Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-10-23 / 241. szám

B* ezúttal egészen hamis hírt kapott. Még azon esetre is hihetetlen a közlemény, hogy Elsass-Lot­­haringiában rálátni feltűnően nagy haderőt ösz­­pontosítottak, ha a német kabinet csakugyan agg­ressiv c­élokat táplálna. A német véderő kitűnő Bierk esete folytán ideje lenne a kormánynak az összpontosítást akkor is elrendelni, mikor már meg­­szente a háborút. Ettől pedig, azt hisszük, nincs mit félni. Még kevésbé gondolhat a német kor­mány egyszerű demonstrátióra. Az ilyen tüntetésre nincs ok s ha Bismarck herczeg valamit kiván Francziaországtól, egyszerű jegyzékkel sokkal ha­marább czélt érhet. Ugyanily rejtélyesen hangzó hírt táviratoz­nak Berlinből. A sürgöny szerint a „Nordd. Alig. Zsg.“ olyan csikket közölt, mely telve van czélzásokkal, mintha Bismarck herczeg ellen for­­maszerű összeesküvés alakult volna és pedig porosz legfelsőbb körökben. A nevezett félhivatalos lap legalább azt állítja, hogy azon hírt, mintha a can­­cellár és Bulow államtitkár közt viszály kelet­kezett volna, a­­felsőbb társadalmi osztályok­ terjesztették és pedig határozottan részakaratú szándékkal. Az ellenséges érzelem egy másik nyi­latkozatát csak az evang. egyházi főhatóságok aka­dályozták meg. Mi rejlik a félhivatalos lap ezen titok teljes közleménye mögött, azt nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a dolognak nagyon reklám­­szerű színezete van , hogy ez officiosus tollak a hatalmas cancellárnak nem sokat fognak használ­ni, ha őt mindenfelől és minden által megtámadott, félreismert áldozatnak tüntetik föl. Nem kevésbé sajátságos egy san-fran­­c­i­se - i hir, mely azt mondja, hogy egy német hadihajó a csendes tengerben levő hajós-sziget­csoporthoz tartozó egyik sziget kikötőjében meg­jelent s ott mintegy 18.000 dollár kárpótlás kitü­­­etését követelte az amerikai gyarmattól, ellenke­ző esetben a sziget birtokbavételével fenyegető­zött. A gyarmat 6000 dollárt már lefizetett, a hát­ralékról pedig biztosítékot­­adott. Úgy látszik, hogy itt egyszerű magánkövetelésről van szó, de civilizált államokkal szemben magánkövetelésnek ily után való behajtása legalább is feltűnő. A né­met hajók egyszer már behajtottak ily módon ma­­gánkövetelést, de akkor egy félbarbár államról volt szó, melytől más után a pénzt csakugyan alig lehetett kicsikarni. Végül a­­Levant Herald“ azon közleményét is a még bővebb felvilágosítást igénylő hírek so­rába kell helyeznünk, hogy a bécsi, berlini és pé­­tervári kormányok hivatalosan bejelentették a fé­nyes portának, miszerint azon meggyőződést táplálják, hogy Romániának és Szerbiának joga van a török kormány minden közbelépte nélkül kereskedelmi szerződést kötni a külállamokkal, azon páholy állított ki, melybe a mostani pápa 1826-ban felvétette magát s azután igy folytatja: .Egy Mastai-Feretti nevű ember, ki megkapta a szabadkőműves keresztségét s ünnepélyesen letette az esküt, később IX. Pius név alatt pápának és királynak választatott.