Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-07-10 / 154. szám
vandik évfolyam. 154. szám. Kolozsvárit, 1874. péntek, julius 10. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Egész évre .........................16 ft. — kr Félévre.......................................8.— , Egy negyedre..................... 4 „ — Egy hónapra .....................1 „ 60 In p' ro “2. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiad.alhivatal: A lyczeomi nyomda „kfszpontiirodájá“-b&n fótér gr. Teleki Domokos-ház. Üli ff* HIRDETÉSI DÍJAK ' ' ^ 15 Ötször h&a&bozott gór ára 6 kr. Minden hirdetés után SO kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények.14 NYILTTER Sűrönként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfüsérbe soronként írt kolozsvár,julius 9. Fővárosi levelek. CCCCXL. Budapest, julius 7. 1874. Kedves barátom ! E hó eleje óta foly a vá Uíltási törvények általános tárgyalása, kivéve azon két napot, melyen az egész képviselőház beállott orthodox és neológ zsidónak, a mely Trefort ingerlékenysége és tétovázása miatt, a szó teljes értelmében elveszett idővé vált. Végre ma befejeztük ez általános tárgyalást, s holnap a részleteket fogjuk megkezdeni. Ha azt kérded, mi az egész 5 napi vitából elvonható tanúság, azt felelem reá, hogy semmi új a nap alatt; a felsőbalok megmaradnak az ő általános szavazatjoguk és titkos szavazásuk vitatása mellett, melyeket lehet ugyan hangzatos szavakkal védelmezni, sőt indokolhatók is azok, mintegy párttöredék zászlójára felírt jelszavak , de nekem nagy a hitem, hogy a mi szélsőbali barátaink kebelében mégis több a hazafiság érzete, hogysem, ha pl. valamely véletlennél fogva a kormány az ő kezükbe jutna, azoknak kivitelét, illetőleg vitatását egy újabban alakulandó szélsőbalra ne bíznák. Hiszen istenem, Magyarországon még azt sem tudják, hogy a jelenlegi, illetőleg 48-iki centus mellett, az erdélyi abnormitások kiigazításánál, s a határőrvidék beosztása után, egy valóban igazságos eljárás mellett minő képe lesz a magyar parlamentnek ? Én magam is liberális embernek tartom magamat, nem csak tisztelem, de el is fogadom a liberális elveket,el a demokratát is minden következéseikkel együtt, de kettőt nem fogadhatok el, s ezek egyike az, hogy a nyers, neveletlen tömeg hazámban uralkodóvá váljék az értelmiség fölött; másika, hogy a magyar parlamentben a magyar elem többsége veszélyeztetve legyen. Mindkét esély olyan, mely nem csak az ország előhaladását és jövendőjét, hanem egyátalában lételét is veszélyezteti. Az elsőre nézve nem keresek érveket, elég reámutatok a történelemre, mely mint tisztán rangató tükör, tanúsítja, mi lett azon országokból, 6,1 a magasabbra kinőtt mákfejek levágattak, hol a értelmiség kezéből kiesett a hatalom. Nem is kell messze menni, ott van Spanyolország, ott van Franciaország példája a legutóbbi időben. Ily országokban csak kettőre van kilátás, absolutizmusra és anarchiára. De nem kell érveket keresnem a másikra sem ; maga ezen választási törvényjavaslatnak vitatása megadhatta volna az illetőknek a leckét. A nemzetiségi képviselők, a szerbek, oláhok, szászok igen őszintén beszéltek. Elmondták, hogy Magyarországnak két kilátása lehet: vagy az Absolutismus karjai közé vetni magát, s ebben dicstelenül múlnia ki mint magyar államnak; vagy keleti Svájczot képezni, s ekkor dicsőséggel osztani fel egy Duna-melléki confoederatio utópiai álmaiban. Köszönöm , de nekem nem kell egyik sem: nekem e földön