Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-07-10 / 155. szám
IX. évfolyam 155-dik szám. Kolozsvárit., 1875. szombat, julius 10. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Egész évre.....................................16 ft. — kr. Félévre............................................8 „ — , Egy negyedre............................ 4 „ — „ Egy hónapra ....................... 1960 „ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. ICladoshivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Lis Teleki Domokos-ház __________gj HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott gamnond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számitatik. Nagy hirdetéseim és kedvezmények. 1-bín 15 NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 hr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 frt. "ír KOLOZSVÁR, JULIUS 9. A nemzetiségi coripheusok eljárása. Nemzetiségeink coripheusai, sajátságos módon, a magyarok részéről jövő törvénytelenségekről irtóztatókat írnak a sajtóban ; ezekből bárki is azt következtetheti, hogy bizony ez a magyar nemzet mégis csak nem lovagias nemzet, mégis csak embertelenül bánik el a társnemzetiségekkel. S ha az ember komoly megfontolás s vizsgálat alá veszi a felsorolt egyes eseteket, a nemzetiségi compheusok alávalóságáról győződik meg, akik saját bűneiket így akarják fedezni, így akarják a világot elfoglalni, hogy saját alávalóságukat észre ne vegye. Igaz, hogy sem én, sem mások egyebet nem várunk azoktól a kik hazánkban a nemzetiségek élére tolakodtak, és ily módon járnak el; a hírhedt népboldogitóktól nem lehet többet remélni, mint azt, hogy a népet apránként kizsákmányolják s kifoszszák minden javaiból, mint a vércse midőn rácsap egy-egy ártatlan madárkára, ámde inpertinentiájuk szerfelett fokozódik akkor, midőn minden bűnöket a magyar nemzet nyakára akarják tolni, a midőn a nyomort s a nép elaljasodását a magyarban és nem önmagukban keresik. Valóban fokozza ingerültségünket az, hogy ők kizárólag magukat tartják hazafiaknak — bukaresti értelemben — jó románoknak, s galád szótárak legnemtelenebb szavait hordják fel azok ellen, akik velük szemben fellépni bátorkodnak, vagy munkájuk útjába akadályokat gördítenek. Pedig kik ők? Korcs fajzatok, őrült elmék, önérdeket hajhászó hitványságok ! Valóban elborzad az ember a gondolatra, hogy ily férfiak állnak egy nemzet élén ; ezek vezetik ügyeit. Számos adataim vannak a fennebbiek igazolására s akár Hodosiu részegség okozta csendes őrülését, akár Babesiu hitvány nyelvágyát, akár Borlea népkoppasztó tehetségét vegyük, egyaránt bizonyítják, hogy e férfiak nem érdemesek komoly szóra sem. Ám olvassa valaki el az Albina legközelebbi számát, meggyőződik arról is, hogy ezen urak mennyire értik a hazugságot, s mily mértékben fertőztetik meg a közvéleményt. Elő van adva, hogy a szabadelvű párt erőszakkal, katonasággal s más erőszakos fegyverekkel tolakodik be a román választó kerületekbe — a nemzetiségeket megbuktatandó pénzt szórnak, mondja, s a népetdemoralizálják. Elő van adva az is, hogy jó román hazafiaknak csak Babesius társai tekinthetők — azok a kik ezekkel szemben dolgoknak s embertelen nyelvágyó munkájok útjába akadályokat gördítenek, azok mind haza és nemzet árulók. Ha meg volnék győződve, hogy ez emberekben a hazafius érzés csak bár egy szikrája ég; az adott bizonyítékokkal szemben, ha tanusitnák, hogy ők valóban a népért buzognak — méltányolni tudnám aggodalmukat , ámde egész eljárásuk szemfényvesztés, hogy