Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-08-04 / 175. szám

yill-dik évfolyam­­előfizetési feltételek. . . .... IG ft. — kr. MST .:•••• I • z ’ g SSe • ■ - • • '• 1 • 60 * Tin n5‘ “2. A I SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceusoi nyoiudában IO ad011.lva.tal. fczeumi nyomda „kö­zponti irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-hoz. 175. enám. Kolozsvárit, 1874. kedd, augusztus 4. POLITIKAI NAPILAP: In 1 5 HIRDETÉSIDÍJAK Ötször halábozott Kormond sor ára, vagy annak területe 6 kr Minden hirdetések után 30 kr. bélyegilleték külön számit­tatik Nagy hirdetések nt11 kedvezmények. In 'S' J“2. NtlLTTER toronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hírfőaérbe soronként 1­árt KOLOZSVÁR, AUGUSZTUS 3. A tárgyalás végén. A képviselőház elvégezte a választási tör­­zsjavaslat tárgyalását, olykor napokat veszte­ve egy-egy szakasznál, olykor pedig gyorsan át isitva 20—80 - on. A javaslat, úgy a mint ki­flit a tárgyalásból, épen nem lehet a baloldal Ivencze, sőt annak kötelessége volt az ellen szó­­lni, mert 1-ször sok választót megfoszt szava­itól az adófizetésnek feltételül tűzése és a 3 osztályú háznak megkövetelése által, 2-azaz a fia bíráskodását nem biztosítja, mert a jobboldal egadta és kimondta ugyanez eszmét, de m­int-­s visszavette balkezével azt, mit a jobbal adott. It kimondd az illető §-ban, hogy a szabály ide nem lép addig, míg a kormány törvényja­­slatot nem terjeszt az országgyűlés elé, azon írás megszabására nézve, mely szerint a káru­­­k a választások igazolásánál el kell járnia. És hogy ezt a határozatát , mily komolyan­­, kitűnik abból, hogy nem fogadta el Nagy­örgy azon határozati javaslatát sem, hogy kö­ttessék a kormány az őszi ülésszak elejére az­­tó javaslat beterjesztésére. Tehát ebből kifolyik,­gy a jobboldal egyátalában nem akarja, hogy a­zó választásokat a Kúria igazolja. Arra számít,­gy a képviselőház igazolási eljárását még egy­­et felhasználhatja saját pártczéljaira. Azt hiszem, hogy e két fontos pont is elég­igazolja az ellenzék magatartását. De azért végesen ismerjük el, hogy az elfogadott javas­­ltja a felsőház által ki rontva nem lesz e lénye­­s javulást fog előidézni a pártéletben és a va­­­ztási mozgalmakban. Mert az állandó lajtsrám, qualificatiok szabatosabb meghatározása, a lis­ta évenként való kiigazítása, a vesztegetések­­vonatkozó szigorú határozatok és a beírásnál el­letett visszaélések szigorú büntetése, lényeges­­folyással lesznek arra, hogy az önkény és rész­es úgy az összeírásnál, mint a szavazásnál krlátoltassék. Mert hogy az meg nem fog énni egészen, azt már azon körülmény is meg­­­gyarázza, hogy az adóelengedésekkel a pénz­­ügminiszter, az összeíró és szavazat­szedő bizott­­sgoknál a megyei többség és az igazolásnál, az országgyűlési többség sok olyan visszaélést kö­vethet el, melyet a törvény ereje nem sújthat. Azonban mindenek felett örömünket kell kifejeznünk azért, hogy az összeírásnál, szavazat­­szedésnél előforduló visszaélések és a vesztege­tések a javaslat határozatai által meg vannak ne­hezítve. E tekintetben főleg a Szontágh Pál in­dítványára keresztülment hivatalos jegyzőköny­vek készítését