Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-11-08 / 255. szám

remélt engedtelfedés,megbán­ta, s a nemzetiségi törvényt mielőbb megszüntetendőnek tartja. Ez igen felzavarta a házat. Jobboldalról, baloldalról, szélső balról vegyest hangzott fel a helyeslés, csak itt-ott a tiltakozás Paczolay szavai ellen. S midőn Irá­nyi Dániel kelt föl, egy kissé tán messze menő kozmopolitizmussal Paczo­lay ellen,­­ a képviselőház eredeti szövege mellett szólt; jobbról és balról zajosan hangzottak az ellenmondások. Csernátony hevesen kiáltott oda Irányinak, hogy ő is a nemzetiségi tör­vény megszüntetését óhajtja, midőn Irányi azt fe­lelte: c­áfolja meg szavait, ha tudja, de ne szól­jon közbe. — Csernátony sietett felíratni magát. Irányi után Román Sándor beszélt, röviden, bár némely kellemetlen inszinuáczió félével. Egy ily mondásból kiindulva kezdett szólani Csernátony, igen hevesen kelve ki „szurak“ (a nemzetiségek) Ma­gyarországgal szemben követelt eljárása ellen. Szen­vedéllyel kelt ki, nagy hatást keltve minden pas­szusával, ez eljárás ellen, s ő is kimondá, hogy a nemzetiségi törvény megszüntetését óhajtja. Szláv­ emelkedett föl ezután, s igyeke­zett közvetíteni, de az nem igen sikerült neki. Jobbról s balról szikráztak az ellenmondások , tiltakozások. Bánó, Paczolay, a Lónyaya­­t , , de az ellenzékről is sokan hevesen tiltakoz­tak, a főrendi módosítás minden enyhítése ellen. Ti­s­za Kálmánnak is csak csekélylyé sikerült a hangulat módosítása, pedig egy igen tapintatos , szép beszédben szólt a főrendi módosítás s a képviselőház (most Bonca által indítványozott) ha­tározata mellett. P­a­u­­­e­r miniszternek is síkra kell­ száll­ni, ki szintén a főrendek ellen szólt, a központi módosítást pártolván, főleg gyakorlati szempontból. Ezalatt az izgatottság jelentékenyen csök­kent s Szlávy, Tisza és Pauler beszédé­nek engesztelő hatása mindjobban érvényesült, úgy hogy a szavazás eredménye már nem látszott kétesnek. Szólt még Wächter Frigyes, röviden 8 nem tapintat nélkül, a többi felírtak — B­é­s­á­n, S­i­m­o­n­y i­s az előadó — elálltak. Erre P­a­­czolay egy házszabály-vitát provokált az iránt, melyik javaslat iránt tétetessék föl az első kér­dés. Végre is a központi bizottság véleménye iránt tétetett föl az első kérdés, az azonban el­bukott, szintúgy elbukott, alig szavazván mellette 30 ember, a főrendi ház nagy zajt keltett módo­sítása is. Mire szükségkép a képviselőház eredeti szer­kezete lett volna rögtön határozattá, ha Szilágyi Dezső ez iránt újra házszabály vitát nem kezd, mely nagy hévvel folyt, s végre az eredeti szer­kezet elfogadásával végződött. A főrendiház hátralevő egy módosítványa (a biztosítási összeg fölemelését illetőleg) elfogadtat­ván, az ülés 2 óra után véget ér. Legközelebbi ülés holnap. Tárgy: az ügyvé­di rendtartáson tett főrendiházi módosítások. egy identikus jegyzéket nyújtott át a portá­nak s kifejtve abban nézeteiket a tárgyról, kérték a porta beleegyezését, hogy Oláhország kereskedelmi egyezményt köthessen s egyszersmind azon reményeknek adtak kifejezést, hogy lehetsé­ges lesz minden félre nézve kielégítő megállapo­dásra jutni. A jegyzék a három hatalom által kö­zösen nyujtatott át a külügyérnek. Ez szóbeli válaszában kifejté ama nézetét, melyet előbb is hangoztatott, hogy t. i. a porta beleegyezését