Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-09-12 / 208. szám

déseivel csak a lehetőség határai közt mozoghat, de soha ne zárjátok el a láthatárt azok elől, kik élesebb szemmel messzebb látnak, olyat is látnak, mit most még sokan nem láthatnak. Nesweda Anna­k a mai jutalomjá­­tékára ismételten felhívjuk a közönség figyelmét. A­ kisasszony kiváló tehetségei teljes mértékben megérdemlik az elismerést, és mivel a közönségünk nem is mulasztott el még egy alkalmat sem, mi­dőn annak kifejezést adhatott. pr Dr. Weisz Ignácz e hó 22-én tartja esküvőjét Nagy-Szebenben Taub Bianca kisasz­­szonnyal. Szerencsét a boldog új párnak!­­- A természetvizsgálóknak Brassóban tartott zárt élésén határozatilag kimondatott - hogy a vajdahunyadi vár stylszerű helyreállítására egye­­sületet alakít, s ennek megindítására és vezeté­sére dr. Haynald Lajost, dr. Knöpfler Vilmost és dr. Arányi Lajost kéri fel. Lapunk szerkesztője a fent jelzett egyesület rendelkezésére 250 frtot írt alá még Tusnádon.­­- A belügyminiszter, mint halljuk, nem engedi meg Kolozsvár városának, hogy járdáit a vállalkozó hitelre rakja le. E tilalom későn jön. Az előirányzott járdák mindenütt le vannak már rakva, s a város a vállalkozónak addig is, míg a a tőkét megfizethetné, 6°/0 fizet. A nagyváradi színkört, mint halljuk a jövő idényre Bogyó és Mándokinak aradi szín társulata kapta meg. A pályázók között voltak a kolozsvári és debreczeni színházak is. Ez az ügy nagyobb és helyesebb sikerrel nem is dőlhetett volna el a kolozsvári színházra nézve. pz Eibenschütz Mari kisasszonynak es­küvője Ditrói Mór úrral ma, szombaton d­e 5 órakor lesz a kegyesrendiek templomában. p A pesti nemzeti színpadon e hó 10-én került először színpadra a peressé vált ,Gil­berte.1* A „Fővárosi Lapokéból még nem olvas­tuk, hogy a pesti közönség panaszkodott volna, hogy a kolozsváriak kinézték belőle, a­mi jó volt. B­ár Wesselényi Bélának „Princ-Pá­­risa” egymásra nyeri a magyar és külföldi gyepe­ken a díjakat. Legközelebbről Kassán négy ellen­fele orra elől könnyűséggel seperte be az 1000 forintos egyleti díjat. E derék állat szép összeg pénzt futott már össze gazdájának, ki daczára, hogy nem­régiben is 8000 forintot ígértek a Princ­­ért, nem akar tőle megválni. A közeledő kolozs­vári lóversenyek alatt kemény ellenfelei lesznek ismét, de reméljük, ez nem fogja Páris urat meg­gátolni abban, hogy az államdíjat is megnyerje. A Szathmáry Pap Károly, Bukarest­ben lakó jeles aquarelle-képiró jelenleg Budapes­ten időz, de mint a „F. L.“ írja, kilenc­ hó óta lévén lakhelyétől távol s családjával hazafelé si­etvén ezúttal nem fogja kiállítani ama szép viz­­festvényeket, melyekért a svéd királynétól Mari­­enbadban kitüntetést kapott, s melyek közül au­gusztusban a szász király Drezdában négyet vett meg négyezer francért. E képek erdélyi és ro­mániai szokásokat és népviseleteket ábrázolnak s művészeti és néprajzi szempontból egyaránt érté­kesek. A télen vissza fog menni Szathmári Pestre s akkor aquarelljeinek bő sorozatát kiállítja a kép­zőművészeti társulat tárlatában.