Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-09-19 / 212. szám

VIII. évfolyam. 212-dik Mám. Kolozsvárit, 1874. szombat, szeptember 19 . ft * . POLITIKAI NAPILAP. előfizetési feltételek. Egészévre ................................16 ft. — kr. Félévre.............................................8.— . Egy negyedre.......................... * » — . Egy hónapra ......­­ » “0 , 'Zr -5 “2. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában K.lad Lót Hiva­tal: A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban f3tér gr. Teleki Domokos-ház. ‘En ^ HIRDETÉSI DIJAK 2. Ötször hasábozott goraond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetések után 80 kr. bélyegilleték kalon számittatik. Nagy hirdetéseknél ^ kedcel mé*yek. ^ rS~ NYILTTER soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirftllérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 18. Fővárosi levelek. ccccLxm. Budapest, 1874. szept 16. Kedves barátom! Az egész monarchia lőpor­­szaggal van teli, de ez a lőporszag ezúttal nem jelent fenyegető háborút, sőt inkább valami oly formát, mintha azt mondaná : osztrák magyar húzd meg magad ! Egyik gyakorlaton ágyunk hátránya tűnik ki & másoké 1515­, másikon nem az a csapat találja megverni a másikat, a melyeknek meg volt hagyva; harmadikon a két ellenfél eltéved egymás mellett,­­ és igy tovább. Szóval Ausztria-Magyarország ma is arra látszik kárhoztatva, a­mire egykor, hogy mindig a maga vereségén okuljon s a havi találmányok dolgában két héttel hátrább legyen ellenségénél. Például, ha épen közelebbről valami hábo­rúnk lesz vala, épen úgy juthattunk volna tüzér­ünket illetőleg mint Francziaország Lebeuf és társaival. Kellemes meglepetés lett volna. Már most majd megcsináltatja a két krachos birodalom 15 millióért a Krupp ágyukat... Azonban ki tudja nem tart-e Krupp „rezerváltan” egy új titkot, melyet egy év múlva újra ennyi millión kell meg­vásárolnunk ? S nem marad elegyében hábo­rú esetére egy harmadik, melynek még na­­gyobb lesz az árra ? S mind­ehez újabban még az az intenzio­s járul, hogy minden hadászati dolog lehetőleg a tábori kar kezében egyesíttessék, az úgy a hogy felelős hadügyminiszter hatásköréből és így a par­lamenti ellenőrzés alól kivonassék. Ez már valódi szerencsétlen osztrák talál­mány !Az effé­lékben mi járunk előbb két héttel, de egy másik és maga kárán okulni tudó nemzet sem fogja ezt tőlünk elta­lálni. Ez az a mi sárba és hínárba vitte Fran­­ciaországot, mely két tartományába és 5 milliárd­­jába került . Nem a titokba való furkolózás, hanem a lelkesedni tudó hazaszeretet képes a harertéren győzelmessé tenni a nemzeteket. Lángoló haza­­keretet, vagy egy nagy eszme-e s a nyilt köz­lemény részéről várható jutalom és dicsőség te­remti a találmányok lelkesedését; ha ez nincs, to» mester e nyílt szabad közvéleménynek s­torijának babéraira nem számolhat, — a genera« ‘'•oh a a Verdienst kreutzok bizony nem fogják kellhálatlan művekre ragadni. De hát nem veszik-e észre az irányadó ka­tonai körökben, hogy évtizedek óta még csak egyetlen nagyobb mérvű hadi képesség sem tu­dott kifejlődni vagy érvényre jutni a közös had­seregben? Nem gondolkoztak-e azon, hogy mi le­het annak oka, hogy a különben elsőnek ismert hadi anyagot, melyeket egykor a magyar a hu­szárban, a cseh tüzérben a a tyroli a vadászban egész Európa megbámult, több mint egy negyed század óta a leggyarlóbb ellenfél is megveri ? Hogy még a felkelt Boccával is alig tudott az megmérkőzni? Bizony ennek nincsen egyéb oka, mint a közös hadsereg szelleme, melyen ugy lát­­szik nem tudnak a helyes irányban változtatni; a helytelen honvédelmi rendszer a legemberiebb