Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-02-14 / 36. szám

HIRHARANG. Kolozsvárit, február 13-án. — A hivatalos lapból Ő Felsége f e. febr. l-én kelt legf. elhatározásával legkegyelm­e­­sebben megengedni méltóztatott, hogy Biró Al­bert nagyszebeni és Gri­ff Károly kolozsvári m. kir pénzügyigazgatók állandó nyugalomba helyez­­tessenek, továbbá Birró Albert pénzügyigazgató­­nak 44 éven túli hű és sikeres szolgálata elisme­­réseitl a miniszteri tanácsosi czimet díjmentesen adományozni s egyúttal megengedni méltóztatott, hogy Gräff Károly pénzügyigazgatónak 42 éven túli szolgálatai közben szerzett érdemeiért a leg­felsőbb megelégedés nyilváníttassék,­­ hogy He­gedűs Ferencz beszterczebányai pénzügyigazgató Nagy-Szebenbe és Nagy Béla beregszászi pénz­ügyigazgató Kolozsvárra áthelyeztessenek. Színházunkra vonatkozólag a­­Fő­városi Lapokéban a következő sorokat olvassuk: „A kolozsvári színház ügye, mint egy tegnap la­punkban is közlött felhívás már hivatalosan je­lente, oda dőlt el, hogy a színházat vállalkozónak adják ki. Sajnos, hogy ez a tény igazat szolgálta­tott aradi tudósítónknak, ki az idény elején azt állítá, hogy az aradi színháznak távolrul sincs oly baja, mint a kolozsvárinak. Akkor ez állítás ellen Mátray Béla úr igen hangos nyilatkozatot írt la­punkba. Kiderült azonban, hogy méltatlankodása nem volt egyéb alaptalan hetykeségnél, melylyel a Valót palástolgatta.* & A „Keletiben lapunk szerkesztőjére vonatkozólag a színházi intendánssággal kapcso­latban egy olyan hírt olvasunk, melynek részleteivel s forrásával meg kell előbb ismerkedjünk, mi­előtt feleletre méltatnék. Azt hisszük Sándor Jó­zsef úr a színházi választmány titkára szíves lesz e kérdésben bővebb felvilágosítást nyújtani, s nem fogja eltűrni, hogy a választmány köpenyege alatt valakivel méltatlanság követtessék el. Azt hisszük, alkalmunk lesz ismét bemutathatni a „Keleti híreinek alaposságát s nemes inten­zióit. #■ A „Keletiben ezeket olvassuk: „K. Papp Miklós úr a végletekig nagy naivitásban s követeli a „Kelet“ szerkesztőjétől néhány apróbb czikkének átvételét.“ — Ezek szerint tehát, ha a „Kelet* szerkesztője elég illegális arra, hogy la­punk szerkesztőjének czikkeit elferdítve, tar­talmukkal homlokegyenest ellenkezőleg mutatja be olvasóinak, s arra kéretik fel, hogy a megtámadott czikket közölje egészen, mert hazugságokat terjeszteni nem tisztességes eljárás, — ez a „Kelet“ szerint nai­v k­í­vá­n­ság! Mi nem bocsátkozunk most a „Kelet“ felfogásának bírálatába, de azt állíthatjuk, hogy ha egy czikk helytelenségét, az abban letett gondolatok gyen­geségét, téves és káros állításait ki akarja valaki mutatni, ezt nem azon az utón lehet elérni, hogy a vitatott czikket nem köztik, hanem épen ellenkezőleg, bemutatják szóról szóra, s nyomban Antiochus Epiphanes oly fényűzést vitt, hogy később Epimanesnek (bolondnak) nevezték. Daphne­­ban egy ünnepélynél használt arany serlegek ára a mi pénzünk szerint 22 millió frtra becsülhető s maga a mulatság 4.478.000 frtba került. Mindezen gazdag országok és tartományok kincsei Róma zsákmányaivá lettek. Kisázsiából és Északafriká­­ból a puha