Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-09-12 / 206. szám
. , vonatkozó szabályok. 2) A továbbfejleszt ss alkalmas házi iparok. 3) A kolozsvári ipariskolák szervezésére vontkozó további intézkedések. Rendes ügyek. .. A métermérték közhasználatának megenyitése végett Domokos Kálmán debreczeni adasági akadémiai tanár három táblázatot kérott a bősz-, ár- és sulymértékek átszámítására. Itt egy tábla ára 12 krajczár. Mindhármat Csáthy g?Debreczenben 40 kr. postautalványra bérmentve A szelistyei járásbírósághoz aljegyízté Zachária János ottani díjas joggyakornok neveztetett ki. . Rónay Gyula temetése. A nagyvárad- debreczeni színtársulat közelebb elhunyt jeles tagénak Nagyvárad nagyszerű temetést rendezett. Mint aNagyv.s írja a fő-utcza egy része, az Ida-utca a hallottas házig egy legalább ötezer éberből álló néptömeg által zsúfolásig el volt ernyp míg a halottas ház udvarán és szobáiban mozogni sem lehetett, a város legelőkelőbb polémj éi a legelegánsabb helyvilág foglaltak ott évet. A halottas ház udvarán volt felállítva az érakoporsó, pompás koszorúkkal díszítve. A koporsó keresztjét egy nagy babérkoszorú ölelte át, melyet a kolozsvári színház küldött egykori tagja számára, egy másik széles fehér-atlasz szalaggal átkötött koszorú kíséretében. Prielle Kornélia egy pompás lilaszinű szalaggal kötött koszorúval áldozott sógora emlékének , azonkívül a debreczeni intendantura, az elhunyt pályatársai és magánosok küldtek részint koszorúkat, részint szalagokat. Pont 4 órakor vette kezdetét a gyászszertartás, melyet Kümmer János kanonok végzett a lelkész segédlete mellett. A koporsó körüli székeken a színtársulat nőtagjai s a gyászoló, megtört özvegy, leánya és fia foglaltak helyet. A gyászszertartás végével az operai tagok s a kardalnokok megható gyászkart énekeltek el a színházi zenekar kísérete mellett. Aztán megindult a menet. A koporsót a pályatársak emelték a halottas szekérre, melynek jó negyedóráig kellett várnia, míg az óriási tömeg megindult; mintegy harmincz kocsi zárta be az imposáns és megható menetet, mely a főutczán haladt végig, ki a várad-olaszi-i temetőbe. A koporsó mögött a színtársulat elsőrendű tagjai mentek, közrevéve az elhunyt fiát, Sándort. A temető előtt még egy másik, mintegy kétezerre menő néptömeg és számos kocsi várta a menetet. A sir elé érve, mely a temető legszebb helyén van ásva, megálloit a menet, és rövid ima után Mándoki Béla, a színésztársulat tagja lépett a sir szélére és megható búcsúbeszédet tartott, melynek hajlatba egy szem sem maradt szárazon. Az énekkar még egy búcsudalt zengett el, azután a görönyök lehullottak az örökre elnémult művész koporsójára. Rónay Gyula tisztelői már lépéseket is tettek, hogy nyughelyét hozzá méltó síremlékkel diszítsék és felhívást tettek közzé a „Nagyvárad"ban, melyben Várad és Debreczen polgárait adakozásra hívják fel. Közönség köréből*) Hit szól hozzá a közvélemény ? T. szerkesztő úr! Kérem az igazság érdekében egy kis tért engedni becses lapjában jelen közleményemnek, melynémely hamis informatio bélyegét magára az 81 még (!) feltaláló homlokára kívánom visszatükröztetni. (Collegialis szempontból is remélem czikkuni