Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-10-23 / 241. szám
B* ezúttal egészen hamis hírt kapott. Még azon esetre is hihetetlen a közlemény, hogy Elsass-Lotharingiában rálátni feltűnően nagy haderőt öszpontosítottak, ha a német kabinet csakugyan aggressiv célokat táplálna. A német véderő kitűnő Bierk esete folytán ideje lenne a kormánynak az összpontosítást akkor is elrendelni, mikor már megszente a háborút. Ettől pedig, azt hisszük, nincs mit félni. Még kevésbé gondolhat a német kormány egyszerű demonstrátióra. Az ilyen tüntetésre nincs ok s ha Bismarck herczeg valamit kiván Francziaországtól, egyszerű jegyzékkel sokkal hamarább czélt érhet. Ugyanily rejtélyesen hangzó hírt táviratoznak Berlinből. A sürgöny szerint a „Nordd. Alig. Zsg.“ olyan csikket közölt, mely telve van czélzásokkal, mintha Bismarck herczeg ellen formaszerű összeesküvés alakult volna és pedig porosz legfelsőbb körökben. A nevezett félhivatalos lap legalább azt állítja, hogy azon hírt, mintha a cancellár és Bulow államtitkár közt viszály keletkezett volna, afelsőbb társadalmi osztályok terjesztették és pedig határozottan részakaratú szándékkal. Az ellenséges érzelem egy másik nyilatkozatát csak az evang. egyházi főhatóságok akadályozták meg. Mi rejlik a félhivatalos lap ezen titok teljes közleménye mögött, azt nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a dolognak nagyon reklámszerű színezete van , hogy ez officiosus tollak a hatalmas cancellárnak nem sokat fognak használni, ha őt mindenfelől és minden által megtámadott, félreismert áldozatnak tüntetik föl. Nem kevésbé sajátságos egy san-francise - i hir, mely azt mondja, hogy egy német hadihajó a csendes tengerben levő hajós-szigetcsoporthoz tartozó egyik sziget kikötőjében megjelent s ott mintegy 18.000 dollár kárpótlás kitüetését követelte az amerikai gyarmattól, ellenkező esetben a sziget birtokbavételével fenyegetőzött. A gyarmat 6000 dollárt már lefizetett, a hátralékról pedig biztosítékotadott. Úgy látszik, hogy itt egyszerű magánkövetelésről van szó, de civilizált államokkal szemben magánkövetelésnek ily után való behajtása legalább is feltűnő. A német hajók egyszer már behajtottak ily módon magánkövetelést, de akkor egy félbarbár államról volt szó, melytől más után a pénzt csakugyan alig lehetett kicsikarni. Végül aLevant Herald“ azon közleményét is a még bővebb felvilágosítást igénylő hírek sorába kell helyeznünk, hogy a bécsi, berlini és pétervári kormányok hivatalosan bejelentették a fényes portának, miszerint azon meggyőződést táplálják, hogy Romániának és Szerbiának joga van a török kormány minden közbelépte nélkül kereskedelmi szerződést kötni a külállamokkal, azon páholy állított ki, melybe a mostani pápa 1826-ban felvétette magát s azután igy folytatja: .Egy Mastai-Feretti nevű ember, ki megkapta a szabadkőműves keresztségét s ünnepélyesen letette az esküt, később IX. Pius név alatt pápának és királynak választatott. Ugyan ő ellenségesnek mutatta magát testvérei irányában és általában minden szabadkőművest excommunikált. Ennek következtében a palermóiNagy Oriens decretuma alapján esküszegés miatt Mastai-Ferretti a rendből kizáratik. A vádlottal ez közöltetett Rómában