Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-05-23 / 116. szám

IX. évfolyam. 116-dik szám. Kolozsvárit, vasárnap, 1875. május 23. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre.....................................16 ft. — kr. Félévre............................................8 „ — „ Egy negyedre............................ * « — „ Egy hónapra 1­9­60 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Iviacióh­ivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször i­as&bozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. 2n & NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reelamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 22. A román congressus előtt. A román congressus holnap NI.-Szeben­­ben összeül s határozni fog a románság po­litikai magatartása iránt a jövendőre nézve. A törekvés, mely az erdélyi románság részéről tapasztalható, tiszteletreméltó, mert tisztázni kívánja helyzetét az alkotmány ke­retében ; az eddig folytatott politikátlanságot megszüntetni iparkodik. Nem tudjuk, mit fognak N.-Szebenben határozni, nem akarunk következtetni sem s nem is nyilvánítjuk óhajunkat, hogy mit ha­tározzanak ; méltányoljuk a törekvést, mely nyilvánul a román nép, hazánk és alkotmá­nyosságunk érdekében. A jóakarat a helyzet kitisztázására min­den oldalról szembetűnő, mintha csak az ed­digi mulasztásokat akarnák jóvátenni az er­délyi románok s kiengesztelni az eddigi poli­tika által megsértett hazafiakat. És akkor, a­midőn minden oldalról ez a jóakarat annyira szembetűnik, akkor, a­midőn mindnyájan epedve várjuk a helyzet kitisztázását, akkor, midőn a törekvők, a ha­zának s román népnek szolgálatot tesznek, támadnak olyanok, a­kik a tiszta pohárba mérget öntenek, megmérgezni iparkodnak a közvéleményt, a román népet a jó útról eltán­­torítni szeretnék. Az „Orientulu Latina“, de különösen a „Gazeta Trans.“ legutóbbi számaiban nyílt harczot kezdenek a passivisták azok ellen, a­kik más politikai irányt szeretnének a román népnek kijelölni. A harcz, melyet elkezdettek, nem tisz­tességes ; sem a hang, sem a modor nem olyan, hogy a kesztyűt a mérsékeltek felvegyék ; a passivisták utolsó feljajdulása, egy vízben ful­dokló kétségbeesett jajkiáltása, a­melyre csak szánalmunkat fejezhetjük ki. Az eddigi congressusi előmunkálatokkal szemben felhozzák most a passivisták, hogy azok nem tétettek meg helyesen, hogy a cong­­ressus nem a román nép akaratát fejezi ki, mert a román nép e gyűlésen kellőleg kép­viselve nincs. Az eddigi előmunkálatokban a passivis­ták is részt vettek, sőt a gyulafejérvári elő­­értekezleten a passivisták túlsúlyban voltak; nem lehet tehát ignorálnunk a tisztán hazafias indulat által vezetett román férfiak eddigi munkáját, a congressust nem lehet egy par­tialis gyűlés színével festeni be , mert az az egész román nép elemeit foglalván magában, valóban a román nép akarata és véleménye kifejezésre van hivatva. Akkor, midőn látszik, hogy a románság saját ügye felett komolyan határozni kíván, kislelkűség phrazisokkal a működőket dönget­ni; ha elvek vitattatnának meg s az elvek iránt kívánnák a román népet kapaczitálni, ám legyen, helyén volna ; de mélyen megbélyeg­ző, ha csak szitkokat szórunk érzett gyámol­talanságunkban. Az ilyen eljárás a dolgon nem segít; az ügyek folyásának más menetet nem ad, sőt kizárja a polémiát e kérdésben s a zugolódó­­kat utáltakká teszi a román nép és az ország előtt. Csak tisztességes fegyverrel lehet ered­ményeket egy népre teremteni; tisz­­talan fegyverek azt megbélyegzik. Hagyjunk fel a háládatlan