és a Tisza Kálmán indítványára hozott vesztegetési büntetést emeljük ki. Az utób­bi pontnál a belügyminiszter ellenezte az itatás és etetés felvételét, mert, mint mondja, nem le­het ezt pontosan meghatározni, már­pedig, hogy minden egyszerű eszű ember megtudja különböz­teti az etetést és­ itatást a­­ vesztegetési czél nélkül néhány ismerősnek adott vendégségtől — azt hisszük, hogy ezt fejtegetni sem kell. De hát hiába : az utolsó várát a vesztegetésnek a minisz­ternek védelmeznie kelle, ha egyébbel nem lehete — hát kifogásokkal. Szerencsére fellázadt még a cinikus Pulszkyban is a lelkiismeret és egészen undorral beszélt, e bűn ellen felajánlva készségét­ annak kiirtására.­­ És a belügyminiszter 50-ed magával lesza­vaztatott: a jobboldal jobb fele velünk szavazott. Nem kevés fontosságot helyezünk arra is, hogy Szontagh Pál indítványa keresztül ment, és el nel határozva, hogy a választási jegyzőkönyveket nyomatott formulákban a belügyminiszter készítte­ti el, és küldi meg minden törvényhatóságnak , mert a múlt választások alkalmával igen sok visz­­szaélés történt a választási jegyzőkönyvek igazo­lásával, sőt elkészítésével is. Így legalább nem lesz a pártérdeknek fogantyúja a jegyzőkönyvvel való visszaélésekre. Az erdélyhoni részeket kiválóan érdekli még két határozat. Egyik az, hogy a szavazás módja nyilvános lévén , ezt kell alkalmazni Erdélyben is és attól tartunk, hogy főleg ott fog sok pressió­­ra utat nyitni az, habár az ellenőrzés és a köz­vélemény felügyelete jótékony ellenszert képezhet, ha éberül és tántoríthatlanul lesz alkalmazva. A másik határozat az, hogy a négy erdélyi szabad királyi város sem fog ezentúl együttesen szavazni követeire, hanem kerületenként felosztva csak egy-egy képviselőre. Ha az illető választó­kerületek igazságosan és a helyi viszonyoknak megfelelő méltányossággal lesznek beosztva — ez intézkedés a választások eredményének igazsá­gosabb alakot adhat. Caveaut Consules ! És általában: most mindenki kötelessége a szükséges okmányokat kéznél tartani és az adó­ügyét eligazítani, hogy e kemény feltételek közt se veszítse el választási jogát. H. S. — A képviselő imá­rus. 31-én befejezte a választási törvényjavaslat tárgyalását. Az aug. 1-én tartott zárt ülésben főleg Tisza Kálmán azon indítványa körül forgott a vita, mely a pénzügyi kérdéseknek, kiváltó budgetnek a ház összes con­­ferentiájában tárgyalását kívánja. Tüzetesebben szótlottak hozzá Ohyczy Kálmán, ki ez expe­rimentumot ez idő szerint czélszerűtlennek nyil­vánítja. Csongor­y, b. Lipthay párhuzamot vontak az angol parlament hasonló intézkedése, viszonyai és a mieink között . Tisza Kálmán, Simonyi Ernő, az ily tárgyalásnál a nyilvános­ság fen­tartását hangsúlyozták. Végre a miniszter­­elnök arra kérte föl Ti­s­z­á­t, hogy indítványát a discussio kikerülése szempontjából vonja vissza. Tisza Kálmán kijelenti, hogy ezt a budgetre nézve épen nem teheti, bár hossza­s discussiót elő­idézni nem akar. A nyilvános illésben a nagy fontosságú indítvány élénk viszhangot keltett. Szavazásra bo­csáttatván azonban, három szavazattal megbukott. E három többséget a régi slendriánnak három baloldali képviselő okozta, a­kik — Csiky Sán­dorral élükön — azon indokolással szavaztak az indítvány ellen, hogy „ők nem akarják, hogy a ház egész nap — délelőtt nyilvános, délután bi­zottsági ülésben — fáraszsza magát.