Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-07-10 / 154. szám

van­dik évfolyam. 154. szám. Kolozsvárit, 1874. péntek, julius 10. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Egész évre .........................16 ft. — kr Félévre.......................................8.— , Egy negyedre..................... 4 „ — Egy hónapra .....................1 „ 60 In p' ro “2. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában K­iad.alhivatal: A lyczeomi nyomda „kfszpontiirodájá“-b&n fótér gr. Teleki Domokos-ház. Üli ff* HIRDETÉSI DÍJAK ' ' ^ 15 Ötször h&a&bozott gór ára 6 kr. Minden hirdetés után SO kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények.1­4 NYILTTER Sűrönként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfüsérbe soronként­­ írt kolozsvár,julius 9. Fővárosi levelek. CCCCXL. Budapest, julius 7. 1874. Kedves barátom ! E hó eleje óta foly a vá­ Uíltási törvények általános tárgyalása, kivéve azon két napot, melyen az egész képviselő­ház beállott orthodox és neológ zsidónak, a mely Trefort in­gerlékenysége és tétovázása miatt, a szó teljes értelmében elveszett idővé vált. Végre ma befejez­tük ez általános tárgyalást, s holnap a részleteket fogjuk megkezdeni. Ha azt kérded, mi az egész 5 napi vitából elvonható tanúság, azt felelem reá, hogy semmi új a nap alatt; a felsőbalok megmaradnak az ő általános szavazatjoguk és titkos szavazásuk vi­tatása mellett, melyeket lehet ugyan hangzatos szavakkal védelmezni, sőt indokolhatók is azok, mintegy párttöredék zászlójára felírt jelszavak , de nekem nagy a hitem, hogy a mi szélsőbali ba­rátaink kebelében mégis több a hazafiság érzete, hogysem, ha pl. valamely véletlennél fogva a kor­mány az ő kezükbe jutna, azoknak kivitelét, ille­tőleg vitatását egy újabban alakulandó szélső­bal­ra ne bíznák. Hiszen istenem, Magyarországon még azt sem tudják, hogy a jelenlegi, illetőleg 48-iki cen­tus mellett, az erdélyi abnormitások kiigazításá­nál, s a határőrvidék beosztása után, egy valóban igazságos eljárás mellett minő képe lesz a ma­gyar parlamentnek ? Én magam is liberális embernek tartom ma­gamat, nem csak tisztelem, de el is fogadom a liberális elveket,­­­el a demokratát is minden következéseikkel együtt, de kettőt nem fogadha­tok el, s ezek egyike az, hogy a nyers, nevelet­len tömeg hazámban uralkodóvá váljék az értel­miség fölött; másika, hogy a magyar parlamentben a magyar elem többsége veszélyeztetve legyen. Mindkét esély olyan, mely nem csak az ország előhaladását és jövendőjét, hanem egyátalában lé­telét is veszélyezteti. Az elsőre nézve nem keresek érveket, elég reámutatok a történelemre, mely mint tisztán ran­­gató tükör, tanúsítja, mi lett azon országokból, 6,1 a magasabbra kinőtt mákfejek levágattak, hol a értelmiség kezéből kiesett a hatalom. Nem is kell messze menni, ott van Spanyolország, ott van Franciaország példája a legutóbbi időben. Ily országokban csak kettőre van kilátás, ab­­solutizmusra és anarchiára. De nem kell érveket keresnem a másikra sem ; maga ezen választási törvényjavaslatnak vi­tatása megadhatta volna az illetőknek a lec­két. A nemzetiségi képviselők, a szerbek, oláhok, szá­szok igen őszintén beszéltek. Elmondták, hogy Magyarországnak két kilátása lehet: vagy az Ab­solutismus karjai közé vetni magát, s ebben dics­telenül múlnia ki mint magyar államnak; vagy keleti Svájczot képezni, s ekkor dicsőséggel osz­tani fel egy Duna-melléki confoederatio utópiai álmaiban. Köszönöm , de nekem nem kell egyik sem: nekem e földön Magyarország, magyar