Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-02-23 / 43. szám
Próbaválasztás. Mint lapunk múlt számában már közöltük, K. Jósika Lajos ő excája felhívása folytán e hó 21-én délelőtt a catholikus egyházmegye tagjai gyűlést tartottak a végett, hogy a küszöbön álló plébánosválasztással szemben - a közmegállapodás kinyomozása ötletéből - egy próbaválasztást csináljanak. Összesen 102 tagja vett részt az egyházmegyének e gyűlésben s a próbaválasztás megtörtént Az eredmény a következő lett: Ágoston Károlyra esett 66 szavazat, Vészeli Károlyra 40, György Istvánra 21, dr. Éltes Károlyra 18, Kovács Ferenczre 17, Wéber Albertre 7, Müdller Edére 6, Kardos Ignáczra 6, Kolosi Antalra 6, Szabó Jánosra 3, Beke Antalra 2, Pakó Jánosra 1, Horváth Károlyra 1, Bálint Jánosra 1. Miután e választás nélkülözött minden rendszerességet, s voltak olyan szavazójegyek, melyeken három név, másokan kettő adatott be, innét van az, hogy 102 tag szinte 200 szavazatot adott be. Amint látszik tehát e próbából, a hírek bizalma Ágoston, Veszeli és György István körül csoportosult. Hogy a döntő választásnál kié lesz a dicsőség, a plébánosi széket szép jövedelmével (mintegy 8000 forint évenként) ki foglalja el, azt e pillanatban még sejteni sem lehet. Mondanunk sem kell, hogy a korteskedés innét sem maradhatott el. Ki ki vitte a maga ízlése szerint való plébánosjelölt érdekeit. Hogy tulajdonképen miféle practicus oldala van az ilyen próbaválasztásoknak? azt megvaljuk, nem értjük. Egyébiránt e kérdést nem kívánjuk szellőztetni. A közvélemény lassanként eligazodik s meg fogja kapni a maga emberét. Mi csak azt óhajtjuk, hogy a kolozsvári plebánusi székbe olyan férfiút nyerjünk, ki a kor ninvonalán álljon s emelkedett gondolkodásmóddal vezesse híveit. Lapunkban eddig nem adtunk tért semmiféle korteskedési kísérletnek, s ezután is ez ösvényen maradunk. Külföldi vegyes hírek. — Az orosz czárnó már jó ideje San Renaban tartózkodik egészségi tekintetből, s a lehető legkitűnőbb egészségnek örvend. Hanem úgy is él, mint az „ezeregyés" herczegnője. Külföldi tartózkodására harminchárom millió frankot szánt. Környezetében van a többi közt Botkin orvos is, aki egy comilium alkalmával, midőn a csűrné gazdagon ékített bársonybundában fogadta a híres külföldi orvosokat, a testi szervezet tüzetes megvizsgálása végett kérte ő felségét, hogy vetkezzék le. A cárné megtagadta, de a czár Botkin pártját foga, s nem tudta elfojtani csodálkozását, hogy miért nem találkozott eddig egyetlen orvos sem, aki hasonló kívánsággal állt volna elő. Csak ezen czélra készített lenruhán keresztül, azután megvizsgálta Botkin a felséges asszony mellét és mellkasát. A czár ez idő óta Botkint annak szabódása ellenére az udvarnál tartotta, így lett Botkin az orosz czárné udvari orvosa évenkinti 100,000 rubel fizetéssel. — A majmok, mint munkások. Egy ceyloni lap levelezője azt írja, hogy Malaccában kókuszdió szedésére használják a nagyobb faju majmokat. Atsinból nagy csapatokban szállíttatnak s bérbe adatnak. Pórászra kötve felbocsátják őket a fára, ahol ritka ügyességgel válogatják ki a legjobb diókat, s nyikákolásban, ugrándozásban kitörő örömet okoz nekik, ha egyet-egyet fáradságos rángatás után a földre dobhatnak. — Új találmány. Olaszországban