Magyarország, magyar állam kell. Én nem akarok Alma után indulni, nem vágyom sem a dicstelen, sem a dicsőséges halálra nemzetemet illetőleg. Egyesek feláldozhatják életöket, s e feláldozás lehet szép és nemes , de nemzetnek feláldoznia magát csak őrültség szüleménye lehet. Én bízom nemzetem szivóságában, mely magát e földön évezreden át fenntartotta. Én elmegyek a liberalismus azon határáig, hogy mindazoknak, kik az ország sorsa iránt érdekkel és szeretettel viseltetnek, a befolyás jogát megadjam, elmegyek odáig is, hogy azt mondjam : jól van szüntessünk meg és gátoljunk meg minden anyagi és szellemi megvesztegetést, s akkor adjuk meg mindenkinek a választás jogát, ki pusztán az ország ügyei iránt érdekeltségből azt magának követeli. Azonban félek, hogy ezen esetben kevesebben fognak a választási urnánál jelentkezni, mint eddigelé. De hogy ezen is alul szállítsam a qualificatiót, hogy borral és pálinkával befuvarozott tömeget, akár titkos, akár nyílt szavazással, fejére ültessem a hazafias és értelmes választóknak , hogy hazám sorsát a szellemi vesztegetők, az izgatók által téviránybaa vezetett tömeg országrontó hatásának tegyem ki, ezt a felelősségét sem isten, sem emberek előtt elvállalni nem tudnám. Ha a negyed század előtt múlt, s az azóta jelentkezett események nem mutatnák, hogy hazánk lakóinak igen tetemes része boldogtalan tudatlanságában a haza és szabadság romlására is elvezethető, hacsak nemzeti önérzet és nyelv tekintetében egyöntetű volna annak népessége , tekintettel a magyar köznép józan értelmére és hazafiságára, magam volnék első, ki az általános szavazatjogot vitatnám, — de igy, ahogy most állunk s a mit tapasztaltunk — soha, sohasem. P. Szathmáry Károly. Egy indítvány. TARCZA. HÁROM OROSZ ás HÁROM ANGOL KALANDJAI *» ule« «mäm. (ran eníiból. (Folytatás.) XXII. Fejezet. Mikor Palander úr dühbe jön. A felkelő nap sugaraival elérték utasaik a Ngami tó északi partját. Makoldók itt Qomn tanyáztak. Everest ezredes és társailőtték fegyvereiket, s azokat vadászatra va-ló fegyverekkel cserélték fel. A „Queen and Tzar" vidáman sikamlott a két kirugó szikla közti kis öbölbe. Sir Murray, a bushman és két matrózbállal elindultak a vidék bekalandozására. A táj lakatlan volt, szerencséjére azona kiéhezett csapatnak vaddús és termény. A legelőkön s az erdők síia lombjai számos antilopenyát tanyázott, a Nya- Partjait pedig egész serege élénkité aszárnyasoknak, úgy hogy a vadászok gazdasákmánynyal tértek vissza a tanyára, s síia lakomát csaphattak a régen nélkülözött ***** vadhúsból. Még aznap (márczius 6-én) a tábor rendezve lett egy kis folyó mellett fekvő liget lombos fái között. Ez volt a kitűzött hely, hol Everestnek és társainak a foreloper kis csapatját be kellett várni, melynek viszszatérése kedvező körülmények között nem maradhatott sokáig. Addig az időt a Scortes dicsteljes védői szívesen használák fel pihenésre. Palander az utolsó háromszögelési művelet számításaiba merült, míg Mokoum és sir John egészen a vadászatnak szentelék magukat e kellemes és vadakban gazdag vidéken, melyet ez utóbbi szívesen megvett volna a brit kormánny számlájára. Három nappal később, márczius 8-án, puskalövések jelezték a foreloper csapatának közeledését. Emery, Zorn, a két matróz és a boschiesman a legjobb egészségben érkeztek vissza. Sértetlenül hozták magukkal szögmérőjüket is, mely ezúttal egyetlen eszköz volt, mely az angol-orosz bizottság birtokában megmaradt. A két ifjú csillagász fogadtatása