Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-10-27 / 244. szám

Viií. 6v(oiyam. 244-dik sfcám. Kolozsvárii, 1874. kedd, október 27. l’f J ) POLITIKAI NAPILAP. .«9 “3. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. KgBsiérre Félérre . . Egy negyedre Egy hónapra 16 ft. - kr. ® ■ — » * . . 1 , 60 . S--------------. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban főtér gr _________ Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször bttsábozott taratotul sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számutatik. Nagy hirdetéseknél kedttzmények. ^ 21 ^ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclámok: hírfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 26. G Ghyczy adótörvényjavaslatai. Ma nyílt meg az országgyűlés én már előttem feladatának egy nagy része, mert Ghyczy beterjesztette adótörvényjavaslatait. Jobb szerettük volna ugyan ezeket előbb leírni és a budgetet is látni, hogy megítélhessük a szükségmértéket, melyet újabb terhekkel kell fedeznünk; de miután ,sic fata tulere®, be kell érnünk azzal a mi van. Qhydy javaslatai általában véve abban különböznek eddigi pénzügyminisztereink javaslataitól, hogy egyfelől, szerves kapcsolatban vannak egymással, másfelől a legaprólékosabb intézkedéseket is felveszik a törvény szövegébe, nem hagyják a rendeletek kevésbé ismert, homályos lapjaira ; harmadszor nagyobb mértékben veszik igénybe az önkormányzati közegek közreműködését, illetőleg is önadóztatás és önbecslés elvét, mint eddigi adótörvényeink. Ezek előnyök, melyeket készégesen ismerük el. Mert a javaslatok szerves kapcsolatából legalább megítélhetjük azok alapeszméjét, rendszerét és az általuk felölelt adóalapok különböző részeinek igénybevételét. Másodszor a törvényeknek részletes intézkedései lehetővé teszik a polgárokra nézve azt, hogy világosan ismerjék az állam iránti tartozásaikat, a végrehajtó közegek hatáskörét, mulasztásaik hátrányait, és így sok visszaélésnek lesz gát vetve. Harmadszor: a központi kormánynak a vármegyei adófelügyelőben teremt ugyan Ghyczy egy újabb közeget, melynek hatáskörét túlságosan is kiterjeszti, mert az ellenőrzésen kiről, a becslés és adótételek javaslatba hozatala is rájuk lesz bízva a föld, báradónál és a kereseti adó két első osztályában , de e mellett a kivetésnél, illetőleg a becslésnél községi és törvényhatósági bizottságokat egyaránt használ mindenik egyenes adónemre, és másfelől a község és törvényhatóság közegeit teljes mértékben veszi igénybe a végrehajtásnál, sőt itt is abba a túlzásba esik, hogy a be nem hajtható adóterhet a község ponto1 adófizetőire rója ki, tehát a község solidaritását csak Muszkaországban divatos szigorral alkalmazza Ezt jegyezhetjük meg Ghyczy adójavaslatainak jellemzésére általában véve. De ez inkább csak a javaslatok irányára, mint alapeszméjére vonatkozik. Vizsgáljuk meg tehát azok alapeszméjét, vagyis azt a szerves kapcsolatot, mely az egyenes adókra vonatkozó különböző javaslatok közt van. Azért beszélek csak az egyenes adókra vonatkozó javaslatokról, mert az ezek mellett beterjesztett borfogyasztási adó vagy a forgalmi adó, mely a személyjegyeket és teherszállítást terheli a mostaninál nagyobb teherrel, egyszerűen csak tehernevelésnek nevezhető és nem tekinthető adóreformnak, mert semmiféle elvi jelentőséggel nem bír. Kétségbe lehetne ugyan vonni gyenge kereskedelmünk mellett a forgalom újabb terhelésének czélszerűségét, sőt e kevés állami haszon mellett a lőrének hajdan Ghyczy által is gúnyolt újabb megadóztatása is csak a legszegényebb polgárok italát terheli; az önhasználatra fogyasztott bor adómentességének megszüntetése is indokolatlan és emellett eredménytelen teher, de (mondom) ez adókról most nem beszélek. Az egyenes adókon Ghyczy azt a változást teszi, hogy 1) a házadó második osztályát 3 alosztályra osztva, községeinkben és kisebb (házbéradó alá nem eső) városainkban emeli az adót és az épületfentartási költségek levonása fejében kevesebb százalékot enged el. Ez egyszerű adófelemelés nem reform. 