Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-02-21 / 42. szám

Tvi. évfolyam. 42-dik szá. Kolozsvárt­, 1874. szombat, február 21. u? ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. £ réez@rrd ............................1# ft. — kr. Felérr*..........................................0,— . Egy negyedre........................ 4 „ — , Egy hónapra .......................1 , 60 , Üt. POLITIKAI N­API LAP. •I SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában ItLiadÓLIL vatai : ▲ I cionnsi nyomda „központi irodájáéban főtér gr. ■ *­­ * * * S Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK Ötör hM&botott sor ára­­ kr. Minden hirdetés után Bo­kr bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Ir.­­5­9.Ir. NYILTTÉR ■áronként, vagy annak helye 86 kr. Reklamok: hirft­érbe soronként­­ írt ■BSBBS KOLOZSVÁR. FEBRUÁR 20. Még egyszer a kolozsvári nem­zeti színházról. Kolozsvárit, febr. 19-én 1874. Tisztelt szerkesztő úr ! A lapokból tudom, hogy Paulai Edével a választmány megszakította alkudozásait, s egy évre Korbuly Bogdán úrra bí­zattak az intendáns­ kötelességek. A­mennyire sajnálom egy olyan szakember elvesztését, mint Paulai, éppen úgy örvendek annak, hogy akadt egy polgár ember, ki bátor kézzel ketté vágta a habozások gordiusi csomóját, s olyan áldozatot ho­zott, melyet az erdélyi aristocrátia, mely azt hive eddig, hogy csak egyedül ő van hivatva a kolozs­vári nemzeti színház ügyeit vezetni, nem tudott Korbuly előtt megtenni. A­meddig arról volt a szó, hogy egy czifra czímmel járó díszhivatalt ki szeretne elvállalni, — titokban egy csomó kéz nyúlt utánna; de mi­dőn arról volt a szó, hogy ki akar áldoza­tot hozni? akkor hallgatott mindenki. A kormányzást, a rendelkezést, az intézet vezetésére a befolyást aristocratiánk kizárólagos sajátjának tekinti, — az áldozatot hozza más ,mi már beszéltünk, próbálkoztunk, — szóljatok már t i­­­s !* És Korbuly Bogdán valóban szóllott, lehet hogy buzgósága néhány ezer forintjába kerül, de övé az érdem, hogy nem engedte a kolozsvári szín­házat újból olyan kísérletnek kitenni, mely nem csak hitelét, de alapját is megrendítené. Háládatlan, sok gonddal járó nehéz ritmanc vállalt el Korbuly Bogdán úr, s éppen ezért meg­érdemelné, hogy mind­azok, kiket színházunk Borsa érdekel, jóakaratúlag támogassák munkáját. Leg­első sorban elvárhatni ezt a kolozsvári színház je­lenlegi tagjaitól, kiknek szerződtetése most foly. A­kik túlságos követelésekkel fognak fellépni, azok sem a maguk, sem az intézet érdekeit nem ismerik. A kolozsvári színház sorsa — hála a gondviselésnek — nincsen egyes tagokhoz kötve, óhajtjuk a legjobb erők szerződtetését, — de n­e­m mindenáron. A­ki azt hiszi, hogy a magyar provinzián van még hely, hol a színésznek jobb dolga van, méltányosabban honorálják anyagi és szellemileg, az menjen. Sajnálni fog­juk a jó erőt, de meg vagyunk győződve, hogy pó­tolhatatlan tagja intézetünknek egyetlenben egy sincs. Nem tudjuk, hogy az új intendáns és műve­zetője hol fogja a dolgokat kezdeni, azt azonban ajánljuk, hogy fölösleges erőket ne csődítsen össze, szerződéseit biztos alapra fektesse, nehogy úgy