­­ A Királyhágón­ túli lapok mind nagy elismeréssel szólanak azon szívélyes fogadtatásról, melylyel a természetvizsgálókat Brassóban a szá­szok fogadták. Ez ügyben kétségen kivül legtöbb érdeme dr. Trauschenfels Jenő urnak van, ki min­dent elkövett, hogy Királyhágón túli vendégeink jól érezzék magukat Brassóban. — A király száz forintot ajándékozott erdélyi Szászfalu r. kath. iskolájának fölépitésére.­­ A belügyminisztériumban legköze­lebb ismét tanácskozások folytak a kikerekités iránt. Ezúttal a majd teljes számban fenn időző főispánok hallgattattak meg e kérdésekre, s külö­nösen az erdélyi kikerekitésre nézve. A királyföld az általános vélemény szerin­t három megyévé ala­­kíttatik át, ezen fölül Brassó külön törvényható­ság marad. A székelyföld sajátos területi és né­pességi viszonyai nehézzé tesznek minden nagyobb módosítást. Főispáni körökben beszélik azt is, hogy a megyei házi pénztár már január 1-én életbeléptetik. Nekünk azonban úgy tetszik, hogy az ez iránti ja­vaslat törvénynyé tételére január 1-ig nem igen jut már idő Mondanunk sem kell, hogy ha idő jut, mi üdvözöljük első­sorban e reform életbe­léptét. pz Egy jó családból levő német ifjú, ki jelenleg az egyetemen orvosnövendék, alkal­mazást óhajt nyerni valamelyik magyar családnál, mint német nyelvmester. Atyja zenetanár lévén, oktatást tud adni hegedű éz zongorában. Lapunk szerkesztője személyes ismertség nyomán is ajánl­­hatja ez ifjú embert, kinek lehető szerény feltéte­lei vannak. Állomását azonnal elfoglalhatja. Bőveb­ben értekezhetni e lap kiadóhivatalában. pr Jókai Mór közelebbről megláto gáttá Deák Ferenczet, s a „Hon“-ban kedé­­lyesen irja le e találkozást. Elbeszél egy csomó­­dumát az üdülő nagy hazafiról s a többek között úgy szól: Ha a feje­t leütik, sem tudom megmon­­kertre^0^' ^ az országházról az állat-Milín^ 6^re Volt az öreg urD£,k egy jó adomája, akkor k^n­f* ^8^glJS Ferdinánd koronaörökös volt, E«t kSf *7“ glr,ff' ■ btoi «latkertbr. 81 k"faMl P»1««'' ^pen a trónörököst magát szó­­litotta meg, mikor a schönbrunni kertben sétált, hol lehet azt a ritkaságos állatot meglátni, a­mi­nek a nevét nem tudta. Ferdinánd a kísérőihez fordult s azt mondta: „zeigt ihm einen Ligurianer; so ein seltenes Thier hat er gewiss noch nicht gesehen.“ A giraffeokról áttértünk az újságírókra (fatális eszmelánczolata), az öreg úr elmondá, hogy egyszer Kemény Zsigánál Mátyás napján ebéden volt, s ott felköszöntötte a hírlapírókat, a­kiknek ma nevük napja van. Hogy-hogy? kérdezők tőle mindannyian. Hát úgy, hogy Mátyás teszi azt a jéggel, a­mit tr az újdonságokkal: „tindt er keins, so macht er eins.“ „Az ám, mondok, csakhogy a löbliche politzey sokszor megtette a szegény új­ságíróval, hogy „macht er eins, so findt er keins.