Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-06-03 / 124. szám

IX. évfolyam. 124-dik szám. Kolozsvárit, csütörtök, 1875. június 3. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre.................................16 ff. u­kr. Félévre......................................3 » Egy negyedre............................ 4 » Egy hónapra ....................... 60 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A l­y­c­e­u­m n­y­o­m­­d­á­b­a­n. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. ír HIRDETÉSI DIJAK:­­ Ötször hasábozott g­yrmond seára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. l­élyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. r. na. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, JUNIUS 2. Észrevételek a n.-szebeni román congressusról. ív. Első czikkemben megemlitera, hogy a románokat nagy részét a kormány legújabb in­tézkedései keserítették el annyira, hogy a pas­­sivitást oly nagy szótöbbséggel kimondotta. Ugyan­ekkor kijelentettem részemről is, hogy a kormány eljárását felette tapintatosnak én sem tartom. Szükségesnek tartom e szavaimat itt bő­vebben megmagyarázni, nehogy félreértésekre nyújtsak alkalmat; teszem ezt annál sürgős­ben, nehogy valaki P. Szathmáry Károly úr­nak e részben hozzám intézett levelében fog­laltak után rólam azt h­igyje, hogy czikkem ére a belügyminiszter Tisza Kálmán ellen van intézve. A belügyminiszternek nyilatkozata felett Polithoz nyilatkoztam, azt nemcsak tapinta­­tosnak, de kötelességszerü nyilatkozatnak tar­tom. Tisza Kálmán egy igazságot mondott ki, államunk megdönthetően sarkpontjáról nyilat­kozott s ez a románokat el nem keserítheti. Azt, hogy államunk nem magyar, csak az idióták képesek állítani s csak azok hir­dethetnek ilyen eszméket, a­kiknek czéljuk hazaellenes s államunk végromlásában rejlik. Ilyenekhez én a román népet, melyhez tarto­zom, nem sorolhatom. Én s velem együtt azt hiszem sokan mindig tekintetbe veszszük, az eredmény in­dokát és a rész indokot soha sem használjuk fel népünk izgatására. Pólit szavaira a válasz nem lehetett más, mint a Tisza Kálmán nyi­latkozata s úgy én mint mások is velem, Ti­sza nyilatkozatát félre nem magyaráztuk, azt sarkalatos igazság gyanánt elfogadtuk s nem si­ettünk, sőt tartózkodtunk attól, hogy Pálitot a magunk képviselőjének valljuk, vagy hogy az ő eszméit magunkéi gyanánt elfogadjuk. Nem egyszer kijelentettem, hogy Tisza nyilatkozatát, részlelkű­en a román nép felzú­­dítására úgy a román congressuson, mint azon kívül a román vezérférfiak mindannyiszor fél­remagyarázták, ezt tették roszlelkűségből, mert nem volt már mivel elámítani a román népet, s nem volt már fegyver, mivel elrémít­­sék a sokaságot. S itt egyúttal ki kell jelentenem, hogy Tisza Kálmán belügyminisztert a nemzetisé­gekkel szemben roszakaratának nem tartom, sőt benne biztosítékot látok, hogy a román népnek a törvény által szentesítetett jogai megcsonkíttatni nem fognak, hanem azok min­denkivel szemben meg fognak védelmeztetni. Biztosítékot nyújt erre nekünk románoknak a belügyminiszter úr eddigi parlamenti műkö­dése, az országházban a nemzetiségek érdeké­ben tett nyilatkozatai s azon őszinte jóaka­rata, melylyel a nemzetiségek iránt önzetlenül viseltetik. Nem bírom ezek alapján eléggé kárhoz­tatni azok eljárását, a­kik Tisza Kálmánt or­szágunk nemzetiségei előtt befeketíteni igye­keznek, a­helyett, hogy kormányzását a biza­lom által megkönnyítenék. Tapasztaltuk azon­,­ban, hogy Tisza igen jól tud bánni azokkal is, a­kik az ő útjába akadályokat gördítenek ; bizonyára nem fog bizalmat könyörögni a szél­sőknél, hanem ellenök megteszi mindazt, a­mit a törvény rendel minden tekintet nélkül arra, hogy a szélsők várjon mit fognak kür­tölni azután róla. Kinyilvánítom tehát P. Szathmáry Károly úrnak felhívása és megjegyzései után azt, hogy