Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-09-19 / 212. szám
VIII. évfolyam. 212-dik Mám. Kolozsvárit, 1874. szombat, szeptember 19 . ft * . POLITIKAI NAPILAP. előfizetési feltételek. Egészévre ................................16 ft. — kr. Félévre.............................................8.— . Egy negyedre.......................... * » — . Egy hónapra ...... » “0 , 'Zr -5 “2. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában K.lad Lót Hivatal: A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban f3tér gr. Teleki Domokos-ház. ‘En ^ HIRDETÉSI DIJAK 2. Ötször hasábozott goraond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetések után 80 kr. bélyegilleték kalon számittatik. Nagy hirdetéseknél ^ kedcel mé*yek. ^ rS~ NYILTTER soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirftllérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 18. Fővárosi levelek. ccccLxm. Budapest, 1874. szept 16. Kedves barátom! Az egész monarchia lőporszaggal van teli, de ez a lőporszag ezúttal nem jelent fenyegető háborút, sőt inkább valami oly formát, mintha azt mondaná : osztrák magyar húzd meg magad ! Egyik gyakorlaton ágyunk hátránya tűnik ki & másoké 1515, másikon nem az a csapat találja megverni a másikat, a melyeknek meg volt hagyva; harmadikon a két ellenfél eltéved egymás mellett, és igy tovább. Szóval Ausztria-Magyarország ma is arra látszik kárhoztatva, amire egykor, hogy mindig a maga vereségén okuljon s a havi találmányok dolgában két héttel hátrább legyen ellenségénél. Például, ha épen közelebbről valami háborúnk lesz vala, épen úgy juthattunk volna tüzérünket illetőleg mint Francziaország Lebeuf és társaival. Kellemes meglepetés lett volna. Már most majd megcsináltatja a két krachos birodalom 15 millióért a Krupp ágyukat... Azonban ki tudja nem tart-e Krupp „rezerváltan” egy új titkot, melyet egy év múlva újra ennyi millión kell megvásárolnunk ? S nem marad elegyében háború esetére egy harmadik, melynek még nagyobb lesz az árra ? S mindehez újabban még az az intenzios járul, hogy minden hadászati dolog lehetőleg a tábori kar kezében egyesíttessék, az úgy a hogy felelős hadügyminiszter hatásköréből és így a parlamenti ellenőrzés alól kivonassék. Ez már valódi szerencsétlen osztrák találmány !Az effélékben mi járunk előbb két héttel, de egy másik és maga kárán okulni tudó nemzet sem fogja ezt tőlünk eltalálni. Ez az a mi sárba és hínárba vitte Franciaországot, mely két tartományába és 5 milliárdjába került . Nem a titokba való furkolózás, hanem a lelkesedni tudó hazaszeretet képes a harertéren győzelmessé tenni a nemzeteket. Lángoló hazakeretet, vagy egy nagy eszme-e s a nyilt közlemény részéről várható jutalom és dicsőség teremti a találmányok lelkesedését; ha ez nincs, to» mester e nyílt szabad közvéleménynek storijának babéraira nem számolhat, — a genera« ‘'•oh a a Verdienst kreutzok bizony nem fogják kellhálatlan művekre ragadni. De hát nem veszik-e észre az irányadó katonai körökben, hogy évtizedek óta még csak egyetlen nagyobb mérvű hadi képesség sem tudott kifejlődni vagy érvényre jutni a közös hadseregben? Nem gondolkoztak-e azon, hogy mi lehet annak oka, hogy a különben elsőnek ismert hadi anyagot, melyeket egykor a magyar a huszárban, a cseh tüzérben a a tyroli a vadászban egész Európa megbámult, több mint egy negyed század óta a leggyarlóbb ellenfél is megveri ? Hogy még a felkelt Boccával is alig tudott az megmérkőzni? Bizony ennek nincsen egyéb oka, mint a közös hadsereg szelleme, melyen ugy látszik nem tudnak a helyes irányban változtatni; a helytelen honvédelmi rendszer a legemberiebb