhatóságoknak területi, népességi és házi adóbeli abnormitásait, de a czélt, a jó közigazgatás és életrevaló önkormányzati szellem eremtését távolról sem képes megközelíteni. A lázi adó tekintetében felállított adóminimumnak ezen rendezés alapjául vétele, más forgalmi, ipari, kereskedelmi, hydrographiai és orographiai viszonyok tekintetbe vétele nélkül — nem is említve történeti együvétartozás reminiscentiáinak jogosultságát — főkép Erdély felosztásában mutatta magát a közigazgatásra nézve kiválóan hátrányosnak és tarthatlannak, hol a tényleges állapotok fejletlensége nagyobb területeken kevesebb adóképességet eredményezett, s hol épen ezen állapotok a törvényhozó s az állami és társadalmi igazgatás részéről, szemben a fejlettebb magyarországi vidékekkel, elütő és kiválóbb ápolást igényelnének. S miután jelen beosztásnál alapelvül vett ajtóminimum szigorú következetessége Erdélyben . *•'hikprpikjtévét vonta maga után annál, ami a központi felügyelet és a vrezypjum egységét feltételező érdekeltség tekintetében ez oldalról a közigazgatást és önkormányzatot fenyegető nehézségekkel szemben győzelmesen megállhatná a próbát: nagyon is igazolt azon aggodalmunk, hogy szűkebb hazánk közigazgatási jövője s ebből kifolyólag anyagi és szellemi emelkedése s oly tekintetnek van áldozatul dobva, mely látszólag egy pár százezernyi megtakarítást az államkincstárban eredményezhet, de az amúgy is csekély adóképesség fokozására szolgáló tényezők előállításához nem bír befolyással, sőt az ügyesbajos közönséget oly improductív kiadásokkal terheli, melyeket még a legnagyobb háziadó pótlék sem volna képes fölérni, agy az adóképesség hiányát növelvén, végelemzésben magára az államkincstárra is hátrányos. Egy tekintet a tervezett felosztásra tökéletesen igazolja nézetünk igazságát: Erdélyben Maros megye 1560 mfld terület igazgatására csak mintegy 32 ezer frt után eső házi adóval rendelkezik többel mint nő idén! Abaujmetive háromszorta kisebb terület ugyanazon teendői ellátására. E viszony egyszersmind a felhozott területek igazgatása jóságának viszonyával épen megfordított arányban fog állani. És ez Erdélyben még más hat tervezett megyében van igy, hol 7 vármegye 1000 mfldnél nagyobb területtel bir akkor, midőn a minden tekintetben előhaladottabb Magyarország 43 tervezett megyéje közül 34 megyének száz mildnél jóval kevesebb területe van, és e mellett Erdély mind a nyolc tervezett megyéjének, a terület nagyságán kívül, még számtalan összekombinált viszonyok különbféleségéből származó nehézségekkel kell megküzdenie. A tényadatok ezen összevetése — úgy gondoljuk— tökéletesen elítéli a beterjesztett törvényjavaslatnak az adóminimumra fektetett alapját, s úgy vagyunk meggyőződve, hogy e felosztás Erdélyben a közigazgatás jelenlegi — néhol tűrhető — állapotán csak annyiban képes változtatni, mennyiben azt országszerte általánosan rosszá fogja tenni. Mert míg Magyarország nagy részben az adóképesség, népesség, terület s más közgazdasági viszonyok, a jó közigazgatás és az önkormányzat sérelme, a háziadó szempontjából egymással kívánatos vonatkozásban és arányban állanak , addig Erdélyben a népesség adóképességének hiánya csak területnagyobbítással egyenlíttethető ki, hogy a háziadó kívánatos arányba hozathassák ; a nagy terület pedig már magában is nehezen lévén adminisztrálható, e nehézség csak nő a nagy területbe összekombinált viszonyok különbfélesége miatt , s végül úgy hisszük, hogy a jó közigazgatásnak és az önkormányzat valódi élvezetének biztos kilátása ki fogná békíteni a közönséget azon teheremelkedéssel, mely a háziadó pótlékában azilat kisebbedése folytán netalán előállana (Végo kiv ) Egy uj meglepetés. (Végh.) Hogy az ügyvédi osztály e nagymérvű szaporodása a társadalmi, állami s egyéni életérdekekre nézve tán nem a legelőnyösebb befolyással bír, az megeshetik, de ennek orvoslása nem függ az időbeli korlátok megszorítása, s az idő kérdésének merev alkalmazásától, s legkevésbbé hathatós szer erre nézve a négy évi gyakorlati idő behozatala. Nem kérdés az a tudományos , alapos képzettséget igénylő állásoknál, hogy az illető menynyi idő alatt jutott képzettsége birtokába, hanem hogy tudományos ismeretei a kívánt fokozatnak megfelelők-e ? s hogy elméleti tapasztalatainak tud-e gyakorlatilag is érvényt szerezni ? Ennek meghatározására más eszköz teljes lehetetlen, mint a vizsgálat minél lelkiismeretesebb szigorúsága, s ha ezen szigor alkalmazása mellett ezen osztály tagjai ■«mm»«——MM.