és felhivatott, hogy a páholy előtt jelenjék meg és igazolja magát. De ő erre rajt sem válaszolt s az ügy e ponton maradt azon pillanatig, melyben meghagyta a brasiliai clerusnak, hogy az ottani szabadkőművesek ellen szigorú rendszabályokhoz fogjanak. Erre egy második és harmadik idézés küldetett hozzá, de ezek is válasz nélkül maradtak, minek következtében ezen határozat és kicsapási ítélet meghozatott. A határozat alatt ezen aláírás áll: Viktor Emanuel, Olaszország királya, az olaszországi .Oriens“ nagymestere.“ — Jókai Németországon. A .Norddeutsche alig. Zeitung“ legutóbbi számában következőket írja: „Janke Ottó termékeny kiadóhivatala Berlinben ismét több becses szépirodalmi terméket adott ki. A vendég elsőségének jussán legelőbb a következő magyar regény hitelesített fordítását említjük fel: .Der Mann mit dem steinernen Herzen von Maurus Jókai Bände.“ Németországban nincs oly ízó, ki azon helyet foglalná el közöttünk, mint Jókai Magyarországban, nincs oly férfiú, mint ő, ki nemzete szivdobbanásait oly híven tudná visszatükrözni s talán sohasem lesz közöttünk ily szó, mivel a német nép törzsei oly nagy különféle jellemsajátságokat tanúsítanak, hogy még elegendő anyagot sem szolgáltatnak oly Jókai értelmében gondolt nemzeti regényhez. Mi németek azonban oly véletlenül nagy érzékkel bírunk más nemzetek népélete, gondolkozásmódja s tettei irányában, hogy Jókai természethü rajzai nálunk is oly kedveltek lettek, mint magában Magyarországban s hogy ezért a jelenleg előttünk levő regényt is bizonynyal egyhangú örömmel fogják üdvözölni. Mert hiszen Jókai regényeiben még a hibák is, csekély objectivitása műve történeti részében, a költői szabadságok, melyeket az iró magának ittott megenged, mindez az iró meleg nemzeti érzelméből ered s épen ezért előnynyé lesz, oly előnynyé, mely által ezen regény dramatikai élénkségre vergődik s e tekintetben csaknem páratlan leendő .A kőszívű ember fiai-nak komoly háttere van, s csaknem történeti regény, mert a mű hőseinek sorsa teljesen összevág azon megrendítő harcz történetével, mely harcz jelöli a magyar nemzet átmenetét a régi 1848-at megelőzött ősiségi korszakból jelen modern szervezetéhez. Azonban az úgynevezett ,történeti" regények shablonszerü felfogása ellenében Jókainál ma a regény áll előtérben s atörténet“ csak ott szerepel midőn szerepelnie kell, habár épen Jókainak a politikusnak és pártvezérnek lett volna legkönnyebb, hogy az ellentett után járjon, ő azonbanregényt akart írni s ezt azon bensőséggel s melegséggel tette, mely Jókai műveit hazája szűk határain messze túl is oly kedveltté tette. A fordítás általában kitűnő, sőt még a magyar szólásmód nunance-it is meglepően utánozza a német szólásformák segélyével. A kiállítás, mint azt Janke kiadványainál külföldi vegyes hírek. A pápa mint szabadkőműves. A .Daily News* f. hó. 14-ki száma ezeket írja: .A skót szertartású ,Nagy Oriens“ nevű szabadkőműves páholynak tart. 27-én Palermóban tartott negyedéves gyűlésén ünnepélyesen kijelentetett, hogy Mastaferettitestvére (IX. Pius pápa) a rendből kitöröltetett és pedig eskü- és hűségszegés miatt. A palermói páholy decretuma közöltetett a kölni szabadkőművesek hivatalos lapjában. E decretumnak