Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-09-19 / 214. szám
IX. évfolyam. 214-dik szám. Kolozsvárit, 1875. vasárnap, szeptember 1913. előfizetési Egész évre .... Félévre................... Egy negyedre . . . Egy hónapra . . FELTÉTELEK: 16 ft. 1874 . 1 „ 60 rft “3 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumnyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. C. NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasibozott [irmomlára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés ura 1 fk bélyeg letér, külön számittatik. Nagy limit-léseknél kedvezmények. 24 rb 13. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 írt. ------------------------------------------------- KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 18. A feliratok. Eddigelé három felirati javaslat került az országgyűlés elé. A szabadelvű párté, a függetleneké és a nemzetiségeké. A szabadelvű párt javaslatát már jellemeztük, a trónbeszéd keretéhez híven tartja az magát, egyfelől udvariassági tény, másfelől az országgyűlés bizalmának a kormány és készségének kifejezése a munka iránt. Röviden szól azért, hogy sok vitára anyagot ne adjon, eredménye az effélének csak törvényjavaslatok tárgyalásánál lehet vén, nem pedig most a munka kezdetén. Azért a szabadelvű párt részéről az előadó Horváth indokolta azt röviden és a támadások ellen védelmezi Móricz Pál. Több máig a szabadelvű párt részéről nem történt. De a függetlenek kevés szóval be nem érik. ők nemcsak, hogy at akkora válaszfelirati javaslatot készítettek, mint a mi pártunk, még bőven is akarják azt megmagyarázni. Ezért már tizen íratták fel magukat szólásra és előadójuk Simonyi Ernő egy kerek óra alatt csak egyik pontját volt képes annak illustrálni, úgy, hogy ha az új házszabály nem gondoskodik beszédének befejezése előtti félbeszakításáról, talán még most is beszélne. És különös: úgy a terjedelmes felirati javaslat, mint Simonyi beszéde követel ugyan sokat, de határozott irányadó eszméi csak kettővel tartalmaz többet, mint a szabadelvű párt felirati javaslata. Mert a pénzügyek rendezése, a bankkérdés megoldása, felsőházi, igazságügyi és közigazgatási reform ebben is ép oly általánosságban van érintve, a területi épség helyreállításával együtt, mint a szabadelvű párt javaslatában, tehát határozottabb irányt ebből sem meríthet az a jámbor olvasó, aki e kérdésekben még a haladási irányra nézve sincs tájékozva, mint a kormánypárt javaslatából és ezzel van bebizonyítva az, hogy schlagwortokkal a kérdésekben állást jelezni nem lehet; azt csak törvényjavaslatokkal lehet meghatározni és ezek nem tartoznak sem a trónbeszéd, sem a felirat kertébe. Az a két határozott eszme pedig, melylyel a függetlenségi párt válaszfelirati javaslata tündököl: azönálló vámterület és a kötelező polgári házasság. De az előbbit nem proklamáltatjuk, míg a törvény parancsa szerint alkudozás útján meg nem kísértjük a közös vámterülettel kiegyeztetni érdekeinket , mert alkunak helye nincs ott, hol az egyik fél azt mondja, semmi áron sem alkuszom. És Simonyi beszédében határozottan ezt követelte. Pedig az önálló vámterület sem bőség szaruja az is költséggel és repressáliákkal jár; és ha Simonyi azt állítja, hogy ő ezzel tudná fedezni az egész deficitet, ezt csak oly vámemeléssel érhetné el, melynek egész terhét a nép viselné, amelyről ő azt állítja, hogy több terhet már nem bir el. A kötelező polgári házasságra nincsenek még alkalmas közegeink és közvéleményünk és a sürgősebb feladatokat, a pénzügyek rendezését kockáztatnók az által, ha a közvéleményt idő előtt felzavarnák e kérdéssel. Pedig ennek halasztása nem teszi tönkre az országot, de amazoké igen. A harmadik felirati javaslat Mileticsé és Polité. Ez egy merénylet Magyarország ellen. Vakmerően követelnek abban a dualismus helyett foederalismust, hogy a magyar és német elem hegemóniája meglegyen törve a monarchiában; a románoknak külön szót szót követelnek Erdélyben, kívánják a horvát- magyar szerződés és a nemzetiségi törvény revisióját, feladják a királynak a magyar törvényhozást, „Magyarországból magyar nemzeti államot akar alkotni“, kövelik a királytól, hogy Délszlávia keletkezését mozdítsa elő, monarchiáját fegyverezze le — szóval hazánk öngyilkosságát kívánják. Az országgyűlés megbotránkozása tört ki e követelésekre, melyek sértik a királyt és nemzetet egyaránt és a sajtó egyhangú nyilatkozata oda megy ki, hogy az efféle razziát TARCZA. Tisza Lajos indiai úti naplójából.