Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-09-12 / 208. szám

grá­tor svégig olvassa az egész szerkezetet, mi­re az elnök újra felteszi a kérdést s a felelet­­ugyanazon mély hallgatás. Egymás szemébe nézünk, s jót nevetünk raj­ta, hogy magas várakozásainkban úgy csalódtunk, mint É épp egeret szülő hegyével. Nem valószínűtlen, hogy a főrendek egy pár nap alatt már itt hagyják a fővárost, sőt az is megeshetik, hogy a jó példa hatni fog, és a kép­viselőház szintén sietni fog a válaszfelirat gyors letárgyalásával. Legalább az előjelek erre is meg­vannak. . . . A válaszfelirati bizottság ugyanis, miután ma elnökét (Szlávy Józsefet) , jegyzőjét (Horváth La­jost) megválasztá , azonnal hozzá is fogott a tár­gyaláshoz és a főbb elvekben megállapodván: jegy­zőjét bizta meg a felirat szerkesztésével. Mindeb­ből pedig azon reményt meríthetni, hogy szom­batra vagy legfeljebb vasárnapra a felirat szövege készen lesz s a háznak be fog terjesztetni. Ha már most a házban mégis fölmerülhető vitára 5-6 napot számítunk is, 17—18-án mégis készen leszünk; tehát a delegátiók előtt, melyekre mint 21 én megnyitandókra ma hívta meg a­­­­ házat a király, — bőven készen leszünk. A ház bizottságai egyébiránt ma mind meg­alakultak, — a két legfontosabbat, a vasutit és pénzügyit kivéve. p. Szathmáry Károly: A tanárképezde ügyek­et. ír. Csodálatos ellenmondásba jön magával a bu­dapesti középpontból minket boldogítani törekvő sajtó, ha tekintélyét egész nyomatékkal nem veti latba ily tervek és kísérletek szellőztetése al­kalmával. Beszélnek székely telepítésről; a magyar nemzet legdrágább érdekeit egész tüntetéssel vé­delmezik; divatos lesz a magyar műveltség hódí­tásait pengetni. Hozzá szólnak sokan , de kevesen vannak, kik sokat szenvedett bérezés hazánk va­ldi érde­keit a forrásnál tanulmányozzák. Németországi el­méletek külföldi viszonyok által elkápráztatott egyé­nek kikombinált terve, bár­mily böre is legyen az, viszhangra talál A félig kimondott vád teljes bizonyossággal bíró ténynek lesz kikürtölve és a hit eresett emn­yo. Az egykor a nemzeti lel­kesedés hevével üdvözölt egyetemről rideg hall­gatással nem szólnak; később a megtámadást na­gyon kevésbé veszik, mintha nem alapját rázná meg egy jól átgondolt terv szerint ide helyezett egyetemnek. Sietnek megtámadni a protestáns intézeteket, hogy a modern haladás minden kívánaténak nem felelnek meg, ugyanakkor feledik, hogy a magyar­ság védelmét szűkös viszonyai mellett, a vallásos buzgalom és áldozatkészség mindig lankadó támo­gatásával is előmozdítják a legbiztosabb után: a műveltség terjesztése utján. Midőn pedig egy egye­temnél fenálló, föladatának deveknsan megfelelő ta­nár képezne buzgó tanárok képzése által az any­­nyiszor megtámadott tanügyi hátramaradáson len­dítene; midőn a szegényebb tanulók össztöndijjal segítése által épen a különben parlagon maradó erőket mentené meg és hasznosítaná a magyar műveltség érdekében, akkor egy pár tanférfiú elő­áll és azt állítja, hogy e tanár­ képezdére fordított 15000 frt. megtakarítható. Tehát mindazon törekvő ifjak, kik friss erővel teljes elszántsággal képeznék ki magukat a taná­ri pályára, sóhajtsanak mint a muszka paraszt. Messze van Pétervár? Hol van hely Magyarorszá­gon, mely az egyetem székhelyének jobb volna, mint Kolozsvárt? Megfosztani Erdélyt, melyben az idegen nemzetiségek túlnyomó többségben vannak, a magyar műveltség szórványosan elosztva a szel­lemi központosítás áldásos in­tézményétől: valóban önérdekeink lábbal tiprása. Nem is kell említenem azon tényezők (könyv­tár, múzeum, műveltség, magyarság, s annyi más) feles számát, m­lyek Kolozsvártt mind léteznek, hogy legméltóbb székhelyévé tegyék az egyetemnek. Mindezt meggondolta azon kormány, mely az egyetemet Kolozsvártt alapítá meg. Fölhozzák az egyetem ellen, hogy rohamos mérvben nem szapo­rodott a hallgatók száma. De vájjon nincs e meg a kellő arány a népességhez és azon városhoz képest, melyben székhelye van ? Magyarország la­kosai száma: 11,117,000. Ebből magyar 6­­2 mil­lió. Erdély lakosai száma: 2,102,000 (az 1970. népszámlálás adatai­ szerint.) Ebből magyar 700,000.