munkával és dolgozzunk mindnyájan arra nézve, hogy ha­zánk s alkotmányunk érdekeivel a mi érde­keinket összhangzásba hozzuk s ez után bol­dogítsuk népünket. Moldován Gergely. — A brassó-tömösi vasút kiépítésére vonatkozó tervek beterjesztettek a kormánynak. Két variáns vézetett tekintetbe, az egyik, hogy a vasút a vladheri völgyben építessék, a másik, hogy a száraz völgyön vezessen keresztül. Ezen tervek szerint a mintegy négy mértföld hosszú pálya ki­építése öt millió frtba kerülne. A kormány most még újólag a helyszínen szándékozik a részletes tervet a száraz Tömösön át építendő vonalra néz­ve elkészíttetni, hogy egészen biztos számítási alapon történhessék az építés. A vlacheri völgyön tervezett vonal tehát, úgy látszik, végleg el van már ejtve, és­pedig azon okból, mivel ott a ter­rénum a földtani szakférfiak nézete szerint nagyon csuszarolós és ezért az építés ott sokkal költsé-­ gesebb volna. TARCZA: KAZALLON NAPLÓJA. VERNE GYULÁ-tól. (Folytatás.) XIV. October 29-nek éjjelén. — E jelenet borzasztó volt s daczára a kétségbeesett általános helyzetnek, mindenkit rémülettel töltött el. Ruby nincs többé, de végső szavainak egyi­ke a legszomorubb következményekkel volt ránk nézve. A matrózok hallották kiáltani: „A pikrat ! A pikrat!“ Tudják tehát, hogy a hajó minden perczben légbe röpülhet s hogy nemcsak tűzvész, hanem a legrémítőbb robbanás is fenyegeti a Chan­cellort. Néhányan, kik egészen magukon kívül van­nak, minden áron és haladék nélkül menekülni akarnak. — A csolnak­ a csolnak ! kiáltják. Nem látják, nem akarják látni ez eszeve­szettek, hogy a tenger vad forrongásban van, és semmiféle csolnak nem daczolhat a magasan járó hullámokkal. Mi sem képes őket viszsztartani, nem is hallják többé a kapitány hangját. Kurtis Róbert a matrózok közé rohan. Hiá­ba minden. Owen matróz biztatja társait. A csal­nak kötelékei feloldatnak s a kis sajka a vizbe dobatik. Épen midőn leérne, megragadja egy óriá­si hullám, kissé odábbviszi s aztán oly erővel vág­ja a Chancellor oldalához, hogy szertemegy. Csolnakot és sajkát tehát elnyelé a tenger , nem maradt egyebünk egy kis törékeny csolna­­kocskánál. Mint villámsujtottan állnak ott a matrózok. Semmit sem hallani, csak a tűz perczegését s a szerelvények közt zugó szelet. Mélyen tátong a tüzervény a hajó közepén s egész orjai a gőz és füstnek tolulnak ki a nyíláson. A hajó orrától nem láthatni többé a felső fedélzetig; egy láng­vonal két részre osztja a Chancellort. Az utasok és két-három matróz a felső fe­délzetre menekültek. Mrs. Kear eszméletlenül hever egy padon s miss Herbey nem tágít mellőle. Letourneur ur karjai közt tartja fiát s szivéhez szorítja. Ideges felindultság vett erőt rajtam, melyet nem tudok leküzdeni. Faisten mérnök nagy lelki nyugalommal órájára tekint s beírja az időpontot jegyzőköny­vébe. Vájjon mi történhetik a hajó orránál, hol a hadnagy, főkormányos és a többi legénység van­nak, kiket most nem láthatunk? A hajó két része közt minden közlekedés lehetetlen, s senki nem juthatna keresztül a lángfalon, mely a nyílásokból tör elő. Kurtis Róberthez lépek. — Minden veszve ? kérdem röviden. — Nem, válaszold, minthogy a nyílás már nyitva van, igyekezni fogunk vizárt ömleszteni a tüzezün­­be s talán elolthatjuk. — De ki fog az égő fedélzeten a szivattyúk­hoz állani, Kurtis úr? Mikép fogja ön tudatni a matrózokkal parancsait a tűzfalon keresztül? Kurtis Róbert egy szót sem felelt. „El vagyunk veszve, ugyebár? kérdem ismét. „Nem uram, mondja Kurtis Róbert, a­míg egy deszkaszálat érzek lábaim alatt, addig nem csüggedek !