a képzelhető legszívélyesebb volt. Pár szóval elbeszélők, hogy küldetésükben a menet sok nehézséggel járt. A Volquiriát környező erdőségekben eltévedvén, két napig bolyongtak iránytalanul. Egyetlen tájékozásuk, a delejta hiányos vezetése mellett, soha sem érték volna el a Volquiriát vezetőjük éles esze és ügyessége nélkül. Ezen kívül roppant fáradságos volt a kegyorom megmászása is. E körülmények voltak a késedelem oka, mely az ifjú csillagászokat nem kevésbbé aggasztotta, mint a Scortet védőit. Végre azonban elérték a Volquiria ormát. A villanykészüléket márczius 4-én felállták, s ugyanazon éjjel működésbe hozták, fényét egy nagy homorú tükör által erősbítve. Emery és Zorn szintén észlelték a Scorzet-erőd égő tornyának lángfényét, melynek irányát a szögmérővel felvéve, háromszögméréseiket azonnal elkészítők. „És a csúcs szélességi fekvését ? kérdé Everest ezredes Emeritől, meghatározták-e ezt ? — Pontosan, ezredes úr, csillagfigyelések által, válaszolt az ifjú csillagász. — A csúcs e szériát fekszik? — 19°37’35”,337 szélességben, a má- sodperczek háromszázharminczhét ezredrészéig megközelítőleg, viszonzá Emery. — Akkor uraim, szólt ismét Everest, feladatunk úgyszólván be van végezve. Hatvanhárom háromszög által több mint nyolcz fokra terjedő délkörivet mértünk meg, s ha műveleteink eredményei ki lesznek számítva, földünk légkörének ezen részében pontos értékét fogjuk kapni a foknak, s következőleg a méternek is. _ Hurrah! hurrah ! kiáltanak lelkesülten az angolok és oroszok. — És most, folytatá Everest, ha Strugurnak is úgy tetszik, nincs egyéb teendőnk, mint minél előbb a Zambésen lemenve, elérnünk az indiai óczeánt. Úgy van ezredes, válaszolt a poulkowai csillagász, de véleményem szerint műveleteink mindenekelőtt egy mennyiségtani ellenőrzést követelnek. Ajánlom tehát, hogy kelet felé folytassuk a háromszög hálózatot, míg egy alkalmas helyet találunk egy új alap közvetlen megmérésére. Ha az alap meg fog egyezni azon hosszúsággal, melyet előbbi méréseinknél a talajon megállapítottunk : fogja egész biztossággal helyesíteni földmérési műveletünket, s valódi értéket adni a foknak. Strux előterjesztése minden ellenvetés nélkül elfogadtatott. A háromszögelési műveletek egész sorozatának átvizsgálása elkerülhetlen szükségesnek bizonyult. Megegyeztek tehát abban, hogy kelet felé egy segéd háromszög sorozatot álltnak fel s folytatják azt mindaddig, mig ezen háromszögi oldalak egyike a platina rudak által való közvetlen raegmérhetést lehetővé teszi A gőzcsolnak előre küldetett a Zambesere a Victoria-esésig, hol az utasokat bevárandó volt. Ezen terv szerint Márczius 6-án virradatkor útnak indult a kis csapat a bushman vezérlete alatt, négy matróz kivételével, kik Queen and Tzark fedélzetén tovahajóztak. Nyugati irányban egy igen kedvező fekvésű helyen remélték a segédhálózatok könnyű a Vajda László kolozsmegyei isk. tanácsi tag Kethely József tanfelügyelő úrhoz és az isk. tanácshoz máj. 7-ki kelettel egy indítványt adott be, mely szerkesztőségünkhöz is beküldetett. Az indítvány, melyet minden commentár nélkül közlünk, következőleg hangzik: Méltóság08tanfelügyelőkirályi tanácsos úr ! Igen tisztelt Iskolai Tanácsi Bátor vagyok egy alább előadandó szerény indítványnyal járulni az igen tisztelt iskolai tanácshoz, hogy azt indokolhassam, oly dolgokat kell előrebocsátanom, melyek látszatosan nem tartoznak ugyan az iskolai tanács elébe,de melyek alázatos indítványom magyarázatául