járjunk, mint a múlt évben, hogy a tizenkettedik órában vegye ászra magát az igazgatóság, hogy fonák szerződéseit megszegték, s a szószegőket még törvény útján sem érheti utol. A jobb tagokat ne egy, hanem­ több évre szerződtessék. Akár ki legyen az igazgató vagy intendáns jövőre, csak örömmel veheti, ha néhány elsőrendű kedvenc­ tagot vehet át, kiknek szer­ződéséről nem kell gondoskodni. Az igazgatóság nyerni fog ezen az után az összes fizetéseken leg­alább 15°­0-ot, a­mi magában szép megtakarítás, s minden áron iparkodjék azon, hogy a társulatot Kolozsvárról ne hurczoltassák M.-Vásárhelyre. Azt a 900 ftot, a­mit ott a nyári színkörért fizetni kell szerződésileg, sokkal inkább lehet felál­dozni, mint 10 -16 ezer forint biztos deficitet te­remteni. És ha minden áron bele kell harapni ab­ba a savanyú almába, — ám vigyék át a társu­latot legfeljebb 4—6 hétre, de ne provokálják a kárt, s ne bénítsák meg előre a jövő téli sorson lehető jó eredményét. Tudom hogy nem új dolgokat mondottam el, de ismétléseket időszerűnek találtam éppen most, midőn a koczka fordul. A­mi Fehérvári Antal urat illeti, reá nézve is eljött az idő annak a bebizonyítására, hogy csakugyan olyan ember, kire reflectálni lehet, mi­dőn arról van a szó, hogy kell vezetni a kolozs­vári színház belügyeit. Egy színházbarát. TARCZA. HÚSZEZER BERTFÖLD A TENGER ALATT-után francziából. Második rész. XIII- FEJEZET A déli-sark. (Folytatás.) Dél lett, anélkül, hogy a nap mutatkozott volna. Még azt a helyet sem lehetett megkülön­böztetni, melyet a ködfüggöny mögött elfoglal. A köd nemsokára sűrű hópelyheknek engedett. .Holnapi mondá röviden a kapitány, s mi a hó­viharban visszatértünk a ,Nautilus"-ra Távollétünk alatt kivetették a hálókat, s én nem csekély érdekeltséggel vizsgáltam a halakat, melyek benne akadtak. Az antarkti vizek sok ván­dorhajnak menedékét képezik a belső vizeken ural­gó szélvészek ellen, melytől fájdalom csak azért menekülnek ide, hogy a fókák és tengeri disznók torkába jussanak. A hózivatar másnap reggelig tartott. Lehe­tetlen volt megállani a fedélzeten. A salonba, hol jegyzeteimmel foglalkoztam, hullott le az egymás­­sal pajzánkodó albatronok és vihar­madarak sivi­­tága. A­­Nautilus* nem vesztegelt, hanem a part­­raautón haladott, még mintegy tíz mértföldnyire dél felé, ama gyönge világításnál, melyet a látha­tár szélén elhaladó nap nyújtott. Más­nap reggel megszűnt a hózivatar. A hi­deg valamivel érezhetőbb volt. A hévmérő két fo­­kott mutatott 0 alatt. A köd felszállni kezdett, s reméltem, hogy lehetséges lesz meghatározni pontunkat. Nemo kapitány még nem került elő, s azért én Conseillel ültem csak a csórnakba s a száraz­ra mentem. A talaj itt is vulcani természetű volt. Itt is mint a tegnapi szigeten a madarak myriad­­jai élénkítették a tájat. Itt azonban tengeri em­lősökkel vegyesen laknak, s ezek szelíd szemeikkel szintén minden félelem nélkül tekintettek reánk A fókáknak különböző fajai voltak ezek. Kö­­zeledtünkre nem eredtek futásnak, mert emberek­kel még soha sem érintkeztek, s oly számosan voltak, hogy egy egész hajó­ hada fókavadász-hajók­­nak, meggazdagodhatott volna belőlük. .Lelkemre !