Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-02-23 / 43. szám

Próbaválasztás. Mint lapunk múlt számában már közöltük, K. Jósika Lajos ő excája felhívása folytán e hó 21-én délelőtt a catholikus egyházmegye tagjai gyűlést tartottak a végett, hogy a küszöbön álló plébánosválasztással szemben - a közmegállapo­dás kinyomozása ötletéből - egy próba­választást csináljanak. Összesen 102 tagja vett részt az egyházme­gyének e gyűlésben s a próbaválasztás megtör­tént Az eredmény a következő lett: Ágoston Ká­rolyra esett 66 szavazat, Vészeli Károlyra 40, György Istvánra 21, dr. Éltes Károlyra 18, Ko­vács Ferenczre 17, Wéber Albertre 7, Müdller Edé­re 6, Kardos Ignáczra 6, Kolosi Antalra 6, Szabó Jánosra 3, Beke Antalra 2, Pakó Jánosra 1, Hor­váth Károlyra 1, Bálint Jánosra 1. Miután e választás nélkülözött minden rend­szerességet, s voltak olyan szavazójegyek, melye­ken három név, másokan kettő adatott be, innét van az, hogy 102 tag szinte 200 szavazatot adott be. A­mint látszik tehát e próbából, a hírek bi­zalma Ágoston, Veszeli és György István körül csoportosult. Hogy a döntő választásnál kié lesz a dicsőség,­­ a plébánosi széket szép jövedelmé­vel (mintegy 8000 forint évenként) ki foglalja el, azt e pillanatban még sejteni sem lehet. Mondanunk sem kell, hogy a korteskedés in­nét sem maradhatott el. Ki ki vitte a maga ízlése szerint való plébánosjelölt érdekeit. Hogy tulaj­­donképen miféle practicus oldala van az ilyen próbaválasztásoknak? azt megvaljuk, nem értjük. Egyébiránt e kérdést nem kívánjuk szellőztetni. A közvélemény lassanként eligazodik s meg fogja kapni a maga emberét. Mi csak azt óhajtjuk, hogy a kolozsvári plebánusi székbe olyan férfiút nyerjünk, ki a kor ninvonalán álljon s emelkedett gondol­kodásmóddal vezesse híveit. Lapunkban eddig nem adtunk tért semmiféle korteskedési kísérlet­nek, s ezután is ez ösvényen maradunk. Külföldi vegyes hírek. — Az orosz czárnó már jó ideje San Re­­naban tartózkodik egészségi tekintetből, s a lehe­tő legkitűnőbb egészségnek örvend. Hanem úgy is él, mint az „ezeregyés" herczegnője. Külföldi tartózkodására harminc­három millió frankot szánt. Környezetében van a többi közt Botkin orvos is, a­ki egy comilium alkalmával, midőn a csűrné gazdagon ékített bársonybundában fogadta a híres külföldi orvosokat, a testi szervezet tüzetes meg­vizsgálása végett kérte ő felségét, hogy vetkezzék le. A c­árné megtagadta, de a czár Botkin párt­ját foga, s nem tudta elfojtani csodálkozását, hogy miért nem találkozott eddig egyetlen orvos sem, a­ki hasonló kívánsággal állt volna elő. Csak ezen czélra készített lenruhán keresztül, azután meg­vizsgálta Botkin a felséges asszony mellét és mell­kasát. A czár ez idő óta Botkint annak szabódása ellenére az udvarnál tartotta, így lett Botkin az orosz czárné udvari orvosa évenkinti 100,000 ru­bel fizetéssel. — A majmok, mint munkások. Egy cey­loni lap levelezője azt írja, hogy Malaccában kó­kuszdió szedésére használják a nagyobb faju maj­mokat. Atsinból nagy csapatokban szállíttatnak s bérbe adatnak. Pórászra kötve felbocsátják őket a fára, a­hol ritka ügyességgel válogatják ki a leg­jobb diókat, s nyikákolásban, ugrándozásban kitörő örömet okoz nekik, ha egyet-egyet fáradságos rán­­gatás után a földre dobhatnak. — Új találmány. Olaszországban számos