Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-01-16 / 12. szám
X. évfolyam ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égész évre.....................................16 ft. — kr. Félévre...........................................“ » — » Egy negyedre............................ 4 • Egy hónapra 60 ín rS .ff1 4 12-dik szám Kolozsvárit, 1876. vasárnap, január 16. B MA&XM POLGRE POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Irladól hivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször has&bozott g&mond sorsra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ff* va. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 írt. KOLOZSVÁR, JANUÁR 15. A brassói kir. törvényszék határozata. A brassói kir. törvényszék mult évi deczember hó 7-ről 9825. sz. a. azon határozatát közlé az ottani ügyvédi karral, hogy 1876. január 1-től kezdődőleg ügyvédek által signált és nem az állami nyelven szerkesztett beadványokat elfogadni nem fog, hanem azokat visszautasítja. Ezen határozat ellen 21 román és szász ügyvéd egy előterjesztést nyújtott be nevezett törvényszékhez az iránt, hogy határozatát vonja vissza, esetleg ezen beadványt panaszként küldje fel a nagy m. kir. igazságügyi minisztériumhoz. A brassói kir. törvényszék e beadványt visszautasította, ismételten fentartván határozatát. A nyelvkérdés, hiányos törvényeinknél fogva,, kétségtelen egyre több és több zavart okoz, meglassítja az vgszságszolgáltatást, megnehezíti az ügyek gyors és a mi igen sajnálatos, tér nyittatik nationalista üzelmek űzésére. Igaz, hogy, az 1871 -ki 32., 1875-ki 34. és az 1868-ki 44-ik törvényczikkek alapján, melyek az eddigi szokást az első bíróságok szervezéséig helyben és érvényben hagyják, csak az állami nyelv használhatását nem szabja meg; kétségtelen azonban az is, hogy e törvények csak ott engedik más nyelvek használását, ahol az állami nyelv használhatása nem lehetséges, vagy csak nagy nehézségekkel járna. Midőn a törvényhozó testület ezen kivételes engedményt tette, szeme előtt lebegett több vidék polgárainak érdeke, amelyen az állami nyelvnek kizárólagos használata nehézségekkel jár. Ezen kivételes engedménynyel azonban azoknak, akiknél az állami nyelv használata semmi nehézséggel nem jár, visszaélniük nem szabad; nem szabad azon engedményt igénybe venniük, amely nem számukra lett adva, hanem azokért létetett, akik arra valóban rászorultak. A fennebb említett törvényczikkek határozottan mondják rá a magyar nyelv, mint állami nyelvnek kizárólagos használatát, s csak kivételkép van megadva az engedmény az ellenkezőre, ahol ezen intézkedése a törvénynek végrehajtható nem volna. Már most önként következik, hogy az ügyvédi kar hazánkban vágjon jogosítva van-e, a törvénynek ezen kivételes kedvezményét igénybe venni; az ügyvédi kar, amely az állami nyelvet teljesen bírja, amely semmi nehézséggel nem küzd az állami nyelv kezelésében ? Kétségkívül ama törvény kivételes intézkedése nem az ügyvédi karért lett megalkotva, amelynek kötelessége tudni az állami nyelvet, hanem azon vidékekért, ahol az állami nyelv használata nehézséggel jár, következőleg az ügyvédi kar nem is vehet a maga részére igénybe egy oly kivételes intézkedést, amely másokra nézve lett megalkotva. A brassói kir. törvényszéknek tehát az ügyvédi karra kizárólag vonatkozó határozatát feltétlenül helyeselnünk kell, mert az teljesen a törvényen alapszik, mely törvényt respectálni kell; ezze ráteci az ügyvédi karnak. Meg vagyok győződve, hogy rá a hely-törvényszéknél nem azért veszik igénybe az ügyvédek a többi nyelveket, mert talán a magyarnyelvet nem beszélik, hanem igénybe veszik, mert a törvényt nem respectálják, vagy épen súrlódásokra s differenciákra kívánnak okot szolgáltatni. Ezen eljárásokból mi következik ? Következik