Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-01-26 / 20. szám
kötött, és a m. é. január 1-én életbe lépett kereskedelmi törvénynek a kereskedő cégekre és a kereskedelmi cégjegyzékekre vonatkozó határozatai kiváló fontossággal bírnak, miután céljuk: a forgalom biztonságát emelni, és a kereskedő közönségre nézve lehetővé tenni, hogy bizonyos tényekről és és jogcselekvényekről, amelyek ismerete nemcsak hasznos, hanem okvetetten szükséges is, magának tudomást szerezhessen. A törvény mindenkire nézvekötelezőleg rendeli el a cégeknek a kereskedelmi cégjegyzékbe való bejegyzését; szükségestehát, hogy a kereskedelmi törvénynek erre vonatkozó legfontosabb határozatait szó szerint felsoroljuk. A 16. §. a következő nagy fontosságú elvet állítjafel: .Minden kereskedő, ki az 6. §-ban érintett kivétel alá nem esik, a 21. §-ban meghatározott pénzbírság terhe mellett, üzlete megkezdésével egyidejűleg, cégét azon törvényszéknél, melynek kerületében kereskedelmi telepe létezik, bejegyeztetni, egyúttal aztugyanott sajátkezűleg aláírni, vagy hitelesített alakban bemutatni tartozik. Míg e bejegyzés meg nem történt, a kereskedő azon jogokban, melyeket a jelen törvény a kereskedők részére megállapít, nem részesülhet, ellenben elvállalt kereskedelmi kötelezettségeiért harmadik személyek irányában a jelen törvény értelmében felelős.“ A fenn idézett 5. §. következőkép szól: .Jelen törvénynek a kereskedelmi cégekre, a könyvekre és a cégvezetésekre vonatkozó intézkedései a kufárokra és a házalókra egyátalán nem; a zsibárusokra, korcsmárosokra, közönséges fuvarosokra, hajósokra s más iparosokra pedig csak annyiban nyernek alkalmazást, amennyiben üzletük a kisipar körét meghaladja. A kufárok és házalók egyesülései egyátalán nem, a fenntebb felsorolt többi üzletek folytatása végett keletkezett egyesületek pedig csak akkor tekintetnek kereskedelmi társaságoknak, ha üzletük a kisipar körét meghaladja.* A második helyen idézett 21. §. 1. bekezdése pedig a következőket rendeli: Ki a jelen törvénynek a cégbejegyzésre vonatkozó rendeleteit meg nem tartja, az erre az illetékes törvényszék által hivatalból 600 forintig terjedő pénzbírsággal szorítandó. Azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy egy helyesen berendezett és pontosan vezetett kereskedelmi czégjegyzék üzleti összeköttetések létesítését tetemesen megkönnyíti; továbbá tekintetettel arra, hogy a jelenlegi czégjegyzékek ingadozó alapon nyugszanak, a törvényhozás ezek helyébe új czégjegyzékek felállítását rendelte el. Az 560. §-nak erre vonatkozó határozata következőkép szól: .Ezen törvény hatálybaléptétől kezdve új czégjegyzékek fognak nyittatni A régibb czégjegyzékekbe bevezetések csakannyiban történhetnek, amennyiben ezek valamely korábbi bevezetés törlését czélozzák. Ezen határozat következménye az 661. §. első bekezdése, mely ekkép szól: ,A jelen törvény azon határozatai, melyek szerint a kereskedelmi cégek a czégjegyzékbe bevezetés végett bejelentendők és az aláírások a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott törvényszéknél hitelesítendők, illetőleg hiteles alakban bemutandók, azon kereskedők által is megtartandók, kik üzletüket a jelen törvény hatályba lépte előtt már megkezdették, akár voltak bejegyezve, akár nem. E czélra a most említett időponttól számítandó hat hónapi határidő állapíttatik meg, melynek eltelte után a késedelmesek a törvényes határozatok megtartására a 21. §-ban kiszabottpénzbírság terhe alatt szorítandók.