kísérlet után végre sikerült feltalálni az állati anyagok kővé változtatásának titkát. A szerencsét feltaláló Gorini orvos. A petrificatio azt eredmé­nyezi, hogy állati vagy emberi testrészek felhasz­nálhatók iparczélokra. Állati vagy emberi vesékből, úgy velőböt stb. a legszebb dohánytartókat, apró csecse­becséket készítik, melyeknek simasága ve­télkedik a márványéval és színjátéka túl tesz a legszebb és legtarkább mozaik művön. Gorininak van egy pompás sétapálczája, melyet gomb helyett egy petrificált emberi szem diszít. E szem ép oly kemény és áttetsző, mint a kristály. A faltaláló, ki titkát elárulni nem hajlandó, megbízást kapott Mazzini holttestének petrifikálására. Nemzeti színház. Szombaton, febr 20-án „Lear királyt" Shakespere tragoediája. Cassiussal* bátran fel le­het ma kiáltani: Hát ez jobb volt a többinél! Színházunknak ma igazán innepe volt, s csak azt sajnáljuk, hogy miért nem tíz annyian vettek ben­ne részt, mint a­mekkora közönség ma megjelent. A­kik végig nézték az előadást, azok bátran el­mondhatják, hogy végig is élvezték azt. Italában a színpadon és közönség között szerencsés, emel­kedett hangulat volt. A szereplők nagy része nem csak a közönségnek játszott kötelességből, de ön­maguknak csináltak élvezetet, s bizonyos művé­szi étvágygyal fogyasztották az elődást felvonás­ról felvonásra. * A czímszerepben E. Kovács Gyula a szó szo­ros értelmében remekelt,­­ soha szebben a ko­lozsvári színpadon Lear szerepét nem láttam elő­adva. Gondos, művészi alakítás volt elejétől végig. Meglátszott minden szaván, minden mozdulatán, hogy a­mit beszél, cselekszik, az öntudatosan van mondva és cselekedve. Egész hév, egész erővel haladt jelenetről-jelenetre, magasan kiemelkedve társai közül, mint fő alak. Midőn Gonerilt megát­kozza, midőn Regan arra biztatja, hogy csak tér­jen vissza testvéréhez, a vihar alatti nagy je­lenet, s midőn visszaemlékezik Cordeliára, egyen­ként olyan fénypontok voltak, melyekkel a néző lelke egésszen megtelt, s önkéntelenül tapsra buzdult. A mai előadás egyedül fel­érte az egész téli repertoárt, s ebben a fő­rész E. Kovácsot illette. A közönség nyílt jelene­tek alatt, (tagadhatatlanul az előadás hatásának rovására) többször megtapsolta s megéljenezte Kovácsot, felvonások után pedig tizenötször hívták ki. Tapsolt és éljenzett mindenki, — még­pedig meggyőződésből, ingyenjegyek és claguö­­rök nélkül. Tüntetett az egész közönség kedven­­cze mellett, a­nélkül, hogy e tüntetés mestersége­sen provocáltatott volna. Szívünkből örvendünk a Kovács Gyula mai diadalán, mely valóban hervad­hatatlan babérszálat tűzött művészi koszorújába. sír A többi szereplők közül leginkább kitűntek Kovács mellett Boér Emma, kinek Cordelia legjobb ábrázolásai közé tartozik, s úgy látszott, ma még kiváló szerencsés, hangulata is emelte a sikert. Egyébiránt Boér Emma asszony valahányszor súlyt fektet s gonddal kiván játszani, mindig ki tudja ér­demelni a tapsokat. Felfogása szerencsés, hangja, alakja megnyerők, s így valóban csak akarnia kell, hogy a közönség mindig kedvenczei között em­legesse. * Földényi Bélának a bohócz nehéz szerepe jutott. Örömmel láttuk, hogy e kényes csomó megoldásához jó számítással , erővel fog hozzá. Voltak igen szépen sikerült jelenetei, — de he­lyenként kizökkent a jó kerékvágásból, s a