az, hogy a törvény iránti feltétlen tisztelet csökken, az igazságügy nem gyors, s a nyelv kezelése körül féltékenység támad több részről és éles súrlódások nyernek életet. Részünkről határozottan elérkezettnek látjuk az időt ezen visszaéléseknek véget vetni egy oly törvény megalkotása által, mely az állami nyelv rovására űzött visszaéléseknek útját vágja. A brassói ügyvédi kar már most iparkodik ez ügyet elefánttá felfuni — nem hisszük, hogy a józan közvélemény helyeselje épen az ügyvédi karnak az állami nyelv rovására űzött visszaéléseit. Részünkről igen óhajtanék, hogy ily irányban más törvényszék is működjék, hogy az igazságügy teréről a politikai fészkelődéseknek útja vágassék. Moldován Gergely, Budapest, jan. 13. A képviselőház folytatta a közigazgatási bizottságról szóló javaslatfolytatólagos tárgyalását. Szivák Imre volt első szónok, egy rokonszenves beszéddel pártolva a javaslatot. Hedry Ernő beszédét nem hallgatta, de nem is hallhatta közvetlen környezetén kívül senki, oly halkan beszélt. Éber Nándor egy szép s általános tetszést keltett beszéddel védte a javaslatot. Utána Hegyesy Márton védte a veszélyeztetett „autonómiát.“ Ezután Horváth Gyula szólt a közigazgási javaslat mellett, ellene Helfy. Végül Tisza kormányelnök reflektált az előtte szóltak beszédére. Fel vannak írva a javaslat mellett Balogh Imre, Várady Gábor, Molnár Aladár, Tisza László gr. Péchy Manó, Vécsey Tamás, Halász Bálint, Rudaházy Pál. A jaialiffidien felhrvák: Mukits Ernő, Örményi Miksa, Németh Albert, Ernő, Hegedűs László, Sembéry István, Hérits Antal, Ivanjuch József, Csatár Zsigmond, Ragályi Ferdinand, Steinakher Ödön. Tisza mai beszédében reflektál Helfy támadására, mely támadás Tiszának a fővároshoz intézett ismert rendeletén sarkalt. Tisza kijelentette, hogy ő csak törvényes kötelességét teljesítette. Előadja ezután a fővárosi budget idei késedelmezésének botrányos történetét. A képviselőház a miniszter eljárását zajosan helyeselte.— Ezzel az ülés véget ért, meg fog maradni. A kabinet választási programmja már meg van állapítva. Mac-Mahon maga intézi azt a franczia néphez proclamatió alakjában, mely tegnap volt közzéteendő, Buffet ellenjegyzését viseli s azt hangsúlyozza, hogy a kormány múlt évi februári programmjainak alapjain áll ma is. Azon esetre, ha Say és Difaure urak a cabinetből kilépnének, a kamara állandó bizottságának köztársasági többsége a nemzetgyűlés összehívását készül indítványozni. A válság keletkezését a „Temps“ következőleg adja elő. Say pénzügyminiszter Feray Gilbert, és Boncher képviselőkkel manifestumot intézett választóihoz. Ennek folytán Mac-Mahon szombaton magához hivatta Say urat s szemére vetette, hogy a kormány ellenségeivel ért egyet. Say megnyugtató felvilágosításokat adott. Másnap azonban a tábornagy ismét magához hivatta , azt mondá neki, hogy szolgálatait sohasem fogja ugyan feledni, de Buffet úrnak az a nézete, hogy a jelen viszonyokközt a kabinet homogenitása meg van zavarva . Say úr lemondása elkerülhetetlen A pénzügyminiszter azt felelte, hogy lemondását már ismételve beadta, s hogy az ellene felhozott vádak a legcsekélyebb alappal sem birtak. Különben újra benyújtotta lemondását, mely el is fogadtatott. De amint ezt Dufaure megtudta, azonnal leköszönt ő is. Ennek folytán a válság egészen más jellemet öltött, s a tábornagy oda működött, hogy mindkét minisztert megtartsa eddigi állásábkl. Kz4.iaét£lye tartatott miniszteri tanácscsokban úgy látszik sikerült az eU^Siá-Vcá^rTM- kiteni. A szerb skupstina ülései folyton igen zivatarosak, s a ház minden alkalmat megragad, hogy kellemetlenséget szerezzen a kormánynak. A budget-előirányzatban roppant törlések történtek, s az alkotmánybizottság még azt is indítványozta, hogy az előbbeni kormány a megszavazott