bevezetését képezi a jegyzőkönyv, melyet (Vas utó o.) Három utas ül a berlini keleti vasút coupéjában ; a társalgás a vasutak gyorsaságáról foly , e részben első helyen az amerikai vasutakat említik s kifogyhatatlanok ezek dicséretében. „Ez még mind semmi, uraim — kiált egy velük utazó berlini—nálunk meg sokkal gyorsabban megy. Nemrég a gyorsvonattal Berlinből Hannoverbe utaztam. Kissé megkéstem, beugrom itt Berlinben az első legjobb coupéba, mely azonban véletlenül női coupé volt. A felügyelő észreveszi ezt, pokoli lármát csap, s ki akar vonszolni a kocsiból. Én, dühösen, egyet fordulok, fölemelem a kezemet — a vonat elindul — s a fehetet felügyelő egy olyan pofot kap, hogy a szeme szikrát hány bele. Képzelhetik, mennyi fáradságomba került, míg a jó embert felvilágosíthattam a tényállás felől." (Auber sírja.) A párisi Montmartre temetői könyvében egy sor igy hangzik: .Sirkő nélkül. 27,604 szám. Auber (Doménique Francois.) Sírbolt Boissot-é.“ Ez a jeltelen sir a „Porticii néma" a „Fekete dominó" és annyi hires dalmű zeneköltője. — Páriában, a hálás, a kegyeletes Páriában. Az „opera comique" még mindig az ő múzsájának vidámságában úszik, sőt magát már elfeledték volna. Auber akkor halt meg, midőn Pária magánkívül volt, a commune gyalázatos tombolásai közepett, 1871. május 12-én. Akkor legjobb barátai és idején vitték ki holttestét egy ideiglenes sírba. Majd visszaszállták még egyszer a szentháromság templomába, hogy onnan az őt megillető fénynyel temessék el. A Boissot márványfaragó által három évre kibérelt sírboltba helyezték a koporsót. Ez a három év már letelt szohni?8 költő hamvait az a »«rá fenyegeti, hogy „Charivari“ ^ névtelenségébe kerülhet. A nstakTt nik * P‘Mert az a sokat kárhoztatott Pá B?P BZÓt' M«Jog tudott kUUui „8, to.« a mily szeretetreméltólag ünneplé egy vén színésznője búcsúját, ezer meg ezer igaz, áldozatkész, hőn emlékező szívvel bir, mely mind felszökött dobogni elhunyt jelesei emlékére. A (Nílus forrásainak) megközelítésére nevezetes lépés történt. Gerdon ezredes, kire az egyptomi alkirály a felső Nílus környéke rabszolgáinak felszabadítását bízta, Sobatig a hasonnevű folyó torkolatáig nyomult előre, hol közel 600 személyt szabadított fel. A Sobat folyó ezelőtt majdnem ismeretlen volt, s azon térképeken is, melyeken csakugyan megvan, rosszul jelölték, mert dél- vagy délkeletről eredőnek festik, holott pedig keletről ered. Gordon e víz folyásának 70 mértföldnyi részét járta be, és az eddigi tudósítások ellenére hajózhatónak találta ; a vidék melyen keresztülfoly, elhagyott s csak zsiráfcsoportok tanyáznak benne, s igen gyéren ragadozó madarak. Az őszi szörnyű esőzés következtében a Nílus itt mindig áradásban van. A viz gyors párolgása a tropicus égalj alatt teljesen kimagyarázza a ragályos betegségeket, melyekről e vidék annyira hírhedt. Gordon embereiből nemcsak az európaiak érték meg az égalj befolyását, hanem ez egyptomi zsoldosok is, bár kitelhetően gondoskodtak a szükségesekről. Az emberek, többnyire arabok, előbbi hadseregükből inkább mint elveszésnek átadott bűnösök kerültek ki, semmint tisztességes vállalatra kiválogatott egyének , s ők maguk is úgy indultak el, mintha büntetésből küldenék őket gyilkos éghajlat alá. Gordont — mint mondják — többfelől felszólították, hogy folytassa a kutatásokat melyeket Baker, Speke és Grant kezdettek, de az ő felelete az, hogy: „első a kormány, utána a többi.