Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-09-17 / 210. szám
Vil. évfolyam. 210-dik szám. Kolozsvárit, 1874. csütörtök, szeptember 17 POLITIKAI NAPILAP. előfizetési feltételek.énéke ..............................16 ft. — kr. Félévre .........................................8 . . . Egy negyedre........................ * . . Egy hónapra ...............................1 » 60 » "2n SZERKESZTOSEGI IRODA: A lycoumi nyomdában áladól hivatal: A ljczemni nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki i Homoko*-ház. ‘Snifi HIRDETÉSI DIJAK IS Otssör határozott gormond sorára, vagy annak területeö kr. Minden hirdetések után 80 kr. bélyegilleték külön számitatik. Nagy hirdetése kőéi ^ kedcel mé*j ek. ^ NYILTTER soronként, vagy annak helye 26 kr. Reelamok: hirft térbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 16. Az 1868-ki XLIV-ik tezikk módosítása. Jogszolgáltatásunk érdekében, mióta alkotmányos-féle világot élünk, a kormány részéről számban intézkedés létetett; egyik intézkedés azonban a másik czéltalanságát mutatta, egyik tördés másik haszontalanságát tüntette fel a ma a törvények és rendeletek csaosában jogszolgáltatások egy irányban nem javult, nem gyors, nem igaz és nem olcsó. Ily körülmények között, midőn jogszolgáltatásunk érdekében annyi pénz, annyi idő fecsérelheti ábiában, nagy érdekkel viseltetünk az igazságügyet minden munkája iránt és nagy kiváncsisággal várjuk azokat reménylvén, hogy enynyi kísértet után végre meglátjuk az igaz jó utat, mely segítni fog a már is hanyatló igazságügyünkön. Az 1868 ki .XLIV-ik törvényczikk, mely a polgári törvénykezési rendtartást teremtette meg, annyi hiányban szenved és annyi fonákságot rejt magában, hogy mindezeken segíteni az igazság- ügyér egyik legfőbb feladata leendett. Az igazságügyér e feladatát megértve és égető szükségét látva, érezve az alaki jog megváltoztatásának, s illetőleg kijavításának 124 §-ból álló törvényjavaslatot nyújtott be a törvényhozó testületnek, e javaslattal az 1868-ki XLIV-ik törvénycikk hiányán kívánván segíteni. A javaslat — mely már minden oldalról vita tárgya lett — azonban nem segít a 41-ik törvényczikk hiányain sokat, sőt épen a legsérelmesebb §§-ok maradnak érvényben , olyanok nyernek életjelt, melyek a jogszolgáltatás érdekében jobb leendett, ha soha napvilágot nem láttak volna. Nem engedi telünk, hogy az 124 §-t tüzelői bírálat alá vegyük, e helyen csak egy új bajról emlékezünk meg, mely jogszolgáltatásunkat érendi, ha ama 124 § érvényben lépne. Az új törvényjavaslat szerint az első bírói ítélet ellen az 50 frtot meg nem haladó ügyekben a fellebbezés meg nem engedtetik. Hogy ez miért van így, nem tudjuk, az emelétt törvényjavaslat indokolását nem volt alkalmunk elolvasni, azonban azt hisszük, hogy ezen a Mérpedig jogszolgáltatásunk gyorsasága érdekéés történt. Ámde nem hiszem, hogy legyen oly jogtu- a ki a jogszolgáltatás gyorsaságát előbb követelje, mint a jogszolgáltatás jóságát: nincs oly aki a gyors és megnyomorító jogszolgálat többre becsülje, a lassabb, de jobb igaz szolgálatásnál. A kettő egyesítve csak addig is meg, mig egyik a másik rovására nem mik, egyik a másikat nem ássa alá. Tehát az a megszorítás, hogy 50 írton aluli fiekben nincs fellebbezésnek helye, jogszolgáltainknak semmi javulására, semminemű előlére njDC8i és th ^a^0n f°nt°8n&k és az alsó néposztályok kidékérdésének tartjuk a javaslat ezen intéz- 6 melyr által kizárólag csak ők vannak sújtva : lj,az első bírói ítéletek törvénykezési rendtartás jelenleg adott perorvoslatok folytán szinte Ugaz" kamatatlanul a felsőbb biróságoknál, hát h akkor miDő megállhatóságot tegyünk fel róla(Alaion az első bíró önkényüleg diktálhatja az ^ nem tartva attól, hogy az ítéleti indokok utján a legjogtalanabbaknak fognak jogot E(!y e®berre nem jó, nem tanácsos oly nagy é|$8 °y nagy hatalmat ruházni, mert a visszamásrészről az emberi csalatkozás, Big. h°^9 8 mAanemü emberi gyengeségek azon U. hatalomnak egészen más irányt szabnak, mint tett ** a törvényhozó testület szeme előtt