saját bűneik ki ne tűnjenek. Vallhatom, hogy ott ahol a román választók többségben vannak — a román compheusok részéről a legtörvénytelenebb s legnemtelenebb eszközök vétettek alkalmazásba, hogy a kissebbséget megfélemlítsék, hogy győzzenek. Vallhatom, hogy a magyarnak ideája sincs azon törvénytelenségekről, amelyeket a román compheusok ott ahol tehetik, igénybe vesznek. Vallhatom, hogy a szabadelvű párt még közel sem járt azon eszközökhez, melyeket a nemzetiségi képviselők több helyt felhasználtak. Akkor tehát, amidőn a szabadelvű pártot ilyenekről vádolják, saját népünket akarják elbolondítani s a közvéleményt. Sok helyt a választók megbotránkozva úgy a vezetők alkotmányellenes fogalmain, mind pedig az alkalmazásba vett eszközökön, földhöz verték a leghirhedtebb agitátorokat. Miletics bukása a szerb nép józanságáról tesz tanúbizonyságot. Nálunk románoknál még nem mentünk odáig, de közel van azon idő, amelyben megtisztítva látandjuk a román népet e hamis prófétáktól, akik, amióta támadtak a román népen mit sem segítettek nemcsak hanem a legnagyobb nyomorba tasztották azt. Ott van a szerb bálvány a porba taposva, megcsufolva; ez lesz sorsa minden agitátornak. Moldován Gergely: TARCZA. KAZALLON NAPLÓJA. VERNE GYULÁtól. (Folytatás.) Lili. Január 26. Kimondatott az indítvány. Mindnyájan hallották s mindnyájan megértették. Néhány nap óta rögeszmévé vált az, csakhogy senki sem merte mondani. Sorsot, fogunk húzni. Akit a sors kijelöl, azon osztoznak a többiek. No hát legyen úgy! Ha a sors engem jelöl ki, nem fogok panaszkodni. Úgy rémlik nekem, mintha egy kivétel indítványoztatott volna miss Herney javára, mintha Letoumeur indítványozta volna ezt. De a matrózok haragosan mozognak. Tizenegyen vagyunk a tutajon, mindegyikünk számára iíz esély van tehát, hogy szerencsésen húz, és egy, hogy szerencsétlenül, az indíványozott kivétellel pedig ez az arány megváltoznék. Miss Herbeynek osztozni kell a többiek közös sorsában. Délelőtt féltizenegyre jár az idő ekkor. A kormányos, kit Daoulas indítványa újra életre ébresztett, követeli, hogy a sorshúzás rögtön történjék meg Igaza van. Egyébként egyikünk sem ragaszkodik az élethez. Az, akit a sors kijelöl, csak épen néhány nappal, talán csak néhány órával előzi meg társait a halálban Mindenki tudja és senki sem remeg a haláltól. De legalább egy-két napig nem akarják szenvedni ezt az éhséget, nem akarják érezni ezt a szomjúságot, csak ennyit akarnak s ez meglesz. Nem tudom megmondani, hogyan jutottak neveink egy kalapba. Talán csak Faisten volt képes leírni azt papír-darabkákra, melyeket jegyzőkönyvéből szakított ki. Ott van mind a tizenegy név. Vita nélkül elfogadták, hogy a kinek nevét legutoljára húzzák ki, az lesz az áldozat. Ki fogja kihúzni a neveket? Mindenki haboz. — Én! — felel egyikünk. Megfordulok s Letourneur urra ismerek. Ott áll sápadtan, kezét kinyújtva, ősz haja lecsügg kiaszott arczába. Nyugalma megdöbbent. Ah, szerencsétlen atya! Értelek! Tudom hogy miért akarod te kihúzni a neveket! A te atyai önfeláldozásod egész addig terjed! — Jó, ha ön akarja! - szól a kormányos. Letourneur úr bedugja kezét a kalapba. Kihúz egy czédulát, kibontja, fönszóval fölolvassa a nevet, mely rá van írva s aztán átadja annak, kit e név illet. Az első név, mely a sorshúzáson kijött, Bürke matrózé, ki örömében fölkiált. A második Flagpol. A harmadik a kormányos. A negyedik Faisten. Az ötödik Kurtis Róbert. A hatodik Sandon. Már felénél egygyel több nevet kihúztak. Az enyém még nem jött ki. Próbálom