­incs-e a kolozsvári egyetemre nézve igen kedvező ?J­gg, ha a pesti egyetem létszámát a magyar la­­pso számához és a kolozsvári egyetem létszá­m-a 7. erdélyi magyarság létszámához mérjük ? B v.,t TT «*'"*•*. KW 26000 TehitT, 8' 270’000’ mi* K»'»“várt kisvár« nSiTnZTT*; m,1 K°­négy mérvben emeli a pesti - muegystem­ 13 és létszámát. P 1 egyL‘;em ^kiutáljál w ^ mJ*Tetendő különbség a két egye­m körülményei közt az. hóm. r . 8 igje .ni Budapest a közig az^a­tás és kormány székhelye „ • , , ° tekiot^e bir HU, ,oM,ríte, álláskeresés erős Itatta,. Még fejlődnie kell a magyar társadalomban az önzetlen tudomány-szomj­­nak, még pedig sokat kell fejlődnie arra, hogy távolból is elvándoroljon az ifjúság egy-egy kivá­ló tehetségű tanár előadását meghallgatandó. És azt hiszem, hogy ha százados fennállás után a budapesti egyetem dicsekedhetik hatásával, tanárai nagy hírével, a kolozsvári egyetemnek is vannak előadó tanárai, kik megérdemelnék hogy értük a ván­dorbot megragadtassék. A miért sajtó iszonyaink közt a középkorban minden mozzanat azonnal hírre té­rik, a kolozsvári egyetem csendes elvonultságában dol­gozott, fáradhatlanul működött és az­ ifjúság er­kölcsi emelésére csillogás nélkül hatott. A jövő ezt be fogja bizonyíta­ni. Ez erős meggyőződésem. Hat pedig magyar szellemben; hat szabad, minden pedáns, magas gallérű affectatio nélkül; mellőz minden megkapó látszatot; keresi a valódiságot. Csak hallani kell az „üreg gárda” előanyait: azt té­ne ők hazánk legtisztább legszentebb hagyomá­nyainak forrásából merítünk Ék­et adó üdítő forrás. Az ifjú erőkben pe­dig a buzgalom is törekvés tiszteletreméltó, a tudo­mányos függetlenség és önállás meglepő fokkul bír. Tehát semmi tekintetben a kolozsvári egye­tem rovására nem ütne ki az összehasonlítás. A­mi azon vádat illeti, hogy a tanárképezde nem fe­lelhet meg hivatásának a kívánt sikerrel, mint­hogy nincs mintagymnasium mellette: ez csak ká­kán csomó keresés! Tény az, hogy tanárképezde mintagymnasium nélkül fönnállhat, hivatásának megfelelhet. Különben is a tanításban való kísér­leteknél mindig kérdés: Kin kövessük el a kísér­letet? Ha klinika nélkül nem működhetik az orvosi kar, következik-e, hogy minta-gymnasium nélkül nem élhetne meg a tanárképezde? E hasonlat csak tévedésre vezethet. Fennáll­­hat bizony és legalább a minta gymnasium igen gyakran jelentkező visszásságait nélkülözi. Fölöslegesnek állítani a gyakorlati tanítás meg­­kísértését, ez mindenesetre túlzás. De csak jóaka­rat kell azok részéről, kiknek döntő be­olyásuk van a közoktatási tanács körében és tudnának initiatívát adni e hiány pótlására. Vagy szólít­sák a kolozsv­ái egyetem bölcsészeti karát, hogy adjon tervet az iránt, h­gy miként tehetné lehe­tővé a taná­képezde növendékeinek a tanítás gya­korlati oldalával is megisme­rkedni ? Épen oly kö­­zömös és zárkózott intézeteké a kolozsvári kö­zéptanodák, hogy elzárnák kapuikat a gyakorlati oktatást megkísérteni kívánók előtt, feltéve, ha kellő tapintat és felügyelet mellett történnék az? Hiszen a protestáns intézetekből egyetemre került ifjak többnyire magántanulók voltak saját fele­kezetük középtanodjában. Ott szereztek némi gya­korlatot a tanítás terén, még­pedig a tanvezető