* — mondá Conseil. — Szeren­cse, hogy Ned nem jött velünk.“ .Miért, Conseil ?* .Mert e szenvedélyes vadász mind legyil­kolná őket.* .Mind. Ez nagyon sok lenne, de magam is azt hiszem, hogy nem volnánk képesek visszatar­toztatni őt, s ezt Nemo kapitány rész néven ven­né, mert nem szereti a czél nélküli vérontást.* —­­Igaza van.* „Bizonyosan, Conseil. De mond csak, nem osztályoztad már a tengeri Fauna ezen díszpél­dányait ?* „A nagyságos ur tudja, hogy a gyakorlat nem erős oldalam. Ha a nagyságos ur megne­vezné előttem ez állatokat. . . .Ezek fókák, tengeri kutyák.“ „Két faj, melyek mind az uszonylábúak kö­zé tartoznak : Rend, húsevők, csoport : körmös állatok: alosztály; egyetlen méhanyájuak ; osz­tály, emlősök: elágazás ; gerinczesek. . .Helyesen, Conseil, de e két faj több alfajra oszlik,­­ ha nem csalatkozom, alkalmunk lesz kö­zelebbről vizsgálni őket. Jerünk ! Nyolc­ óra volt reggel. Még négy óránk volt addig, míg a nap czélunknak jó szolgálatot tehe­tett volna. Egy tágas öböl felé irányoztam léptei­met, ott a szó szoros értelmében amennyire csak láthattuk, a földet és a jeget az emlősök meg­­számlálhatlan mennyiségével láttuk elborítva. Sze­meim önkénytelenül Proteust keresték, ki a myt­­hológia szerint Neptun végtelen számú gyájait őr­zi. Különvált csapatokat képeztek, melyekben a nőstények fiaikat szoptatták, a hímek pedig az egész családra vigyáztak. Néhány felcseperedett fiatal emanczipálni igyekezett magát s néhány lé­pésnyire távozott. Megjegyzem, hogy az állatok a szárazon ügyetlenek ügyen, de a vizben gyors és kitartó úszók. A szárazon a föltétlen nyugalom állapotában bájos mozdulatokat tettek. Figyelmeztettem Conseilt az agyvelő jelenté­keny kifejlettségére ez értelmes állatoknál. Való­ban, az ember kivételével egyetlen állatnak sincs ily nagy egyveleje. A fókákat bizonyos fokig ne­velni is lehet, könnyen megszelídülnek, a­ka osz­töm ama természetvizsgálók nézetét, kik azt ál­lítják, hogy jól betanítva, hasznos szolgálatokat lehetnének a halászat körül. — A fókák legnagyobb része aludt. .Nem veszélyesek ez állatok?“ — kérdé Conseil. .Nem“ — válaszoltam, — mig meg nem támadják. De midőn fiaikat védelmezik, akkor ve­szedelmesek, s nem egy halászcsolnakot zúztak már össze.“ .Igazuk volt“ — jegyzé meg Conseil. .Nem mondom, hogy nem.“ Két mértföldnyi távolságban figyelmessé tet­tünk ama hegyekre, melyek az öblöt a déli viha­­roktól védelmezik. A hegy meredeken szakadt a tengerbe. Azon oldalról irtózaton bőgés hallott A n­őr .Nem rész,- - mondá Conseil­­ .Bika hangverseny.“ „A világért sem, ez egy fóka dalárda.“ „Talán veszekednek ?“ .Vagy játszanak.* — „Ha a nagyságos urnák ellenére nincs, meg­nézhetnek.* „Jerünk Conseil.