“ — A keleti vasút ügyében kiküldött albi­zottság előadója Szentpály Jenő ma hétfőn ter­jeszti az albizottság elé a jelentés utolsó részét. Az egész munka mintegy 80 ívre terjed, ennek azonban felét a kihallgatások alkalmával adott nyilatkozatok kivonatai képezik. A jelentés rész­letesen foglalkozik azon kérdéssel, vájjon elég volt-e a pályára szánt dotatio, továbbá bírálat alá veszi az angol-osztrák bank az igazgatóta­nács és a kormány eljárását, végre javaslatokat tartalmaz. TÁRCZA. EGY EMBER, A­KI MINDENT TUD. REGÉNY. Irta: JÓKAI MÓR. (Folytatás.) Más volna, ha Polyxena kisasszony akarat­­®r-jét eléje lehetne fogni a fénynek, mint locomo­­de Ottó gróf, mint materialista, ehez az espedieoehez nem folyamodhatik. Ezzel a scrupulussal lovagolt vissza Ottó a még az nap Nyingrára kérdést teendő Po­­liena kisasszonynál ebben a nagyon megszorító Psychophysiologiai feladatban. Hanem hát arravalók a szellemek, hogy az '^en kétségek között gyors segélylyel szolgálja- M't' ^ szellemeket nem lehet zavarba hozni. Mire való a psychograph ? »Lucretia“ válasza praecise igy szólt: «igaz, hogy a földrül kiinduló sugár'akkora &,0't, mint a föld és a Sirius között van, negy­­venny0 t cz éra alatt futna keresztül. Úgy de a ^ ^ea gyorsan halad a földi sugár a Sirius felé, P olyan gyorsan közelit a Sirius sugara is a t A mikor mi közelítünk a fény erejével, r 'fiús is közeledik ugyanazzal mi felénk. E sze- 1nt a távol fele utján találkozunk öszze. És igy öszonnégy óra alatt odajutunk.“ No ez már nem olyan sök. Ennyi áldozatra , ugyan rá szánhatja magát gavallér ember a ‘m ódiuma kedvéért. Csak a napot kell még kiválasztani. Egy *­i derült, de holdvilágtalan estét kell kilesni. A Nap a nyiágrai kastélyban fog bálni Ottó gróf, el lesz parancsolva minden cselédnek hogy más­­éjfélig senki se költse föl se Polyxena kisasz­szonyt, se Ottó grófot. — (mert hiszen a Sirius­­ban körül tekinteni is csak kell egy pár óra.) Már a mama is meg volt nyerve az expeditio szá­mára (nem együtt utazónak, ahol nem volt elég kedve) de ő is elég furcsának találta a gondola­tot; csak azt kérte a vállalkozókól, hogy ha a „Szirnyás“-ba elmennek, hozzanak onnan valami receptet, hogyan kell a zsizsiket a borsóból ki­veszteni ? Ha ez a csillag-expeditió végbe mehet, Ottó gróf örök időkre nevezetes emberré teszi vele ma­gát itt e földön. Hanem hát fátuma volt, hogy semmi válla­latát sem bírta egészen befejezni. A meghatározott napon, mikor a geodaemon legkedvezőbb viszonyokat látszott előkészíteni, az asztrál szellemek által tisztára volt seperve a lég . Ottó gróf midőn a kastély kapuján belovagolt, an­nak az udvarán egy idegen bricskát pillanta meg. Ezt a bricskát nem a lelkek hozták ide. — Nem ám, hanem négy mokány ló, a mik már ki is voltak pápyvázva a fűre. Ez nekik az ablak. Határyné asszonyság pedig már a tornáczban eléje jött a grófnak s azt mondd neki, hogy : „Lelkem, nagyságos szomszéd,ur; ma nem utazunk a Szimyosba, vendég állt a házhoz . Top­­rongyossi