Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-09-18 / 213. szám
IX. évfolyam. 213-dik szám. Kolozsvárit, 1875. szombat, szeptember 18. p . ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre..................................... fi- — kr. Félévre.....................................° » » Egy negyedre............................ 4 y, Egy hónapra .................. 1 . 60 F 4 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-b&z. ru 5 HIRDETÉSI DIJAK: ^ Ötször hasábozott gannondelára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után EO k . bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. . .----------------------------------------------------------------* *| NYILTTÉR soronként, vagy annak helyetfi kr-Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 17. Fővárosi levelek. Vil. Budapest, szept. 15-én 1876. Kedves barátom! A mai nap a feliratoké volt. Három feliratot hallgattunk végig egymásután : a felirati bizottságét, mely elég rövid volt; Simonyi Ernőét vagyis a független pártét, s végre a Miletics-Polit duoviratusét, melyek már oly terjedelmesek voltak, hogy a 7—8 évet mindenik meghaladván még, legjobb mellű jegyzőink is kifáradtak felolvasásukban. Az elsőt már teljes szövegében ismeritek ; a másodikról közelebbi levelemben emlékeztem meg, így most csak a harmadikról a Mileticsékéről szükséges szólanom. Mióta az emberek társadalmakba gyülekeztek, mióta az ország eszmélyének értelme és kerete van, soha egy törvényhozó testületben sem követtek el nagyobb merényletet honpolgárok a haza és annak törvényei ellen, mint a minőre Miletics és Polit urak vállalkoztak. Ők ugyanis a legotrombább rágalmakkal merik megtámadni a magyar nemzetet saját törvényhozó testületében, nem pirulnak kettecskén aláirott okmányukban a nemzetek millióinak nevében beszélni s a magyar nemzet nagylelkűségében s a parlamenti sértetlenségben bizva, még az ország határain is túl mennek; túl egyfelől a Lajthán, másfelől a Száván szerénytelen követeléssel elegyedve bele amott a csehek, itt a török alattvalók belügyeibe. Hogy honnan merítik e merészséget, azt alig lehet felfogni, miután pedig ők a közelebbi választásoknál saját nemzetiségük által is olyan óriási kisebbségekben hagyattak , - ha csak nem képzelik magukat magasan fekvő parlamenti székeikben a csernagorai havasok között, hova pedig minden lelkesedésük daczára nem voltak hajlandók jogaikat elvinni. Nyilatkozatuk egyaránt nagy a vakmerőségben és valótlanságban, melyekben annyira túlzók, hogy a ház általános derültségét idézték elő. Csak egy pont volt feliratukban, melyet a ház helyesen fogadott s ez a nemzeti törvény revisiójának követelése, mely ha csakugyan megadatnék, bizonyára rövidebben ütne ki az ily emberek részére. Csak az elnök maradt az egész felolvasás alatt egyenlő komoly s annak végén ki is jelenté, hogy ha a hasonló dolgokat szónoklata közben merend valaki mondani, kötelességéhez képest rendre fogja utasitani. Vita támadván ez okmány kinyomatása fölött, Csanádyn kívül az egész ház a ki nem nyomatás mellett nyilatkozott. Még Horváth Lajos tartott rövid, de jó beszédet a felirati javaslat mellett, és Simonyi Ernő saját szövege támogatására. E bőbeszédű szónok azonban megjárta, mert 722-kor a házszabály szerint meg kellett beszédet szakítana, másnapra pedig átvinni a beszédet nem szabad. Szathmáry Károly: TARCZA, HERCZEGOVINA. Egész Európa figyelme most e kis tartományra irányul s az ottani események a legáltalánosabb érdeklődés tárgyát képezik. Egy elnyomott maroknyi nép elszántan fegyvert ragadott a török hatalom ellen, hogy megtorolja százados sérelmeit. Noha semmi okunk rokonszenvezni a szláv fölkelőkkel, sőt politikai indokok kívánatossá teszik reánk nézve a lázadás mielőbbi elfojtását, — a szabadság eszményi szempontjából, mely nem ismer partikuláris érdekeket — a déli fölkelők ügyét jó ügynek kell tekintenünk és érdeme szerint méltányolnunk. Az a nép