Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-02-23 / 43. szám
c) a kiosztási sorrend meghatározása; d) az új birtokállás (kiosztási földkönyv) és térrajz mérnöki elkészítése és hitelesítése; e) a végrehajtás. E pontok mindenikére a keresetlevélben szabatos tervezet, illetőleg határozott javaslat terjesztendő elő. 13. §. Az idézett rendelet 60. § a helyett. Az érdemleges keresetlevélnek, illetőleg a működő mérnök által a megelőző §. első és második bekezdése értelmében, a kiküldött bíró utasítása folytán elkészített terv, térrajz és ennek írásba foglalt értelmezésének a helyszínén tárgyalására 30 napi határidő tűzendő ki; ez utóbbi esetben azonban a felek észrevételei csak arra vonatkozhatnak, hogy a terv és térrajz mérnöki kivitele az az egyezségnek megfelel-e? A javaslatba hozott terv, térrajz és annak írásba foglalt értelmezése, a kapcsolatos ügyiratokkal együtt, a felek által megtekinthetés végett, legalább 16 nappal a tárgyalás előtt, a községnek egy e czélra alkalmas helyiségében kiteendők. 14. §. Az idézett rendelet 62. §-a helyett. Az eljárástól folytatólagos alakban jegyzőkönyv vezetendő, s abba a létrejött egyezség, vagy ennek nem sikerülése esetében, a szabályozási terv ellen (ideértve legelőelkülönítésnél, vagy erdőszabályozásnál az érdekeltek illetőségének javaslatba hozott mértékét, arányosításnál pedig a közbirtokosok közötti részesedési arányt) emelt kifogások s ezekre tett észrevételek bejegyzendők. A jegyzőkönyv a tárgyalás befejezése után, ha a felek annak alapján a pert közmegegyezéssel érdemleges ítélet alá bocsátani kívánják, ennek meghozatala, különben pedig az érdemleges tárgyalás elrendelése végett, a beszerzett adatok, s összes iratokkal együtt a törvényszékhez terjesztendő. A segédadatokban netán mutatkozó hiányok kiegészítése, illetőleg beszerzése iránt a törvényszék hivatalból intézkedik. 15. §. Az idézett rendelet 63. §-a helyett. A felek közt a rendezés bármelyik ágára nézve létrejött egyezséget, a törvényszék csak alaki tekintetben veszi vizsgálat alá. Ha egyezség nem jött létre s a felek a helyszínen tartott előzetes tárgyalások befejeztével, az ügynek ítélet alá terjesztését nem kérték, a további eljárásra nézve a törvényszéki rendtartásnak, a rendes perek tárgyalására vonatkozó szabályai követendők, oly eltéréssel, hogy mindenik félnek csak két perbeszéd, és minden perbeszéd beadására 30 napi határidő engedtetik, s e határidő minden perbeszédre nézve csak egyszer, s legfelebb újabb 30 nappal hoszszabbítható meg. Ha az érdemleges tárgyalás végett kitűzött határidőre alperesek meg nem jelennek, vagy perbeszédeiket ügyvéd által képviselve be nem adnák, a törvényszék részükre ügygondnokot rendel. Midőn ügygondnok védi az alpereseket, mind az előkérdésekben, mind az érdemben hozott ítélet, az alpereseknek is kézbesítendő. 16. §. Az idézett rendelet 55. §-a helyett. A jogérvényes ítéletek és egységek végrehajtása hivatalból, és pedig a törvényszéknek lehetőleg azon bírói tagja által, ki az első munkálatokra kiküldve volt, történik. A végrehajtás eszközlésére kitűzött határidőre a működő mérnök, és az érdekelt felek is megidézendők, s az utóbbiak értesítendők, hogy a végrehajtás jelenlétek nélkül is meg fog történni. A kiküldött bíró a földkönyvet és térrajzot — amennyiben szükséges, az ítélet, illetve egyezségnek megfelelően kiigazittatja, s a működő mérnököt a kihasításra utasítja. A hasítás megtörténte után, a földkönyv és térkép egy hites mérnök közbenjöttével meghitelesittetik, s az érdekletteknek a kihasított földbirtokok átadatnak. 