“ Közvetlen czélja Khartoumtól Gondokorig oly civilizált vonalat alkotni, mely a későbbi nílusi vállalatoknak biztosítására szolgáljon, külön kiemelni csaknem felesleges, szintén kitünőleg sikerült.“ Bécsi hírek. ” A párbajról, melyben Bágya huszárfőhadnagy életét vesztette, aPester Lloyd a következő értesítést kapta Bécsiél: Az első, hétfőről keltezett, hivatalos körből eredő hírek szerint, vasárnap egy fiatalember jelent meg a penzingi rendőrhivatalban, s azt jelentette, hogy Szt-Veit mellett Bágya főhadnagy a 12. huszárezredben, párbajban súlyosan megsebesült s a színhelyen maradt. A rendőrök azonnal a kijelölt helyre mentek, s csakugyan egy huszártisztet találtak bekötött fővel, majdnem élettelenül a földön heverve. Közel egy bérkocsi állott, a kocsis azt mondta, hogy a párbajnál jelen volt orvos kötötte be a sebesült fejét, s a fiatalembert a rendőrséghez küldve, az ellenfél segédeivel s az orvossal együtt sebesen a város felé hajtatott. A kocsis nem ismeri őket. Más oldalról azt jelentették be, hogy a mondott helyen d. e. 10 órakor két lovastiszt párbajt vívott, s hogy az első — állítólag harmincz lépésnyi távolságról — jövő lövés Bágya főhadnagyot leterítette. A golyó fejébe ment, s agyában maradt. Bágyát a penzingi kórházba vitték, s ott 3 órakor meghalt. Más versió szerint mavasárnap reggeli 8 órakor, a biztosi őrszobában Stein báró hadnagy jelent meg, s kérte a felügyelőt, hogy kisérje őt az erdőbe, mivel társa fegyverének gyors elsütése következtében veszélyesen megsérült. A felügyelő vele ment, s a mondott helyen meg is találták Bágyát. Homloka be volt kötve, a fején nedves ruha, mely jelek orvosi kézre mutattak. Bágya mellett elsütött lovagpisztoly volt, töltetlen vadászfegyvere pedig fához támasztva. A jelek a felügyelőben felkerték a gyanút, hogy Bágya párbajnak lett áldozata. Stein báró eltávozott, azt mondva, hogy jelentést tesz az ezredesnél, hogy dr. Koller főorvos kötötte be Bágya sebét. A sebesültet egy arra menő tejeskocsira tették s a penzingi kórházba szállították, hol kevéssel 10 óra után meghalt. A golyó jobb szeme fölött hatolt be homlokába, s darabja a hátsó koponyán jött ki. Bágya hálála előtt nem tért eszméletre. A polgári házasságról Ausztriában közelebb két érdekes nyilatkozat történt. Az egyiket Stremayr közoktatási s kulusminiszter tette, ki választói előtt Voitsbergben kijelenté, hogy a kötelező polgári házasság elve helyes ugyan, de behozatala nem ajánlatoz, mert a nép (?) ezt nem akarja. Ezzel homlokegyenest ellenkezőleg nyilatkozott Giskra brünni választói előtt. Giskra kijelenté, hogy a kötelező polgári házasságot a nép nagy többsége óhajtja, s az mindenesetre behozandó. Stremayr miniszter : Giskra pártvezér, vájjon kinek van igaza? — Öngyilkosság és hármas gyilkosság. Ottakringben Bécs mellett Thomas Rudolf virággyáros hétfőn éjjel magát, nejét és két gyermekét egy két évest és egy hét hónapost, cyankalival megmérgezte. Tettét üzlete rész menetéből magyarázzák. Thomas becsületes üzletember