“ Egy magaslatra érve, az előttünk elterülő onási síkságot fókákkal láttuk elborítva. Játszot­tak, s ordításuk nem a düh, hanem a jókedv ki­folyásáért. Közelebb lépve hozzájuk, egész figyelemmel vizsgálhattam őket, mert megjelenésünk legkevés­bé sem zavarta mulatságukat. Néhányan közülük négy méternyi hosszúak voltak. , Felső-Fehér megye felirata a képviselőházhoz a municipiumok rendezése és új beosztásá­ról szóló törvényjavaslat mellőzése iránt. mi—voeniTO ui , uj üdvözöltük a hazai közvéleménynek az egész köz­­igazgatási rendszer gyökeres szabályozása iránti óhajtásának, mind a mélyen tisztelt képviselőház, mind a magas belügyi kormány általi méltánylá­sát, és oly kevéssé találtuk kielégítettnek ebbeli óhajtásunkat a feladatnak azon megoldása által, mely a magas kormánynak a „törvényhatóságok területének szabályozása és új beosztásáról“ elő­terjesztett törvényjavaslatában megkíséreltetett. Mert figyelmesen átolvasva a törvényjavasla­tot, úgy találtuk, hogy főkép Erdélyre nézve a jó közigazgatás és önkormányzat követelményei egy másodrendű érdeknek, hazánk jelenlegi nyomasztó pénzügyi helyzetéből való kibontakozás parancsoló szükségének vannak alárendelve, hogy ne mond­juk : feláldozva. Nem tagadhatjuk, hogy a helyzet e nyomasztó szükségének jelen reformjavaslatban illő méltatást kelle nyernie, de másfelől nem helyeselhetjük ezen ténynek az adóminimumnak a rendezés alapjául vétele által oly mérvű méltatá­sát, hogy ezáltal a czél, a jó közigazgatás és ön­kormányzat tétessék kérdésessé. Azon nézetben vanunk, hogy a megtakarítás csekély eredménye meze hátramarad azon erkölcsi veszteség mö­­gé, mely a czélzott rendszer életrevalóságát, s az a hátrány mögött, mely a közönség anyagi ér­djeit fenyegeti. E szempontnak hódolva a beterjesztett tör­­ényjavaslat a beosztás tervében mintegy erősza­­kolva látszik a népesség adóképességét a terület­et kibékíteni, s néhol, ha másként lehetetlen vola a­z adóképesség csekélységét területnagyobbítással lótolni, minden méltányló tekintete nélkül a tár­­adalmi, közgazdasági és történelmi együvétart­­­ásnak, illetőleg különbségeknek. Oly eljárás, mely elenyésztetheti ugyan a­elenlegi törvényhatóságoknak területi, népességi és házi adóbeli abnormitásait, de a czélt, a jó közigazgatás és életrevaló önkormányzati szellem eremtését távolról sem képes megközelíteni. A lázi adó tekintetében felállított adóminimumnak ezen­­ rendezés alapjául vétele, más forgalmi, ipari, kereskedelmi, hydrographiai és orographiai viszo­­nyok tekintetbe vétele nélkül — nem is említve­­ történeti együvétartozás reminiscentiáinak jogo­sultságát — főkép Erdély felosztásában mutatta magát a közigazgatásra nézve kiválóan hátrányos­nak és tarthatlannak, hol a tényleges állapotok fejletlensége nagyobb területeken kevesebb adó­képességet eredményezett, s hol épen ezen állapo­tok a törvényhozó s az állami és társadalmi igaz­gatás részéről, szemben a fejlettebb magyarországi vidékekkel, elütő és kiválóbb ápolást igényel­nének. S miután jelen beosztásnál alapelvül vett ajtóminimum szigorú következetessége Erdélyben . *•'hikp­rpikjtévét vonta maga után annál, a­mi a központi felügyelet és a vrezypjum egységét feltételező érdekeltség tekintetében ez oldalról a közigazgatást és önkormányzatot fenye­gető nehézségekkel szemben győzelmesen megáll­hatná a próbát: nagyon is igazolt azon aggodal­munk, hogy szűkebb hazánk közigazgatási jövője s ebből kifolyólag anyagi és szellemi emelkedése s oly tekintetnek van áldozatul dobva, mely látszó­lag egy pár százezernyi megtakarítást az állam­kincstárban