Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-09-18 / 213. szám

IX. év­fol­yam. 213-dik szám. Kolozsvárit, 1875. szomb­at, szeptember 18. p . ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre..................................... fi- — kr. Félévre.....................................° » » Egy negyedre............................ 4 y­, Egy hónapra .................. 1 . 60 F 4 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-b&z. ru 5 HIRDETÉSI DIJAK: ^ Ötször hasábozott gannond­e­l­ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után EO k . bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. . .----------------------------------------------------------------* *| NYILTTÉR soronként, vagy annak helye­tfi kr-Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, SZEPTEMB­ER 17. Fővárosi levelek. Vil­. Budapest, szept. 15-én 1876. Kedves barátom! A mai nap a feliratoké volt. Három feliratot hallgattunk végig egy­másután : a felirati bizottságét, mely elég rö­vid volt; Simonyi Ernőét vagyis a független pártét, s végre a Miletics-Polit duoviratusét, melyek már oly terjedelmesek voltak, hogy a 7—8 évet mindenik meghaladván még, legjobb mellű jegyzőink is kifáradtak felolvasásukban. Az elsőt már teljes szövegében ismeri­tek ; a másodikról közelebbi levelemben emlé­keztem meg, így most csak a harmadikról a Mileticsékéről szükséges szólanom. Mióta az emberek társadalmakba gyüle­keztek, mióta az ország eszmélyének értelme és kerete van, soha egy törvényhozó testület­ben sem követtek el nagyobb merényletet honpolgárok a haza és annak törvényei ellen, mint a minőre Miletics és Polit urak vállal­koztak. Ők ugyanis a legotrombább rágal­makkal merik megtámadni a magyar nemze­tet saját törvényhozó testületében, nem pi­rulnak kettecskén aláirott okmányukban a nemzetek millióinak nevében beszélni s a ma­gyar nemzet nagylelkűségében s a parlamenti sértetlenségben bizva, még az ország határain is túl mennek; túl egyfelől a Lajthán, más­felől a Száván szerénytelen követeléssel ele­gyedve bele amott a csehek, itt a török alatt­valók belügyeibe. Hogy honnan merítik e merészséget, azt alig lehet felfogni, miután pedig ők a köze­lebbi választásoknál saját nemzetiségük által is olyan óriási kisebbségekben hagyattak , -­­ ha csak nem képzelik magukat magasan fek­vő parlamenti székeikben a csernagorai hava­sok között, hova pedig minden lelkesedésük daczára nem voltak hajlandók jogaikat elvinni. Nyilatkozatuk egyaránt nagy a vakmerő­ségben és valótlanságban, melyekben annyira túlzók, hogy a ház általános derültségét idéz­ték elő. Csak egy pont volt feliratukban, melyet a ház helyesen fogadott s ez a nemzeti tör­vény revisiójának követelése, mely ha csaku­gyan megadatnék, bizonyára rövidebben ütne ki az ily emberek részére. Csak az elnök maradt az egész felolvasás alatt egyenlő komoly s annak végén ki is je­lenté, hogy ha a hasonló dolgokat szónoklata közben merend valaki mondani, kötelességéhez képest rendre fogja utasitani. Vita támadván ez okmány kinyomatása fölött, Csanádyn kívül az egész ház a ki nem nyomatás mellett nyilatkozott. Még Horváth Lajos tartott rövid, de jó beszédet a felirati javaslat mellett, és Simonyi Ernő saját szövege támogatására. E bőbeszé­dű szónok azonban megjárta, mert 722-kor a házszabály szerint meg kellett beszédet sza­kítana, másnapra pedig átvinni a beszédet nem szabad. Szathmáry Károly: TARCZA, HERCZEGOVINA. Egész Európa figyelme most e kis tartomány­ra irányul s az ottani események a legáltalánosabb érdeklődés tárgyát képezik. Egy elnyomott marok­nyi nép elszántan fegyvert ragadott a török hata­lom ellen, hogy megtorolja százados sérelmeit. Noha semmi okunk rokonszenvezni a szláv fölke­lőkkel, sőt politikai indokok kívánatossá teszik reánk nézve a lázadás mielőbbi elfojtását, — a szabadság eszményi szempontjából, mely nem is­­mer partikuláris érdekeket — a déli fölkelők ügyét jó ügynek kell tekintenünk és érdeme sze­rint méltányolnunk. Az a nép