Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-01-16 / 12. szám

IX. ('violvani. n. )?. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre . Félévre . . Egy negyedre Egy hónapra 16 ft. — 8 * - 4 ,1 „ GO t!n kr. régi 12-dik szára Kolozsvárit, szombat, 1875. január 16. POLITIKAI NAPILAP. ^ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdák a u. Ivi adóhivatal . A lyceumi nyomda „ központi irodájában“-ban, főtér gr. LT, Teleki Domokos-ház. gj ^ HIRDETÉSI DIJAK: ^ ■ÍJ A* NYILTTER Ötször hasábozott garaondi sor ára, vagy annak területe 6 kr. soronként, van annak helye 25 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Reclámok: Nagy hirdetéseknél kedvezmények. hírfüzérbe soronként 1 frt.0 ru KOLOZSVÁR. JANUÁR 15. A nemzeti színház elnöke és választmánya. Minden morális testület, mely ügyét teljhatalmú választmány kezébe teszi le, elsősorban arra törekszik, hogy e választmány olyan férfiakból álljon, kik a szőnyegre kerülő ügyek iránt meleg érdeklődéssel viseeltetnek, azokat tanulmányozzák s általában annak folyó ügyeivel lépést tudnak tartani. A kolozsvári nemzeti színház évek hosszú sora óta gr. Mikó Imre ő excája elnöklete alatt olyan választmányt birt, melynek felerésze vagy soha sem jelent meg, vagy olyan kevés érdeklődést mutatott, mintha nem egy nemzeti intézet nagyfontosságú ügyéről, hanem a chinai birodalom dolgairól volna szó. A választmány maga igen tiszteletreméltó derék férfiakból áll , kik a társadalmi vagy üzleti világban tekintélyes állásnak örvendenek, de nem hisszük, hogy többen ne tették volna már önmaguknak azt a kérdést: mit keresek én itt, ahol olyan kérdésekről van szó, melyeket én nem értek, nem volt stúdiumom tárgya soha, sőt még a színházba sem szoktam járni. A sajtó évek hosszú során keresztül sürgette, hogy a választmány szereztessék újból, váljék meg azon tagjaitól, kik más tém lehetnek hivatottak, más tér és ügyeknek szentelik idejöket, s itt a legjobb akaratuk mellett sem tehetnek egyebet, mint hogy szavazatukkal tájékozatlanul csatlakozzanak vagy egy vagy más nézethez. Sürgette a sajtó, hogy lépjen ki a választmány régi pókhálós coburnusából, vegyen fel kebelébe új elemeket, kik a nemzeti színház ügyét szeretik, tanulmányozzák, s a gyűlések iránt érdeklődnek, s tért tudnak nyitni olyan reformeszméknek, melyek végre és valahára azon színvonalra emeljék intézetünket, melynek ugyan hirében áll, de valóságban messze van tőle sok tekintetben. E sorok írója gr. Mikó Imre e excjában a magánembert, a közügyeink iránt érdeklődő hazafit őszintén tisztelte és tiszteli ma is, de nem tudja elnyomni a feletti csodálkozását, hogy ő exelleniiája évek óta úgyszólva csak névleges elnöke kívánt lenni a választmánynak, s annyira nem érdekli színházunk sorsa, hogy ebben az évtizedben talán kétszer sem volt színházunkban, s a nyári színkört soha egyetlen előadás alatt sem tekinti meg. Mi épen gróf Mikó Imren ő exellentiájában keressük a nemzeti színház legbuzgóbb apostolát, s tőle várjuk, hogy a jó példával elől járjon s buzdítsa azon osztályt (ha lehet e kifejezést használó’), mely lassanként elmaradozik az intézet pártfogói sorából, s hiába játszik Magyarország legnagyobb művésznője színpadunkon, páholyait üresen hagyja. A választmány úgy, ahogy ma van szervezve, nem képes feladatának pontosan, lelkiismeretesen megfelelni. Íme, ma január 15-ke van, s még nem lehet tudni: mi lesz színházunk sorsa a jövőben? A választmány gyűlését egyik hétről a másikra halasztja, az idő telik, s a végeredmény egy csomó zavar, egy csomó ember bizonytalanságban tartása ; pedig igen sokan