Benedek ur ő méltósága , igen fáin de­rék ember; de biz a miatt most a Xélinek a konyha után kell látni, mert Toprongyossy Bene­dek ur nem éri be azzal, a mit a három lábú czikográp pingál az asztalra, szívesebben látja az asztalon a három lábú bográcsot, tele paprikás pörkölttel, s ennek az urnak semmi járása a csil­lagokba ; legfeljebb csillagot szokott rágni egy­szer másszor, mikor víg társaságban jól becsipett különben igen fáin derék ur. Hogy ezt nem tudták a kopogó szellemek előre megmondani!“ Ottó gróf magában a Neptunusba kívánta az egész „Toprongyonyt, a mi igen pogány kivánsá volt; miután a Neptunus még olyan lágy, hogy ha arra Toprongyossy Benedek ráhág, hát laposra nyomja a szegény planétát. Mert Toprongyossy Benedek legény a talpán, termetén megfeszül a zsinóros dolmány , s zeng a föld peng a sarkantyú, hová ő lép, s ott ma­rad a patkója nyoma a parketten. Kerek szakálla és göndör bajusza van s nem kell azt festeni; fekete az magáról is, mint a korom , a haját pe­dig, nincs az a süveg, a mely le birja szok­ani; sürü az, és kemény, mint a sodrony ; s két piros orczáját örök mosolygásra kényszeríti a túlságos egészség. Mikor bemutatták őket egymásnak, úgy a tenyerébe csapott a grófnak üdvözlet fejében, hogy abban minden raagnetismus egyszerre paralyzál­­va lett. Toprongyossy Benedek talpig jó czimbora volt. Nem csinált ő titkot abból, hogy ő bizony nem tud semmit. Hiszen ha mindnyájan professo-­­­ok akarnánk lenni, ki maradna diáknak ? Ő csak publikum, a ki hallgat és nevet. S igen jóízűen nevet. Ottó gróf egész ottléte alatt folytonosan az ő rovására élezel; őt szurkálja sarcalmusokkal, őt lövöldözi csipős apergyekkel őt csiklandozza pikáns iróniával, mond neki absurdul bolondokat, (miket az üdéliter elhisz) b­­ódítja, ha az mon­dott valami nagy szamárságot, hogy még nagyobb legyen belőle. Toprongyossy mind nem haragszik azért. Ő maga nevet legjobban a maga rovására. Neki magának csak egyetlen egy élete vad, s azt el is mondja mindenkinek a legelső találkozásnál, a midőn a nevét bevallja, hogy ő az a Topron­­gyossy Benedek, a­kinek az ormányos újságíró egyszer úgy nyomatta a nevét a czimszalagra, Hogy „Bekened,“ s aztán úgy , igazította ki, hogy „Beneked.“­­ S miután ő ezt az életet hárminc esztendő óta mindenkinek elmondotta, valószínű hogy már eddig sokan tudják, ottó­dóinak falta­it az, hogy mi­kor egysor másszor Polyxena kisasszony megjelent a terem­ben, konyhakötény volt eléje kötve s az arcza pi­ros volt a konyhatűztől. Hogy lehet neki annyi delejességgel kiállani a takarék tűzhely mellett, mely csupa vasból van. Sőt még az is megtörtént, hogy mikor ebéd­hez felhozták a puliszkát, s azt Toprongyossy Benedek nagy hahotával üdvözölte, kiáltván: „hab­ból ez az én testi eledelem?“ (Leibspeise) akkor Polyxena kisasszony szerény dicsekedéssel susogó: „ezt pedig én készítettem.