Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-09-12 / 206. szám

. , vonatkozó szabályok. 2) A tovább­fejleszt s­s alkalmas házi iparok. 3) A kolozsvári iparis­kolák szervezésére vontkozó további intézkedések.­­ Rendes ügyek. .. A métermérték közhasználatának meg­­­enyitése végett Domokos Kálmán debreczeni adasági akadémiai tanár három táblázatot ké­­ro­­tt a bősz-, ár- és sulymértékek átszámítására. Itt egy tábla ára 12 krajczár. Mindhármat Csáthy g?Debreczenben 40 kr. postautalványra bérmentve A szelistyei járásbírósághoz aljegy­­ízté Zachária János ottani díjas joggyakornok ne­veztetett ki. .­­ Rónay Gyula tem­etése. A nagyvárad- debreczeni színtársulat közelebb elhunyt jeles tag­énak Nagyvárad nagyszerű temetést rendezett. Mint a­­Nagyv.s írja­ a fő-utcza egy része, az Id­a-utc­a a hallottas házig egy legalább ötezer éberből álló néptömeg által zsúfolásig el volt ernyp míg a halottas ház udvarán és szobáiban mozogni sem lehetett, a város legelőkelőbb pol­­émj éi a legelegánsabb helyvilág foglaltak ott évet. A halottas ház udvarán volt felállítva az érakoporsó, pompás koszorúkkal díszítve. A koporsó keresztjét egy nagy babérkoszorú ölelte át, melyet a kolozsvári színház küldött egykori tagja szá­mára, egy másik széles fehér-atlasz szalaggal átkö­­tött koszorú kíséretében. Prielle Kornélia egy pompás lilaszinű szalaggal kötött koszorúval áldo­­zott sógora emlékének , azonkívül a debreczeni intendantura, az elhunyt pályatársai és magánosok küldtek részint koszorúkat, részint szalagokat. Pont 4 órakor vette kezdetét a gyászszertartás, melyet Kümmer János kanonok végzett a lelkész segédlete mellett. A koporsó körüli székeken a színtársulat nőtagjai s a gyászoló, megtört özvegy, leánya és fia foglaltak helyet. A gyászszertartás végével az operai tagok s a kardalnokok megható gyászkart énekeltek el a színházi zenekar kísérete mellett. Aztán megindult a menet. A koporsót a pályatársak emelték a halottas szekérre, melynek jó negyedóráig kellett várnia, míg az óriási tömeg megindult; mintegy harmincz kocsi zárta be az imposáns és megható menetet, mely a főutczán haladt végig, ki a várad-olaszi-i temetőbe.­­ A koporsó mögött a színtársulat elsőrendű tagjai mentek, közrevéve az elhunyt fiát, Sándort. A temető előtt még egy másik, mintegy két­ezerre menő néptömeg és számos kocsi várta a menetet. A sir elé érve, mely a temető legszebb helyén van ásva, megálloit a menet, és rövid ima után Mándoki Béla, a színésztársulat tagja lépett a sir szélére és megható búcsúbeszédet tartott, melynek hajlatba egy szem sem maradt szárazon. Az énekkar még egy búcsudalt zengett el, azután a görönyök lehullottak az örökre elnémult művész koporsó­jára. Rónay Gyula tisztelői már lépéseket is tet­tek, hogy nyughelyét hozzá méltó síremlékkel diszítsék és felhívást tettek közzé a „Nagyvárad"­­ban, melyben Várad és Debreczen polgárait ada­kozásra hívják fel. Közönség köréből*) Hit szól hozzá a közvélemény ? T. szerkesztő úr! Kérem az igazság érdekében egy kis tért engedni becses lapjában jelen közleményemnek, mely­­némely hamis informatio bélyegét magára az 81 m­é­g (!) feltaláló homlokára kívánom visszatük­­röztetni. (Collegialis szempontból is remélem czik­kuni fölvételét.) — Emlékezzünk