Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-10-19 / 239. szám

múlva vissza nem térnek. Ez okból pénzügyi reformok is szükségesek s remélhető, hogy most, midőn a béke a nagyhatalmak erőfeszítései folytán újra biztosítottnak kezd látszani, a portának lesz ideje és kedve létesíteni a további pénzügyi és közoktatási reformokat. A spanyol csatatérről újabb kedvező hírek érkeznek. A lázadók hadai teljes bomlásban vannak • előkelő tisztek s nagyszámú katonák nponkint menekülnek franczia területre s a carismus teljes bukása remélhetőleg nemsokára be fog következni. Telekkönyvi jegyzőkönyvek közzététele Erdélyben. Hirdetmény a dévai kir. törvényszékhez tartozó dévai és marosilyei kir. járásbíróságok; a gyulafehérvári kir. törvényszékhez tartozó gyuafejérvári, algyógyi és szászvárosi kir. járásbiráágok a medgyesi kir. törvényszékhez tartozó bolkácsi kir. járásbíróság területén fekvő községekben; végre Apanagyfalu Felső Szőcs Felső-Ilosva, Királyfalva, Sövényfalva, Borbátviz, Hari, Maros-Gezse, Magyar-Bükkös Maros-Koppánd, Szent-Benedek és Ó-Radna községekben elkészült telekkönyvi munkálatok, illetőleg telekkönyvi jegyzőkönyvek közzététele iránt Sz 3548—1875. A nagyméltóságu m. kir. igazságügyminiszteriumnak f. évi augusztus 31 én. 24,715 száza alatt kelt rendelete folytán az alább felsorolt telekkönyvi munkálatokra nézve a következők tétetnek közzé: Brassó, Briznik, Bezsán, Booz, Burzsuk, Cserbia Danulesd, Dobra, Dumesd, Dumbravicza, Fazacse, Felső Boj, Felső Lapugy, Fiutóág, Fornádia, Füzesd-bogára, Furksora, Gerend, Glodgilesd, Grujelács, Gothátya, Guraszáda, Gura-Dobri, Gyalakuta Gyálamáre, Gobinesd, Holdgya, Kajanel, Karmazinesd, Kabesd, Kimpur és Kimpur-Szurduk, Kosa, Kosesd, Kulyes, Lapusnyak, Lassó, Lunksora, Maros-Ilye, Maros-Brettye, Mihalesd, Mikanesd, Ohába, Pánk, Petresd, Poganesd, Rádulesd, Roskány Runksor, Szakomás, Szelistye, Szelistyora, Sztancsesdohába, Sztregonya, Sztretye, Sztojenyásza, Szuliget, Szirb, Tamásosd, Tataresd, Tirnava, Tirnavicza, Tisza-Tyej, Uljes, Valea-Lunga, Kalisora Vika, Viszka, Vorcza, Zám községekben; c. ) ugyanazon törvényszéki kerület puji járásbíróságához tartozó Borbátviz községben; d. ) a gyulafejérvári törvényszéki kerületnek hasonnevű járásbíróságához tartozó községeiben, kivéve Alvincz Borberek és Sibián egy községet képző mezővárost; nevezetesen: Akmár, Alsó- és Felső Váradja, Berve, Borbánd, Borsómező, Csüged, Deterpataka, Drombár, Gaurény, Heringfalva, Kátna, Kisfalud, Limba, Magyar-Igen, Metesd, Oláh Dálya, Oláh-Girbó, Oláh-Herepe, Onpolicza, Poklos, Polyána, Rakaó, Sárd, Sóspataka, Sztrá- Zsa, Székás, Spring, Szirakszó Táté, Tófalud, Vingárd. (Folyt, köv.) Az új telekkönyvek behozatala czéljából a helyszínelés teljesen befejeztetett: a. ) a dévai kir. törvényszéknek hasonnevű járásbíróságához tartozó községeiben; u. m. Alpestes, a vajdahunyadi járásbírósághoz osztott Tamástelke praediummal, Alsó Városvize, Arany és Gyertyános, Árki, Bácsi, Bábolna, Bánpatak, Bárbara és Füzesd, Berekszó, Boholt, Boj, Baja Birz, Brettyelin, Búcsúm, Burjánfalva, Dédács, Felső-Városvize, és Magureny, Folt, Haró, Herepe, Hondol