számos kísérlet után végre sikerült feltalálni az állati anyagok kővé változtatásának titkát. A szerencsét feltaláló Gorini orvos. A petrificatio azt eredményezi, hogy állati vagy emberi testrészek felhasználhatók iparczélokra. Állati vagy emberi vesékből, úgy velőböt stb. a legszebb dohánytartókat, apró csecsebecséket készítik, melyeknek simasága vetélkedik a márványéval és színjátéka túl tesz a legszebb és legtarkább mozaik művön. Gorininak van egy pompás sétapálczája, melyet gomb helyett egy petrificált emberi szem diszít. E szem ép oly kemény és áttetsző, mint a kristály. A faltaláló, ki titkát elárulni nem hajlandó, megbízást kapott Mazzini holttestének petrifikálására. Nemzeti színház. Szombaton, febr 20-án „Lear királyt" Shakespere tragoediája. Cassiussal* bátran fel lehet ma kiáltani: Hát ez jobb volt a többinél! Színházunknak ma igazán innepe volt, s csak azt sajnáljuk, hogy miért nem tíz annyian vettek benne részt, mint amekkora közönség ma megjelent. Akik végig nézték az előadást, azok bátran elmondhatják, hogy végig is élvezték azt. Italában a színpadon és közönség között szerencsés, emelkedett hangulat volt. A szereplők nagy része nem csak a közönségnek játszott kötelességből, de önmaguknak csináltak élvezetet, s bizonyos művészi étvágygyal fogyasztották az elődást felvonásról felvonásra. * A czímszerepben E. Kovács Gyula a szó szoros értelmében remekelt, soha szebben a kolozsvári színpadon Lear szerepét nem láttam előadva. Gondos, művészi alakítás volt elejétől végig. Meglátszott minden szaván, minden mozdulatán, hogy amit beszél, cselekszik, az öntudatosan van mondva és cselekedve. Egész hév, egész erővel haladt jelenetről-jelenetre, magasan kiemelkedve társai közül, mint fő alak. Midőn Gonerilt megátkozza, midőn Regan arra biztatja, hogy csak térjen vissza testvéréhez, a vihar alatti nagy jelenet, s midőn visszaemlékezik Cordeliára, egyenként olyan fénypontok voltak, melyekkel a néző lelke egésszen megtelt, s önkéntelenül tapsra buzdult. A mai előadás egyedül felérte az egész téli repertoárt, s ebben a főrész E. Kovácsot illette. A közönség nyílt jelenetek alatt, (tagadhatatlanul az előadás hatásának rovására) többször megtapsolta s megéljenezte Kovácsot, felvonások után pedig tizenötször hívták ki. Tapsolt és éljenzett mindenki, — mégpedig meggyőződésből, ingyenjegyek és claguörök nélkül. Tüntetett az egész közönség kedvencze mellett, anélkül, hogy e tüntetés mesterségesen provocáltatott volna. Szívünkből örvendünk a Kovács Gyula mai diadalán, mely valóban hervadhatatlan babérszálat tűzött művészi koszorújába. sír A többi szereplők közül leginkább kitűntek Kovács mellett Boér Emma, kinek Cordelia legjobb ábrázolásai közé tartozik, s úgy látszott, ma még kiváló szerencsés, hangulata is emelte a sikert. Egyébiránt Boér Emma asszony valahányszor súlyt fektet s gonddal kiván játszani, mindig ki tudja érdemelni a tapsokat. Felfogása szerencsés, hangja, alakja megnyerők, s így valóban csak akarnia kell, hogy a közönség mindig kedvenczei között emlegesse. * Földényi Bélának a bohócz nehéz szerepe jutott. Örömmel láttuk, hogy e kényes csomó megoldásához jó számítással , erővel fog hozzá. Voltak igen szépen sikerült jelenetei, — de helyenként kizökkent a jó kerékvágásból, s