érzelmeket nem akarja fölkelteni s nem tudja fölhasználni. Vagy folyvást Hezitálni fogunk mások talál­mánya után az elszegényedő két ország iszonya megrövidítésével, mig a havi fölszerelések kötvé­nyeibe beletörik? Ez lenne a monarchiának elő­­rekészitett jövője? P. Szath­máry Károly. — A „Hon“ írja: .Inter arma silentiusae", azt hinné az em­ber, mikor a nagy hadjátékok kardcsörgését és az ágyumozgást országszerte hallja. Pedig nem úgy van. Van valami, ami a harczi zajon is kerestül hat, amit még a tábori lármának sem sikerül el­nyomnia. Az az élénk forrongás, melynek az ország közigazgatási tekintetben elébe néz, a municipiu­­mok nyilatkozatai a tervbe vett területi kikereki­­tés tárgyában. Ezek a megyei határozatok, feliratok, kérvé­nyek, panaszok, repraesentatiok, melyek most özön­­nel árasztják el a belügyminisztériumot, s jó­formán hadi lábra állították a civil elemet is s ennek is élénk hidalgását tükrözi vissza a sajtó. Már akkor, midőn elismeréssel nyilatkoztunk a belügyminiszter azon biztosításáról, hogy a mu­­nicipiumok kikerekítésének munkálatát az érdekelt törvényhatóságok meghallgatása nélkül nem szán­dékozik végrehajtani, aggodalmunkat fejeztük volt ki az iránt, hogy a megkérdezett törvényhatósá­gok könnyen indokolható önfenntartási ösztönből talán nem is fogják eléggé méltányolni a terve­zett reform horderejét s hajlandók lesznek locális érdekeiket fölébe helyezni az országénak s hogy talán nem veendvén eléggé tekintetbe egy­felől a jó közigazgatás igényeit, más­felől a polgárok adó­képességét, oda fognak nyilatkozni, hogy túl ne­héz áldozatokkal is fenntartják törvényhatósági jellegüket. Qyannak nem volt alaptalan. A másokkal egyesíttetni, illetőleg feloszlatni kívánt kisebb me­gyék egyike sem írta alá eddig saját ,halálos íté­letét,a­mint ők nevezik. Torna, Ugocsa, Csikszék Turócz, Torda, — a városok közül Késmárk, Ba­zin, Pancsova, Nagy-Szombat és még sok más mind oda nyilatkoznak, hogy elegendő képességök van önálló municipalitásaik fenntartására. Ezt előre lehetett tudni, s apodictice nem is lehet palctát törni felette. A kérdés csak az, váj­jon csakugyan áll-e az, a­mit állítanak s nem rin­gatják-e magukat illusiókban ? Erről kell meggyő­­zögni a belügyminiszternek. Legerősebb — természetesen — a szászok resistentiája, kik azon erőlködnek, hogy a belügy­miniszter ne csak az egyes székeket, hanem az universitást is kezdje meg. Igaz az, amit a­­Reform“ erre mond : a be­lügyminiszter a municipiumok megkérdésével mél­tányosságának adta tanújelét, de jogilag arra nem volt kötelezhető. Az universitás nem municipium. S hozzá­teszszük, hogy ha az lenne is, csak a szá­szok belügyeire terjedne ki hatósága. A területi kikerekítés ügye azonban országos ügy és nem a szászok belügye , egy az állam hatósága alá tar­tozó testülettől meglehetős impertinenc­ia azt kö­vetelni, hogy az ország közigazgatási felosztásá­nál ne az ország, hanem az ő akarata legyen az irányadó. - .tt­rm TARCZA. Mutatvány Don Carlos-ból.*) ia* költemény 5 felvonásban. Irta Schiller. (fordította és seenirozta E. Kovács Gyula.) W- Felvonás 7. jel. FÜlöp, Fosa. pUloP‘ Szolgálatomból, hallom, hogy kiléptél. p0,a' Jobbaknak adtam — ugyhiszem — helyet. “P- Nem szeretem ha ily fő ünnepel. Nagy veszteség ez birodalmaimra. Tán Attól félsz, hogy a kör a mely itt p FUd táról, nem méltó szellemedhez ? Csa' Alázatos hálám fogadd király, a föltevés magas királyi kegy. hl * én • • • - ^'Habozni létszel... “■ Szolgálni: még Királyt sem akarok. (Rábámul.) 