érzelmeket nem akarja fölkelteni s nem tudja fölhasználni. Vagy folyvást Hezitálni fogunk mások találmánya után az elszegényedő két ország iszonya megrövidítésével, mig a havi fölszerelések kötvényeibe beletörik? Ez lenne a monarchiának előrekészitett jövője? P. Szathmáry Károly. — A „Hon“ írja: .Inter arma silentiusae", azt hinné az ember, mikor a nagy hadjátékok kardcsörgését és az ágyumozgást országszerte hallja. Pedig nem úgy van. Van valami, ami a harczi zajon is kerestül hat, amit még a tábori lármának sem sikerül elnyomnia. Az az élénk forrongás, melynek az ország közigazgatási tekintetben elébe néz, a municipiumok nyilatkozatai a tervbe vett területi kikerekités tárgyában. Ezek a megyei határozatok, feliratok, kérvények, panaszok, repraesentatiok, melyek most özönnel árasztják el a belügyminisztériumot, s jóformán hadi lábra állították a civil elemet is s ennek is élénk hidalgását tükrözi vissza a sajtó. Már akkor, midőn elismeréssel nyilatkoztunk a belügyminiszter azon biztosításáról, hogy a municipiumok kikerekítésének munkálatát az érdekelt törvényhatóságok meghallgatása nélkül nem szándékozik végrehajtani, aggodalmunkat fejeztük volt ki az iránt, hogy a megkérdezett törvényhatóságok könnyen indokolható önfenntartási ösztönből talán nem is fogják eléggé méltányolni a tervezett reform horderejét s hajlandók lesznek locális érdekeiket fölébe helyezni az országénak s hogy talán nem veendvén eléggé tekintetbe egyfelől a jó közigazgatás igényeit, másfelől a polgárok adóképességét, oda fognak nyilatkozni, hogy túl nehéz áldozatokkal is fenntartják törvényhatósági jellegüket. Qyannak nem volt alaptalan. A másokkal egyesíttetni, illetőleg feloszlatni kívánt kisebb megyék egyike sem írta alá eddig saját ,halálos ítéletét,amint ők nevezik. Torna, Ugocsa, Csikszék Turócz, Torda, — a városok közül Késmárk, Bazin, Pancsova, Nagy-Szombat és még sok más mind oda nyilatkoznak, hogy elegendő képességök van önálló municipalitásaik fenntartására. Ezt előre lehetett tudni, s apodictice nem is lehet palctát törni felette. A kérdés csak az, vájjon csakugyan áll-e az, amit állítanak s nem ringatják-e magukat illusiókban ? Erről kell meggyőzögni a belügyminiszternek. Legerősebb — természetesen — a szászok resistentiája, kik azon erőlködnek, hogy a belügyminiszter ne csak az egyes székeket, hanem az universitást is kezdje meg. Igaz az, amit aReform“ erre mond : a belügyminiszter a municipiumok megkérdésével méltányosságának adta tanújelét, de jogilag arra nem volt kötelezhető. Az universitás nem municipium. S hozzáteszszük, hogy ha az lenne is, csak a szászok belügyeire terjedne ki hatósága. A területi kikerekítés ügye azonban országos ügy és nem a szászok belügye , egy az állam hatósága alá tartozó testülettől meglehetős impertinencia azt követelni, hogy az ország közigazgatási felosztásánál ne az ország, hanem az ő akarata legyen az irányadó. - .ttrm TARCZA. Mutatvány Don Carlos-ból.*) ia* költemény 5 felvonásban. Irta Schiller. (fordította és seenirozta E. Kovács Gyula.) W- Felvonás 7. jel. FÜlöp, Fosa. pUloP‘ Szolgálatomból, hallom, hogy kiléptél. p0,a' Jobbaknak adtam — ugyhiszem — helyet. “P- Nem szeretem ha ily fő ünnepel. Nagy veszteség ez birodalmaimra. Tán Attól félsz, hogy a kör a mely itt p FUd táról, nem méltó szellemedhez ? Csa' Alázatos hálám fogadd király, a föltevés magas királyi kegy. hl * én • • • - ^'Habozni létszel... “■ Szolgálni: még Királyt sem akarok. (Rábámul.) 