“ Azon alkalmatlanságok elhárítása végett, melyek az új czégjegyzékbe való bejegyzés iránti megkereséssel egybekötvék, az 662. §. ezeket rendeli .Azon beadványok, melyek a törvényi hatálybaléptétől számított hat hónap alatt nyújtatnak be, ha az eddigi gyakorlatszerint érvényesen megtörtént bejegyzésnek az új czégjegyzékbe bevezetését czélozzák, illeték- és bélyegmentesek. További könnyebbítést nyújt az 653. §, mely így szól: ,Ha a korábbi bevezetésre vonatkozó beadványok és okmányok eredetben azon törvényszéknél vannak, melynél a bejelentésnek történni kell, a bejelentésben elég a korábbi bejegyzésre és annak mellékleteire hivatkozni.* Az eddigi czégjegyzékekben foglalt bejegyzések hatályára nézve az 564. § a következő határozatot foglalja magában: ,Az új czégjegyzékbe történt bevezetés közzétételével (9. §) a czégre vonatkozó s az eddigi czégjegyzékben foglalt összes bevezetések hatályukat vesztik. Hatályukat vesztik az eddigi czégjegyzékekben foglalt összes bevezetések az esetben is, ha a kötelezett bejelentések az 561. §-ban megállapított határidő alatt meg nem történnek.* A czégjegyzésre vonatkozó e határozatokon kívül a törvény a kereskedelmi könyvek vezetésére nézve következő szabályokat tartalmaz: 25. §. Minden kereskedő köteles bekötött, laponként folyószámmal ellátott és átfűzött könyveket vezetni, melyek ügyleteit és vagyoni állását tökéletesen feltüntetik. Bevezetések a könyvekbe a rendszerint kitöltendő helyeken hézag hagyása nélkül teljesítendők. A bevezetés eredeti tartalmát kitörlés által, vagy másként olvassatlanná tenni, kivakarni, vagy oly változásokat tenni tilos, melyek minőségüknél fogva kétséget hagynak az iránt, váljon az eredeti bevezetéskor vagy később történtek-e. 26. §. Minden kereskedő köteles üzlete megkezdésekor leltárt készitni, tehát ingatlan vagyonát, követeléseit és tartozásait, készpénze mennyiségét és javait pontosan összeírni, az egyes javak értékét kitüntetni, a követelő és tartozó állapotnak egymáshoz való viszonyát kimutató mérleget szerkeszteni. E leltár és mérleg azontúl minden évben elkészítendő. 27. §. A leltár és mérleg a kereskedő által aláírandók. Közkereseti és betéti társaságoknál az érintett okmányokat minden személyesen egy társtag aláírni tartozik. 29. §. Minden kereskedő köteles a kapott üzleti leveleket megőrizni, az általa küldöttek másait pedig egy másolati könyvbe időrendben bevezetve megtartani. 30. §. A kereskedők kötelesek kereskedelmi könyveiket, leveleiket, a leltárt és mérleget az azokban történt utolsó bejegyzés keltétől számítva legalább tíz éven át megőrizni. Azon nagy fontosságú befolyásnál fogva, melyet a czégjegyzésre és a kereskedelmi könyvek vezetésére vonatkozó fennebbi törvényes határozatok kereskedelmi életünk fejlődésére gyakorolni hivatva vannak alálírt kereskedelmi és iparkamara sokoldalú feladatai egyik leglényegesebbikének tartja, lehetőleg megkönyíteni a cégjegyzésre köteles választóinak azon eljárást, amelyet e határozmányok teljesítése tekintetéből követniük kell; ennek következtében minden a kamara kerületben lakó kereskedőnek és iparosnak — egyszerű megkeresésére — a czégnek a kereskedelmi cégjegyzékbe való bevezetésre szükséges űrlapokat ingyen kiszolgáltatja, szükség esetén az erre vonatkozó beadványt a kamarai iroda által elkészítteti. És az ügy fontossága azon reményre jogosítja alálírt kamarát, hogy ajánlata az