17. §. Az idézett rendelet 60. § a helyett. Az úrbérivisszonyu birokrendezési perekben bélyeg- és kincstári illeték nem fizettetik, az 1871.LV. t. ez. alapján indított perekre vonatkozólag az 1874. XLI. t. ez. intézkedik. 18. §. Ahol az 1872. évi május 6-án kelt szabályrendelet érvényben hagyott §§ aira történik hivatkozás, azok helyett ezen rendelet illető §§-aiban foglalt (utasítás) határozmányok követendők. 19. §. A jelenleg folyamatban levő birtokrendezési perek, a per folyama alatt keletkezett jogérvényes bírói határozatok épségben tartása mellett, a jelen rendelet szabályai szerint folytatandók, és fejezendők be, illetőleg a bíróságok által a szükséghez képest kiegészítendők A 12. §-ban említett perekre nézve, ha a periratok még nem adattak be, a további tárgyalás a jelen rendelet értelmében történik. Ha pedig a periratok már beadattak, de ítélet még nem hozatott, köteles a törvényszék az esetben, ha a periratok során a ténykörülményeket kellőleg kifejtve nem látja. Ítélethozatal előtt kiegészítő tárgyalást tartani. Kelt Budapesten, 1876. évi febr. hó 12-én. Perczel Béla m. k. Külföldi politikai szemle. A fényes porta vezérfiainak betegeskedése a keleti események folyamában némi szünetet idézett elő. A szultán és a nagyvezér egy időben roszul voltak, s így szükségképen szünetelnie kellett a politikának. Most azonban mindkettőnek állapota ismét megjavult, s így legközelebb folytattatni fog az ígért,a reformok valósítása körüli tevékenység. A franczia lapok közük a párisi választókerületek képviselőjelöltjeit. Az egyes kerületekben 20 mérsékelt köztársasági lépett fel A radicálisok több kerületben ellenjelöltet állítottak föl. Ezenkívül öt kerületben a bonapartisták is fölléptek. A balközép elnöksége Paris választóihoz felhívást intézett, hogy a mérsékelt köztársaságiakra adják szavazatukat, mert Páris csak így fogja visszanyerhetni ama szerepet, melyet az 1871-ki események folytán elvesztett. Holnap, február 20-án lesz a választás nagy napja. A nemzet szavazata az ország jövője fölött fog dönteni. A spanyol csatatéren gyorsan haladnak az események. A spanyol tábornokok műveletei most a múlt éviektől abban különböznek, hogy mindnyájan közös terv szerint, rendszeresen és megfontolva járnak el ; a csapatok ismét kellően fegyelmezvék, s a hosszú apróbb csatározások alatt jó katonákká váltak. Ügyesen mozognak s pontosan végrehajtják a vett parancsokat: valódi hadsereg lett a katonaságból s hősiek előnyomulása folytán szűkebb térre szorítja a lázadást. Alfonz király tegnapelőtt a miniszterek s a külkövetek kíséretében, a lakosság nagy lelkesedése közt vonult ki az indóházhoz s Madridból vasúton Vittoriába utazott, honnan tegnap Durangoba és Verginába ment, hogy személyesen átvegye az éjszaki hadsereg vezetését. Táborkari főnöke a derék Quesada tábornok lesz. A királyi csapatok már bombázzák Estellát s egyik külvárosában egy templomot halomra lőttek. E városból a carlista junta a levéltárakkal az