­­ Ugyan ő ellenségesnek mutatta magát testvérei irányában és általában minden szabadkőművest excommunikált. Ennek kö­vetkeztében a palermói­­Nagy Oriens­ decretuma alapján esküszegés miatt Mastai-Ferretti a rendből kizáratik. A vádlottal ez közöltetett Rómában és felhivatott, hogy a páholy előtt jelenjék meg és igazolja magát. De ő erre rajt sem válaszolt s az ügy e ponton maradt azon pillanatig, melyben meghagyta a brasiliai clerusnak, hogy az ottani szabadkőművesek ellen szigorú rendszabályokhoz fogjanak. Erre egy második és harmadik idézés küldetett hozzá, de ezek is válasz nélkül marad­tak, minek következtében ezen határozat és ki­­csapási ítélet meghozatott. A határozat alatt ezen aláírás áll: Viktor Emanuel, Olaszország királya, az olaszországi .Oriens“ nagymestere.“ — Jókai Németországon. A .Nord­deutsche alig. Zeitung“ legutóbbi számában követ­kezőket írja: „Janke Ottó termékeny kiadóhiva­tala Berlinben ismét több becses szépirodalmi ter­méket adott ki. A vendég elsőségének jussán leg­előbb a következő magyar regény hitelesített fordí­tását említjük fel: .Der Mann mit dem steinernen Herzen von Maurus Jókai­­ Bände.“ Németország­ban nincs oly ízó, ki azon helyet foglalná el kö­zöttünk, mint Jókai Magyarországban, nincs oly férfiú, mint ő, ki nemzete szivdobbanásait oly híven tudná visszatükrözni s talán sohasem lesz kö­zöttünk ily szó, mivel a német nép törzsei oly nagy különféle jellemsajátságokat tanúsítanak, hogy még elegendő anyagot sem szolgáltatnak oly Jókai ér­telmében gondolt nemzeti regényhez. Mi németek azonban oly véletlenül nagy érzékkel bírunk más nemzetek népélete, gondolkozásmódja s tettei irá­nyában, hogy Jókai természethü rajzai nálunk is oly kedveltek lettek, mint magában Magyarország­ban s hogy ezért a jelenleg előttünk levő regényt is bizonynyal egyhangú örömmel fogják üdvözölni. Mert hiszen Jókai regényeiben még a hibák is, csekély objectivitása műve történeti részében, a költői szabadságok, melyeket az iró magának itt­­ott megenged, mindez az iró meleg nemzeti érzel­méből ered s épen ezért előnynyé lesz, oly előny­­nyé, mely által ezen regény dramatikai élénkségre vergődik s e tekintetben csaknem páratlan leendő .A kőszívű ember fiai­-nak komoly háttere van, s csaknem történeti regény, mert a mű hőseinek sor­sa teljesen összevág azon megrendítő harcz törté­netével, mely harcz jelöli a magyar nemzet át­menetét a régi 1848-at megelőzött ősiségi korszak­ból jelen modern szervezetéhez. Azonban az úgy­nevezett ,történeti" regények shablonszerü fel­fogása ellenében Jókainál ma a regény áll előtér­ben s a­­történet“ csak ott szerepel midőn szere­pelnie kell, habár épen Jókainak a politikusnak és pártvezérnek lett volna legkönnyebb, hogy az el­­lentett után járjon, ő azonban­­regényt­ akart írni s ezt azon bensőséggel s melegséggel tette, mely Jókai műveit hazája szűk határain messze túl is oly kedveltté tette. A fordítás általában ki­tűnő, sőt még a magyar szólásmód nunance-it is meglepően utánozza a német szólásformák segé­lyével. A kiállítás, mint azt Janke kiadványainál külföldi vegyes hírek. A pápa mint szabad­kőműves. A .Daily News* f. hó. 14-ki száma ezeket írja: .A skót szertartású ,Nagy Oriens“ nevű szabadkőműves páholynak tart. 27-én Palermóban tartott ne­gyedéves gyűlésén ünnepélyesen kijelentetett, hogy Mastaf­eretti­­testvére (IX. Pius pápa) a rendből kitöröltetett és pedig eskü- és hűségszegés miatt. A palermói páholy decretuma közöltetett a kölni szabadkőművesek hivatalos lapjában. E