ellenőrzése mellett. A gyakorlati oktatást a leg­több tanárképezdei növendék a mi tanügyi viszo­nyaink közt megkísértette. A pályatér, melyre lép nem teljesen ismeretlen előtte. Csak épen az egyetemi tanár öntudatos, vezetése, kalauzoló észrevételei szempontjából tartanám üdvösnek a mintagymnasium hiányát pótolni úgy, mnt a kü­lönleges viszonyok kínálkoznak. A mintagymna­­siumban megkísértett leczkeadásnak csak különö­sen egy haszna fölötte figyelemreméltó. És ez a közös konferenczia megtartása, melyen a külön­böző szakra készülő tanárjelöltek egymás hatás­körét összevágó és eltérő módszereit megismerik így alkotnak maguknak a neveléstan által elmé­leti alapon kitűzött eszméje czélja és rendeltetése felől egy valódi középtanodának élő szemlélhető képet. De mindez csak a tanárképezde belszerve­­zetének reformjára vonatkozhatik, azonban a ta­nárképezde fönnállását nem hogy koc­káztatná, sőt még szükségesebbé teszi. Ha a kolozsvári egye­tem hatását meddővé, tanügyünk fölvirágoztatására nézve csekély fokúvá tenni nem akarjuk, a tanár­­képezdét nem bántani, de segíteni, kiegészíteni teljes mérvben fölszerelni, taneszközökkel dúsan ellátni, a szükséges reformokon átvinni kell. Ne tartsák ott a középpontban egyes buzgó tanügyi férfiak Voltaire-rel oly felségesnek a rombolást! Nekünk úgy is minden meglevő, jó intézményünket nem lerombolnunk, de javítnunk, átalakítanunk kell. A felesleges és indokolatlan rombolás csak azt bizonyítaná, hogy tanügyi politikánk elveszti az irányt, ide­s­tova ingadoz. Ez­által a bizalmat­lanság nőttön nő, pedig bizalomra, minden oldal­ról bizalomra van szükségük hogy szegény ha­zánkon segíthessünk. Ha a magyar nemzeti mű­veltség érdekét szivükön hordják, hagyjanak föl a támadással a kolozsvári egyetem ellen! Hegedűs István, mind a többi bizottságokat is mielőbbi megalaku­lásra. * * 1» Ezután az állandó igazoló bizottság nevében annak előadója, Molnár Antal tett jelen­­lentést, előadván, hogy a bizottság -­árgyalta Loew, Lukácsy, Antonescu, Miletics, Kasper, Polit és Ja­­kics képviselők megbízó leveleit, s azokat ki­fogástalanoknak találván, nevezett képviselőket végleg — Mileticset és Jakicsot 30 nap fen­­tartásával — igazolt képviselőknek jelentet­te ki. * * * Végül kihirdető elnök a tegnapi szakbi­zottsági választások eredményét, mely egészen megegyező a szabadelvű párt jelöltjeinek lapunkban közölt névsorával , [felszólíta a bizott­ságok legnagyobb részét, hogy holnap délelőtt ala­kuljanak meg,­­ kitűzvén a holnapi ülés napirend­jére az összeférhetetlenségi bizottság tagjainak es­­knletételét, az ülést eloszlatá. * * * A főrendiház ma reggeli 10 órakor ülést tartott, s rövid félóra alatt, minden vita nélkül letárgyalta a válaszfeliratot. Szögyény-Ma­ndi László, mint a feliratkészítő bizottság előadó­ja, szólott csak néhány szót, elmondván, hogy a felirati javaslat szorosan alkalmazkodik, a trón­­beszédhez, hogy mindenekfölött az országgyűlés által múlhatlanul megoldandó nagy feladatot, az államháztartás rendezését érinti, megoldás absolut, legjobb módozatára azonban már most kiterjeszkedni idő előtti, elmondván végül, hogy az ügyek élére imént jutott kormány nagy­szabású eszméit csak ezen országgyűlésen ter­jesztheti elő, s hogy hazafias törekvései a fő­rendiháznál mindig áldozatkész támogatással ta­lálkoznának. Élénk helyesléssel fogadott beszé­de után a főrendik úgy általánosságba mint részleteiben egyhangúlag elfogadták a vála­szfel­­iratot, mire az ülés véget ért, s az­­érdekes­­nek ígérkező ülésre nagyszámmal összegyű­t — főleg képv­ielőkből álló — karzati közönség csalódva oszlott szét. Országgyűlés, B­udapest, szept. 