a bohócz, kinek mindig csak metsző gúny, sarcalmus és iróniával kell hogy Leart ébresztgesse, majd hogy önérzet és tettre buzdítsa s végre fájdalmát kedélyes bolondságaival szelídítse, — helyenként elkezdett érzelmeskedni, a szív meleg hangján beszélni. Ez nézetem szerint, nem helyes felfogás. A bolondnak az a nagy privilégiuma volt mindig, — hogy szivét nem kellett ajkáig emelnie, nem könnyei, nem rokonszenvének külső jelei, hanem darabos, meztelen igazságaival törhetett czélja felé. Átalában véve azonban Földényinek mai aza**picsóval igen meg lehetett a közönség elégedve, s örvendeni fogunk, ha haladása útjait jövőre még gyakrabban jelezhetjük. * Az előadás egyik legjobb ábrázolásai közé tartozott a Szentgyörgyi Kentje is. Rokonszenves alak mindvégig, jóizűen tölti be szerepét egészen, a néző örömmel veszi megjelenését, mert mintegy előre meg van győződve, hogy a Szentgyörgyi kezében nem vész el az alak körvonalaiból semmi sem. Játéka hatását némely helyen a Kassai példátlan részjátéka s a botrányig menő helytelen felfogása csorbította. Mi Kassait a maga helyén nagyon szeretjük, sőt szerepkörének némely alakjait művészi kivitelűeknek ismerjük el ; de azért kérjük az igazgatóságot, ne adjon a Kassai kezébe komoly szerepet. Az ő egyénisége nem való ahoz, rontja a kifejlett hangulatot, boszantja játszó társát és a közönséget is. Egyszer a híres Mátéfi pártfogása alá vett egy Nagy Demeter nevű diákot, aki minden áron színész akart lenni. A sok rimánkodásra adtak neki valami Kerner-féle vitézi darabban egy szerepet, melyben vagy 10 sor jámbus is előfordult. Nagy Demeter megtanulta a szerepét, mint a miatyánkat, de azért az este a közönség előtt úgy esett ki, hogy a legkomolyabb jelenet alatt kaczagni kezdettek. Mátéfi roppant dühös volt. Mikor aztán a szeme elé került, így szóllott hozzá: „úgy a kend szájába is a jámbus, mint a disznó orrán a karpereczi" 2. Jónás: az elnökség által rendezett társas vacsora szombat este (febr. 20.) tartatott meg a városi vigadó termében. Maga az eszme, mely ilyen végeredményt tud felmutatni, mellőzve annak jótékony hatását, nem szorul dicséretre. Csak nemes női szivben fogamzik meg , mely nem szűnik meg a jóért és szépért dobogni, s ha nehézségekre talál, a biztos siker reményében erős akarattal küzd, tesz és végre célt ér. A csinosan díszített terem, melynek legszebb ékességei Kolozsvár több rendű és rangú hölgyeinek legszebbjeiből rögtönzött pinczérnők voltak, 8 órakor már készen fogadhatá az érkező vendégeket Boldog volt az, ki korán érkezett, mert később már alig lehete helyet találni, s kétszeresen boldog, ki korán kezdheté meg vacsoráját, mert annak több ideje és alkalma volt élvezettel költeni el ez ünnepélyre szánt pénzét. A mulatság fokozott kedélylyel folyt; a finom étkek, jó borok, pezsgő, ezeknek feltűnő olcsósága, a veres fehér , catlan-szövetből készült costumebe öltözött és csinos elsassi fejkötővel diszitett szép pinczérnők figyelmes felszolgálása, a felügyelő és fizető pinczérnök (kék-fehér csikós costume) szeretetreméltó mosolya, melylyel a kétpiezula ajándékot is fogadta, s az egész szép tarka barkaság, mind olyan tényezők voltak, melyek a kedélyt emelkedetté s ez estét feledhetetlenné tevék. Fél tizenkettő tájban az asztalok