adja ahoz, hogy Oláhország keres­kedelmi egyezményt köthessen, de csak azon föl­tétel alatt, hogy Oláhország formálisan kérje meg a portát, hogy ezáltal arra felhatalmaztassék, m oly kitétel, melyet a román kormány nem vél telje­síthetőnek, mivel ellenkezik a Románia által támasz­tott igényekkel, melyek szerint ez ország nemcsak egyezményeket, de szerződéseket is köthet. A török külügyér ezenkívül megígérte, hogy a jegyzékre formális választ is fog adni a bécsi, pétervári és berlini török követségek útján. E col­­lectív lépés kétségkívül arra fog szolgálni, hogy Ausztria-Magyarország állását megszilárdítsa és a készség, melyet Német- és Oroszország tanúsítot­tak, hogy az osztrák-magyar monarchiával egyet­­értőleg járjanak el és cselekedjenek, annál érté­kesebb, mert legalább e pillanatban a két hata­lom közül egyik sem szándékozik Oláhországgal ily egyezményt kötni, s így nincs semmi közvet­len érdeke abban, hogy a tárgyat megmozgassa. A mi Oroszországot illeti, mely a török vasúti­­tartományok autonómiájának mindig előmozdítója volt, ezúttal is csak azon politikát követte, me­lyet már régebben szabott maga elébe, a­mi pe­dig Németországot, vagy jobban mondva Poroszor-­szágot illeti, melynek inkább a vasúti­ államok auto­nómiájának kiterjesztése ellen kellene lennie, mint mellette, közreműködése egészen önzetlen ba­rátsági szolgálatul tekintendő egy ehez hasonló készségért, melylyel Ausztria Serrano kormányá­nak elismertetése kérdésében Németországhoz csat­lakozott, jóllehet ennek akkor szintén nem állott érdekében, h­gy ezt tegye. Most már bevárandó, mit teend a porta a három hatalom e közös lépésével szemben. Miu­tán itt tisztán csak formai nehézségről van szó, hihető, hogy a forma bevégzett mesterei találni fognak oly utat-módot, mely által mindkét félnek elég legyen téve , hogy Törökország jogosítva le­gyen azt hinni, hogy teljesen megóvta souverain jogait, másfelől Oláhország a világnak bebizonyítva higyje, hogy független állam.a­démiának, hogy a magyar művészet általa lestha­­tós és rendszeres fejlődésnek fog indulni. Talán mondanunk sem kell, hogy az akadémia más nem lehet, mint kiválóan magyar, azaz első­sorban a magyar zene előmozdítója. Minden tanár a magyar műveltség szolgálatában álljon. A tanári kar ok­vetlenül egyesilni fogja a kiváló hazai erőket s centrumot teremt a magyar művészet elitejéből Az alapszabály megengedi, hogy kikerülhetlen ese­teknél s ha a tanár kitűnő, a német nyelv is használható, — de reméljük hogy ez csak nagy kivétel lesz. P- N. Külföldi politikai szemle. Vilmos német császár legközelebb oly ügy­ben indította meg a kezdeményezést, mely E 1- E­z a B 7-L­o t­h r­­­u­g­i­a alkotmányos és önkor­mányzati életének történetében forduló ponttá vál­­hatik. A császár Bismarck herczeghez rendeletet intézett, melyben meghagyja, hogy a nevezett tar­tományok számára külön országos bizottság szer­­veztessék. E bizottság egyelőre, úgy látszik, csu­pán a kormány által kinevezett tagokból, úgyne­vezett bizalmi férfiakból álland. Feladata az le­szen, hogy minden olyan ügyben, mely kizárólag Elszász-Lothringiát illeti, véleményt mondjon s a tartomány óhajait és szükségleteit illetékes helyen kifejezésre juttassa. Határozati joga ezen testü­letnek nem lesz , tárgyalni fogja s véleményes je­lentéssel