Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-09-26 / 218. szám

9 m­étorlyam. 218-dik sziám. Kolozsvárit, 1874. szombat, szeptember 26. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égésfélre ..................................16 ft. — kr .................................® » n­égy negyedre........................ 4 . — „ Egy hónapra ...............................1 , 60 , 15' ff1 k­2­ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumlugoludában K.ladóf­lvrutal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban főtér gr Teleki Domokog-hái. t ir HIRDETÉSI DIJAK: Utóaör hangbozott garmond sor­ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik Nagy hirdetéseknél ^ kedvezmények. ____^ IS NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 25 kr. Reclamok: hirfösérbe soronként 1 frt. Okt.-Decz. Okt.—Márt. Az előfizetési összegek a lozsvár, főtér. gr. Teleki-ház.­ 4 frt. fill! Okt.—.Tun. ... 12 fr*t. 8 frt .1 Okt.-Okt. ... 16 frt. „Magyar Polgár,e kiadó­ hivatalába utasitandók. (Ko-K. PAPP MIKLÓS. KOLOZSVÁR,SZEPTEMBER 25. Egy feltolakodott nagyság. Elitélendő a nép, mely nagy férfiait tisztelni , becsülni nem tudja ; elítélendő mindazon tagja a nemzetnek, a ki ezt tenni nem akarja ; — an­­nál nagyobb gyalázat pedig erre nézve az, ha népe nagyjait becsmérli és azokat pellengérre állítani iparkodik. Vannak azonban olyan nagyságok is, a­kik kizárólag szemfényvesztő tulajdonságuk folytán emel­kedtek a polczra ; a­kik a sárlátányb­a minden nem igénybe vették, hogy népük figyelmét magukra vonják, hogy a tisztelet és hódolat tárgyaivá le­­heljenek. Az ily­­eltolakodott nagyságokkal szemben kirtalen vége minden polgárnak felhasználni mind- Mt, a­mi által azok leálcrárása sikerülhet; fel­adata minden honpolgárnak kiábrándítani a népet, s a feltolakodott nagyságot a maga alacsonyságá­­ban mutatni be. Minden népnél majdnem találkozunk ilyen férfiakkal s van olyan szerencsétlen nép is, a me­lyet e férfiak vezetnek, s melynek sorsa ezek ke­zébe van letéve. E népek közé tartozik a szegény román nép is. Mióta parlamentári életet élünk, e nép ve­zetői közé egy hitehagyott izraelita tolakodott, a­kiben ha a jellemszilárdság, a nemesebb szellemi tulajdonok bár egy szikrája volna, meg tudnánk ha­jolni előtte. E férfiú, a­ki 1848-ban Magyarország alvidékein verestollat hordott süvegén, s Magyar­­ország alkotmányáért — mint mondják — kardot emelt, ma kérlelhetlen ellensége gyanánt tűnik fel mindannak, a­mi magyar. E férfiú Babesiu. Sajnálatraméltó körülmény, hogy ez ember bér ma már a románok élén áll; a románság nagy része követi őt elvakítva, bódultan. Sajná­­lat­raméltó, hogy a szegény román népet Babesiu tettei után ítéli meg a magyar s hazánk testvér népei. A­mióta ez ember a románok között szere­pel, figyelemmel kísértük lépteit; nem kerülte ki figyelmünket semmi, a­mi tőle jött, mert m­eg akar­­tuk ismerni a nagy embert a maga valóságában, hogy lássuk megérdemli-e a polezot, a melyre őt sokak bárgyúsága felemelte. Megismertük őt a nemzeti iparlovagot, szemfényvesztőt, nemzetiségi sárlátánt. Hogy jutott-e férfiú a polezra, a melyen áll ? Őt nem népe emelte oda, oda feltolakodott. A ki ismeri tetteit utálattal fog azoktól elfordul­ni , a kiben jellem és szemérem van elfordul az öndicsőités számtalan alakjaitól s sajnálkozni fog, hogy népe között olyan emberek is találtatnak. ő fellépett pattogó nemzeti parázisokkal, a mi a népnek