5 Sirl­­ vevőt én csalni nem tudom. i(lön tisztségre méltatsz engemet, Jf* rám parancsolt tetteket r*z tőlem és olyakra szánsz csak is; °lott előttem az erény maga ^^|^becscvel bir. A mit a király **laih«i Kt 68,Mha*onlitva olvasó ne feledje, hogy egy & k'Aki 8“‘“Pajából rövidített példány kivonatra áll élet­­szöveg minden sorát szóról-s­zóra úgy adja sema költőszelleme meg nem sérül, sem a nefe nyűgözi; az a szerencsés az én példányomat Antiféig érdekében óhajtja: E Kovács Gyula. Akar létetni általam: szeretném, hogy Az én tulajdon vágyam, akaratom is legyen. S ez Felségednek tetszenék-e majd ? Tudnál-e tűrni Teremtményedben idegen tereratet? És én alázzam műszerré magam Ott, hol művész lehetnék. Én az embert Szeretem, ámde államunkban Magamon kül mást nem szerethetek. Fülöp. Dicséretes hév, s lehet hasznos is. Országomban keress, jelölj ki tért , mely magas vágyadnak megfelel. Posa. Nincs. Fülöp. Nincs ? Posa. Avagy boldogság-é az, a mit felséged Én általam vágy szétárasztani ? Azon való boldogság-é melyet, Embertársának embersziv kiván ? Ily boldogságtul egy királyi felség Reszket bizonynyal. Óh mert A koronák politikája most Egy uj boldogságot teremtett. De vájjon a mi a koronáknak tetszik Nekem majd tetszik-e ? Szeretetem Testvérem ellen törhet, lerrhat-e ? Lehet-e boldog oly ember, kinek Bilincsre verve gondolatja is ? Fülöp. (Hirtelen belevág) Te protestáns vagy! Posa. (Szünet után) Vallásod Sir ! az én vallásom is. Hogy félre­értesz , ettől féltem csupán. Veszedelmes vagyok, mivel go­nd­o­l­ko­z­om? Ne félj király, e vágy, e gondolat Itt (s­z­i­v­é­r­e mutat) mindörökre eltemetve. Az újítási hóbort, viszketeg, — a mely Széttörni a bilincset képtelen, S csak még szorosbra kovácsolja azt —, Vérembe’ nem forr. Jövő idők polgára vagyok én. E század még eszményemnek nem ért. Nagyobb időknek lettem hirnöke. Nyugalmadban egy álom mért zavar? Szétlebben egy lebelletedre az. — Fülöp.­­Szembe néz­i.J Legalább uj e hang. S egyszer talán Ellenkező kísérlet nem árt. Jó ! Gondolkozom Egy uj királyi szolgálat felől Önérzetes lelked számára. Pósa. óh jól tudom királyom, Hogy mily kicsinyléssel gondolkozol Te az ember önérzete felől. Még abban is csak a hízelkedő Mesterfogáért látod. Nem csoda. Az emberek kénytettek erre téged. Nemességükről önként mondva le Önként sülyedtek ily mélyen alá, így vetted e világot által Nagy atyádnak kezéből — épen igy. Hogy ia becsülnél törpe korcsokat ? ! fülöp. Ebben talán, van némi igazad. Pósa. Nagy baj király, felette nagy baj ez. Mikor isten teremtett emberét Saját teremtményeddé gyúrtad; S ez ujdon gyúrt agyagnak istenül Magad tolád fel, egyben tévedés: Saját mivoltod embernek maradt A mint isten kezéből kikerült. Te mint halandó, szintén vágysz, remélsz, Törsz, szenvedsz, és rokonszenvért csengsz, S ha puszta báb­, merő játékszerül Tördelsz mindenkit trónod zsámolyához : Kinél, hol véled feltalálni azt , Mi lelkedben össthangzatot teremt; Felforgatott lét, visszá, rend, nyomor, A természetnek elrontása ez, Fülöp. Egekre, e beszéd telkemre hat! Pósa. Ezért vagy te egyedül, egy magad. Mint egy külön faj , isten igy tehetsz! S mi szörnyű, hogyha még­se volnál. Ha díjul, annyi millió kebel Romokba döntött boldogságáért Épen semmit, de semmit nem nyerél. Bocsáss el sir ! Mert tárgyam elragad. Itt állva az egyetlenegy előtt . Ki elé vágytam kiontani. Szivem csordultig, többre ingerel. Fülöp. Végezd. Pósa. Most hagytam el Brabantot, l'landariát. Egykor virágzó, gazdag tartományok. Dús földe, népe, erőtől buzog. És népe jó is. Elgondolkozom : E népnek atyja most Fülöp király. Mi isteni, felséges hivatás I g______üszkökre és csontokra bukkanék. (Elhallgat szemét Fülöpre szegzi, az megpróbál szel' mébe nézni, de zavarodva elfordul — fejét lesüti.) Hogy tenned kell tudom ; de, hogy Mit tenned kell megtenni is bírod Ez borzadalmas ámulatba ejt. Oh, kár hogy a vérében fetrengő áldozat,' Magasztaló dalt, hymnuszt zengeni Az áldozó dicsére­t­képtelen ! Kár, hogy csak ember írja a történetet ! Idők közelgnek. Bölcsebb századok Váltják fel a vérengzések korát." Fülöp trónján szelídség ünnepel, I.