és Csertés, Kaun, Kéménd, Kerzsecz, Kis Denk, Kis-Barcsa, Kecskehága, Keresztény-Almás, Keresztur, Kosztesd, Kozala, Lesnyei, Losád, és Kis- Tóti, Ludesd, Magura, Maros Sólymos és Baláta, Sólymos, Maros-Németi, Martinesd, Merisor, Nagy ág és Szekeremb, Nagy-Barcsa, Nagy-Denk, Nagy- Tóti, Nagy és Kis Rápolt, Nyavalyásfalva, Pad, Petrény, Piski, Popesd, Répás, Sárfalva, Szántóhalma, Száraz-Almás, Szent András, Tamáspataka- Tompa, Tormás, Toplicza Magura, Veczel, Vármága, Vulczes d. b. ) ugyanazon törvényszéki kerületnek azon községeiben, melyek a maros ilyei kir. járásbirósághoz tartoznak; u. m. Abucsa, Almáséi, Almás Szenetye, Alsó-Boj, Alsó Csertés, Alsó-Lapugy Bácsfalva, Baresd Bástya, Branyicska, Bradaczell Minden gazda, még ha vegytant nem tanult is, ma már tud annyit, hogy földünk felszíne sokféle hasznunkra fordítható lappangó erőknek raktára. E lappangó erőknek hasznosítása a vas ereje által lehetséges. Vassal hasogatjuk és porhangosítjuk fel a földet, hogy a benne lappangó erőknek aratásunk érdekében czélszerű feloszlással, mozgással, a napnak, levegőnek és esőnek utat nyissanak. A szegény régiek annyira érezték, mennyi erő és hasznosság rejlik a vasban, hogy feltalálóját istennek tették, s nem ok nélkül. A felhozott két példából kétségtelen, hogy amily arányban az ember a természet lappangó erőit hasznosítani tudta, fejlődése abban az arányban haladott, de szükségei abban az arányban szapordtak. Amint a gyomrát ki tudta elégíteni, a szem, fül, képzelődés, érzelem és értelem szükségei állottak elő. Ezek kielégítése közben a természetből mindig több több erőt hasznosított és ez által maga is mindig fejlettebb és tökéletesebb lett. Rendre megteremtette az ipart, művészetet, tudományt, és társadalmat, ezek által több gazdagsághoz jutott, és joga lett több dologhoz. A kőkorbeli ember szerencsésnek érezte magát, ha valamit ehetett, szántó-vető vető korában már száz köböl búza és házi állatjai mellett nyomorultnak tartotta volna magát, ha semmi egyebe nem volt volna. Ha a természettől öröklött törvénye az embernek, hogy enni kell, természettől öröklött törvénye az is, hogy cserélni kell. Ez utóbbi törvény nélkül az állatok szomszédságában maradt volna az ember örökre és nem fejlődhetett volna ki emberiségnek. * Az ember összes hatalmával nem adhat az anyaghoz egy parányt, de meg sem semmisíthető! ° ?' uTM ?r * *utalása az anyag felett csak hely uUkV znZ,UU8ban áll. Az elsőért az »■ mot, melylyel saját erejét toldotta Hely’i alakváltoztató hatalmával roppant sok hazno sok hasznot csinált már az ember, de a csereképesség nélkül, e mind elmaradt volna igaz , becsületes embernek mindent csak munkával kell megfizetni, de ha az embernek munkát munkával vagy más szóval terményt terménynyel kellett volna mind ez ideig megfizetnie, az amit ma gazdaságnak nevezünk, nagyon lassan gyarapodhatott volna. Hogy az ember gyorsabban cserélhessen, forgalmi közegül valami olyasmi kelle, mely kis tömegben könnyen szállitható és legkisebb részben is értékes legyen. Oly anyag kelle, mely az idő rozsdájától változatlan maradjon, adónál vevőnél ugyanaz a haszna legyen. Ezt a