tetszhetett; a magyar nép magyari­­záló törekvéseit ő fedezte fel s ebből ő maga font koszorút homlokára. Lapja szüntelen Babesiu a magyarok általi üldöztetését ecsetelé ; orgánuma olyan tulajdonait kürtölte, a melyek benne nem léteztek, s a melyek őt nagggyá tették. E férfiú nem restelte saját arczképét ő maga árulgatni a román nép között. Ha nem restelli valaki ám vegye kezébe e lapot s ma is minden sorában ott fogja találni a Babesiu nevet dicsőítve, egekig magasztalva. E czikkek részint Babesiu részint fizetett íródeákjai tollából folynak, igy csalják ők meg a népet, igy hintenek port a szemébe. Azok vezetik az­­Albina“ által a népet, a kik Budapest alsótanodáiban még az „amo” ragozását tanulgatják ; azok vállain emelkedett Babesiu a kik kis ujjúkból szopják a politikát s a népek boldogitásának mesterségét. A név, melyet annyiszor s annyit dicsőítve írtak le, átment a nép ajkára is, egész jó hisze­­müséggel emlité az is ; a nép vállára vette e te­rűt s felemelte fokról fokra, bizalmával tisztelte meg s bejutott a parlamentbe. Most nagy ember — minden érdem nélkül. Mert mi érdeme van Babesnek ? Mit tett ő, hogy a nép bizalmát kiérdemelje ? Mi érdemet szer­zett nemzeténél bár­mi téren, bár­mi tekintetben ? Ám álljanak fel azok, a­kik utánna mennek és mondják meg adott-e a román nép szükségeire bár egy fillért ? Létesített befolyásával vagy egy iskolát ? Emelte a közműveltséget, használt-e az irodalomnak ? Melyik az ő munkája, mely oszlo­pot emelend neki ? Sehol semmi. Az erkölcsi tes­tületek hová a nép bizalma­it bejuttató, a legna­gyobb viszály között vannak ; ügyeik bonyolultak, a zavar nő, s ez a Babesiu munkája. A testvér­népek közötti egyetértés fonala ketté metszve, a román belügyek elhanyagolva, ez a Babesiu mun­kája. És e hitehagyott izraelitának bámuljuk azt az impertinentiáját is, hogy mindaz, a ki nem litticzol zászlója alatt, az mind r­e n­e g­á­t, azt lapjában pellengére állítja, a becsület és hazafiság utolsó szikráját kebelében kétségbe vonja s népe előtt iparkodik erkölcsileg megölni, ő a jó román csak, a ki nem is született románnak; ő a hazafi, a ki előtt nincs drágább kincs „én“-jé­­nél, s a csengő aranynál. Ilyen embertől nem lehet tanulni nekünk hazafiságot s úgy én, valamint azok, kiket ő szá­jára vett, bizonyára nem fogunk egy hitehagyott izraelitától megtanulni mi kötelessége van egy igaz románnak. Nyissák fel végre szemeiket azok a kik őt követik s ismerjék meg a maga kicsinységében , mert az út mélyen halad sikamlós és veszedelmes. Moldovai Gergely. — Az igazságügyminiszteriumiban a­z M. P-* szerint már erélyesen folynak az előkészüle­tek a közjegyzői rendtartás életbelépte­tésére. A közjegyzők számára kiadandó ügykeze­lési utasítás már készen van, úgyszintén a köz­jegyzői kijegyzők. A törvényszékek közrendeletileg fel vannak szólítva véleményt adni, hány közjegyző al­kalmazandó az egyes területen. Az e tárgyban már kevés kivétellel beérkezett jelentések már összeállítva és földolgozva vannak. Ha az orsz. ülésszak kezdetén ezen javaslat újra felvétatik és még ez év folyama alatt a törvények közé iktatta­­tik, akkor a megállapított állomásokra nyilvános pályázat hirdettetik és előreláthatólag azljövő év tavaszán (?) az ország területén már a közjegyzők működésüket megkezdhetik. a M­AGYARPOLGÁR okt.—deczember folyamára.