vannak e várakozók között olyanok is, kik nem tudják hogy a saison végén hol fognak kenyeret szerezhetni. Hogy a színház maga rendesen nagyon drágán szokta megfizetni a késedelmet, arról a múlt nagyon fényes adatokat mutathat fel. Ismételve felszólítjuk tehát a közügy érdekében gróf Mikó ő excáját, hasson tekintélyével és befolyásával oda, hogy a választmánynak azon tagjai, kik részint betegség, részint másnemű elfoglaltságuk miatt nem jelenhetnek meg, adják be lemondásukat, s adjanak helyet munkaképes embereknek, kikkel a gyűléseket a maga idejében lehet megtartani. K. Papp Miklós: Budapest jan. 13-án. A képviselőház pénzügyi bizottságának ma délben ismét igen érdekes ülése volt. A bizottság a fedezet módjainak megvitatását folytató s szóltak : Simonyi Ernő, Somssich Pál, Ghyczy miniszniszter, Muzslay és Horn Ede. Simonyi és Horn megtagadják az adóemelést. E helyett az utóbbi a közvetett adók osztrák és magyar jövedelmének a két állam lakosságának aránya szerinti megosztását ajánlja. Muzslay a legvégsőbb szükség esetén nem ellenzi az adóemelést. Szólásra még föl van jegyezve Zsedényi. Érdekes jelenet történt Somssich Pál és Ghyczy miniszter között, és pedig a következő: Somssich Pál: Előadja, hogy az adó súlyos s nem osztozik azon nézetben, hogy az ország az újabb adóemelést könnyedén elbírná. Megszavazandónak tartja azonban, ha a kormány ennek fejében, egész biztonsággal, az államháztartás egyensúlyának helyreállítását ígéri. Sajnálja, hogy ez eddig nem jelentetett ki; úgy látszik, a pénzügyniszter habozik. Ghyczy pénzügyminiszter: Az egyensúly végleges helyreállítása sok tényezőtől függ, így a kereskedelmi s vámszövetség, stb. revisiójához hoszszabb tárgyalások kiválhatnak. Azért nem mondott ezen s ehez hasonló ügyekre vonatkozólag határozott számokat. Mindez ügyek (így a bankkérdésnek is) sikeres megoldása nagyban hozzá fog járulni az államháztartás viszonyainak javításához, az adóképesség emeléséhez. S egyről határozott felelősséget vállal. A kormány teljesíteni fogja kötelességét mind a kereskedelmi szerződés mind a bankkérdés ügyében, s ha ezen kiind a nemzet áldozatkészséget tanusit, ha tettleg kimutatja az állam pénzügyeinek javítása iránti készségét, fejével áll jót, hogy az államfentartás egyensúlya helyre lesz állítva. (Éljenzés.) Somssich: Üdvözli a minisztert a határozott nyilatkozatért s örvend, hogy ezt az ő felszólalása eredményező. Ghyczy : Örvend, ha nyilatkozata megnyugtatóig hatott; attól tart azonban, ha fejével is áll jót az államháztartás egyensúlyának helyreállításáért. t. barátai (s itt az ellenzéki tagokra mutatott) nem fogják azt neki elhinni. Somssich: Minket megnyugtat, hogy az ellenzéki tagokat nem nyugtatja meg, azt az álláspont különböző volta okozza. — Az általános jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat a minisztertanácson keresztülment és alapelveire nézve a „Közérdek” következőkről értesül : " Általános jövedelmi adó tárgyává tétetnék mindazon jövedelem, mely földbirtokból tőke és életjáradékból, vagy bármely keresetből származik. Mindezen jövedelmek, minden egyes polgárra nézve egyesíttetnének, az egyesített öszszegből levonatnék az illető jövedelmi források után már fizetett adó (házadó a háznál, földadó a földbirtoknál) s a fenmaradó öszszeg adóztattatnék meg mint tiszta jövedelem. Egyik laptársunk azon híte, hogy 4%-kal rovatnék meg meg ezen összesített jövedelem, még korai; a pénzügyminiszter javaslata szerint mindenesetre fix százalék lenne megállapítandó. A fix százalék a kivetést egyeszerűsíti, a külön adótételek felállítása azonban