Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-08-04 / 175. szám
yill-dik évfolyamelőfizetési feltételek. . . .... IG ft. — kr. MST .:•••• I • z ’ g SSe • ■ - • • '• 1 • 60 * Tin n5‘ “2. A I SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceusoi nyoiudában IO ad011.lva.tal. fczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-hoz. 175. enám. Kolozsvárit, 1874. kedd, augusztus 4. POLITIKAI NAPILAP: In 1 5 HIRDETÉSIDÍJAK Ötször halábozott Kormond sor ára, vagy annak területe 6 kr Minden hirdetések után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik Nagy hirdetések nt11 kedvezmények. In 'S' J“2. NtlLTTER toronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hírfőaérbe soronként 1árt KOLOZSVÁR, AUGUSZTUS 3. A tárgyalás végén. A képviselőház elvégezte a választási törzsjavaslat tárgyalását, olykor napokat veszteve egy-egy szakasznál, olykor pedig gyorsan át isitva 20—80 - on. A javaslat, úgy a mint kiflit a tárgyalásból, épen nem lehet a baloldal Ivencze, sőt annak kötelessége volt az ellen szólni, mert 1-ször sok választót megfoszt szavaitól az adófizetésnek feltételül tűzése és a 3 osztályú háznak megkövetelése által, 2-azaz a fia bíráskodását nem biztosítja, mert a jobboldal egadta és kimondta ugyanez eszmét, de mint-s visszavette balkezével azt, mit a jobbal adott. It kimondd az illető §-ban, hogy a szabály ide nem lép addig, míg a kormány törvényjaslatot nem terjeszt az országgyűlés elé, azon írás megszabására nézve, mely szerint a káruk a választások igazolásánál el kell járnia. És hogy ezt a határozatát , mily komolyan, kitűnik abból, hogy nem fogadta el Nagyörgy azon határozati javaslatát sem, hogy köttessék a kormány az őszi ülésszak elejére aztó javaslat beterjesztésére. Tehát ebből kifolyik,gy a jobboldal egyátalában nem akarja, hogy azó választásokat a Kúria igazolja. Arra számít,gy a képviselőház igazolási eljárását még egyet felhasználhatja saját pártczéljaira. Azt hiszem, hogy e két fontos pont is elégigazolja az ellenzék magatartását. De azért végesen ismerjük el, hogy az elfogadott javasltja a felsőház által ki rontva nem lesz e lényes javulást fog előidézni a pártéletben és a vaztási mozgalmakban. Mert az állandó lajtsrám, qualificatiok szabatosabb meghatározása, a lista évenként való kiigazítása, a vesztegetésekvonatkozó szigorú határozatok és a beírásnál elletett visszaélések szigorú büntetése, lényegesfolyással lesznek arra, hogy az önkény és részes úgy az összeírásnál, mint a szavazásnál krlátoltassék. Mert hogy az meg nem fog énni egészen, azt már azon körülmény is meggyarázza, hogy az adóelengedésekkel a pénzügminiszter, az összeíró és szavazatszedő bizottsgoknál a megyei többség és az igazolásnál, az országgyűlési többség sok olyan visszaélést követhet el, melyet a törvény ereje nem sújthat. Azonban mindenek felett örömünket kell kifejeznünk azért, hogy az összeírásnál, szavazatszedésnél előforduló visszaélések és a vesztegetések a javaslat határozatai által meg vannak nehezítve. E tekintetben főleg a Szontágh Pál indítványára keresztülment hivatalos jegyzőkönyvek készítését és a Tisza Kálmán indítványára hozott vesztegetési büntetést emeljük ki. Az utóbbi pontnál a belügyminiszter ellenezte az itatás és etetés felvételét, mert, mint mondja, nem lehet ezt pontosan meghatározni, márpedig, hogy minden egyszerű eszű ember megtudja különbözteti az etetést és itatást a vesztegetési czél nélkül néhány ismerősnek adott vendégségtől — azt hisszük, hogy ezt fejtegetni sem kell. De hát hiába : az utolsó várát a vesztegetésnek a miniszternek védelmeznie kelle, ha egyébbel nem lehete — hát kifogásokkal. Szerencsére fellázadt még a cinikus Pulszkyban is a lelkiismeret és egészen undorral beszélt, e bűn ellen felajánlva készségét annak kiirtására. És a belügyminiszter 50-ed magával leszavaztatott: a jobboldal jobb fele velünk szavazott. Nem kevés fontosságot helyezünk arra