kéjelgésnek csábító eszközei özönlöt­tek a Tiberis mellé. Mindez a korábban egyszerű és harczias Rómát a fényűzés világvárosává vará­zsolta oly mérvben, hogy elkábult a nép, és még inkább vezérei. Caesar, ha utazott, mindig vitt magával szagos fából koczkatalajt és mozaik pad­lózatot, hogy lábával csak műremekre lépjen. Any­­nyira meggyűlt az arany, hogy falra, gerendára, sőt házfedélre is rakták. Nyoszolyák készültek aranyból onyx lábakkal. Az asztalon arany, a konyhában ezüst. A női testnek felszínén különböző mesternők gyako­rolták a munkafelosztást a fejdíszítéstől kezdve le a lábujjakon finomul gondozott piros körmökig. A divat oly finomságba ment, hogy még a gyűrű is alkalmazkodni kényszerült az idényhez. Nyáron könnyű gyűrűt viseltek drága­kővel, mely­nek színszóródása illett a verőfényes évszakhoz Télben pedig nehéz gyűrűt viseltek, melynél a tö­mörség tűnt föl. A császárság korában nemcsak minden ujjra, de ennek minden izére is gyűrűt húztak a fényűzők. Különben az arany gyűrű hor­dása csak szabad embernek volt megengedve (jus aureorum anulorum.) Tetszelgő asszonyok arany pereczekbe szok­ták az emlőket, a felső karokat és az alsó lábszárakat is. Egyébiránt Róma bár­mennyire pompázott is aranyban, ezüstben, erede- Wv­e az imperatorok alatt sem értett ahoz. verik4 át!?en *kett a nemes érczeket nemes mü­­lörön szárma­­ttDt tA teremtő műérzék többnyire­­A­­nafchy fény­űzés neveli nemünk gyöngeségét a hiúságot ezt pedig árnyként kíséri a Lelgés­sel végkép lefegyverez minden hiú embert Ez ké nyavalya, mely egymást botrányozza és a l­itvány­ságot előmozdítja. 3­8 a mtVdDy-Ezen baj Rómán annyira erőt vett holv­nen pirultak isteníteni még a uralkodókat is Az ud­vari költők nagy mestere, Horatius így figyelmez­tet Augusztus jelenlétére: „praesens divus habebi­tur.“ Martialis, midőn Domitián egyik hirdetőfé­nyére czéloz, ezt mondja: edictum domini deiqu nostri. “Nérónak, az isteninek (?)­­diós Neroni templomot emeltek. Caracallát Paulus, Martiana és Modestinus jogászok „divus magnus antoninus" nak nevezgetik. Nemcsak az uralkodónak, hanem testőrsége főparancsnokának (praefektus praetorii is hóditó czimzésekben hízelegtek s még ez­­ imádásban részesült (adorabatur­) tételről tételre c­áfolják. A „Kelet” e helyett fél­re téve minden irodalmi szokás és morált, ferdít, hazugságokat terjeszt, becstelenítő kifejezésekkel él, — de nincsen annyi bátorsága, hogy az incri­­minált czikket bemutassa olvasóinak, mert jól tudja hogy pirulnia kellene. Az ilyen módom lapszerkesztés lehet élelmes de semmiesetre sem tarthat igényt arra, hogy valaki méltányos és igazságosnak is nevezze. E kérdés felett ítél­jen a közvélemény, s kérjük Békéssy urat: vigyük a dolgot választott bíróság elé s ha Békéssy ur­nak adnak igazat, mi Békéssy urat nyilvánosan megkövetjük ! Békésy Károly ur igen illedelmes és irodalmi hangon tartott néhány sorban azt mondja : „Ha K. Papp Miklós legkisebb érzékkel bir a pol­gári becsület iránt (!!!) nemcsak ígéretekkel gyanúsít, hanem be is váltja szavát.