5 Sirl vevőt én csalni nem tudom. i(lön tisztségre méltatsz engemet, Jf* rám parancsolt tetteket r*z tőlem és olyakra szánsz csak is; °lott előttem az erény maga ^^|^becscvel bir. A mit a király **laih«i Kt 68,Mha*onlitva olvasó ne feledje, hogy egy & k'Aki 8“‘“Pajából rövidített példány kivonatra áll életszöveg minden sorát szóról-szóra úgy adja sema költőszelleme meg nem sérül, sem a nefe nyűgözi; az a szerencsés az én példányomat Antiféig érdekében óhajtja: E Kovács Gyula. Akar létetni általam: szeretném, hogy Az én tulajdon vágyam, akaratom is legyen. S ez Felségednek tetszenék-e majd ? Tudnál-e tűrni Teremtményedben idegen tereratet? És én alázzam műszerré magam Ott, hol művész lehetnék. Én az embert Szeretem, ámde államunkban Magamon kül mást nem szerethetek. Fülöp. Dicséretes hév, s lehet hasznos is. Országomban keress, jelölj ki tért , mely magas vágyadnak megfelel. Posa. Nincs. Fülöp. Nincs ? Posa. Avagy boldogság-é az, a mit felséged Én általam vágy szétárasztani ? Azon való boldogság-é melyet, Embertársának embersziv kiván ? Ily boldogságtul egy királyi felség Reszket bizonynyal. Óh mert A koronák politikája most Egy uj boldogságot teremtett. De vájjon a mi a koronáknak tetszik Nekem majd tetszik-e ? Szeretetem Testvérem ellen törhet, lerrhat-e ? Lehet-e boldog oly ember, kinek Bilincsre verve gondolatja is ? Fülöp. (Hirtelen belevág) Te protestáns vagy! Posa. (Szünet után) Vallásod Sir ! az én vallásom is. Hogy félreértesz , ettől féltem csupán. Veszedelmes vagyok, mivel gondolkozom? Ne félj király, e vágy, e gondolat Itt (szivére mutat) mindörökre eltemetve. Az újítási hóbort, viszketeg, — a mely Széttörni a bilincset képtelen, S csak még szorosbra kovácsolja azt —, Vérembe’ nem forr. Jövő idők polgára vagyok én. E század még eszményemnek nem ért. Nagyobb időknek lettem hirnöke. Nyugalmadban egy álom mért zavar? Szétlebben egy lebelletedre az. — Fülöp.Szembe nézi.J Legalább uj e hang. S egyszer talán Ellenkező kísérlet nem árt. Jó ! Gondolkozom Egy uj királyi szolgálat felől Önérzetes lelked számára. Pósa. óh jól tudom királyom, Hogy mily kicsinyléssel gondolkozol Te az ember önérzete felől. Még abban is csak a hízelkedő Mesterfogáért látod. Nem csoda. Az emberek kénytettek erre téged. Nemességükről önként mondva le Önként sülyedtek ily mélyen alá, így vetted e világot által Nagy atyádnak kezéből — épen igy. Hogy ia becsülnél törpe korcsokat ? ! fülöp. Ebben talán, van némi igazad. Pósa. Nagy baj király, felette nagy baj ez. Mikor isten teremtett emberét Saját teremtményeddé gyúrtad; S ez ujdon gyúrt agyagnak istenül Magad tolád fel, egyben tévedés: Saját mivoltod embernek maradt A mint isten kezéből kikerült. Te mint halandó, szintén vágysz, remélsz, Törsz, szenvedsz, és rokonszenvért csengsz, S ha puszta báb, merő játékszerül Tördelsz mindenkit trónod zsámolyához : Kinél, hol véled feltalálni azt , Mi lelkedben össthangzatot teremt; Felforgatott lét, visszá, rend, nyomor, A természetnek elrontása ez, Fülöp. Egekre, e beszéd telkemre hat! Pósa. Ezért vagy te egyedül, egy magad. Mint egy külön faj , isten igy tehetsz! S mi szörnyű, hogyha mégse volnál. Ha díjul, annyi millió kebel Romokba döntött boldogságáért Épen semmit, de semmit nem nyerél. Bocsáss el sir ! Mert tárgyam elragad. Itt állva az egyetlenegy előtt . Ki elé vágytam kiontani. Szivem csordultig, többre ingerel. Fülöp. Végezd. Pósa. Most hagytam el Brabantot, l'landariát. Egykor virágzó, gazdag tartományok. Dús földe, népe, erőtől buzog. És népe jó is. Elgondolkozom : E népnek atyja most Fülöp király. Mi isteni, felséges hivatás I g______üszkökre és csontokra bukkanék. (Elhallgat szemét Fülöpre szegzi, az megpróbál szel' mébe nézni, de zavarodva elfordul — fejét lesüti.) Hogy tenned kell tudom ; de, hogy