kisérendi azon ügyeket, melyeket a bi­rodalmi Cancellár eléje terjesztest a nélkül, hogy határozatai bárminő irányban kötelező erővel bír­nának. A­míg a bizottság kizárólag a kormány kinevezésének, nem pedig a nép választásának alapján alakul, addig jogkörének megszorítása igen természetes, de kedvező viszonyok közt ezen in­tézményre szép jövő vár. Idővel könnyen forma- szerű tartományi képviseletté fejlődhetik, mert nem szenved kétséget, hogy a berlini kormány, ha a lakosság békillékeny hangulatával találkozik, a mostani kormánybizottságot népképviseleti alap­ra fogja fektetni s hatáskörét ennek megfelelően kiterjeszteni. Mindenesetre sok függ attól, hogyan fogadja a lakosság a császár ez iránybani első kezdeményezését. A­u­s­z­t­r­i­a-M­agyarország, Német­ország, Orosz- és Törökország között az Oláh- és Ausztria-Magyarország által kötendő kereskedelmi egyezmény tárgyában folytatott alkudozásokra vonatkozólag ezeket távírják Bécs­­ből a ,Timesa-uak­ .Önök értesítve lettek rövid idő előtt arról, hogy az itteni kormány lépéseket tett Konstanti­nápolyban, hogy a portát az Ausztria-Magyaror­­ság és Oláhország által kötendő kereskedelmi mi­t­árg ne megnyerje­­ h°gy e lépéseket Né­nak értésért ai­bontkozott, hogy a portá­ban értésért adja, miszerint a két hatal Ausztria-Magyarország nézeteit, most már hivat­­os alakot öltött. Október­b- én mindkét hatalom Az országos magyar zene-aka­démia. A magyar művészek leghőbb óhaja végre meg­testesül a magyar zene-akadémiában, mely deczem­­ber hó elején megkezdi működését. A­kik a dologgal közelebb foglalkoztak, csak azok tudják, mennyi küzdelembe került, míg kivívhatták az akadémia életbeléptetését. Igaz, hogy az országgyűlés megszavazta fölállítását már évek előtt s a közvélemény a magyar műveltség egyik elsőrangú factorául fogadta el, mégis úgy esett, hogy csaknem két évi ernyedetlenül folyta­tott harczba került, mig az ige testté vált. Küz­­deni kellett a viszonyokkal, de még ez csak hagy­­ján; a viszonyok mostohasága végre hamar meg­javulhat s ha más akadály nincs, akkor ez köny­­nyen túlszárnyalható; a nagyobb baj abban feküdt hogy küzdeni kellett személyekkel, kik az akadé­mia fölállításában saját érdeküket koc­káztatva látták a kik — fájdalom — bírtak annyi befolyás­sal a mérvadó köröknél, hogy aggodalmaikat az akadémia hátrányára sok ideig érvényesíthették. A cselszövény derekasan folyt a coulissák közt s már-már diadalra vezetett. Végre, mint deus ex machina, érkezett alá egy fensőbb szózat, mely egyszerre szétrombolt minden intrigyát , a zeneakadémia igaz ügyét diadalra segítette szem­ben a fondorkodók táborával. Most már a zene­akadémia bevégzett tény, igazán megeshetik, na­gyon hamar megeshetik, hogy a fondorkodók szél­kakasa most egyszerre a zeneakadémia felé for­dul, legalább az előjelekből ezt lehet kiolvasni. Mindenesetre érdekes látvány lesz. Az országos magyar zeneakadémia horderejű már hangsúlyozva volt itt is, nem egy alkalommal Most csak röviden érintjük : mily előnyöket vár­hat tőle az ország a mily szempontok alá esik mint műtestület. ’ A zeneakadémia roppant hordereje legelőször is abban áll, hogy megnyer az országnak egy vi­­lágművészt, kit Európa csodál és becsül: Liszt Ferenczet. Liszt hajlott kora daczára még nagyon tevékeny , ért a munkához; az ő