2) a bányaadót kiveszi a jövedelmi adó kötelékből, elvonja a 7°/0 adózás alól, ezt a terhet csak a vasnál és kőszénnél tartja meg, a többi bányánál 5°/0 kot és a bányatermékek feldolgozására szánt segédműveknél 10%-kot követel. Ez az aranybányászat védelmére, de a bányaipar nagyobb terhére szolgáló új felosztás. A ben van, melyeket az eddigi rendeletekből átvesz, illetőleg kijavít és törvénybe igtat Ghyczy. E határozatok a valódi tiszta jövedelem kitudása végett minden kiadást, sőt terhet (iskolai, közegészségi stb.) levon a nyers bevételből és így — a tehernagyobbodástól eltekintve —rendszer tekintetében határozottan haladásnak mondható. 3. A jövedelmi adóból nemcsak a bányaadó van kiszakítva, hanem a kamatjövedelem és a közkereseti társulatok adója is. De e kialakításon kívül egyéb lényeges változás nem történik; a 10% adó megmarad, csak a tisztajövedelem kinyomozására vannak részletesebb intézkedések (a rendeletekből javítva) a javaslatba felvéve. 4. A jövedelmi adó többi részéhez csatoltatik a személyes kereseti adó és ezek együttvéve képeznek egy törvényt, kereseti adó czím alatt, melynek azon része, mely a jövedelmi adóból van átvéve, a tiszta jövedelemre van fektetve, a személyes kereseti adó osztályai pedig részben a fejadót hordozzák (megnövelve) a családtagokkal együtt, részben egyenes adójuk után fizetnek százalékot. Tehát e tekintetben semmi elvi reform nincs, csak a törvény czime és beosztása változott, mely javult ugyan de az alap változatlan össze nem függő, maradt és e mellett a teher is tetemesen növekedett. íme : rövidre fogva ebből áll Ghyczy adóterve ; kis részben reform, nagy részben adóemelés az. Ennyit egyelőre. Ha Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter szétküldé a lapoknak adójavaslatait. E javaslatok száma kilenc. Egyúttal a miniszter ígéri, hogy a többi adótörvényjavaslatokat (szám szerint hármat) is legközelebb nyilvánosságra fogja hozni. A most szétküldött törvjavaslatok czímei a következők : Törvényjavaslat 1) a házadóról szóló 1868: XXII. t. sz. hatályának meghosszabbításáról és némely rendeletének módosításáról; 2) a bor és húskőkamat és járadék adóról ; 6) a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok üzletadójáról; 6) a vadászatnak és vadászati fegyvereknek adóval megravatásáról; 7) a bányaadóról; 8) a vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról ; 9) a közadók kezeléséről. Mindegyik törvényjavaslathoz részletes indokolás van mellékelve. A felsorolt törvényjavaslatok főbb pontjait korábbi közleményeinkből ismerik olvasóink. — A pénzügyi hivatalnokok fizetésének javítása. Mint a zágrábi lapok jelentik, 1876-tól kezdve a pénzügyi hivatalnokok fizetése lényegesen emeltetni fog. A jövő évre ezen hivatalnokok, kik aránylag sokkal roszabbul vannak fizetve ,mint a többi államtisztviselők, csak drágasági pótlékot kapnak. Hogy e pótlék mennyi lesz ? — azt a lapok még nem tudják. Minthogy a pénzügyi közigazgatás Szent István koronájának minden tartományában közös, lehetetlen, hogy a pénzügyi hivatalnokok fizetését csak Horvátországban emeljék, Magyarországban pedig a régi állapot megmaradjon. Egyúttal megemlítjük, hogy az új horvát ideiglenes polgári perrendtartás 460. §-a szerint az állami tisztviselők fizetését többé nem lehet biróilag lefoglalni. TARCZA: Poniatovszky kalandja. — Elbeszélés az orosz udvari életből. — (Vége.) Ezalatt Osztromszki a két tisztel s még négy legénynyel az őrségről, átment a tágas csöndes parkon azon egyszerű faépületig, hol Katalin nagyherczegnő lakott. A katonák alkalmas pontokon elhelyeztettek, a lengyel és a két tiszt pedig megvonták magait a bejárat közvetlen közelében levő sűrű boltrozatban. Az éjnek mély csöndjét mi sem zavarta, csak 4 hold, mintegy kíváncsian megtudni az elrejtetek szándékát, bukkant elő koronkint, a felhők mögül, s megvilágítá a széles poros szentpétervén szekérutat. Sokáig minden nyugodt volt és dideregve, ételmetlenül burkolta magát köpenyébe Osztromszki. A messze látható utón élesen fürkésző tekintete még a legkissebb élőlényt sem fedezte fel- Bármily feszült figyelemmel hallgatózott, sem Desz sem érinté füleit. »Hamisan lenne értesülve Arsenovics? — m°rmogá boszosan. — Vagy elámított talán?