Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-08-07 / 178. szám

VIII cik év­folyam, 178. szám. Koloscssvártt, 1874. péntek, augusztus 7. POLITIKAI NAPILAP. előfizetési feltételek Egész évre ............................ft. — Félévre............................................ » Egy negyedre....................... , Kn Egy hónapra ........................ 1­­­60 kr. rS .5“ *2. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyzeumi nyomdában KAad­óh­ivatal: A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban­ főtér gr. Teleki Domokos-ház. Dr .ff* “a. i. HIRDETÉST dijak : Ötször kasábozott gormond sor­ára, vagy annak területe ö kr. Minden hirdetésük után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. L. NYILTTER soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfivérbe sörönként 1 trt. KOLOZSVÁR, AUGUSZTUS 6. Fővárosi levelek. CCCCXLVI. Budapest, aug. 4. 1874. Kedves barátom! A képviselőház a hosszas harcz után nyugalomra tért, a clubok üresek, s mindenki sietett elhagyott gazdasága és családja körébe. Az utóbenyomás, melyet a választási törvény hátrahagyott, valamivel kellemesebb és megnyug­tatóbb volt, mint az addigi folyamat, a kormány­­zásban még­is csak volt annyi erély, hogy azt a Szilágyi-Pulszky-féle ch­auvenismust, mely a tör­vényjavaslat derekán, kivált a befizetett adó kér­désénél tetőpontra hágott volt, háttérbe szorította, s a 99-ik §-t, állítólag Szilágyi Dezsőnek e szörny szülöttét, mely a gondolatot is sújtani akarta, si­került a törvényjavaslatból kihagyni. Az ellenzék a harmadik felolvasásnál nem szavazta meg a tör­vényjavaslatot , különösen két pont miatt: a há­rom lakrész követelése által eddigi szavazatjogá­ból kiszorított városi polgárok ezreinek jogcson­­kításáért és az adó befizetésének követeléséért. Mondják, hogy a belügyminiszter igen sokat szenvedett a törvényjavaslat folyamata alatt saját pártjától, különösen a fennebb érintett második pont miatt, mely nem az ő eszméje volt, de azt is kimondhatjuk, hogy e szenvedést megérdemel­te, részint makacs ragaszkodása miatt a három lakrészes censushoz, részint pedig azon ügyetlen­ségéért, hogy magát az etetés, itatás kérdésénél, mely az ő eredeti javaslatában pedig benne volt, tömegesen leszavaztatta. Ha már most az egész választási törvényt jellemeznem kell : részemről abban tetemes hala­dást látok, és azt hiszem, hogy becsületes jó­aka­rattal a jövő választás legalább is normálisabb és tiszteségesebb alakot fog nyerni. Igaz, hogy né­mely helyütt sok választó fog a szavazatjogtól el­esni,­­ de igazságos összeírás mellet a múlt al­kalommal kiszorított választók összege egészben véve e hiányt pótolni fogja. A curia bíráskodása helyettezni fogja a belügyminiszter és a parlamenti többség pártszempontból kiinduló eljárásait s e bíróságnak szép alkalma lesz bemutatni, méltó volt azon kitüntetésre és bizalomra, melyet irányában a magyar ellenzék is oly feltét­lenül tanúsított. Végre a törvényhozás határozottan nyilvá­nult akarata, szemben a hivatalos pressiókkal, visszaélésekkel és vesztegetésekkel, lehetetlenség, hogy hatást ne gyakoroljon az ország összes kö­zönségére, legkivált pedig a közigazgatás kineve­zett és választott hivatalnokaira, kik immár belát­hatják, hogy a kormány és annak pártja irán­t kitüntetett ragaszkodás, nem nagy becsületet hoz reájuk azon esetben, hogy ha az a választásoknál, mint hivatalos visszaélés jelen meg, míg másfelől azzal saját tekintélyöknek ássák sírját, épen azon körben, hol arra legtöbb szükségük van. Kell, hogy meglehetősen eljátszott tekintélyöket ne ezen té­ren állítsák helyre, hanem amazon, melyen eddig is kötelességük lett volna, hivataluk pontos telje­sítése útján.