Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-09-18 / 211. szám
ésgeinek a megyékre leendő áthárítása tehát véleményünk szerint nem terjedhet odáig, hogy a teendők pradáns teljesítése a megyék szűkebb értelemben vett önkormányzati kötelességeinek és érdekeinek praejudicalva, végtére magának a törvény a lakóságnak életerejét is vagy teljesen feleméssze, vagy a legkedvezőbb esetben meggyengítse. Fokozott teendők teljesítését az állam, jobban mondva az államtest anyagilag boldogítottabb részei csakis aránylag fokozottabb javadalmazás alapján kívánhatják az anyagi tekintetben viszonyítva elmaradottabb törvényhatóságától. Mi nagyméltóságú miniszter úr mint az előadottakban érintők, azon helyzetben vagyunk ugyan hogy eddig élvezett s jövőre is kilátásba helyezett évi javadalmazásunk korlátai között szükségleteinket fedezhetjük, de ha a törvényhozás magasabb állami érdekekből törvényhatóságunk területének olyatén szabályozását vélné szükségesnek, mely szerint ez idő szerinti területünk egy jelen székhelyünk Deés körül a szomszéd Dobokamegye és Kővárvidéke némely községeinek bekeblezése által alkotandó megye magvát képezze, a mint ez nagyméltóságodnak a képviselőház elé terjesztett javaslatában is terveztetik , teljes készséggel hódolnánk a törvényhozás akaratának, mivel a czélbavett bekeblezési földirati, helyfekvési, kereskedelmi, közlekedési s hadászati, egyszóval tehát mind olyan előnyök támogatják, melyek a jó, olcsó és természetszerű közigazgatás alapjait képezik. Míg továbbá ezáltal területünk határainak egyes kiszögellései enyésznének el, az alakítandó Szolnok-Doboka vármegye törvényhatósági költségeit az országos bizottság által kijelölt javadalmazási kereten belül nem csak fedezhetné, sőt az esetben, ha a megyék önkormányzati hatásköre államháztartási takarékossági tekintetekből a valódi autonómia határain is túl igen szélesre nem terjesztetnék, közigazgatási évi költségei összes egyenes államadójának 20°/#-ra sem vennék igénybe. Mennyiben azonban a kia-nyiresi vízválasztó magas hegy Kővárvidéket két, északi és déli részre oszja, minélfogva a déli vagyis a törvényhatóságunk északi határai felé eső rész felénk, az északi pedig részben a tervezett Kraszna — részben pedig Szathmár - és Máramaros megye felé gravitál földiratilag és helyfekvésileg szintúgy, mint kereskedelmi és közlekedési tekintetben czélszerűségi tekintetek és helyesebb közigazgatási érdekek követelnék, hogy Kövárvidéknek csak íb a nevezett kis-nyiresi hegytől délre és délnyugatra fekvő községei csatoltassanak a tervezett Szolnok-Doboka vármegyéhez, többi községei pedig a fent érintett tekinteteknél fogva az említettük magyarországi megyékbe kebeleztessenek. Midőn a tervezett Szolnok-Doboka vármegye területi szabályozására vonatkozó fentebbi nézeteinket nagyméltóságod figyelmébe hathatósan ajánlanók, kötelességünknek ismerjük egyszersmind nagyméltóságodat megkérni, hogy valamint szabályozási tervezetében jelen székhelyünket Deés városát jelölte ki a tervezett Szolnok — Doboka vármegye székhelyévé, azonképen méltóztassék e nézetét annak idejében a törvényhozás előtt is érvényesíteni. Alig van ugyanis nagyméltóságod tervezetében megyei székhely kijelölve, mely anynyira a terület központjára esnék, mint épen Deés. Föld