tapintatlansági vádam Tiszára nem vonatkozik. E vád illeti a közoktatásügyi minisztert, a­ki a brassói gymnasiumot azon helyzetbe hozta, hogy annak léte biztosítva nincs. Tudjuk azt, hogy a brassói gymnaziumot az egyes románok hazafiassága teremtette meg, alapítványokat tettek, gyűjtéseket eszközöltek s a nép a maga erején létet adott e tano­dának. ------ -Idővel az igények szaporodtak, a tanári fizetések emelkedtek annyira, hogy az alap nem bírta már fedezni a kiadásokat. Miután a kormány 4000 frtot csak oly feltétel alatt adott a tanodának, hogy ügye­ire döntő befolyást gyakoroljon, e segélyt az igazgatóság el nem fogadta, mert állami tanodát az egyes alapítók tanodájából csinálni nem akart. Nem akarom én itt vitatni, ha várjon helyesen vagy helytelenül cselekedett-e az igazgatóság, nézetemet e tekintetben kinyil­vánítottam akkor. A román gymnasiumnak ugyan­ezen incidensből kifolyólag Romániában s évekkel ezelőtt kieszközöltek részére egy segélyt. Az igazgatóság elfogadta e segélyt, mert az minden feltétel nélkül adatott, a tan­ügy iránti mély érdeklődés következtében. E segélyt éveken keresztül élvezte a brassói tanoda s az idén annak elfogadása azonnal betiltatott. Mint kijelentettem, én nem a rendelet lényege ellen szólok, helyeslem azt, hogy ide­gen államok ne nyerjenek itt hirdetőket pén­zekért ; pártolni tudom a rendeletet minden pontjaiban, csak az időre és módra nézve kö­vetett el a kormány tapintatlanságot. A brassói gymnasium igazgatósága e be­tiltás után ott állott, hogy a tanoda ajtait bezárja. A tanárokat nem volt miből fizetni, egyéb kiadásokra alap nem volt, úgy hogy a polgárok áldozatkészsége birt csupán e bajon segíteni, gyűjtések s nagylelkű adományok folytán. Így toldozzák tehát a brassói tanoda éle­tét, mely segély nélkül még­is csak kimúlik. Már most kérdem, helyes volt e a kor­mánytól egy tanodának lételét támadni meg egy oly segély betiltása által, mely ama tano­da által régóta használtatott ? Az én véle­ményem szerint nem. Azt vártam volna a kormánytól, hogy rendeletét azonnal ne foganatosítsa, hanem a segélyek elfogadását jövőre tiltsa be, így min­denféle zavar ki lett volna kerülve. Újólag kinyilvánítom, hogy a rendelet lé­nyegét mindenekben magamévá teszem, csak annak foganatosítása­­ként lett volna keresz­tül­viendő, hogy ne támadja meg egy osko­lának existentiáját. Ha meg volt engedve évek­től fogva egy segélynek élvezése, további élvezése egy évre az állam lételét meg nem támadta volna. A­mi nem veszélyes az államra 4—5 évig, az egy fél év alatt bizonyára azt sarkaiból ki nem forgathatja. Szerettem volna mindenesetre, ha a kor­mány úgy járt volna el e tekintetben, hogy sérelem ne történhessék , legalább fegyver ne adassék a szélsők kezébe, hogy azokat ha­zaellenes irányban forgassák. Minden, a­mit a n.­szebeni congressus eredményezett, jobbára a brassói tanoda ese­téből foly, mert a szélsők nem szűntek meg hangoztatni, hogy a magyar a román iskolák ellen tör, s a látszat igazolni látszott e phrá­­zisokat. Bevallom, hogy az erős hazafias érzést álokoskodással és szóhalmazzal megsemmisíteni nem lehet; elismerem, hogy a­kit oly köny­­nyen lehet más útra térütni, annak meggyő­ződése nem volt szilárd, azonban nálunk ro­mánoknál, a­kik most kezdünk gondolkodni, ilyen erős meggyőződést kapni nem lehet. A nép tehát könnyen hordozható s ott fog lenni mindig, a­hol nyomoráról s annak okozóiról fognak beszélni Végre ki kell jelentenem még azt is, hogy én az eddig előadottak csak a saját véle­ményemet és nem a lapot fejeztem ki. S ez­zel be is fejezem a szomorú congressus feletti elmélkedéseimet, vajha ebbeli tapasztalataim most az egyszer elmaradtak volna. Moldován Gergely: — Többek felszólítása folytán a kolozs­­megyei szabadelvű párt választmányának tisztelt tag­jait a folyó év junius 7-napján d.u.4 órakor