állam kell. Én nem akarok Alma után indulni, nem vá­gyom sem a dicstelen, sem a dicsőséges halálra nemzetemet illetőleg. Egyesek feláldozhatják éle­­töket, s e feláldozás lehet szép és nemes , de nemzetnek feláldoznia magát csak őrültség szü­­leménye lehet. Én bízom nemzetem szivóságában, mely ma­gát e földön évezreden át fenntartotta. Én elme­gyek a liberalismus azon határáig, hogy mindazok­nak, kik az ország sorsa iránt érdekkel és szere­tettel viseltetnek, a befolyás jogát megadjam, el­megyek odáig is, hogy azt mondjam : jól van szüntessünk meg és gátoljunk meg minden anyagi és szellemi megvesztegetést, s akkor adjuk meg mindenkinek a választás jogát, ki pusztán az or­szág ügyei iránt érdekeltségből azt magának kö­veteli. Azonban félek, hogy ezen esetben keveseb­ben fognak a választási urnánál jelentkezni, mint eddigelé. De hogy ezen is alul szállítsam a qualifica­­tiót, hogy borral és pálinkával befuvarozott tö­meget, akár titkos, akár nyílt szavazással, fejére ültessem a hazafias és értelmes választóknak , hogy hazám sorsát a szellemi vesztegetők, az iz­­gatók által téviránybaa vezetett tömeg országron­tó hatásának tegyem ki, ezt a felelősségét sem isten, sem emberek előtt elvállalni nem tudnám. Ha a negyed század előtt múlt, s az azóta jelentkezett események nem mutatnák, hogy ha­zánk lakóinak igen tetemes része boldogtalan tu­datlanságában a haza és szabadság romlására is elvezethető, hacsak nemzeti önérzet és nyelv tekintetében egyöntetű volna annak népes­sége , tekintettel a magyar köznép józan értelmé­re és hazafiságára, magam volnék első, ki az ál­talános szavazatjogot vitatnám, — de igy, a­hogy most állunk s a mit tapasztaltunk — soha, so­hasem. P. Szathmáry Károly. Egy indítvány.­ ­ TARCZA. HÁROM OROSZ ás HÁROM ANGOL KALANDJAI *» ule« «m­­äm. (ran en­íiból. (Folytatás.) XXII. Fejezet. Mikor Palander úr dühbe jön. A felkelő nap sugaraival elérték utasa­ik a Ngami tó északi partját. Makold­ók itt Qomn tanyáztak. Everest ezredes és társai­­lőtték fegyvereiket, s azokat vadászatra va-­ló fegyverekkel cserélték fel. A „Queen and Tzar" vidáman sikamlott a két kirugó szikla közti kis öbölbe. Sir Murray, a bushman és két matróz­­bállal elindultak a vidék bekalandozá­­sára. A táj lakatlan volt, szerencséjére azon­­a kiéhezett csapatnak vaddús és termé­ny. A legelőkön s az erdők síi­a lombjai számos antilope­nyát tanyázott, a Nya- Partjait pedig egész serege élénkité a­­szárnyasoknak, úgy hogy a vadászok gaz­­da­sákmánynyal tértek vissza a tanyára, s síia lakomát csaphattak a régen nélkülözött ***** vadhúsból. Még az­nap (márczius 6-én) a tábor rendezve lett egy kis folyó mellett fekvő li­get lombos fái között. Ez volt a kitűzött hely, hol Everestnek és társainak a foreloper kis csapatját be kellett várni, melynek visz­­szatérése kedvező körülmények között nem maradhatott sokáig. Addig az időt a Scortes dicsteljes védői szívesen használák fel pihenésre. Palander az utolsó háromszö­gelési művelet számításaiba merült, míg Mo­­koum és sir Joh­n egészen a vadászatnak szentelék magukat e kellemes és vadakban gazdag vidéken, melyet ez utóbbi szívesen megvett volna a brit kormánny számlájára. Három nappal később, márczius 8-án, puskalövések jelezték a foreloper csapatának közeledését. Emery, Zorn, a két matróz és a boschiesman a legjobb egészségben érkeztek vissza. Sértetlenül hozták magukkal szögmérőjü­ket is, mely ezúttal egyetlen eszköz volt, mely az angol-orosz bizottság birtokában meg­maradt. A két ifjú csillagász