és helyirati, közlekedési, kereskedelmi, hadászati tekintetben is központnak nevezhető e város, mennyiben innen Szathmár, Máramaros megyék, Bukovina s Erdély déli része felé a legjobb karban levő államutak, a Szilágyság és Mármaros felé igen jó országos — végül a mezőség felé jó megyei utak sugárzanak ki a rövidebb útvonalakat nem is említve : effelet a Nagy-Szamos folyó közvetlenül e város előtt folyik Magyarország felé, a szabályozásra teljesen alkalmasan. Ez élénk kereskedésű és forgalmú város ezekhez képesíti fejlődését, amit lakásai értelmességén kívül főként központi voltának köszön, leginkább tanúsítja az, hogy az 1857-ik évi népszámlálás óta midőn lakosainak száma 4590 volt a legutolsó népszámlálásig 1242 lélekkel, vagyis 5832-re szaporodott lakossága mely ma bizvást 6200-ra tehető. Székhelye továbbá a béési m. kir. törvényszék és járásbíróságnak a belső-szolnok-dobokai 32-ik számu honvédzászlóalj s a IV számú állami méntelep parancsnokságának effelet jól berendezett nagy és díszes megyei közkórházzal bir stb. Mindezen körülmények, melyekhez végezetül nem kis mértékben még az is járni, hogy törvényhatóságunk székháza — melyben a helybeli nevezett törvényszék is ingyenes elhelyezése lett — a legalkalmasabb és díszesebb helyiséget szolgáltathatja egy alakítandó nagyobb megye részére : kétségtelenné teszik Déés városának megyei székhelyül rövid efelett való alkalmatosságát. Végezetül a mi sz. kir. Szamosujvár városa törvényhatósági önállóságának megszüntetése esetén e városnak esetleg törvényhatóságunkkal leendő egyesítését illeti, ámbár csak örülni tudnánk az alkalomnak, mely oly mivelt elemmel szaporítaná a tervezett Szolnok-Doboka vármegye lakosságát mint a Szamosujvár városi polgárság ; mennyiben jöv?? Írjuk’ ho?y e 87- kir város tetemes jövedelménél - melyet törvényhatósági költségei ad. - -f* is ben hisszük, hogy a törvényhozás azt továbbra is érintetlenül hagyni hajlandó is leszen, a magunk részéről is kérjük nagyméltóságodat, hogy nevezett város e tekintetben táplált óhajtását érvényre juttatni méltóztassék. Nagyméltóságú miniszter úr ! A fentebbiekben egész őszintességgel adtuk elő nézeteinket mindazon egyes kérdésekre nézve, melyeket nagyméltóságod hozzánk intézni szükségesnek talált. Legyen nagyméltóságod teljesen meggyőződve affelől hogy nyilatkozatunk alapjául nem a továbbélhetés önző szempontjait, de megyei érdekeink sikeres fejlődésének biztos emeltyűjét, a jó, olcsó és gyors közigazgatás követelményét, az önkormányzat igazi lényegét tettük. Fogadja nagyméltóságod hazafius tiszteletünk őszinte kifejezését. Kelt Déésen 1874-ki szeptember 12-én tartott bizottsági rendes közgyűlésünkből. közli: Pánczél János, megyei főjegyző, kiérdemli, sőt arra szerzett jogaiagja van , amennyi A honvédségről. A honvédség gyakorlataira nagy mérvben folynak az előkészületek az egész országban, mintha már valóságos ellenségre mennének. Általános a vélemény, hogy a magyar honvédseregnek éltető lenne József főherczeg, kifáradhatlan buzgalommal működött azon, hogy honvédségünket egy valóságos hadsereg színvonalára emelje s ki most meggyőződve fáradozásai sikeréről, nyugodt lélekkel utazott U Szőnyon keresztül a brucki táborba, Szende honvédelmi miniszter kíséretében. Megfogható az érdekeltség, melylyel