Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-03-28 / 71. szám

VIII. évfolyam 11-dik szám. Kolozsvári, 1871 szombat, márczius 28. POLITIKAI NAPILAP. up. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egészévre .................................... ft. kr. Félévre.................................... Egy negyedre..................... Egy hónapra ..................... 8 4 1 60 015 A 1 SZERKESZTOSEGI y cze umin y IRODA: ceuminyomdában Kiadóhivatal: lyczeumi nyomda „központiirodájá“-ban főtér gr. Telem Domokos-ház. "lt . HIRDETÉSI DIJAK " Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ,rr ^ NYILTTER ■erőnként, vagy annak helye 36 kr. Reclamok: hirfötérbe toronként i frt KOLOZSVÁR^ MÁRCZIUS 27. Az uj kormány s a nemzetiségek. Az uj minisztérium megalakíthatott, a közvélemény nyilatkozott felette. Nem lesz érdektelen & románok , egyáltalában a többi nemzetiségek véleményét is megismerni e tárgyban. Első hangadó volt Babesiu úr, aki határozottan elitélte az uj cabinetet s határozottan kinyilatkoztatta, hogy a scandalum és erkölcstelenség a legmagasabb fokra jutott általa. Ő nem barátja az uj minisztériumnak, annak egyetlen egy tagját sem becsüli, nem tartja lehetőnek, hogy az új kabinet valamit lendítsen az feltornyosuló bajokon. A minisztériumnak ily módoni megalakulását azért tartja botrányosnak, mivel a létező bajokat és azok idézték elő, akik most az új minisztériumban helyet foglalnak. A régi kezekre van bizva tehát minden s a régiek lelkiismerete szerint lesznek eligazítandók hazánk ügyei. Ez igen veszélyes játék az ország jólétével, felvirágzásával, fennállásával. Szóval Babescu úr szándéka oda megy ki, hogy más elemekből, pláne a kormánypárt kizárásával kelletett volna az új kabinetet megalakítani. Babesiunak az új kormány iránti rész szándéka kitűnik onnan, mert oly szorgalmasan reproducálja lapjában azon közleményeket, melyek a külföldi német lapokban a kormány ellen napvilágot látnak. Egyébbiránt az is kitűnik ezen magatartásából, hogy ő Mileticscsel szintén aspirált a miniszteri székre, a coalitiótól egy ilyen eredményt várt volna. Sokkal higgadtabban emlékezik meg az új kormányról Román S., aki Ghyczyt az új minisztériumban nagy nyereségnek tartja. Csak az a baj, hogy ott van Bartal, aki sok kérdésben, például az egyháziban, nem ért egyet Ghyczyvel s igy erős harczokat várhatunk súrlódásokat az uj kormányban. E szerint tehát Ghyczy volna az uj kabinet lelke, de veszedelemre Bartal befolyását minden esetre érvényesitni fogja, ■ért ez erélyesebb, s ezáltal nagy eredményeket még sem várhatunk. A román kormány különben az egész új minisztériumot toldott-toldottnak nevezi, Ghyczy Kálmánt nem tartja annyi vasmarka között oly erősnek, hogy a pénzügyi kérdésen kívül valamely irányban befolyását biztosíthassa, vagy hogy más kérdéssel foglalkozzék is. A régi lévén minden, nem is jövendölnek hosszú életet az új cabinetnek, magától feloszlik, rövid idő alatt. A szerbek Mileticscsel külön szintén ily fogadtatásban részesítik az új cabinetet. Most tűnt fel a remény egy kis szikrája a nationalisták két híressé vált férfiai előtt, hogy miniszteri székbe ülhetnek, s íme, minden szétoszlott egy pillanat alatt. S hogy a végzet ezt így akarta, a minisztérium egyes tagjait bántják, még a józan okosságtól is megfosztván őket. De talán ők nem reméltették ezt komolyan? Ilyent komolyan várni, csakugyan hozzájuk illő dolog. Egy szó mint száz, a románok s egyáltalában a nemzetiségei igen jól tennék, ha a személyeskedés teréről lelépnének, az egyes miniszterek ne személyes tulajdonait, gyengéit állítnák pellengérre, hanem elveit bonczolnák izekre s mutatnák ki a hazára nézve kártékony hatásukat Az uj minisztérium az igaz toldott-foldott, de nem olyan, mint Babesiu mondja, hogy nélkülözi az erkölcsiséget, nélkülözi a józan okosságot, s nélkülöz minden jót! Ily eljárás utján csak rontunk, pedig javítás a szándékunk. Moldovan Gergely: Orbán Balázs interpellációja a m.