szabadságáért, em­beri jogaiért küzd, s ezt téve, jogot tarthat az erkölcsi elismerésre. Némi tájékozásul Herczegovinára és viszo­nyaira nézve, közöljük a „Kelet Népe“ után az alábbi ismertetést, mely részlete György Endre egy hosszabb czikk-sorozatának. Herczegovina, melynek területe 203 □ mér­földet tesz, voltaképen Bosniának képezi egy ré­szét, ehez lévén csatolva egy vilajetbe. Az egész terület együtt 1144 □ mértföldre terjed, s úgy politikai, mint ethnográfiai, mint végül fizikai helyzeténél fogva egészen különálló részét képezi a török birodalomnak, mely a többi részektől élesen el van választva. Csak délkeletre van egy keskeny földszoros által összekötve a többi török tartomá­nyokkal, míg keleten Szerbiával, északnyugatra és északra a magyar és horvát határőrvidékkel hatá­ros. A tartomány legnagyobb része a dinári alpok délkeleti folytatása, a­mely közből 3—7000 láb magas csúcsban végig futván azt két hydrog­­rafikus területre osztja: az északkeletire, vagyis a Száva, illetőleg Duna területre, m­­ely a tu­lajdonképi Boszniát és Herczegovina az észak­keleti részeit foglalja magában, és a délnyugati, vagy az adriai vidékre, a­mely Herczegovina na­gyobb részére és a tulajdonképi Bosnia némely tartományára terjed ki. Az északkeleti vidék erdős és vad, a délny­u­­gatinak különös karstjellege és inkább déli éghaj­lata van ; voltaképen csak elválasztott része poli­tikailag Dalmátiának. A legfontosabb folyó Hercze­­govinában a Neretva vagy Narenta, a­mely azon­ban csak torkolatához közel Dalmátiában hajózha­tó. Ennek mellékfolyói a Rama, Trebisat és a Krupa, a­mely utolsót a földben eltűnő Trebisicza folytatásának tartják. Ezen folyók közt és különö­sen a Herczegovinával határos, nyugat-bosniai vi­déken (Lions, Gladmos, Kupros) sok ily folyam van, mely eltűnik minden látható kifolyás nélkül. Bos­­niában a határfolyó, a Száván kívül annak mellék­folyói az Unna, a Verbász, a Bosna és a Drina nevezetesebbek. Ezeknek mellékfolyói a Sanne, Sprecsa, Uuvaja és a Lira. A­milyen különböző a földterület, és oly kü­lönbözők a termelési viszonyok is. Heregovinában megterem az olajfa, gránátalma, füge, rizs és szöl­­lő, mig a valódi Bosniában ezek közül nem terem­ meg semmi sem (a szőllő is nyugati Bosniának csak egy részében) s a főuraiom a szilváé. Az egész tartomány 1144 □ mértföldre terjed, ebből 523 esik erdőre, 283 szántóföldre, 181 legelőre és 157 terméketlenre. Herczegovina, mely az egész 1144 □ mértföldből csak 203-at foglal el, itt is rosszabbul áll. Nevezetesen összes területének csak­nem fele — 98 □ mértföld, — terméketlen te­rületből áll. Egyátalában pedig az egész Bosnia Albániával együtt a török birodalom legszegényebb országai közé soroztatik. A tartomány egyik főke­reset forrása a marhatenyésztés, a­mely főleg gya­pjúban tekintélyes kiviteli czikket nem mutat fel. A tartomány gazdagsága ásványban, különösen vasba­n nagy. Mintegy 40 bányában 127 hutával az or­szág közepén és északnyugati részén (a horvát határhoz közel) évente 80—100,600 mázsa só­val nyeretik. Ólom, réz, higany, ón, ezüst, arany, kén, kőszén és tajték szintén van, de csak Olovónál aknáztatik ki az ólom, és Banjaluka és Derbend közt valami kevés tajték; továbbá Tuzlánál, a Sprecsa mellett főtt só, évente mintegy 60—70 mázsa. Az ásványos vizek közül a vasas és a forró kénforrások említendők. különösen Serajevo mellett. Az ipar Bosniában csekély jelentőségű. A leginkább elterjedt a gyapjú-kézművesség, a fa­­sor, nyers vas, réz és agyagáruk gyártása a kö­télverő mesterség és különösen Posavinában a téglakészítés. Átalában az ácsmesterség készíti a lakóházakat itt is, mint az egész török birodalom­ban. Bosnia alacsony műveltségi állásánál fogva épen nem kedvező piacz a nyugateurópai termé­nyekre, hanem fontos nagy kifejlődésre képes nyers terményeinél fogva, különösen a szomszédállam, Ausztria-Magyarországra. A lakosok száma 1.100.000, csaknem mind bosnyákok, szerb törzsből, de csaknem fele ré­szük mohamedán vallású. A