Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-09-12 / 208. szám
grátor svégig olvassa az egész szerkezetet, mire az elnök újra felteszi a kérdést s a feleletugyanazon mély hallgatás. Egymás szemébe nézünk, s jót nevetünk rajta, hogy magas várakozásainkban úgy csalódtunk, mint É épp egeret szülő hegyével. Nem valószínűtlen, hogy a főrendek egy pár nap alatt már itt hagyják a fővárost, sőt az is megeshetik, hogy a jó példa hatni fog, és a képviselőház szintén sietni fog a válaszfelirat gyors letárgyalásával. Legalább az előjelek erre is megvannak. . . . A válaszfelirati bizottság ugyanis, miután ma elnökét (Szlávy Józsefet) , jegyzőjét (Horváth Lajost) megválasztá , azonnal hozzá is fogott a tárgyaláshoz és a főbb elvekben megállapodván: jegyzőjét bizta meg a felirat szerkesztésével. Mindebből pedig azon reményt meríthetni, hogy szombatra vagy legfeljebb vasárnapra a felirat szövege készen lesz s a háznak be fog terjesztetni. Ha már most a házban mégis fölmerülhető vitára 5-6 napot számítunk is, 17—18-án mégis készen leszünk; tehát a delegátiók előtt, melyekre mint 21 én megnyitandókra ma hívta meg a házat a király, — bőven készen leszünk. A ház bizottságai egyébiránt ma mind megalakultak, — a két legfontosabbat, a vasutit és pénzügyit kivéve. p. Szathmáry Károly: A tanárképezde ügyeket. ír. Csodálatos ellenmondásba jön magával a budapesti középpontból minket boldogítani törekvő sajtó, ha tekintélyét egész nyomatékkal nem veti latba ily tervek és kísérletek szellőztetése alkalmával. Beszélnek székely telepítésről; a magyar nemzet legdrágább érdekeit egész tüntetéssel védelmezik; divatos lesz a magyar műveltség hódításait pengetni. Hozzá szólnak sokan , de kevesen vannak, kik sokat szenvedett bérezés hazánk valdi érdekeit a forrásnál tanulmányozzák. Németországi elméletek külföldi viszonyok által elkápráztatott egyének kikombinált terve, bármily böre is legyen az, viszhangra talál A félig kimondott vád teljes bizonyossággal bíró ténynek lesz kikürtölve és a hit eresett emnyo. Az egykor a nemzeti lelkesedés hevével üdvözölt egyetemről rideg hallgatással nem szólnak; később a megtámadást nagyon kevésbé veszik, mintha nem alapját rázná meg egy jól átgondolt terv szerint ide helyezett egyetemnek. Sietnek megtámadni a protestáns intézeteket, hogy a modern haladás minden kívánaténak nem felelnek meg, ugyanakkor feledik, hogy a magyarság védelmét szűkös viszonyai mellett, a vallásos buzgalom és áldozatkészség mindig lankadó támogatásával is előmozdítják a legbiztosabb után: a műveltség terjesztése utján. Midőn pedig egy egyetemnél fenálló, föladatának deveknsan megfelelő tanár képezne buzgó tanárok képzése által az anynyiszor megtámadott tanügyi hátramaradáson lendítene; midőn a szegényebb tanulók össztöndijjal segítése által épen a különben parlagon maradó erőket mentené meg és hasznosítaná a magyar műveltség érdekében, akkor egy pár tanférfiú előáll és azt állítja, hogy e tanár képezdére fordított 15000 frt. megtakarítható. Tehát mindazon törekvő ifjak, kik friss erővel teljes elszántsággal képeznék ki magukat a tanári pályára, sóhajtsanak mint a muszka paraszt. Messze van Pétervár? Hol van hely Magyarországon, mely az egyetem székhelyének jobb volna, mint Kolozsvárt? Megfosztani Erdélyt, melyben az idegen nemzetiségek túlnyomó többségben vannak, a magyar műveltség szórványosan elosztva a szellemi központosítás áldásos intézményétől: valóban önérdekeink lábbal tiprása. Nem is kell említenem azon tényezők (könyvtár, múzeum, műveltség, magyarság, s annyi más) feles számát, mlyek Kolozsvártt mind léteznek, hogy