“ „Különösen Zsigával történt ez meg sok­szor, folytatá Deák. Majd minden éjjel fölverték az álmából azzal, hogy itt van Pultz úr (a censor rendőr­biztos), valamit ki kell venni a lapból, s valami mást tenni helyébe. Egyszer megsokalta a mulatságot Zsigó s mikor éjfél után bekopogtat hozzá Pultz ur azzal a szóval, hogy baj van; a főczikket ki kell venni, különben lefoglalják a lapot, Zsigó álmos is volt, mérges is volt, azt mondta: no hát foglal­ják le! azzal befelé fordult s tovább aludt. A rendőrbiztos csak magyarázta neki meg a dolgot, alkudozott vele, hogy legalább a kék plajbászszal aláhúzott sorokat vesse ki a czikkből, de Zsiga már akkor úgy horkolt, hogy rengett bele a ház! A biztos hazament s referált Protmannak, hogy a szerkesztő nem enged a fenyegetésre, hanem hor­kol. A hatalmas főnök megütődött: „da muss was dahinter stecken!“ Már most csak azért se fog­laljuk le a lapot! S másnap sértetlenül megjelent a czikk. — Ilyen dolog volt akkor az újságírás !* Kemény Zsigmond emlékénél egészen fölmelege­dett az öreg úr: ő ismerte tanítványának, e tisz­ta léleknek, e lángelmű államférfiúnak legfőbb becsét, kinek lelke előbb megtörött, mint porhüvelye, mig ő a m­est­e a testi szenvedések közepett is, a szel­lem óriás maradt. Magasztosát, sajnálatát mind­nyájan osztottuk. Most új látogatók jönnek, mi helyet adunk s búcsút veszünk az öreg úrtól. „De ne tessék elszaladni!” kiált utánunk minden olva­só. „Hát az öreg úr egészségi állapotáról nem hallunk valamit?“ Úgy hiszem, hogy folyvást ar­ról beszéltem. Deák Ferencz derült, vidám kedély­ben van ; adomázik, mint hajdan, szelleme teljes ruganyosságával bir; nem az a beteg ember, a ki a panaszával az egész társaságnak a hátán fekszik; de a ki kedves hangulatával az egész társaságot kezén hordja. Csak az a kéz reszket kissé, ha fel­emelve tartja. (Nem reszket a lélek !) A veszélyes betegség csaknem egészen elmúlt, s a maradék is teljesen gyógyulásnak ad helyet Visszatért jó ál­ma, étvágya, szabad lélekzete , izomereje , s most már nemcsak az életnek, de a közéletnek is re­méljük őt visszaadva látni. Mint szerető rokonai mondják, az öreg úr most már kész elfogadni a pest-belvárosi képviselőséget; még­pedig nemcsak mint megtisztelő kegyelet czimét, de mint tettle­ges munkakört, „én nem akarok szavazógép len­ni .a mondá­s szándéka megjelenni az országház­ban, hogy részt vegyen annak tanácskozásaiban. Olyan napot nem látott még az országház, mint az lesz ! Adja, Isten, hogy minél előbb bekövet­kezzék ! adja hosszú sor folytatását ennek az örömnapnak. — Pályázati eredmény. A „M o z ö s é g befásítását“ tárgyazó pályamunkákról a bí­rálatok beérkezvén, a bírálók egyhangú véle­ménye alapján az„Egy fanem erdő” jeli­géjű dolgozat, mint absolut becsű és a pályakér­dést kitünően megfejtett munka a jutalomra ér­demesnek ítéltetett. A jeligés levélke nyílt ülés­ben felbontatván, abból mint pályanyertes Feke­te Lajos a selmeczi erdész- és bányászakadé­mia r. k. tanárának neve tűnt ki, s nekik a ju­talom kiadatni rendeltetett. A „Sapienţi Ba­ţi­s“ „Csekély a domb, alig emelkedő, ormán a fű, nem a bérez fenyvenő“ czímű pályaművek jeligés levélkéi nyílt ülésben elégettettek, a munkák pedig kellő igazolás mel­lett szerzőik által a titkári hivatal utján vissza­­vehetők. Kelt az erdélyi gazdasági egylet igazga­tó választmányának Kolozsvárit, 1875. szeptem­ber hó 6-án tartott üléséből. Báró Huszár Sándor, 8. k. egyleti alelnök Gamauf Vil­­m­o­s, s. k. egyleti titkár. Helyreigazítás. Lapunk tegnapi számá­nak hírrovatában, a rom. kath- gym. igazgatói je­lentésében hiba csúszott be. A tanév ugyanis nem szept. 