kihordattak, s a szép sereg Salamon János zenéje mellett tánczra kerekedett, mely tartott éjfél után két óráig. A jövedelem, mely a legszebb reményekre jogosít, még nincsen tudatva; annak idejében arról is tudósítjuk t. olvasóinkat, — most csak hallomás után jegyezzük fel, hogy a bevétel meghaladja az 1000 frtot, melyből legalább 800 frt. tiszta jövedelmet remélnek. — A kolozsvári m. k. tud. egyetemen a bábászati tanfolyamra a beiratkozások f. évi márczius hólsején kezdődnek. A pesti lapok — Gyulai Pál boszúságára — egyhangúlag siettek üdvözölni Jókait. Ez ötvenéves jubileum alkalmával még ellenségei is tisztelettel emlékeznek meg felőle. Gyulairól az a hír terjedt el, hogy kirándulást készült tenni a vidékre, de lemaradt a vasútról, s igy tanúja kellett legyen annak, hogy Jókait, azt a rosz regényírót, Pesten pártkülönbség nélkül éltetik. Ez iszonyú napja lehetett „Romhányi" szerzőjének !gr Az „Ellenőriből vesszuk át a következő RavrUrov +- JÁUR! Mór koszorús Írónk ma ünnepelte születésének 60-ik évfordulóját, s ez alkalomból a tisztelet számos nyilatkozatában részesült. A terézvárosi polgári kör küldöttségileg is kifejezést adott az érzelmeknek, melyekben annyi sok ezren osztoznak. E küldöttség tagjai voltak : dr. Apaticzky, dr. Morsányi, ifj. Ludvig János, Molnár Bacchmann, Kohn, Seemann és Schimmel A nyilvános ünnepeltetések ma este kezdődtek a nemzeti színházban, s holnap délben a „Hungáriában" rendezendő díszebéddel végződnek. A nemzeti színházban választékos közönség jelent meg „Könyves Kálmán" előadására. Teljes zenekar, Richter vezénylete alatt, játszotta el Lisztnek a „Niminia-ra írt átiratát, melyet a közönség zajosan megtapsolt. Jókai és neje a földszint egyik hátulsó páholyában foglaltak helyet, de az első felvonás után Jókainak a színpadon is meg kellett jelenni a felzúdult tapsviharra. A közönség elé Szigligeti vezette kezében nemzeti szalagos babérkoszorúval, s midőn a tapsok és éljenzések elnyugodtak, igy szólt: „Fogadd a nemzeti színház nevében e koszorut. Törd meg hallgatásodat s örvendeztess meg mielőbb uj színművet." Újra taps és éljen zúgott föl, több perczig tartó. — Azt est további tapsaiból a szereplők közül a Feleki-párnak (mint Kálmán király és Imogen) és Nagy Imrének (Álmos) jutott legtöbb osztályrész. — Előadás után Jókait, stáczió-utczai lakásán, a nemzeti dalkör serenáddal tisztelte meg Jókai Mórhoz a mai nap (19-én) folytán nagy számmal érkeztek az üdvözlő levelek, táviratok és küldöttségek úgy a fővárosból, mint az ország minden részéből. Reggeli 9 órakor a tudom, és műegyetemi olvasókör küldöttsége tisztelgett, élén Fenyvessy Ferenczczel a kör elnökével, ki az ünnepeltet a kör nevében üdvözlő; később a „Hon“ szerkesztőségének személyzete tisztelgett, utána Apaticzky orvos ír. vezetése alatt a terézvárosi olvasókör küldöttsége. A táviratok közül egyik, mely Újvidékről jött, s Jókai regényeinek czímeiből van szerkesztve, következőleg hangzik: „A szellemi magyar nábobnak, ki épen akkor üli örömünnepét, mikor a magyar belátja, hogy már sem nábob, sem ember a ki mindent tud. Ha idegeneskedni látszottunk eddig egész az északi pólusig, az csak cordon volt az uralkodó párt azon politikai pestise ellen, mely az orvost is meg szokta lépni. Vedd őszinte