már komplikáltabbá tenné az adónemet, de másrészről kijavíthatná azon nagy aránytalanságokat, melyek a létező adórendszerben fennállanak. Noha azonban egy megállapított %-ban vettetnék ki ezen adónem, a kamatok magasságára nézve a pénzügyminiszter sem állapodott még meg, miután ez azon eredménytől függ, melylyel a budget és a többi egyes törvényjavaslatok tárgyalása végződni fog. Ha a képviselőház további tárgyalásaiban még megtakarítások eszközölhetők lesznek, az nem lesz magas, ha azonban a kiadások még lejebb nem szállíthatók, s a többi adójavaslatok egyes határozatai is olyformán módosíttatnának, hogy az azokból várható bevétel még csekélyebb lesz, akkor a pénzügyminiszter magasabb fokot szándékozik javaslatba hozni, — oly formán, hogy legalább 12 — 15 millió frt erejéig új bevételi források nyittassanak. Az ált. jövedelmi adó kivetése részint önkéntes vallomásokon alapulna, részint pedig hivatalból állapíttatnék meg, mely esetben a kataszteri adatok és a házadó e jövedelmi, illetőleg kereseti adó alapjául szolgáló jövedelmek vétetnének alapul. TÁRCZA. Petőfi olasz nyelven.* Petőfi Sándor Sogno Incan tat o. Versioné di Giuseppe C ásson e.— Assisi, Succursale allo Stab. Scariglia 1874. Petőfi Sándor, Tündérálom, Cassone József fordítása. Assisi 1874. Ez a czime egy csak az elmúlt deczember havában Assisi a szent-franciscus városában megjelent 14 lapra terjedő (k. 8°) szépen kiállított füzetnek. Tudtommal ez a legelső önálló mű volna, mely Petőfiről olasz nyelven létezik. Olasz fordításban Petőfinek eddig csak egyes apróbb költeményeit közölte az olasz napi sajtó; azokat is ritkán (többek között a milánói L Alleanza 1863. évfolyama Helfy hazánkfiától.) Valóban a magyar irodalom Cassone Giuseppe úr iránt csak ezért is kétszeresen lekötelezve érezhetné magát, ha fordítása nem is volna oly könnyed és sikerült, mint a minőnek már az első pillantásra mutatkozik. A füzet első lapján a következő gyöngéd ajánlat áll : , A G........A.........éhe non ba sdegnato amicarsi a me infelicissimo. Noto, 30. Novembre 1874.“ A fordító Noto városában él Sicilia szigetén, nem messze Syracusa classicus földjétől, s annyira imádója Petőfinek, hogy nagyon megharagudott, midőn Petrarca 500. születésnapjához saját költőnk oly közeleső halálünnepélyének bizonyos mellőzéséről értesült.... Álljon még csak mutatványul itten a Tündér á 1o m 3 első versszakasza Cassoneur fordításában : Sventurato nocchier, su le cőmmossc Onde spumose io navigo. Trabalza Ornidamente il fragile mio legno, Pani a una culla, che in furia dimena Adirata nutrice. Otu, crudele, Improba sorté, tu s’el1 adirata Nutrice mia: la navicella balzi Qua e Iá furiosamente, e tu le movi Flutti crucciosi incontra, i concitati Moti del éuore. Jo son giâ stanco — E lungi Ancon la riva? o innnnzi una proponda Voragine il mio legnoa l’orlo appena Giuato, inghiottir minaccia ? . .. E non la riva Sconger m’é dato e non l'abisso ; ovunque Onde sovr’onde, c traballar perenne E Orribilmentc esser qua e Iá sbattuto: Giungene a spinggia non poss’io, morine Non posso !... Or quale insolito concento Era il romorio de gli adirati flutti Echeggia d’impravviso ? A1 ciel si leva Farse unó spirto, poi ebe il duro strazio Tolleró de l'avcrno?... In alto a volo Su la mia testa un cigno pássá, un canta Dolcissimo sciogliendo: ob, lentamente Vala, la mesta tua canzon prolunga, O ricondanza, o mio morente cigno ! — h-+-h. Irta: K. PAPP MIKLÓS. (Folytatás.) IX. A selyem kötél. Midőn másnap Gábor felébredt, nem emlékezett rá, hogy mi történt vele. Homloksebéből, sáros ruháiból annyit