“ A tűzvész dühöngése folyton nagyobb mér­veket ölt s a tenger hullámai piros fényben ragyog­nak. Fölöttünk az alsóbb felhőkön tükrődzik visz­­sza a tűz világa. N­oszszu lángsugarak füvelnek most magas­ra a hajónyilásokból, s mi a felső fedélzet mögötti tatpárkányhoz vonultunk vissza. Mrs. Kear a kis csolnakba tétetett, mely még kötelékein függ s miss Herbey mellette fog­lalt helyet. Irtózatos éj! Mely toll volna képes leírni borzalmait! A k éket vesztett vihar mint roppant ventilá­tor szítja a rémítő kohó tüzet. A Chancellor, noha már sok vitorlája veszett el, óriási fáklyaként ro­han tova a sötét éjben. Úgy látszik, kettő közt válaszhatunk: a tengerbe ugrani, vagy a lángok­nak esni martalékul ! De a pikrat nem fog tüzet ! A vulkán nem nyílik meg lábaink alatt ? Hazudott volna Ruby ? Nincs robbanó­anyag a hajóközben ? Fél tizenegy órakor, a tenger épen legjob­ban tomból, hallani lehet bizonyos kaparást és karczolást, melytől annyira félnek a tengerészek, egy kiáltás a hajó elejétől egész hozzánkig hat. — Sziklák ! Sziklák a kormányoldalon ! Kurtis Róbert a hajópárkányra ugrik, gyors tekintettel végigfut a habzó hullámokon s a leg­hangosabban, parancsolólag kiáltja : — Tatbalra fordulni ! Tatbalra fordulni! De már késő. Érzem, hogy egy óriási hul­lám fölemel bennünket, mit hirtelen lökés követ. A hajó hátsó része fáról, ismét egy lökés, s a tat­­árbócz közvetlen a fedélzeten át szakadva le, a tengerbe zuhan. A Chancellor mozdulatlanul áll ! XV. Folytatása október 29. éjjelének. — Még nincs éjfél s körülbe süni sötétség. Hogy hol akadt fel a hajó, azt most lehetetlen tudnunk. A vihar által ragadtatva, viszszatereltett-e Ameri­ka partjához ? Földet fogunk-e látni, ha felvirrad a reggel? Mondom, hogy a Chancellor, miután újból lökést kapott, mozdulatlanul megállt. Nemsokára csörgő lánczok zaja tudata Kurtis Róberttel, hogy lebocsátják a horgonyokat. — Helyes I mondá, a hadnagy és a főkor­mányos horgonyt vetnek , valószínűleg fennakadnak! Aztán tovacsúszni látom Kurtis Róbertet a párkányzaton, mig a lángok teljesen elállják út­ját. Aztán a kormányoldal védvére mászik s ott tartja magát pár perczig, noha a hullámok egés­­zen elözönlik Látom, hogy felpillt tinyelemmel hallgatódzik. Azt hinné az ember, valami neszt hall a vihar süvöltése mellett. Egy negyedóra múlva Kurtis Róbert visz­­szatér a felső fedélzetre. — Viz nyomul be, mondja nekem, s e viz — adja az isten — el fogja talán oltani a tüzet ! — De azután ? kérdem. — Katalion úr, „azután“ a­mint isten akar­ja, felesé a kapitány. Most csak a legközelebbira gondolunk ! A legközelebbi persze az lett volna, meg­győződni a szivattyúk segélyével a víz állásáról, de ezekhez a lángtengerben senki sem férhet hoz­zá. Valószínűleg egy léken a hajó fenekén egész erővel nyomul be a víz, mert úgy tetszik nekem, mintha az égés már­is csillapulna kevéssé. Fül­­hasító sustorgást hallunk, bizonyságául annak, hogy a két elem küzd egymással. A tűzfészek alsó ré­sze kétségkívül el van érve s a gyapotkötegek el­ső rétege vízben áll. Csak oltsa el e viz a tüzet, aztán majd azzal is valamikép végezni fogunk Talán kevésbé veszedelmes ellenség, mint a tűz ! Hisz a viz eleme a tengerésznek, melyet meg van szokva legyőzni! E rémes és következő három óráját borzasz­tó rettegés közt töltjük el. Hol vagyunk ? Egy bizonyos, hogy most apály látszik kezdetét venni, mert a hullámok tombolása alábbhagy. A Chan­­cellornak egy órával a dagály után kellett zátony­ra futnia, de ezt biztosan megállapítani számítás és észlelés nélkül teljes lehetetlen. De