bohócz, kinek mindig csak metsző gúny, sarcalmus és iróniával kell hogy Leart ébresztgesse, majd hogy önérzet és tettre buzdítsa s végre fájdalmát kedé­lyes bolondságaival szelídítse, — helyenként el­kezdett érzelmes­kedni, a szív meleg hangján beszélni. Ez nézetem szerint, nem helyes fel­fogás. A bolondnak az a nagy privilégiuma volt mindig, — hogy szivét nem kellett ajkáig emelnie, nem könnyei, nem rokonszenvének kül­ső jelei, hanem darabos, meztelen igazságai­val törhetett czélja felé. Átalában véve azonban Földényinek mai aza**picsóval igen meg lehetett a közönség elégedve, s örvendeni fogunk, ha ha­ladása útjait jövőre még gyakrabban jelezhetjük. * Az előadás egyik legjobb ábrázolásai közé tartozott a Szentgyörgyi Kentje is. Rokonszenves alak mindvégig, jóizűen tölti be szerepét egészen,­­ a néző örömmel veszi megjelenését, mert mint­egy előre meg van győződve, hogy a Szentgyörgyi ke­zében nem vész el az alak körvonalaiból semmi sem. Játéka hatását némely helyen a Kassai példátlan rész­játéka s a botrányig menő helytelen felfogása csorbí­totta. Mi Kassait a maga helyén nagyon szeretjük, sőt szerepkörének némely alakjait művészi kivitelűek­­nek ismerjük el ; de azért kérjük az igazgatósá­got, ne adjon a Kassai kezébe komoly szerepet. Az ő egyénisége nem való ahoz, rontja a kifejlett hangulatot, boszantja játszó társát és a közönsé­get is. Egyszer a híres Mátéfi pártfogása alá vett egy Nagy Demeter nevű diákot, a­ki minden áron színész akart lenni. A sok rimánkodásra adtak neki valami Kerner-féle vitézi darabban egy sze­repet, melyben vagy 10 sor jámbus is előfordult. Nagy Demeter megtanulta a szerepét, mint a mi­atyánkat, de azért az este a közönség előtt úgy esett ki, hogy a legkomolyabb jelenet alatt ka­­czagni kezdettek. Mátéfi roppant dühös volt. Mi­kor aztán a szeme elé került, így szóllott hozzá: „úgy a kend szájába is a jámbus, mint a disznó orrán a karpereczi" 2. Jónás: az elnökség által rendezett társas vacsora szom­bat este (febr. 20.) tartatott meg a városi vigadó termében. Maga az eszme, mely ilyen végered­ményt tud felmutatni, mellőzve annak jótékony hatását, nem szorul dicséretre. Csak nemes női szivben fogamzik meg , mely nem szűnik meg a jóért és szépért dobogni, s ha nehézségekre ta­lál, a biztos siker reményében erős akarattal küzd, tesz és végre c­élt ér. A csinosan díszített terem, melynek legszebb ékességei Kolozsvár több rendű és rangú hölgyeinek legszebbjeiből rögtönzött pin­­czérnők voltak, 8 órakor már készen fogadhatá az érkező vendégeket Boldog volt az, ki korán ér­kezett, mert később már alig lehete helyet talál­ni, s kétszeresen boldog, ki korán kezdheté meg vacsoráját, mert annak több ideje és alkalma volt élvezettel költeni el ez ünnepélyre szánt pén­zét. A mulatság fokozott kedélylyel folyt; a finom étkek, jó borok, pezsgő, eze­k­ne­k feltűnő ol­csósága, a veres fehér , catlan-szövetből ké­szült costumebe öltözött és csinos elsassi fej­kötővel diszitett szép pinczérnők figyelmes felszol­gálása, a felügyelő és fizető pinczérnök (kék-fehér csikós costume) szeretetreméltó mosolya, mely­­lyel a kétpiezula ajándékot is fogadta, s az egész szép tarka barkaság, mind olyan tényezők voltak, melyek a kedélyt emelkedetté s ez estét feledhe­tetlenné tevék. Fél tizenkettő tájban az asztalok kihordattak, s