is, hogy Szontagh Pál indítványa keresztül ment, és el nel határozva, hogy a választási jegyzőkönyveket nyomatott formulákban a belügyminiszter készítteti el, és küldi meg minden törvényhatóságnak , mert a múlt választások alkalmával igen sok viszszaélés történt a választási jegyzőkönyvek igazolásával, sőt elkészítésével is. Így legalább nem lesz a pártérdeknek fogantyúja a jegyzőkönyvvel való visszaélésekre. Az erdélyhoni részeket kiválóan érdekli még két határozat. Egyik az, hogy a szavazás módja nyilvános lévén , ezt kell alkalmazni Erdélyben is és attól tartunk, hogy főleg ott fog sok pressióra utat nyitni az, habár az ellenőrzés és a közvélemény felügyelete jótékony ellenszert képezhet, ha éberül és tántoríthatlanul lesz alkalmazva. A másik határozat az, hogy a négy erdélyi szabad királyi város sem fog ezentúl együttesen szavazni követeire, hanem kerületenként felosztva csak egy-egy képviselőre. Ha az illető választókerületek igazságosan és a helyi viszonyoknak megfelelő méltányossággal lesznek beosztva — ez intézkedés a választások eredményének igazságosabb alakot adhat. Caveaut Consules ! És általában: most mindenki kötelessége a szükséges okmányokat kéznél tartani és az adóügyét eligazítani, hogy e kemény feltételek közt se veszítse el választási jogát. H. S. — A képviselő imárus. 31-én befejezte a választási törvényjavaslat tárgyalását. Az aug. 1-én tartott zárt ülésben főleg Tisza Kálmán azon indítványa körül forgott a vita, mely a pénzügyi kérdéseknek, kiváltó budgetnek a ház összes conferentiájában tárgyalását kívánja. Tüzetesebben szótlottak hozzá Ohyczy Kálmán, ki ez experimentumot ez idő szerint czélszerűtlennek nyilvánítja. Csongory, b. Lipthay párhuzamot vontak az angol parlament hasonló intézkedése, viszonyai és a mieink között . Tisza Kálmán, Simonyi Ernő, az ily tárgyalásnál a nyilvánosság fentartását hangsúlyozták. Végre a miniszterelnök arra kérte föl Tiszát, hogy indítványát a discussio kikerülése szempontjából vonja vissza. Tisza Kálmán kijelenti, hogy ezt a budgetre nézve épen nem teheti, bár hosszas discussiót előidézni nem akar. A nyilvános illésben a nagy fontosságú indítvány élénk viszhangot keltett. Szavazásra bocsáttatván azonban, három szavazattal megbukott. E három többséget a régi slendriánnak három baloldali képviselő okozta, akik — Csiky Sándorral élükön — azon indokolással szavaztak az indítvány ellen, hogy „ők nem akarják, hogy a ház egész nap — délelőtt nyilvános, délután bizottsági ülésben — fáraszsza magát.“ — A keleti vasút ügyében kiküldött albizottság előadója Szentpály Jenő ma hétfőn terjeszti az albizottság elé a jelentés utolsó részét. Az egész munka mintegy 80 ívre terjed, ennek azonban felét a kihallgatások alkalmával adott nyilatkozatok kivonatai képezik. A jelentés részletesen foglalkozik azon kérdéssel, vájjon elég volt-e a pályára szánt dotatio, továbbá bírálat alá veszi az angol-osztrák bank az igazgatótanács és a kormány eljárását, végre javaslatokat tartalmaz. TÁRCZA. EGY EMBER, AKI MINDENT TUD. REGÉNY. Irta: JÓKAI MÓR. (Folytatás.) Más volna, ha Polyxena kisasszony akarat®r-jét eléje lehetne fogni a fénynek, mint locomode Ottó gróf, mint materialista, ehez az espedieoehez nem folyamodhatik. Ezzel a scrupulussal lovagolt vissza Ottó a még az nap Nyingrára kérdést teendő Poliena kisasszonynál ebben a nagyon megszorító Psychophysiologiai feladatban. Hanem hát arravalók a szellemek, hogy az '^en kétségek között gyors segélylyel szolgálja- M't' ^ szellemeket nem lehet zavarba hozni. Mire való a psychograph ? »Lucretia“ válasza praecise igy szólt: «igaz, hogy a földrül kiinduló sugár'akkora &,0't, mint a föld és a Sirius között van, negyvenny0 t cz éra alatt futna keresztül. Úgy de a ^ ^ea gyorsan halad a földi sugár a Sirius felé, P olyan gyorsan közelit a Sirius sugara is a t A mikor mi közelítünk a fény erejével, r 'fiús is közeledik ugyanazzal mi felénk. E sze- 1nt a távol fele utján találkozunk öszze. És igy öszonnégy óra alatt odajutunk.