-vásárhelyi Teleki-könyvtár ügyében — a képviselőház márcc. 24-iki ülésén. — T. képviselőház ! A vallás- és közoktatásügyi miniszterhez vagyok bátor kérdést intézni, az egész nemzetet érdeklő egy igen fontos s halasztást nem tűrő ügyben. Igen sajnálom, hogy a miniszter úr nincs jelen, de miután az ügy halasztást nem tűr, kénytelen vagyok fölszólalni. Amidőn ezt teszem, öntudatával bírok annak, hogy nagyon kényes kérdést feszegetek. Tudom, hogy nagy haragot zúdítok magam ellen ; lehet, hogy üldözéseknek, megtámadásoknak leszek kitéve, miként voltak mindazok, kik e botrányos ügyben a nemzet jogát védőleg föl merték szavukat emelni; de elvégre is nem azért vagyunk e helyeken, hogy egyeseknek vagy testületeknek a nemzet rovására elkövetett vétkeit palástoljuk, gyöngéiknek hízelegjünk és saját nyugalmunkra figyeljünk, hanem ide küldött a nép bizalma azért, hogy szembe merjünk szállni mindenkor és mindenkivel, ki a nemzetet akár jogaiban, akár vagyonábanmegrövidíti. Felszólalok tehát ezen nolime tangeres ügyben, mert mint Maros-Vásárhely egyik képviselője, az e városban végbevitt nemzetkárosítást nyilvánosságra hozni, arra a kormány és a képviselőház figyelmét fölhívni kötelezve érzem magamat. Volt Erdélynek egy méltán nagynak nevezhető fia, ki nem csak maga volt a magyar tudományosság egyik hatalmas fáklyavivője, hanem a nemzeti művelődés előmozdítására ezredévre is kiterjedőleg kívánt hatni. Ez gróf Teleki Sámuel korlátnok volt, a magyar nemzet e legbőkezűbb „Épen ez az —teleié Tennesee társa megkönnyebbülve. — Én mint Tennesee társa jöttem ide, ismerem már négy év óta kívülről, belülről, jó és rosz időkben. Útjai nem mindig az enyimek is, de nincs a fiatal ember életében egyetlen pont, hajlam, esemény, mit én ne tudnék. És ön kérdi tőlem — bizalommal, mint férfi férfi iránt — kérdi : tud ön valamit felőle ? És én azt felelem — bizalommal mint férfi férfi iránt _ felelem . Ugyan mit tudna valaki a társa felöl■ „Ez minden, amit mondani akar?“ — kérdé a bíró, érezve, hogy egy vészélyes sympathia a humor iránt, kezdi a bíróságot szelidebb hangulatba hozni. „Úgy van — folytató Tennesee társa. — Csakugyan nem tudok semit róla mondani ! És tulajdonképen miről is van szó ? Tenneseenek pénz kell, nagyon kell, és nem akar öreg társától kérni. És mit csinál Tennesee ? Ráles egy idegenre és tőrbeejti. Önök ő reá lesnek és őt ejtik tőrbe, e tisztességet valóban könnyen meg lehet érdemelni. Én felteszem önről, hogy okos ember és önök mindnyájáról, gentlemek, mondják nincsen-e igazam ?* „fogoly — kérdé a biró — van valami kérdeni valója e férfiútól?* „Nincs, nincs ! — folytatá Tennasse társa hevesen , — magam kezére játszom. És hogy a dolog velejére térjek, mondom : Tennesee meglehetősen rutul bánt el egy idegennel s több ízben e helyróltevője, kinek neve a nemzet hálaemlékezetében koránt sincsen oly magasra emelve, miként azt ő megérdemelné. Hisz ő egy millióval ajándékozta meg nemzetét, s mig azokat, kik ezreket áldoztak közműveltségünk oltárára, magasztaljuk, sőt istenitjük ; akkor Teleki Sámuel korlátnok áldásos emléke elmosódott nevét alig említik, nagyszerű hagyományáról alig bírnak kellő tudomással. — De e hálátlanság, e történeti mellőztetés vétke nem a nemzetet, hanem utódait terheli, kik az általa nemzetének hagyományozott roppant vagyont vétkesen elsajátiták, s nagy nevét és szent emlékét készakarva burkolák a feledékenység homályába ; mert az ő dicsősége szégyenünk lesz vala, s emlékének szétáradó dicsfénye a nemzeti vagyon elsajátításának rut műveletét világította volna meg ; de én fölemelem a galád tetteket elfedő e leplet, mert a nemzet rovására űzött ily merényletet szótlanul tovább nézni nagy erkölcsi sülyedés világos jele Brut árulás lenne egész nemzetünkre nézve. Gr. Teleki Sámuel korlátnok Európa műveit népei közt forogva, midőn látta ott a tudományok nagyszerűségnek