lebe- 8100 törvény megalkotásakor. % e h* 86m tagadható, hogy néha egy 10 írtos |i lfdllána annyi bölcsességet követel a birópereust homely máa ügy. Az 60 írtig terjedő 5»k 4 fi íol£kal inkább szükséges a több bíróságig má 1ltn®’ mint ezen összegen felüli ügyektisztötAzCsak azért is' hogy nagyobb ügyletek kíménél a* emberek óvatosak és tiszta ér. 8*ertődénekre lépnek, mig a kisebb összegekre annyi figyelmet nem fordítanak. Annak sem látjuk indokát, hogy miért szól a javaslat az 50 írtig terjedő ügyekről, mert hiszen az alsó néposztály, mely a törvény oltalmára leginkább rászorult, majdnem soha sem perel 50 írton felül, s így ezen osztály a felsőbb bíróságok ítéletétől merőben el van zárva. Ha ezen intézkedés kisebb összeget képviselő ügyekről szólana, például 10—20 frtos ügyekben volna a fellebbezés eltiltva — nem volna a jogtalanság oly nagy mérvű, mint igy. Igaz, hogy ezáltal gyorsítjuk a törvénykezést, de ezzel nem javítunk az igazságszolgáltatáson, hanem utat nyitunk a törvénytelenségek részére, s ezeknek ép azon néposztályt dobjuk oda, mely leginkább rászorul a törvény hű és igazságos kiszolgáltatására. M. — A moldvai határsértésről a „Reform” következő tudósítást vesz: Csik-Szereda, szeptember 12. A moldva-oláhországi kormány már több alkalommal sértette meg Magyarország keleti határait, és a magyar kormány diplomácziai után orvoslást és védelmet egyszer sem eszközölhetett ki. A diplomatizálás azt eredményezte, hogy a keleti szomszéd vakmerőbben kezdi megtámadni határainkat. Jelen évi augusztus hó elején a moldovai fegyveres katonaság egy kapitány vezérlete alatt átjött Csikszék törvényhatóságának területére és a nemzetközi jog világos megsértésével elfogott két — saját ősi birtokát mivelő — székelyt, magával hurczolván őket Bákóig és az illetőknek 40 darab aranyukba került, hogy haza szabadultak a rabságból. A magyar kormány erről hivatalosan értesíttetett, de eredménytelenül. Folyó szemptember hó 7-én nyolug bejött mintegy 500—600 fegyveres moldvai katona, egy ezredes vezérlete alatt Csíkszék törvényhatóságának területére ; a csíki székely lakosoknak több száz holdra rugó birtokát, melyről a kormány az adót irgalom nélkül fölhajtja, elfoglalja, a fegyveres védelem alatt a szénát készíti, és Oláhországba behordja. Erről is a kormány táviratilag azonnal értesíttetett. Nagy az ingerültség és rémület a csiki székelyek közt, de fegyver nélkül védtelen és lehangoltan tűri az ősi birtokának ily módon való vakmerő megrablását. Valóban szomorú, hogy az adózó magyar honpolgár az állam részéről birtokának védelmében nem részesül, s ha személyesen megy megtámadott birtokának védelmére, idegen hatalom rabságába jut ! Ez tovább így nem maradhat. A magyar kormánynak kötelessége a haza határait megvédelmezni, az adózó honpolgárt birtokában megoltalmazni, az erőt erővel, a rablókat fegyverrel megzabolázni. Gondolja meg a magyar kormány jól, hogy erélytelen eljárása lehűti a határszéli lakosok ragaszkodását egy olyan hazához, melynek határai tiszteletben nem tartatnak. A franczia kormány minden diplomácziai lépés mellőzésével elűzte a Puycerdát ostromló karlistákat olyan távolba, honnan a franczia terület többé meg nem sérthető. A 26-ik honvédzászlóalj teljes négy százada jól fölszerelve épen most tartja Csíkszeredában őszi gyakorlatait, ettől pedig három mértföld távolságra, a moldovai ezredes 50 GOO fegyveres katonával Magyarország területén szénát csináltat , a magyar kormány pedig, mint eddig, diplomatizál! Belső-Szolnok megye bizottságának a megye területe szabályozása tárgyában a m. kir. belügyminiszterhez intézett felirata: Nagyméltóságu belügyi m. kir. miniszter ur! Vonatkozva nagyméltóságodnak idei augusztus 6-án 33044 sz. a. kelt leiratára, melyben azon körülményekre nézve, melyek a törvényhatóságok területének szabályozása iránt nagyméltóságod által a törvényhozás elé terjesztendő javaslatokban aláíírt törvényhatóságot közelebbről érinthetik részletes és indokolt előterjesztés illetőleg nyilatkozat tételére hivattunk fel, megállapodásunkat