abercuasi hegységekbe igyekszik menekülni Tassara tábornok egy erődöt elfoglalt s Villa Tucerta ellen nyomult. Hivatalosan az jelentik, hogy egy franczia földre szorított lázadó csapat agyonlőtt egy franczia századost, minélfogva a franczia főparancsnok , Pourcet tábornok egy üteg ágyút küldött ama vidékre A spanyol miniszterelnök hivatalosan jelentette a cortesben, hogy a carlista junta Villafrancaban gyűlést akar összehívni, mely a békealkudozásokat megindítsa. Az árvíz Bécsben. A veszélyről, mely a császárvárost pénteken kora reggeltől fogva rettegésben tartotta, az „Ellenőr” a következő részletes leírást vette: Bécs, február 19. reggel 9 órakor. A tegnapi izgalmas délután rajzával tartozom e lap olvasóinak. A harmadik vészjelzés után tetőpontra hágott a nyugtalanság és a veszély érzete. Az alant fekvő városrészek egy általános sauve qui peuit képét mutatták. A bármi tekintetben veszélyes épületek lakói már előbb kiköltözködtek. Fél kettőkor kikocsizott a királyi pár s meglátogatta a veszélyeztetett városrészeket. A fejedelmi megjelenés rendkívül jótékonyan hatott az egész közönségre, megbátorítólag a rettegőkre. A fejedelmi párt nemsokára a trónörökös követte, ki egész Erdbergig ment, biztatva, tevékenységre intve útjában. Esti hat óráig nevezetesebb változás nem állott be. A torlódások helyenként időről időre ismétlődtek , a vízszin változása a csatornában és főmederben folytonos volt, a szerint amint egyik vagy másik mederben állott be az áramlás. Három órától kezdve azonban roppant mértékben és folytonosan kezdett emelkedni, minden legkisebb visszaesés nélkül, a Duna-csatorna vize. A záró hajót (Sperrschiff) melyet vész idején a csatorna torkolatánál kövekkel megterhelve alá sülyesztenek, keresztül állítva a mederben, hogy az árvíznek a csatornába tódulását meggátolja) felemelte a rohanó ár s pehelyként tánczoltatta tajtékzó habjain, a jég recsegve torlaszkodva fúródott alája s alatta zajlott át. Félhatig tartott ez igy; ekkor keresztül szakította az árvíz Freudenau mellett a védgátat, s a viz tükre a csatornákban hirtelen egy méterrel esett; alig fél óra telt bele s két, majd három méter esés mutatkozott. Természetes: a freudenaui végtöltés átszakitásával a vizár szabad utat kapott s nyargalva özönlött a Lipótváros a Landstrasse és az Alsergrund felé. Hét óra tájban több utczán megakadt már teljesen a közlekedés, a pinczék e három városrészben megteltek vízzel, s hét óra után a Lipótváros a Rossau és Erdberg majdnem egészen víz alatt volt. Esti nyolcz óra tájban kiáradt a bécsújhelyi csatorna. Újabb víztömeg tódul a lapály felé s nemsokára a központi temető egész területe és környéke víz alá jut. Borzasztó dolgokat hallani, mint beszélik, én meg nem tudhatom, de nagyon valószínűnek tartom, hogy a roppant erővel berontott ár felszaggatta a sírokat, összerombolta a sírboltokat, elsöpörte az emlékeket, keresztek fajták úszkálnak a zajló vizen. Tán iszonyúbb is Az ár nőtten nő a városban is. S még mára félnek a rettenetestől, ha a Duna felső mellékfolyamainak árja ideérkezik. Mikor e sorokat iro® még nem tudok a mai eseményekről semmit, csak a múlt estieket jegyezgetem, a mennyiben futó képük emlékezetemben megmaradt Ablakom alatt nyüzsög a város. Úgy látszik, már mindenki talpon van, s a vészhelye felé siet. Hallom, hon a lipótvárosi börtönből a fegyenczeket kiköltözteti", é s a három veszélyeztett városrészben iskolák zárva vannak. Mi történhetik ma? az isten tudja, általában attól tartottak az éjjel, hogy a főmeder vize keresztül szakítja védgátját. Mindenesetre ma lesznek a legkritikusabb óráink. Bécs, febr. 19. 