* Hyderabad (Deccan). Augusztus 4. 1875. Kedves barátom ! Julius 25-án elhagytam Bombay-t — Poonabra (a Bombay kormmány nyaraló stallójára) menyén, hol a bombay-i consul bungalon-jába szállva, tulajdonkép a Westan Indian klubban éltem — és jól éltem — Palugyay magyar borait találtam, melyek épen pár nappal előbb érkeztek, s úgy látszik, tetszettek az angol ínynek, általában sokat kérdezősködtek Indiában a magyar borok iránt, s a kellő soliditás s eleinte alacsony árak mellett India jó piacz volna a magyar boroknak. Poonak egy kis kellemes katonatelepítvény az angolok részéről, s egy zavargó mahratta híres város, melynek uralkodói sok gondot okoztak az angoloknak, míg végtére az angolok elfoglalták az egész államot, s most az egész katonaváros csendesen tartja a natif várost. A kormányzónál voltam egy ebéden és bálban, aránylag sok csinos aszszonynyal találkozva ottan. Úgy a kormányzó, mint Mr. Gibbs, a tanács tagja és Mr. Lemesurier, a vasút igazgatója igen szívesek voltak irányomban, s előkészítették utamat Hyderabadra, hová egy rendelkezésemre adott salonkocsiban július 30 án 66. d. u. megérkeztem, a vasútnál fogadott a Resident Mr. Saunders, velem jött vasúton Secunderabadra, s onnan saját kocsiján vitt Bularam-ra nyári lakába. Hyderabad egyike a legnagyobb és legfontosabb független natif államoknak. Fekvén Dél- India központjában (egy circa 2000 láb magas plateau-n, melyen a legfantasticusabb csoportozatokban elszórt gránitsziklák között kimeríthetlen termékeny földek vonulnak el, az indiai viszonyokhoz mérve kiváló egészséges éghajlattal) a mindig félelmes Mahratta és az annyi csatát látott mysore-i államok közt (hol a híres Tippu szultán uralkodott a 18-dik század végén) kiváló stratégiai fontosságot kölcsönöznek neki. Érzi ezt az indiai angol kormány, s eleitől fogva nagy gondot fordított arra, hogy befolyását ez államban biztosítsa, s erős állást foglalhasson Hyderabad főváros közelében saját katonasága által, így különböző békekötések és véderőszövetségek folytán ma a várostól 6 angol mértföldre fekvő secunderabadi katonai telken sub tituló subsidiary troops circa 7600 főből álló sereg van elhelyezve, közte 2 gyalog, 1 lovas európai ezred és 6 üteg ágyú. 6 mértföldre innen több ezer emberből álló contingen troops van elszállásolva, a Resident direct parancsnoksága alatt Bularamban. Mindez a Nizam védelmére a Mahratta főnökök támadásai ellen. Minélfogva a Nizam, a Subsidiary font költségei fedezetéül egy tartományt adott az angol kormány birtokába, míg a contingens költségei fejében egy másik tartományt angol administrate alá bocsátott, ennek jövedelméből fedeztetvén a költségek, a többlet a Nizam pénztárába szolgáltattatik. Amint azonban a Nizam elég lába és szervezett erőt tud felmutatni önvédelmére, ezen contingens fentartása megszűnik az egyesség értelmében, s akkor Berar tartomány (egyike a legtermékenyebb és legértékesebbnek) az angolok által visszabocsátandó a Nizam kezelése alá. Ez oka, hogy a tehetséges és figyelmét messze kiterjesztő miniszter és (a most 9 éves Nizam nagykorúságáig) egyik Régens a Nizam szolgálatába vett európai, főleg angol főbb tisztek útján a hadsereg rendszeresítésére dolgozik, s ma már az úgynevezett „The nizam’s reformed troops“ 4000 embert, gyalogságot, lovasságot, tüzérséget számlál Major