fölvételét.) — Emlékezzünk a közelmúltra! ... A plozsvári országos halárünnepély ismerkedési estélye nyakra-főre kereste tiszteletes Szász Do®ok°8 ur vendégeit: Harrach József és ,ávodszky Károly urakat, aFigyelőben »Ellenőr“ tudósítóit. Tudomásul adtam, hogy a Biasini-szállodáan, az étteremben láttam és hagytam illető írókat. am Biasini Domokos ur által, aug. 30-án,üiszebédre szerencsém volt a házigazda saját fével hívni meg Závodszky urat, az „ Ellen tu*ló8ítóját, mint a ki későn lett a rendező^ °ttmány élén bejelentve, s igy nem kaphatá ^ rendesen kiállított banquette-i meghívóját. tUD*t ^rve» az illetékes vendégek megettük d** ~~ *Bmerets^8ÖQl£ folytán — mi is közbenAZ aUg' 29'^n’ a lövődő szabad helyiségét0l(jtott diazebéd elején, csekély személyemhez, az , 11- Szász Domokos ur, s kijelenti, hogy Hal folyna alatt, toasztjában ,jól“ leviczczel. ^ász^T köszöntök során feláll tiszteletes, tudóé kjjj. °®oko8 ur, s egy g i x e r es beszédbez *j.| D1 a nőket, s épen ez a nagytudományu h°„ nem volt kissé circumspectusabb ázás? «íg ^_87revegye, miként a megjelent hölgy közöl vetett Zött’ jobbkezem felől íb volt egy nő, Bze He D^ni’ k*nek kedvesen (1) és megleshetett azon czélzatos czélzás, mely ijeatir & r k »-féle hasonlatban, csekély Bzemé Híj6 *D^ veg“ vonatkozott. Kérdem: 111 I 'e az egyház emberétől a nyi I IesztőL ® rovatban megjelenő czikkekért ItUi/i.B.8Qnk csupán sajtóhatóság irányábai szei irányában vall Szerk. vános személyeskedés, a több százra menő vendég jelenlétében? Ha Szász D. ur, mint privát ember megtehette is, de mint papnak, óvakodnia kellett volna az ilyesféle sületlen elménczkedéstől, mert a nagy garral elmondott mondóka —nemsokára megboszszulta magát, mely tény Sz. D. úr meggondolatlanságát láthatóan és hallhatóan bebizonyitá. Ugyanis: „Halljuk Kerekesit“ ez a felkiáltás törte be a levegőt, s mindennek daczára, nem akartam felállani, szólani, mert Sz. D. ur elpattintott czélzata miatt, kedves nőm által fellettem kérve a hallgatásra. De a sors könyvében más volt írva. Hivatkozhatom micsgs. Horváth S. nyug. pénzügyi tanácsos, — Ságh F. pesti tanár, — Endrődi S. — Deáky A. és Salamon Antal író urakra, kik közvetlen közelemben voltak, hogy teljességgel nem akartam szólani, s csak miután ülőhelyemről fölemeltek, azután kezdettem a t. vendégkoszoruhoz fordulni és szólani, mondván: .Itt a közvélemény. ..Van itt elégokos... Ebből most okulhatsz te bölcs! Szász Domokos*... A felharsant halljuk ot, még riadóbb éljenzés és taps követé, mely agyepen elterült clubb*-nak bizony nem lehetett ínyére. Lássuk a közvéleményt ! Závodszky Károly ur, Sz. D. ur vendége, azEllenőr* .saját tudósítója* szintén ott volt a gyepen, hová a napsugarai elől húzódtak el néhányan, hogy separálva könnyebben réma skirozhassanak a nagy asztalnál lefolyt eseményekre. Lám, lám az informatio megtette a hatást, mert azEllenőr* szeptember 3-ai számában a többzöldség* között ezeket is olvashatjuk... Sz. B. K. P.-ért, R. F. Á. K.