decretum­­nak bevezetését képezi a jegyzőkönyv, melyet (Va­s utó o.) Három utas ül a berlini ke­leti vasút coupéjában ; a társalgás a vasutak gyor­saságáról foly , e részben első helyen az ameri­kai vasutakat említik s kifogyhatatlanok ezek di­cséretében. „Ez még mind semmi, uraim — kiált egy velük utazó berlini—nálunk meg sokkal gyor­sabban megy. Nemrég a gyorsvonattal Berlinből Hannoverbe utaztam. Kissé megkéstem, beugrom itt Berlinben az első legjobb coupéba, mely azon­ban véletlenül női coupé volt. A felügyelő ész­reveszi ezt, pokoli lármát csap, s ki akar von­szolni a kocsiból. Én, dühösen, egyet fordulok, fölemelem a kezemet — a vonat elindul — s a fehetet felügyelő egy olyan pofot kap, hogy a sze­me szikrát hány bele. Képzelhetik, mennyi fárad­ságomba került, míg a jó embert felvilágosíthat­tam a tényállás felől." (A­uber sírja.) A párisi Montmartre te­metői könyvében egy sor igy hangzik: .Sirkő nél­kül. 27,604 szám. Auber (Doménique Francois.) Sírbolt Boissot-é.“ Ez a jeltelen sir a „Porticii néma" a „Fekete dominó" és annyi hires dalmű zeneköltője. — Páriában, a hálás, a kegyeletes Páriában. Az „opera comique" még mindig az ő múzsájának vidámságában úszik, s­őt magát már elfeledték volna. Auber akkor halt meg, midőn Pária magánkívül volt, a commune gyalázatos tombolásai közepett, 1871. május 12-én. Akkor legjobb barátai és idején vitték ki holttestét egy ideiglenes sírba. Majd visszaszáll­ták még egyszer a szent­háromság templomába, hogy onnan az őt megillető fénynyel temessék el. A Boissot már­ványfaragó által három évre kibérelt sírboltba he­­lyezték a koporsót. Ez a három év már letelt s­zohni?8 költő hamvait az a »«rá fenyegeti, hogy „Charivari“ ^ névtelenségébe kerülhet. A nstakTt nik * P‘­Mert az a sokat kárhoztatott Pá B?P BZÓt' M«Jog tudott kUUui „8, to.« a mily szeretetreméltólag ünneplé egy vén szí­nésznője búcsúját, ezer meg ezer igaz, áldozat­kész, hőn emlékező szívvel bir, mely mind fel­szökött dobogni elhunyt jelesei emlékére. A (Nílus forrásainak) megközelíté­sére nevezetes lépés történt. Gerdon ezredes, kire az egyptomi alkirály a felső Nílus környéke rabszolgáinak felszabadítását bízta, Sobatig a ha­sonnevű folyó torkolatáig nyomult előre, hol kö­zel 600 személyt szabadított fel. A Sobat folyó ezelőtt majdnem ismeretlen volt, s azon térképe­ken is, melyeken csakugyan megvan, rosszul je­lölték, mert dél- vagy délkeletről eredőnek festik, holott pedig keletről ered. Gordon e víz folyásá­nak 70 mértföldnyi részét járta be, és az eddigi tudósítások ellenére hajózhatónak találta ; a vidék melyen keresztülfoly, elhagyott s csak zsiráf­csoportok tanyáznak benne, s igen gyéren ragado­zó madarak. Az őszi szörnyű esőzés következté­ben a Nílus itt mindig áradásban van. A viz gyors párolgása a tropicus égalj alatt teljesen kimagya­­rázza a ragályos betegségeket, melyekről e vidék annyira hírhedt. Gordon embereiből nemcsak az európaiak érték meg az égalj befolyását, hanem ez egyptomi zsoldosok is, bár kitelhetően gondos­kodtak a szükségesekről. Az emberek, többnyire arabok, előbbi hadseregükből inkább mint elve­szésnek átadott bűnösök kerültek ki, semmint tisztességes vállalatra kiválogatott egyének , s ők maguk is úgy indultak el, mintha büntetésből kül­­denék őket gyilkos éghajlat alá. Gordont — mint mondják — többfelől felszólították, hogy folytassa a kutatásokat melyeket Baker, Speke és Grant kezdettek, de az ő felelete az, hogy: „első a kor­mány, utána a többi.