Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-02-23 / 43. szám

c) a kiosztási sorrend meghatározása; d) az új birtokállás (kiosztási földkönyv) és térrajz mérnöki elkészítése és hitelesítése; e) a végrehajtás. E pontok mindenikére a keresetlevélben sza­batos tervezet, illetőleg határozott javaslat terjesz­tendő elő. 13. §. Az idézett rendelet 60. § a helyett. Az érdemleges keresetlevélnek, illetőleg a mű­ködő mérnök által a megelőző §. első és má­sodik bekezdése értelmében, a kiküldött bíró uta­sítása folytán elkészített terv, térrajz és ennek írás­ba foglalt értelmezésének a helyszínén tárgyalásá­ra 30 napi határidő tűzendő ki; ez utóbbi esetben azonban a felek észrevételei csak arra vonatkoz­hatnak, hogy a terv és térrajz mérnöki kivitele az az egyezségnek megfelel-e? A javaslatba hozott terv, térrajz és annak írásba foglalt értelmezése, a kapcsolatos ügyira­tokkal együtt, a felek által megtekinthetés végett, legalább 16 nappal a tárgyalás előtt, a községnek egy e czélra alkalmas helyiségében kiteendők. 14. §. Az idézett rendelet 62. §-a helyett. Az eljárástól folytatólagos alakban jegyző­könyv vezetendő, s abba a létrejött egyezség, vagy ennek nem sikerülése esetében, a szabályozási terv ellen (ideértve legelőelkülönítésnél, vagy erdősza­­bályozásnál az érdekeltek illetőségének javaslatba hozott mértékét, arányosításnál pedig a közbirto­kosok közötti részesedési arányt) emelt kifogások s ezekre tett észrevételek bejegyzendők. A jegy­zőkönyv a tárgyalás befejezése után, ha a felek annak alapján a pert közmegegyezéssel érdemle­ges ítélet alá bocsátani kívánják, ennek meghoza­tala, különben pedig az érdemleges tárgyalás el­rendelése végett, a beszerzett adatok, s összes iratokkal együtt a törvényszékhez terjesztendő. A segéd­adatokban netán mutatkozó hiányok kiegé­szítése, illetőleg beszerzése iránt a törvényszék hivatalból intézkedik. 15. §. Az idézett rendelet 63. §-a helyett. A felek közt a rendezés bármelyik ágára nézve létrejött egyezséget, a törvényszék csak ala­ki tekintetben veszi vizsgálat alá. Ha egyezség nem jött létre s a felek a hely­színen tartott előzetes tárgyalások befejeztével, az ügynek ítélet alá terjesztését nem kérték, a to­vábbi eljárásra nézve a törvényszéki rendtartás­nak, a rendes perek tárgyalására vonatkozó sza­bályai követendők, oly eltéréssel, hogy mindenik félnek csak két perbeszéd, és minden perbeszéd beadására 30 napi határidő engedtetik, s e határidő minden perbeszédre nézve csak egyszer, s leg­­felebb újabb 30 nappal hoszszabbítható meg. Ha az érdemleges tárgyalás végett kitűzött határ­időre alperesek meg nem jelennek, vagy perbeszé­deiket ügyvéd által képviselve be nem adnák,­­ a törvényszék részükre ügygondnokot rendel. Midőn ügygondnok védi az alpereseket, mind az előkérdésekben, mind az érdemben hozott íté­let, az alpereseknek is kézbesítendő. 16. §. Az idézett rendelet 55. §-a helyett. A jogérvényes ítéletek és egységek végrehaj­tása hivatalból, és pedig a törvényszéknek lehe­tőleg azon bírói tagja által, ki az első munkála­tokra kiküldve volt, történik. A végrehajtás esz­közlésére kitűzött határidőre a működő mérnök, és az érdekelt felek is megidézendők, s az utób­biak értesítendők, hogy a végrehajtás jelenlétek nélkül is meg fog történni. A kiküldött bíró a földkönyvet és térrajzot — a­mennyiben szükséges, az ítélet, illetve egyez­ségnek megfelelően kiigazittatja, s a működő mérnököt a kihasításra utasítja. A hasítás megtör­ténte után, a földkönyv és térkép egy hites mér­nök közbenjöttével meghitelesittetik, s az érdek­letteknek a kihasított földbirtokok átadatnak. 