Magyarország a honvédségnek, az új nera ez egyetlen népszerű , minden párt rokonszenvével találkozó intézményének nagy gyakorlatai elé néz. Mindenki meg van győződve, hogy e harczjáték a honvédségre nézve valódi komoly küzdelem, mondhatnék, élethalál-harcz, mert ettől fog függni, nagy részt jövendő kifejlődése vagy apránkénti szétnyílása. Azt hisszük e hadgyakorlatok a honvédség eszméjének teljes diadalával fognak végződni , akik harczképtelen és felesleges voltát hirdetik, el fognak némulni a kivívandó siker fölött. Sőt még ennél is többet várunk. A fejededelem személyes alkalmat nyerene meggyőződni róla, hogy a magyar honvédsereg nem azon koldus ország nagy úri passiója, nem haszontalan költekezés tárgya,, nem gyanús aspiratiók reménye, hanem positív hatalmas haderő, egy nemzet hazafias szellemétől lelkesülő a teljesen gyakorlott sereg, melynél nagyobbat, önfeláldozóbbat nem nyújthatna a közös hadseregnek semmiféle más állam szövetsége. S ha minderről — amiről nem kételkedünk — meg fog győződni a magyar király, akkor bizton hisszük, hogy be fognak következni mindazon feltételek, melyeknek a honvédség, hogy teljesen befejezett, önálló működésre is képes hadsereg legyen, ma még hibával van. örülünk, hogy az irányadó körök terveibe és szándékaiba betekinteni több alkalom felett rendelkező jobboldali lapok is osztják , kifejezik e reményt. A mai „P. N.“ legalább a következőket írja: ,A honvédség organizatiója már ma is egészen önálló , a közös hadsereggel való együttes gyakorlatok annak szükségét is ki fogják mutatni, hogy a honvédség intézménye a tüzérség s a technikai csapatok szempontjából is akként fejlesztendő, amint annak harczképességei a reá várakozó feladatok szükségessé teszik. Különben sem szenved kétséget, hogy a honvédségnek, önálló tüzérséggel és ágyukkal való ellátását már ma is kizárólag csak pénzügyi s nem politikai tekintetek akadályozzák. S itt megemlíthetjük, hogy a mitrailleuseök nem bizonyultak czélszerűeknek, mert kitűnt, hogy alig bírnak nagyobb jelentőséggel. Az ágyukérdés még megoldásra vár s erős meggyőződésünk, hogy mihelyt pénzügyi viszonyaink annyira javulnak, hogy az ország e térre is kiterjesztheti figyelmét, e kérdés olyan megoldást fog nyerni, mely a honvédség létszámával és harczképességével összhangzatban áll. Karlisták, az előbb említett nő által megtudta D. Blanca a következő büntetést szabott a republikánus nőre: „A nő megtollasítva fog keresztül vitetni minden fő utczán, utánna férje fog menni, ki nejére ötven csapást üt, a csapásokat egész erejéből kell hogy mérje, különben főbelővetik. A körmenet végeztével a férfi visszakapja az ötven csapást, melyet nejére mért.“ — Donna Blanca még azt is kívánta vadállati dühöngésében, hogy e családból való fiatal szép leány is megtollasittassék, mint anyja, de a karlista főbb emberek, kik maguk is megsokalták ez iszonyatosságot, kéréseire elálloit kívánságától. Ennek következtében a nőt levetkőztették, testét bekenték mézzel és kátrányával és a testére tapadt e keverékbe számtalan kisebb nagyobb tollatt szúrtak ; szamárra ültették és igy hurczolták végig az utczákon; mögötte férje ment, kinek kezében egy husáng volt. A férfit egy karlista csapat szuronyokkal elöl hátul, szúrták ha —nézetek szerint — azt