9-én. A tegnapi ünnepnapon is ülést tartott a kép­­viselőház. Elnök bejelenti Gáli ez­asz képviselő­nek lemondását, s a Szabó M. választása ellen beérkezett kérvényt, mely nevezett képviselő kifo­gásolt megbízólevelével egyetemben az illető bírá­ló bizottsághoz utasittatott. Jelenté továbbá, hogy a bíráló b­i­zo­tt s­á­g o­k k­öz­ü­l megalakult a 2-ik (elnök Lovász M., jegyző Becze), a 3 ik (e. Szomjas, j. Záky Gy.), 5-ik (e. Halassy, jegyző Márkus), 6-ik (a. Szontagh (gömöri), j. Halász.­ 7-ik (e. Földváry M., jegyző Fröl­ch) és 9 ik (e. Baranyi, .. Máriássy Károly). Felszólító egyszeri­ külföldi politikai szemle. A katonai és diplomatiai helyzet tegnap óta nem igen változott. A csatatéren a törökök folytonosan előnyöket vívnak ki Herczegovinában Trebinjétól délkeletre az osztrák ha­­rig olyan sik­ csend uralkodik, mintha soha sem lett volna ott lázadás. Csak a montenegrói határ közelében foly még a mozgalom, de alig van reménye a sikerre. Ugyanilyen a helyzet a bosznyák szerb határon, hol­t­án a lázadók főserge súlyos ve­reséget szenvedett és 160 halottat és ugyanannyi se­besültet vesztve a szélrózsa minden irányába szétszaladt. A lázadók még mindig követik ugyan­azt a politikát, hogy számtalan diadalmi hírrel árasztják el a szláv lapokat, de ezeknek a híreknek ma már senki sem szentel figyelmet. A helyzet Szerbiában sem változott. Megerősítik a hírt, hogy a kormányban komoly a szakadás, mire az északi hatalmak igen erélyes föllépése a béke érdekében adott okot. Magasino­­vich szerb ügynök már szept. 3-án kormánya ne­vében semlegességet ígért a portának. Azóta Risz­­tics még inkább hallgatott a nagyhatalmak taná­csára, még nagyobb ellentétbe jutott Gruicscsal, a­ki háborút akar. Végleges eldöntés azonban Szerbia politikája fölött csak a skupcsina tála­lásainak megindulása után fog történni. Némelyek azt hiszik, hogy Risztics is csak időt akar nyerni a hadi készülődésre s a megegyezésre Monteneg­róval. A szélső lapok rettenetes fenyegetésekkel sújtják a kabinetet, ha „olajággal“ merne a skup­csina elé lépni. Az orosz félhivatalos lap érdekes közle­ményeket tartalmaz a nagyhatalmak legújabb actió­­járól. Ezek szerint a kezdeményezés az orosz kor­mánytól indult ki. Minthogy Ausztria első­sorban érdekelve volt az eseményekben, Oroszország köz­reműködését ajánlotta föl neki diplomatiai téren azon meggyőződésben, hogy mindketten a javított statusquo fentartását kívánják. Berlinben ugyan­így gondolkodtak és cselekedtek. Midőn az egyet­értés létrejött, a többi hatalmakat is felszólítot­ták a közreműködésre, azon meggyőződésben, hogy a külállamok egyhangú óhaja annál inkább tekin­tetbe fog vétetni. Nem valószínű, hogy interven­ed terveztetett volna. Az egyetértés csak a mér­séklet s a szerződések tiszteletben tartása terén létesülhetett. Most annál biztosabban várják a kie­légítő eredményt. A carlisták dolga csakugyan rosszul áll. Don Carlos legjobb katonái iránt bizalmatlan­­kodik s hir szerint Mendirit s több más tábor­nokot az illegalitás gyanúja miatt elfogatott. Dor­­regaray 1500 emberrel folyton hátrál s e közben egész hadiszerét elvesztette. Biscayaban szaporod­nak a békés manifestatiók, s újra azon hir me­rült föl, hogy egyezmény fog a harczoló felek közt létesülni. Azt is beszélik, hogy a vaticán két kül­dötte érkezett Tolosába a béke létesítése érde­kében. Alvinoz. szep. 5-én 1876. Tisztelt szerkesztő ur ! ■ ,r?,0 ?6-án éjjel kitt városunkat vésejel egy htílybeli özvegy nő takarmányát gy­jtották föl és rövid időn gazdasági épületei­­ lángban állottak. A lángok ijesztő mérvben öltö­­gették égfelé nyelvüket, mikor az alig pár hó előtt szervezett tűzoltók rohamos sebességgel a hely­színen termettek, s