fogadtatása a kép­zelhető legszívélyesebb volt. Pár szóval elbe­szélők, hogy küldetésükben a menet sok nehéz­séggel járt. A Volquiriát környező erdőségekben el­tévedvén, két napig bolyongtak iránytalanul. Egyetlen tájékozásuk, a delejta hiányos ve­zetése mellett, soha sem érték volna el a­­ Volquiriát vezetőjük éles esze és ügyessége nélkül. Ezen kívül roppant fáradságos volt a kegyorom megmászása is. E körülmények vol­tak a késedelem oka, mely az ifjú csillagá­szokat nem kevésbbé aggasztotta, mint a Scortet védőit. Végre azonban elérték a Volquiria or­mát. A villanykészüléket márczius 4-én fel­­áll­ták, s ugyanazon éjjel működésbe hozták, fényét egy nagy homorú tükör által erős­­bítve. Emery és Zorn szintén észlelték a Scor­­zet-erőd égő tornyának lángfényét, melynek irányát a szögmérővel felvéve, háromszög­méréseiket azonnal elkészítők. „És a csúcs szélességi fekvését ? kérdé Everest ezredes Emeritől, meghatározták-e ezt ? — Pontosan, ezredes úr, csillagfigyelé­sek által, válaszolt az ifjú csillagász. — A csúcs e szériát fekszik? — 19°37’35”,337 szélességben, a má- sodperczek háromszázharminczhét ezredrészéig megközelítőleg, viszonzá Emery. — Akkor uraim, szólt ismét Everest, feladatunk úgyszólván be van végezve. Hat­vanhárom háromszög által több mint nyolcz fokra terjedő délkörivet mértünk meg, s ha műveleteink eredményei ki lesznek számítva, földünk légkörének ezen részében pontos ér­tékét fogjuk kapni a foknak, s következőleg a méternek is. _ Hurrah! hurrah ! kiáltanak lelkesül­ten az angolok és oroszok. — És most, folytatá Everest, ha Strug­urnak is úgy tetszik, nincs egyéb teendőnk, mint minél előbb a Zambésen lemenve, elér­nünk az indiai óczeánt.­­ Úgy van ezredes, válaszolt a poul­­kowai csillagász, de véleményem szerint mű­veleteink mindenekelőtt egy mennyiségtani ellenőrzést követelnek. Ajánlom tehát, hogy kelet felé folytassuk a háromszög hálózatot, míg egy alkalmas helyet találunk egy új alap közvetlen megmérésére. Ha az alap meg fog egyezni azon hosszúsággal, melyet előbbi méréseinknél a talajon megállapítottunk : fog­ja egész biztossággal helyesíteni földmérési műveletünket, s valódi értéket adni a foknak. Strux előterjesztése minden ellenvetés nélkül elfogadtatott. A háromszögelési műve­letek egész sorozatának átvizsgálása elkerül­­hetlen szükségesnek bizonyult. Megegyeztek tehát abban, hogy kelet felé egy segéd há­romszög sorozatot álltnak fel s folytatják azt mindaddig, mig ezen háromszögi oldalak egyi­­ke a platina rudak által való közvetlen raeg­­mérhetést lehetővé teszi A gőzcsolnak előre küldetett a Zambesere a Victoria-esésig, hol az utasokat bevárandó volt. Ezen terv szerint Márczius 6-án virra­datkor útnak indult a kis csapat a bushman vezérlete alatt, négy matróz kivételével, kik Queen and Tzark fedélzetén tovahajóztak. Nyugati irányban egy igen kedvező fekvésű helyen remélték a segédhálózatok könnyű a Vajda László kolozsmegyei isk. tanácsi tag Kethely József tanfelügyelő úrhoz és az isk. ta­nácshoz máj. 7-ki kelettel egy indítványt adott be, mely szerkesztős­égünkhöz is beküldetett. Az indítvány, melyet minden commentár nélkül köz­lünk, következőleg hangzik: Méltóság08tanfelügyelőkirályi tan­ácsos úr ! Igen tisztelt Iskolai­ Tanácsi Bátor vagyok egy alább előadandó szerény indítványnyal járulni az igen tisztelt iskolai tanács­hoz,­­ hogy azt indokolhassam, oly dolgokat kell előrebocsátanom, melyek látsza­tosan nem­ tartoz­nak ugyan az iskolai tanács elébe,de melyek alázatos indítványom magyarázatául