17. §. Az idézett rendelet 60. § a helyett. Az úrbéri­­visszonyu bir­okrendezési perek­ben bélyeg- és kincstári illeték nem fizettetik, az 1871.LV. t. ez. alapján indított perekre vonatko­zólag az 1874. XLI. t. ez. intézkedik. 18. §. A­hol az 1872. évi május 6-án kelt szabályrendelet érvényben hagyott §§ aira törté­­nik hivatkozás, azok helyett ezen rendelet illető §§-aiban foglalt (utasítás) határozmányok követen­dők. 19. §. A jelenleg folyamatban levő birtok­­rendezési perek, a per folyama alatt keletkezett jogérvényes bírói határozatok épségben tartása mel­lett, a jelen rendelet szabályai szerint folytatan­­dók, és fejezendők be, illetőleg a bíróságok által a szükséghez képest kiegészítendők A 12. §-ban említett perekre nézve, ha a per­iratok még nem adattak be, a további tárgya­lás a jelen rendelet értelmében történik. Ha pedig a periratok már beadattak, de íté­let még nem hozatott, köteles a törvényszék az esetben, ha a periratok során a ténykörülménye­ket kellőleg kifejtve nem látja. Ítélethozatal előtt kiegészítő tárgyalást tartani. Kelt Budapesten, 1876. évi febr. hó 12-én. Perczel Béla m. k. Külföldi politikai szemle. A fényes porta vezérfiainak betegeskedése a keleti események folyamában némi szünetet idé­zett elő. A szultán és a nagyvezér egy időben ro­­szul voltak, s így szükségképen szünetelnie kel­lett a politikának. Most azonban mindkettőnek ál­lapota ismét megjavult, s így legközelebb foly­­tattatni fog az ígért,a reformok valósítása körüli tevékenység. A franczia lapok közük a párisi válasz­tókerületek képviselőjelöltjeit. Az egyes kerületekben 20 mérsékelt köztársasági lépett fel A radicálisok több kerületben ellenjelöltet állítottak föl. Ezenkívül öt kerületben a bonapartisták is föl­léptek. A balközép elnöksége Paris választóihoz felhí­vást intézett, hogy a mérsékelt köztársaságiakra adják szavazatukat, mert Páris csak így fogja vissza­nyerhetni ama szerepet, melyet az 1871-ki esemé­nyek folytán elvesztett. Holnap, február 20-án lesz a választás nagy napja. A nemzet szavazata az ország jövője fölött fog dönteni. A spanyol csatatéren gyorsan haladnak az események. A spanyol tábornokok műveletei most a múlt éviektől abban különböznek, hogy mindnyájan közös terv szerint, rendszeresen és megfontolva járnak el ; a csapatok ismét kellően fegyelmezvék, s a hosszú apróbb csatározások alatt jó katonákká váltak. Ügyesen mozognak s pontosan végrehajtják a vett parancsokat: valódi hadsereg lett a katonaságból s hősiek előnyomulása folytán szűkebb térre szorítja a lá­zadást. Alfonz király tegnapelőtt a miniszterek s a külkövetek kíséretében, a lakosság nagy lelkese­dése közt vonult ki az indóházhoz s Madridból vasúton Vittoriába utazott, honnan tegnap Duran­­goba és Verginába ment, hogy személyesen átve­gye az éjszaki hadsereg vezetését. Táborkari fő­nöke a derék Quesada tábornok lesz. A királyi csapatok már bombázzák Estellát s egyik külvárosában egy templomot halomra lőt­tek. E városból a carlista junta a levéltárakkal az