hatalmas eszközeit, a nagyszerű könyvtárakat , eszébe ötlött szegény elárvult nemzete, s talán az is, hogy a Teleki névhez tapadt régi bűnért ki kell a nemzetet engesztelnie; azért ő már fiatal korától kezdve, egész szenvedéllyel hozzákezdett a könyvgyűjtéshez ; roppant áldozatokkal megvásárolt mindenféle szakmunkát, melyek drága voltuknál fogva magánosok által bajosan voltak megszerezhetők, 40,000 kötetből álló könyvtárt szervezett, itthonjában összegyűjtött minden hozzáférhető magyar történelmi s politikai irányú kéziratokat, egy nagybecsü ásvány- és műgyüjteményt, s Maros-Vásárhelyt egy akkori időben páratlanul nagyszerű palotát építve, oda behelyezte, cathalogizáltatta, s 1800. okt. 10-én Várad-Olasziból végrendeletileg nemzetének adományozta, fentartására és gyarapitására gazdag dotátióval látta el azt. Azonban az 1800-ban már nemzeti kincsesé tett nagyszerű könyvtárt azután se szűnt meg folyton gyarapitái s nagymérvű áldozataival fejleszteni, így 1811 nov. 14-én Bécsből egy pótvégrendeletet (codicillust) adott ki, melyben 14,400 m.frtot adott a könyvtárhoz, hogy annak kamatja évenként az erdélyi, ref. tanodák jobb tanulói közt ösztöndíjként osztassák ki, a m.-vásárhelyi könyvtár részére pedig házakat és azon város határán levő szöllőit, kerteit, vagy 63 hold kiterjedésű birtokot adott, s rendelkezéseinek végrehajtójául családja idősebb fiát rendelte az erdélyi ev. reformátum consiatorium főfelügyelete alatt, melynek lelkére kötötte, hogy minden évben két kiküldött professor által a könyvtárt a cathalogusok és editiók szerint számbavétesse, hogy szigorúan őrködjék a felett, hogy a jövedelem a könyvtár gyarapítására fordíttassék, mit ha utódai elmulasztanáréggel is. És már most mi módon kell ezt kiegyenlíteni? Némelyek többet, mások kevesebbet mondanának. Itt van tizenhétszáz dollár nyers aranyban és egy óra — ez minden vagyonon).* És mielőtt valaki megakadályozhatta volna, kiüríté a táska tartalmát az asztalra. Egy perezre élete veszélyben forgott. Néhány férfi dühösen ugrott fel, többen késeikhez kapták s azon indítvány határozottá emelését, hogy „dobassák ki az ablakon, csak a biró egy parancsoló kézmozdulata akadályozta meg. Tennesee nevetett. Társa nem is látszott észrevenni az ingerültséget és törülgette arczát zsebkendőjével. Midőn a csend ismét helyre volt állítva és a férfit felvilágosították az iránt, hogy Tennesee bűnét pénzzel nem lehet jóvátenni, társának arcza még komolyabb és még vörösebb lett és a hozzá legközelebb állók észrevették, hogy durva keze az asztalon remeg. Mielőtt a pénzt visszatette volna, habozott egy pillanatig, mintha nem tudná teljesen felfogni a magasztos érzetet, mely a hóságban lakozik és mintha bántaná azon gondolat, hogy talán nem ajánlott eleget. Aztán a bíróhoz fordult és mondá: „E játékot egyedül játsztam, társam nélkül,s ezzel meghajta magát a jury előtt és menni akart, midőn a biró vissza- szóltta. „Ha mondani akar valamit Tenneseenek, tegye inkább most.“ A különös ügyvéd most tekintett először a tannak, egy milliót érő aquisitumaitól örökre elessenek. A korlátnok által a cathalogusokkal kapcsolatosan nyomtatásban közkézre bocsátott végrendelet semmi kétséget sem hagy fenn az iránt, hogy e könyvtárt egyenesen a nemzetnek hagyta, hisz ott van a többek közt „hagyom a tudománynak nemzetemben, hazámban élőm ózditására**; ott, hol a consistorium- nak lelkére köti akaratának teljesedésbe vételét, írja: „hogy ezen az egész publicumra tartozó hasznos institutumon fenálhasson, valamint az is, hogy hetenként 3 napot rendel a könyvtár nyilvános használatára. Hogy a hagyományozott javak jövedelme a könyvtár gyarapítására rendeltetett, kétségtelen a végrendelet e szavaiból: „A mi jövedelem a könyvvtárnak fizetése és a szintén végre rendelt vendégfogadós más épületek fenntartására szükséges költségekről fennmarad, esztendőnként fordítsa (a fidel commisarius) könyvgyüjteményem tökéletesítésére s hasznos uj könyvek sziporitására“ más helyt „a jövedelmekből a könyvgyűjtemény continuáltassék, sza porittassék és ezeknek conservatiójára az épület is jövendőben uj hozzátoldással tágiár assék .