legméltóbb székhelyévé tegyék az egyetemnek. Mindezt meggondolta azon kormány, mely az egyetemet Kolozsvártt alapítá meg. Fölhozzák az egyetem ellen, hogy rohamos mérvben nem szaporodott a hallgatók száma. De vájjon nincs e meg a kellő arány a népességhez és azon városhoz képest, melyben székhelye van ? Magyarország lakosai száma: 11,117,000. Ebből magyar 62 millió. Erdély lakosai száma: 2,102,000 (az 1970. népszámlálás adatai szerint.) Ebből magyar 700,000.incs-e a kolozsvári egyetemre nézve igen kedvező ?Jgg, ha a pesti egyetem létszámát a magyar lapso számához és a kolozsvári egyetem létszám-a 7. erdélyi magyarság létszámához mérjük ? B v.,t TT «*'"*•*. KW 26000 TehitT, 8' 270’000’ mi* K»'»“várt kisvár« nSiTnZTT*; m,1 K°négy mérvben emeli a pesti - muegystem 13 és létszámát. P 1 egyL‘;em ^kiutáljál w ^ mJ*Tetendő különbség a két egyem körülményei közt az. hóm. r . 8 igje .ni Budapest a közig az^atás és kormány székhelye „ • , , ° tekiot^e bir HU, ,oM,ríte, álláskeresés erős Itatta,. Még fejlődnie kell a magyar társadalomban az önzetlen tudomány-szomjnak, még pedig sokat kell fejlődnie arra, hogy távolból is elvándoroljon az ifjúság egy-egy kiváló tehetségű tanár előadását meghallgatandó. És azt hiszem, hogy ha százados fennállás után a budapesti egyetem dicsekedhetik hatásával, tanárai nagy hírével, a kolozsvári egyetemnek is vannak előadó tanárai, kik megérdemelnék hogy értük a vándorbot megragadtassék. A miért sajtó iszonyaink közt a középkorban minden mozzanat azonnal hírre térik, a kolozsvári egyetem csendes elvonultságában dolgozott, fáradhatlanul működött és az ifjúság erkölcsi emelésére csillogás nélkül hatott. A jövő ezt be fogja bizonyítani. Ez erős meggyőződésem. Hat pedig magyar szellemben; hat szabad, minden pedáns, magas gallérű affectatio nélkül; mellőz minden megkapó látszatot; keresi a valódiságot. Csak hallani kell az „üreg gárda” előanyait: azt téne ők hazánk legtisztább legszentebb hagyományainak forrásából merítünk Éket adó üdítő forrás. Az ifjú erőkben pedig a buzgalom is törekvés tiszteletreméltó, a tudományos függetlenség és önállás meglepő fokkul bír. Tehát semmi tekintetben a kolozsvári egyetem rovására nem ütne ki az összehasonlítás. Ami azon vádat illeti, hogy a tanárképezde nem felelhet meg hivatásának a kívánt sikerrel, minthogy nincs mintagymnasium mellette: ez csak kákán csomó keresés! Tény az, hogy tanárképezde mintagymnasium nélkül fönnállhat, hivatásának megfelelhet. Különben is a tanításban való kísérleteknél mindig kérdés: Kin kövessük el a kísérletet? Ha klinika nélkül nem működhetik az orvosi kar, következik-e, hogy minta-gymnasium nélkül nem élhetne meg a tanárképezde? E hasonlat csak tévedésre vezethet. Fennállhat bizony és legalább a minta gymnasium igen gyakran jelentkező visszásságait nélkülözi. Fölöslegesnek állítani a gyakorlati tanítás megkísértését, ez mindenesetre túlzás. De csak jóakarat kell azok részéről, kiknek döntő beolyásuk van a közoktatási tanács körében és tudnának initiatívát adni e hiány pótlására. Vagy szólítsák a kolozsvái egyetem bölcsészeti karát, hogy adjon tervet az iránt, hgy miként tehetné lehetővé a tanáképezde növendékeinek a tanítás gyakorlati oldalával is megismerkedni ? Épen oly közömös és zárkózott intézeteké a kolozsvári középtanodák, hogy elzárnák kapuikat a gyakorlati oktatást megkísérteni kívánók előtt, feltéve, ha kellő tapintat és felügyelet mellett történnék az? Hiszen a protestáns intézetekből egyetemre került ifjak többnyire magántanulók voltak saját felekezetük középtanodjában. Ott szereztek némi gyakorlatot a tanítás terén, mégpedig