­­/ Lapom 1. olvasó közönsége előtt azt hiszem folytonosan bizonyságát adtam an­nak, hogy semmi áldozatot és fáradságot nem kímélek a „M­agyar P­o­l­g­á­r“-t mentől érdekesebbé tehetni. Tárczarovatunk élénk volt, s a jövő évnegyedben remélem még érdekesebbé tehetem. Az ország minden részéből eredeti tudósításokból értesült a közönség, s nem volt olyan jelentősebb esemény, melynek közlésénél megengedtük volna lapunkat előztetni. Előfizetési feltételek: mm TARCZA. északsarki expeditió egy bor­zalmas éjjele. Payer, az északsarkvidéki expeditió egyik ‘1J* a „N. Fr. Pr."-hez még szept. 13-án, Ham­­fehl­er^®D P08*ara­tott egy közleményt, mely a Vr­égeren van keltezve aug. 27-én akkor, J­ár m*r M utasok a .Nikolajeff“ orosz gőzös & megmentve voltak. Ez érdekes közleményből ^itik a következőket: »f’el ti alvók— két medve!“ Lelöjjük és ia­­­ , “áfáinkba nyugalomra térünk. De még olyan­­^ egy darabig Hohlt . Afriká'-ját. Vannak a ter­­^ Jetnek vonásai, melyek a fantásiát itt a jégén k ,ebben fölkeltik, mint bárhol. Így olvasom: „A. «Jö^^ Pon*P^a sora, a bah­ama-fa örökzöld tiít^K8*’ melyen szelü­l ugrándoznak, a 41 r“ei‘ a pálmáktól benőtt, mély kék lagúnái.“ írií ^Dek­e mély magánosságában egy jégtalpu ló “ mászik a födélén, a fafai zörög közel fü­­„ ez" tehát a jég mozog .homok övtől kör­­egész a messzeségbe a kavargó sövény ír. °P és túl a végtelen oczealon a büszke három °C10j k*jók, melyek terhüket . . Ismét itt a pók , most azonban zörög Jénák óriási visszhang talaja , és mint már ^rfl18*0r’ az ör kiáltítt le azt a jelentást’ hogy is Ettünk minden borzasztó mozgásban van. Ez £ t örökö« .Tovább, mert a ti életczélotok itt van.“ ‘,naét, mint már annyiszor az előtt és azután, itt a,^aQ kiu8raoak »2 ágyból, hirtelen felöltői­­* ®c8ragadják a mindig megtöltött mentőzsá­kokat, megtöltik a fegyvert és készen állanak a fedélzeten. Ez az északi és örökös sötétsége, mely szótlan borzalmat takar el szem elől ! Csak a hab­­­szerv vesz észre hangokat, borzasztóbb ez, mint minden más hang, mely valaha a légben mozgott, mert mint érzéknélküli szörnyek harczolnak egy­mással az elemek. Ha figyelemmel akarjuk kísérni egy éjjeli jé­­gi nyomásnak lefolyását, akkor minthogy a lámpa mit sem világít, vagy a belső szemmel kell nézni, vagy pedig a hold periodikus világosságát kell magunk előtt képzelnünk. ősszel, midőn a jégmezők még csak félig voltak oly hatalmasak s nem voltak oly vastagok és csengően kemények, akkor a riadó még mély alaphangokon hallszott, de a hideggel növekedett annak ordítása. Recsegés és orditás a fedélzetre hívta a le­génységet. Ezalatt közelebb jött a zajló mozgás. Ott, nem messze a hajótól egy sötét hófal emel­kedik föl a láthatáron ; mozgásai ismétlődnek a mi talpunk alatt is és mintegy földrengésre lök­i adva az álomból, a veszély közvetlen közelben mu­tatkozik. Mindig közelebb jő a zörej és moraj, mintha ezer meg ezer kaszás kocsi csörömpölne végig egy csatamező homokján, már közvetlenül alattunk kezd a jég bömbölni és minden hullám hangon panaszkodni, — eleinte csak mint a nyíl-felh­ők zúgása, azután csikorogva, dühöngve a legmélyebb és a legmagasabb hangokon egyszerre és mindig vadabbul ordítva harnan föl, concentrált ugrások­ban futja körül a hajó körzetét, s felgombolyítja tagjait. A sivitás rettenetes lassú hangja a hatalom legfőbb fokát képezi a a hajó népe aggódva várja ezen ismert mozgást. Azután recsegés áll be s több fekete szalag támad a jég felett. Ezek kez­detben csak szakadások , később már óriási mé­lyedések lesznek. A törés gyakran