Nevill parancsnoksága alatt (egy angol tiszt, ki 19 évet szolgált a Steuss-huszárok közt, Festetics Tassiló alatt) Minthogy az angolok, eléggé érthetőleg, nem szeretnék a gazdag Bezart kibocsátani kezeik közül, nem tudni egész bizonyossággal, hogy mikor lesz a Nizam hadserege hadképes. Sir Salar Jung a jelen miniszter befolyása folytán a Nizam nagy szolgálatokat tett 1857 ben a Mutiny alkalmával s oly tántorulhatlan támasza volt az angol befolyásnak mindig, különben is a Major Nevillt is az angolok ajánlották (habár nem is hivatalosan) valamint a Nizam nevelőjét— Corn Clark-ot. — Sir Salar Jung tökéletesen beszéli az angol nyelvet; kellemes elevin modora könnyűvé teszi a vele való társalgást. — Általában kiváló egyéniség, mint a legtehetségesebb és legbecsületesebb államférfi ismeretes Indiában, s megérdemli hírnevét. Erélylyel működik. — A hadsereg üdvös reform útján van, a francziák sokat javasoltak, a főváros — amelyben senki sem volt bátorságban a fegyveres csőcseléktől — ma csendes és biztos; szemetes szűk utczát rendeztelek, az omlófélben levő építészeti emlékek egymásután restauráltalak — a közmunkarendszer rendeztetik — szóval élet és előmenetel mindenfelől. Egy napot töltvén a Residential — Bularamban harmadnap áttettem szállásom hadügyi titkárához Colonel Hastings Fraserhez, ki Hyderabadban lakik, s honnan sokkal könnyebben nézhettem meg az egyes nevezetességeket, mint a 12 mértföld messze fekvő residenti villából. Az ezredes már kész programmal fogadott — már minden meg volt beszélve Sir Salar Junggal — a szükséges kocsik, elefántok stb. stb, mind kirendelve a programra szerint úgy, hogy — mit volt mit tennem — meg kellett adni magam, habár hoszszabbra nyúlt is hyderabadi mulatásom, mint eleve terveztem. — A fiatal fejedelem nem volt a városban s igy őt nem láthattam, azonban nagybátyjai tour de role fogadtak palotáikban, személyesen sétáltatván meg benne s adván aztán egy-egy reggelit. E palotákról azonban semmi különöst nem mondhatok, kivévén a kertek keleti typusát s a clima parancsolta azon beosztást, hogy minden terem lehetőleg két víztükör közt fekszik, az európai befolyás teljesen kivetkőztette e palotákat keleti jellegükből, európai modorban bútorozva, a palló sokszor ízléstelen angol szőnyegekkel borítva; a fogadótermekbe, azon termekbe, hol ők otthonosan érzik magukat, természetesen nem vezetik az idegent. — Aug. 14- én egy antilope-vadászat rendeztetett számomra vadász-párduczokkal. — Elefántokon kimentünk néhányan mintegy 3 mértfölre a várostól a fejedelem tilalmasába, hol csakhamar találkoztunk a párduczokkal, egy hím- és egy nősténypárducz volt, mindegyik külön egy-egy nyitott ökörtaligán heverve, melynek deszka helyett sűrü háló képezte fenekét. A párduczok fekete bőr-szemkötőt viseltek s derekuknál fogva voltak a kocsihoz kötve. Elkezdtünk keresni s a groitsziklák oldalában csakhamar egy erős bak antilopéra akadtunk. Mintegy 200 lépésre megálltunk, mig az egyik párduczczal a szekér közeledett a vadhoz, azt lopva mentől inkább megközelíteni igyekezvén. Amint a vad alarme-jeleit mutatta, a vadász lerántván a párduez szemkötőjét, elbocsátotta a hurokról; a a párduez roppant szökésekkel indult a vadnak, következett egy rövid futás, mely után a párduez torkon ragadván a bakot, földhöz gyűrte, hátára fordította s első lábait a bak szarvaira tevén, fogait mind mélyebben ásta a vad torkába 8 éktelen mozgás között a földhöz szegezve tartotta, mig a vadász odaért. Ekkor a vadász a baknak torkát elmetszvén, a kiomló vért segédje egy nagy fakanálban felfogta, a párducz szemeire a kötő felcsatoltatott, hogy ne lássa mi történik, s ha neki találna vadulni, ne lásson ugrani. A feladat ugyanis a vadat elvenni tőle. Ezt egy ügyes rántással eszközli a vadász s midőn a fenevad elvett prédája miatt nekibőszülne, a kanálban felfogott meleg vért tartják orra alá, mely kibékíti, mohón habsolva