olvasgatni, hogy hány esélyem maradt még : négy jó, egy rész. MiótaBürke fölujjongott örömében, azóta semmi hang sem hallattszott többé. Letourneur úr folytatja szomorú hivatalát. A hetedik név a miss Herbey neve, de a fiatal leány nem reszketett. A nyolcadik az én nevem. Igen! az enyém! A kilenczedik név : — Letourneur. — Melyik? — kérdezi a kormányos. — André, — viszont Letourneur úr. Egy kiáltás hallatszik s André eszméletlen ferogyik. — Hát tovább! — kiált ordítva az ács Daoulas, kinek neve maradt most már csak a kalapban a Letourneur úréval. Daoulas mint valami prédára tekint versenytársára, kit föl akar falni Letourneur úr csaknem mosolyog. Belenyúl kezével a kalapba, kihúzza az utolsó előtti czédulát, lassan kigöngyölíti s anélkül, hogy hangja reszketne, oly szilárdsággal, milyet ez embertől soha sem vártam volna, elolvassa e nevet: — Daoulas! Az ács megmenekült. Üvöltéshez hasonló tör föl melléből. Letourneur úr aztán fogja az utolsó czédulát s anélkül, hogy kibontaná, széttépi. De a széttépett papírnak egy darabkája a tutaj egyik szögletébe repült. Senki sem ügyel rá. Én oda kúszom, fölveszem azt a papirost s az egyik sarkán olvasom : „And. . . . Letourneur úr hozzám rohan, hevesen kiragadja kezemből e darab papirt, összegyűri ujjai közt, aztán komolyan reám függesztve szemeit, bedobja az összegyűrt papirost a tengerbe. LIV. Janár 26. folytatása. Jól sejtettem. Az apa föláldozta magát fiáért s miután nem adhat neki már egyebet, oda adja érte életét. E kiéhezett sereg azonban nem akar már tovább várni. Beleiknek korgása megkétszereződik, a mint itt maguk előtt látják ez áldozatot, kit a sors számukra kijelölt. Nekik Letourneur már nem ember. Még nem szóltak semmit, de szájaik tátongnak, fogaik kivicsorodnak a zsákmány láttára, melyet mint a húsevő vadállatok dühös falánksággal fognak szátszaggatni. Azt akarják, hogy reá rohanjanak még élő áldozatukra s igy falják fel? Ki hinné, hogy most még emberi érzelmeik maradványára hivatkozzék valaki, s ki hinné főleg, hogy e hivatkozás meghallgatásra találhat? Igen ! Egy szó visszatartotta őket azon pillanatban, midőn már reá akartak rohanni Letourneur úrra. A kormányos, ki a mészáros szerepét akarta épen játszani, Daoulas a bárddal kezében, mind megálltak, mozdulatlan. Miss Herbey feléjök közeledik, azaz hogy inkább csak vánszorog. — Barátim, így szól, akarnak önök csak még egy napig várni? Csak egyetlen egy napig! Ha holnap nem látunk földet, ha semmi hajóval sem találkozunk, akkor szegény társunk legyen az önök zsákmányai............ E szavakra szivem reszket. Úgy látszik nekem, mintha jós hangon szólt volna e fiatal leány s mintha vami égi sugallat lelkesítené e nemes lényt. Végtelen remény száll újra szivembe. A part, a hajó, tán megjelent miss Herbey lelki szemei előtt valami természetfölötti látományban, mint ahogy Isten látni engedi némely kiválasztottak szemei előtt! Igent várjunk még egy napig! Mi az az egy nap mindaz után, amit szenvedtünk? Kuriss Róbert is úgy gondolkozik mint én. A miss Herbey kérelméhez kapcsoljuk a mienket is. Faisten hasonlóan nyilatkozik. Könyörgünk társainknak, a kormányosnak, Daoulasnak, a többieknek .... A matrózok visszahúzódnak s egy morgás sem hallatszik. A kormányos akkor eldobja bárdját s tompán szól: — Jó! holnap, napkeltekor! Ez a szó mindent kifejez. Ha holnapig nem mutatkozik sem föld, sem hajó, az iszonyú mészárlás megtörténik. (Vége köv.) Képviselő - választási mozgalmak. Segesvár, julius 8. 