legfontosabb helyek Bosniában: az ország közepén Bosna-Seraj vagy Serajevo, a Villajet fővárosa 30—40,000 sőt né­melyek szerint 70,000 lakosság, több konsulátus­­sal ; ipar tekintetében jelentékeny timárműhelyei, csizma, ruha, zsinór, bunda, agyag, fegyver és arany-ezüst munkái által ; Wessorka 3000 lakos­sal, a kik köpenyegek és pokróczok készítésével foglakoznak; [Kresevo, Fojnicza, Bussovacsa és Varez kis városkák vashámorok és kovácsokkal; Travoik, a korábbi főváros, mintegy tízezer lakos­sal ; Seniera, a Bosna mellett minttegy 2000 la­kossal, szőnyeg, takaró és bőriparral ; Jezauj 2— 3000 lekosm­ és élénk gabnakereskedéssel ; Jusz­­la, az alsó 5000, a felső 1000 lakossal, mind a kettő sófőzéssel; Banjaluka, Bosnia második nagy városa, mintegy 15.000 lakossal, osztrák-ma­gyar alkonsulatussal, a novii vasút végpontja ; Stari-Maidan, 2000 lakossal kovácsok és vasbá­nyákkal ; keleten a megerősített Zvornik, mintegy 5000 és,Bekina mintegy 5—6000 lakossal, Beres­­ka a Száva mellett 2 - 3000 lakossal, Samacz, Bród, Kohács, Gradiska, mind a Száva mellett , Dubicza, Kostajnicza és Novi az Unna mellett. Ez utolsó kiindulási pontja a bosniai vasú­­taknak, mindnyája apró városok. A nyugati hatá­ron Bikács 4—5000 lakossal, Sasin 2—3000 la­kossal, gabnakereskedés, vasbányák és kovácsok, Livno, a Serajevótól Spalatóba vezető úton, mintegy 5000 lakossal s egy osztrák-magyar alkonsullal. Herczegovinában a főváros Mostar, majdnem 15.000 lakossal és több konsulsággal; Trebinje, hi­res dohányáról, 2—3000 lakossal és egy osztrák­­magyar alkonsullal; Stolácz és Niksics megerősí­tett városkák mintegy 3000 lakossal. A felső Duna mellett Józsa, szorgalmas iparűző város mintegy 10.000 lakossal, jelentékeny kereskedéssel flagusa felé, mely azonban az utolsó időkben csökken: keletre attól Plevje és Jaslidzsa, 3—4000 és Pre­­ploje mintegy 2—3000 lakossal, de kerületi város fontos katonai intézetekkel; végül a Raska mel­lett közel a szerb határhoz Novibazár (Jenibazár) mintegy 8000 lakossal s némi arany- és­­ezüstne­­mű iparral. Bosniában van egy vasút is: a novibanjalu­­kai, mely ez idő szerint elszigetelt. Az utak Se­rajevo-, Bród-, Brecsa,­ és Bikács felé szintén bosniaiak. Herczegovinában van Mostartól Metko­­vicson át Ragusa felé.­ A­mi a lakosokat illeti: a bosnyákok a dél­szlávok közt egyátalán legbátrább állanak, a­mi épúgy tulajdonítható politikai viszonyaiknak, mint ezen nép restebb természetének. A mohamedán bosnyákok épúgy foglalkoznak a marhatenyésztés, földmivelés, ipar és kereskedéssel, mint a keresz­tények, de a két előbbinél túlsúlyban vannak a keresztények, a sertéstenyésztésben vallási okok miatt nem részesülvén a mohamedánok. A valódi bosnyákoknál élénkebbek a hercze­­govinaiak, de ezek is keveset dolgoznak. A -- A bankkügyi tárgyalásról érdekes nyilatkozatot találunk a berlini „National Zeitung“ budapesti levelében. A nyilatkozat azért érdekes, mert a bécsi „N. Freie Pr.“ ellen fordul, s a né­met közönséget felvilágosítja, hogy a bécsi lapnak nincs igaza, midőn az egységes bankjegyek szük­ségességét abból is következteti, hogy Magyaror­szágnak osztrák értékű pénzben kell hozzájárulni a közös kiadásokhoz. „Az osztrák értéket — úgy­mond a berlini lap levelezője — az osztrák je­gyekkel lehet ugyanazonosítani, s így a fizetendő öszszeg értéke nem ugyanazonosítható a fizetésre használt eszközökkel. A magyar kormány a fizetésre bármily törvényes pénzt használhat, ha csak oly értéket szolgáltat, mely a törvényben megállapított összegnek osztrák értékben megfelel. Különben is a magyar kormány nem az osztráknak fizet, hanem a közös pénztárnak, mely abból a közös ki­adásokat fedezi. Ha az osztrák kormány a magyar jegyeknek Ausztriában a kényszer­árfolyamot nem engedélyezi, a magyar kormány ugyanezt megta­gadja az osztrák jegyektől Magyarországon. Országgyűlés, Budapest, szept. 