ab­ercuasi hegységekbe igyekszik menekülni Tassara tábornok egy erődöt elfoglalt s Villa Tu­­certa ellen nyomult. Hivatalosan az jelentik, hogy egy franczia földre szorított lázadó csapat agyon­lőtt egy franczia századost, minélfogva a franczia fő­­parancsnok , Pourcet tábornok egy üteg ágyút küldött ama vidékre A spanyol miniszterelnök hivatalosan jelen­tette a cortesben, hogy a carlista junta Villafran­­caban gyűlést akar összehívni, mely a békealku­dozásokat megindítsa. Az árvíz Bécsben. A veszélyről, mely a császárvárost pénteken kora reggeltől fogva rettegésben tartotta, az „El­lenőr” a következő részletes leírást vette: Bécs, február 19. reggel 9 órakor. A tegnapi izgalmas délután rajzával tarto­zom e lap olvasóinak. A harmadik vészjelzés után tetőpontra há­gott a nyugtalanság és a veszély érzete. Az alant fekvő város­részek egy általános sauve qui peuit képét mutatták. A bármi tekintetben veszélyes épületek lakói már előbb kiköltözködtek. Fél kettőkor kikocsizott a királyi pár s meg­látogatta a veszélyeztetett város­részeket. A fejedelmi megjelenés rendkívül jótékonyan hatott az egész közönségre, megbátorítólag a rettegőkre. A feje­delmi párt nemsokára a trónörökös követte, ki egész Erdbergig ment, biztatva, tevékenységre intve útjában. Esti hat óráig nevezetesebb változás nem állott be. A torlódások helyenként időről időre ismétlődtek , a vízszin változása a csatornában és főmederben folytonos volt, a szerint amint egyik vagy másik mederben állott be az áramlás. Három órától kezdve azonban roppant mértékben és folytonosan kezdett emelkedni, minden legkisebb visszaesés nélkül, a Duna-csatorna vize. A záró hajót (Sperrschiff) melyet vész idején a csatorna torkolatánál kövekkel megterhelve alá sülyeszte­­nek, keresztül állítva a mederben, hogy az árvíz­nek a csatornába tódulását meggátolja) felemelte a rohanó ár s pehelyként tánczoltatta tajtékzó habjain, a jég recsegve torlaszkodva fúródott alája s alatta zajlott át. Félhatig tartott ez igy; ekkor keresztül sza­kította az árvíz Freudenau mellett a védgátat, s a viz tükre a csatornákban hirtelen egy méterrel esett; alig fél óra telt bele s két, majd három méter esés mutatkozott. Természetes: a freudenaui végtöltés átsza­­kitásával a vizár szabad utat kapott s nyargalva özönlött a Lipótváros a Landstrasse és az Alser­grund felé. Hét óra tájban több utczán megakadt már teljesen a közlekedés, a pinczék e három városrészben megteltek vízzel, s hét óra után a Lipótváros a Rossau és Erdberg majdnem egé­­szen víz alatt volt. Esti nyolcz óra tájban kiáradt a bécsújhelyi csatorna. Újabb víztömeg tódul a lapály felé s nem­sokára a központi temető egész területe és kör­nyéke víz alá jut. Borzasztó dolgokat hallani,­­ mint beszélik, én meg nem tudhatom, de nagyon valószínűnek tartom, hogy a roppant erővel be­­rontott ár felszaggatta a sírokat, össze­rombolta a sírboltokat, elsöpörte az emlékeket, keresztek fajták úszkálnak a zajló vizen. Tán iszonyúbb is Az ár nőtten nő a városban is. S még mára félnek a rettenetestől, ha a Duna felső mellékfo­­lyamainak árja ideérkezik. Mikor e sorokat iro® még nem tudok a mai eseményekről semmit, csak­ a múlt estieket jegyezgetem, a mennyiben futó ké­­pük emlékezetemben megmaradt Ablakom alatt nyüzsög a város. Úgy látszik, már mindenki tal­pon van, s a vészhelye felé siet. Hallom, hon a lipótvárosi börtönből a fegyenczeket kiköltözteti", é s a három veszélyeztett városrészben iskolák zárva vannak. Mi történhetik ma? az isten tudja, általá­ban attól tartottak az éjjel, hogy a főmeder vize keresztül szakítja védgátját. Mindenesetre ma lesz­nek a legkritikusabb óráink. Bécs, febr. 19. 