erőszakos. Néha az állványok gyorsan dőlnek össze, mint valamely rom­badőlt városnál, azután ismét szünetek közt bizonyos zsivaj áll be s végül a csend. Ma azonban mindennek csak kezdete volt s még második, harmadik s negyedik támadás is tör­tént. A hajó körül már alig volt jég, s hegyek egyátalában nem­ léteztek. A jégtorlat ismét emel­kedett. A mi kis, csak harmincz láb vastagságú jégtalpunkból új tömegek törnek le, valami isme­retlen nyomás természetellenes ívvé alkotja őket, sőt még hólyagok is emelkednek fel, mintegy bi­zonyságául a jég rendkívüli ruganyosságának. A kristály­darabok most szerteszét úszkál­nak, körülöttük a hullámok. Azonban a még szét­­töretlen tábla ellen hasztalan erőlködnek. Hol van itt a halál ? Minden éj! Itt van egy több téli jégdarab­ veterán. Mint valamely óriás forgatja több öl vastag kerekeit s rettenetes forgásában szétrombolja a szomszédokat. De végre 6 maga is megsemmisül a hatalmas jég­­hegy, a jégalakulások leviathanja által. Mert a zajgó elmos által meg nem zavarva az izgó py­­maeusok közt is tovább halad s mindent szét­rombol, mi elébe áll. Jaj a hajónak, melylyel ta­lálkozik. Zúzva, törve halad tovább. Magasra tor­nyosult jégdarabokat halmoz össze, « *,áll mz babhoz hasonlóan, s a szétmorzsolt jég körülevedzi testét s a szél, mint valami füstöt, viszi ég fel a hajó ezen orkánban volt, kínjában fo­rog hajlik a emelkedik, fedélzetén a millió kötél . Rsttteneten azon pillanat, midőn az árbo­czok, több láb vastagságú tölgyfák, szétzuzatnak s maga a hajó mintegy bömbölni kezd. Mint va­lami sebzett szörnyeteg, mely panaszait rezgetve hangoztatja — mindég erőteljesebben, mintegy a kínzó pad fokozatos gyötrelmei között. S a rajta levő emberek, 30—40 fok hideg­ben, több száz mértföldnyire távol minden barát­tól, ki segítő karját kinyújthatná, az emberek már régen nem dolgoznak s csak szellemileg küzdenek életökért. A jeget nem köthetik össze, csak egy darabig futnak még összevissza, lámpákkal szalad­nak a nyílás felé, hol maga a hajó is megfojt, túl látszik a jég által. Itt elámulnak s várakoznak. Egyik arczán aggodalom, másikon sötét gondolatok, mindent eltakar a zaj. A szavak nem hallhatók többé, csak a kiáltás érthető. Csónakok, szánkák, Bátrak, élelmi eszköz, fegyver minden készen van azon esetre, ha a hajó megtörik. Készen vannnak-e a megszabadulásra ezen rombolás birodalmában Nem. Mindenki erre gondol, de senki sem hiba benne s senki sem tagadja hangosan annak lehe­tővé. Reszketve , csodálkozva érzik az ellenállást, melyet a hajó, a csekély emberi m­ű tanúsít, foly­tonosan várják, hogy szétreped. De hova emelke­dik még a hajó ? Már­is egy hegytetőn áll ? nem fog-e szétrobbanni? S ismét változik a kép, mindenki fellélegzik m a a­mint változik, minden oly idegenszerű lesz előttünk. Csak néhány perczre volt szükség, hogy a síkból hegylánczok tömege álljon elő, mely, mint­ha Pluto hatalma emelte volna fel, vulkánokkal fedve, mindenüvé kiterjeszti vad zátonyait. A sík hótengerek, a lapos védfalak, a hóval borított dombok, a szelek e fáradságos munkái, mind odaé lettek. Kolozsmegye felirata a megye­rendezés ügyében. Nagyméltóságu magy. kir. belügyminiszter ur. Nagyméltóságodnak a megyék területi ren­dezése tárgyában f. évi augusztus 6-ról 33041 sz. a. hozzánk intézett felhívására, nézeteinket követ­kezőkben bátorkodunk előadni: A megyék területi rendezésének szükége az ország közvéleménye által annyira elismert tény.

Next