szolgálnak. Ismeretes az igen tisztelt iskolai tanács előtt, hogy Kolozs megyének különösen felső kerületében, több helységben a szegényebb néposztály elyanségre jutott, hogy már (például Kásapatakon) esetek fordultak elő, hogy az éhhaláltóli menekvés végett több családapák, nőik a gyermekeikkel lakhelyüket odahagyni s kivándorolni kényszerültek. Azon falvak közül, melyekben a mult évekbeni szűk termés, mint más kedvezőtlen körülmények miatt is hasonló nyomor mutatkozik — Ilideghavas, Mariséi, Ilidegszamos és Melegszamos havasi községek, sorsuk enyhítése végett Kolozsmegye képviselő bizottságához éppen általam egy folyamodványt nyújtottak be tegnap. Köztudatu, hogy a havasokoni volt jobbágyok fő javalma — a melyért az úrbéri szolgálatot tették — nem annyira telkeik s ezeknek csekély és rideg külsőségei haszonvételében állott,mely úrbéri állományukért senki se vállalkozott volna az úri szolgálatra, mert éhen veszett volna mellettük), hanem főjavaiunakul volt tekinthető a nagy kiterjedésű havasi legelők és erdők, részint díjtalanul, részint nagyon kevés pénzfizetésért engedélyezett használhatása. A fennebb megnevezett havasi községeknek is főkereseti forrása a marha és juhtenyésztés, és a fakereskedés, szénégetés s pénzérti favágás volt; mert azon hideg, kopár, terméketlen helyeken, oly kevés gabona termelhető, hogy még bő években is alig érik ki vele pár hónapig, s az esztendő jókora részében kénytelenek pénzen vásárolt gabonával élelmezni magukat. ők a robott alóli felszabadulás után, az addig részint ingyen, részint valami csekély úgynevezett „czédula“ díjért nagy mérvben élvezhetett legeltetés és fáizásban korlátolva lettek s a kereskedésre használt fáért évenként fizetni kellett jelentéktelen czédula-dij is 848 után lassanként mind magassabbra-magassabbra bágtattatott, mi miatt keresetmódjukban természetesen tetemes csökkenést szenvedtek. Mindemellett s daczára a közterheknek és nagy adónak, mégis csak eltengődtek addig, mig a gyalui fiskális uradalomhoz tartozó erdőségekből, habár pénzért is fát vásárolhattak, abból szenet égethettek, vagy tűzi avagy épület-falatképpen Kolozsvárra behozva, azzal kereskedést űzhettek ; mondom így is csak képesek voltak terhes munkával és fáradsággal annyit kiszerezni, hogy nagyon csekélyre szállított igényeiket legalább valamennyire kielégíthessék s épen éhen el ne halljanak; jóllehet akkor is oly szegénységgel küzködött ott a havasi nép legnagyobb része, milyent más vidéki ember elbírni képes sem lett volna talán, úgy hogy, a mikor pár év előtt ottani kivált Mariselben kiütött a hagymázos járvány, azt alig sikerült majdnem tiz hó múlva elfojtani, mert — amint az akkori megyei főorvos maga hivatalos jelentésében kinyilatkoztatta — azon ragály főleg a silány nyomoru táplálkozásból eredeti, s valóságos éhség-typiusnak ismertetett fel. Most a gyalui uradalom inscriptionális birtokos urai, és a királyi kincstár között, az uradalomra nézve egyezkedési tárgyalások vannak folyamatban, az erdők tilalom alá tétettek, a azokból pénzért sem adnak el jelenben fát. Midőn tehát még a tilalom előtt is, oly nehéz életmódjuk volt az említett falvak lakóinak, el lehet képzelni, hogy mily nagy nyomorúságba jutottak azóta s jutnak napról-napra, mikor az erdőzéstől eltiltva még pénzért sem szerezhetnek fát s azzal nem kereskedhetnek ! A tisztelt megyei bizottság az ínségesek ügyét bizonnyal fel fogja karolni, a magy. kir. belügyminiszter úr ő nagyméltósága is azok érdeke-