a közelmúltra! ... A plozsvári országos halárünnepély ismerkedési es­­télye nyakra-főre kereste tiszteletes Szász Do­­®ok°8 ur vendégeit: Harrach József és ,ávodszky Károly urakat, a­­Figyelőb­e­­n »Ellenőr“ tudósítóit. Tudomásul adtam, hogy a Biasini-szállodá­an, az étteremben láttam és hagytam illető írókat. a­m Biasini Domokos ur által, aug. 30-án,­­­üiszebédre szerencsém volt a házigazda saját fével hívni meg Závodszky urat, az „ Ellen tu*ló8ítóját, mint a ki későn lett a rendező­­^ °ttmány élén bejelentve, s igy nem kaphatá ^ rendesen kiállított banquette-i meghívóját. tUD*t ^rve» az illetékes vendégek meg­ettük d** ~~ *Bmerets^8ÖQl£ folytán — mi is köz­ben­­AZ aUg' 29'^n’ a lövődő szabad helyiségé­­t0l(jtott diazebéd elején, csekély személyemhez, az , 1­1- Szász Domokos ur, s kijelenti, hogy Hal folyna alatt, toasztjában ,jól“ leviczczel. ^ász^T köszöntök során feláll tiszteletes, tudóé kjjj. °®oko8 ur, s egy g i x e r e­s beszédbez *j.| D1 a nőket, s épen ez a nagytudományu h°„ nem volt kissé circumspectusabb ázás? «íg ^_87revegye, miként a megjelent hölgy közöl vetett Zött’ jobbkezem felől íb volt egy nő, Bze He D^ni’ k*nek kedvesen (1) és megl­eshetett azon czélzatos czélzás, mely ijeatir & r k »-féle hasonlatban, csekély Bzemé Híj6 *D^ v­­­e­g“ vonatkozott. Kérdem: 111 I 'e az egyház emberétől a nyi I IesztőL ® rovatban megjelenő czikkekért ItUi/i.B.8Qnk csupán sajtóhatóság irányábai szei irányában vall Szerk. vános személyeskedés, a több száz­ra menő vendég jelenlétében? Ha Szász D. ur, mint privát­ ember megtehette is, de mint papnak, óvakodnia kellett volna az ilyesféle sületlen elménczke­déstől, mert a nagy garral elmondott mondóka —nemsokára megbosz­­szulta magát, mely tény Sz. D. úr meggondolat­lanságát láthatóan és hallhatóan bebizo­­nyitá. Ugyanis: „Halljuk Kerekesit“ ez a felkiáltás törte be a levegőt, s mindennek da­czára, nem akartam felállani, szólani, mert Sz. D. ur elpattintott czélzata miatt, kedves nőm által fellettem kérve a hallgatásra. De a sors könyvé­ben más volt írva. Hivatkozhatom micsgs. H­or­vát­h S. nyug. pénzügyi tanácsos, — S­á­g­h F. pesti tanár, — Endrődi S. — Deáky A. és Sala­mon Antal író urakra, kik közvetlen közelemben voltak, hogy teljességgel nem akartam szólani, s csak miután ülőhelyemről fölemeltek, azután kez­dettem a t. vendégkoszoruhoz fordulni és szólani, mondván: .Itt a közvélemény. ..Van itt elég­­okos... Ebből most okulhatsz te bölcs! Szász Domokos*... A felharsant hallj­u­k ot, még riadóbb él­jenzés és taps követé, mely a­­gyepen elte­rült clubb*-nak bizony nem lehetett ínyére. Lássuk a közvéleményt ! Závodszky Károly ur, Sz. D. ur vendége, az­­Ellenőr* .saját tudósítója* szintén ott volt a gyepen, hová a napsugarai elől húzód­tak el néhányan, hogy separálva könnyebben rém­a s­­kirozhassanak a nagy asztalnál lefolyt esemé­nyekre. Lám, lám az informatio megtette a ha­tást, mert az­­Ellenőr* szeptember 3-ai számában a több­­zöldség* között ezeket is olvashatjuk... Sz. B. K. P.-ért, R. F. Á. K.