hírében állott, és hátrahagyott pénzét munkásai és hitelezői kielégítésére rendelte. Az eset Bécsben nagy feltűnést okozott. Irodalom és művészet. — Jókai Mór forradalom alatti művei december hóban kerülnek ki sajtó alól. Az előfizetési felhívás így hangzik: „Ezen műveim gyűjteményét magam adom ki; azért mert ezek tulajdonjogát sohasem akarom idegen kézre juttatni; s mert ezen egyetlen kiadásnál többet belőle közrebocsátani nem szándékozom. Azért tisztelettel hívom fel azokat, kik jelen művemre, melyet „Előszavam" ismertet s melynek tartalma „Szépirodalmi, történelmi munkálatok, irányeszmék, jegyzetek, és Charivari 1848 —1849-ből“ megrendelést kívánnak tenni, hogy ezt egyenesen hozzám intézzék. A mű legdíszesebb kiállításban a szerzőnek 1849-ben önmaga rajzolta ifjúkori arczképével folyó évi deczember hó végéig fog megjelenni s a megrendelőnek azonnal postán megküldetni. Az előfizetési ár 5 forint, melybe a postai bérmentes szállítás bele van értve. Gyűjtőknek tiszteletpéldányt küldök. Előfizetések egész a mű megjelenéséig elfogadtatnak mind szerzőnél, mind az Athenaeum könyv-kiadő hivatalában Budapesten, (barátok tere 7. sz.) Budapesten, 1874. oct. 16-én. Jókai Mór. — Richter János, ki e napokban ünnepelte esküvőjét Szitányi Mari kisasszonynyal, mint megbízható forrásból Írják, nem fogadja el a főkarnagyi állást a bécsi nagy operánál. — „Megházasítom az anyámat,“ ez a czime egy egyfelvonáson új vígjátéknak, mely e napokban nagy tetszés mellett adatott a bécsi városi színházban. Élénk menetű kis darab s csak amúgy pezseg az ép egészséges humortól, mi az újabb keletű vígjátékoknál épen nem megszokott dolog. Szerzői Günther M. és L. — Szerény tiszteletidíjak. Patti Adelina jelenleg Páriában vendégszerepel s minden föllépétéért 5000 frank tiszteletdíjat kap. A nagy opera híres barytonistája Faure ur, kinek ígérve van, hogy nálánál nagyobb fizetést senki sem kap, elégedetlen emiatt, a ha a Pattinak adott tiszteletdíj arányában nem kárpótoltatik, felbontja szerződését. Faure ur évi fizetése csak 120,000 fran Nilson Christina is, ki tiz előadásra Merzetetett, most nem akar énekelni, mert a Vend, szerepléséért csak 30,000 frank tiszteletdijat kiadtak, és ő nem akar kevesebbért énekelni !', mennyit Pattinak adnak. 6000 frank egy f/u !' sért nem is olyan sok. p' hír harang. Kolozsvárit, október 22-év gr Szathmáry-Laczkóczyné részére Teleki Sándor ezredes 6 forintot küldött be lap00. szerkesztőségéhez. Van tehát nálunk 6 írt és 2 arany. Bár sokan követnék az ezredes úr jó példáját, Szathmáryné asszony kétségbe ejtő anyagi helyzetén a magyar színészet és irodalom barátainak erkölcsi kötelességek javítani. A hozzánk küldött összegeket azonnal rendeltetése b®^r,i juttatjuk. f & Jakabffy Gergely, ki ha nem cau ^ dunk e század harmadik évtizedében költözött i Szamosujvárról Pestre s ott szerencsés vis«0^ vagyonos emberré tevék, közelebbről megh»^pesti lapok tisztelettel emlékeznek meg « P ^ s úrról, ki szegény lakóival a leggyöngédebben s sok száz ember élt jótékonyságával. Annak fejében gróf Széchenyi Istvánnal is jó viszony állott, s a pesti lánczhid létrehozásában is rémei vannak. Családja örmény eredetű, a mit ®jj^ J átalában nem