“ Közvetlen czélja Khartoum­­tól Gondokorig oly civilizált vonalat alkotni, mely a későbbi nílusi vállalatoknak biztosítására szol­gáljon, külön kiemelni csaknem felesleges, szintén kitü­­nőleg sikerült.“ Bécsi hírek. ” A párbajról, melyben Bágya huszárfő­hadnagy életét vesztette, a­­Pester Lloyd a követ­kező értesítést kapta Bécsiél: Az első, hétfőről keltezett, hivatalos körből eredő hírek szerint, va­sárnap egy fiatal­ember jelent meg a penzingi rendőrhivatalban, s azt jelentette, hogy Szt-Veit mellett Bágya főhadnagy a 12. huszárezredben, párbajban súlyosan megsebesült s a színhelyen maradt. A rendőrök azonnal a kijelölt helyre men­tek, s csakugyan egy huszártisztet találtak bekö­tött fővel, majdnem élettelenül a földön heverve. Közel egy bérkocsi állott, a kocsis azt mondta, hogy a párbajnál jelen volt orvos kötötte be a se­besült fejét, s a fiatal­embert a rendőrséghez küld­ve, az ellenfél segédeivel s az orvossal együtt se­besen a város felé hajtatott. A kocsis nem ismeri őket.­­ Más oldalról azt jelentették be, hogy a mondott helyen d. e. 10 órakor két lovastiszt párbajt vívott, s hogy az első — állítólag har­­mincz lépésnyi távolságról — jövő lövés Bágya fő­hadnagyot leterítette. A golyó fejébe ment, s agyá­ban maradt. Bágyát a penzingi kórházba vitték, s ott 3 órakor meghalt. Más versió szerint ma­­vasárnap reggeli 8 órakor, a biztosi őrszobában Stein báró hadnagy jelent meg, s kérte a felügye­lőt, hogy kisérje őt az erdőbe, mivel társa fegy­verének gyors elsütése következtében veszélyesen megsérült. A felügyelő vele ment, s a mondott helyen meg is találták Bágyát. Homloka be volt kötve, a fején nedves ruha, mely jelek orvosi kéz­re mutattak. Bágya mellett elsütött lovagpisztoly volt, töltetlen vadászfegyvere pedig fához támaszt­va. A jelek a felügyelőben felkerték a gyanút, hogy Bágya párbajnak lett áldozata. Stein báró eltávozott, azt mondva, hogy jelentést tesz az ez­redesnél,­­ hogy dr. Koller főorvos kötötte be Bágya sebét. A sebesültet egy arra menő tejes­­kocsira tették s a penzingi kórházba szállították, hol kevéssel 10 óra után meghalt. A golyó jobb szeme fölött hatolt be homlokába, s darabja a hátsó koponyán jött ki. Bágya hálála előtt nem tért eszméletre.­­ A polgári házasságról Ausztriában közelebb két érdekes nyilatkozat történt. Az egyi­ket Stremayr közoktatási s kul­usminiszter tette, ki választói előtt Voitsbergben kijelenté, hogy a kötelező polgári házasság elve helyes ugyan, de behozatala nem ajánlatoz, mert a nép (?) ezt nem akarja. Ezzel homlokegyenest ellenkezőleg nyilatkozott Giskra brünni választói előtt. Giskra kijelenté, hogy a kötelező polgári házasságot a nép nagy többsége óhajtja, s az mindenesetre be­hozandó. Stremayr miniszter : Giskra pártvezér, vájjon kinek van igaza? — Öngyilkosság és hármas gyilkosság. Ottakringben Bécs mellett Thomas Rudolf virág­gyáros hétfőn éjjel magát, nejét és két gyerme­két egy két évest és egy hét hónapost, cyanka­­lival megmérgezte. Tettét üzlete rész menetéből magyarázzák. Thomas becsületes üzletember