“ Mintegy közvetlen feleletül e kérdésre, léptek lőnek most hallhatók s egy gyors gyalogló özeledett az országútról a palota felé; csakha®ar á tokját is fel lehetett ismerni. A szegényes öltözetről ítélve, valami minlehetett, s minden kétségen kivül helyezée 151- tevést a batyu, melyet a vándorlegények módjára sétán hordott. Egy durva furkós bot egészíté ki a szomorú ensemblet. De a jövevénynek egész magatartásában volt Storni, mi épen nem egyezett össze egy munkás tortokodé é*------t—' viseletével. Könnyed léptekkel, minden habozás nélkül, mintha saját házába menne, irányozó lépteit a bejárat felé. Épen a bokrozathoz érkezett, mely mögött Osztromszki és a két tiszt elrejtve voltak, a hold teljesen megvilágitó hosszú, bozontos szakállól körzött arczát, mely fekete foltok és vonalakkal mintegy szándékosan egészen telerakva volt. Nagy ragyogó szemei, melyeket Katalin fényesen világított ablakaira függesztett, a finom kis száj, a neraesidomu orr épen nem voltak összeegyeztethetők a munkásosztály durva, állatias arczvonásaival — Jadviga fivére szinte ujjongott örömében. Villámgyors mozdulattal vete magát a meglepett jövevényre, egy intésére a többiek is előjöttek rejtekeikből és a hevesen ellentálló férfinek egy pillanat alatt kiragadták kezéből a botot s hátrakötötték kezeit. „Mit akartok velem — mormogá ez, mialatt szemei haragos villámokat szórtak támadóira. — Én szegény munkás vagyok s rokonomat Feodorovna Atanaziát akarom meglátogatni, ki kegyelmes nagyhenzegnőnknél, kit az isten soká tartson, van szolgálatban.“ „Hallgass ficzkó! — mordult rá a tisztek egyike. — Majd megtudjuk mi a valót. Ily csőcseléket nekünk kötelesség elfogni. Előre !“ A megkötözött ismét kezdő erősíteni ártatlanságát s esküdözött minden szentekre, hogy ő nem más, mint a kinek kiadta magát, vezessék csak be egyenesen a nagyherczegnőhez, ki ismeri őt s személyesen megengedte, hogy unokahugát meglátogassa, mit nem tud eléggé meghálálni az áldott jószivü kegyelmes asszonynak. Türelmetlenül lökte végre előre a tiszt, kardlapjával fenyegetve őt. „Nem mondtam hogy fogd be a szádat csavargó! — kiáltott rá mérgesen. — Velünk jösz, s ha sokat ellenkezel, majd észre térít a korbács.“ E szóra a vándorlegény dühösen a tisztnek ugrott, s mindnyájukat boszurával fenyegette, ha nem bocsátják rögtön szabadon. A holsteiniak kik semmi részletesebbet az expeditióról nem tudtak, felingerülve az állítólagos vándorlegény szemtelenségén, nagy kedvet mutattak arra hogy jól végigverjenek rajta, mit kétségkívül meg is tesznek, ha Osztromszki, ki a további ittidőzést nem látszott tanácsosnak tartani, sietésre nem nógatja őket. Hasztalan igyekezett a fogoly most könyörgő hangon kifürkészni, hogy hova viszik s mi czéljuk van vele. Midőn aztán segítségért kezdett kiabálni, egypár ütleg kíséretében bekötötték a száját és némán s gyorsan tartott most a kis csapat a nagyherczeg palotája felé. A szárnyajtók megnyíltak és Osztromszki diadalmasan mutatá be a meglepett társaságnak a fogolyt mint igen gyanús csavargót, kit már több izben láttak bujkálni a parkban. Úgy Woronzov grófnő mint a többi vendégek már tudni látszottak valamit a dologról, mert mindnyájan félreismerhetlen gunynyal s fáradságosan elfojtott nevetéssel tekintettek a különös vendégre. A legfeszültebb várakozással néztek a további fejlemények elébe. „Mi a neved ?