Mit tenned kell megtenni is bírod Ez borzadalmas ámulatba ejt. Oh, kár hogy a vérében fetrengő áldozat,' Magasztaló dalt, hymnuszt zengeni Az áldozó dicséretképtelen ! Kár, hogy csak ember írja a történetet ! Idők közelgnek. Bölcsebb századok Váltják fel a vérengzések korát." Fülöp trónján szelídség ünnepel, I.Szent-György 1874-ik év szeptember 15-én. A rendkívüli gyűlések egymást érik. Háromszék törvényhatóságának bizottsága is e folyó szeptember hó 9-én egy rendkívüli közgyűlésben tanácskozott a belügymininiszteri leirat folytán a megye kikerekítése tárgyában. A főjegyző Horváth László által az állandó választmány határozatából szerkesztett és felolvasott felirat a belügyminiszterhez, általánosságban elfogadtatott , hanem a részletes tárgyalásnál meglehetős nagy vitát keltet a szomszéd szászatyafiak tüntető mozgalmait és a megyéjükhöz tartozó magyarajkú községek irányában követett eljárásait — megrovó partlal — igen sokan a bizottsági tagok közül a feliratban mondottakat sem találták elégségeseknek arra, hogy azokban megbotránkozásának méltó kifejezést adhatna a bizottság — mások ismét a feliratban megnyugodtak volna, míg végre Székely Gergely Kimle József, gróf Mikes Benedek és Baktsi Ferencz fel-szólalása folytán határozatba ment, hogy minden élesebb kitételek mellőztessenek. Az ez irányban tartott szónoklatok mint látszik cs ők is azon értelések folytán lehettek hatásosak, hogy föl lett fejtve miszerént az efféle benczegések által ne engedjük magunkat elragadtatni, és hogy ínéltóság teljesen ignorálhatjuk azoknak eljárását kikre legtovább reáilik ,uram bocsás meg nekik mert nem tudják mit cselekesznekl* Indítványba hozattak még egy s más kijavítások és kiegészítések — melyek minek utánra elfogadtattak a közgyűlés Székely Gergely, Kimle József és Baktsi Ferencz személyeikben egy bizottságot kiküldött, mely a kijavítandó és kiegészítendő felirat szerkesztésébe befolyjon, maga a szerkezet másnap ismét terjesztessék a közgyűlés eleibe. — Általános megütközéssel hallgatta azután végig a bizottság a belügyi miniszter urnak egy leiratát — melyben bizottsági tag Székely Gergely a májusi közgyűlésben kelt főispán határozat ellen emelt folyamodásával elutasittatik. — Ennek a históriája ez. Székely Gergely ez idei közgyűlés alkalmával hivatkozva az 1870-ik évi XLII. sz. 43 §-sának h, és C. pontjaira egy indítványt teszen, hogy a közgyűlés éljen ezen hatásköréhez tartozó jogával , annak foganatosítása czéljából küldjön ki bizottságokat. Ez indítvány a gyűlés harmadik napján az indítványok sorába jött tárgyalás alá s midőn felolvastatott és rövid vitatkozás is már kifejlődött volt — főispán gróf Kálnoky Dénes kimondja miszerént ez indítványra vonatkozólag elnöki hatalmával él s tekintettel az 1870-ik évi XLII. t. sz. 53-ik §. a, és 79-ik §-ára — azt — mint a törvényekkel ellenkezőt tanácskozás tárgyává nem tűzi ki. A közgyűlés tudva azt, hogy a jegyzőkönyv hivatalból felterjesztetik, hitte, hogy a belügyi miniszter ezt ezenélkül hagyni nem fogja, és az elnöki hatalomból folyó ez intézkedést annál inkább feloldja, mert Székely Gergely még folyamodás tárgyává is tette. • Ért.i ! "A* Nem csoda tehát, hogy már az e hó 3-án tartott állandó választány-gyűlésen Künte József indítványára egy a belügyministerhez intézendő erélyes feliratban kívánt volt megütközésnek kifejezést adni, hanem hát erre nem került a sor, mert a mint ezen ominosus miniszteri leirat felolvastatott főispán gróf Kálnoky Dénes egy nyilatkozatot tett, melyben kijelenti, hogy a Székely Mai számunkhoz mellékletül van csatolva a „Történeti Lapok“ előfizetési felhivása.