11 órakor. A ma délelőtt gyűjtött adataimat következőkben csoportosítom: A reggeli órák. A főmederben áll jégtorlódás egész Tullnig lefelé; a csatornába nagy mennyiségü vizt özönlik Kríms felől; az átmetszetben áll a jég. A csatornából a viz a Práterbe, folyik s az államvasut áteresztőin Freudenaunál szakit utat. A vasúti közlekedés megakadt. A főmeder vize Aspern és Lebau felé önt ki. Bécsre folyton fenforog a veszély. Az életmentésre a legnagyobb gond fordittatik. A katonai uszoda személyzetét, mely a legnagyobb életveszélyben forgott, sikerült megmenteni, a velők 7 gyermeket s 11polgári személyt, kik oda szorultak. Egy ló odaveszett. Egy barakk tetejére 14 személy menekült; az egész éjét ott töltötték, reggel ezeket megszabadították. Reggeli 8 órakor ő felsége a király, Albrecht főherceg és egy hadsegéd kíséretében Erdberg felé kikocsizott s az Erdbergmaison keresztül a Ferencz József hídhoz ment Azután a Práterbe hajtatott. A Volksprater e pillanatban még ármentes volt. Végre a birodalmi hídnál és Nuszdorfnál szemlélte meg a helyzetet. A mult éji eseményekből még a következőket jegyzem fel: Éjfél után 2 órakor az öreg Dunából hirtelen felfelé kezdett a viz tódulni, s mihamar a Mendelssohn utczát is elérte. Fél háromkor áttört az ár a Pfeifer-féle kikötő kerítésén. Ugyanekkor azonban a császár-malomnál apadni kezdett a viz. Hasonlót észleltek 3 órakor Freudenaunál s 3 óra 40 perczkor a csatornák vize is apadni kezdett. Fél négy órakor a csatorna a kátránygyártól lefelé jégmentessé lett, a jégtorláson árvíz tolult betik szavában: „rezge, lenge, báj, pir, tünde, pisla, s több efféle czifra sallangu, de üres kifejezéseket emleget. S vájjon édes Constancziám, nem égre kiálló vétke-e az Petőfinek, hogy míg más vágytársai henyélnek, vagy prózai hivataluk után járnak, avagy egy 8 soros költemény összeállításán 2 napig erőlködnek, ő azalatt jó kedvvel dolgozgat, s termékeny erőnél fogva egy ülő helyen két három szép költeményt képes rögtönzeni, a nélkül, hogy csak egy betűt is törölne abból, mit ihletett lelkének sugallata villámgyorsasággal hevenyész a papírra? *) Végre pedig milly rettentő bűn az, (kivált a többi szerkesztők szemében), hogy Petőfi egyedül a Pesti Divatlapba dolgozik ! s Vahot Imre barátom őt a legtisztább hazafius érdekből s a homályban rejtező fényes talentumnak kellő kitüntetése tekintetéből, a vándor színészi élet nyomorai közül kiragadta, a fővárosi élet nagyobbszerü színpadára léptetné, s mint napról napra emelkedő nagy tehetséget, ereje szerint szellemileg, anyagilag pártoló, s még most is évenkénti jó fizetésben részesíti, s nagyobb munkáit is kiadja? Jó izót nevetne kegyed, ha látná a 22 éves mogorva Petőfit, midőn néha a P. divatlap szerkesztője mint leghívebb védőjénél betekint, s szenvedélyesen kel ki az őt méltatlanul bántó világ és azonban csak előítélet vagy túlzás, minő több todul elő e czikkben. Az igaz, hogy Gyulai