a szép sereg Salamon János zené­je mellett tánczra kerekedett, mely tartott éjfél­ után két óráig. A jövedelem, mely a legszebb re­ményekre jogosít, még nincsen tudatva; annak idejében arról is tudósítjuk t. olvasóinkat, — most csak hallomás után jegyezzük fel, hogy a bevétel meghaladja az 1000 frtot, melyből leg­alább 800 frt. tiszta jövedelmet remélnek. — A kolozsvári m. k. tud. egyetemen a bábászati tanfolyamra a beiratkozások f. évi már­­czius hó­l­sején kezdődnek. A pesti lapok — Gyulai Pál boszú­­ságára — egyhangúlag siettek üdvözölni Jókait. Ez ötvenéves jubileum alkalmával még ellenségei is tisztelettel emlékeznek meg felőle. Gyulairól az a hír terjedt el, hogy kirándulást készült tenni a vi­dékre, de lemaradt a vasútról, s igy tanúja kellett legyen annak, hogy Jókait, azt a rosz regényírót, Pesten pártkülönbség nélkül éltetik. Ez iszonyú napja lehetett „Romhányi" szerzőjének !­gr Az „Ellenőriből vesszuk át a kö­vetkező Rav­rUrov +- JÁUR! Mór koszorús Írónk ma ünnepelte születésének 60-ik évfordulóját, s ez alkalomból a tisztelet számos nyilatkozatában ré­szesült. A terézvárosi polgári kör küldöttségileg is kifejezést adott az érzelmeknek, melyekben annyi sok ezren osztoznak. E küldöttség tagjai voltak : dr. Apaticzky, dr. Morsányi, ifj. Ludvig János, Molnár Bacchmann, Kohn, Seemann és Schimmel A nyilvános ünnepeltetések ma este kezdődtek a nemzeti színházban, s holnap délben a „Hungáriá­ban" rendezendő díszebéddel végződnek. A nem­zeti színházban választékos közönség jelent meg „Könyves Kálmán" előadására. Teljes zenekar, Richter vezénylete alatt, játszotta el Lisztnek a „N­iminia-ra írt átiratát, melyet a közönség zajo­­san megtapsolt. Jókai és neje a földszint egyik há­­tulsó páholyában foglaltak helyet, de az első fel­vonás után Jókainak a színpadon is meg kellett jelenni a felzúdult tapsviharra. A közönség elé Szigligeti vezette kezében nemzeti szalagos babér­­koszorúval, s midőn a tapsok és éljenzések elnyu­godtak, igy szólt: „Fogadd a nemzeti színház ne­vében e koszorut. Törd meg hallgatásodat s ör­vendeztess meg mielőbb uj színművet." Újra taps és éljen zúgott föl, több perczig tartó. — Azt est további tapsaiból a szereplők közül a Feleki-pár­­nak (mint Kálmán király és Imogen) és Nagy Im­rének (Álmos) jutott legtöbb osztályrész. — Elő­adás után Jókait, stáczió-utczai lakásán, a nemze­ti dalkör serenáddal tisztelte meg Jókai Mórhoz a mai nap (19-én) folytán nagy számmal érkeztek az üdvözlő levelek, táviratok és küldöttségek úgy a fővárosból, mint az ország minden részéből. Reg­geli 9 órakor a tudom, és műegyetemi olvasókör küldöttsége tisztelgett, élén Fenyvessy Ferencz­­czel a kör elnökével, ki az ünnepeltet a kör ne­vében üdvözlő; később a „Hon“ szerkesztőségének személyzete tisztelgett, utána Apaticzky orvos ír. vezetése alatt a terézvárosi olvasókör küldöttsége. A táviratok közül egyik, mely Újvidékről jött, s Jókai regényeinek czímeiből van szerkesztve, kö­vetkezőleg hangzik: „A szellemi magyar nábob­­nak, ki épen akkor üli örömünnepét, mikor a ma­gyar belátja, hogy már sem nábob, sem ember a ki mindent tud. Ha idegeneskedni látszottunk ed­dig egész az északi pólusig, az csak cordon volt az uralkodó párt azon politikai pestise ellen, mely az orvost is meg szokta lépni. Vedd őszinte üd­vözletünket