* Ezeket kívántam a jog constatálására fölemlíteni. Már most vegyük számba a könyvtár fejlesztésére hagyott jövedelmet. Az erre rendelt hat vásárhelyi ház, bár azt legnagyobb részben a Teleki Sámuel kegyencsei fizetés nélkül lakják, mégis 300 frtot jövedelmez, de csak csekélyre téve is az egész jövedelme tesz 4000 frtot, a földek, kertek tiszta jövedelme 412 frt. Bár a jövedelem 10,000 frtra is felmenne, de én csak e csekély arányt veszem fel. A kiadás : könyvtárnok, szolga fizetése 440 frt,épületek javítására sokat véve fel évenként 600 frt, összes kiadás 040 frt, és igy jövedelem maradék évenként 3472 frt, mi ötven év alatt 173,600 frtot tesz. Ennyinek kellett volna a korlátnok halála után a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár gyarapítására fordítni, mi ha megtörténik, az ma nemcsak hazánk, hanem a világ egyik legnevezetesebb könyvtára lehetne, a drága szakmunkák oly gazdag gyűjteményével, minőnek Európa-szerte kevés könyvtár dicsekedhetnek. Azonban e könyvtár még ma is azon állapotban van, amint azt a korlátnok halálakor hagyta, mert utódai magánhasználatukra rendelt hírlap gyűjteményén kívül, s legújabban néhány száz frt értékű könyvnél egyébbel nem gyarapították, 50 év alatt arra egy fillért sem fordítottak A jövedelmet lelketlenül egy darabig az idősebb vádlottra. Tennesee mosolygott s jobbját kinyújtva kiálta: „Tőkepénz öregem !“ Tennesee társa megfogta az odanyujtott kezet és mondá : „Csak véletlenül tekintek be, hadd lássam, hogy állanak a dolgok“ és a kezet elbocsátva hozzátevé: „rekkenő éj van,* ismét megtörülte arczát, és egy szót sem szólva többet, eltávozott. A két férfi élve nem látta többé egymást. Tennesee sorsa fölött csakhamar határoztak és napkeltekor illő fedezet alatt kikisérték a Marleydomb tetejére, hogy ott végrehajtsák. Mint viselte magát, minő hidegvért tanúsított, mint vonakodott egy hang vallomást is tenni, minő tökéletesek voltak a comité intézkedései — ez mind el volt mondva a red dogi hírlapban. A lap szerkesztője jelen volt az executiónál , mindenkinek, ki érdeklődéssel viseltetik az ily leírások iránt, e kemény, hatalmas kifejezésekkel irt és morális intelmekkel teljes tudósítás elolvasására utasítok. De a nyári regg szépségéről, a csöndes békéről, mely a természetben uralgott, a madarak csicsergéséről, a virágok illatáról nincs szó a tudósításban. És midőn a bolond cselekedet megtörtént s egy életnek vége szakadt, nem szenvedett semmi változást. A madarak csak úgy daloltak, a virágok csak úgy illatoztak, a kék ég Csak úgy mosolygott. Csak egy embernek rándult meg a szive kínosan oda lenn az utón. (Vége kör.) TARCZA. TENNESEE TÁRSA. — Beszély. — IRT A SIRET SÍARTE. (Folyt.) A belépőt csakugyan nem is lehetett impozáns alaknak nevezni. Törpe volt, de erős alkotása. Szögletes arczával, melyet a nap heve vörösre égetett és anyagfoltokkal telefecskendett pongyola öltözetével, különös jelenség volt e férfi, a fenforgó körülmények között némileg még nevetséges is. Nehéz útitáskáját a földre téve, igen komoly arczczal előrelépett, s miután minden jelenlevővel barátságosan kezet szorított, letörülte vörös zsebkendőjével komoly, ijedséget eláruló arczát és hatalmas kezét mintegy támogatandó magát, az asztalra téve a bírót megszólító : Épen a ház előtt mentem el — kezdé — midőn eszembe jutott, hogy beszólhatnék, hadd látom, miként áll társamnak — Tenneseenek — ügye — Meleg és van. Nem emlékezem, hogy Sandy Barban lett volna valaha ily rekkenő hőség. Szünetet tartott, de mivel tovább senki sem akart időemlékekbe bocsátkozni, ismét zsebkendője után nyúlt s pár pillanatig szorgalmasan törülgette arczát. „Van valami mondanivalója a fogolyra vonatkozólag ?* — kérdé végre a biró.