11 órakor. A ma délelőtt gyűjtött adataimat követke­zőkben csoportosítom: A reggeli órák. A főmederben áll jégtorlódás egész Tullnig lefelé; a csatornába nagy mennyiségü viz­t özönlik Krí­ms felől; az átmetszetben áll a jég. A csator­nából a viz a Práterbe,­ folyik s az államvasut át­eresztőin Freudenaunál szakit utat. A vasúti köz­lekedés megakadt. A főmeder vize Aspern és Le­­bau felé önt ki. Bécsre folyton fenforog a veszély. Az életmentésre a legnagyobb gond fordittatik. A katonai uszoda személyzetét, mely a legnagyobb életveszélyben forgott, sikerült megmenteni, a ve­lők 7 gyermeket s 11­­polgári személyt, kik oda szorultak. Egy ló odaveszett. Egy barakk tetejére 14 személy menekült; az egész éjét ott töltötték, reggel ezeket megszabadították. Reggeli 8 órakor ő felsége a király, Albrecht főherceg és egy hadsegéd kíséretében Erdberg felé kikocsizott s az Erdbergmaison keresztül a Fe­­rencz József hídhoz ment Azután a Práterbe hajta­­tott. A Volksprater e pillanatban még ármentes volt. Végre a birodalmi hídnál és Nuszdorfnál szem­­lélte meg a helyzetet. A mult éji eseményekből még a következő­ket jegyzem fel: Éjfél után 2 órakor az öreg Dunából hirte­len felfelé kezdett a viz tódulni, s mihamar a Men­delssohn utczát is elérte. Fél háromkor áttört az ár a Pfeifer-féle kikötő kerítésén. Ugyanekkor azonban a császár-malomnál apadni kezdett a viz. Hasonlót észleltek 3 órakor Freudenaunál s 3 óra 40 perczkor a csatornák vize is apadni kezdett. Fél négy órakor a csatorna a kátránygyártól le­felé jégmentessé lett, a jégtorláson árvíz tolult be­tik szavában: „rezge, lenge, báj, pir, tün­de, pisla, s több efféle czifra sallangu, de üres kifejezéseket emleget.­­ S vájjon édes Constan­­cziám, nem égre kiálló vétke-e az Petőfinek, hogy míg más vágytársai henyélnek, vagy prózai hiva­taluk után járnak, avagy egy 8 soros költemény összeállításán 2 napig erőlködnek, ő azalatt jó kedvvel dolgozgat, s termékeny erőnél fogva egy ülő helyen két három szép költeményt képes rög­­tönzeni, a nélkül, hogy csak egy betűt is törölne abból, mit ihletett lelkének su­gallata villámgyorsasággal hevenyész a papírra? *) Végre pedig milly rettentő bűn az, (kivált a többi szerkesztők szemében), hogy Pe­tőfi egyedül a Pesti Divatlapba dolgozik ! s Vahot Imre barátom őt a legtisztább hazafius érdekből s a homályban rejtező fényes talentumnak kellő kitüntetése tekintetéből, a vándor színészi élet nyomorai közül kiragadta, a fővárosi élet nagyobb­­szerü színpadára léptetné, s mint napról napra emelkedő nagy tehetséget, ereje szerint szellemi­leg, anyagilag pártoló, s még most is évenkénti jó fizetésben részesíti, s nagyobb munkáit is kiadja? Jó izót nevetne kegyed, ha látná a 22 éves mo­gorva Petőfit, midőn néha a P. divatlap szerkesz­tője mint leghívebb védőjénél betekint, s szen­vedélyesen kel ki az őt méltatlanul bántó világ és azonban csak előítélet vagy túlzás, minő több to­dul elő e czikkben. Az igaz, hogy Gyulai essaye is