azt fel. Öt vadat futtattunk, kettőt szerencsésen elszalasztottunk, hármat elfogtunk. Egy^P r /•ZÍU v *) Ex érdélyes levelet az «Ellenőriből veszszük át. W&F Lapunk mai számához mellékletül van csatolva a Triska Ferencz zongora- és hangszer kereskedésének árjegyzéke. "ISS többé ne tűrjük, vessünk annak minél elébb véget. H. S. Budapest, szept 16. A képr.ház mai ülésében a felirati vitát folytatá. Miletics nem beszélt. Első szónak Polit Mihály volt. Oly halkan kezdett szólani, hogy alig értették. Azt kiálták, hogy menjen a szószékre, s ő oda is ment, s onnan szólt. Főleg a keleti kérdésről beszélt, a melylyel hat éven át gyötörte a horvát országgyűlést is, melynek tagja volt. Ma bizonyos mérsékeltséggel igyekezett szólani s mentegetni az általa is aláirt felirat brutalitásait. Második szónok Móricz Pál volt, ki egyedül beszélt ma a szabadelvű párt részéről. Hegyessy Márton, ki Móricz után szólt, jelentéktelen szélsőbaloldali szónok. Utána K. Sennyey Pál szólalt fel, ki igen elegáns beszédben azt fejtegeté, hogy miután a felirati bizottság javaslata egyedül a fejedelem iránti lojalitás kifejezése, ő a maga részéről azt elfogadja. Sennyey beszéde jó hatást tett; a min. elnök és Tisza Kálmán Sennyeyvel, beszéde után, kezet szólítottak. Sennyey után Madarász Jenő, utána Hefy Ignácz szóltak; ez utóbbi polemizált az elnök ellen, azt állítván, hogy az nem járt el a házszabályok értelmében, midőn tegnap Simonyitól megvonta a szót, mert ez nem áll a házszabályokban, hogy az ülés ma2 órakor ér véget; ez csak a ház tegnapelőtti megállapodása volt. Az elnök arra figyelmeztette a szólót,hogy eltér a napirendtől, és különben nincs igaza, mert a házszabályok mondják, hogy a ház esetről esete megállapítja az ülés végét. Helfy erre azt igyekezett bizonyítani, hogy nem tért el a napirendtől. Beszédébe beleszólt Szontagh Pál, mire Helfy válaszolt. Midőn azután Helfy beszédét befejezte, Szontagh Pál személyes kérdésben emelt s a parlamentaris vita illetlenségének non plus ultrájának nevezte Helfy azon eljárását, hogy olyasmit imputált neki, amit csak vélt hallani. Ezzel az ülés véget ért. Fővárosi levelek, VII. Budapest, szept. 15-én 1875. Kedves barátom! A felirati vitát ma kezdjük meg; reméljük e héten be is fogjuk rekeszteni. Pártunkból valószínűleg kevesen fognak a küzdhomokra lépni, legalább még eddig csak Móricz Pál van feljegyezve s rajta kívül valószínűleg csak az uj nemzedék kisérli meg erejét ; ez is csak azon esetben, ha fellépésének alkalmas teret talál. E tér azonban őszintén szólva ezúttal nem igen hálás. A baloldal hat év hosszú felirata ugyanis oly tisztán követelési alapra áll, s e követelések gátjait és akadályait annyira nem veszi tekintetbe, hogy azzal szemben a vita a lehetetlenségek sorába tartozik . Ha az egyik fél csakis a kegyes óhajtások terére áll és azokat oly észszerűen állítja fel, mintha Árpáddal bejöve ma foglalnánk el Magyarországot s minden legkisebb akadály nélkül rendelkezhetnénk saját sorsunk felett. Ha a politika nem állana egyébből, csak kegyes óhajtásokból, akkor mi az övéikhez még egy csomó ilyest tudnánk függeszteni s legelőször is azt kivánnók hogy a magyar nemzet nőjje ki magát vagy harmincz milliócskára, mondassák ki az általános világbéke, doboltassanak el a nemzetek adósságai stb. stb. Annak nagy részét mit ők óhajtanak, mi is teljes szívünkből kívánjuk ; ilyen a vámkérdés előnyös rendezése, a független magyar bank, a közös kiadások leszállítása stb. de minekünk, kiknek már a munkához kell látnunk, nem elég amerikói kürtöket fújni s várni míg a falak leomlanak azok hangja előtt. Kormányunk már rég izzad a munkában, hogy verejtékkel , de vér nélkül oldjon meg oly kérdéseket, melyek egyszersmind nemzetünknek létkérdései ; az uj delegátió lesz arra hivatva, hogy szembeszálljon a vér és vas embereivel s levitasson a mennyit csak lehet azoktól az ekevas és könyv részére , arról