“ No ez már nem olyan sök. Ennyi áldozatra , ugyan rá szánhatja magát gavallér ember a ‘m ódiuma kedvéért. Csak a napot kell még kiválasztani. Egy *i derült, de holdvilágtalan estét kell kilesni. A Nap a nyiágrai kastélyban fog bálni Ottó gróf, el lesz parancsolva minden cselédnek hogy máséjfélig senki se költse föl se Polyxena kisaszszonyt, se Ottó grófot. — (mert hiszen a Siriusban körül tekinteni is csak kell egy pár óra.) Már a mama is meg volt nyerve az expeditio számára (nem együtt utazónak, ahol nem volt elég kedve) de ő is elég furcsának találta a gondolatot; csak azt kérte a vállalkozókól, hogy ha a „Szirnyás“-ba elmennek, hozzanak onnan valami receptet, hogyan kell a zsizsiket a borsóból kiveszteni ? Ha ez a csillag-expeditió végbe mehet, Ottó gróf örök időkre nevezetes emberré teszi vele magát itt e földön. Hanem hát fátuma volt, hogy semmi vállalatát sem bírta egészen befejezni. A meghatározott napon, mikor a geodaemon legkedvezőbb viszonyokat látszott előkészíteni, az asztrál szellemek által tisztára volt seperve a lég . Ottó gróf midőn a kastély kapuján belovagolt, annak az udvarán egy idegen bricskát pillanta meg. Ezt a bricskát nem a lelkek hozták ide. — Nem ám, hanem négy mokány ló, a mik már ki is voltak pápyvázva a fűre. Ez nekik az ablak. Határyné asszonyság pedig már a tornáczban eléje jött a grófnak s azt mondd neki, hogy : „Lelkem, nagyságos szomszéd,ur; ma nem utazunk a Szimyosba, vendég állt a házhoz . Toprongyossi Benedek ur ő méltósága , igen fáin derék ember; de biz a miatt most a Xélinek a konyha után kell látni, mert Toprongyossy Benedek ur nem éri be azzal, a mit a három lábú czikográp pingál az asztalra, szívesebben látja az asztalon a három lábú bográcsot, tele paprikás pörkölttel, s ennek az urnak semmi járása a csillagokba ; legfeljebb csillagot szokott rágni egyszer másszor, mikor víg társaságban jól becsipett különben igen fáin derék ur. Hogy ezt nem tudták a kopogó szellemek előre megmondani!“ Ottó gróf magában a Neptunusba kívánta az egész „Toprongyonyt, a mi igen pogány kivánsá volt; miután a Neptunus még olyan lágy, hogy ha arra Toprongyossy Benedek ráhág, hát laposra nyomja a szegény planétát. Mert Toprongyossy Benedek legény a talpán, termetén megfeszül a zsinóros dolmány , s zeng a föld peng a sarkantyú, hová ő lép, s ott marad a patkója nyoma a parketten. Kerek szakálla és göndör bajusza van s nem kell azt festeni; fekete az magáról is, mint a korom , a haját pedig, nincs az a süveg, a mely le birja szokani; sürü az, és kemény, mint a sodrony ; s két piros orczáját örök mosolygásra kényszeríti a túlságos egészség. Mikor bemutatták őket egymásnak, úgy a tenyerébe csapott a grófnak üdvözlet fejében, hogy abban minden raagnetismus egyszerre paralyzálva lett. Toprongyossy Benedek talpig jó czimbora volt. Nem csinált ő titkot abból, hogy ő bizony nem tud semmit. Hiszen ha mindnyájan professo-ok akarnánk lenni, ki maradna diáknak ? Ő csak publikum, a ki hallgat és nevet. S igen jóízűen nevet. Ottó gróf egész ottléte alatt folytonosan az ő rovására élezel; őt szurkálja sarcalmusokkal, őt lövöldözi csipős apergyekkel őt csiklandozza pikáns iróniával, mond neki absurdul bolondokat, (miket az üdéliter elhisz) bódítja, ha az mondott valami nagy szamárságot, hogy még nagyobb legyen belőle. Toprongyossy mind nem haragszik azért. Ő maga nevet legjobban a maga rovására. Neki magának csak egyetlen egy élete vad, s azt el is mondja mindenkinek a legelső találkozásnál, a midőn a nevét bevallja, hogy ő az a Toprongyossy Benedek, akinek az ormányos újságíró egyszer úgy nyomatta a nevét a czimszalagra, Hogy „Bekened,“ s aztán úgy , igazította ki, hogy „Beneked.