25-én mint irva van, hanem szept. 15 én veszi kezdetét. pl Nyílt posta. Méltóságos Torma Ká­roly urnák: A szerkesztő köszöni a szives meg­hívást, s készséggel elfogadja. Budapestre Szinnyei Józsefnek. Megkaptam, köszönöm. A levél minden pontjára válaszolni fogok A Petőfi 1848 iki proclamátióját a „Történeti Lapok“ hozzák. Budapestre Mics. Jakab Elek urnak, matzán levelet fogunk küldeni. — Helyben. B.m. urnak Du­­masnak hozzánk beküldött regénye régen le van már fordítva magyarra. — Bukarest.??? — Magyarország részvétele a phila­delphiai kiállításon.­­Magyarországnak a phi­­ledelphiai kiállításban való részvétele ügyében a budapesti kereskedelmi és iparkamara által kikül­dött bizottság Posner Károlyt elnökéül választván és az eddig tett lépésekről valamint az ügy állá­sáról tudomást szerezvén elhatározta, hogy mainde­­nekelőtt hirdetmény útján köztudomásra hozassák, hogy a bejelentésre való határidő szeptember végéig meghosszabbíttatik. Elhatározta továbbá, hogy a kamara szándékának megfelelőleg az országos magyar iparegyesület, az országos gazdasági egyesület, a képzőművészeti társaság és a mérnök- és építész-egylet megkerestessék, hogy a kiállítási bizottságba két-két tagot kiküldjenek; továbbá, hogy némely minisztérium, a fővárosi közmunkák tanácsa, a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság, Budapest főváros hatósága és egyéb orszá­gos intézetek a Magyarország részéről rendezendő együttes kiállításban való részvételre felkéressenek Végre elhatároztatott, hogy az itteni bizottság a philadelphiai kiállítás ügyében Bécsben működő kiállítási bizottsággal folytonos érintkezésben ma­radjon. *** Madách Imre hátrahagyott költemé­nyeiből közöl néhányat a „Budapesti szemle” leg­újabb füzete. A legsikerültebb ezek közt a „Me­tamorphosis“ czimű Rövid 6 sor, ideigtátjuk: Midőn a lányka csak menyasszony, Még csupán meny az egész asszony ; Későbben a mint lesz menyecske, Folyton fogy a meny s lesz menyecske ; A meny végkép elfogy lassacskán, S csak az asszony marad meg pusztán. — Szelestey László meghalt kedden dél­után a fővárosban, 53 éves korában. Neve isme­retes a közéletben, melyet többféle működésben szolgált, és ismeretes az irodalom terén is, mely­nek hivatott művelője volt. Az ötvenes években tekintélyes „Szépirodalmi közlöny“-t is ő szerkesz­­tette, s költeményei „Kemenesi dalok“, „Falu pa­csirtája“ czím alatt jelentek meg önálló kötetekben. Azóta is többször találkozhattunk egy-egy költe­ményével a szépirodalmi lapokban. Derék hazafi­­as jellemére elég fölemlítenünk, hogy hosszas ide­ig volt a kufsteini vár lakója. Az 1865—68-ki országgyűlésen Vasmegye körmendi kerületét kép­viselte, aztán pedig a dunántúlra tanfelügyelőnek neveztetett ki. Béke hamvaira! — Az ótordai ev. ref. reformátusok iskolájában a leánytanitónői állomás a budai állami tanitónőképezde egy minden tárgyban (ze­netan, tornászat stb.) kitünően képesített növendé­kének Tokaji Ilona k. a -nak egyhangú megválasz­tásával betöltetvén, van szerencsém a t. cz.