Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-10-27 / 246. szám
IX. évfolyam. 246-dik szám. Kolozsvárit, 1875. szerda, október 27. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Égés* évre left. — kr. Félévre........................................^ — Egy negyedre.......................... ? Egy hónapra ...................... 1 60 p5 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában Kiadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. Ez HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. C. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 26. Fővárosi levelek. XVIII. Budapest, okt. 23. 1875. Kedves barátom! Nem tudom, esetleg, vagy szándékosan történt-e, hogy Tisza Kálmánnak ministerelnökké meghívása összeesett a budgetviták bevégeztével. Ha jelentőséget akarunk tulajdonítani ezen összeesésnek , akkor nem tekinthetjük egyébnek, mint a korona erősödött bizalmának egy oly kormány iránt, mely mind a katonai felszerelések czéljából, mind pedig az ország belügyi költségvetésének megszorításával elment a legvégsőbb határokig. A pénzügyi bizottság utolsó ülésén különösen e két szempont voltak, melyből a kormányt általánosan ostromoltatni láttuk , de nem számítjuk am a harmadikat, melynek irányzata az volt, hogy pénztári készlete utolsó garasát is világ elé ugrassa. Elég sajátszerű, hogy azt az áldozatkészséget, melyet a kormány a közösügyi költségek nem rendes rovatainál tanúsított, — mert hiszen azok lejebb szállottak — hanem amit az uj Uchatius-féle ágyuk ügyében tanusított a baloldali ellenzéken kivül oly férfi is támadott, ki egykor mint a jobboldalnak legkitűnőbb fináncz kapacitása, tényező volt mindazon túlköltekezésben, melyek az országot rész pénzügyi helyzetbe juttatták. E támadó Wahrmann úr volt, ki egyszersmind a pénztári készlet összegeinek kimutatását is sürgette, s megvallom, nem esett rosszul, midőn Szontagh Pál azon keserű igazságot szemébe mondá, hogy Pilátusként a delegatio számadásaiban akarja megmosni kezeit, hogy a közvélemény elől meneküljön. Részemről még sajátszerűbbnek tartottam Wahrmann úrnak azon követelését, hogy a kincstár állása utolsó garasig bemutattassék, kivált midőn hozzátette, hogy ha a miniszternek úgy tetszik, igenis lehet zárttá tenni a pénzügyi bizottságot, mi annyit jelentene, hogy a bizottság tagjain kívül a többi képviselő hagyja oda a termet. Csakhogy ehez sem Wahrmann úrnak, sem a bizottságnak joga nincs; miután a házszabályok minden képviselőnek megengedik a jelenléteit, ezek s mindenki igényelhet magának legalább is annyi hazafiságot, mint amenynyit Wahrman úr magáról feltételez. Na de nem került erre a dolog; a bizottságnak és miniszternek esze ágában sem volt helytelen kívánságát teljesíteni; a közös kiadások emlegetéséért pedig kikapott jobbról balról, ahogy csak reá fért. Teljesen igaz, hogy a közös kiadások irtózatos nagyok s az is igaz, hogy minden belügyeinknél levont fillér némi érvágás épen azon érdekeken, melyek felemelésén az ország 67 óta fáradozik, az is meglehet, hogy ezen kiadások fentartása, vagy épen növekedése s az adók felcsigázása által az ország adóalapjai támadtatnak meg, de szintoly igaz, hogy az európai kényszerhelyzetet nem mi teremtettük s hogy a lefegyverzést mi elsőkül meg nem kezdhetjük s hadsergünket védképtelenné az egymásra agyarkodó hatalmak között nem tehetjük. De igenis, van szerintem két lehetséges módja a kibontakozásnak : egyik e kényszerhelyzet esetleges megszüntetése, melyhez azonban igen kevés reményünk lehet; másik azon meggyőződésnek érvényre jutása, hogy igenis van a védképesség fentartásának és emelésének egy másik olcsóbb módja, mely