szabadságáért, emberi jogaiért küzd, s ezt téve, jogot tarthat az erkölcsi elismerésre. Némi tájékozásul Herczegovinára és viszonyaira nézve, közöljük a „Kelet Népe“ után az alábbi ismertetést, mely részlete György Endre egy hosszabb czikk-sorozatának. Herczegovina, melynek területe 203 □ mérföldet tesz, voltaképen Bosniának képezi egy részét, ehez lévén csatolva egy vilajetbe. Az egész terület együtt 1144 □ mértföldre terjed, s úgy politikai, mint ethnográfiai, mint végül fizikai helyzeténél fogva egészen különálló részét képezi a török birodalomnak, mely a többi részektől élesen el van választva. Csak délkeletre van egy keskeny földszoros által összekötve a többi török tartományokkal, míg keleten Szerbiával, északnyugatra és északra a magyar és horvát határőrvidékkel határos. A tartomány legnagyobb része a dinári alpok délkeleti folytatása, amely közből 3—7000 láb magas csúcsban végig futván azt két hydrografikus területre osztja: az északkeletire, vagyis a Száva, illetőleg Duna területre, mely a tulajdonképi Boszniát és Herczegovina az északkeleti részeit foglalja magában, és a délnyugati, vagy az adriai vidékre, amely Herczegovina nagyobb részére és a tulajdonképi Bosnia némely tartományára terjed ki. Az északkeleti vidék erdős és vad, a délnyugatinak különös karstjellege és inkább déli éghajlata van ; voltaképen csak elválasztott része politikailag Dalmátiának. A legfontosabb folyó Herczegovinában a Neretva vagy Narenta, amely azonban csak torkolatához közel Dalmátiában hajózható. Ennek mellékfolyói a Rama, Trebisat és a Krupa, amely utolsót a földben eltűnő Trebisicza folytatásának tartják. Ezen folyók közt és különösen a Herczegovinával határos, nyugat-bosniai vidéken (Lions, Gladmos, Kupros) sok ily folyam van, mely eltűnik minden látható kifolyás nélkül. Bosniában a határfolyó, a Száván kívül annak mellékfolyói az Unna, a Verbász, a Bosna és a Drina nevezetesebbek. Ezeknek mellékfolyói a Sanne, Sprecsa, Uuvaja és a Lira. Amilyen különböző a földterület, és oly különbözők a termelési viszonyok is. Heregovinában megterem az olajfa, gránátalma, füge, rizs és szöllő, mig a valódi Bosniában ezek közül nem terem meg semmi sem (a szőllő is nyugati Bosniának csak egy részében) s a főuraiom a szilváé. Az egész tartomány 1144 □ mértföldre terjed, ebből 523 esik erdőre, 283 szántóföldre, 181 legelőre és 157 terméketlenre. Herczegovina, mely az egész 1144 □ mértföldből csak 203-at foglal el, itt is rosszabbul áll. Nevezetesen összes területének csaknem fele — 98 □ mértföld, — terméketlen területből áll. Egyátalában pedig az egész Bosnia Albániával együtt a török birodalom legszegényebb országai közé soroztatik. A tartomány egyik főkereset forrása a marhatenyésztés, amely főleg gyapjúban tekintélyes kiviteli czikket nem mutat fel. A tartomány gazdagsága ásványban, különösen vasban nagy. Mintegy 40 bányában 127 hutával az ország közepén és északnyugati részén (a horvát határhoz közel) évente 80—100,600 mázsa sóval nyeretik. Ólom, réz, higany, ón, ezüst, arany, kén, kőszén és tajték szintén van, de csak Olovónál aknáztatik ki az ólom, és Banjaluka és Derbend közt valami kevés tajték; továbbá Tuzlánál, a Sprecsa mellett főtt só, évente mintegy 60—70 mázsa. Az ásványos vizek közül a vasas és a forró kénforrások említendők. különösen Serajevo mellett. Az ipar Bosniában csekély jelentőségű. A leginkább elterjedt a gyapjú-kézművesség, a fasor, nyers vas, réz és agyagáruk gyártása a kötélverő mesterség és különösen Posavinában a téglakészítés. Átalában az ácsmesterség készíti a lakóházakat itt is, mint az egész török birodalomban. Bosnia alacsony műveltségi állásánál fogva épen nem kedvező piacz a nyugateurópai terményekre, hanem fontos nagy kifejlődésre képes nyers terményeinél fogva, különösen a szomszédállam, Ausztria-Magyarországra. A lakosok száma 1.100.000, csaknem mind bosnyákok, szerb törzsből, de csaknem fele részük mohamedán