-ért, Szász Domokos Erdély és Magyarország (tehát mindkettőért külön ?!) hölgyeiért ürített poharat. Eddig a szó gyújtott lelkesített (hát a .külön* quaterkák ?), mert a szónokok szelleme melegített, magával kapott. (Hát a már előre elkészített B. szállodai mámor, ahol L. M. úr olyan „szépen beszélt, hogy a szállóvendégek nem tudtak nyugodni, a lelkes, meleg és megkapó toasztok miatt?!) Egyszerre visszaestünk a földre, nem alább. (Ott jó helyt voltak, kik egy közebédnél is „különczködni” akartak.) Kerekes Sámuel, Erdély kocsányija (nem tudták-e még aKelet* szerint Tatár Pétert is czitálni ?) szólott. (Kitetszett a közlésből feledni, hogy „közkívánatra* — persze kivévén a kiveendőket — kellett szólnia.) Félóráig beszélt legalább rímben, sületlenséget szórva a hallgatók szemeibe. (Talán mégsem tűrte volna el egy „értelmes közönség“ azt a félórai sületlenséget, s abzugolták volna a felállított szólót. Lám, lám milyen következetlen tudósító úr, hiszen más tudósítók — az önök körén kívül — s a nagy közvélemény nem így szólnak.) A közönség értelmisége nem tehetett egyebet, mint mély megbotránkozásában elvonult a zöldbe. (Nagyon szép, s tehát csak önök körében volt az értelmiség?! Szegény vendégek, kik néhány százan jöttetek a közebédre, jaj nektek, hanem fértetek el a Szászok plaid-jeire. Hiszen a notábilitások még rendületlenül állottak a nagy asztal körül!) Hiszen, ha már zöldséget kellett élveznie, legalább a természeti zöldséget élvezte. (Felséges ! Tehát ön, et comp. a nagy ebédre ,természeti zöldséget* ment élvezni, így hát bátran eldöfhetik az igazságot!) Mi igazán csodáljuk, hogy Kerekesnek nincs annyi ítélőtehetsége sem, amennyi hallgatásra kényszerítené. (Furcsa, tehát egészen siker volt ön, midőn a százak nem a „szászok* torka a hatalmas „halljuk Kerekestt“ kiáltásra nyílt fel! Persze azt már a „földről* nem láthatta, hogy erővel emeltek fel a szék tetejére!) Köznevetség és botrány tárgyaként szerepelt (különös véletlen, mert a „természet adománya” sohasem tett ily fiaskót velem, pedig bizony sok helyen vándorpoétáskodtam!) s mégis teljes benső boldogsággal üdvözölte azokat, akik gúnyból gratulálva (kevés tudás volt az önök köréből), kezet szőka toltak vele. (Nem hiszem, hogy az idegen tekintélyek, a városi polgármester, tiszteletreméltó környezetem, az önök „földi szeszélye“ miatt chameleoni szerepekre degredáltak volna nagyrabecsült személyiségeket.) Boldog vidék Erdély, ahol ily ember is szerepet játszik. (Tehát játszik? — Látja kérem ezt még nem is tudtam !) Nincs tehát közvélemény, mely összetörné az ily társadalmi fattyúhajtást? (Ez igen nagy szó uram, s bármely „b e c s ü l et-b i r ós ág® — kivévén az önök clique jét — előtt is kérdés tárgya lehetne, hogy ön mely forrásból merité e gyalázatos kifejezést, mert az „Ellenőr* igen tisztelt olvasóközönsége könnyen közvéleményt mondhat ki az olyan „saját tudóstóra,aki hamis informatiók szerint feldit és rágalmaz*. Önnek, mint vendégnek sem lett volna legális így írnia ! Vagy úgy, ön csak a Sz. D. úr vendége volt? Így már tisztában vagyunk !) Fájdalom, ezt még növelni kell. (Csalatkozik kérem, mert jelen álláspontom kívül esik azon, mintha bárkinek is önök közül ítéletére lenne szükségem. Minket nem vezet az ambitio.) A kedvetlen hangulatot, melyet K. fölidézett Hegedűs István oszlatta el. (Nem restellt kérem nyilvánosan „fillenteni” sem ? Hiszen H. I. jóval