nem annyira a hadsereg extensiv terjeszkedésére, mint annak benső szelleme kifejtésére irányul s egy helyesen vezetett külpolitikának támogatására harczra termett és fegyverképessé nevelt minden polgárát bármikor képes kiállítani. Tehát egy új honvédelmi rendszer az, melyet lehetségesnek tartottam nyolcz év előtt s lehetségesnek tartok ma is,s azt hiszem, hogy kormányunknak egyik feladata ezen ázidomitásnak előzményeit megteremteni a köznevelésben s alapjait rakni le úgy a nemzet szivében, mint az uralkodó bizalmában. Ezt tartom részemről az egyetlen gyökeres menekülési módnak, különben Európa legtöbb államával együtt mi is csak egy irány felé sietünk, az általános nemzetgazdasági derout felé. P. Szathmáry Károly. TARCZA. Amikor az embereknek semmi dolguk sincs. (Kisvárosi közös ügyek.) (Vége.) Most pedig lássuk, hogy a négy asszony mit tudott teremteni egy ártatlan ásításból és iparkodjunk, rövidre szabva, befejezni a már unalmassá váló komédiát. Az előadás utáni napon Zalváros nyilvános helyein körülbelül a következő pletykaságok folytak. Gulyási szereti Szendénét és viszontszerettetik ; egy légyotton férje az enyelgő párt meglepte. Tormási viszonya Kotyodinéval már nyilvános titok, a színházban minden tartózkodás nélkül, a megbotránkozásig látcsövezik egymást, férje észrevette, mindent tud. Ragyafiné Szende úrral jó lábon áll, ki ne szeretné e kedves nőt? nem csoda, ha egy nős férfiú is elveszti esze szekerének negyedik kerekét, Szendéné azonban ügyes asszony s férjének eme turpisságát felfedezte. Ragyafi ur elszerette Torokné asszonyt s szökni készülnek, a mig Komondorné válik az urától, mert egymás irányában merőben meghidegültek, az aszszony Kotyodi urat, a férj pedig Szendénét szereti és igy tovább. E hírek különféle vázlatokban keményen tartják magukat; vannak sokan, akik e párokat másképen adják össze, egyben azonban minden ember egyetért, hogy e családok nyugalma fel van zavarva. A levél nem mozdul meg szél nélkül, 8°ndolták a kétségeskedők, s ha nem is hitték mindazt, amit hallottak, a gyanú meg volt s ez elég, hogy valaki felett szerelmi viszony kérdésében ítéletet mondjunk. E híreket megerősítette e családok egymás iránti magatartása. Az asszonyok különösen rászedve érezték magukat, egyik vádolta a másikat; egyik azt hitte, hogy a másik urának integet; a harmadik pedig, hogy legyezőjével tulajdonképen szerelmi vallomásokat tesz a negyediknek és így tovább. A férjek meg az asszonyokra gyanakodtak, ezért hihetőleg távoztak el a színházból. Otthon természetesen folytatást nyert a harcz, volt sírás és jajgatás. Hát a cselédek ? Talán arra valók-e ők, hogy a házi titkokat szívükbe fojtsák? Csak ezt kellene még várni, ők is emberek, tőlük sem lehet követelni több erőt, mint amennyit mi érezünk magunkban. Elbeszélték biz azt fűnek-fának, ami otthon történt; egy két családi czivakodásról különben mért ne referáltak volna azoknak, akik kérdezősködtek, vagy talán nem is kérdezősködtek. A cseléd, a világ szerint, igazat beszél a családról, mert ő a család egyik tagját képezi, a focusban van s így mindenről bir tudomással. A hírek tehát erősödtek, izmosodtak. Hozzájárult még az is, hogy az asszonyok egymást nem keresték fel , sőt kerülték egymást; a férjek pedig gyanús szemekkel néztek egymásra, ha találkoztak. A világ malmára mindezek igen bő vizet eresztettek s igy a világ örökt is keményen. A kétségeskedők kételyei eloszoltak, tisztán állott szemeik előtt a valóság, a tiszta igazság. Amit az egész világ beszél, az nem is lehet valótalanság, különösen Z♦ a város derék közönsége nem szokott csalódni. Ily körülmények között lehetetlen, hogy az illető