tapasztalták, hogy a férfi nem üti elég erővel nejét, gyermekeinek anyját. E büntetés megértésére szükséges megjegyezni, hogy e század elejéig a „megtollaztatás” büntetését oly nőkre alkalmazták, kik a prostitutio tényleges támogatása által nagy botrányt okoztak. A szerencsétlenek jajkiállásai, a karlisták üvöltő vad örömzaja , a lakosság fölháborodása borzasztó jelenetet képezek A lakosság nem karlista érzelmű része mormogva átkozta Blancát, a „traeokratia e byenáját." — így adják elő e borzalmas eseményt az „Orden" és a félhivatalos spanyol „Correspondencia." És Európa nézi e vérlázitó kegyetlenségeket, melyek túl tesznek a vadállati dühöngéseken, s melyek nemcsak a karlista ügyet s annak főembereit bélyegzik meg örökös gyalázattal, de szégyenére válnak a XIX. századnak ! — Az angol trónörökös hosszabb ideig tartó utazásokat tesz, s mint franczia lapokból olvassuk, Francziaországban is huzamosban fog időzni. Ez utazás valószínűleg összeköttetésben van az angol lapok ama közleményével, hogy az angol királyné mint a királyi ház becsületének őre, a walesi herczeg adósságait kifizette. Megjegyzik egyszersmind az angol lapok, hogy néhány hó előtt Gladstone úr föl volt szólítva, forduljon a parlamenthez azon adósságokra nézve, melyek a trónörököst terhelték. Föltehető, hogy Gladstone úr nem volt ellene e lépésnek, de a parlament egyik legbefolyásosabb tagja oly hathatósan tanácsolta, hogy az állami kincstárral ne hozzák semmiféle összeköttetésbe a trónörökös adósságait, miszerint felhagytak e szándékkal. A trónörökös jelenlegi utazása tehát hasonlít egy kis száműzetéshez, melyre az angolok elkeseredett hangulata kényszeríti. — A kövérek congressusa. A sok congressus mellett, melyekről e nyár folytában megemlékeztünk, nyomatékos helyet foglal el az amerikai kövér emberek congressusa is, mely az idén már fenállásának nyolczadik évfordulóját ölte meg Gregory’s Pointben (Connecticut államban.) A hús és zaktömegek egylete jelenleg 96 tagot számlál. Átlag minden tag 224 % fontot nyom s 200 font a minimum, melylyel egy tagnak okvetlenül birnia kell. Elnöknek a legnehezebb, Sir Willard Perkins választatott, ki még csak 22 éves a nem fölfelé, hanem széjjel nőtt, mert magassága csak 5'4". Az ezen czélra külön készített elnöki székre ez időszerűt 869 font nehezedik. Az elnökhöz súlyra legközelebb áll egy hústömeg, melynek súlya 351 font; két más tag 312—305 fontot nyom. A többtöbbiek alig számba vehető 2—300 fontnyi súlya pelyhek. — Nagy mérvű sikkaszt«... Caen-ből (Francziaország) Írják e hó 3-ról: Nagy pénzügyi csapás érte városunkat, mely a helyi kerekedésre a legszomorubb következményekkel lehet. Ma este a Comptoir d’Escompte igazgatója, Mendehare úr a fogságban kihallgattatott. Már néhány napja szigorú felügyelet alatt tartatott irodájában és a könyvek megvizsgálása is elrendeltetett. Mint mondják, a deficit óriási nagy. A hét millió részvénytőke és 800,000 frank tartalékalap hír szerint egészen elveszett. 300,000, 180,000, 80,000 franknyi hitelt adtak olyanoknak, kiknek fizetésképtelensége több mint bizonyos volt. Több kereskedőt is említenek, kik e leleplezések által igen kompromittáltalak, a ezek közül hir szerint egy már meg is szökött, maradhatott ön?" — „Mert azt jól tudtam a korcsmából engem ugyan senki sem hoz ki« Az uralkodó mosolygott, midőn az anekdotáiét végzé, hallgatói szintén. Csak egy nem mosolyai a környezetből, egy szakasz parancsnoka, ki végbement hadgyakorlat alatt egy positiót n épen kifogástalanul védelmezett. 