ha úgy van, akkor a tűz elő­tása után növekvő dagály­­lyal ismét elszabadul a hajó. Reggel fél öt óra tájt kezd lassan kint nyi­ladozni a hajó közepén levő lángfal s mi egy cso­port kormos embert pillantunk meg. Ez a sze­mélyzet, mely a hajó orrában szorosan megvonta magát. A hajó két vége közti közlekedés csakha­mar ismét helyreáll s a hadnagy és főkormányos odajönnek hozzánk, de a párkányon csúsznak vé­gig, mivel még lehetetlen a fedélzetre lépni. (Folytatása köv.) Az országgyűlés berekesz­tése: Budapest, május 20. A főrendiház mai ülésével véget érte a tör­vényjavaslatok tárgyalása a parlament mindkét házában. A képviselőháznak még csak­ a házsza­bályok módosítása fölötti részletes tanácskozást s a keleti vasút s naszódi erdőüzlet ügyére vonat­kozó bizottsági jelentések tárgyalását kell befe­jezni, hogy teljesen kimeríttessék a jelen ország­­gyűlés már megállapított napirendje. Minthogy az utóbb említettük két tárgy előreláthatólag nagyobb vitát fog előidézni, úgy halljuk, a ház holnap és holnapután kétszer, t. i. délután is fog üléseket tartani. Ha ilyformán mindkét jelentés tárgyalása szombaton be leend fejezve s még ugyanaz­nap ki lesznek hirdethetők a főrendek által ma el­fogadott törvényjavaslatok, melyek szentesítés vé­gett még ma fölterjesztettek ő felségéhez, az eset­ben vasárnap be fog rekesztetti az országgyűlés, még­pedig — mint egészen hiteles forrásból vett értesülésünk alapján határozottan jelenthetjük — nem ő felsége által személyesen, h­a­n­e­m a trón­­beszédnek a miniszterelnök által le­endő fölolvasásával. A kormány minden­esetre el van arra határ­ozva, hogy hétfőn túl sem­­miesetre sem fogja halasztani a berekesztést. Szükséges vele sietnie már csak azért is, mert a törvény az országgyűlés összehívása, az új válasz­tások idejének kitűzése s a választások közt oly határidőket állapít meg, melyek megtartásával az általános választások alig történhetnének meg jú­lius első napjaiban, ha az országgyűlés még csak egy hétig is együtt ülne. (B) Az alsófejérmegyei szabad­elvű párt alakulása. N.-Enyed, május 21. 1875. Az alsófejérmegyei­­szabadelvű párt“ tegnap­előtt­ tartotta alakuló gyűlését. Városi, és vidéki szép számú közönség jelent meg a város­ termében, hol Sándor Elek városi főhadnagy a helyzet komolyságához és horderejű­­ségéhez mért emelkedett hangon tartott szónok­lattal nyitotta meg, mint egyik meghívó, a gyűlést lelkesült iljenek között. Az értekezlet egyhangúlag elnöknek Sándor Eleket, s tollvivőnak alálirtat hívta meg. Legelőször is dr. Kemény István, országgyű­lési képviselő a maga és a volt Deák-párt nevé­ben elmondván a történelemből vont tanúságok­kal teljes beszédében a szabadelvű párt keletke­zését, okait, a Deákpárt nevezettel felhagyva, a „szabadelvű párt“-hoz való csatlakozását jelenti ki, mely viharos tetszéssel fogadott beszéd után Sándor Elek a volt baloldal nevében hasonló szel­­lemű beszéde után éljenzések között és egy hang ellen felszólalás nélkül kimondja az alsófejér megyei „szabadelvű párt” megalakulását, melyet a jegyző által felolvasott következő határozati javaslat el­fogadása követett. Határozati javaslat. Alsófejér megye polgárai kijelentik, hogy az eddig oly éles ellentétben állott országos két nagy politikai párt egybeolvadását, s ebből kifo­lyólag a „szabadelvű párt“ alakulását öröm­mel üdvözlik, ezen új pártalakulástól bizton re­mélvén hazánk anyagi, közigazgatási s igazság­szolgáltatási bajainak orvoslását. E szerint Alsófejér megye polgárai, szakítva az eddigi pártállásokkal, a kormány 1. évi martius

Next