1875. Segesvárit a szabadelvű párt képviselőjelöltje Fabritius Károly 38 szavazattöbbséggel, tanár Goos Károly szász néppárti követjelölt ellenében tegnap megválasztatott. A segesvári szabadelvű párt nem csak névleg bírja e czkrket, annak jelöltje Fabritius Károly nemcsak puszta szokásból lépett e pártba, mint néhányan a szász képviselők közül, hogy éppen valamelyik párthoz tartozzék, hanem egyáltalában és minden részében magáénak vallja a mai nap országosan túlsúlyban levő párt elveit, érzése, óhaja, akarata egy, s midőn a segesvári szabadelvű párt győzedelmeskedett, annyival örvendetesebb eset, mivel ellenébe egy oly párt volt felállítva, mely nemzetellenes elveivel, túlságos elfogultsággal nemcsak a magyar kormányzásnak kívánt volna akadályul szolgálni, hanem magának a szász nemzetnek is ártalmára roszszára leendett. E párt elnevezte magát „szász néppártinak, tehát már maga a czim kizárja az ugyanazon területen levő idegen nemzetiségek és választók bizalmát, kizárja azon reményt, hogy annak jelöltje a közös haza érdekében, nemzetiségre való tekintet nélkül használhasson, s mivel figyelemre méltó súlylyal az országházban nem bírhat, kizárja magának annak a népnek is, melynek nevét magára öltötte, kilátását, érdekei megóvása, czéljai kivitele és tervei megvalósítására. A szebeni röppentyűk nem birtak tüzet és lelkesedést gyújtani félszeg elveik iránt Segesvár város értelmes polgáraiban. — Daczára a szakadatlan lutkosásnak, melylyel a gymnasium tanítói tanárok Goos érdekében magukat izzasztották, a szász néppárt elbukott. Bukása magával ragadta a szék részéről megválasztott Gull József szász néppárti követ bátorságát is, ki magát a szász nemzet eladásán annyira elbusulta, hogy képviselő, megbízatásáról lemondott. A választás után az örvendő polgárok a „fehér ló“ kertben alkottak vidám társaságot, hol gyönyörűség volt nézni a három nemzet testvéri ölelkezését. Éltették a magyar hazát, a magyar és többi nemzeteket, mind három nyelven. Ezek közt megválasztott képviselő Fabritius Károly magyar és német nyelven tartott beszédeiben lángszavakkal öntött lelkesedést és hitet a magyar kormányzat és alkotmány iránt. Bakon ügyvéd, Markus kereskedő, Moldován lelkész elragadtatással szónokoltak. És én azon óhajommal zárom be egyszeri tudósításomat, vajha ezen elvek vezérelnék a többi szász kerületek választóit is, hogy félre téve a nemzetiségi haszontalan czivódásokat, vállvetve törekedjünk hazánk felvirágoztatásában, hogy künn erősek, benn boldogok legyünk! Egy választópolgár, * Fogaras 1876 julius 7-én. Minthogy a „Magyar Polgár” rendes levelezője bizonyosan azért, mert érdekelve van a múlt napokban lefolyt itteni eseményekben, hallgat, kénytelen vagyok én az itteni dolgokról a tekintetes szerkesztő urat értesíteni. Nálunk is lezajlott a követválasztás és az ezúttal a múlt választásokhoz képest, szelíd vihar morajából győztesen kiemelkedtek mint megválasztott képviselők a felső kerületben Boér Antal, az alsó kerületben pedig Kóssy Sándor vidéki és városi főmérnökünk. Üdvözöljük mind a kettőt, mert ily kipróbált két lelkes hazafi csakis díszére leend a szabadelvű pártnak, amelyhez tartoznak. Az első már mint veterán képviselő tér vissza az országházba ; a második ugyan mint újoncz lépi át az országház küszöbét; de ítélve, úgy a vidéki mint a városi közgyűlési termeinkben és egyátalában a közpályán kifejtett, ügyességgel és hazafisággal párosult tevékenysége után, az országházban sem lesz ő sokáig ujoncz, hanem nemsokára bebizonyítandja, hogy érdemes volt a választók azonni-