­­Nem hiszem, hogy a jövő választásnál már minden visszaélés meg fogna szűnni; azt sem,hogy egyetlen pohár bor se fogna a választások alkal­mával elfogyni, de ha hinnem szabad nemzetem jövőjében, abban is hinnem kell, hogy a hivatalos visszaélések alább fognak szállani, s vesztegető és megvesztegetett jobban fogják érezni a megbélyeg­zés súlyát. A becsületességnek és a szolidságnak lassanként érvényre kell emelkednie azon meg­győződésben, hogy az ellenkező által hazánk oly mélyre sülyed alá, hogy csak néhány lépése volt hátra még a politikai erkölcstelenség sírjáig. Ha mindez be nem következnék, ez arra mu­tatna, hogy a parlamentáris kormány és a politi­kai szabadság nem a mi számunkra való, hanem kés egy oly gyermeknép kezében, melyel saját er­­kölcsiségét gyilkolja meg. Én nem akarom azt hinni, s azért valamivel derültebb arc­c­al merek egy jövő választás és a jövendő politikája felé tekinteni. P. Szathotáry Károly. — A „Hon“ Írja : A főrendi ház alig­ha fogja elszánni magát a választási törvény módosítás nélkül való elfogadására, így te­hát majdnem bizonyos, hogy a törvény szente­sítése is az őstre maradna. Ezzel szemben hall­juk, hogy a kormány mindent elkövet a javaslat keresztülvitelére. A főispánok — állítólag — kü­lön s egyenként megkerestettek, ne mulaszszák el a tárgyaláson jelen lenni. Ezen fölül néhány konzervatív vezérférfi is mellette nyilatkozott a változás nélküli elfogadásnak, így a kormány még­is reméli a többséget. Legerősebb izgatást ez ellen az erdélyi kép­viselők egy része fejt ki, kik a czenzus Erdélyre nézve történt állítólagos leszállításába sehogy sem akarnak belenyugodni. Több lap ma ez urak egy memorandumát közli, mely jobbára Kemény Gá­bor b. ez ügyben tartott — több rendbeli — kép­viselőházi szónoklatának kivonata. Eredménye a benne foglalt érvelésnek az, hogy a volt úrbéres osztályból való szavazójogosultak száma a jelen javaslat azon intézkedése által, hogy a 8­árt 40 kros czenzusba a 3 százalékos pótadót is akarja számíttatni, legalább mintegy 50 százalékkal fog­na szaporodni. Maga a memorandum is bevallja azonban, hogy mindezekben biztos adatokra nem tármaszkodhatik. A román vasúti csatlakozások tár­gyában kötött egyezmény: 1. Czikk. Más kapcsoló vonalakat ki nem zárva, melyek később közös érdekben a két ha­táros állam közt létesítendők lernnének és függet­lenül a már meglévő Iizkani-Burdujeni csatlako­zástól, a magas szerződő felek vasutaik csatlako­zásának az ezen okmányban megállapított feltéte­lek alatt határuknak következő pontjain leendő létesítését határozták el, nevezetesen : Vercserova (Orsová) és Tömös (Predeal.) 2. Czikk. Az Itzkani-Vurdujeniben végződő már meg lévén építve és az üzletnek át lévén ad­va, a két kormány ezen vonalakon a szabad nem­zetközi forgalmat határain át szentesíti, és mos­tantól fogva kötelezi magát a különböző rendőri, vám- , egyéb, a két ország nemzetközi viszonya­ira vonatkozó kérdéseket külön egyezmény által szabályozni. A másik két csatlakozási vonalat illetőleg ezek mindketteje, az elsőrangú vasutaknak meg­felelő ugyanazon feltételek szerint, a következő módon létesítendők : Az első a Temesvártól Orsován (Vercserova át vezető irányban Turn-Severinig, mint csalako­­zás az építés alatt levő Bukarest-Vercserova) vo­nalhoz ; a második Brassóból kiindulva a Tömös (Pre­deal) szorosan át Plojesten végződvén, mint csat­lakozás a Bukarest-Galatzi vonalhoz. 3. Czikk. Az előbbi czikkben említett ver­­cserovai kapcsoló vonalat illetőleg ő felsége a csá­szár és király kormánya megteendi a szükséges intézkedéseket, hogy annak építése és üzletbe he­lyezése saját területén a határig a jelen szerződés megerősítésének kicserélése napjától számítandó 4 év alatt biztosíttassák. A fejedelmi kormány ellen­ben kötelezi magát a határig Vercserova mellett terjedő és e szerint a román­ai vasúthálózatot Or­­aován át a magyar vasúthálózattal kapcsoló vona­lat, ugyanazon határideig kiépíttetni és üzletbe tétetni. 4. Czikk. A második czikkben második sor­ban említett és a tömösi szoroson át létesítendő kapcsoló vonalat illetőleg kötelezi magát a két kormány a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy m mindenik a maga illető területén, annak a jelen szerződés megerősítésének kicserélése napjá­tól számítandó 4 évi határidő alatt leendő kiépí­tését és üzletbehelyezését biztosítsa. 