híré­ben állott, és hátrahagyott pénzét munkásai és hitelezői kielégítésére rendelte. Az eset Bécsben nagy feltűnést okozott. Irodalom és művészet. — Jókai Mór forradalom alatti művei de­cember hóban kerülnek ki sajtó alól. Az előfizeté­si felhívás így hangzik: „Ezen műveim gyűjtemé­nyét magam adom ki; azért mert ezek tulajdon­jogát sohasem akarom idegen kézre juttatni; s mert ezen egyetlen kiadásnál többet belőle közre­bocsátani nem szándékozom. Azért tisztelettel hí­vom fel azokat, kik jelen művemre, melyet „Elő­szavam" ismertet s melynek tartalma „Szépi­­rodalmi, történelmi munkálatok, irányeszmék, jegyzetek, és Chari­vari 1848 —1849-ből“ megrendelést kívánnak tenni, hogy ezt egyenesen hozzám intézzék. A mű legdíszesebb kiállításban a szerzőnek 1849-ben ön­maga rajzolta ifjúkori arczképével folyó évi de­­czember hó végéig fog megjelenni s a megrende­lőnek azonnal postán m­egküldetni. Az előfizeté­si ár 5 forint, melybe a postai bérmentes szállítás bele van értve. Gyűjtőknek tiszteletpéldányt kül­dök. Előfizetések egész a mű megjelenéséig elfo­gadtatnak mind szerzőnél, mind az Athenaeum könyv-ki­adő hivatalában Budapesten, (barátok te­re 7. sz.) Budapesten, 1874. oct. 16-én. Jókai Mór. — Richter János, ki e napokban ünne­pelte esküvőjét Szitányi Mari kisasszonynyal, mint megbízható forrásból Írják, nem fogadja el a fő­­karnagyi állást a bécsi nagy operánál. — „Megházasítom az anyámat,“ ez a czime egy egyfelvonáson új vígjátéknak, mely e napokban nagy tetszés mellett adatott a bécsi városi színházban. Élénk menetű kis darab s csak amúgy pezseg az ép egészséges humortól, mi az újabb keletű vígjátékoknál épen nem megszokott dolog. Szerzői Günther M. és L. — Szerény tiszteletidíjak. Patti Adelina jelenleg Páriában vendégszerepel s minden föllépé­téért 5000 frank tiszteletdíjat kap. A nagy opera híres barytonistája Faure ur, kinek ígérve van, hogy nálánál nagyobb fizetést senki sem kap, elé­­gedetlen emiatt, a ha a Pattinak adott tisztelet­díj arányában nem kárpótoltatik, felbontja szer­ző­dését. Faure ur évi fizetése csak 120,000 fran Nil­son Christina is, ki tiz előadásra Merze­­tetett, most nem akar énekelni, mert a Vend, szerepléséért csak 30,000 frank tiszteletdijat kiad­tak, és ő nem akar kevesebbért énekelni !', mennyit Pattinak adnak. 6000 frank egy f/u !' sért nem is olyan sok. p' h­ír harang. Kolozsvárit, október 22-év­ gr Szathm­áry-Laczkóczyné részére Tele­ki Sándor ezredes 6 forintot küldött be lap00. szerkesztőségéhez. Van tehát nálunk 6 írt és 2 arany. Bár sokan követnék az ezredes úr jó példáját, Szathmáryné asszony kétségbe ejtő anyagi helyzetén a magyar színészet és irodalom barátai­nak erkölcsi kötelességek javítani. A hozzánk küldött összegeket azonnal rendeltetése b®^r,i juttatjuk. f & Jakabffy Gergely, ki ha nem cau ^ dunk e század harmadik évtizedében költözött i Szamosujvárról Pestre s ott szerencsés vis«0^ vagyonos emberré tevék, közelebbről megh»^­­pesti lapok tisztelettel emlékeznek meg « P ^ s úrról, ki szegény lakóival a leggyöngédebben s sok száz ember élt jótékonyságával. Annak fe­jében gróf Széchenyi Istvánnal is jó viszony­­ állott, s a pesti lánczhid létrehozásában is r­é­mei vannak. Családja örmény eredetű, a mit ®jj^ J átalában nem tartott