üdvözletünket annak jeléül, hogy ezen cordon nem terjed ki az irodalomra, mely jobban tudja megbecsülni az enyim, tied, övét. (Aláírva) Újvidéki szerb tisztelőid nevében. Kosztics Lázár, Jovanovics János, Hadzics Antal." A lakoma, mely holnap d. u. 2 órakor tartotik a „Hungária" dísztermében, igen fényesnek ígérkezik, ma délig már 200 körül járt az aláírók száma, köztök Liszt, Toldy, az írói és művészi kör tagjai, Tisza Kálmán, s jobb és baloldalról félszázat megközelítő száma a képviselőknek, a főváros több tisztviselői, élükön Státb főpolgármesterrel, ki a főváros közönségének üdvözlő iratát nyújtja át. , D * TMint lapunk olvasói már értesültek 1 „ László curiai tanács elnök meghalt a a Szászló tetemei a kirá lyhágón inneni részekbe ,génre szállíttattak. A boldogult hülttetemm a vasárnapi vonattal érkeztek Kolozsvárra. ■ ^ ° a ^gbeli román értelmiség megjelent végtisztességet tenni azon férfi emlékének, kiben a románok egyik legnépszerűbb honfitársukat gyászolják. A családi gyászjelentés igy szól- Báró Papp Helén született Olteanu, a maga fiai és leányai Aranka férj. Jarka Lászlóné, Helén, Aurél, Gyula és Alexandrina, sógorai és sógornői Popp Ábrahám, Anna, Veron és Erzsébeth, valamint anyja Olteanu Anna, szül. Popp Májor, nagybátyja Popp Major János, fivére Olteanu Szilárd, nővérei Olteanu Amália férj. Filipu Györgyné, Olteanu Anna, férj. Vinter Sándor Miklósné és ezek gyermekei nevében fájdalomtól dúlt kebellel tudatja, hogy felejthetlen házastársi, illetőleg atya, fivér, ip. vő éssógor Báró Papp László m. kir. curiai tanácselnök Budapesten, a Ilod oszt. vaskoronarend vitéze, valóságos b. t. tanácsos, az érd. román népművelési társulat elnöke, stb. több napi nehéz betegség után a teremtő kezeibe adá lelkét 1876. febr. 17-én estve 8 órakor, élete 66- dik, igen boldog házassága 26-ik évében. A gyásztisztelet a g. kath egyház szertartása szerint folyó év febr. 20-án, d. u. 3 órakor fog molnár-utczai 8 sz. a. szálláson megtartatni. A megboldogult földi maradványai Szász-Régenbe — Erdélyben — fognak szállíttatni, hol a családi sírboltban lesznek örök nyugalomra elhelyezendők. Budapesten, 1875. febr. 18-án. Béke hamvaira áldott legyen emléke! — Azon t. honfiakat kik a székely-egylet részére aláírásokat gyűjteni felkérve voltak, az ügy haladhatása érdekében van szerencsém teljes tisztelettel felhivni, hogy azon aláírási iveket, melyeken már van aláirás, az alálirt helyre mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Budapesten, 1875. febr. hó 18-án Hajós János, választm. elnök. — Dicséretre méltó intézkedést jegyez fel a .Honti Trefort miniszterről. A brassói magyarság s vele együtt több előrelátó hazafi már régóta sürgeti, hogy a brassói tetemes számú magyarság számára magyar népiskolák alapittassanak, miután nemcsak a létező némat Trióbu- i...a lauti gymnazuimok is határozottan nemzetellenes irányban vannak vezetve. Trefort a mult hóban Buzogány Áron miniszteri titkárt leküldte ez ügyben Brassóba, ki ott a belvárosban két s a magyarok által lakott külvárosban egy telket vásárolt meg állami népiskolák számára s intézkedett arról is, hogy ezen új iskolákat már szeptemberben meg lehessen nyitni. A nemzetiség ügye ezen igen fontos ponton ez által biztosítva van, annyival