­szü­lőkkel, s általában a nagyérdemű közönséggel tu­datni, miszerint nevezett iskolában úgy a fiú, mint a leánynövendékek beiratása e tudósítás közlése utáni napon kezdetét veszi, és tart folyó hó 20-ig. Nevezett határidőn túl október haváig a növendő­kek csak kivételesen okadatolt körülmények tekin­tetbe vételével hratnak be. A beiratások történ­nek a ref. leánynöveldében naponként délelőtt 8 tól 10-ig. Tandíj fiú- és leányiskolában vagyo­nosabb és vidéki szülők részéről egész évre 6 frt., jó módú szülők részéről 4 frt. kevésbé vagyono­soktól 2 frt. Vagyontalan szülők gyermekei díjta­lan oktatásban részesülnek, mire azonban csak úgy tarthatnak igényt, ha szegénységüket a lel­késztől láttamozott elöljárósági bizonyítványnyal igazolják. A tanítások kezdetüket veszik folyó hó 20-án. Ó--Torda, 1875. szept. 11. Fűzi Sándor, oskolafelügyelő. — Hunyadmegye mindenik kerületi szol­­gabirája — mint az „Alföld b irja — még most is román pecséteket alkalmaz hivatalos iratain, némelyik meg épen a hivatalos megkereséseket is románul írja a szomszéd hatóságokhoz. — Egy botrány­per következménye. Dickinson kisasszony, Baker ezredes botránypöré­­ben az egyik főszereplő, angol lapok jelentése sze­rint eddig több mint kétszáz kérő ostromának volt kitéve, kik közt az aristokratia több előkelő tagja található, valamint a két kamara tagjai közül is számosan. Dickinson k.­a, mint az angol lap irja zavarában nem ért még rá határozni. — Prókátor-kisasszonyok. Van Pécsett két szép kisasszony, az egyik X., a másik legyen Y.—X., szeretedre méltó s nyájas és okos, test­vére­s, bájos és szellemdús, mindkettő pedig beszegő­dött Themis istennő kertjébe, a peres ügyek s ba­jok bogáncsait gyomlálni. Atyjuk, ki törvényszéki hivatalnok volt, már korán beavatta őket az ügyvédkezés titkaiba, és sikerrel, mert a kis­asszonyok ma már számos cliensnek ügyeit bá­mulatos ügybuzgósággal végzik, prókátori ügyessé­gük folytán, formális irodát is nyitottak s telek­könyvi ügyekben még 13 próbás fiskálisokkal is concurrálnak. A kamarai ügyész azonban — írja a „Somogy“ — most bűnvádi eljárást kér a nevezett ki­sasszonyok ellen, mint kik zugarászai által nemcsak az ügyvédek tekintélyét,hanem jövedelmét is kisebbí­tik. A végtárgyalás, ha csakugyan elrendeltetik, min­denesetre érdekes lesz, mert a kisasszonyok repu­tatiójuk­ érdekében valószínűleg személyesen vé­­dendik magukat az ügyész ellen. — Régi végzete a magyarnak, hogy nem ért egyet, mindig viszályban él saját vérei­vel. Alig hogy az egész nemzet a szabadelvű tá­borban egyesült, már ismét szörnyű csatákat ví­vunk törökkel és saját magunkkal — a „Daily Telegraph“ legközelebbi számában. Az első hasá­bon jó barátságban élünk. Mr. Kari Kasa (Ráth Károly akar lenni) oberburgomaster a „hungarian” főváros árvízkárosultjai számára eszközölt gyűjté­sekért minen „magyar“ nevében szives „Elgen"-t elégedéssel vétetetik tudomásul. De már a