roppant szolgálatot az emberiségnek egy szilárdsága, oszthatósága és fényénél fogva erre nagyon alkalmas érez, az arany tette meg. Az ország forgalmi közege, népies kifejezéssel pénz lett. — A pénz ellen mondhatnak bármennyi roszszat az álmoralisták, az okos ember munkaszaporító és munka-megtakarító gépnek tartja, és hasznosságáért mindenkor áldani és keresni fogja. Az arany szereplésével kezdődött meg, hogy a legromlottabb termény, a romolhatatlanság alakját vehette fel A takarékosságot csak a pénz használata óta kezdette meg az emberiség, a takarékosságnak pedig egyenes utóda a tőke. Nagy fogalom ! Jelenti az emberiség által valósított összes gazdaságot, jelenti az azt ezer és ezer mindennemű és nevű alakban javunkra működő erőt, mely az által hogy az emberi tehetségeket fejlődni segíti, megvált a tudatlanságból, kiemel tehetetlenségünkből, szépíti és nemesíti életünket,— egy szóval a tőke az, mely értelemmel használva minden roszat jóra fordíthat. Ezt nem azért mondom, mert szívemet kielégíti, de mert értelmem is elfogadja. Ha a tőke erejét, hatalmát és hatását méltányoljuk és lehetetlen is nem méltányolnunk, hasznos embereknek kell tartanunk mindazokat, kik az anyag hely és alak változtatására és a forgalom könnyítésére erő és időkímélő szerszámokat, gépeket és közegeket hoztak létre. Időről időről, és fokonként ezek által lett belőlünk emberiség. Ha a kőbaltáról mostani szerszámainkra gondolünk, önérzettel mondhatjuk, hogy minden hasznost és minden időben az ember termelt és mindig abban az arányban amennyit tudott. A föld mélyen élnünk kell, határolva van, ez tagadhatatlan, de vigasztalhat az, hogy a benne és körülte levő elemek és erők mozgása és cseréje által az életünkre és fejlődésünkre hasznos tárgyakat véghetetlenül szaporíthatjuk, de hogy így lehessen, főleg az emberi tehetségek fejlődhetésére kell legnagyobb gondot fordítanunk. Mert ha az anyag lelke az erő, az erő lelke a szellem. Adónkkal, pénzügyi és másnemű nyomorúságainkkal szemben,a mit mondok vigasztaló és bátorító igazság csak érteni tudjuk, s értelme szerint akarni akarjunk. * Újból ismétlem : a föld semmit nem ad, vagy ha ad, igen keveset ad, de kész mindig és mindent kölcsönözni, és mint a tudomány mai állása szerint igen jól tudhatjuk . A képesség az ember hasznára lenni minden anyagban megvan, tehát sok mindenből kölcsönözhet. Egy tanúságos gazdasági értekezést lehetne arról tartani, hogy minő eljárás és intézmények szükségesek arra, hogy a föld kölcsönző erejét kimeríthetetlenné lehessen tenni, erre még politikai szervezetünk, nemzetközi viszonyaink és még más tényezők is befolynak. Ezt csak épen megemlíteni akartam, és ezennel más tárgyra térek. Hazánkban emberekben, földben és más egyéb tárgyakban ma még nagyon sok értéktelenség van. Az értéktelenségek oka mindenütt a tudatlanság , szegénység és közönyösség. Ez utolsó akadályt el is hagyhattam volna, mert ha a két első le van győzve, önként elenyészik. Lehet valakinek itt a közelbe is kitűnő fekvésű és kopár hegyoldala, melyen tán ezer évek óta haszon nélkül vész el a napsugár és az eső, melynek a tengerből gőzalakbani felemelésére