-ért, Szász Domokos Erdély és Magyarország (tehát mindkettőért külön ?!) hölgyeiért ürített poharat. Eddig a szó gyújtott lelkesített (hát a .külön* quaterkák ?), mert a szónokok szelleme melegített, magával ka­pott. (Hát a már előre elkészített B. szállodai mámor, a­hol L. M. úr olyan „szépen beszélt, hogy a szállóvendégek nem tudtak nyugodni, a lelkes, meleg és megkapó toasztok miatt?!) Egyszerre visszaestünk a földre, nem alább. (Ott jó helyt voltak, kik egy közebédnél is „különcz­­ködni” akartak.) Kerekes Sámuel, Erdély ko­csányija (nem tudták-e még a­­Kelet* szerint Tatár Pétert is czitálni ?) szólott. (Kitetszett a közlésből feledni, hogy „közkívánatra* — persze kivévén a kiveendőket — kellett szólnia.) Félóráig beszélt legalább rímben, sületlenséget szórva a hallgatók szemeibe. (Talán még­sem tűrte volna el egy „értelmes közönség“ azt a félórai sületlenséget, s abzugolták volna a felállított szólót. Lám, lám milyen követ­­kezetlen tudósító úr, hiszen más tudósítók — az önök körén kívül — s a nagy közvélemény nem így szólnak.) A közönség értelmisége nem tehe­tett egyebet, mint mély megbotránkozásában el­vonult a zöldbe. (Nagyon szép, s tehát csak önök körében volt az értelmiség?! Szegény vendé­gek, kik néhány százan jöttetek a közebédre, jaj nektek, hanem fértetek el a Szászok plaid-jeire. Hiszen a notábilitások még rendületlenül állottak a nagy asztal körül!) Hiszen, ha már zöldséget kel­lett élveznie, legalább a természeti zöldséget él­vezte. (Felséges ! Tehát ön, et comp. a nagy ebédre ,természeti zöldséget* ment élvezni, így hát bátran eldöfhetik az igazságot!) Mi igazán csodáljuk, hogy Kerekesnek nincs annyi ítélőtehetsége sem, a­mennyi hallgatásra kénysze­rítené. (Furcsa, tehát egészen siker volt ön, mi­dőn a százak nem a „szászok* torka a hatal­mas „halljuk Kerekestt“ kiáltásra nyílt fel! Persze azt már a „földről* nem láthatta, hogy erővel emeltek fel a szék tetejére!) Köznevetség és botrány tárgyaként szerepelt (különös véletlen, mert a „természet adománya” sohasem tett ily fiaskót velem, pedig bizony sok helyen vándorpoétáskodtam!) s mégis teljes benső boldog­sággal üdvözölte azokat, a­kik gúnyból gratulálva (kevés tudás volt az önök köréből), kezet szők­­a toltak vele. (Nem hiszem, hogy az idegen tekin­télyek, a városi polgármester, tiszteletreméltó kör­nyezetem, az önök „földi szeszélye“ miatt chameleoni szerepekre degredáltak volna nagyra­­becsült személyiségeket.) Boldog vidék Erdély, ahol ily ember is szerepet játszik. (Tehát játszik? — Látja kérem ezt még nem is tudtam !) Nincs tehát közvélemény, mely összetörné az ily társa­dalmi fattyúhajtást? (Ez igen nagy szó uram, s bármely „b e c s ü l et-b i r ós ág® — kivévén az önök clique jét — előtt is kérdés tárgya lehetne, hogy ön mely forrásból merité e gyalázatos kife­jezést, mert az „Ellenőr* igen tisztelt olvasó­­közönsége könnyen közvéleményt mondhat ki az olyan „s­a­j­át t­u­dó­s­­­t­ó­r­a,a­ki ham­is informa­tiók szerint feldit és rágal­maz*. Önnek, mint vendégnek sem lett volna legális így írnia ! Vagy úgy, ön csak a Sz. D. úr vendége volt? Így már tisztában vagyunk !) Fáj­dalom, ezt még növelni kell. (Csalatkozik kérem, mert jelen álláspontom kívül esik azon, mintha bárkinek is önök közül ítéletére lenne szük­ségem. Minket nem vezet az ambitio.) A kedvetlen hangulatot, melyet K. fölidézett Hegedűs István oszlatta el. (Nem restellt kérem nyilvánosan „fillenteni” sem ? Hiszen