előttem köszönté fel gyönyörű beszéden a vendégművésznőket (Felekiné, Balázsáé) s azután még K. Papp Miklós is sikerülten köszönte fel Erkelt, s én csak azután voltam kénytelen a felhívásnak engedni, s a toasztokat „rigmusaim”-ban össze is foglalom, s ez autentikusabb volt, mint az ön referádája, mert kecskeméti F. Pétert sem hagyom ki a sorrendből. (Miért is nem hívják Fehért „Szász“ Péternek és K. Papp Miklóst „Szász Miklósnak?) Hegedűs István sem átallott a köszöntőm után kezet szorítani, pedig, higyje meg ön tisztelt referens ur, hogy H. I. tanár collegám és barátom jelleméhez nem fér el a kétszínűskedés.) Most már keressük a közlemény okát ? Závodszky Károly úr, Szász Domokos úr házi vendége, (engedjük el az együtt „szállodázó“ s kiáltozó csoportulat neveinek ismertetését !) az „Ellenőr* szept. 3-iki számában kiadta a fentebbi közleményt; a szept. 5 iki „Kelet* már várta a tmatiui valót, s csupán a személyemre vonatkozó, már ismert részletet, kiollózta, s ugyancsak az „Ellenőr“ szept. 3-iki számára tett hivatkozást a m.-vásárhelyi szept. B-ki „Székely Hírlap“ is. — Gyönyörű coalitio ! Hogy találkoznak össze a nagy elmék, íme a fekete leves: Szász Domokos urék kifőzik; Sz. D. ur vendége feltálalja, Szász Béla ur lapja belekalanol, s még Mentovich Gyulának, a .Sz. H.” újdondászának is, jut valami a tányér fenekéről ! (Lássuk, kinek csináltunk roszvért?) Tessék most már explikálni azon megjegyzéseket, melyek csekély személyemre vonatkoznak! Szépen kifejtett családi combinatio. És mindennek az „ap a Mentovich“-féle, már elcsatározott polémia, az fő factora. Milyen a „productum?* ítélje meg: a közvélemény! Csak azt nem értem, hogy az én csekély személyem hiábavalóságának leírásával, hogy elégítheti ki azEllenőr* tudósítója, a „Kelet* hirharangozója és a „Székely Hírlap* 10 frtos újdondásra, az előfizetők méltó igényeit. Ám puskázzanak tovább, remélem, hogy a közvélemény vértje az „alattomos támadók és rágalmazókkal” szemben védni fog. Százak voltak jelen a kolozsvári 29-iki közebéden, azok előtt legalább egy újabb adattal szegényedett a „Szász“ befolyású lapok alásülyedt hitele. Hagyományos tisztelettel csüngtem, s csüngök még ma is a derék család iránt, de egyes tagjainak „boszul lihegő eljárását, erőszakos túlkapásait* csekély itélőtehetségemmel is elítélem. Maros-Vásárhely tt, szeptember 8-án 1874. Kerekes Sámuel: Tisztelt szerkesztő ur! Több napi távollétem ideje alatt — miközben egy pár kegyeletes órát „az aradi vértanuk* negyedszázados gyászemlékének is szentelek — a „Magyar Polgár* 189-ik számában a „közönség köréből.“ Ugron Gábor aláírással egy levél manifestáltatott, a melyben az én nevem, úgy tűnik föl, mint szemét-dombon a gyöngy. (Szabad a czigánynak dicsérni a lovát). Nem önvédelem, nem önigazolás végett, mert annak szükségessége épen nem forog fenn,— nem is a levél írójának kedvelerestében, hanem az igazság kiderítése tekintetéből, s az insinuáló mistificatio reducalása czéljából irom e sorokat. Valamint minden más históriának, azonképen ennek a levélhistóriának is meg van a maga krónikája, mely nélkül azt alaposan megérteni nem lehet. Ám beszéljenek a tények röviden. Jól tudja