osztja ez előítéletet. De én azt hiszem, hogy Petőfi úgy tett mint más nagy költő Műhelyét minden titkaival elzárva tartotta és a brotallonoka megsemmisítette. De mégis maradt né­­mely költeményéből Krou,Ilon is, mint p. a „Szülőföldemen“ czimü remek elegiából, melynek első szakaszát Petőfi út közbeni tárczájába jegyezte fel, honnan Török K. közölte A nagyon érdekes töredék következő: Most először vagyok itten Húsz év óta, hol születtem, úgy menek el, mint kis gyermek És mint férfi úgy jöttem meg. Itt az alföld, a lapályos közepében áll a város. Áll merengő nyugalmában Messze földön egymagában. Itten csakugyan titkos műhelyében megleshetni Petőfit. M­­H, a rajta rágódó kritikusok ellen, mig más részről az ily bántalmakat megszokott szerkesztő-barátja, egész hidegvérüséggel vigasztalja őt, ilyforma ta­nácsával : „„Ne gondolj velők, vesd meg őket, ne hallgass senkire, — csak te menj a magad utján, s te élni fogsz, még akkor is, midőn már irigyeid, rágalmazóid rég feledve lesznek!*“ — s erre az­tán a mogorva költő egy időre ismét megnyugszik. Olvasta-e kegyed Császár bírálatát Petőfi va­lamennyi költeményeiről? — Ha igen, akkor bi­zonyosan tudom, hogy kegyed is velem, s többek­kel együtt borzankodott azon bírálat méltatlansá­gán, s ferde, félszeg felfogású nézetein. Petőfit egé­szen más szempontból kell felfogni, méltányolni ; ő nem betegesen érzelgő, üres elkoptatott szavak­kal nyögdécselő, halvérű salom­ poéta; ő az egész­séges természet, a nép, mi több a tőrgyökeres magyar nép költője, kinek legtöbb költeményét úr és pór egyaránt megérti, lelkesedve, fogadja — Van hazánkban egy költői, vagy inkább álköltői iskola — melynek tagja közé tartozik a nevezett Cs. bíráló is —, s mivel ő kritikája által mint­egy a maga iskoláját akará dicsőíteni, kiemelni, vonjunk köztük egy kis párhuzamot. Cs. és hason­másai verseiben ritkán lehet valami egészen uj meglepő, eredeti főeszmét, fordulatot találni; el­lenben Petőfinek minden költeménye egészen uj, egészen eredeti. Cs. és hasonmásainak versei kí­vül czifrák, csinosak, belül üresek. Petőfi ugyan néha pongyolán ír, de azért technikában, a kül­­forma szép alakításában is mester, sőt sokszor egészen uj versnemben, s a legnehe­zebb formában is bámulandó könnyűséggel, s e mellett tartalmasan ir. Cs. és társainak ver­sein sokszor feltűnik az erőtetett, idegen gondo­lat, érzelem; mig Petőfinek gazdag versforrása ön­belsejétől természetesen fakad és buzog fel magas székeléssel. Cs. és hasonmásainak versei leginkább homályos, érthetlen szóvirágokból fűzték össze; míg Petőfinek legmélyebb gondolatai is kristálytisztán átlátszók, könnyen e­lfogható­k, egyszerűen azépeik.­­ és hasonmásainak versei szelíden, fino­man érzelgők, de eszme és szív nélkül. Petőfi ugyan néha kemény, szilaj kifejezéseket is használ, de magas phantáziával s forró érze­lemmel. Cs. és hasonmásainak versein az idegen, betanult nyelvek szelleme ömlik el kiválólag, míg Petőfi költeményeinek nyelve tiszta, eredeti, tős­gyökeres magyar. — Cs. és hasonmásai annyira egyoldalúak, hogy alig tudunk egyébről, mint a szerelem és haza untatásig megénekelt tárgyairól epedezve, sopánkodva zengicsélni. Petőfi ellenben a legkülönfélébb, s még a legkissebb tárgyat is érdekesen énekli meg, változatos sokoldalúsága va­lóban csodálandó ;­­ majd