H. I. jóval­­ előttem köszönté fel gyönyörű beszéden a vendég­­művésznőket (Felekiné, Balázsáé) s azután még K. Papp Miklós is sikerülten köszönte fel Erkelt, s én csak azután voltam kénytelen a felhí­vásnak engedni, s a toasztokat „rigmusaim”-ban össze is foglalom, s ez autentikusabb volt, mint az ön referádája, mert kecskemé­ti F. Pétert sem hagyom ki a sorrendből. (Mi­ért is nem hívják Feh­ért „Szász“ Péternek és K. Papp Miklóst „Szász Miklósnak?) He­gedűs István sem átallott a köszöntőm után kezet szorítani, pedig, higyje meg ön tisztelt referens ur, hogy H. I. tanár collegám és barátom jelle­méhez nem fér el a kétszínűskedés.) Most már keressük a közlemény okát ? Závodszky Károly úr, Szász Domokos úr házi vendége, (engedjük el az együtt „szállodázó“ s ki­áltozó csoportulat neveinek ismertetését !) az „El­lenőr* szept. 3-iki számában kiadta a fentebbi közleményt; a szept. 5 iki „Kelet* már várta a tmatiui valót, s csupán a személyemre vonat­kozó, már ismert részletet, kiollózta, s ugyancsak az „Ellenőr“ szept. 3-iki számára tett hivatkozást a m.-vásárhelyi szept. B-ki „Székely Hírlap“ is. — Gyönyörű coalitio ! Hogy találkoznak össze a nagy elmék, íme a fekete leves: Szász Domokos urék kifőzik; Sz. D. ur vendége feltálalja, Szász Béla ur lapja belekalanol, s még Mentovich Gyulának, a .Sz. H.” újdondászának is, jut valami a tányér fenekéről ! (Lássuk, kinek csináltunk rosz­vért?) Tessék most már explikálni azon megjegyzéseket, melyek csekély személyemre vonatkoznak! Szépen kifejtett családi combinatio. És mindennek az „a­p a M­e­nto­vi­ch“-féle, már elcsatározott polémia, az fő fa­c­tora. Milyen a „productum?* ítélje meg: a közvélemény! Csak azt nem ér­tem, hogy az én csekély személyem hiábavalósá­gának leírásával, hogy elégítheti ki az­­Ellenőr* tudósítója, a „Kelet* hirharangozója és a „Szé­kely Hírlap* 10 frtos újdondásra, a­z­ előfizetők méltó igényeit. Ám puskázzanak tovább, remé­lem, hogy a k­ö­z­v­é­l­e­m­é­n­y vértje az „alat­tomos támadók­ és rágalmazókkal” szemben védni fog. Százak voltak jelen a kolozs­vári 29-iki közebéden, azok előtt legalább egy újabb adattal szegényedett a „Szász“ befolyású lapok alásülyedt hitele. Hagyományos tisztelettel csüngtem, s csün­gök még ma is a derék család iránt, de egyes tagjainak „boszul lihegő eljárását, erőszakos túlkapásait* csekély itélőte­­hetségemmel is elítélem. Maros-Vásárhely tt, szeptember 8-án 1874. Kerekes Sámuel: Tisztelt szerkesztő ur! Több napi távollétem ideje alatt — miköz­ben egy pár kegyeletes órát „az aradi vértanuk* negyedszázados gyászemlékének is szentelek — a „Magyar Polgár* 189-ik számában a „közönség köréből.“ Ugron Gábor aláírással egy levél mani­­festáltatott, a melyben az én nevem, úgy tűnik föl, mint szemét-dombon a gyöngy. (Szabad a czigány­­nak dicsérni a lovát). Nem önvédelem, nem önigazolás végett, mert annak szükségessége épen nem forog fenn,— nem is a levél írójának kedvelerestében, hanem az igaz­ság kiderítése tekintetéből, s az insinuáló misti­­ficatio reducalása czéljából irom e sorokat. Valamint minden más históriának, azonképen ennek a levélhistóriának is meg van a maga króni­kája, mely nélkül azt alaposan megérteni nem le­het. Ám beszéljenek a tények röviden. Jól tudja