“ Legyen nyu­godt Békéssy úr, — lapunk jövő számában ki­kapja a maga részét, — nem azért mintha Bé­­késyvel szemben féltenék polgári becsületünket, hanem egyszerűen azért, mert provocáltattunk reá. Egy kis türelemmel tehát, még több helylyel rendelkezünk. ” A Gegenbauer- féle eddig zártkörben tartott quartette-ek közelebbről a nagy­közönség­nek fognak egy igen élvezetes estét szerezni. Mint biztos forrásból értesülünk, Gegenbauer úr márczius elején a kolozsvári nőegylet javára fog egy ily estélyt a nemz.­színházban rendezni. A közreműködők közül előlegesen megemlítjük Bok­ros Ádámné, dr. Brandtné, Lászlóné és dr. Szőtsné úrasszonyokat, dr. Vályi Gábor egy tm. tanár urat, kikhez még más kitűnő erők is fognak csat­lakozni. Előlegesen is felhívjuk a közönség és a műbarátok figyelmét ez estélyre azon ígérettel, hogy annak idején a megállapított műsorozatot is közölni fogjuk. Lázár Mihály főispán nagy parádék között fogja megtartani installátióját. Mikor az ember az erre vonatkozó programmot olvassa, ön­kéntelenül eszébe jut, hogy annyi pénzzel a­mennyi­be ez a „vak parádé“ kerül, két becsületes szé­kely ifjút ki lehetett volna a külföldi e­gyetemekre küldeni, hogy ott képezzék ki magukat szakembe­rekké. Ez bizonyára sokkal fényesebb, sokkal szebb emléket hagyott volna e nevezetes nap után, s Lázár Mihály főispán is tovább gyönyörködött vol­na a végeredményben, mint igy. A programm, mely­nek élvezetétől nem foszthatjuk meg olvasóinkat, igy szól: Nemes Három- és t. e. Miklósvárszék s a kebelbeli négy, törvényhatósági joggal felruházott vá­rosok főispánja mélt. Lázár Mihály urnak S­­Szt.­­Györgyre a törvényhatóság székhelyére leendő bevo­nulására vonatkozólag megalapított programm: 1) Feb­ruárhó 16-án, reggel 9 órakor rendes lakhelye Dál­­nokról Dálnok, Albis, Al-Csernáton és Márkosfalva községek bandériuma küldöttsége s az ott megjelent széki birtokosoktól kisérve indul főispán ő méltósága, 12 egyenruhás, szürke lovas banderialista fogata kö­rül, a többi azután rendben lovagolnak. 2) Maksa köz­ségében a felállított díszkapunál délelőtt fél 10 óra­kor, Bereczk, Sósmező, K.-Vásárhely és a kézdi-széki községek küldöttségei, birtokosai, bandériumai, a cath­­licus, református és román lelkészek nevében — fo­gadja s üdvözli kanonok és háromszéki főesperes m. Bálinth Károly ur. 3) A S. Szt.-Györgyre térő rétyi útnál az orbai-széki bandérium, küldöttségek és bir­tokosság nevében üdvözli Csia Albert. 4) A szépmezői „Labor“-hidnál Sepsi­szék, Feketeügy és Olt melléki községei, küldöttsége, bandériumai nevében üdvözli Thúry György. 5) Az Epres hegynél S.-Szt.-Györgyre térő útnál Erdővidék lakosai nevében üdvözli délelőtt 11 órakor Bartha János. 6) S.-Szt.-György város végén felállított diszkapunál ,S. Sz.-György város közönsége nevében üdvözli délelőtt­­19 12 órakor Daczó János, polgármester s S.-Szt-György, Illyefalva bandériumai, fogatai a sepsi-szt.-györgyi határig mennek elő. 7) A városi ipartársulatok lobogóikkal a városház előtt ket­tős sorban foglalnak helyet. 8) A helvéthitti tanoda ifjúsága a városház és boltok előtti téren foglalnak állást, a leány-főiskola növendékei a „Bazár“ előtt az egyes osztályok lobogóival. 