illetőleg nyilatkozatunkat a következőkben van szerencsénk előterjeszteni: Élénk tudatával bírunk ugyan a múlt, a történeti fejlődés mindig kegyelettel körülölelt emlékeiben gyökerező, gyakorta kelleténél is bővebben , néha az előhaladás rovására is ápolt azon hatalmas érdekeknek, melyek a hazai törvényhatóságokat területi épségük, önkormányzatunk biztosítására ösztönözték mindenha; ismerjük az önfentartás ösztönéből kifolyó ama törekvést, melyszerint a törvényhatóságok ez alkalommal is a létjog bebizonyításának minden, ha még oly csekély fegyverét is használni kívánják; ez ösztönt, e törekvést mi is a kegyelet nem csak menthető tényének, de bizonyos tekintetben kötelességnek is tartjuk, s a történelmi fejlődést elég erős indoknak arra, hogy az állam egyes részei, a megyék területi regeszítésének processusánál mindenesetre komoly tekintetbe vétessék : teljes tudatá-val bírunk azonban egyszersmind ama honpolgári kötelességnek is, mely a rész érdekét az egész javának, a történelmi kegyeletét egy újabb* keletű, ugyan, de hatalmas érdeknek, a jó, olcsó és gyors, s ekként kielégítő közigazgatás érdekének határérdek biztosítva hazánk szellemi s anyagi fejlődését, megvetve a jövőnek kegyeletre annak idejében csakugyan méltó alapjait. Egyszóval nagyméltóságú miniszter úr , habár Belső-Szolnok megye közönsége más törvényhatóságok önállását tiszteletben tartja, és így habár szomszédhatóságok bekeblezésére sem vágyódik, de ha a törvényhozás bölcsesége e cselekvényt mint az államháztartás körül nélkülözhetlen takarékosság és a jó közigazgatás biztosítékát elhatározni szükségesnek itélendi, üdvözölni fogja ez intézkedést, mely ha uj nerünk kezdetén, vagy ha bárcsak az 1870. XLII. t. sz. megalkotásával egyidejűleg s az állami közigazgatás minden ágazatára kihatólag létesittetik, már eddigien is megtermelte volna áldásos gyümölcseit. És fentebb kifejezett véleményünk önzetlen-ségét bizonyítja azon számszerű adat, mely szerint 85,800 forintnyi évi közigazgatási költségeink 318,744 írtra rugó évi egyenes államadónknak ll°/0-át teszik, tehát a képviselőház által az államháztartás rendezése tárgyában kiküldött bizottság munkálatában a megyei javadalmazás maximumául megállapított 20%-nyi összeg felénél csak 1%-kal rúgnak többre, minek alapján méltán vélhetjük törvényhatóságunkat önállóságra nemcsak történelmi emlékeiből kifolyólag jogosítottnak, hanem anyagilag is teljesen képesítettnek. Ha tehát e körülmény daczára is a törvényhatóságok területének szabályozását élénken kívánjuk, csak a közadminisztrátió javulása tekintetében táplált óhajainknak adtunk kifejezést. Nem riadunk vissza ennélfogva az áldozattól sem, mely nagyméltóságod leirata szerint keleti határunkon levő némely községeinknek Naszód illetőleg Beszterczevidék szabályozása érdekében leendő átengedését követeli. Nincs tehát megjegyzésünk Luska, Entrádám, Trizlop s Csépán községeknek a tervezett Régen vármegyéhez leendő csatoltatása ellen, mennyiben e községek amúgy is Naszód vidékébe szögellenek; ki kell jelentenünk azonban, hogy Oláh-Nemegye, Magyar-Nemegye, Oláh-Németi, Virágosberek, Magasmart, Tóhát, Kócs és Somkerék községek kikebleztetése és a nevezett utonalkotandó megyéhez való csatoltatását helyfekvési hathatós tekintetek ellenzik ; ugyanis e helységeknek Szász-Régennel vagy Beszterczével való közlekedését részben a Szamos folyó, részben pedig nagy vízválasztó hegyek szerfelett nehezítik; emperiális és közlekedési érdekeik pedig, melyek Bethlen felé irányulnak, szintén azt követelik, hogy e helységek Belső-Szolnok megye területéből ki ne szakíttassanak. Az ellen sincs kifogásunk, hogy nagyságod tervezete szerint területünk észak-nyugati határain fekvő néhány községünk, név szerint: Szurdok, Nagy-Krisztolcz, Munsel, Tóthszállás, Kis Krisztolcz és Salamon a tervezett Kraszna megyébe kebleztessenek mint a hová földiratilag gravitálnak is. Végül csak helyeselhetjük Nagyméltó Ságod tervezetének azt a részét, mely Doboka megyének határaink felé eső községeit a tervezet Szolnok-Doboka