annak jeléül, hogy ezen cordon nem terjed ki az irodalomra, mely jobban tudja meg­becsülni az enyim­, tied, övét. (Aláírva) Újvidéki szerb tisztelőid nevében. Kosztics Lázár, Jovano­­vics János, Hadzics Antal." A lakoma, mely hol­nap d. u. 2 órakor tartotik a „Hungária" díszter­mében, igen fényesnek ígérkezik, ma délig már 200 körül járt az aláírók száma, köztök Liszt, Toldy, az írói és művészi kör tagjai, Tisza Kálmán, s jobb és baloldalról félszázat megközelítő száma a képviselőknek, a főváros több tisztviselői, élükön Státb főpolgármesterrel, ki a főváros közönségének üdvözlő iratát nyújtja át. , D * TMint lapunk olvasói már értesültek 1 „­ László curiai tanács elnök meghalt a a Szászló te­temei a kirá lyhágón inneni részekbe ,génre szállíttattak. A boldogult hülttete­­mm a vasárnapi vonattal érkeztek Kolozsvárra. ■ ^ ° a ^gbeli román értelmiség meg­jelent végtisztességet tenni azon férfi emlékének, kiben a románok egyik legnépszerűbb honfitársukat gyászolják. A családi gyászjelentés igy szól- Báró Papp Helén született Olteanu, a maga fiai és leányai Aranka férj. Jarka Lászlóné, Helén, Aurél, Gyula és Alexandrina, sógorai és sógornői Popp Ábrahám, Anna, Veron és Erzsébeth, vala­mint anyja Olteanu Anna, szül. Popp Májor, nagy­bátyja Popp Major János, fivére Olteanu Szilárd, nővé­rei Olteanu Amália férj. Filipu Györgyné, Ol­teanu Anna, férj. Vinter Sándor Miklósné és ezek gyermekei nevében fájdalomtól dúlt kebellel tu­datja, hogy felejthetlen házastársi, illetőleg atya, fivér, ip. vő és­­sógor Báró Papp László m. kir. curiai tanácselnök Budapesten, a Il­od oszt. vaskoronarend vitéze, valóságos b. t. tanácsos, az érd. román nép­művelési társulat elnöke, stb. több napi nehéz betegség után a teremtő kezeibe adá lelkét 1876. febr. 17-én estve 8 órakor, élete 66- dik, igen boldog házassága 26-ik évében. A gyász­­tisztelet a g. kath egyház szertartása szerint fo­lyó év febr. 20-án, d. u. 3 órakor fog molnár-ut­­czai 8 sz. a. szálláson megtartatni. A megboldo­gult földi maradványai Szász-Régenbe — Erdély­ben — fognak szállíttatni, hol a családi sírbolt­ban lesznek örök nyugalomra elhelyezendők. Buda­pesten, 1875. febr. 18-án. Béke hamvaira­ áldott legyen emléke! — Azon t. honfiakat kik a székely-egy­let részére aláírásokat gyűjteni felkérve voltak, az ügy haladhatása érdekében van szerencsém teljes tisztelettel felhivni, hogy azon aláírási iveket, me­lyeken már van aláirás, az alálirt helyre mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Budapesten, 1875. febr. hó 18-án Hajós János, választm. elnök. — Dicséretre méltó intézkedést jegyez fel a .Honti Trefort miniszterről. A brassói ma­gyarság s vele együtt több előrelátó hazafi már régóta sürgeti, hogy a brassói tetemes számú ma­gyarság számára magyar népiskolák alapittassanak, miután nemcsak a létező ném­at Triób­u-­­ i...a l­auti gymnazuimok is határozottan nemzetel­lenes irányban vannak vezetve. Trefort a mult hó­ban Buzogány Áron miniszteri titkárt leküldte ez ügyben Brassóba, ki ott a belvárosban két s a magyarok által lakott külvárosban egy telket vá­sárolt meg állami népiskolák számára s intézke­dett arról is, hogy ezen új iskolákat már szep­temberben meg lehessen nyitni. A nemzetiség ügye ezen igen fontos ponton ez által biztosítva van, annyival inkább, mert