Kolozs- TÁRCZA. KAZALLON NAPLÓJA. VERNE GYULÁ-tól. (Folytatás.) XIX. November 6-tól 15-ig. — A megfeneklés utáni öt első napon szakadatlanul sűrű, nehéz füst szállt fel a hajóűrből, mely lassanként mind rit­kult s november 6-án a tüzet eloltottnak lehet te­kinteni. De­,Kurtis Róbert elővigyázattal folyton működteti a szivattyúkat, úgy hogy a hajó belse­je egész a középfedélzetig tele van vízzel. Csak apály idején száll alább a viz a hajóban s egyen­lő magasságban áll a tenger felszínével. — Ez tanúsítja, mondd nekem Kurtis Róbert, hogy a léknek meglehetősen nagynak kell lennie, különben a víz nem szállna ily gyorsan az apálylyal. Valóban a nyílás nem kevesebb, mint négy kőblábnyi. A matrózok egyike, Flagpol, leszállt a tengerbe s megvizsgálta a lék­helyét és terjedel­mét. Ez mintegy harmincz lábnyira van a kor­­mányrúdtól előre ; három deszkabordát tört be a sziklaél és pedig két lábnyira a hajógerincz eresz­tékétől. Az öszszeü­tközés roppant erővel történhe­tett, mert a hajó nagyon megvolt terhelve s a tenger erősen hullámzott. Szinte csodálatos, hogy a hajó bordái több helyen nem törtek be. Hogy a lék könnyen betömhető-e, az majd csak akkor válik meg, ha a szállítmány elhordatott s a hajórács annak közelébe hatolhat. Két nap azon­ban még eltelhet, mig a Chancellor belsejébe le­mehetünk s eltávolíttathassanak azon a gyapot-kö­­tegek, melyeket még nem pusztított el a tűz. Ez idő alatt Kurtis Róbert nem henyél s a legénység buzgó segélyével igen fontos munkák vitetnek véghez, így a tat­árbócz, mely az ösz­­szeütközéskor letört, helyreállíttatik, minthogy si­került azt kihúzni a vízből minden felszerelésével együtt. Nehéz emelőrudakkal visszahelyezik az ár­boczot régi törzsére, melybe e czélból csövekeket vert az ács. Támfák, melyeket vaskapcsok kötnek össze, biztosítják az eltört két darab erős egy­­beköttetését. Ez megtörténvén, a felszerelvényeket veszik gondos áttekintés alá, megvizsgálják újra a kötél­­tartókat, a vitorlarudakat, pár vitorlát kicserél­nek, rendezik a futó köteleket s igy remélhetjük hogy biztosan tovább hajózhatunk. A hajó elő- és hátsó részén sok dolog van mert a felső fedélzeten a matrózok casutjében sok kárt tett a tűz. Mindent ismét helyre kell tehát állítani, mi persze időbe és fáradságba kerül. Idő nem hiányzik, a fáradságot nem kímélik s nem­sokára visszatérhetünk kabinjainkba. Csak 8-án lehet a Chancellor kirakodásához sikeresen hozzákezdeni. Minthogy a gyapotkötegek a víztől, mely dagály­­alatt az egész hajóközt meg­tölti, át vannak ázva, csigákat alkalmaznak a fe­délzet nyílásokhoz s mi utasok együttesen a le­génységgel buzgón hozzálátunk a nehéz kötegek fölvonásához, melyek legnagyobb részt meg van­nak rongálva. A kis csónakkal egyenkint elszál­­líttatnak a szigetre. Miután a tűz már a szállítmány legfelső ré­tegében is eloltatott, idején van a hajóban levő vizet legalább részben kiszivattyúzni. Erre azon­ban mindenekelőtt a léket kellene lehető legjob­ban betömni, a mi igen nehéz dolog. De Flaypol matróz és a főkormányok a legdicséretesebb buz­galommal látnak hozzá. Midőn beállt az apály, le­­bocsátkoztak­ a tengerbe s a nyílást egy rézlap­pal beszegezték; de mivel e rézlap aligha ellen­állhat a nyomásnak, midőn a kiszivattyúzás foly­tán benn le fog szállani a viz szine, Kurtis Ró­bert gyapotkötegeket tömet a beütött deszkabor­dákhoz. Anyag van több az elégnél s a Chancel­lor alsó üre nemsokára egészen ki van párnázva ama nehéz, átdatlan kötegekkel, melyek hivatva vannak a rézlap ellenállási képességét fokozni. A kapitány eljárását óhajtott siker koronáz­za. Mióta a szivattyúk működnek, a viz a hajó­­közben észrevehetőleg keresbedik s a legénység másik része szorgalmasan folytatja a gyapot ki­szállítását. — Már valószínűnek tartom, mondd Kurtis Róbert, hogy nemsokára belülről is tökéletesebben kijavíthatjuk a