5 Czikk. A két kormány kötelezi magát to­vábbá, hogy egy, ezen szerződés megkötése után azonn­al a hely­színére kiküldendő külön bizott­ság által a Brassó-Ploiesti vonal két szakaszának a határon leendő csatlakozási pontjának megálla­pítására szükséges tanulmányokat és műszaki elő­készítő munkálatokat eszközöltetni fogja. Ezen munkálatok befejezése­­ a tömösi csatlakozási pont végleges megállapítása a két kormány által a jelen szerződés megerősítésétől számítandó legkésőbb egy év alatt fog eszközöltetni. 6. Czikk. A két kormány vasutainak három más, a Vulkán- és Vöröstorony-, nemkülönben Uz vagy Ojtoz-, vagy ghymesi (Palanka) szorosokon leendő kapcsolatának hasznos voltát elvben elis­meri, a­nélkül, hogy kiépítésükre valamely határ­időt megállapítana, mi későbbi megállapodás tár­gyául van fenntartva, akkor, midőn a két fél alkal­masnak fogja tartani. 7. Czikk: Minden kapcsoló vonalon egy kö­zös nemzetközi állomás fog létesittetni, mely ké­sőbb a magas szerződő felek előzetes közmege­gyezésével fog meggállapittatni. A pályaudvarok rendőrségét első­sorban a vasúti hivatalnokok fogják kezelni, a két állam TARCZA. ’ EGY EMBER, A KI MINDENT TUD. REGÉNY. Irta: JÓKAI M­Ó­R. (Folytatás.) Az elsőre nézve Erdőváry szolgált neki régi módú jó tanácsokkal. Biz itt meg lehet még élni puszta gazdálkod­óból is, hanem legelső dolog az embernek szá­­®°n tartani a jövedelmét, mert tiz év körül van h­árom jó, három középszerű és négy rész : ezek­­***** az eredménye együttvéve képezi a bevételek n­apját: a kiadásoknak ellenben minden évben a formáknak kell lenni. Ez a mi a birtokos fel - 8 s,a: a többit elvégzik a tisztei, a cselédjei , azokia fizesse jól és részesítse a haszonban. Tud­­®indent, a mi történik , de ne parancsolgas- 80, mert azzal csak fennakasztja a munkát : !**&*“ számba mindent, de ne vétesse észre, lenkelődik , mert akkor daczból is megkáro- 8 **1 *akiék mentül többet otthon, a pénzét tart­­^ takarékpénztárban s váltó alá a nevét ne írja ^ 4, s ha épen nagyon megragadja a gazdászati D *llgedély s új módikat akar behozni, akkor tan U­mányozza az időjárás, a talaj természetét, fe­­gezgese fel sok éven át személyes tapasztalatát az * v°natkozó tárgyakról, a­minők a száraz telek, esős fagyok, a nyári aszály, a jégesőjárás, a ,°*8-k­ az üszög, a ragya, a drótféreg, a földi­­ , az atkás talaj, a víz árja, a savanyúföld, a Szinte- föld, a futó homok, a szőlőbetegség és bur­­ioonyabetegség és a zöld rothadás, a penészféreg, ** áska, a vándor hörcsög és mezei egér, — a ítely, szörfén­y, vértályog, légfene és keleti mar­havész , az árvíz, a feneketlen utak, a drága nap­szám, az olcsó vásárló , cholera, vérhas, a váltó­láz nagy munka idején, hébehóba egy kis osztag felgyújtás és az adóexecutio s más efféle elemi vi­szontagságok s a minek ezek különösen megárta­nak, olyan se Flórát se Faunát ne akklimatáljon. Azután iparkodjék tanulni attól a nagyon hires professortól, a kit „más kárának“ neveznek, de a saját kárából veendő leczkéket a mennyire le­het, csavarogja el. A­mi pedig a második kérdést illeti : Piros­ka szíve még szabad, lásson utána Ottó öcsém, hogy megnyerje. Ottó gróf az utóbbi tanácsra azt mondá ma­gában, hogy jobban értem én azt, öreg, mint te ! Az elsőre nézve pedig: „ezt meg már épen job­ban értem, mint­­el* Nem az a gazdának az első teendője, a­mit te mondasz , hanem az, hogy lm van egy milliót érő jószága, akkor vegyen föl rá háromszázezer forintot s ha egyszer aztán ez a zsebében van, akkor könnyen fordíthat egyet az egész világon. Ez nem is volt nagy mesterség: Ottó gróf birtokára lehetett kapni háromszázezer forintot a földhitelintézettől, a­mi a záloglevelek árkerete szerint fel­ül ért kétszázötvenezernél. Kezdeni azonban egy hirtelen nem igen le­hetett mit. Első feladat