neve a magyar zeneakadémia élén nemcsak nymbust, dolgot is jelent. Annyi bizonyos, hogy a zeneakadémia nél­kül Liszt bajosan maradt volna meg nálunk an­nál kevésbé, mert a zeneakadémia föl nem állítá­sában egyenesen azt látta volna, hogy itt semmi szükség rá. Liszt többször kijelentette, hogy ha­zájában akar maradni, de csak úgy, ha hazája érdekében működhetik, ha azt a „csekély erejét”, a­mi még van, a magyar műviszonyok szolgálatá­ban fogyaszthatja el. A zeneakadémia elnöki szé­kén kétségkívül megtalálja mindazt, a mi nevével és nemes ambitiójával comptabilis. Második, nagy és tartós előnye a zeneaka­ Külföldi ü­gyes hírek. — A poros­ közoktatásügy miniszter, mint hallatszik, legalább a felsőbb tanodákból egé­szen ki fogja rekeszteni a felekezeti hitoktatást. A hitoktatás középtanodánkban eddig is csak teher volt. Alkalmilag megemlítjük, hogy a Bolognában nemrég ülésezett olasz paedagogiai congressus 4 napi heves vita után 276 szavazattal 51 ellené­ben elhatározta, hogy az államnak nincs joga a népiskolákban a felekezeti hitoktatást kötelezővé tenni, s ennek tanítása a községek határozatától függ, feltéve, hogy a szülők kívánják. — Nincsenek szülei. A berlini „Tribune“ következő kis történetet beszél el. A polgári ha­tóság elnökénél megjelen egy fiatal leány szeren­csés házasságának ügyében, melyet legközelebb akar megtenni. Örömtől sugárzó arczc­al lép a a hivatalnok elé. .Hogy hívják atyját?* kérdezi ez. — .Nincsen atyám.* „úgy mondja meg anyja nevét?“ — .Anyám sincsen.* A hivatalnok türel­metlen lesz. .Mit jelentsen ez?“ kiáltja. „Ne lássa polgári tisztelendő úr“ — szólt most a leány — ,hisz én törvénytelen gyermeke vagyok nagynénémnek,* Bécsi hírek. — Freund rablógyilkos, mint jelen­tettük, már bevallotta tettét. Katschert egy brünni üvegkereskedésben látta, hol az 12,000 frt kész­pénzt mutatott. Akkor mindjárt feltámadt benne a gondolat, hogy Katschert meggyilkolja és kirabolja Brünnből vele egyidejűleg elutazván, azon czélból hogy a gyanút magáról elhárítsa, a nevezett vá­rostól Chropinig (10 mértföld vagy 2­/4 óra me­netidő) egymásután három menetjegyet váltott, először egy harmadik, azután két második helyit és azonfelül coupét is cserélt. Kojetein és Chropin között végrehajtá szándékát, zsebkésével két vágást ejtvén Kätscher nyakán. Chropin előtt kiugrott a kocsiból, visszaszaladt Kojeteiuba és útközben el­véte a meggyilkolttól elrablott tárczát, miután ab­ból a pénzt és az értékpapírokat kivette. A ke­resett 12000 forintot azonban nem találta meg benne, mivel Kätscher a pénzt postán haza kül­dötte. Prosznitzban a gyilkos több vásárlást tett, a többi között böröndöt, több inget és egy kabá­tot vett. E körülmény, valamint az, hogy vérrel bemocskolt inget találtak nála, vezetett felfedezé­sére és azonnali elfogatására. Freund foglalkozá­sára nézve pinczér és 23 éves. — Rablógyilkosság a vasúton. Az eczim alatt tegnap közölt esethez Pécsből még a követke­ző részleteket jelentik : Kätscher gyilkosa kis vézna termetű és sötét bajuszt viselt. Birtokában 180 forintot és több értékpapírt találtak; a tett elkö­vetése előtt állítólag 4 forintja volt. Mint már je­lentve volt, Freund — és nem Freuth, mint hibá­san írták a lapok — mindjárt bevallott mindent; az első kihallgatás alkalmával szó szerint ezeket mondám .Valakit meg kellett gyilkolnom, mert pénzre volt szükségem, ha esetleg nem Katschert, akkor más valakit öltem volna meg . Freund egyéb­iránt már kétszer volt megbüntetve lopás miatt. A meg­gyilkolt hullájának felismerése végett Prerauba, és onnan a déli vonattal Olmützbe szállíttatott. A olmützi pályaudvaron nagy embertömeg volt összegyűlve és igen fenyegetőig fogadta Freundot. A gyilkost a coupéból gyorsan kocsiba ültették és elvitték a várba. HI­R HARANJ­­. Kelozsvártt, november 7-én.