har­madik hasában, hol a Balkán-félsziget eseményeiről van szó, az első vezérczikkben ezeket olvassuk a „magyar“ rácéról: A törökök uralma a Balkán­­szigeten nem oly veszély a civilisatióra nézve, mint volna a szláv uralom. Íme Montenegro és Szer­bia hogy verekednek egymással, Romániában hogy üldözik a zsidókat ? A törökök különb culturelemet képeznek, mint a vendek,­­horvátok vagy horvátok és magyarok. Ez a félvérfaj, mely az avaroktól ered, alábbvaló és barbárabb faj az ottománnál. A legjobbak e zavargó hivők közül Atillá és Balamber alatt jöttek be Európába és nem vitézebbek a turkóknál. Íme, hogy a törökök összeszedték erejüket, Klapkához fordul­nak, a híres hungarian vezérhez, tehát azon nem­zethez, melylyel ők és a „Christian Ausztria” oly nagy harczban állottak. Azután meleg kifejezések­ben vázoltatnak Klapka, Kossuth, s egyáltalán a „hungarian“ nemzet viselt dolgai. Minden arra mutat, hogy a „magyar“ elnevezés a Miletics nemzetét illeti. A Christian jelző gúnyjelző gyanánt van Ausztriához csatolva, de jelentősége iránt nem igen tudjuk magunkat tájékozni, mert a 4-ik hasábon meg „Ausztria“ czím alatt egy budapesti távirat azt jelenti, hogy a „hungarian“ országgyűlés Ghyczyt választotta elnökének. E szerint a „hun­garian“ nép Ausztriában van, melynek „keresz­tény alias raja” (szláv) lakói, különösen a „magyar“ faj igen üldözték a „hungarian“ népet. — Hogy az angol sajtó is többet tud a hottentottokról, mint rólunk, az régi dolog.­­ Gyarmathy Zsigmond és neje Hory Etelka, a maguk és kiskorú gyermekeik Anna és Zsigmond nevében mély fájdalommal tudatják, hogy szeretett gyermekük, az illetők testvére Gyar­mathy Sándor f. hó 10-én, rövid ideig tar­tó betegség után, 8 éves korában megszűnt élni. Az isteni akarat újra feltépé az alig behegedt se­bet, hogy újból egy kedves gyermeket szakaszszon le a szülői kebelről, kinek elveszte felett csak az úr akaratában való szomorú megnyugvás adhat némi vigaszt. A kiszenvedett földi részei f. hó 12 én d. u. 5 órakor fognak a háznál tartandó rövid ima után a köztemetőbe, már előbb elhunyt kis testvérei mellé helyeztetni. Béke legyen ham­vai feletti! B.-Hunyad, szeptember 10. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS: NYILTTÉR. Minden betegnek erőt és egészség gyógy­szer és költség nélkül gyógytáplálék átlal Revalesciere du Barry Londonból. Ezen kellemes egészségi­ éteknek 38. év óta semm­­betegség sem ellenszegült és jónak bizonyult az felnőttek­és gyermekeknél, gyógyszer és költség nélkül, minden gyo­mor-, ideg-, mell-, tüdő-, máj-, mirigy-, nyákhártya-, lég­zési-, hanyag- és vesebajokban, gumósodás, ászkor, mell­­szorulás, köhögés, emészthetlenség, dugulás, hasmenés, áll­matlanság, gyengesség, aranyér, vízkórság, láz, szédülés, vértorlódás, fülzúgás, émelygés és hányás, még terhesség alatt is czukorvizelés, búskomorság soványodás, csúz, kösz­­vény, sápkór és egyéb betegségekben; nemkülönben mint táplálék szopósgyermekeknek és a dajkatejnél is előnyö­­sebb. — Kivonat 80,000 bizonyítványból oly bajok meg­gyógyulásától, melyek minden gyógyszernek ellentállottak, és köztük Dr. Wurzer tanár, Bénáké F. W. rendes tanár a marburgi orvosi egyetemen, Dr. Angestevnk orvosi taná­csos, Dr. Shoreland, Dr. Campbell, Dr Dédé tanár, Dr. Ure, Castlestuart grófnő, Perquise de Brohna és több ma­­gasállású egyének bizonyítványai kívánságra bérmentesen megküldetnek. Rövidrevont kivonat 80,000 bizonyitványból. 