szolgálnak. Ismeretes az igen tisztelt iskolai­ tanács előtt, hogy Kolozs megyének különösen felső kerületében, több helységben a szegényebb néposztály ely­an­ségre jutott, hogy már (például Kásapatakon) ese­tek fordultak elő, hogy az éhhaláltóli menekvés végett több családapák, nőik a gyermekeikkel lak­helyüket odahagyni s kivándorolni kényszerültek. Azon falvak közül, melyekben a mult évek­­beni szűk termés, mint más kedvezőtlen körülmé­nyek miatt is hasonló nyomor mutatkozik — Ili­­deghavas, Mariséi, Ilidegszamos és Melegszamos havasi községek, sorsuk enyhítése végett Kolozs­­megye képviselő bizottságához éppen általam egy folyamodványt nyújtottak be tegnap. Köztudatu, hogy a havasokoni volt jobbágyok fő javalma — a melyért az úrbéri szolgálatot tették — nem annyira telkeik s ezeknek csekély és rideg külsőségei haszonvételében állott,­­mely úrbéri állományukért senki se vállalkozott volna az úri szolgálatra, mert éhen veszett volna mel­lettük), hanem főjavaiunakul volt tekinthető a nagy kiterjedésű havasi legelők és erdők, részint díjtalanul, részint nagyon kevés pénzfizetésért en­gedélyezett használhatása. A fennebb megnevezett havasi községeknek is főkereseti forrása a marha és juhtenyésztés, és a fakereskedés, szénégetés s pénzérti favágás volt; mert azon hideg, kopár, terméketlen helye­ken, oly kevés gabona termelhető, hogy még bő években is alig érik ki vele pár hónapig, s az esztendő jókora részében kénytelenek pénzen vá­sárolt gabonával élelmezni magukat. ők a robott alóli felszabadulás után, az ad­dig részint ingyen, részint valami csekély úgyne­vezett „czédula“ díjért nagy mérvben élvezhetett legeltetés és fáizásban korlátolva lettek s a ke­reskedésre használt fáért évenként fizetni kellett jelentéktelen czédula-dij is 848 után lassanként mind magassabbra-magassabbra bágtattatott, mi miatt keresetmódjukban természetesen tetemes csökke­nést szenvedtek. Mindemellett s daczára a közterheknek és nagy adónak, mégis csak eltengődtek addig, mig a gyalui fiskális uradalomhoz tartozó erdőségek­ből, habár pénzért is fát vásárolhattak, abból sze­net égethettek, vagy tűzi avagy épület-fa­lat­­kép­­pen Kolozsvárra behozva, azzal kereskedést űz­hettek ; mondom így is csak képesek voltak ter­hes munkával és fáradsággal annyit kiszerezni, hogy nagyon csekélyre szállított igényeiket leg­alább valamennyire kielégíthessék s épen éhen el ne halljanak; jóllehet akkor is oly szegénységgel küzködött ott a havasi nép legnagyobb része, mi­lyent más vidéki ember elbírni képes sem lett volna talán, úgy hogy, a mikor pár év előtt ottan­i kivált Mariselben kiütött a hagymázos járvány, azt alig sikerült majdnem tiz hó múlva elfojtani, mert — a­mint az akkori megyei főorvos maga hivatalos jelentésében kinyilatkoztatta — azon ra­gály főleg a silány nyomoru táplálkozásból ere­deti, s valóságos éhség-typiusnak ismertetett fel. Most a gyalui uradalom inscriptionális bir­tokos urai, és a királyi kincstár között, az urada­lomra nézve egyezkedési tárgyalások vannak fo­lyamatban, az erdők tilalom alá tétettek, a azok­ból pénzért sem adnak el jelenben fát. Midőn tehát még a tilalom előtt is, oly nehéz életmódjuk volt az említett falvak lakóinak, el lehet képzelni, hogy mily nagy nyomorúságba jutottak azóta s jutnak napról-napra, mikor az erdőzéstől eltiltva még pénzért sem szerezhetnek fát s azzal nem kereskedhetnek ! A tisztelt megyei bizottság az ínségesek ügyét bizonnyal fel fogja karolni, a magy. kir. bel­ügyminiszter úr ő nagyméltósága is azok érdeke-

Next