“ S miután ő ezt az életet hárminc esztendő óta mindenkinek elmondotta, valószínű hogy már eddig sokan tudják, ottódóinak faltait az, hogy mikor egysor másszor Polyxena kisasszony megjelent a teremben, konyhakötény volt eléje kötve s az arcza piros volt a konyhatűztől. Hogy lehet neki annyi delejességgel kiállani a takarék tűzhely mellett, mely csupa vasból van. Sőt még az is megtörtént, hogy mikor ebédhez felhozták a puliszkát, s azt Toprongyossy Benedek nagy hahotával üdvözölte, kiáltván: „habból ez az én testi eledelem?“ (Leibspeise) akkor Polyxena kisasszony szerény dicsekedéssel susogó: „ezt pedig én készítettem.“ Ottó gróf elszörnyedt: puliszkát készíteni delejjel! A szent vitás magnetismust haricska-darára és kászu-turóra pazarolni ! — De nem úgy lesz az! Valami nagyszerű asztaltánczoltatási jelenet készül itten. — Csak tehenkedj neki annak a puliszkának, te rüpök ! majd mi ketten ráteszszük a kezeinket az asztalra, azzal egyszerre beáll a vitalizáló delej-tánczolaj, az ebédlő asztaltól lesz „table mowing“ egyszerre felemeli a lábát, felüti az álladat, s azzal úgy eltánczol előled puliszkástul együtt, hogy szaladhatsz utána ! Azonban ez nem történt meg. Polyxena kisasszony nem állította helyre az életderejes tánczolatot, az asztal recsegett ugyan, mikor Benedek ur rákönyökölt, de nem próbálta meg a ficzánkolást, jobbnak látta veszteg maradni. Ottó gróf elnézte csendesen. — A betyár megette a magnetizált puliszkát az utolsó befaló faláéig s nem vált tőle prikulicscsá. Persze, hogy ebéd után szó sem volt szellemmutatványról. Elég „egy“ ilyen ember mint Toprongyossy Benedek a világ minden szellemét az égi űrbe szétkergetni. Davenportnak egyszer Bostonban azért nem sikerült a szellem mutatványa, mert hallgatóinak egyike szivarra gyújtott, s a hirhedett Home egyszer Berlinben kénytelen volt előadás nélkül bocsátani haza a közönséget, mert a szellemeket bántotta az, hogy egy néző Levelezés. Hidalmás, 1874. jul. 211. Tekintetes szerkesztő ur ! A helybeli állami elemi iskolában folyó hó 28-án volt ez évi közvizsgálat megtartva, szolgabiró és megyei iskolatanácsos tkrs. Hatfaludi Mór úr vezetése alatt. A szolgabiró az iskolatanácson, kinek a tanügy terén vajmi csekély jártassága lehet, hogy ne mondjam laicásnak, dillettansnak nevezem, már pedig, ha ilyen kezekbe van letéve az iskolai ügyek vezetése és rendezése, várhatunk-e akkor valamit ? . . . Előre meg kell jegyeznem, hogy az első és második osztály növendékei együtt tettek vizsgálatot. A kíváncsiság és ügyszeretet engem is oda vezettek, remélve, hogy pár élvezetes órát fog szerezni annyi élénk kisgyermek őszinte, naiv felelete. A szülők is nagy számmal jelentek meg a jó levegőjű, elég csinnas és czélszerűen berendezett, igen alkalmas iskolai tanteremben. Darab ideig csak nyugodtan tűrtük, jó remény fejében, a rekkenő meleget, de midőn tanító Pethő Mihály úr a magyar nyelvtant kezdé kérdezni sajnálkozás és fájdalom töltött el s végig hallgatni valóságos tortúra volt. A tanulók feleleteiből (ha ugyan ezek is feleletek voltak), értelmetlen befűzésnél egyéb mi sem látszott; tanító úr feltette a kérdést s a szegény gyermekek izzadtak, kínlódtak, mig szóral- szóra elmondhatták a nyelvtanból versmódjára betanított feleletet. A 2-ik osztályosok még csak a névragozást is eltanulták s mondatokat is elemeztek a nélkül, hogy bár a tárgyszó vagy milyenségszó fogalma csak valamennyire is előttük tiszta lett volna. Tanultak németül olvasni , tán bizony azért, hogy legyen a mivel, még jobban öszszezavarhassák a magyar nyelvet ? A számtanból még a Pythagoras tábláját („egyszeregy“) sem tudták s már a táblán íratott velők a tanító, mint valami gépekkel, így ment kevés kivétellel, a többi tárgyból is. Az értelmet és ítélőtehetséget, jól tudjuk, az ilyen tanítás nem sejti, sőt rovására van. A gyermekek nyelvérzéke, a magyar nyelvnek ily módon való tanítása által tönkre jut. Szóval a feleletekből a látszott, hogy a tanulók csak elmondták, de a dolog lényegét nem fogták fel. A sikertelen eredmény meggyőzött arról, hogy a ta