“ Ottó gróf elszörnyedt: puliszkát készí­teni delejjel! A szent vitás magnetismust ha­­ricska-darára és kászu-turóra pazarolni ! — De nem úgy lesz az! Valami nagyszerű asztaltánczol­­tatási jelenet készül itten. — Csak tehenkedj ne­­ki annak a puliszkának, te rüpök ! majd mi ket­ten rá­teszszük a kezeinket az asztalra, azzal egyszerre beáll a vitalizáló delej-tánczolaj, az ebéd­lő asztaltól lesz „table mowing“ egyszerre fele­meli a lábát, felüti az álladat, s azzal úgy eltán­­czol előled puliszkástul együtt, hogy szaladhatsz utána ! Azonban ez nem történt meg. Polyxena kis­asszony nem állította helyre az életderejes tán­czolatot, az asztal recsegett ugyan, mikor Bene­dek ur rákönyökölt, de nem próbálta meg a fi­­czánkolást, jobbnak látta veszteg maradni. Ottó gróf elnézte csendesen. — A betyár megette a magnetizált puliszkát az utolsó befaló faláéig s nem vált tőle prikulicscsá. Persze, hogy ebéd után szó sem volt szel­lemmutatványról. Elég „egy“ ilyen ember mint Toprongyossy Benedek a világ minden szellemét az égi űrbe szétkergetni. Davenportnak egyszer Bostonban azért nem sikerült a szellem mutatvá­nya, mert hallgatóinak egyike szivarra gyújtott, s a hirhedett Home egyszer Berlinben kénytelen volt előadás nélkül bocsátani haza a közönséget, mert a szellemeket bántotta az, hogy egy néző Levelezés. Hidal­más, 1874. jul. 211. Tekintetes szerkesztő ur ! A helybeli állami elemi iskolában folyó hó 28-án volt ez évi közvizsgálat megtartva, szolga­­biró és megyei iskolatanácsos tkrs. Hatfaludi Mór úr vezetése alatt. A szolgabiró az iskolatanácson, kinek a tanügy terén vajmi csekély jártassága lehet, hogy ne mondjam laicásnak, dillettansnak nevezem, már pedig, ha ilyen kezekbe van letéve az iskolai ügyek vezetése és rendezése, várhatunk-e akkor valamit ? . . . Előre meg kell jegyeznem, hogy az első és második osztály növendékei együtt tettek vizsgá­latot. A kíváncsiság és ügyszeretet engem is oda vezettek, remélve, hogy pár élvezetes órát fog sze­rezni annyi élénk kis­gyermek őszinte, naiv fe­lelete. A szülők is nagy számmal jelentek meg a jó levegőjű, elég csinnas és czélszerűen berendezett, igen alkalmas iskolai tanteremben. Darab ideig csak nyugodtan tűrtük, jó remény fejében, a rek­­kenő meleget, de midőn tanító Pethő Mihály úr a magyar nyelvtant kezdé kérdezni sajnálkozás és fájdalom töltött el s végig hallgatni valóságos tor­túra volt. A tanulók feleleteiből (ha ugyan ezek is feleletek voltak), értelmetlen befűzésnél egyéb mi sem látszott; tanító úr feltette a kérdést s a sze­gény gyermekek izzadtak, kínlódtak, mig szóral- szóra elmondhatták a nyelvtanból versmódjára be­tanított feleletet. A 2-ik osztályosok még csak a névragozást is eltanulták s mondatokat is ele­meztek a nélkül, hogy bár a tárgyszó vagy mi­lyenségszó fogalma csak valamennyire is előttük tiszta lett volna. Tanultak németül olvasni , tán bizony azért, hogy legyen a mivel, még jobban ösz­­szezavarhassák a magyar nyelvet ? A számtanból még a Pythagoras tábláját („egyszeregy“) sem tudták s már a táblán íratott velők a tanító, mint valami gépekkel, így ment kevés kivétellel, a többi tárgyból is. Az értelmet és ítélőtehetséget, jól tudjuk, az ilyen tanítás nem sejti, sőt rovásá­ra van. A gyermekek nyelvérzéke, a magyar nyelv­nek ily módon való tanítása által tönkre jut. Szó­val a feleletekből a látszott, hogy a tanulók csak elmondták, de a dolog lényegét nem fogták fel. A sikertelen eredmény meggyőzött arról, hogy a ta­

Next