“ - kérdé haragosan a nagyherczeg. A fogoly egy pillanatig gondolkozni látszott, aztán alázatosan meghajolt a magas alak s tompán, alig hallhatólag felelt : „Arsenovics Igor.“ „Hova való vagy ?“ „Kazán.“ „Mi a foglalkozásod, és hogy kerültél ide ?“ „Szabólegény vagyok s gyakran meglátogatom unokahugomat, Feodorovna Afanziát, ki Katalin Alexiewna nagyherczegnő ő fensége konyhájában szolgál.“ „Úgy — no jó. De miért jöttél éjjel mint egy tolvaj ? Ki engedte meg neked, hogy ennek idején tégy látogatásokat — de!“ Megránczolt homlokkal tekintett fel a pgo , valószínüleg már türhetlenné vált rá nézve e kínos vallatás. . . . Ne nézz oly haragosan, atyuskám! - nevetett a nagyherczeg. - Felelj inkább. - Mit! Makacskodol ? Mihály, hozd csak ide azt a korbácsot, ez majd megtanítja beszélni.“ . -- - ~-*P A fogoly homlokerei hatalmkasan felduzzadtak s ajkai remegtek a felindulástól. —No beszélj ! — mordult rá Péter, kötésbblépve. — Vagy tolvaj vagy, kit valami gonosz szándék hozott szeretett nem lakába, vgy valami éhenkórász csavargó. Felelj gyorsan, még Mihály nagy jártassággal kezeli a korbácsot s későti bánnád hallgatásodat.“ Minden keményebb kifejezésnél, melylyel a nagyherczeg a megkötözöttet illeté, s különösen midőn „szeretett“ nejéről tett említést, kit ép anynyira gyűlölt, mint ez őt, dörgő kaczaj hallgzott fel a czimborák közt s maga Péter is csak nagy nehezen tudott bizonyos komolyságot megőrizni. E vígjáték hőse azonban korántsem osztozott az általános derült hangulatban. Arcza fekete foltjai alól mind jobban előtűnt a lázas folt, szemei vérben forogtak s határtalan öntehetetlen dühtől villogva tévedeztek egy jelenlevőről a másikra, fogaival mélyen harapott, véresen habzó ajkába s homlokáról nehéz verejtékcsöppek hulltak alá, piszkos arczán mély barázdákat vonva végig. Most a nagyherczeg parancsot adott, hogy vizet s szappant hozzanak, mivel igy a vádlott, vonásait jól megkülönböztetni nem lehet. Mintegy véletlenül hozzányúlt a fogoly szakállához, és oh csoda! — ez kezében maradt. Valódi kaczajvihar zúgott fel a teremben s mindenki előre hangosan örült az eredménynek, melyet viz és szappan voltak előidézendők a csavargó arczán, s ez örömüknek durva, a fogolyra nézve legkevésbé sem hízelgő életekben adtak kifejezést Most ez utóbbi nem állhatta ki tovább s az indulattól egészen elrekedt hangon pár percznyi magánkihallgatást kért a nagyherczegtől. „Ilyen csőcselékkel nem tárgyalok négyszemközt!— válaszolt ez szigorúan. — Ha valami bevallani valód van, tedd itt e tiszteletreméltó társaság előtt és pedig hamar, mert különben gúzsba köttetlek s igen kényelmetlen éjiszállásra lehetsz készen. Álszakállok s a valószinüleg szándékosan bemázolt arcz semmi jóra nem mutatnak. Beszélj — mielőtt elvetettetnélek !“ Országgyűlés. A jelen országgyűlés harmadik és egyutt a utolsó ülésszaka szombaton október 24-én nyílt meg. A képviselőhöz ülésén jelen volt vagy százhetven képviselő, a többiek valószínűleg még szüretelnek vagy megvárják az új bort, mielőbb való is az ország dolgánál. Pedig a jelen ülésszakra sok teendő vár s akik még most is előbbre teszik kötelességük teljesítésénél az édes semmittevést és csak fizetési éveikkel jelentkeznek az országházban, valóban nem érdemlik meg, hogy a választók bizalmával megtiszteltettek. A sajtó minden bizonynyal nem is fog késni adandó alkalmakkor pellengérre állítani ezen urakat a közvélemény előtt, becses neveik nyilvánosságra hozatalával. Visszatérve a képviselőház üléséhez, a viszont íhní» »..velyFH-níjmte a hangulat általán nem épen látszott valami rózsásnak. A minisztérium teljes számban megjelent. A karzaton nagy számú közönség volt. * Az első ülés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: Szeniczey Ödön jegyző olvassa az Iag.