essaye is osztja ez előítéletet. De én azt hiszem, hogy Petőfi úgy tett mint más nagy költő Műhelyét minden titkaival elzárva tartotta és a brotallonoka megsemmisítette. De mégis maradt némely költeményéből Krou,Ilon is, mint p. a „Szülőföldemen“ czimü remek elegiából, melynek első szakaszát Petőfi út közbeni tárczájába jegyezte fel, honnan Török K. közölte A nagyon érdekes töredék következő: Most először vagyok itten Húsz év óta, hol születtem, úgy menek el, mint kis gyermek És mint férfi úgy jöttem meg. Itt az alföld, a lapályos közepében áll a város. Áll merengő nyugalmában Messze földön egymagában. Itten csakugyan titkos műhelyében megleshetni Petőfit. MH, a rajta rágódó kritikusok ellen, mig más részről az ily bántalmakat megszokott szerkesztő-barátja, egész hidegvérüséggel vigasztalja őt, ilyforma tanácsával : „„Ne gondolj velők, vesd meg őket, ne hallgass senkire, — csak te menj a magad utján, s te élni fogsz, még akkor is, midőn már irigyeid, rágalmazóid rég feledve lesznek!*“ — s erre aztán a mogorva költő egy időre ismét megnyugszik. Olvasta-e kegyed Császár bírálatát Petőfi valamennyi költeményeiről? — Ha igen, akkor bizonyosan tudom, hogy kegyed is velem, s többekkel együtt borzankodott azon bírálat méltatlanságán, s ferde, félszeg felfogású nézetein. Petőfit egészen más szempontból kell felfogni, méltányolni ; ő nem betegesen érzelgő, üres elkoptatott szavakkal nyögdécselő, halvérű salom poéta; ő az egészséges természet, a nép, mi több a tőrgyökeres magyar nép költője, kinek legtöbb költeményét úr és pór egyaránt megérti, lelkesedve, fogadja — Van hazánkban egy költői, vagy inkább álköltői iskola — melynek tagja közé tartozik a nevezett Cs. bíráló is —, s mivel ő kritikája által mintegy a maga iskoláját akará dicsőíteni, kiemelni, vonjunk köztük egy kis párhuzamot. Cs. és hasonmásai verseiben ritkán lehet valami egészen uj meglepő, eredeti főeszmét, fordulatot találni; ellenben Petőfinek minden költeménye egészen uj, egészen eredeti. Cs. és hasonmásainak versei kívül czifrák, csinosak, belül üresek. Petőfi ugyan néha pongyolán ír, de azért technikában, a külforma szép alakításában is mester, sőt sokszor egészen uj versnemben, s a legnehezebb formában is bámulandó könnyűséggel, s e mellett tartalmasan ir. Cs. és társainak versein sokszor feltűnik az erőtetett, idegen gondolat, érzelem; mig Petőfinek gazdag versforrása önbelsejétől természetesen fakad és buzog fel magas székeléssel. Cs. és hasonmásainak versei leginkább homályos, érthetlen szóvirágokból fűzték össze; míg Petőfinek legmélyebb gondolatai is kristálytisztán átlátszók, könnyen elfoghatók, egyszerűen azépeik. és hasonmásainak versei szelíden, finoman érzelgők, de eszme és szív nélkül. Petőfi ugyan néha kemény, szilaj kifejezéseket is használ, de magas phantáziával s forró érzelemmel. Cs. és hasonmásainak versein az idegen, betanult nyelvek szelleme ömlik el kiválólag, míg Petőfi költeményeinek nyelve tiszta, eredeti, tősgyökeres magyar. — Cs. és hasonmásai annyira egyoldalúak, hogy alig tudunk egyébről, mint a szerelem és haza untatásig megénekelt tárgyairól epedezve, sopánkodva zengicsélni. Petőfi ellenben a legkülönfélébb, s még a legkissebb tárgyat is érdekesen énekli meg, változatos sokoldalúsága valóban