­­ Kolozsvár város 1875-iki költségve­tésének tárgyalása a mai bizottsági gyűlésre van kitűzve, óhajtottuk volna, ha e költségvetési ter­ve­zet tanulmányozásához kellő időt is engedett volna a polgármester úr. Négy nyomtatott iv­számhalmazát lehetetlenség egy fél nap alatt úgy átnézni, hogy helyes fogalmat szerez­zen magának mindenki. Az 1875-ik évre a házi pénztár és városi számvevő által készített költség­­vetés szerint indítványba hozatott bevételek ösz­­szege 290,121 frt, a kiadás ellenben 290 792 frt 15 kr. & A hamis mértékek. Rendőrségünk néha ráadja magát arra is, hogy a hamis mér­tékek után nézzen, de ez bizony erősen nagy idő­közökben történik, ésannyira, hogy a csalás min­­den lépten nyomon szembetűnőig mutatkozik, a ezt leginkább országos vásáraink alkalmával lehet tapasztalni, mikor legnehezebb az ellenőrzés. A hamis mértékek üldözése sokkal fontosabb, mint a­hogy sokan hiszik. íme a számadatok hozzá: Vk* hat vásárfelügyelősége kerületében folyó !;*!?;;'ár79 fétől okt­­ber végéig összesen 8669 boztatott­ el­sulymérték és 171 hosszmérték ko­­boztatott el, együtt 4467 darab. Ehez Riegler László visárigazgató azt a számítást csatolja , ha e hamis mértékek mindegyikével naponk’ csak 60 krral csalták meg a közönséget, a ts­v összege naponkint 2231 frt 60 krt tesz, és ' * egy év alatt megközelíti az egy milliót. Nál­­ünk Kolozsvárt természetesen e szám alal j­ö­het ily óriási, de biztosak vagyunk benne h­a egy kerek százezer forintot itt is ellopnál a hamis mértékekkel kézenközön. Szeretnék rendőrség egy évi kimutatását látni, hogy hé­t hamis mérték koboztatott el, hány hamisan büntettetett meg, s minél intézkedéseket te­­jövőre ? — A kolozsvári torna vívó-egylet köz­gyűlésének határozata folytán felszólittatnak áré,-­­lefizetéssel még hátralékban levő részjegy-bir­tokos urak, miszerint aláirt részjegyek után já­ruló hátralék-összegeket folyó évi decz. hó 31 ig. t. Korbuly Bogdán urnát lefizetni, s a kiállított részjegyeket átvenni szíveskedjenek, mivel ellen­kező esetben, e határidő eltelte után, az alapsza­bály­o­­k­á­sa értelmében, a késedelmezők, az alá­írásból származott minden jogukat elvesztik, s általuk eddig elé tett részletfizetések az egylet ja­­vára fognak íratni. — Móricz István, titkár. — A kolozsvári lövész egylet igaz­­gató választmánya a lövészestélyeknek minden hó­napban egyszer való megtartását elhatározván, az első lövészestély e hó 14-én a­­Biasini-szállodá­­ban fog megtartatni. Ez estély alkalmával 1) a bukaresti lövészünnepélyen jelen volt egyleti kül­döttek jelentést tesznek küldetések eredményéről, s bemutatják az onnan hozott nyereményeket; 2) a bukaresti lövészegylet által, a kolozsvári lövész­­egyletnek küldött koszorú átadatik ; végre 8) az egyleti nagy serleg ünnepélyesen fel fog avattat­ni. Ez estélyen résztvehetnek a lövésztagok, s ezek által bevezetett lövész-barátok. Belépti dij nincsen. Az estély kezdete 7 órakor. Ételekről és italokról kellőleg gondoskodva van. A rendező bizottság. A „Magyar Polgár 1875-ki nagynaptára“ megjelent. Tiszti Szimtárral együtt kapható­­ frton lapunk kiadó­­hivatalában. Postai megrendelés rögtön teljesittetik.