inkább, mert a szomszéd Hétfaluban, melynek derék székely lakosságát a szászok már évtizedek óta kínozzák, szintén állíttatott fel a miniszter egy állami népiskolát. Trefort ezen intézkedését teljesen méltányoljuk s ugyanezen okból óhajtjuk, miszerint sikerüljön neki még az ősszel Turócz-Szent-Mártonban is megnyitni a tervezett, de a szűk látkörű pénzügyi bizottság által törlött állami gymnáziumot. HÍRHARANG: Kolozsvárit, február 22-én Pestről a következő sürgönyt kaptuk szombaton este: A Jókai Mór tiszteletére tartott banquetten Tisza László a királyhágón inneni ellenzék s az összes erdélyi részek magyarságának nevében poharat emelt Jókaira. E sürgönyünk arról is értesít, hogy a most folyó tárgyalások biztatók, a király ő felségét vasárnapra várták Pestre. Jókai Mórnak 60 éves jubileumát Kolozsvárit számos magánkörben ünnepelték meg barátai, párthívei, tisztelői. Szívből kivánta mindenki, hogy a nemzet koszorús írójának ép kedélyét, munkakedvét, s örök ifjúságát tartsa meg az iten még egy félszázadig legalább olyan egészség társágában, aminőt csak ő maga óhajthat. Minorich Károly, mint az önkéntes tűzoltók főparancsnoka leköszönt, miután mint városi főkapitány különben is elvan teendőivel halmozva. E hó 28-án közgyűlés lesz, s ez alkalommal új főparancsnokot fognak választani, mint halluk, legtöbben Kőszegvári Gyula urat óhajtják megnyerni. Mi csak örvendeni tudnánk a Kőszegvári ur megnyerésén. Benne van alég erély arra, hogy az egyletet összetartsa, s a rendre, kellő óvatosság de mégis elegendő szigorral felügyeljen. -- A kolozsvári leányárvaház javára Közönség köréből.*) Tekintetes szerkesztő ur. Becses lapja f. hó 16-ki számában következő sorok jelentek meg: Az egyetemi ifjúság egy része Békéssy Károly úr vezérlete alatt a „Gályarab" előadatása alkalmával tüntetni fog.“ A f. hó 20-ki számban a szerkesztő úr „Még egy szó az utolsó szóra" ezeket írja: „A demonstratioban állítólag részt vett az egyetemi ifjúság is. Egyszerűen tudomásul veszem, stb. Az egyetemi ifjúság az itt idézettekben foglaltakat tárgyalás alá vévén febr. 21. tartott közgyűlésében, jegyzőkönyvi határozatával utasított minket, alálírt képviselőit, annak kijelentésére, hogy határozottan visszautasítja azta vádat, mintha Mátrai úr mellett, mint testület, vagy csak az egyetemi ifjúság egy része is Békéssy úr vagy bárki más pressiója, — vezetése alatt tüntetett volna, mert az ifjúság jellemére — becsületére homályt vetni nem akarva, ilyesmit soha sem tett és soha sem is fog tenni. Kijelentjük továbbá azt is, hogy febr. 16-án az ifjúságnak a színházban megjelent része a tüntetésben, minden idegen befolyástól menten, saját jószántából, az illető egyéniség érdemeinek méltánylásából vett részt. Ez alkalommal tiltakozunk azon feltevés ellen is, mintha az ifjúság bármely politikai irányzat mozgalmaiban is résztvenni szándékoznék vagy szándékozott volna. Kérjük uraságodat, az ifjúság e nyilatkozatát az igazság érdekében közrebocsátani. Az egyetemi ifjúság febr. 21. tartott gyűlésének megbízásából. Schilling Lajos, id. elnök. Jancsó Benedek, h. jegyző. *)E rovatban megjelent czikkekért csupán a Sajtóhatóság irányában vállal felelősséget a szerk kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő It. PAPP MIKLÓS:«