csodálandó ; majd víg, játszilag enyelgő, majd komoly, sötét; egyszer kedélyes, gyöngéd, máskor zordon, keserű; majd kedvesen, lágyan (de nem kórságosan) ömledező, majd ismét élesen metsző, gúny-csipős; néha gondolatival mint a fecske alant röpül, s vidáman fürdik meg a mindennapi tárgyak homokjában, majd ismét ragyogó képzeletével sasszárnyakon emelkedik fel a nap és csillagok honába. Szóval, míg Cs. és comp. versei hidegen hagynak bennünket, Petőfi közönségét költeményei varázsával át meg áthatja, megnevetteti, könyekre indítja, fölingerli — gyakran önmaga ellen is, majd ismét megengeszteli, fölvidítja, jóra és szépre tanítja, a természet tiszta forrásához igyekszik visszavezetni, lelkesedésre gyújtja, elérzékenyíti, keservre hangolja, öröm- és kéjre hevíti, majd élethű képeket mutató tükröt tart elébe, majd ismét felragadja őt egy ismeretlen tündér világba, melynek illatos virágai közé szeretnék eltemetni bűvölt szellemünket! — Ily nagy és oly sokféle hatást idéznek elő Petőfi költeményei mindazokban, kik a lánglelkével önálló utat tört s a maga nemében nálunk most páratlan ifjú költő iránt jó indulattal viseltetnek, sőt mint költő, a netalán gyarlóbb, s a műveltebb társa sé ehez simulni nem akaró privát embertől, méltányosan megkülönböztetik. Petőfi fölötte ingerlékeny természetű, s innét az, hogy mivel többször méltatlanul bántották oly kifejezéseket használt ellenei irányában, melyek azt látszották mutatni, mintha ő igen elhízott volna. Pedig higyje meg kegyed - ki Petőfit némileg szinte elhízottnak tartja — ő csak erejét, önbecsét férfiasan, álszemérem nélkül érező ember, s csak az a baj, hogy mint más simább, fortélyosabb társai, álszerénységet nem tudaffectálni. Ismerek én néhány magyar verselőt, ki Petőfinek nyomába sem hághat, s mégis a legnagyobb elbizottság, a pöffeszkedés és dölyffel ül a türelmes pegazuson, csakhogy ezen gyöngéjét a világ előtt ügyesen tudja rejtegetni; a világ pedig külszínből ítél. Ő leginkább az ily középszerű, fanyar tehetséggel biró irkászok, s a mindenben gáncsoskodó kritikaszerek üldözik, s rágalmazzák Petőfit, míg hazánk legfinomabb tapintatai legalaposabb ítéletű bírálói, milyenek Schedel Ferencz és Szemere Pál, mindenkor a legnagyobb méltánylattal emlékeznek a lángeszű Petőfiről (az első aBudapesti Híradóban, az utóbbi csak privát körökben, de mindig lelkesedéssel, elragadtatással) Hiába akarják tehát Petőfi örökzöld koszorújának leveleit lerágni az apró hernyóig, — ők hasztalan öröködéseik közepett le fognak hullani az élet fájáról a feledés sírjába, s az általuk sárral dobált költő, a méltányosabb utódok előtt, sértetlenül s győzelmesen állandó halhatatlanság csarnokában. Ez az én igénytelen véleményem, mely egyszersmind részrehajlatlan is, mert mint kegyed legjobban tudja, engem Petőfihez semmi önérdek nem köt; ő nekem se nem használhat, se nem árthat. Ha nem leend kegyednek unalmára, a magyar irodalom nyílt és titkos viszonyairól még többször közrendi egyéni véleményeit, kegyed barátja, Szeverin.*) CFolyt. köv.) nében. „•) Csodáljuk, hogy a levél írója nem említi azt, miként jelenleg egy magyar költő verseit sem fordítják oly sűrűen németre — mint a Petőfiéit, kinek mint látszik, napról napra több védője akad méltatlan kritikusai elle Szerk.“