­­ A korcsolyázó-egylet a városi tanács­­ház nagytermében november 8-án vasárnap d. e. 11 órakor közgyűlést tart, melyre az összes részvényeseket tisztelettel meghívja Kolozsvárit, nov. 7 én 1874. Balogh György, titkár. — A román határvillongások ügyében kiküldött vegyes bizottság közelebb Kolozsvárit fogja tartani zárülését. — Felhivás. Miután az erdélyi gazd. egy­let igazgató választmányának folyó év és hó 2-ára kitűzött rendes ülése a tagok meg nem jelenése miatt meg nem tartathatott, ezennel november hó 9-ére délelőtti 10 órára a titkári szálláson tar­tandó r. k. ülést hívok össze, és felkérem az igaz­gató választmány­t. tagjait, szíveskedjenek minél számosabb megjelenésük által a felmerült fontos ügyek letárgyalását lehetővé tenni. Kolozsvártt, 1874. november 6-án. Báró Huszár Sándor, egyleti alel­nök. — Kolozsvár városban az országos és katonai kórházak beleszámításával az elmúlt októ­ber havában a városi főorvos hivatalos kimutatása szerint az elhaltak száma teszen 71, u. m. a férfi­­nemből 35, a nőnemből 36, ezekből halva születtek férfinemből 1, nőnemből 3,kiskorúak férfinemből 21, nőnemből 19, nagykorúak férfinemből 13, nőnemből 14. A kóresetekre nézve legtöbben haltak el külön­féle szervezetű lábos betegségekben u. m. 12, beleszámítva azon hat csakis kiskoruaknál elő* fordult roncsoló torokl­b eseteket is, továbbá életgyengesség miatt 10, rángásos görcsben 6, ugyananyian hurutban és végelgyen* gülés miatt, tüdővészben 5, vörhenyben 3, ugyan* annyian genyvérben, hüdés miatt 2, ugyanannyian Bright-féle kórban, és tüdővizenyőben, himlőben 1, ugyanannyi aszkórban bőrhurutban, hagymázban, rák, derme, koponyazúzás, kiszorult sérv miatt, úgyszintén egy villmérgezés és meglövés miatt, rendőri bonczolás 4. és egy törvényszéki. — Kovács Gyula második fölléptéről a pesti lapok. Kovács második fölléptéről „Mac* beth“-ben, a „Fővárosi Lapo­k*-ban ezeket olvassuk: „Macbeth.“ E tragédia, mely a shaks­­pearei remekek sorában „primus inter pares“*nek (elsőnek a hasonlók közt) tartatik, a nemzeti szin*­házban csak nagy időközökben szokott előkerülni- oka ennek az, hogy a czímszerepnek még a régi jobb időkben sem volt olyan ábrázolója, ki a nagy­ravágyó­ hősét és martalékát a maga teljességé­­ben tudta volna bemutatni. Csak egy vendégnek Ira Aldridge-nek sikerült ez kitűnően. Egressy Gábor kitűnő részleteket adott benne, de egyen­tetűség nélkül. Tóth József csak megkisérlé­s látta, hogy nincs hozzá p­izikai ereje. A fiatal®­ próbálkozók sem tudták állandó szerepük hódítani. Szerdán este Kovács Gyula léped­t benne, mint vendég, szépszámú közönség­et. Hogy ő valódi műgonddal és becsvágygyal tanu­mányozza szerepeit, az most még inkább látszod előadásán, mint „Essex"-ben. Csakhogy annak meg­testesítéséhez, a­mit gondosan kimért, kiszá®*'0^' hatalmasabb művészetre volna szüksége, ®’D* * mennyivel bir. Akadályai: egy jelentékeny b'b‘és egy lényeges hiány. A hiba rendes beszédhangj**

Next