víg, játszilag enyelgő, majd komoly, sötét; egyszer kedélyes, gyöngéd, máskor zordon, keserű; majd kedvesen, lágyan (de nem kórságosan) ömledező, majd ismét élesen metsző, gúny-csipős; néha gondolatival mint a fecske alant röpül, s vidáman fürdik meg a min­dennapi tárgyak homokjában, majd ismét ragyogó képzeletével sasszárnyakon emelkedik fel a nap és csillagok honába. Szóval, míg Cs. és comp. versei hidegen hagynak bennünket, Petőfi közönségét költeményei varázsával át meg át­hatja, megne­vetteti, könyekre indítja, fölingerli — gyakran ön­maga ellen is, majd ismét megengeszteli, fölvidít­­ja, jóra és szépre tanítja, a természet tiszta for­rásához igyekszik visszavezetni, lelkesedésre gyújt­ja, elérzékenyíti, keservre hangolja, öröm- és kéj­re hevíti, majd élethű képeket mutató tükröt tart elébe, majd ismét felragadja őt egy ismeretlen tün­dér világba, melynek illatos virágai közé szeret­­nék eltemetni bűvölt szellemünket! — Ily nagy és oly sokféle hatást idéznek elő Petőfi költeményei mindazokban, kik a lánglelkével önálló utat tört s a maga nemében nálunk most páratlan ifjú köl­tő iránt jó indulattal viseltetnek, sőt mint költő, a netalán gyarlóbb, s a műveltebb tá­r­s­a sé­­ e­­­h­e­z simulni nem akaró privát embertől, méltányosan megkülönböz­tetik. Petőfi fölötte ingerlékeny természetű, s innét az, hogy mivel többször méltatlanul bántották oly kifejezéseket használt ellenei irányában, melyek azt látszották mutatni, mintha ő igen elhízott vol­na. Pedig higyje meg kegyed - ki Petőfit némi­l­­eg szinte elhízottnak tartja — ő csak erejét, ön­becsét férfiasan, álszemérem nélkül érező ember, s csak az a baj, hogy mint más simább, fortélyo­­sabb társai, álszerénységet nem tud­­affectálni. Is­merek én néhány magyar verselőt, ki Petőfinek nyomába sem hághat, s mégis a legnagyobb el­­bizottság, a pöffeszkedés és dölyffel ül a türel­mes pegazuson, csakhogy ezen gyöngéjét a világ előtt ügyesen tudja rejtegetni; a világ pedig kül­színből ítél. Ő­­ leginkább az ily középszerű, fa­nyar tehetséggel biró irkászok, s a mindenben gáncsoskodó kritikaszerek üldözik, s rágalmaz­zák Petőfit, míg hazánk legfinomabb tapintatai legalaposabb ítéletű bírálói, milyenek Schedel Ferencz és Szemere Pál, mindenkor a legnagyobb méltánylattal emlékeznek a lángeszű Petőfiről (az első a­­Budapesti Híradóban,­ az utóbbi csak privát körökben, de mindig lelkesedéssel, el­ragadtatással) Hiába akarják tehát Petőfi örök­zöld koszorújának leveleit lerágni az apró hernyóig, — ők hasztalan öröködéseik közepett le fognak hullani az élet fájáról a feledés sírjába, s az ál­taluk sárral dobált költő, a méltányosabb utódok előtt, sértetlenül s győzelmesen álland­ó halhatat­lanság csarnokában. Ez az én igénytelen véleményem, mely egy­szersmind részrehajlatlan is, mert mint kegyed legjobban tudja, engem Petőfihez semmi önérdek nem köt; ő nekem se nem használhat, se nem árthat. Ha nem leend kegyednek unalmára, a ma­gyar irodalom nyílt és titkos viszonyairól még többször közrendi egyéni véleményeit, kegyed ba­rátja, Szeverin.*) CFolyt. köv.) nében. „•) Csodáljuk, hogy a levél írója nem említi azt, mi­ként jelenleg egy magyar költő verseit sem fordítják oly sűrűen németre — mint a Petőfiéit, kinek mint látszik, napról napra több védője akad méltatlan kritikusai elle­ Szerk.“

Next