0610 — Északi sarkexpeditio. Trondjemból szept. 14-étől a „Presse“ a következő távirat veszi: „1872. október 15-én volt az első borzaszt légnyomás. Minden előkészület megtétetett hol a hajót elhagyjuk. Ez az előkészületi állapot egész télen át tartott. A második tél 82 jobb volt. Veszélyes súlybetegedés csak fordult elő; 70 jegesmedvét, és őszkor sok ejtettünk el, melyek tápláló eledelül Visszavonulásunk két első hónapja igen szomorú volt; igen mély hóban utaztunk és sokszor jég át kellett magunknak utat törnünk; két havihéz munka után julius 16-én déli szelek álta feltereltetve csak hat tengeri mértföldnyireráltunk a „Tegethoff"-tól. Ugyanazon este oszlani kezdett a jég, és aug. 15-én elértük a jéghatárt. Ez nem könnyű munka volt; minden utat ötször tettük meg, minthogy négy csónakot és három élelmi szánt kellett elszállítanunk, melyek mindeny két tiz ember húzta ; később hosszú U részeket csak úgy tehettünk meg, hogy nagy jégmezőket póznákkal széttolva, keskeny csatornákat képeztünk, melyeken a csónakok átazonttattak. A legszebb idő és csendes tenger kedvezvén Matoschkinschaftig rendkívül szerencsés, innen a Britwin (?) hegyfokig igen kellemetlen utunk volt, hullámzó tengerrel és partról jövő viharokkal kellett küzdenünk. Utolsó éjjel mind a négy csónak a rosz időjárás folytán egymástól elszakadt, sok víz hatolt beléjük és mindnyájan csontig átáztunk. Viszszavonulásunk útja körülbelül 600 tengeri mértföld hosszúsággal bir ; örültünk, midőn 26-án este megmentőnkre, az orosz hajóra akadtunk, mely kilencz nap alatt Vardecba szállított." — Északi sarkexpeditio. Az expeditio szept. 14-én Drontheimba érkezett, ott megoszlik, és Payer a szárazon, Weyprecht ellenben gőzhajón megy Hamburgba. Mint a „Pr.”-nek távírják, a hamburgi polgármester, ki egyszersmind az ottani földrajzi társulatnak az elnöke, meghívta ez expeditio vezéreit Hamburgba, hogy ott megérkezésük napján a társaság ünepélyes ülésében másnap a diszlakomában vegyenek részt. Weyprecht a meghívást nem fogadhatta el, Payer ellenben i ígérte megjelenését, ha elég korán érkezhetik. Mint a Corr. Schweitzer“ jelenti gróf Wilczek János f. hó 17-án gróf Zichy Ödön és báró Tocco kíséretében az expeditio fogadásra Hamburgba utazik el, hova azok f. hó 22-ére váratnak. A bécsi német tanulók olvasó-egylete szombaton következő sürgönyt intézte Payer főhadnagyhoz Christianiába: „Tiszteletbeli tagjának a bátor sarkutazónak szívélyes üdvözletét küldi a bécsi német tanulók olvasó-egylete.“ Az első bécsi életmentőegylet Weyprecht, Payer és dr. Kepes urakat tiszteletbeli tagjaivá nevezte ki. — Ausztriában szept. 