vármegyébe keblezendőknek jelölik ki. Nagyméltóságod leiratának azon részét illetőleg, mely szerint az utonalkotandó megyék részére Nagyméltóságod által javaslatba hozandó 20°/#-ny, maximális összegben oly költségek is foglaltatnak, melyekről a megyék eddigelé legalább ily mértékben nem gondoskodtak, mint: a törvényhatóságok területén átvonuló állami utak fentartása egészségügyi, nevezetesen kórházi kiadások, mikhez az országos bizottság javaslata szerint még az egyenes adók kivetése és beszedése, s a népnevelés ügye körüli teendők ellátására szükségelt évi összegek is járulnának ; oly functiók teljesítésének költségei tehát melyek eddig államilag kezeltettek, de a mely teendők az országos bizottság véleménye és nagyméltóságod nézete szerint is a megyék hatásköréhez utasíttatnának, és a amelyek költségeinek fedezésére törvényhatóságunk egyenes államadójának legalább 5 %-ka szükséges , nagyméltóságod figyelmét arra a körülményre kell felkérnünk, hogy ez intenzio érvényesülése esetében sem saját törvényhatóságunk, sem pedig egyetlen erdélyi eddigi vagy ezután és bármiként is alakítandó megye sem volna képes egyenes adójának 5 %-kal ez új kiadásokat fedezni. így hogy egyebeket ne említsünk Erdély megyéinek területén számos állami, országos és megyei utak vonulnak át, melyeknek fentartási költsége igen tetemes. Törvényhatóságunk területén például 127% mf. állam-, 225/s mf. országos-, 8 32% megyei-, összesen 633/s mföldnyi út vonul át, melyek fentartási költsége az állami utaknál 29,903, az országos és megyei utaknál pedig 81,300, összesen tehát 111,203, Irtra rúg egyévi átlagban. Ez összeg leszámításával az országos és megyei utak fentartására szükséges, azonban természetben kiszolgáltatott s 81,300 frtnyi értéket képviselő összegek, s csak az államutak fentartá-sára szükséges 29,903 frtot vevén alapul (a központi költségeket számításba nem vevén, a Nagyméltóságod által a törvényhozás elé terjesztett megyeszabályozási tervezet Szolnok-Doboka vármegyéje 516,571 forintban felvett évi adójának kerek számban 6%-a- Ez összeghez járulnak az egészségügyi, az adókivetés és beszedési s a népnevelési tendek ellátására szükséges igen tetemes kiskiadások, melyek összesítve ha az új megye javadalmazási maximumát ézen el sem ítéznék, de attól távol sem maradnának, és ez esetben mi maradna a megyei közigazgatási kiadások fedezésére? Vagy pedig a házadó tetemes fokozását kellene a törvényhozásnak megalapítani. De az ily autonómia Nagyméltóságú miniszter úr nem tenne egyebet, mint az állami functiók nagy részének a létező anyagi körülmények figyelmen kívül hagyása mellett a megyékre hárítását, s ennek folytán a háziadó növekedésének bizonyosan bekövetkező esélyét tekintve: nagymérvű, de álcrárott nevű és minőségű adóemelést, mely az amúgy is elég terhes községi adóval együtt az önkormányzatot jelen művelségi állapotaink között elnépszerűtlenítve, az igazi, az értelmes önkormányzat fejlődését megnehezítené, vagy e becses, az önállóság szilárd alapját képező jog jövőjének rovására a központosítás esélyeit segítné elő. Meg is vagyunk győződve affelől, hogy a törvényhozás bölcsessége megjelenti a biztos utat arra nézve, hogy míg egyfelől a megyékre hárult állami és tisztán megyei administrátió sikeres menete teljesen biztosíttatik, másfelől egyszersmind a háziadó sem válik teherré, mely ez időszerinti, országosan nyomasztó viszonyaink között az önkormányzatot az adófizetők keservessé tehetné. (Vége következik.) Levelezés: Székely-Udvarhely, szept. 14. Városunk érdekes bizottsági gyűlést tartott. Legelőbben is interpelláltatott a polgármester, Dallos Pista, hogy a főispán miért nem tartott évnegyedes gyűlést eddig, és mi lehet az oka, hogy egy év óta nem elnökölt a bizottság ülésein s most sincs jelen. A polgármester azt felelte, azért nincs jelen, mert kiáll a szekere-tudja. A város egyenszíneltetvén a baromvásár tért, mint a lapok is májusban írták volt, sok római régiséget, két női mellszobrot, téglákat, vízvezetéki csöveket, kályhacserepeket, fegyvereket