vallású. A legfontosabb helyek Bosniában: az ország közepén Bosna-Seraj vagy Serajevo, a Villajet fővárosa 30—40,000 sőt némelyek szerint 70,000 lakosság, több konsulátussal ; ipar tekintetében jelentékeny timárműhelyei, csizma, ruha, zsinór, bunda, agyag, fegyver és arany-ezüst munkái által ; Wessorka 3000 lakossal, a kik köpenyegek és pokróczok készítésével foglakoznak; [Kresevo, Fojnicza, Bussovacsa és Varez kis városkák vashámorok és kovácsokkal; Travoik, a korábbi főváros, mintegy tízezer lakossal ; Seniera, a Bosna mellett minttegy 2000 lakossal, szőnyeg, takaró és bőriparral ; Jezauj 2— 3000 lekosm és élénk gabnakereskedéssel ; Juszla, az alsó 5000, a felső 1000 lakossal, mind a kettő sófőzéssel; Banjaluka, Bosnia második nagy városa, mintegy 15.000 lakossal, osztrák-magyar alkonsulatussal, a novii vasút végpontja ; Stari-Maidan, 2000 lakossal kovácsok és vasbányákkal ; keleten a megerősített Zvornik, mintegy 5000 és,Bekina mintegy 5—6000 lakossal, Bereska a Száva mellett 2 - 3000 lakossal, Samacz, Bród, Kohács, Gradiska, mind a Száva mellett , Dubicza, Kostajnicza és Novi az Unna mellett. Ez utolsó kiindulási pontja a bosniai vasútaknak, mindnyája apró városok. A nyugati határon Bikács 4—5000 lakossal, Sasin 2—3000 lakossal, gabnakereskedés, vasbányák és kovácsok, Livno, a Serajevótól Spalatóba vezető úton, mintegy 5000 lakossal s egy osztrák-magyar alkonsullal. Herczegovinában a főváros Mostar, majdnem 15.000 lakossal és több konsulsággal; Trebinje, hires dohányáról, 2—3000 lakossal és egy osztrákmagyar alkonsullal; Stolácz és Niksics megerősített városkák mintegy 3000 lakossal. A felső Duna mellett Józsa, szorgalmas iparűző város mintegy 10.000 lakossal, jelentékeny kereskedéssel flagusa felé, mely azonban az utolsó időkben csökken: keletre attól Plevje és Jaslidzsa, 3—4000 és Preploje mintegy 2—3000 lakossal, de kerületi város fontos katonai intézetekkel; végül a Raska mellett közel a szerb határhoz Novibazár (Jenibazár) mintegy 8000 lakossal s némi arany- ésezüstnemű iparral. Bosniában van egy vasút is: a novibanjalukai, mely ez idő szerint elszigetelt. Az utak Serajevo-, Bród-, Brecsa, és Bikács felé szintén bosniaiak. Herczegovinában van Mostartól Metkovicson át Ragusa felé. Ami a lakosokat illeti: a bosnyákok a délszlávok közt egyátalán legbátrább állanak, ami épúgy tulajdonítható politikai viszonyaiknak, mint ezen nép restebb természetének. A mohamedán bosnyákok épúgy foglalkoznak a marhatenyésztés, földmivelés, ipar és kereskedéssel, mint a keresztények, de a két előbbinél túlsúlyban vannak a keresztények, a sertéstenyésztésben vallási okok miatt nem részesülvén a mohamedánok. A valódi bosnyákoknál élénkebbek a herczegovinaiak, de ezek is keveset dolgoznak. A -- A bankkügyi tárgyalásról érdekes nyilatkozatot találunk a berlini „National Zeitung“ budapesti levelében. A nyilatkozat azért érdekes, mert a bécsi „N. Freie Pr.“ ellen fordul, s a német közönséget felvilágosítja, hogy a bécsi lapnak nincs igaza, midőn az egységes bankjegyek szükségességét abból is következteti, hogy Magyarországnak osztrák értékű pénzben kell hozzájárulni a közös kiadásokhoz. „Az osztrák értéket — úgymond a berlini lap levelezője — az osztrák jegyekkel lehet ugyanazonosítani, s így a fizetendő öszszeg értéke nem ugyanazonosítható a fizetésre használt eszközökkel. A magyar kormány a fizetésre bármily törvényes pénzt használhat, ha csak oly értéket szolgáltat, mely a törvényben megállapított összegnek osztrák értékben megfelel. Különben is a magyar kormány nem az osztráknak fizet, hanem a közös pénztárnak, mely abból a közös kiadásokat fedezi. Ha az osztrák kormány a magyar jegyeknek Ausztriában a kényszerárfolyamot nem engedélyezi, a magyar kormány ugyanezt megtagadja az osztrák jegyektől Magyarországon. Országgyűlés, Budapest, szept. 