a tanvezető ellenőrzése mellett. A gyakorlati oktatást a legtöbb tanárképezdei növendék a mi tanügyi viszonyaink közt megkísértette. A pályatér, melyre lép nem teljesen ismeretlen előtte. Csak épen az egyetemi tanár öntudatos, vezetése, kalauzoló észrevételei szempontjából tartanám üdvösnek a mintagymnasium hiányát pótolni úgy, mnt a különleges viszonyok kínálkoznak. A mintagymnasiumban megkísértett leczkeadásnak csak különösen egy haszna fölötte figyelemreméltó. És ez a közös konferenczia megtartása, melyen a különböző szakra készülő tanárjelöltek egymás hatáskörét összevágó és eltérő módszereit megismerik így alkotnak maguknak a neveléstan által elméleti alapon kitűzött eszméje czélja és rendeltetése felől egy valódi középtanodának élő szemlélhető képet. De mindez csak a tanárképezde belszervezetének reformjára vonatkozhatik, azonban a tanárképezde fönnállását nem hogy kockáztatná, sőt még szükségesebbé teszi. Ha a kolozsvári egyetem hatását meddővé, tanügyünk fölvirágoztatására nézve csekély fokúvá tenni nem akarjuk, a tanárképezdét nem bántani, de segíteni, kiegészíteni teljes mérvben fölszerelni, taneszközökkel dúsan ellátni, a szükséges reformokon átvinni kell. Ne tartsák ott a középpontban egyes buzgó tanügyi férfiak Voltaire-rel oly felségesnek a rombolást! Nekünk úgy is minden meglevő, jó intézményünket nem lerombolnunk, de javítnunk, átalakítanunk kell. A felesleges és indokolatlan rombolás csak azt bizonyítaná, hogy tanügyi politikánk elveszti az irányt, idestova ingadoz. Ezáltal a bizalmatlanság nőttön nő, pedig bizalomra, minden oldalról bizalomra van szükségük hogy szegény hazánkon segíthessünk. Ha a magyar nemzeti műveltség érdekét szivükön hordják, hagyjanak föl a támadással a kolozsvári egyetem ellen! Hegedűs István, mind a többi bizottságokat is mielőbbi megalakulásra. * * 1» Ezután az állandó igazoló bizottság nevében annak előadója, Molnár Antal tett jelenlentést, előadván, hogy a bizottság -árgyalta Loew, Lukácsy, Antonescu, Miletics, Kasper, Polit és Jakics képviselők megbízó leveleit, s azokat kifogástalanoknak találván, nevezett képviselőket végleg — Mileticset és Jakicsot 30 nap fentartásával — igazolt képviselőknek jelentette ki. * * * Végül kihirdető elnök a tegnapi szakbizottsági választások eredményét, mely egészen megegyező a szabadelvű párt jelöltjeinek lapunkban közölt névsorával , [felszólíta a bizottságok legnagyobb részét, hogy holnap délelőtt alakuljanak meg, kitűzvén a holnapi ülés napirendjére az összeférhetetlenségi bizottság tagjainak esknletételét, az ülést eloszlatá. * * * A főrendiház ma reggeli 10 órakor ülést tartott, s rövid félóra alatt, minden vita nélkül letárgyalta a válaszfeliratot. Szögyény-Mandi László, mint a feliratkészítő bizottság előadója, szólott csak néhány szót, elmondván, hogy a felirati javaslat szorosan alkalmazkodik, a trónbeszédhez, hogy mindenekfölött az országgyűlés által múlhatlanul megoldandó nagy feladatot, az államháztartás rendezését érinti, megoldás absolut, legjobb módozatára azonban már most kiterjeszkedni idő előtti, elmondván végül, hogy az ügyek élére imént jutott kormány nagyszabású eszméit csak ezen országgyűlésen terjesztheti elő, s hogy hazafias törekvései a főrendiháznál mindig áldozatkész támogatással találkoznának. Élénk helyesléssel fogadott beszéde után a főrendik úgy általánosságba mint részleteiben egyhangúlag elfogadták a válaszfeliratot, mire az ülés véget ért, s azérdekesnek ígérkező ülésre nagyszámmal összegyűt — főleg képvielőkből álló — karzati közönség csalódva oszlott szét. Országgyűlés, Budapest, szept. 