mindenki, nyilvános titok tehát, s így tudom én is, sőt szakmámbavágólag tudni pláne kötelességem, hogy a 48 előtti időben élt és szerepelt Udvarhelyszéken egy Magyarországból odavetődött Gumics Vaszi alias Kemény Pál nevő híres ember, akinek közszáján forgó vagyonbiztonság elleni viselt dolgairól, irattári adóhalmazon kívül, számos egykorú életany beszél még ma is. Ezen úriember rég odalett, elpusztult nyom nélkül, csak emléke maradt fenn mai napig. Némelyek ismerni akarják tragikus végét is, de én azt most még nem szellőztetem. Azt is igen jól tudja mindenki, az is nyilvános titok tehát, s így én is tudom, hogy nagy idő múltán — jelesen az alkotmányos verának megnyíltával — az udvarhelyszéki hírlapi tudósítók valamelyikének az a jámbor ötlete támadott, hogy Udvarhelyszék politikai és társadalmi viszonyait — Kuli, Pityó vagy Zöld Marczi irói álnevek helyett — Kemény Pál aláírással kezdette szellőztetni; és hogy több elvtársai közreműködésével, csakhamar sikerült neki, józan demokrata irányú reform-eszmék pengetése által, a széki közügyek iránt, oly általános érdeklődést kelteni, oly szabadelvű mozgalmat támasztani, a mely az addigi ősi nepotismus és családi politika uralmának gyászintézeit félelembe, pani rettegésbe ejtette. Tetszett erre némelyeknek itt, egyelőre csak prüszkölni ; tetszett azután Kemény Pál levelező urat demagógnak proclamálni; mindenek fölött peedig tetszett őt sírjából visszajáró kiné.hetne tekinteni ; tetszett a dolgot röstelni ők tudják, hogy miért? Tetszett, később hajtó-vadászatot rendezni ellene, s lármás hajrá-hajrák között keresték a képzelt kisértetet fűben-fában, cserkésztek utána minden kis bokorban. Azt is ők tudják, hogy miért? Legelsőbben is bizonyos .Siucerus* ur foglalt fenyegető standot a „Magyar Polgár* 1871. évi 20-ik számában, hanem a vadászterülte tévesen lévén választva, a Hochwild nem került lövésre. És „Siucerus* ur többé nem mutatkozott. Kiáll azután a síkra „egy igazságszerető* ur, széntén a „Magyar Polgár* 1871. évi 41-dik számában. Ezen jó ur már tüskén-bokron át, egyenesen nekem rohant, s a szebbnél szebb epitheszonok revolverével kezében, reám kiáltotta, hogy a bűnös, a gonosztevő Kemény Pál, én vagyok! Megnyugtattam a jámbort a néhai „Kolozsvári Közlöny 1871. évi 26-dik számának reggeli kiadásában, megírtam neki ott saját nevem alatt, hogy tévedett, bakot lőtt, ment —— „én nem voltam soha, és jelenben sem vagyok, hires Kemény Pál úrral semmi névvel nevezhető solidaritásban, czimboraságban stb.* És többé „egy igazságszerető“ úr sem mutatkozott. (Vége következik.) ■»**» ■■ m I» — Távirati tudósítás a bécsi börzéről. Szeptember 10. 5°/0 metalliques 71.75. 5% nemzeti kölcsön 74.76. 1860-iki államkölcsön 110.20. Bankrészvények 9,76. Hitelrészv. 24675. London 10.975. Magyar földtehermentesitési kötvény 78. 25. Temesvári földtehermentesitési kötvény 77.— Erdélyi földtehermentesitési kötvény 76.— Horváth- Slavon földtehermentesitési kötvény 80. Ezüst 104.—Cs. k. arany, Napoleonder 881. l/a Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő PAPF MIKLÓS NYILTTÉR.