bár sűrű közelségben következ­­nek itt gyúlékony anyagokkal teli gazdasági épü­letek és zöndeljljel Welt káeserek megis tült a derék tűzoltó polgár, ignak ember majd. Rövid időn ez már a harmadik eset, és mind­közülmét fS** * buzgó törő,ló *«tület. Más L mS ve,:' t’Í CS,líd SÍri,mM Ép ezért kívánatos lenne, ha ezen hasznos intézmény minél több pártolásban részesülne, vaj­­ha miné előbb hatósági segély is gyámolitaná ez egy,ez áldásos törekvéseit! Egy megmentett szomszéd.. Régiségkedvelőinkhez. Az erdélyi muzeumegylet választmánya az alsó-ilosvai római állótábor romjaiban eszközlendő tudományos czélu ásatásokkal bízván meg, eddigi ásatásaim eredményeként egy római fürdőé­­­z­­­e­t romjai teljesen feltakarva állanak. Men­­nyiben helyi tekintetekből a romokat e hó végé­vel szét kell bontatnom és leegyengettetnem, a régiségkedvelőket, kik e valóban nagy adekú ro­mokat megszemlélni kívánják, tisztelettel felhívom, méltóztassanak engemet e hó 22—23-án látoga­tásukkal megtisztelni, hogy az irt­apokon ör­vendetes alkalmam lehessen szívesen látó­­ ven­dégeimnek a valóban érdék­es romokat s az azok­ban lelt számos régiségtárgyat bemutatni. Laká­som Deés és Bethlen közö­t fekszik, hová posta­kocsi és a Blasius-féle kolozsvári gyorskocsin na­ponta utazhatni. Csicsó Keresztúr, 1875. szept. 10-éni Torma Károly Eredeti énekes bohózat Szigligetitől. Uj ____ betanulással. NYÁRI gghr SZÍNHÁZ. Bérlet utánt Kolozsvárit, vasárnap, szeptember 12-én, 1875. LÁRI-FÁRI vagy a borbélyok harcza. Bohózat 4 felvonásban, énekkel. Irta: Szigligeti. Ze­néjét: Doppler Károly. Kezdete 7 órakor, vége 9 útin. HIRHARANG. Kolozsvártt, szeptember 11-én. Blahánó asszonyt az uj népszínház s­átajában a magyar népszínművek nemsokára talán végképen elvesztik. Blaháné asszony Bu­dapesten e hó 2- án tartja esküvőjét (délelőtt 11 órakor) s még az­nap útra kél férjével. Kolozs­várt csak a télen fogjuk meglátni, s félünk, hogy itt búcsút is fog venni örökre a színpadtól. Ha e szomorú hírt nem a leg­­biztosabb forrásból merítenek, szeretnénk kételkedni benne, mert valóban vétek lenne megfosztani nép­színműveinket legkedvesebb alakjuktól. Il­t a nép­színházban elnémulnak azok az utolérhetlenül ked­ves dalok,­­ olyan veszteség lesz ez, melyet ki­pótolni ez idők szerint lehetetlenség! Mi bízunk abban, hogy Blahánét még egy időre legalább meg fogják nyerni budapesti tisztelői, kikhez az egész ország óhajtása csatlakozand. Örömmel értesülünk, hogy Gyar­­mathy Miklósné úrasszony, kinek balesetét köze­lebbről említettük, minden veszélyen kívül van. Ez Sámi Lászlónak az „Ellenőr” ben egy igen érdekes levele jelent meg. Arra inti benne a szabadelvű pártot, hogy ne legyen többségében el­bizakodott. E szép levél többek között így szól : „Barátom Lajos! Nekünk magyaroknak még min­dig több „az igéretföldünk, mint a megnyert föl­dünk.“ Ezt szem előtt tartva is, jól tudom, hogy a nagy többség daczára nem tehettek meg min­dent, a­mit akartok, de remélem, megtesztek any­­nyit, a­mennyit lehet. A valódi politikus, még ha szabadelvűnek nem vallja is magát, mindig prog­ressista. Hogy jó politikusok és szabadelvűek vagy­tok, azzal bizonyíthatjátok meg, ha nem zárjátok el a horizont egy életrevaló eszme és aspiratió előtt sem, ha eljárástok által a nép, jog és sza­badság értelmét nagyítjátok, ha küzdetek a rész minden alakja ellen, ha a fejlődés, a rend és sza­badság érdekében a nemzetet és intézményeit meg­­ifjítjátok. Ha azt mondja valaki a sajtóban vagy a parlamentben egy makkszemre : „ebben a makk­ban egy terebélyes nagy tölgyfa van*, soha ne mondjátok azt lehetetlenségnek. A sza­badelvű párt, igaz, hogy törvényeivel és intézke­

Next