a tudósok számítása szerint tizenhat billió lóerőre volna szükség. E roppant érték haszon nélkül vész el, mert talán birtokosa nem tudja, hogy ottan azt a felséges nedvet lehetne megterhelni, melynek testünkre és szellemünkre jótékony hatását már még az ó indus védák megénekelték. Lehet, hogy tudja és nincs tőkéje, nincs pénze reá Ha van, ki ilyen dologra adjon, hasznos ember a társadalomban, meghódítani segít egy darab földet és úgy meghódítani, hogy senkinek nem kerül egy könycseppjébe sem. Hogy egy országban sok ilyen tőkekiváló ember lehessen, nagy különféleségnek kell lenni a foglalkozásban, és nagy személy és vagyonbiztosságnak. A pénz mindig oda húzódik, ahol a foglalkozás sokféle, a forgalom ennek következtében Városi közügyek. Hirdetmény Kolozsvár szőlótermelő közönségéhez ! A főmért. m. kir. földm. ipar- és kereskedelmi minisztérium f. hó 5-én 23,265. sz. a. kelt legújabb magas rendeletéből, valamint tanácsunktól e tárgyban eddig kibocsátott figyelmeztetések kapcsán értesittetik a t. ez. közönség, hogy Miután a Phylloxerának fellépése Pancsova város határában fekvő szőlő területek mintegy 66 holdnyi részében konstatálva lett s igy lehető, hogy ezen felette veszélyes rovar az ország egyéb vidékein is létezik, vagy megjelenhet, ezen könynyen országos csapássá válható veszély meggátlása érdekében a legszigorúbb felelőség terhe alatt megrendeltetik, hogy minden e városi szőlőtermelő úgy saját mint mások szőlőjét figyelemmel kísérvén, mindazon esetekben, hol bárminemű szőlőbetegségnek legkisebb nyoma mutatkozik, erről tanácsunkhoz haladék nélkül jelentést tegyenek. Kolozsvár sz. kir. város tanácsától, október 11-én 1875. Simon Elek, polgármester: UIRHARANG. Kolozsvárit október 18-án 4*1 A ló és kocsitartási adó miatt sok panasz hallható a királyhágón inneni részekben, melyek legfőkép onnan származnak, mert némely pénzügyigazgatóság s köztük a kolozsvári is oly rendeletet adott ki, hogy minden ruganyos kocsi kivétel nélkül megadóztatandó. E törvényellenes eljárást a pénzügyi bizottságnak okt. 16 -i ülésében felemlítette Lukács Béla képviselő, hivatkozván arra, hogy a törvény két kocsit adómentessé tesz, akár ruganyos, akár nem. Örömmel jelenthetjük, hogy a pénzügyminiszer úr e felszólalás folytán kijelente, hogy mihelyt az adókivetési eredmények hozzá feljönnek Erdélyből, a netaláni törvényellenes eljáráson azonnal segíteni fog s a beérkező felszólalásokat is a törvény szigorú értelmében fogja elintézni. A miniszer e nyilatkozatát nagy megnyugvással fogadhatják földbirtokosaink és kereskedőink, kik az adóhivatalok s főleg a kolozsvári pénzügyigazgatóság félszeg eljárása folytán most igazságtalan zaklatásnak vannak kitéve. • Hogy gondolkoznak Budapesten a kolozsvári színházról ? Amint olvasóink tudják, a díszes népszínház megnyittatott, azonban igazgatóját az a meg nem érdemlett baleset érte, hogy két első rangú énekesnője, Soldosné asszony, ki a népszínművek éltető lelke kellett volna hogy legyen, visszavonul, (ami' Rákosi ura Vegysz Polgár'-ból régen tudhatott vola, mert mielőtt férjhez ment, a leghitelesebb forrás után írtuk meg) Erdélyi Marietta