mindenki, nyilvános titok tehát, s így tudom én is, sőt szakmámbavágólag tudni pláne kötelességem, hogy a 48 előtti időben élt és szerepelt Udvarhelyszéken egy Magyaror­szágból odavetődött Gumics Vaszi alias Kemény Pál nevő híres ember, a­kinek közszáján forgó vagyonbiztonság elleni viselt dolgairól, irattári ad­óhalmazon kívül, számos egykorú életany be­szél még ma is. Ezen úri­ember rég odalett, el­pusztult nyom nélkül, csak emléke maradt fenn mai napig. Némelyek ismerni akarják tragikus végét is, de én azt most még nem szellőztetem. Azt is igen jól tudja mindenki, az is nyilvá­nos titok tehát, s így én is tudom, hogy nagy idő múltán — jelesen az alkotmányos verának megnyíltával — az udvarhelyszéki hírlapi tudósí­­tók valamelyikének az a jámbor ötlete támadott, hogy Udvarhelyszék politikai és társadalmi viszo­nyait — Kuli, Pityó vagy Zöld Marczi irói álne­vek helyett — Kemény Pál aláírással kezdette szellőztetni; és hogy több elvtársai közreműködé­sével, csakhamar sikerült neki, józan demokrata irá­­nyú reform-eszmék pengetése által, a széki köz­ügyek iránt, oly általános érdeklődést kelteni, oly szabadelvű mozgalmat támasztani, a mely az ad­digi ősi nepotis­m­us és családi politika uralmának gyászintézeit félelembe, pani rettegésbe ejtette. Tetszett erre némelyeknek itt, egyelőre csak prüszkölni ; tetszett azután Kemény Pál levelező urat demagógnak proclam­álni; mindenek fölött pee­dig tetszett őt sírjából visszajáró kiné.hetne te­kinteni ; tetszett a dolgot röstelni ők tudják, hogy miért? Tetszett, később hajtó-vadászatot rendezni ellene, s lármás hajrá-hajrá­k között keresték a képzelt kisértetet fűben-fában, cserkésztek utána minden kis bokorban. Azt is ők tudják, hogy miért? Legelsőbben is bizonyos .Siucerus* ur fog­lalt fenyegető stand­ot a „Magyar Polgár* 1871. évi 20-ik számában, hanem a vadászterülte téve­sen lévén választva, a Hochwild nem került lövésre. És „Siucerus* ur többé nem mutatkozott. Kiáll azután a síkra „egy igazságszerető* ur, széntén a „Magyar Polgár* 1871. évi 41-dik szá­mában. Ezen jó ur már tüskén-bokron át, egyene­sen nekem rohant, s a szebbnél szebb epitheszo­­nok revolverével kezében, reám kiáltotta, hogy a bűnös, a gonosz­tevő Kemény Pál, én vagyok! Megnyugtattam a jámbort a néhai „Kolozsvári Közlöny 1871. évi 26-dik számának reggeli kiadásá­ban, megírtam n­eki ott s­a­j­á­t nevem alatt, hogy tévedett, bakot lőtt, ment —— „én nem vol­tam soha, és jelenben sem vagyok, hires Kemény Pál úrral semmi névvel nevezhető solidaritásban, czimboraságban stb.* És többé „egy igazságsze­rető“ úr sem mutatkozott. (Vége következik.) ■»**» ■■ m I» — Távirati tudósítás a bécsi börzéről. Szeptember 10. 5°/0 metalliques 71.75. 5% nem­zeti kölcsön 74.76. 1860-iki államkölcsön 110.20. Bankrészvények 9,76. Hitelrészv. 24675. London 10.975. Magyar földtehermentesitési kötvény 78. 25. Temesvári földtehermentesitési kötvény 77.—­ Er­délyi földtehermentesitési kötvény 76.— Horváth- Slavon földtehermentesitési kötvény 80. Ezüst 104.—Cs. k. arany, Napoleonder 881. l/a Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő PA­PF MIKLÓS NYILTTÉR.