15. A képviselőháznak mai, telt padok és kar­zatokkal tartott ülésében vette kezdetét a válasz­felirati vita. Ezt megelőzőleg bejelentő elnök a véderő bizottságnak (elnök Hol­lán, jegyző Pulszky) és az osztályoknak megalakulását. Fel­olvastatván a ház indítványkönyve, abba csak a Mi­­­etics által benyújtandó válaszfelirati javas­lat volt bejegyezve, mely, mint ellenindítvány, el­nök által a válaszfelirati vita folyamában tárgya­landónak nyilváníttatott, mire Miletics válaszfel­irati javaslatát letette a ház asztalára. Felvétetett ezután a napirend első tárgya, a delegationális választás eredményének ki­hirdetése. Mint előre látni lehetett, kivétel nélkül a szabadelvű párt jelöltjei választottak meg. A jobboldali ellenzék jelöltjeire, Szögyényire és gr. Dessewffy Aurélra csak 42 szavazat esett, a­mely­nek egyesült­ erővel való létrehozásában immár másodszor nyilatkozott a jobb és baloldali ellen­zékek közti „entente cordiale.“ A három válaszfelirati javaslat felolvasásával vette kezdetét a válaszfelirati vita. E javas­latok közül a felirati bizottságot lapunk annak idején egész terjedelmében, Simonyi Ernőét teg­nap kivonatban közölte, Mileticsének részletes is­mertetését pedig jelen számunknak egy másik he­lyén hozzuk. A felirati bizottság előadója, Horváth La­jos nyitotta meg a vitát. Kötelessége — úgy­­mond­ — mindenekelőtt jelezni a bizottság állás­pontját, melyet teljes mértékben magáévá tesz. Beismeri, hogy a felirati jogra szükség van, fontos jog ez, melyet föladni nem tanácsos. — Ha a nem­zet közös kívánságát a trón zsámolyához óhajtja juttatni, szükség van e végre e jogot megőriz­ni, de épen azért nem tanácsos azt elhasználni normális körülmények között, miáltal az ki lenne vetkőztetve jelentőségéből. — Normális körülmé­nyek között legyen a felirat a nemzet hódolat-nyi­latkozata, nem más. Nem tagadja, szorult a hely­zet, melyben pénzügyi tekintetben vagyunk, de az tény, hogy ennek daczára az államélet rendes ke­rékvágásban halad s e tekintetben nincs szükség a nemzet rendkívüli nyilatkozataira. Szóló azt hiszi, hogy a fölirat abban a szer­kezetben, a­melyben van, teljesen megfelel a hely­zetnek és viszonyoknak, fölemlíti a pénzügyi hely­zet javítását, s azokat, melyek által ezt remélhet­ni, érinti azokat, a­miket a trónbeszéd érint, kife­jezést ad a nemes béke óhajának, s ígér annyit, a­mennyit helyzetünkben ígérnie kell. # ‘ «• -fr Ezek után a másik két felirati javaslat mél­tatására tér át. Nem tagadhatja — úgymond — hogy a szélső baloldal javaslatában sok van, amit ő egyénileg jónak helyesnek tart, másfelől pedig elismeri, hogy a szélső ellenzék kötelességét tel­jesíti, midőn jogával él s a maga részéről javas­­l­­atában összefoglalja azokat, a­miket a hazára nézve üdvösöknek tart. Kéri azonban a szélső bal­tól, hogy viszont ismerje el a többség pártja ál­láspontjának jogosultságát is, egyszersmind hang­súlyozza, hogy erős meggyőződése miszerint elvi vita csak ártana helyzetünkben, s kibontakozás helyett még nagyobb zavarokat idézhetne elő. — Miletics javaslatának alapeszméje hibás, állításai valótlanok, következtetése, melyet ezekből levon, sértő, és nem ismeri előadói tisztének azokra re­­fllectálni; nem mulasztja el még sem e javaslat egyes tételei, kifejezései fölött roszszalását ki­fejezni. * * * Simonyi Ernőt, a második javaslat be­nyújtóját illette a második szó. Simonyi roppant nagy apparátussal kezdte el beszédét, a legele­jéről indult ki; a magyar államiság nevében tilta­­takozott a trónbeszéd elmondása alkalmával kitűzött sárga-fekete lobogó és a megjelent udvari marsall ellen. Aztán kijelente, hogy a trónbeszéd­et nem tartja kielégítőnek, mert a kormány működésére nézve egyetlen pozitív állítást sem tartalmaz, ho­lott „a nemzetnek joga, a többségnek pedig kö­telessége a kormánytól programmot követelni.“ Áttért ezután beszédének „első“ részére, a rész pénzügyi helyzet okainak elősorolására. Ezen okok szerinte: a káros közjogi törvények, a rosz gaz-* * * * * * * * * Lapunk mai számához mellékletül van csatolva „A köszivü apa“ czímű regény előfizetési felhívása. m

Next