eredményezhet, de az amúgy is cse­kély adóképesség fokozására szolgáló tényezők elő­állításához nem bír befolyással, sőt az ügyesbajos közönséget oly improductív kiadásokkal terheli, melyeket még a legnagyobb háziadó pótlék sem volna képes fölérni, a­­gy az adóképesség hiányát növelvén, végelemzésben magára az államkincstár­ra is hátrányos. Egy tekintet a tervezett felosztásra töké­letesen igazolja nézetünk igazságát: Erdélyben Maros megye 156­0 mfld terület igazgatására csak mintegy 32 ezer frt után eső házi adóval rendelkezik többel mint­ nő idén! Abaujmetive há­romszorta kisebb terület ugyanazon teendői ellá­tására. E viszony egyszersmind a felhozott terüle­tek igazgatása jóságának viszonyával épen meg­­fordított arányban fog állani. És ez Erdélyben még más hat tervezett megyében van igy, hol 7 vár­megye 100­0 mfldnél nagyobb területtel bir ak­kor, midőn a minden tekintetben előhaladottabb Magyarország 43 tervezett megyéje közül 34 me­gyének száz­­ mildnél jóval kevesebb területe van, és e mellett Erdély mind a nyolc­ tervezett megyéjének, a terület nagyságán kívül, még szám­talan összekombinált viszonyok különbféleségéből származó nehézségekkel kell megküzdenie. A tényadatok ezen összevetése — úgy gondol­juk— tökéletesen elítéli a beterjesztett törvényja­vaslatnak az adóminimumra fektetett alapját, s úgy vagyunk meggyőződve, hogy e felosztás Erdélyben a közigazgatás jelenlegi — néhol tűrhető — álla­potán csak annyiban képes változtatni, mennyi­ben azt országszerte általánosan rosszá fogja tenni. Mert míg Magyarország nagy részben az adóképes­­ség, népesség, terület s más közgazdasági viszo­nyok, a jó közigazgatás és az önkormányzat sérel­me, a háziadó szempontjából egymással kívánatos vonatkozásban és arányban állanak , addig Erdély­ben a népesség adóképességének hiánya csak te­rületnagyobbítással egyenlíttethető ki, hogy a há­ziadó kívánatos arányba hozathassák ; a nagy terület pedig már magában is nehezen lévén ad­minisztrálható, e nehézség csak nő a nagy terü­letbe összekombinált viszonyok különbfélesége mi­att , s végül úgy hisszük, hogy a jó közigazga­tásnak és az önkormányzat valódi élvezetének biz­tos kilátása ki fogná békíteni a közönséget azon teheremelkedéssel, mely a háziadó pótlékában a­z­il­at kisebbedése folytán netalán előállana (Végo kiv ) Egy uj meglepetés. (Végh.) Hogy az ügyvédi osztály e nagymérvű sza­porodása a társadalmi, állami s egyéni életérde­kekre nézve tán nem a legelőnyösebb befolyással bír, az megeshetik, de ennek orvoslása nem függ az időbeli korlátok megszorítása, s az idő kérdé­sének merev alkalmazásától, s legkevésbbé hatha­tós szer erre nézve a négy évi gyakorlati idő be­hozatala. Nem kérdés az a tudományos , alapos kép­zettséget igénylő állásoknál, hogy az illető meny­nyi idő alatt jutott képzettsége birtokába, hanem hogy tudományos ismeretei a kívánt fokozatnak megfelelők-e ? s hogy elméleti tapasztalatainak tud-e gyakorlatilag is érvényt szerezni ? Ennek meg­határozására más eszköz teljes lehetetlen, mint a vizsgálat minél lelkiismeretesebb szigorúsága, s ha ezen szigor alkalmazása mellett ezen osztály tagjai ■«mm»«——MM.

Next