budgettételek meg nem tartása miatt vád alá helyeztessék. TARCZA: Az „Erdélyi országgyűlési emlékek" I. KÖTETÉBŐL. SZILÁGYI SÁNDORTÓL. (Folytatás.) VI Castaldoban ezúttal is későre ébredt fel a tettvágy. Az országos hadak összegyűltek ugyan a szászsebesi táborba, hová a német és spanyol hadakat is összevonta, de az elindulásból nem lett semmi. Az erdélyi hadaknak nem volt kedvük ok nélkül ingerelni a törököt, mikor ezzel a vezérrel és ezzel a sereggel úgy is bizonyos volt a meg- veretés, megeléglettek ott készen állani arra az eshetőségre, ha az újonnan elfoglalt vidékekből a Maros völgyén át maga Erdély ellen akarnának támadást kisérteni. S minthogy a zsoldosok fizetetlensége miatt maguknak is elég bajuk volt, sept. 2 án tábori országgyűlést tartottak, hogy honnan teremtsék elő számukra a zsoldot? A török azonban — új hódításai szervezésével, Lippa helyreállításával foglalkozván — nem akart támadást intézni Erdély ellen. Egyelőre csak összeköttetéseit kívánta fentartani, hogy ha majd terveit valósítani készülend, legyen kikre támaszkodni. Egyszerre elborították az országot Szolimán fermajaival — de ezek nagy része Castaldonak adatott át, és felszólaltak a szokásos évi adó beszolgáltatása végett. A havasalföldi vajda, Ali csausz, Haller Péternek Szebenbe írtak s az oláhok részéről támadással fenyegették. Castaldo ily körülmények közt szept. 8 ára Szebenbe összehívta a rendeket. Ezen gyűlés tárgyalta, a kérdést — ha ugyan megtartatott — attg Szász-Sebesben a táborban tanácskoztak felette, hova ugyancsak sept. végére hívtak össze országgyűlést, fenmaradt emlékeinkből nem világult ki. Tény, hogy Castaldo kényszerítve volt a törökök irányában ugyanazt a szerepet játszani, a miért Martinuzzit meggyilkoltatta: beleegyezett hogy a rendek Haller Pétert a török oláh követséghez küldjék. Haller Szebenből sept. 16-án ment el Talmácsra a rendek felhatalmazásából, hová Kynan bég . Pythar János a havaseli vajda követe már megérkeztek. Pythar szent Itallerhoz, hogy elébb magánosan kíván vele beszélni: „Temesvárért — mondá neki — szót se vesztegessetek, Lippára nézve tán megnyerhetitek, hogy ne tegyenek bele szancsákbéget vagy beglerbéget, hanem csak bírót.* Együtt Kynauhoz menvén, Haller Ali csausz elmaradása okáról kérdezősködött. Kininig jött, monda Kynan, ott vár a gázlónál. Majd megpróbálom, rábírhatom-e, hogy eljöjjön. Később Kynan Slallerhoz ment: félek, hogy Ali nem jön el, de szeretném tudni, hogy mi a követséged? — Tudod, mondá Haller, hogy a vajdát az adó megfizetésére nézve ti találtátok meg, mely esetben az országnak béke adatnék, uraljon bárkit. Engem azért küldtek a rendek, hogy tudják meg a hatalmas császár akaratját, s azt is, ha van-e nekik hatalmuk a békéről és adófizetésről alkudozni ? — Beszéltem erről — felesé Kynan — Alival, de nekünk nincs felhatalmazásunk ezekről egyezkedni. Hanem én tanácslom, hogy az adót a portára küldjétek be, s kérjétek Lippát és a Marosi Tisza közli részt, aztán visszakapjátok, hanem azon feltétel alatt, hogy a némettől álljon el s válaszszon az ország vajdát. Haller válaszában hivatkozott az ő hűségökre, mely nem engedi, hogy Ferdinándtól elálljanak, mire Kynan azt felelte: „nem hiszem, hogy a hatalmas császár megelégedjék az adóval pusztán, s megengedje hogy jogából kiforgattassék.