lett volna persze az ön­töző csatornarendszer. De azt egy ember a saját birtokán nem létesítheti. De létesítheti egy egész társulat. Ottó gróf már az alapszabályait is ki­dolgozta egy országos öntöző csatorna létesítő társulatnak s remélte az eh­ez szükséges tőkepén­zeket könnyű szerrel, hazafias aláírás útján be­szerezhetni. (Még akkor nem volt magyar parla­ment, mely külföldi tőkéket kamatbiztosítással megtelepülni segítsen.) Hanem egy kis baj jött közbe. Az, hogy ez év őszén annyi eső esett, mintha az elmúlt évben esőért mindenünnen be­küldött petitiók özönét most egyszerre látnák el kedvező hátiratokkal a fellegek között, s ennek következtében oly feneketlen sár támadt Ottó gróf és a szomszédjai között, hogy mikor nagy nehe­zen el tudott valamelyikhez öt lovas szekerén ván­szorogni , annak a tervét előadta : a felszólított összetett kézzel könyörgött neki, hogy ne öntöz­­tesse még csatornával is a földjét, hisz igy is minden rét viz alatt áll. S ez igy tartott egész télen. A vén jószág­igazgató azt mondta, hogy az a jó esztendő ne­künk. — No annál több ideje maradt Ottó gróf­nak Piroskát meglátogatni. Erdőváryékhoz nem kellett öt ló, oda egy paripán is át lehetett lo­vagolni mindennap, szívesen látták. S minthogy Piroska grófnő nagyon kevés beszédű volt, Ottó gróf, hogy őt maga mellett fixírozhassa, azt gon­dolta ki, hogy megtanította őt piquetet játszani. Nincs annál kedvesebb mulatság, mint mikor két egymáshoz gyöngéd viszonyban álló ember piquetet játszik s aztán mind a kettő azon törekszik, ho­gyan tudná a másikkal megnyeretni a par­tiét? Hogy lesnek egymás kártyájába, csak azért, hogy magukat ronthassák. Hogy hallgatják el az elsőbbségeiket, hogy skartolják le a kész né­gyeseiket, hogy hajigálják el a biztos ütőiket! S aztán a­melyik vesztett, hogy tetteti a kétségbe­esést, azért, hogy a másiknak örömöt szerezzen! Ha pedig „kénytelen volt“ nyerni, milyen diadalt ül vele, azért mert tudja, hogy a vesztes fél mi­lyen nagyon örül annak. Igazi hamis játékosok! Azonban Ottó gróf gyakorlottabb játékos lévén , ír­ég is az, volt a végeredmény, hogy rendesen ő h­agyott ott néhány forintot Piroska grófnénál min­den nap. E közben készítette nagyszerű aszati terveit. Ebben az évben ugyan nem volt szükség trágyalével öntöztetni a búzáját, se guanót hozat­­ni Iquimique ..igeié«, « -ult-én­ ké»iMer-»g«­zolás után olyan termést adott az ur Isten, hogy soha olyat angol farmer nem látott. A magtárak a harmadik emeletig teltek búzával. — Hanem­ megint volt egy nagy baj. — Az, hogy a tiszta búzának az ára laszált két osztrák fo­rintra. Mit csinál az ilyen bőtermés-veszedelem ide­jén a jó-gazda? Erdőváry gróf szerint azt csinálja ilyenkor a jó-gazda, hogy­ ott hagyja a magtárban a búzá­ját, vár vele, míg felmegy az ára, a addig előve­szi a takarékpénztárba tett tartalékösszegeit s költ azokból. Ottó gróf szerint nem így nyilatkozik a gazdászati génre, hanem úgy, hogy ha rész ára van a gabonának itthon, a jó gazda épített a tag­ján egy gőzmalmot, megörleti a búzáját lisztnek, kiküldi Brazíliába, ott van állandó biztos piaca, eladja ott. Mert csak az a jó gazda, ki egyúttal gyámok is és ker­ekedő. Ottó gróf hozatott egy anglust s építtetett vele gőzmalmot. Harminczezer forint bánta csak. Ha nem­ mikor készen volt, akkor vették ész­re, hogy nincsen hozzá való víz. Megmondta azt előre Erdőváry az öcscse urának, hogy csor­a u­­tat ugyan mindenütt lehet itt ásatni, hét lábnyi­­ra már megkapni a vizet, de az csekély v.z ha egész nap merik, kifogy, nyáron épen kiszárad s annyira kovony-tartalmu, hogy ha azt gőzgép ita­tásra használják, minden héten három nap pau­­zálni kell az üstnek, a mig a követ kiverik belőle. No de a ki mindent tud, ezen is tud se­gíteni. Otto gróf hozatott magának egy másik áng­­lust s furatott vele a gőzmalom számára egy ár­­tézi kutat. Az belefurt neki a földbe másik harmincz­ezer forintot, még tán most is fúr, azóta a silu.

Next