9) A megyeház lépcsőze­­ténél 24 fehérbe öltözött kis leány koszorút nyújt át ő méltóságának s közülök, vagy a nevelőnők közül egyik, üdvözlő beszédet tart. 10) Ezután a fogatok, banderisták a nagy piaczról szép rendben szétoszla­nak. Ezek megtörténte után egy negyed órai szünet, melynek leteltével következnek alábbi rendben a tes­tületek tisztelgései: a) A megye tiszti kara s a meg­jelent birtokosok nevében az alispán, b) a catholicus clerus nevében kanonok m. Bálint Károly ur, c) a 34. m. kir. honvédzászlóalj tisztikara, a ra. kir. mén­telep, a megjelent vidéki katona­tisztek nevében hon­véd alezredes Tuzson János ur üdvözli ő méltóságát, d) Ezután tiszteleg a s.-szent-györgyi és kézdi vásár­helyi kir. törvényszék testületileg. e) A helvéthittt lel­készek, tanítók nevében esperes Színi János ur üd­vözlő-beszédet tart. Ezután tiszteleg a négy törvény­­hatósági joggal felruházott kebelbeli városok küldött­sége és tisztikara, g) A román lelkészek nevében es­peres Bellai János és Spiride Damian lelkészek, h) a helvéthitű tanoda, felső leánynépiskola, a gazdasá­gi reáliskola tanári kara nevében igazgató-tanár Vaj­na Sándor üdvözli e méltóságát, i) Ezután tiszteleg­nek a m. kir. adóhivatal, a pénzügyi és csendőri kö­zegek. k) A közjegyzői testület nevében szónokol Boér Zsigmond. Ezek megtörténte után a közgyűlésben az eskületétel és székfoglalás történik meg. Egyéb tárgy nem lesz. Délután 3 órakor a vendégszerető főispán e méltósá­ga által 800 személyre rendezett ebéd veszi kezde­tét a székház és városház nagy­termeiben s más az e czélra kijelölt helyiségekben, melyek az előre ki­osztott meghivó­ jegyekben kijelölve vannak, miért ke­retnek a meghívottak a kijelölt helyeken megjelenni s jegyeiket a rendezőknek átadni. Jegyzet: A menet és szónoklatok tartama alatt a jelenlevők kéretnek lövegeiket fentartani, a szónokló urak pedig minél rö­­videbb beszédeket tartsanak. A fogadások alatt és menetközben ágyúval vagy puskával lőni nem szabad, nehogy a fogatok vagy a diszkiséret lovai megbokro­sodjanak s a közönség egyes tagjai veszélynek legye­nek kitéve. A sepsi-szent-györgyi diszkapuhoz meg­érkezés 6 ágyu-lövéssel fog jeleztetni, az onnani el­indulás 3 lövéssel. A városi zene a honvédszobor kö­rül foglal helyet s főispán urnak a tanácsházhoz meg­érkeztekor a Rákóczy-indulót fogja játszani addig, mig a székházhoz érkezik , a mikor a zenével fel­hagy. Estve 6 órakor fáklyásmenet lesz a megye és város által rendezve 400 fáklyával és zenekisérettel, szónokolni fog Horváth Ignátz volt honvéd ezredes. A város kivilágittatik s az ünnepélyt tűzjáték zárja be. Sepsi-Szent-György 1875. február 1-én. A rend fentarthatása érdekéből kiadta a rendezőség. #■ Kapcsolatban e programmal im­e közöljük a főispán ünnepélyes körlevelét is, mely igy szól: „Nemes Három- és t. e. Mildósvárszékek s a kebelbeli négy törvényhatósági joggal felruházott vá­rosokhoz. Székelyek, kedves honfitársaim! Ő cs. és ap. királyi Felsége — felelős magyar belügyminisz­tériumának felterjesztése folytán — méltóztatott ne­mes Három- és t. e. Miklósvárszékek főispánjává is kegyelmesen kinevezni. Mielőtt e fontos és terhes kö­telmekkel kapcsolatos állásomat