­Szent-György 1874-ik év szep­tember 15-én. A rendkívüli gyűlések egymást érik. Háromszék törvényhatóságának bizottsága is e folyó szeptember hó 9-én egy rendkívüli köz­gyűlésben tanácskozott a belügymininiszteri leirat folytán a megye kikerekítése tárgyában.­­ A főjegyző Horváth László által az állandó választmány határozatából szerkesztett és felolva­sott felirat a belügyminiszterhez, általánosságban elfogadtatott , hanem a részletes tárgyalásnál meglehetős nagy vitát keltet a szomszéd szász­­atyafiak tüntető mozgalmait és a megyéjükhöz tartozó magyarajkú községek irányában követett eljárásait — megrovó partla­l — igen sokan a bizottsági tagok közül a feliratban mondottakat sem találták elégségeseknek arra, hogy azokban megbotránkozásának méltó kifejezést adhatna a bizottság — mások ismét a feliratban megnyu­godtak volna, míg végre Székely Gergely Kim­le József, gróf Mikes Benedek és Baktsi Ferencz fel-­szólalása folytán határozatba ment, hogy minden élesebb kitételek mellőztessenek. Az ez irányban tartott szónoklatok mint látszik cs ők is azon ér­telések folytán lehettek hatásosak, hogy föl lett fejtve miszerént az efféle benczegések által ne engedjük magunkat elragadtatni, és hogy ínéltóság teljesen ignorálhatjuk azoknak eljárását kikre leg­tovább reáilik ,uram bocsás meg nekik mert nem tudják mit cselekesznekl* Indítványba hozattak még egy s más kijaví­tások és kiegészítések — melyek minek utánra elfogadtattak a közgyűlés Székely Gergely, Kim­le József és Baktsi Ferencz személyeikben egy bizott­ságot kiküldött, mely a kijavítandó és kiegészí­tendő felirat szerkesztésébe befolyjon, maga a szer­kezet másnap ismét terjesztessék a közgyűlés eleibe. — Általános megütközéssel hallgatta azután végig a bizottság a belügyi miniszter urnak egy leiratát — melyben bizottsági tag Székely Gergely a májusi közgyűlésben kelt főispán határozat ellen emelt folyamodásával elutasittatik. — Ennek a históriája ez. Székely Gergely ez idei közgyűlés alkalmával hivatkozva az 1870-ik évi XLII­­. sz. 43 §-sának h, és C. pontjaira egy indítványt teszen, hogy a közgyűlés éljen ezen hatás­köréhez tartozó jogával , annak foganatosítása czéljából küldjön ki bizottságokat. Ez indítvány a gyűlés harmadik napján az indítványok sorába jött tárgyalás alá s midőn fel­­olvastatott és rövid vitatkozás is már kifejlődött volt — főispán gróf Kálnoky Dénes kimondja miszerént ez indítványra vonatkozólag elnöki hatal­mával él s tekintettel az 1870-ik évi XLII. t. sz. 53-ik §. a, és 79-ik §-ára — azt — mint a tör­vényekkel ellenkezőt tanácskozás tárgyává nem tűzi ki. A közgyűlés tudva azt, hogy a jegyzőkönyv hivatalból felterjesztetik, hitte, hogy a belügyi mi­niszter ezt ezenélkül hagyni nem fogja, és az el­nöki hatalomból folyó ez intézkedést annál inkább feloldja, mert Székely Gergely még folyamodás tárgyává is tette. • É­r­t.i ! "A* Nem csoda tehát, hogy már az e hó 3-án tartott állandó választ­­ány-gyű­lésen Künte József indítványára egy a belügyministerhez intézendő erélyes feliratban kívánt volt megütközésnek ki­fejezést adni, hanem hát erre nem került a sor, mert a mint ezen ominosus miniszteri­ leirat fel­­­olvastatott főispán gróf Kálnoky Dénes egy nyilat­kozatot tett, melyben kijelenti, hogy a Székely Mai számunkhoz mellékletül van csatolva a „Történeti Lapok“ előfizetési felhivása.

Next