* Haller másnap csakugyan összejött a gázló előtt Ali csauszsza), de akkor sem ment többre. „Nem volt más hasznunk belőle — jelenté — minthogy megtudtuk a császár akaratját”. E jelentés alapján oct. 21-én a rendek előterjesztést készítettek a portára: „a hatalmas császár parancsolta nekik, hogy Fráter Györgynek engedelmeskedjenek, s a királyfinak Ferdinánd leányával eljegyzését, az országnak Ferdinánd védelmébe ajánlását s a német seregeknek Erdélybe hozását Fráter György hajtá végre. Kérik, hogy a szultán fogadja őket vissza kegyeibe, a Petrovics által birt , elfoglalt helyeket adja vissza. Ők is megfizetik az adót, vajdát is fognak választani, s ha a hatalmas császár kegyeiről biztosítva lesznek, kieszközlik, hogy a németek el fogják az országot hagyni“. Castaldo ezer aranyat küldött Alihoz, ki e levelet a portára volt viendő a Rustán számára, hogy ez az abban kértek teljesítését eszközölje ki, tehát ő részben is követte a Martinuzzi példáját —csakhogy saját módja szerint, a viszonyokat nem ismerve, ügyetlenül. Azt hitte, hogy a választ még addig míg a tábor együtt lesz, megkapja, de a szüret s a zordonabb őszi napok közeledtével ezek kijelenték, hogy nem fognak maradni. „Ha a tábor eloszlik, fenyegeti őket Castaldo, én se maradok itt.“ „Nem tehetünk róla, de annyira kimerültünk, hogy nem maradhatunk“. Saját katonáival még több baja volt Castaldonak: ezek sem akartak maradni, mert fizetéseiket nem kapták, élelmekről nem volt gondoskodva, ő maga pedig gyanítani sem tudta, hogyan fogja őket kielégíteni, hol fogja őket tartani, mikor már a városok sem akarták befogadni. S miután a tábor eloszlott, csakugyan ő is kérte visszahívását, mely nem fogadtatott el. Néhány héttel utóbb oct. 20-án sebesi táborában avajdával egyetértve Hallért a kincstartói hivatallal megkínálta, mely hivatalban ez Ferdinánd által megerősítetett. VII. A helyzet azonban mind benyúltabbá lett: Castaldo rakonczátlan katonáknak volt a tábornoka, Báthory engedelmeskedni nem akaró országnak vajdája s Haller üres pénztárnak kincstartója. A persa háborúval elfoglalt porta még nem gondolt tényleges beavatkozásra: elég volt neki, hogy maga a rosz hangulatot szította, míg másfelől szövetségese II. Henrik francia király Ferdinándot úgy elfoglalta, hogy ez erdélyiuralkodásának megszilárdításán nem munkálhatott. Castaldo szeme láttára járták be a portának és Petrovicsnak ügynökei Erdélyt, biztaták az ország rendeit, hogy legyenek jó reménynyel: a királyfi be fog Erdélybe jöni, s hordoztak szét a rendekhez leveleket hasonló biztatásokkal teljeseket. Ily viszonyok közt nehány főur, magyar és székely, Báthoryt országgyűlés tartására hivta fel. De a vajda félt annak kimenetelétől s nem akart beleegyezni, nehogy a rendek a török alkudozás kérdését kezökbe vegyék s őt működésében gátló határozatokat hozzanak. A dologból szóváltás fejlődött ki s Báthory jelentést tett a királynak. Ferdinánt decz. 20-án kelt rendeletével még részgyűlések tartását is eltiltá az ő tudta és felhatalmazása nélkül. Magának is szándékában van — hár közönséges országgyűlést tartani, de ebben a többi országaiban támadt zavarok gátolták, addig pedig, mig alkalma lehetne olyant összehívni, minden javukra tartozót maga fog elintézni. Egyszerűmind felhatalmazá a tábornokot a a vajdát részgyülés tartására, melynek határnapját ezek 1653. jan. 6-án kiadott meghívóval jan. 20 ára tűzték ki. Főtárgyát e gyűlésnek épen az országgyűlés tartásának kérdése képezi. E kérdés bolygatásával a király Erdély egyik legsarkalatosabb s legféltettebb jogát támadta meg. Magyarországra nézve már évek előtt kiadta erre vonatkozó rendeletét, de az az Erdély által birt részekben életbe nem lépett s annál kevésbé birt érvénynyel itt. Sajátságos helyzetéből folyó jog volt az , mint végvidék, mint a török invasiónak kitett ország gyakran volt abban a helyzetben, hogy rögtön kelle a védelmi intézkedéseket megtenni, és sem a régibb királyok, külföldi politikai szemle. A franczia miniszterválság végkép elintézve még nincs ugyan, de mindamellett általános a remény, hogy a kormány jelen összeállításában Legújabb. Páris, jan. 13. Mac-Mahon proclamatiója a franczia néphez ezeket mondja: A senátoroknak, képviselőknek és a köztársaság elnökének sem