15-én ültek össze a tartományi gyűlések kivéve a görczit, triesztit és isztriait, melyek már befejezték munkálataikat. Nagy dolgok nem igen fognak előfordulni Beiken , az ülések ép oly nyugodtak és csendesek lesznek, mint az eddigiek. Csak a cseh tartománygyülés lesz talán kissé más alakú, az által, hogy kilencz ifjú-cseh képviselő lép bele. Az olasz-tiroli liberálisok hír szerint elhatározták, hogy bemennek a tiroli tartománygyülésbe. A reichsrab -seinek újra megkezdését félhivatalosan oct. 15- ára emlegetik, azért a tartománygyüléseknek 15-éig minden tárgyat el kell intézniük. Külföldi vegyes hirek. — Guizot, a hírneves franczia iró s diplomata, kinek halálát s életrajzi adatait tegnapi lapunk közlé, — halálos küzdelmei közepette is folyton hazája szomorú sorsáról gondolkozott. Az utóbbi napokban ereje már annyira elhagyta a haldokló aggastyánt, hogy ellenállhatlan álomkórba esett. Ha ebből pár pillanatra felocsúdott az ágyát körülállóktól mindig az újabb belpolitikai hirek után tudakozódott. A J. de Paria irja, hogy midőn unokaöcscse Witt Kornél távirati meghívás folytán hozzáérkezett, Guizot megismerte őt s kezét nyujtván, ezt mondta neki: „Mégis hatalmas ország volt ez és most is az ... buzgón kell ügyének szolgálni !“ Halála igen nyugodt volt mintha csak elaludt volna. — Karlista iszonyatosság. Midőn ezelőtt pár nappal hire ment Vinarozban (Castellon tartományban), hogy a karlisták don Alfonz és Donna Blanca vezérlete alatt a városba fognak bevonulni s egy nő ehirt szomszédnéjával, egy republikánus nejével közlé, ez utóbbi így válaszolt: „Szeretném, ha útközben e Donna Blancat borzalmas tettei jutalmául keresztre feszitnék.* Alig vonultak be a Bécsi hirek. — A király anekdotázik. A brandeisi hadgyakorlatok alkalmával az uralkodó környezetének a következő adomát mesélte el: „Egy csata alkalmával a sereg parancsnoka megbízott egy tisztet, hogy egy kis temetőt körömszakadtáig védelmezzen a támadó ellenséggel szemben s csak a legvégső esetben húzódjék vissza a közeli erdőbe. De ez utóbbi állomását aztán semmi áron se adja fel. A csata után a tisztet sehol sem találták, sem a temetőben, sem a kertben ; végre megtalálták egy közel levő korcsmában.’ A parancsnok természetesen maga elébe rendeli s mérgesen förmed rá: „Miért nem védelmezte ön a temetőt, amint megrendelőm ? — „Lehetetlen volt, az ellenség igen erős volt." Akkor legalább az erdőben állást foglalhatott vona.« _ „Lehetetlen, az ellenség szerfölött erős vol ■ — De hogy eshetik az, hogy a közel korcsmában meg HIRHABAN& Kolozsvár«, szeptember — Tisztelettel kéretnek rosok és községek t. hatóságai és elöljgói, melyek országos vásáraiban utóbbiben változás történt, vagy a „Magyar gáz“ 1874-iki Nagy-Naptárában hibásatt közölve: méltóztassanak eziránt a tek kiadóhivatalt legkésőbb szeptember ját érdekükben is, értesíteni, hogy a ne javítások még kellő időben megtételhez Kolozsvárit, 1874. szept. 17-én. A „Magyar Polgár“ kiacébi^, — Rablással párosult betörés tört n ^ éjjel városunkban két helyen: Sallai hidater*1 ^ tér Péter fatéri kereskedésében. A kár nagy’8 ffl nem tudható. Az ismeretlen tetteseket ől nyomozzák. f#Petőfi halálára vonatkozólag' * • $ téneti Lapok“ legújabb száma egy terjede ^ ^ igen érdekes adatot fog hozni Lengyel J 1j tól, ki Petőfit a harertéren az utolsó P1 látta. ,»r Bánffy-Hunyadon vasárnap . * ^ eza titkai“ czimü 3 felvonásos vígjáték kér Fordította Haray Viktor. Az előadásban 4 ^ kező műkedvellő urak és urhölgyek veszne Gyarmathy Zsigmondné, Ignácz Károlyt 0 , jinyok, Péter Jolán k. a., Gyarmathy Zeig® ^ rályi József, Fornd János, Bruszt ^U,^írifli György urak. A műkedvelő-társulat uj festette Beczkói. Az előadás jövedelme & rf