80,416. Br. Beueke F. W. rendes tanár a marburgi orvosi egyetemen a „Berliner Klinisch. Wochenschrift“ 1872. ápril 8 számában ezt mondja: Soha nem fogom fe­ledni, hogy gyermekeim egyikének életben maradását az úgynevezett „Revalenta Arabica“ (Revalesciére) szernek köszönöm. A gyermek 4 hónapos korában teljes elsoványo­­dásban s folytonos hányásban szenvedett, mely bajok min­den gyógyszerrel daczoltak; a Revalesciére azonban hat hét alatt egészségét tökéletesen helyreállította. 64,120 sz. Marquise de Brehan hét éven át tartó be­tegségéből, álmatlanság, reszketés az összes tagokban, so­­ványodásban pa­rasztkórból kigyógyult. 79,810. sz özvegy Klemm asszonyság, Düsseldorfban számos évi föfájá­s- és hányásból. 76,877. sz. Köller Flórián császári királyi katonai felügyelő Nagy-Váradon, tüdő- és légcső­hurut, szédülés és mellszorultságból. 76,970. sz. Teschner Gábor ur nyilvános fensőbb kereskedelmi intézet hallgatója Bécsben kétségbeejtő fokú mellbajból és idegrongáltságból. 66,716. sz. De Aloud­ouis kisasszony emészthetlenség, álmatlanság és soványodásból. 72,618. sz. La Roche sur Yon, jul. 30. 1868. Ön Revalesciére csokoládéja rémitő gyomor-és ideg­bajomtól, mely tiz éven át gyötört, tökéletesen megsza­badított. (Madame) Armand Provost: A Revalesciére gyógyszer négyszer oly tápláló mlnt a bus, és felnőttek­ és gyermekeknél más szerek és ételek 60 szeres árát megtakarítja. Bádog-szelenczékben félfont 1 frt 60 kr. 1 font 3 frt 50 kr. 2 font 4 frt 50 kr. 5 font 10 frt. 12 font 20 frt 24 font [36 frt. Revalesciere piskóta szelenczékben 2 frt 60 kr. és 4 frt 60 kr. — Revalescsére csokoládé porban és lepénykékben 12 tindzsára 1 frt 50 kr. 24 tindzsára 2 frt 50 kr. 48 tindzsára 4 frt 50 kr. porban 120 tindzsára 10 frt. — 288 tindzsára 20 frt. — 5­6 tindzsára 86 frt — Kapható le a Barry és táre.-nál Bécsben, Walltisch­passe ur. 8. valamint minden város gyógyszertáraiban és fűszerkereskedéseiben; azonkívül a bécsi ház minden vidékre megküldi postai utalvány vagy utánvét mellett. Kapható Kolozsvárt, valentini Adolf gyógy­szerésznél, redoute soron. Török József gyógyszer­tárában Budapesten, Aradon, Tones F. és társnál, Debreczenben: Mihálotics Istvánnál gyógysz., Eszé­ken: Dávid Gyula gyógyszer. Nagy-Kanizsán Lovak Ká­rolynál, Kassán : Wondraschek Károly gyógysz. Maros-Vásár­helyt: Fogarasi Dömötörnél, Pozsonyban Pisztori Félixnél,és Söltz Stezső gyógysz., Székes-Fehérvárott] : Deballa György­nél, Sopronban: Voga A. gyógysz., Temesváron: tivi, cupruDUUU. V ujj* n. ^ Irvnfi Jó­zsef városi gyógy«»., Újvidék: Grossieger C. B. * * János gyógysz., Warasdin: dr. Malier A. g­ó*1 gyógy­­setzen Fischer Mó­ritznál, Zágráb: szertárában. Tisza-Ujlak :Royko Victor gyógy

Next