a szomszéd Hétfaluban, mely­nek derék székely lakosságát a szászok már évti­zedek óta kínozzák, szintén állíttatott fel a mi­niszter egy állami népiskolát. Trefort ezen intéz­kedését teljesen méltányoljuk s ugyanezen okból óhajtjuk, miszerint sikerüljön neki még az ős­szel Turócz-Szent-Mártonban is megnyitni a tervezett, de a szűk látkörű pénzügyi bizottság által tör­­lött állami gymnáziumot. HÍRHARANG: Kolozsvárit, február 22-én Pestről a következő sürgönyt kap­tuk szombaton este: A Jókai Mór tiszteletére tartott banquetten Tisza László a királyhágón in­neni ellenzék s az összes erdélyi részek magyar­ságának nevében poharat emelt Jókaira. E sürgö­nyünk arról is értesít, hogy a most folyó tárgya­lások biztatók, a király ő felségét vasárnapra vár­ták Pestre. Jókai Mórnak 60 éves jubileumát Ko­lozsvárit számos magánkörben ünnepelték meg ba­rátai, párthívei, tisztelői. Szívből kivánta minden­ki, hogy a nemzet koszorús írójának ép kedélyét, munkakedvét, s örök ifjúságát tartsa meg az i­­­ten még egy félszázadig legalább olyan egészség társágában, a­minőt csak ő maga óhajthat.­­ Minorich Károly, mint az önkéntes tűzoltók főparancsnoka leköszönt, miután mint vá­rosi főkapitány különben is e­lvan teendőivel hal­mozva. E hó 28-án közgyűlés lesz, s ez alkalom­mal új főparancsnokot fognak választani, mint hal­luk, legtöbben Kőszegvári Gyula urat óhajtják meg­nyerni. Mi csak örvendeni tudnánk a Kőszegvári ur megnyerésén. Benne van alég erély arra, hogy az egyletet összetartsa, s a rendre, kellő óvatos­ság de mégis elegendő szigorral felügyeljen. -­- A kolozsvári leányárvaház javára Közönség köréből.*) Tekintetes szerkesztő ur. Becses lapja f. hó 16-ki számában következő sorok jelentek meg: Az egyetemi ifjúság egy ré­sze Békéssy Károly úr vezérlete alatt a „Gálya­­rab" előadatása alkalmával tüntetni fog.“ A f. hó 20-ki számban a szerkesztő úr „Még egy szó az utolsó szóra" ezeket írja: „A demon­­stratioban állítólag részt vett az egyetemi ifjúság is. Egyszerűen tudomásul veszem, stb. Az egyetemi ifjúság az itt idézettekben fog­laltakat tárgyalás alá vévén febr. 21. tartott köz­­gyűlésében, jegyzőkönyvi határozatával utasított min­ket, alálírt képviselőit, annak kijelentésére, hogy határozottan visszautasítja azt­­a vádat, mintha Mátrai úr mellett, mint testület, vagy csak az egye­temi ifjúság egy része is Békéssy úr vagy bárki más pressiója, — vezetése alatt tüntetett volna, mert az ifjúság jellemére — becsületére homályt vetni nem akarva, ilyesmit soha sem tett és soha sem is fog tenni. Kijelentjük továbbá azt is, hogy febr. 16-án az ifjúságnak a színházban megjelent része a tün­tetésben, minden idegen befolyástól menten, saját jószántából, az illető egyéniség érdemeinek mél­tánylásából vett részt. Ez alkalommal tiltakozunk azon feltevés el­len is, mintha az ifjúság bármely politikai irány­zat mozgalmaiban is résztvenni szándékoznék vagy szándékozott volna. Kérjük uraságodat, az ifjúság e nyilatkoza­tát az igazság érdekében közrebocsátani. Az egyetemi ifjúság febr. 21. tartott gyűlé­sének megbízásából. Schilling Lajos, id. elnök. Jancsó Benedek, h. jegyző. *)E rovatban megjelent­ czikkekért csupán a Sajtóha­tóság irányában vállal felelősséget a sz­erk kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő It. PAPP MIKLÓS:«

Next