*) Alálirottak bizonyítják, hogy i. é. szeptember 1-én a „Nemzeti szállodában“ adott ebéd alkal­mával Simon Elekur részéről K. Biasini Domokos ur ellen elkövetett sértés előttünk lova­­gias elégtétellel kiegyenlittetett. Kolozsvárit 1874. szeptember 10 én. Inczédy Sámuel, Dr. Haller Károly. PERL fogorvos lakik a főtéren a Tivoli épületben. Idegeneknek egy fog betevése nem vesz több időt igénybe egy óránál, egy egész fogsor egy nap alatt készíthe­tő el. A legkonokabb fogfájást gyorsan és gyöke­resen gyógyítja. Sz.-Mihály naptól lakása belső főözép­­utcza 5. sz. I. emelet. Minden betegnek erőt és egészséget nyújt gyógyszer és költség nélkül a kitűnő Revalesciere du Barry Londonból. Minden szenvedőnek gyógyulást ad a kitűnő du Bar­­ry Revalesciére, mely ellentáll gyomor, ideg, mell, tüdó máj, mirigy, nyákhártya, légzés, hórag és vesebetegségek­nek; gyógyít gümő és aszkort, aszhmát, köhögést, emészt­­hetlenséget, dugulást, hasmenést, álmatlanságot, gyengesé­get, aranyért, vízkórt, lázt, szédülést, vértolulást, fülzugást roszullétet, hányást még a terhességben is, diabetest, mé­lakort, elsoványodást, rheumát, köszvényt, sápkort. — Ki­vonat 76,000 tanúsítványból oly felgyógyulásokról, melyek a gyógyászatnak ellenállottak. 75,871 sz. bizonyitv. Reisach (Karintiában) Nov. 27. 1873. Már három év óta szenvedek leirhatlan fájdalmú gyomor, ideg és rheuma bántalomban. Huzamos­ idő óta azonban használván a Revalesciéret, azóta sokkal jobban érzem magam. Hihetlenek voltak szenvedéseim, valamint határtalan most az örömöm. Hohenwarter Magdanela taní­tóné 73,968 sz. bsz. Mitrovitz April 20. 1871. Köszönet a kitűnő farinának! testvérem ideges fofi­­ás és álmatlanságban szenvedvén, 3 font farina elfogyasz­tása után a jobbulás utján van. Kérem egyúttal önt, legyen szives még egy fontot a közöséges fajtából 8 éves gyermeknek valót postautánvét mellet küldeni. Tisztelettel Kostits G. Miklós. 6. 37,704 sz. bizonyitv. 7. Prilep (Morvaorsz.) Május 1871. Minthogy a huzamos­ idő óta használt Revalesdsér házamból kifogyott, s gyomromnak nagyon jót tesz: Ké­rem önt küldjön nekem 2 fontot a javából utánvét mellet Tisztelettel. Rohaczek J­ózsef, őszérd. Táalálóbb lévén mint a bns, a Revalescsére felnőttek éa gyermekeknek 60-6*éres árát megtakarítja gyógysze­rekben. encsékben fél fontos 1.50, 1 fontos 2.51, 2 ^^rfontlofrt, 12 fos, 20 frt, 24 fns, 36 frt fontos 4. 60, kétszersü­ltek szelencékben a 2­­. 60s41. 60 Revalesc­é . kolá(‘tée por- és tábla alakban 12 csészére ?tri altu' csészére 2.50, 48 csészére 4.50, porban 120 csészé­­ért éss csészére 20 frt, 676 csészére 36 frt. — TM ható ■' Barry du Barry és társánál Bécs, Walitschga-Ba­hhz b általa minden város gyógytárában. Maga a rakt­ár­l amely vidékre küld utalvány vagy utánvét ellenébe­n. Kapható továbbá: Kolozsvárit: Binder gyógyszerésznél. Pesten: Török, Prágáiban ; Kürsth J. brilinben. Eder F., Do­b­­rochtínben; Mihálovics István gyógyszerésznél, Duna-Föl­d­­várt: Nadhera Pálnál, Károlyváros: Brilli F.-nél Kanizsa • Lovak Károlynál, Maros-Vásárhelyt: Fogarasi Dömöt­ön­­, Pozsonyban: Pisztori Felixnél, Székes-Fehérvárott­:Dieba­,­ta Györgynél, Vágujhelyen: Conleguer Ignácznál, Varasdon: dr. Halter A.-nál, Agrámban: Irgalmasok gyógyszertárá­ban *) E rovatban megjelenő czikkekért szerkesz­­tős­égünk semmi felelősséget nem vállal el Stark.

Next