láthatott, hogy részeg állapotban elesett, s valami könyörületes ember haza hozta. Hogy ki volt az ? azzal nem sokat törődött, nem első eset volt már ez. Délben aztán benyitott hozzá egy kellemetlen látogató, valami városi fiscális, aki arra szólította fel, hogy fizesse ki egy tízezer forintos tartozását azonnal, mert különben lefoglalja minden birtokát. Az bizony már nem lehetett nagyon sok. Esztendők óta olyan minden vagyona, mint a Csáki szalmája, ezerfelé tépik lopják. Mózes és társa egyszer is máskor is, midőn pénz kellett, gondoskodtak, hogy birtokait elszedegessék tőle. Azt ő már nem bánta, nem érezte. Hadd pusztuljon, akik reá tették kezüket, azok okosabban tudnak gazdái lenni. A fiskális urnak kijelentette, hogy nem fog fizetni, azt sem tudja miféle követelésről beszél, lehet, hogy tartozik vele, de nem emlékezik reá mikor és kitől vette kölcsön?Ha elveszik azt is a mije még van, hát ő azt sem bánja. Megüthetik kapuja előtt a dobot, amikor tetszik. Délután a biró állított be egy írással. Ötvös Gábort megidézik a vármegyére, valami dologban ki kell hogy hallgassák. Gondja legyen tehát, hogy holnap délre megjelenjék a tisztség előtt. Azt felelte, hogy legyen nyugton a biró, el fog oda is menni, ha valami után nem lesz benne akadályozva. Persze, esze ágábansem volt ott megjelenni. Bánta is ő, akármit csinál a tekintetes vármegye tisztsége. Egy ember, aki se lát, se hall, csak önmagában tusakodik valami felett. Néhány nap múlva elárverezték a mije még volt. Oda veszett a háza is, ez utolsó menhely, az egykor oly boldog családi tűzhely, hol az ő bölcsőjét is ringatták! Ah de szép idők voltak azok! Aki lázát megvette, az a régi ismeretség jussán megengedte neki, hogy amíg alkalmas helyet talál, ahol megvonhatja magát, lakhatik benne. Nem kíván tőle házbért. Olyan szívesség volt, amit még meg is kellett köszönni. Nagyobb baj volt az, hogy egy nap a megye tisztsége megunta Ötvösre várakozni, s kirendelte Tóth uramat, hogy fogja be s hozzák a tisztség elé. Miután előre tudták, hogy ez elvadult emberrel nem lehet olyan könnyen elbánni, meghagyták a hadnagynak, hogy kellő erőt vigyen magával, miután valószínűleg ellen fog szegülni. Tóth uram darabig elpróbált mindent, hogy e reá nézve sok tekintetben kényes missió alól megmenekülhessen, de azt bizony nem tudta lerázni a nyakáról. A balsors őt szemelte ki, hogy megkoronázza áldozata szerencsétlenségét. Neki kell benyitni először abba a házba, melyből az élet miatta pusztult ki. Neki kell felszólítani azt a szerencsétlen embert, kövess a törvény nevében. Mit fog az felelni reá ? Hogy tudja majd kiállani ez ember tekintetét ? Bár csak beteg lenne, vagy küldenék a legveszélyesebb helyre, oda elmenne jószívvel, egyedül; itt kettős ellenséggel fog szembe állani, az egyik a rettenesebb , az saját lelkiismerete. Midőn a pandúrok este bevonultak a helységbe, a bírónak jelenté a hadnagy, hogy korán reggel legyen segítségére egy ember elfogatásánál. *) Társzüke miatt már két számunkból maradt ki, miért a téközlő szives elnézését kérjük. Szerk. Országgyűlés. A képviselőház Ülése január3. Elnök: Perczel. Huszár Imre jegyző olvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök több kérvény bemutatása után jelenti, hogy Bömekes Gyula kir. táblai bíróvá neveztetvén ki, képviselői állásáról lemondott. Új választás fog elrendeltetni. Zeyk Károly Kolozsmegye kérvényét nyújtja be az apahidaszászrégeni országút tárgyában. Következik a napirend első tárgya, határozás Iványi Dánielnek a földadónál előforduló aránytalanságok kijavíttatása iránt szóló javaslata felett.