15. A képviselőháznak mai, telt padok és karzatokkal tartott ülésében vette kezdetét a válaszfelirati vita. Ezt megelőzőleg bejelentő elnök a véderő bizottságnak (elnök Hollán, jegyző Pulszky) és az osztályoknak megalakulását. Felolvastatván a ház indítványkönyve, abba csak a Mietics által benyújtandó válaszfelirati javaslat volt bejegyezve, mely, mint ellenindítvány, elnök által a válaszfelirati vita folyamában tárgyalandónak nyilváníttatott, mire Miletics válaszfelirati javaslatát letette a ház asztalára. Felvétetett ezután a napirend első tárgya, a delegationális választás eredményének kihirdetése. Mint előre látni lehetett, kivétel nélkül a szabadelvű párt jelöltjei választottak meg. A jobboldali ellenzék jelöltjeire, Szögyényire és gr. Dessewffy Aurélra csak 42 szavazat esett, amelynek egyesült erővel való létrehozásában immár másodszor nyilatkozott a jobb és baloldali ellenzékek közti „entente cordiale.“ A három válaszfelirati javaslat felolvasásával vette kezdetét a válaszfelirati vita. E javaslatok közül a felirati bizottságot lapunk annak idején egész terjedelmében, Simonyi Ernőét tegnap kivonatban közölte, Mileticsének részletes ismertetését pedig jelen számunknak egy másik helyén hozzuk. A felirati bizottság előadója, Horváth Lajos nyitotta meg a vitát. Kötelessége — úgymond — mindenekelőtt jelezni a bizottság álláspontját, melyet teljes mértékben magáévá tesz. Beismeri, hogy a felirati jogra szükség van, fontos jog ez, melyet föladni nem tanácsos. — Ha a nemzet közös kívánságát a trón zsámolyához óhajtja juttatni, szükség van e végre e jogot megőrizni, de épen azért nem tanácsos azt elhasználni normális körülmények között, miáltal az ki lenne vetkőztetve jelentőségéből. — Normális körülmények között legyen a felirat a nemzet hódolat-nyilatkozata, nem más. Nem tagadja, szorult a helyzet, melyben pénzügyi tekintetben vagyunk, de az tény, hogy ennek daczára az államélet rendes kerékvágásban halad s e tekintetben nincs szükség a nemzet rendkívüli nyilatkozataira. Szóló azt hiszi, hogy a fölirat abban a szerkezetben, amelyben van, teljesen megfelel a helyzetnek és viszonyoknak, fölemlíti a pénzügyi helyzet javítását, s azokat, melyek által ezt remélhetni, érinti azokat, amiket a trónbeszéd érint, kifejezést ad a nemes béke óhajának, s ígér annyit, amennyit helyzetünkben ígérnie kell. # ‘ «• -fr Ezek után a másik két felirati javaslat méltatására tér át. Nem tagadhatja — úgymond — hogy a szélső baloldal javaslatában sok van, amit ő egyénileg jónak helyesnek tart, másfelől pedig elismeri, hogy a szélső ellenzék kötelességét teljesíti, midőn jogával él s a maga részéről javaslatában összefoglalja azokat, amiket a hazára nézve üdvösöknek tart. Kéri azonban a szélső baltól, hogy viszont ismerje el a többség pártja álláspontjának jogosultságát is, egyszersmind hangsúlyozza, hogy erős meggyőződése miszerint elvi vita csak ártana helyzetünkben, s kibontakozás helyett még nagyobb zavarokat idézhetne elő. — Miletics javaslatának alapeszméje hibás, állításai valótlanok, következtetése, melyet ezekből levon, sértő, és nem ismeri előadói tisztének azokra refllectálni; nem mulasztja el még sem e javaslat egyes tételei, kifejezései fölött roszszalását kifejezni. * * * Simonyi Ernőt, a második javaslat benyújtóját illette a második szó. Simonyi roppant nagy apparátussal kezdte el beszédét, a legelejéről indult ki; a magyar államiság nevében tiltatakozott a trónbeszéd elmondása alkalmával kitűzött sárga-fekete lobogó és a megjelent udvari marsall ellen. Aztán kijelente, hogy a trónbeszédet nem tartja kielégítőnek, mert a kormány működésére nézve egyetlen pozitív állítást sem tartalmaz, holott „a nemzetnek joga, a többségnek pedig kötelessége a kormánytól programmot követelni.“ Áttért ezután beszédének „első“ részére, a rész pénzügyi helyzet okainak elősorolására. Ezen okok szerinte: a káros közjogi törvények, a rosz gaz-* * * * * * * * * Lapunk mai számához mellékletül van csatolva „A köszivü apa“ czímű regény előfizetési felhívása. m