elfoglalnám, egy őszin­te hazafi szózatot van szerencsém önökhöz intézni. Szülőföldem e szép Háromszék, itt laktak őseim, e vidékhez voltak csatolva vágyaim és ifjú korom em­lékein vészterhes események korrajzai vonulván át, azok mindannyian Háromszék népének múltjával ösz­­szeforrva állanak, mert életem czéljául tűztem ki, hogy igénytelen szellemi tehetségemet, anyagi erőmet e nép közügyeinek áldozztam fel s mégis vajmi gyakran kel­le keserűen tapasztalnom, hogy találkoztak némelyek, kik legönzéstelenebb törekvéseimet, hazafias buzgal­mamat a rágalom és gyanúsítás falánkjaival akarták megmérgezni. De hála a gondviselésnek, eljött az idő, hogy vállvetve bizalom, egyetértéssel munkálhatunk a köz édesanya hazánk s törvényhatóságunk fölvirágzá­sára. Jelszavam leend: a törvények tiszteletben tartá­sa, a hivatalos kötelmeknek igazságos, pontos teljesí­tése, a nép érdekeinek ildomos tapintatos védelme minden irányban. Nem c­élom önöknek előlegesen hangzatos ígéreteket tenni, szóljanak jövőben a tények, és ha fáradalmimat alkotmányos kormányunk elisme­rése és önök méltánylata koszorúzandja, jutalmazva leszek. Barátaimat megtartani, ellenségeimet megnyer­ni, becsülésüket kiérdemelni akarom. A szék kormány­zatát folyó hó 26-án átvettem, az esküt február 16- ára összehívtam rendkívüli képviselő-gyűlésben fogom letenni. Isten velünk ! Sepsi Szent-György 1875 janu­ár 27-én. Lázár Mihály főispán. — Odry, mint író is, siet meghódíta­ni a Parnaszszust. Alig hogy megjelent tőle egy vidéki lapban egy rajz a szinészeti életből, egyik képes lapunkban pedig egy elbeszélés: már­is két kötetre nyit előfizetést, 2 írttal, diszkötés­­ben 3 írt 50 krral. Regény, humoreszk, vígjáték és népszínmű lesznek benne. — Meghívás közgyűlésre. A kolozsvári dalkör f. é. február hó 14-én vasárnap d. u. 3 órakor tartja meg a városház nagy termében ez évi rendes közgyűlését, melyre a dalkör tagjai tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1.) Elnöki megnyitó beszéd. 2.) A mult évi közgyű­lési jegyzőkönyvnek felolvasása és hitelesítése. 3.) Titkári jelentés az 1874. év eredményéről. 4.) Pénztárnoki jelentés. 5.) Kiküldött bizottság je­lentése az 1873. évi pénztár vizsgálatról; ennek következtében pénztárnok felmentése. 6.) Az 1874. évi pénztár vizsgálatra egy három tagú bizottság kiküldése. 7.) Tisztujitás. 8.) Az alapszabályok módosítása. 9.) Beterjesztett indítványok tárgyalá­sa. Kolozsvárit 1875. február hó 13-án. Bergay József titkár. — Bécs febr. 11. A birodalomi tanács kép­viselőházának mai ülésében felolvastatott a mi­niszterelnök levele, melyben a ház felszólittatik a delegatio megválasztására. — Egy óriási csődper Szegeden. A volt szegedi hitel és zálogintézet megkárosodott bete­vőinek ügye végbefejezéséhez közeleg, s már csak egy pár tanú kihallgatása van hátra. A több száz évre menő előadvány május hóban elkészül. Az eddigi tanuk mind az igazgató és a tanácsosok bűnössége mellett nyilatkoztak, ben pedig 400 lakosból csak 250 maradt. 