9-én. A tegnapi ünnepnapon is ülést tartott a képviselőház. Elnök bejelenti Gáli ezasz képviselőnek lemondását, s a Szabó M. választása ellen beérkezett kérvényt, mely nevezett képviselő kifogásolt megbízólevelével egyetemben az illető bíráló bizottsághoz utasittatott. Jelenté továbbá, hogy a bíráló bizott ság ok közül megalakult a 2-ik (elnök Lovász M., jegyző Becze), a 3 ik (e. Szomjas, j. Záky Gy.), 5-ik (e. Halassy, jegyző Márkus), 6-ik (a. Szontagh (gömöri), j. Halász. 7-ik (e. Földváry M., jegyző Frölch) és 9 ik (e. Baranyi, .. Máriássy Károly). Felszólító egyszeri külföldi politikai szemle. A katonai és diplomatiai helyzet tegnap óta nem igen változott. A csatatéren a törökök folytonosan előnyöket vívnak ki Herczegovinában Trebinjétól délkeletre az osztrák harig olyan sik csend uralkodik, mintha soha sem lett volna ott lázadás. Csak a montenegrói határ közelében foly még a mozgalom, de alig van reménye a sikerre. Ugyanilyen a helyzet a bosznyák szerb határon, holtán a lázadók főserge súlyos vereséget szenvedett és 160 halottat és ugyanannyi sebesültet vesztve a szélrózsa minden irányába szétszaladt. A lázadók még mindig követik ugyanazt a politikát, hogy számtalan diadalmi hírrel árasztják el a szláv lapokat, de ezeknek a híreknek ma már senki sem szentel figyelmet. A helyzet Szerbiában sem változott. Megerősítik a hírt, hogy a kormányban komoly a szakadás, mire az északi hatalmak igen erélyes föllépése a béke érdekében adott okot. Magasinovich szerb ügynök már szept. 3-án kormánya nevében semlegességet ígért a portának. Azóta Risztics még inkább hallgatott a nagyhatalmak tanácsára, még nagyobb ellentétbe jutott Gruicscsal, aki háborút akar. Végleges eldöntés azonban Szerbia politikája fölött csak a skupcsina tálalásainak megindulása után fog történni. Némelyek azt hiszik, hogy Risztics is csak időt akar nyerni a hadi készülődésre s a megegyezésre Montenegróval. A szélső lapok rettenetes fenyegetésekkel sújtják a kabinetet, ha „olajággal“ merne a skupcsina elé lépni. Az orosz félhivatalos lap érdekes közleményeket tartalmaz a nagyhatalmak legújabb actiójáról. Ezek szerint a kezdeményezés az orosz kormánytól indult ki. Minthogy Ausztria elsősorban érdekelve volt az eseményekben, Oroszország közreműködését ajánlotta föl neki diplomatiai téren azon meggyőződésben, hogy mindketten a javított statusquo fentartását kívánják. Berlinben ugyanígy gondolkodtak és cselekedtek. Midőn az egyetértés létrejött, a többi hatalmakat is felszólították a közreműködésre, azon meggyőződésben, hogy a külállamok egyhangú óhaja annál inkább tekintetbe fog vétetni. Nem valószínű, hogy intervened terveztetett volna. Az egyetértés csak a mérséklet s a szerződések tiszteletben tartása terén létesülhetett. Most annál biztosabban várják a kielégítő eredményt. A carlisták dolga csakugyan rosszul áll. Don Carlos legjobb katonái iránt bizalmatlankodik s hir szerint Mendirit s több más tábornokot az illegalitás gyanúja miatt elfogatott. Dorregaray 1500 emberrel folyton hátrál s e közben egész hadiszerét elvesztette. Biscayaban szaporodnak a békés manifestatiók, s újra azon hir merült föl, hogy egyezmény fog a harczoló felek közt létesülni. Azt is beszélik, hogy a vaticán két küldötte érkezett Tolosába a béke létesítése érdekében. Alvinoz. szep. 5-én 1876. Tisztelt szerkesztő ur ! ■ ,r?,0 ?6-án éjjel kitt városunkat vésejel egy htílybeli özvegy nő takarmányát gyjtották föl és rövid időn gazdasági épületei lángban állottak. A lángok ijesztő mérvben öltögették égfelé nyelvüket, mikor az alig pár hó előtt szervezett tűzoltók rohamos sebességgel a helyszínen