kisazszony pedig egy szép nap arra ébredt fel, hogy ő tulajdonképen nem is soubrette éneke-nőnek született, s így jó lenne egy komoly diversiót csinálni a kerepesi színház felé. Felmondta ő is szerződését, s a diversiót is megcsinálta, nem is sikerült, de hát ez mind nem segített Rákosin, mert azért primadonnája mégsem volt, ahol pedig hogy Sziklai Emilia kisasszonyt annak fogadják el, ahol a budapesti közönség még nem bir elég phantásiával. Ilyen szorult körülmények között tehát kapja magát aPesti Napló* s azt tanácsolja Rákosinak „gyöngyház, ha leszakad, lesz más !* a hűtlen primadonnák helyébe szerződtetni kell a kolozsvári nemzeti színháztól Zoltánná asszonyt,mint aránylag a legjobbat, ki Soldosné helyébe léphet.“ Részünkről nem marad egyéb hátra, minthogy megköszönjük a .P. Naplódnak ezt a jó tanácsot. A kolozsvári színház az igaz, hogy országos nemzeti intézet, melyet csak nagy áldozatok árán lehet fentartani, de hát csak arra való mégis, hogy ha valamelyik igazgató megszorul, minden habozás nélkül belemarkoljon személyzete közé, s kikapja onnét azt, akire épen szüksége van. Hogy várjon nem sértő ezzel meg egy nemzeti intézetet? — azzal senki sem törődik, — első a magánvállalkozó érdeke, s csak azután jön az országos érdek. Na egyébiránt nyugtassa meg magát aPesti Napló*, ebből a jó tanácsából még nem lesz nagy baj, mégpedig azon okból, mert Zoltánné asszonyt e pillanatban érdekesebb családi ügyei foglalják el, semhogy rögtön felrepülhetne Budapestre, — no meg másodszor Zoltánná — helyesebben Balogh Györgyné asszony a kolozsvári színház tagja s szerződését, még aPesti Napló tanácsára sem bontja fel három évig. A népszínház megpróbálta már elszerződtetni a kolozsvári színháztól Vidort, Szentgyörgyit, Kassait. nem parancsolnak még valakit? Csak rajta, minden aggodalom nélkül! Itt mi ah... élünk a télen a jéghátán is, s nincs nagyobb gondunk annál, hogy vájjon melyik jóravaló színészünk vagy színésznőnkkel szolgálhatnánk ? A fölöslegéből marad aztán nekünk is. Vájjon mit mondana Rákosi úr, ha ez a mi intendánsunk ez a milionárius Korbuly Bogdán egyszer arra a tréfás gondolatra vetemednék, hogy vagy két esztendeig ellicitálná a népszínház nélkülözhetetlen tagjait ide Kolozsvárra ?— Mit tetszik mondani , hogy ne fessük az ördögöt a falra? Bizony pedig ez könnyebben megtörténheti, mint ahogy a „Pesti Napló* ma még elhihetné Mi a legőszintébben szerencsét és előmenetelt kivánunk a népszínháznak, de óva intjük igazin tóját: ne igyekezzék soha a Királyhágón-inneni ré- szel: "W'*1'“s ■ a TM a o r»2 i g „ „ érdek” korára dolgozol, , ennek rovására szervezői tár’ raktál. Ez menthetetlen hiba volna, a mit Rákosi urcaképen ugy kell éreznie, mint itt nekünk a népszínháznak át kell küzdje magát a kezdet nehézségein. — de e pillanatban még nincsen oka megijedni. Soldosné asszonyt kell megnyerni okvetetlenül, s ez — ami tudomásunk szerint, nem is lehetetlenség. Török Károly úrtól, a bikali járás szolgabirájától a következő sorokat kaptuk: Tisztelt szerkesztő úr! Több napi távollétem után haza érkezvén, jóbarátaim által becses lapjának idei 231. számában felőlem tett