1871-ben Komban 40 ember éhen halt, és 30 család kiván­dorolt. A visszamaradt alak nem volt elég testi erejük halottjaikat eltemetni. Nagyrészét kútba utalták, s kevés földdel bekaparták, minek foly­tán a levegő a legromlottabb gőzökkel telve volt. Még a folyó medrében is emberi koponyák és csontok úszkáltak. Damghamban, Teherántól keletre, mely hely távirdaállomással bír, a családok száma 1000-ről 200-ra olvadt. Ugyanazon időben Teheránban he­tenként 200 ember halt meg éhen, de a kormány nem látott semmit, mert látni nem akart. A Tűr­het Haidarii, Perzsia egyik legnépesebb s legter­mékenyebb kerületében, a lakosság 20,000 lélekkel fogyott meg, s bele fog egy század kerülni, mig mindazon veszteségek helyre pótoltatnak. A seliz­­wari kerület 24,000, a niszhapuri közel 20,000 lelket vesztett,hamadani 50,000-ről 25,000-re apadt és Kirmanschachban 15,000 emberen felül vesztett el. Bellew egész utazásán keresztül egy gyerme­ket sem látott, — azok mind elvesztek. Sehol sem hallott zenét, tánczot s éneket, csak gyászt, halált és nyomort. Az utak mentében síroknál egyéb alig volt látható, melyeket részben a vadállatok kikapartak, s a hullát felfalták, mint az itt-ott hevert csontok és ruhafélék tanúsították. Az után folytonosan a legnyomorultabb kinézésű emberekkel találkozott, a­nélkül, hogy rajtuk se­gíthetett volna. Mert midőn egyszer kenyeret osz­tatott ki közöttük, a legborzasztóbb viaskodás tá­madt szeme láttára, mely alatt a nyújtott élelmi­szer nagy része tönkre ment. E borzasztó nyomor csak Karrindban — már a török határ mellett, érte véget. Chorassanban 120,000-re s az egész országban alig teszik keve­sebbre egy félmilliónál az éhen haltak számát. K. L. Az utolsó éhség Perzsiában. Mily arányokat ölt az Ínség néhány rosz ter­mésű év következtében egy ázsiai civilisátióval és kormányzattal bíró országban, arra nézve ér­dekes adatokat találunk dr. Bellew jelentésében, ki szemtanúja volt az általa leirottaknak. Részle­­letes és hiteles adatokat e viszonyokról sohsem fogunk szerezhetni, úgymond, de az a kevés is, a­mit megtudhatunk, eléggé jellemzi a perzsa nép szánandó helyzetét. Alig hogy Bellew és többi angol útitársai Afghanistánt elhagyták s Perzsia földére léptek, már­is észrevették elője­leit a már három éve dühöngő éhhalálnak. A hely­ségekben, merre juttokat vették,a házak nagy része üre­sen állott, míg egy része , már egészen romba él itt. Az eleven zö­ld színű fákban gazdag vidék, szőlőhegyek és gyümölcsfaültetvények, szembeszö­kő ellentétben állottak a bent uralgó nyomorral. Az útonállók napról-napra szaporodtak, és a tur­­kománok is felhasználták a kedvező alkalmat s az általuk megszokott fosztogatást és rablást na­gyobb mértékben űzni kezdték. A meschbedi ke­rület közel 20,000 lakost vesztett, kik magukat nagyrészt minden ellen­állás nélkül hagyták chi­­vai és buhharai rabszolgavásárra hurczoltatni. Per­zsia kormánya mit sem tett nyomoruk enyhítésére, míg rabszolgaságukban legalább elegendő táplálé­kot nyerni reméltek. Időnként oly nagy számmal hagyta magát a lakosság összefogdostatni, hogy a kormány kény­te­­lenitve látta magát Meschheds kapuit bezáratni, s a népet a városból való eltávozástól eltiltani. 1872-ben Mahiabadban 18 családból csak 4, Ghibli­Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS. NYILTTÉR.