családokhoz vissza ne térjen a hit. A férjek megtudták, hogy a világ mit beszél; megtudták, hogy nejeik szeretősködnek, vagy pláne már szökni készülnek ; bizalmasabb emberek által lettek e körülményre figyelmeztetve Viszont a nők megtudták, hogy a világ „erényességüket“ úgy férjeik hűségét kétségbe vonja; a nőknek is szoktak lenni bizalmas embereik akik aztán besúgják a szállingózó híreket, s adják hozzá még egy csomó jó tanácsukat is. így a kellemetlenség nőttön nőtt; a családi csendesség megbomlott, a házirend sarkaiból kifordult. Az ügyet nem lehetett már elsimítani. Revocálni a világ piaczárói egy hírt, hogy alaptalan, botorság, lehetetlenség. Nem fog tehát senki sem csodálkozni azon, hogy a férjek egészen fúriába jöttek; a nők pedig, hogy napokig nem öltözködtek vagy napokig betegen feküdtek az ágyban, nem fog senki sem csodálkozni, hogy mindenik felforgatott házi csendességéért elégtételt követel, de különösen azért, hogy a család erényességének jó hírnevét tönkretették. Ilyen alkalmakkor ismét bolondság még elégtételt kérni, mert a hírek alapossága azáltal megpecsételtetik. Könnyű így okoskodni annak, aki nem úszik, de nehéz annak, aki nyakig benne van, vagy legalább megcsalatva érzi magát; mert az nem tud bölcselkedni, sem arra nem vigyáz többé, hogy a világ mit fog mondani, a világ szája már úgy is megtette a magáét egy egész életre. Itt privát és személyes boszúról van szó, megölni azt, aki becstelenített s megölte jó hírnevünket csak ez a czél, melyet elérni óhajtunk s a melyre törekszünk. Z** város férfiai különben is értettek az elégtételadáshoz és veréshez. Adtak és vettek karddal, pisztolylyal és puskával; ismerik ők még az amerikai párbajt is. Igaz, hogy soha egyiknek sem volt semmi baja még, többnyire épen tértek vissza a csatatérről és mint jó barátok ismét. De a férjek, akiknek üdvök van koczkára téve, nem így szoktak küzdeni. Élét vagy halált tartják ők. Inkább halva, mint a család szentélye megbecstelenítve. Pedig nincs igazuk. Napról-napra tapasztaljuk, hogy az a szentély puszta szó , relatív fogalom, ki a hogy veszi. Ha szeret a nő, már ugyan miért esnék nehezére a férjnek, hiszen abban semmi sincs, s viszont, ha szeret a férj, mi kára van a nőnek benne. Inkább segítsék egymást czéljaik elérésében. Már a tapasztalat azt is mutatja, hogy ilyen párok is vannak s a világ még sem fordul ki sarkaiból. * * * Egy szép reggel .** város nagy eseményeknek volt a fültanuja. Botrány botrányra. A városi berekben kemény párviadalok vivattak. Minden ember ezekről beszélt, minden ember kérdezősködött, mi az eredmény, mi baj lett? Volt baj elég. Szende úr keménye sebet kapott az arczáján, Ragyafi úr karja keresztül lövetett, Gulyási, Tormási és Kotyodi stb. sebekkel tértek vissza. Az asszonyok meglepetése nem volt kisszerű. Mindenik meggyőződött arról, hogy a férjek résztát tettek a tűzre. Mindenik válópörön törte a fejét. De nem váltak el, kötözték férjeik sebeit. Elválni? nem könnyű dolog; mi lesz akkor, ha elválnak? szóval az existentiát veszélyeztetve látták. A nők ily botrányok után nem mehettek a színházba,otthonülők lettek; a férjek szintén erre kényszerittettek. Mi természetesebb annál, hogy idővel e körülmény a kölcsönös bizalomnak újra kicsiráztatta magvait; volt alkalmuk alaposan elmélkedni a lefolyt eseményekről s majdnem mindenik azon meggyőződésre jutott, hogy tulajdonképen az egészben semmi sem volt. A világ egy ideig még foglalkozott az eseményekkel beleunt az is s nem telt fél év s 7** városában az egyensúly helyre volt állítva. Egy azonban nem nyert új életet: a barátság a négy asszony között. És itt befejezhetjük a históriát, amely