termettek, s bár sűrű közelségben következnek itt gyúlékony anyagokkal teli gazdasági épületek és zöndeljljel Welt káeserek megis tült a derék tűzoltó polgár, ignak ember majd. Rövid időn ez már a harmadik eset, és mindközülmét fS** * buzgó törő,ló *«tület. Más L mS ve,:' t’Í CS,líd SÍri,mM Ép ezért kívánatos lenne, ha ezen hasznos intézmény minél több pártolásban részesülne, vajha miné előbb hatósági segély is gyámolitaná ez egy,ez áldásos törekvéseit! Egy megmentett szomszéd.. Régiségkedvelőinkhez. Az erdélyi muzeumegylet választmánya az alsó-ilosvai római állótábor romjaiban eszközlendő tudományos czélu ásatásokkal bízván meg, eddigi ásatásaim eredményeként egy római fürdőézet romjai teljesen feltakarva állanak. Mennyiben helyi tekintetekből a romokat e hó végével szét kell bontatnom és leegyengettetnem, a régiségkedvelőket, kik e valóban nagy adekú romokat megszemlélni kívánják, tisztelettel felhívom, méltóztassanak engemet e hó 22—23-án látogatásukkal megtisztelni, hogy az irtapokon örvendetes alkalmam lehessen szívesen látó vendégeimnek a valóban érdékes romokat s az azokban lelt számos régiségtárgyat bemutatni. Lakásom Deés és Bethlen közöt fekszik, hová postakocsi és a Blasius-féle kolozsvári gyorskocsin naponta utazhatni. Csicsó Keresztúr, 1875. szept. 10-éni Torma Károly Eredeti énekes bohózat Szigligetitől. Uj ____ betanulással. NYÁRI gghr SZÍNHÁZ. Bérlet utánt Kolozsvárit, vasárnap, szeptember 12-én, 1875. LÁRI-FÁRI vagy a borbélyok harcza. Bohózat 4 felvonásban, énekkel. Irta: Szigligeti. Zenéjét: Doppler Károly. Kezdete 7 órakor, vége 9 útin. HIRHARANG. Kolozsvártt, szeptember 11-én. Blahánó asszonyt az uj népszínház sátajában a magyar népszínművek nemsokára talán végképen elvesztik. Blaháné asszony Budapesten e hó 2- án tartja esküvőjét (délelőtt 11 órakor) s még aznap útra kél férjével. Kolozsvárt csak a télen fogjuk meglátni, s félünk, hogy itt búcsút is fog venni örökre a színpadtól. Ha e szomorú hírt nem a legbiztosabb forrásból merítenek, szeretnénk kételkedni benne, mert valóban vétek lenne megfosztani népszínműveinket legkedvesebb alakjuktól. Ilt a népszínházban elnémulnak azok az utolérhetlenül kedves dalok, olyan veszteség lesz ez, melyet kipótolni ez idők szerint lehetetlenség! Mi bízunk abban, hogy Blahánét még egy időre legalább meg fogják nyerni budapesti tisztelői, kikhez az egész ország óhajtása csatlakozand. Örömmel értesülünk, hogy Gyarmathy Miklósné úrasszony, kinek balesetét közelebbről említettük, minden veszélyen kívül van. Ez Sámi Lászlónak az „Ellenőr” ben egy igen érdekes levele jelent meg. Arra inti benne a szabadelvű pártot, hogy ne legyen többségében elbizakodott. E szép levél többek között így szól : „Barátom Lajos! Nekünk magyaroknak még mindig több „az igéretföldünk, mint a megnyert földünk.“ Ezt szem előtt tartva is, jól tudom, hogy a nagy többség daczára nem tehettek meg mindent, amit akartok, de remélem, megtesztek anynyit, amennyit lehet. A valódi politikus, még ha szabadelvűnek nem vallja is magát, mindig progressista. Hogy jó politikusok és szabadelvűek vagytok, azzal bizonyíthatjátok meg, ha nem zárjátok el a horizont egy életrevaló eszme és aspiratió előtt sem, ha eljárástok által a nép, jog és szabadság értelmét nagyítjátok, ha küzdetek a rész minden alakja ellen, ha a fejlődés, a rend és szabadság érdekében a nemzetet és intézményeit megifjítjátok. Ha azt mondja valaki a sajtóban vagy a parlamentben egy makkszemre : „ebben a makkban egy terebélyes nagy tölgyfa van*, soha ne mondjátok azt lehetetlenségnek. A szabadelvű párt, igaz, hogy törvényeivel és intézke