*) Jelzálog-WMillet a birodalom bármely részében, t­e­le­k­­könyvezett földbirtokra — da­czára a jelenlegi zilált pénzviszonyok­nak — JOOO írttól a legmagasabb ösz­­szegig a legelőnyösebb módozat mellett tör­lesztésre gyorsan eszközöl a kat. eng. általános ipar és kereskedelmi ügynöki iroda Kolozsvárit, Óvár, bástya-utcza 6. szám. (Értekezhetni posta utján vagy szemé­lyesen naponta d. u. 1-től 4-ig.) Minden betegnek erőt és egészséget nyújt gyógyszer és költség nélkül a kitűnő Revalesciere du Barry Londonból. Az igen jeles Revalescérie du Barry minden beteg­séget, mely a medicinának ellentáll meggyógyít, u. m. gyo­mor, ideg, mell, tüdő, máj, mirigy, nyakhártya, légzési hé­­rag és vesebajokat, gümő és aszkort, asztmát, köhögést emészthetlenséget, dugulást, hasmenést, álmatlanságot, gyen­geséget, aranyért, vízkórt, lázt, szédülést, vértolulást, fül -­zúgást, rosszullétet, hányást a terhesség alatt, diabetest, mélakórt, elsoványodást, csuzt, köszvényt tápkórt. — Kivo­nat 76,000 tanúsítványból oly felgyógyulásokról, melyek a gyógyászatnak ellentállottak. 68,471 sz. bizonyitv. Prunetto, okt. 26. 1869. T. uram. Biztosíthatom önt, hogy mióta a csodála­tos du Barry Revalescierrel élek, az­az két év óta, nem érzem 84 éves életkorom terhét és nehézségeit. Lábaim megkönnyültek, lázerem oly jó, hogy szemüveg nem kell, s gyomrom erős, mintha 30 éves volnék, szóval megifjonva érzem magam. Prédikálok, gyóntatok, betegeket látogatok, útra gyalog megyek, s emlékező tehetségemet üdültnek ér­­­zem. Kérem önt jelen soraimat nyilvánossá tenni, a mint önnek tetszik. Castelli Péter abbéé­i prunettói plébános (Londovi kerület.) 78,705 sz. bizonyitv. Bécs, Praterstasse Május 22. 1871. Köszönettel tartozom önnek azon eredményért, me­lyet kitűnő Revalesciéréje reám gyakorolt. Sokat szenved­tem gyomorgörcsben, köhögésben, vérhasban, melyektől most mind ment vagyok. Gros­zm­ann L. Táplálóbb lévén mint a hus, a Revalesdiére felnőttek és gyermekeknek 60-szeros árát megtakarittatja gyógyes é­rekben.Bádo­gszelenczékben fél fontos 1.50, 1 fonto* 2.59, 2 fontos 4. 60, 6 font 10 frt, 12 fus, 20 frt, 24 m­«, 86 Ért Revaleselére kétszeraü­ltek szelenczékben 12 1. 60*41.60 Revaleselére chokoládée por- és tábla alakban 12 csészére 1.60, 24 csészére 2.60, 48 csészére 4.60, porban 120 csészé­­re 10 frt, 288 csészére 20 frt, 676 csészére 36 frt. — Kapható: Barry du Barry és társánál Bécs, Walliselgau:«1­8. sz. s általa minden város gyógytárában. Maga a rakt­ár is bármely vidékre küld utalvány vagy utánvét ellenébe­n■­ Kapható továbbá: Kolonsvártt: Binder gyógyszerészü !. Pesten: Török, Prágái­an :Filisth J. Brünnben. Eder F., De­b­­reczenben: Mihálovics István gyógyszerésznél, Dara-Föl­d­­várt: Nadhera Pálnál, Károlyváros: Brilli F.-nél Kanissa • Lovak Károlynál, Maros-Vásárhelyt: Fogarasi Dömöt­rnél, Pozsonyban: Pisztori Felixnél, Székes-Fehérvárott:Dieba­,­la Györgynél, Vágujh­elyen: Gonleguer Ignácsnál, Varaedon: dr. Halter A.-nál, Agráiuban: Irgalmasok gyógy*serti­á­­ban * E rovatban megjelenő czikkekért sémim felelőséget nem vállal el, szerkesztőségünk­ et serli.

Next