*) Alálirottak bizonyítják, hogy i. é. szeptember 1-én a „Nemzeti szállodában“ adott ebéd alkalmával Simon Elekur részéről K. Biasini Domokos ur ellen elkövetett sértés előttünk lovagias elégtétellel kiegyenlittetett. Kolozsvárit 1874. szeptember 10 én. Inczédy Sámuel, Dr. Haller Károly. PERL fogorvos lakik a főtéren a Tivoli épületben. Idegeneknek egy fog betevése nem vesz több időt igénybe egy óránál, egy egész fogsor egy nap alatt készíthető el. A legkonokabb fogfájást gyorsan és gyökeresen gyógyítja. Sz.-Mihály naptól lakása belső főözéputcza 5. sz. I. emelet. Minden betegnek erőt és egészséget nyújt gyógyszer és költség nélkül a kitűnő Revalesciere du Barry Londonból. Minden szenvedőnek gyógyulást ad a kitűnő du Barry Revalesciére, mely ellentáll gyomor, ideg, mell, tüdó máj, mirigy, nyákhártya, légzés, hórag és vesebetegségeknek; gyógyít gümő és aszkort, aszhmát, köhögést, emészthetlenséget, dugulást, hasmenést, álmatlanságot, gyengeséget, aranyért, vízkórt, lázt, szédülést, vértolulást, fülzugást roszullétet, hányást még a terhességben is, diabetest, mélakort, elsoványodást, rheumát, köszvényt, sápkort. — Kivonat 76,000 tanúsítványból oly felgyógyulásokról, melyek a gyógyászatnak ellenállottak. 75,871 sz. bizonyitv. Reisach (Karintiában) Nov. 27. 1873. Már három év óta szenvedek leirhatlan fájdalmú gyomor, ideg és rheuma bántalomban. Huzamos idő óta azonban használván a Revalesciéret, azóta sokkal jobban érzem magam. Hihetlenek voltak szenvedéseim, valamint határtalan most az örömöm. Hohenwarter Magdanela tanítóné 73,968 sz. bsz. Mitrovitz April 20. 1871. Köszönet a kitűnő farinának! testvérem ideges fofiás és álmatlanságban szenvedvén, 3 font farina elfogyasztása után a jobbulás utján van. Kérem egyúttal önt, legyen szives még egy fontot a közöséges fajtából 8 éves gyermeknek valót postautánvét mellet küldeni. Tisztelettel Kostits G. Miklós. 6. 37,704 sz. bizonyitv. 7. Prilep (Morvaorsz.) Május 1871. Minthogy a huzamos idő óta használt Revalesdsér házamból kifogyott, s gyomromnak nagyon jót tesz: Kérem önt küldjön nekem 2 fontot a javából utánvét mellet Tisztelettel. Rohaczek József, őszérd. Táalálóbb lévén mint a bns, a Revalescsére felnőttek éa gyermekeknek 60-6*éres árát megtakarítja gyógyszerekben. encsékben fél fontos 1.50, 1 fontos 2.51, 2 ^^rfontlofrt, 12 fos, 20 frt, 24 fns, 36 frt fontos 4. 60, kétszersültek szelencékben a 2. 60s41. 60 Revalescé . kolá(‘tée por- és tábla alakban 12 csészére ?tri altu' csészére 2.50, 48 csészére 4.50, porban 120 csészéért éss csészére 20 frt, 676 csészére 36 frt. — TM ható ■' Barry du Barry és társánál Bécs, Walitschga-Bahhz b általa minden város gyógytárában. Maga a raktárl amely vidékre küld utalvány vagy utánvét ellenében. Kapható továbbá: Kolozsvárit: Binder gyógyszerésznél. Pesten: Török, Prágáiban ; Kürsth J. brilinben. Eder F., Dobrochtínben; Mihálovics István gyógyszerésznél, Duna-Földvárt: Nadhera Pálnál, Károlyváros: Brilli F.-nél Kanizsa • Lovak Károlynál, Maros-Vásárhelyt: Fogarasi Dömötön, Pozsonyban: Pisztori Felixnél, Székes-Fehérvárott:Dieba,ta Györgynél, Vágujhelyen: Conleguer Ignácznál, Varasdon: dr. Halter A.-nál, Agrámban: Irgalmasok gyógyszertárában *) E rovatban megjelenő czikkekért szerkesztőségünk semmi felelősséget nem vállal el Stark.