közleményére lettem figyelmeztetve, mit olvasva, fájdalmasan kellett tapasztalnom, hogy az ön által eddigi észleléseim szerint tapintatosan vezetett lap egy ilyszerű személyi hírnek elhirtelenkedése, hogy ne mondjam megfontolatlan közlésével egy ember életére, egy család nyugalmára kiszámíthatlan következésekkel bíró , talán jóvá sem tehető eredményeket idézett elő, nem kételkedem, sőt elvárom, hogy a tisztelt szerkesztő úr ugyanazon téren az előidézett kellemetlenségeket amennyiben még lehetséges, elenyésztetni nem késend. Mely után maradtam . -Hunyad, okt. 16.1875. tisztelt szerkesztő ur alázatos szolgája, Török Károly. E sorokra, kényszerítve érezzük magunkat, hogy pár megjegyzést tegyünk a magunk igazolására. Török Károly úrról napokonkeresztül tartotta magát azon kellemetlen hir, melyet felőle a helybeli lapok („Kelet* „Baloldal“) s köztük a ,M. Polgár* is közölt. E hirt mi csupán akkor közöltük, midőn azt egy megyei tisztviselőtől is hallottuk, tehát Török urnak hivatalnok-társától, ki kétségen kivül maga is alaptalan álhírek áldozata lett, sőt tovább megyünk: megcáfolatlanul tartotta magát az a hír is, hogy Török úr hivatalos állomása Ilory Béla sebes, és az egyesülési hajlam az emberekben nagy ! A foglalkozás egyfélesége csaknem mozdulatlanná teszi a társadalmat, roppant erőfecsérléssel jár. Minden javak közt legmulandóbb az ember munkaereje, amely órában hasznolhajtólag el nem fogyasztjuk, örökre veszve van, pedig igaz az, hogy csak ki saját munkáját el tudja adni, veheti meg a másét: az ár mindig munka, csak a tolvajnak lehet más fogalma. A földbirtokos apák, kiknek több fiók van, elmélkedjenek e felett, és nem mindeniket egy foglalkozásra neveltessék. Akinek a kamat magassága nem tetszik, szinte elmélkedhetik a foglalkozás többféleségéről, s az ebből folyó forgalom sebességéről. A tisztán földmíves nép csak egyszer forgathatja meg egy év alatt tőkéjét; a lassú forgalom mellett mindig magas a kamatláb. A jólét eszközlője nem a pénz mennyisége, hanem a forgalom gyorsasága, gyors forgalom mellett nő az egyeseknek és az államnak is ereje. Az elmondottakat két kiskereskedő forgalmával illusztrálom. A kereskedőnél lassú a forgalom, 5000 frt tőkéje meg van, de hogy megélhessél belőle, 50°/o-kal kénytelen árulni. B kereskedőnél gyors a forgalom, 5000 frt tőke mellett 2°/0-kal árulhat, mégis több jövedelme lehet mint A-nak. Nem fejtegetem most bővebben e tárgyat, csak annyit mondok, hogy a kamatot a törvényhozásnak nincs annyi hatalma, hogy leszállíthassa, az ország öszszes lakosságának kell erre dolgoznunk. Minél fejlettebb valamely társadalom, annál jövedelmezőbb benne a munka, a takarék biztosabb, a tőkeajánló több és a kamat olcsóbb lesz. Fogalmainkat javítsuk, senki ne szégyeljen dolgozni. Addig nyújtózzunk, míg a takarónk engedi, más szókkal jövedelmünknél valamivel kevesebbet költsünk, akkor tíz év alatt annyi tőke gyűl hazánkban, hogy képes lesz leszállítani a kamatot. Ha hasznos ember az, ki egy üres helyet nemes gyümölcsfával beültet; ha hasznos ember az, ki a csíki havasokon egy fenyőfát levág; ha hasznos ember az, ki a levágott fenyőfát hordva hozza.