szégyennek bev*Han|\ többen az újabb időben felcseperedett áll»®01 ^ talnokok, s talán maga Gorove exminiszter ur E. Kovács Gyula pesti vendége ^ léséről a „Reform“ is megemlékezvén, igy 'r­^ drámához is készülnek e vendégszereplésre ^ alkalmas időben debütansok. Várhidyn ki* nek használhatósága kevés kétséget szonv® ~ ^ vács Gyulát a kolozsvári tragikust emleg®4 ^ nak, kihez legközelebb szerencsénk lesZ­ ^ f Gyula nem ismeretlen a pesti közönség ® ^ i mennyiben volt már tagja a nemzeti sz*g4,,iZ I nélkül, hogy jelentékenyebb állást tudott ^ magának kivívni. Mily sikere lesz mostanis lésének, annak idején kötelességünk lesz je^ ,j I — Sajnáljuk, hogy a „Reform“ be nem v 1 ^ I eredményt,'s helyet adott olyan nézetnek,®®^ I dentiósusnak látszik. Kovácsnak nem lehete ^j. I jelentékenyebb állást elfoglalni, mert nem m­é­r­ték jóformán tisztességes szerephez sem Ju­­p.­­ s addig boszanták, addig nértege44 érzetét, mig otthagyta a czifra mulatság (J denemtől. Hisszük, hogy Szigligeti vezetőn a pesti színháznál tisztessége­s­e­b­bA8* Jótékonysági rovat 32 dik közlemény a háromszéki Erzsébet leány-árvaház javára történt szíves adako­zásokról: Nagy Lajosné és Kovács Károl­né gyűjteménye : Kézdi-Vásárhelyről Nagy Sám­u 2 kőből burgonyát, Szabó Mózesné 2 köböl le­gonyát, Szabó Elekné 2 véka burgonyát, Sándorné *­a kupa zsírt s 1 véka búzát, gió­ Józsefné 2 kupa kását s 1 fertály borsót. Ifj. Na? Ferenczné 2 véka törökbuzát. Bodó Dávidné 1 1 kupa zsírt, •/■ véka fuszuskát, 1 véka törökbuzát Szőcs János Mózeané 1 köböl burgonyát 2 10 szalonnát. Kovács Pálné 1 kupa zsírt Jan­csó Balázs (pogácsasütő) 1 véka rozsot. Tóth Ist.I­vánné 1 fazék zsírt. Csiszár Pálné 2 véka tö­­rökbuzát. Sáska Antalné 1 pár csizmát. Csiszár Imréné 1 koszorú hagymát. Baka Mihályné 1 véka búzát. Tóth Józsefné 1 köböl burgonyát 1 véka törökbuzát. Balogh Sándorné 15 font sót. Nagy Lajosné és Pongrácz Já­­n­o­s­n­é gyűjteménye Kézdi-Vásárhelyről. Benkó Sándorné 1 köböl burgonyát. Benkő Lászlóné 2 véka rozsot. Ambrus Albert 1 véka rozsot. Csiszár Dánielné 1 pár kicsi csizmát. Bodó Áronné 1 véka árpát. Bene Károlyné 1 véka törökbuzát. Tusa Jánosné 1 véka törökbuzát. Rázsa Elekné nyolcz kupa törökbuzát. Ifj. Nagy Józsefné egy véka árpát. Turóczi Mózesáé egy véka rozsot. Mi­­gori Józsefné 2 véka burgonyát. Szász Istvánná 2 véka burgonyát. Dézsi Jánosné 2 véka burgonyát. Nagy Antalné 1 köböl burgonyát. Szőcs Mózesáé 1 köböl burgonyát s 1 véka árpát. Bocskor Ká­rolyni 1 kupa zsírt. Jancsó Mózesné 1 véka ro­zsot. Sebők Józsefné 1 véka búzát s 1 véka ro­zsot. Bene Józsefné 2 font rizskását. Binder It­ván 1 pár téli strimfiit. Málnáéi Kristófné 1 láb varró lenezérnát. Szász József 1 font rizskását. Ifj. Kupán Józsefné 3 kupa köles kását. 376c* Sámuel 2 font rizskását. Kovács Áronná 1 posztó­­köntöst derékkal, 1 felsőt, 1 főrevaló szőrruhát, 1 pár topánt, 2 inget. Pongrácz Jánosné 1 véka rozsot. Zakariás Árpádné 1 főrevaló posztóruhát. Novák Sándor 2 drb. főrevaló posztó­ruhát. Jakab Ferenczné 2 darab kartont. Györbiró Lajosné 3 sing takácsot. Fogadják a buzgó gyűjtők s szives adakozók az árvaház nevében benső köszönetönket. K­é­z­d­i-V­á­s­á­r­h­e­l­y, okt. 17-én 1874. Br. Szentkereszty Stephanie, elnök. Nagy Gábor, titkár.

Next