tartott szégyennek bev*Han|\ többen az újabb időben felcseperedett áll»®01 ^ talnokok, s talán maga Gorove exminiszter ur E. Kovács Gyula pesti vendége ^ léséről a „Reform“ is megemlékezvén, igy 'r^ drámához is készülnek e vendégszereplésre ^ alkalmas időben debütansok. Várhidyn ki* nek használhatósága kevés kétséget szonv® ~ ^ vács Gyulát a kolozsvári tragikust emleg®4 ^ nak, kihez legközelebb szerencsénk lesZ ^ f Gyula nem ismeretlen a pesti közönség ® ^ i mennyiben volt már tagja a nemzeti sz*g4,,iZ I nélkül, hogy jelentékenyebb állást tudott ^ magának kivívni. Mily sikere lesz mostanis lésének, annak idején kötelességünk lesz je^ ,j I — Sajnáljuk, hogy a „Reform“ be nem v 1 ^ I eredményt,'s helyet adott olyan nézetnek,®®^ I dentiósusnak látszik. Kovácsnak nem lehete ^j. I jelentékenyebb állást elfoglalni, mert nem mérték jóformán tisztességes szerephez sem Jup. s addig boszanták, addig nértege44 érzetét, mig otthagyta a czifra mulatság (J denemtől. Hisszük, hogy Szigligeti vezetőn a pesti színháznál tisztességesebbA8* Jótékonysági rovat 32 dik közlemény a háromszéki Erzsébet leány-árvaház javára történt szíves adakozásokról: Nagy Lajosné és Kovács Károlné gyűjteménye : Kézdi-Vásárhelyről Nagy Sámu 2 kőből burgonyát, Szabó Mózesné 2 köböl legonyát, Szabó Elekné 2 véka burgonyát, Sándorné *a kupa zsírt s 1 véka búzát, gió Józsefné 2 kupa kását s 1 fertály borsót. Ifj. Na? Ferenczné 2 véka törökbuzát. Bodó Dávidné 1 1 kupa zsírt, •/■ véka fuszuskát, 1 véka törökbuzát Szőcs János Mózeané 1 köböl burgonyát 2 10 szalonnát. Kovács Pálné 1 kupa zsírt Jancsó Balázs (pogácsasütő) 1 véka rozsot. Tóth Ist.Ivánné 1 fazék zsírt. Csiszár Pálné 2 véka törökbuzát. Sáska Antalné 1 pár csizmát. Csiszár Imréné 1 koszorú hagymát. Baka Mihályné 1 véka búzát. Tóth Józsefné 1 köböl burgonyát 1 véka törökbuzát. Balogh Sándorné 15 font sót. Nagy Lajosné és Pongrácz Jánosné gyűjteménye Kézdi-Vásárhelyről. Benkó Sándorné 1 köböl burgonyát. Benkő Lászlóné 2 véka rozsot. Ambrus Albert 1 véka rozsot. Csiszár Dánielné 1 pár kicsi csizmát. Bodó Áronné 1 véka árpát. Bene Károlyné 1 véka törökbuzát. Tusa Jánosné 1 véka törökbuzát. Rázsa Elekné nyolcz kupa törökbuzát. Ifj. Nagy Józsefné egy véka árpát. Turóczi Mózesáé egy véka rozsot. Migori Józsefné 2 véka burgonyát. Szász Istvánná 2 véka burgonyát. Dézsi Jánosné 2 véka burgonyát. Nagy Antalné 1 köböl burgonyát. Szőcs Mózesáé 1 köböl burgonyát s 1 véka árpát. Bocskor Károlyni 1 kupa zsírt. Jancsó Mózesné 1 véka rozsot. Sebők Józsefné 1 véka búzát s 1 véka rozsot. Bene Józsefné 2 font rizskását. Binder Itván 1 pár téli strimfiit. Málnáéi Kristófné 1 láb varró lenezérnát. Szász József 1 font rizskását. Ifj. Kupán Józsefné 3 kupa köles kását. 376c* Sámuel 2 font rizskását. Kovács Áronná 1 posztóköntöst derékkal, 1 felsőt, 1 főrevaló szőrruhát, 1 pár topánt, 2 inget. Pongrácz Jánosné 1 véka rozsot. Zakariás Árpádné 1 főrevaló posztóruhát. Novák Sándor 2 drb. főrevaló posztóruhát. Jakab Ferenczné 2 darab kartont. Györbiró Lajosné 3 sing takácsot. Fogadják a buzgó gyűjtők s szives adakozók az árvaház nevében benső köszönetönket. Kézdi-Vásárhely, okt. 17-én 1874. Br. Szentkereszty Stephanie, elnök. Nagy Gábor, titkár.