léket. Persze jobb lenne a hajót oldalt fölpeczkelni, de ez a segédközök teljes hiá­nya miatt lehetetlen. Még az is megtörténhetnék, hogy valami vihar lepne meg, míg a hajó oldalt fekszik, mi romlásunkunkra lehetne. Azonban biz­tosíthatni vélem önöket, hogy a lék kellőleg ki fog javíttatni s rövid idő múlva, ha az idő is kedvez, tovább vitorlázhatunk a legközelebbi szárazföld felé. Két napi kitartó munka után a víz kiszi­­vattyúztatott, s az utolsó kötegek is kihordottak a hajóból. A legénységgel fölváltva nekünk is kellett dolgoznunk a szivattyúknál, s nagy készséggel tet­tük ezt, Letourneur André is segített, daczára gyönge voltának és mindenki lelkiismeretesen meg­teszi a magáét. Pedig fárasztó munka volt; nem soká bírtuk folytatni a nélkül, hogy kissé ki ne pihenjünk. Majd beletört a karunk ebbe a szakadatlan mozgásba s nem csodálom, hogy a matrózok lehetőleg kike­rülni igyekeznek a szivattyúzást és inkább a gya­pot hordáshoz szeretnek látni. Különben ah­oz ké­pest kedvező körülmények közt vagyunk, minthogy szilárd alapon állunk s nem tátong örvény alattunk. Nem küzdünk élet-halálharczot vihardúlt tengerrel s nem szivattyúzunk oly víztömegeket, melyek he­lyébe mind újabbak nyomulnak. Adja az ég, hogy ily megpróbáltatásnak sülyedő hajón ne legyünk soha kitéve. XX. November 15 től 20-ig. — Ma végre lehetővé vált a hajóűrbe leszállani; megtaláltuk a piktatcsomagot, mely egész hátul volt oly helyen, hova a tűz szerencsére már nem érhetett el. A csomag sértetlen, még a víz sem bántotta tartal­mát; biztos helyre teszik a sziget túlsó szögleté­ben. Miért nem dobatott azonnal a tengerbe? — Nem tudom, de nem tették meg. Kurtis Róbert és Daoulas megvizsgálták a fedélzetet és gerendázatát, melyek koránt sincse­nek annyira megrongálva, mint kezdetben hitték. A folytonos hőség, melynek ki voltak téve, ugyan ártalmukra volt, de nem nagy mértékben s úgy látszik a tűz inkább a hajó oldalait támadta meg. És csakugyan a belső deszkázat nagy darab helyen leégett; itt amott elszenesült fadarabok nyúlnak ki s fájdalom a gerinczek erősen szen­vedtek a tűz által. Valódi csoda, hogy a hajó már régóta szét nem vált. Meg kell adni, hogy ezek aggasztó körülmé­nyek. A rongálások tényleg oly komoly természe­tűek, hogy Kurtis Róbert, ha most valamely kikö­tőben lenne s nem egy kietlen szirten, haladékta­lanul szétbontatná az egész hajót, s anyagjából egy kissebbet, de megbízhatóbbat építtetne. A kapitány azonban tökéletesen tisztában van a helyzet felől, mindnyájunkat, utasokat és le­génységet, összehivat a Chancellor födélzetén. — Barátaim, kezdő, a sérülések sokkal na­gyobbak, mint kezdetben hittük. Minthogy részint hiányában vagyunk minden eszköznek, hogy azo­kon kellőleg segítsünk, másrészt pedig új hajót építeni e szinten sem hely sem idő, arra határoz­tam magam, hogy a léket mennyire lehet betöm­jük s igyekezünk elérni a legközelebbi partot. Csak nyolczszáz mértföldnyire vagyunk Parmarai­­botól, mely a holland Guyana északi részét képe­zi s ha kedvez a szél, ott már tiz tizenkét nap múl­va menedékhelyet találhatunk ! Kurtis Róbert elhatározását egyhangúlag he­lyeseltük. Mit is tehettünk volna egyebet? Daoulas és segédjei most abban fáradoznak, hogy a léket belülről kitatarozzák s a megrongált bordákat, mennyire csak lehet, megerősítsék. Da­czára ennek kitűnik, hogy a Chancellor nem nyújt elegendő biztosságot hoszszabb utazásra, s ott ma­rad az első kikötőben hová eljut. Az ácB javít kívülről is a hajóbordákon, men­nyire ezek apály alatt a víz felett vannak , de azon részt, mely akkor is víz alatt áll, nem vizs­gálhatja meg, s meg kell elégednie a belső tataro­zással. A különböző munkák november 20-ig tarta­nak , most miután a hajó helyreállítására minden meg van téve, Kurtis Róbert elhatározza, hogy is­mét tengerre száll a Chancellorral. (Folyt. köv.)

Next