mutatja, mit tudnak az asszonyok csinálni egy ásításból is, ha semmi dolguk sincs. Jelen alkalommal csalódott mindaz, aki regényes dolgokat várt tőlünk. Amikor az embereknek semmi dolguk nincs, mit nekünk az alkalommal teljes jogcímmel vethet papírra ily komédiát. Lehet tanulni valamit belőle. Moldován Gergely. Az általános jövedelmi adóról szólójavaslat tárgyalása. A pénzügyi bizottság pénteken és szombaton tárgyalta befejezte az általános jövedelemadó törvényjavaslat tárgyalását. Az általános tárgyalás folytán Hegedűs általánosságban hozzájárult a törvényjavaslathoz, csak azt óhajtja bővebben felvilágosítani, mennyiben teendi ez adóarányosabbá az adóterhet. Széll Kálmán pénzügyminiszter elismeri, hogy javaslata eredményében nem egyéb, mint pótadó, de könnyebben megengedi a rectificatiókat. Az egyes adónemeknél a kulcs megállapítása hosszas tanulmányoknak képezi eredményét. Épen azért, hogy , parificálhasson, nem bevallásokra alapítá a törvényt, hanem az adó sokszorozása által számítá ki a tiszta jövedelmet, s a bizottság feladata megvizsgálni, helyeseke számításai. Annyit megjegyez, hogy igyekezett kíméletes lenni az adózók szegényebb osztályai iránt s a legszegényebbeket egészen kihagyta az új adó terhe alól. — Wahrmann általánosságban elfogadja a törvényjavaslatot s lehetőnek tart rajta még némi enyhítéseket, anélkül, hogy a meghatározott 8 milliónál kevesebbet hozzon be a törvény. Helfy nem látja ez adóemelés által sem biztosítva a pénzügyi egyensúly helyreállítását. Azt nem érti, miként gazdagodhatott pár év alatt úgy meg az ország, hogy míg a Szlávyminisztérium 116, Ghyczy 214 millióval vette fel a megadózható jövedelmet, a mai pénzügyminiszter 272 millióra teszi azt. A Szél pénzügyminiszter ismétli azon meggyőződését, miként az általa javaslati eszközök elfogadásával rendezhetők lesznek a pénzügyek. Az előbbi javaslatok közül a Szlávy-minisztériumé más kereseti adótörvénynyel kapcsolatban, a Ghyczyé a földadó kiigazítás nélkül s az 1873-ki kivetések alapján készültek, s ezért mutatnak más számításokat. — Simonyi nem tartja czélravezetőnek a miniszter javaslatát a pénzügyek rendezésére, s kevésbé nyomasztó módok, a nemesi czimerek megadóztatása, a fokozati adó behozatala által is rendezni lehetne a pénzügyeket. A közös kiadások leszállítása s az önálló vámrendszer behozatala is elég a pénzügyek rendezésére. A bizottság ezek után megkezdte a törvényjavaslat részletes tárgyalását. A javaslat czímében e kifejezés: »általános jövedelmi adó“ Csengery indítványára „általános jövedelmi pótadó"-val cseréltetett fel. — Az 1-ső §-ba, mely az adóalapot képező jövedelem tárgyait sorolja fel, Wahrmann és Kerkápoly indítványára „a községek s társulatok által kibocsátott kötvények* is felvetettek. — A 2-ik §-nál, mely az új adó alóli kivételeket sorolja fel, Wahrmann a 3000 frtig terjedő hivatalnoki fizetések helyett csak az 1500 forintiakat indítványozza az adó alól kivétetni. — A miniszter az eredeti szerkezet mellett szólal ugyan fel, de a bizottság tagjai elvileg pártolják a módosítást, mely Csengeri és Kerkápoly indítványára akként állapítottatik meg, hogy a fővárosban a 2000, vidéken az 1500 forinton aluli fizetések vetetnek ki az adó alól. A 3-ik §. szerint az adóköteles jövedelmet földbirtoknál az adó 5 szöröse, házbérnél az adó alatti tiszta jövedelem, házosztályadónál annak 10-szerese, bányaadónál s a keresetadó 4-ik osztályánál 6-szöröse, nyilvános számadású vállalatoknál az adó 6-szorosa, a keresetadó többi nemeinél 7-szerese képezi. Hegedűs a földadónál igen magasnak tartja a kulcsot, a bizottság azonban a miniszter, Wahrmann és Kerkápoly felszólalására