érdekeltek részéről a legnagyobb mérvben fog igénybe vétetni. Finály Henrik elnök, Sámán Zsigmond titkár, élményeik nélkül talán egyik sem válik azzá, mert legnagyobb költői tanulmánynak mindig az élet marad, szenvedés, tévely, és csalódások árán. Szerencsés ki győzelmesen állva meg fölöttök, a költői lelkesedés számára zsákmányolhatja ki. Petőfi még ekkor nagyon ifjú volt, alig 14 éves. Csak küszöbén állott élete viharos korszakának. Atyja, ki meghalja, hol barangol, Pestre jött , erővel vitte haza, s mivel útközben többször vissza akart szökni, szigoruan bánt vele. Anyja, szeretete egész szenvedélyességével ölelte körül. Innen költeményeiben iránta a leggyöngédebb fiúi szeretet, mit valaha költő énekelt. Semmi negédlés (affectatio), költői szeszély, mibe Petőfi néha beléesik. Igaz mély gyermeteg érzés. Minden gondolatnak egyegy jelenet felel meg, mi az életben megtörtént. Atyját rendesen humoristikai alakként tünteti föl, ki nem sokat ad arra, hogy fia költő, haragszik rá csínyeiért s csak nagy későre békül ki vele. A háttérben mindig ott áll anyja szelid arcza, kinek csak könyvei és csókjai vannak számára. Mindvégig szerette szüleit, s míg költeményeiben örökíti, kedvezőbb körülményei közt ápolja, és segélylyel fordul hozzájuk. Atyjára később büszke is lesz és egyik szép költeményét írja róla. Atyja és anyja nemsokára egymásután haltak meg 1849-ben. Egy szép elégiában siratja meg őket — kevéssel saját halála előtt. Petőfi keveset időzött az atyai háznál, atyja minden áron embert akart belőle képezni, lelkészt, ügyvédet, mérnököt, hivatalbelit. A fiúnak egyikhez sem volt kedve, tulajdonképen semmihez sem volt, de azt érezte, hogy lesz belőle valami. Szülei Sopron megyébe küldék egy rokonukhoz, honnan az iskolai év kezdetével a soproni lyceumba volt belépendő. (Vége következik.) Utazásom Délamerikába. Balázs Gábortól. (Folyt.) Megérkezésünk. Harmincz óra múlva azután megérkeztünk utolsó állomásunkra, Buenos Ayresbe, márczius hó 12-én délben, tehát épen 41 napi folytonos utazás után. A város mellett a víz nagy hajók részére igen sekélyes lévén, négy órányi távolságban már horgonyt vetettünk, felhúztuk az argentínai köztársaság díszes lobogóján, háromszor kilőttük ágyunkat és vártuk azután, hogy mi történik velünk. — Nem is ok nélkül voltunk türelemmel, mert estefelé csakugyan megjelent a végzetteljes „Comisione sanidades,amelynek az illendő távolság megtartása mellett, épen úgy mint Monte-Videóban, szintén átnyújtottuk megbízó leveleinket, mire azután tudatva jön, hogy az éjjelt töltsük csak a hajón, majd holnap aztán „elbánnak” velünk. Mi pedig fogtuk magunkat abbeli boszúságunkban és elkeseredésünkben, hogy még mindig nem értünk czélhoz, s rendeztünk egy legutolsó mulatságot a derék „LaFrance*-on, mely bennünket olyan becsületesen elszállított idáig, s derekasan úgy hozzáláttunk a még fenmaradott európai italok fogyasztásához, hogy úgy a töredék utazó közönség, valamint az összes „Equipage* bút bánatot feledve, kellemetes mámorral tért aludni. —Ez volt azután az legutolsó kedélyes együttlét, mert Amerikában már más divat van, ott az effélét nem ismerik. Másnap reggel kilencz órakor már a fedélzeten voltunk, körültekintve mitsem lehetett mást látni, mint a távolban egy egész árbocz-erdőt, maga a Rio csúnya sárga színével, nem nagyon ajánltatta magát a megivásra. Délben egy vitorlás bárka érkezett hajónkhoz, melyből egy mogorva kinézésű férfiú kúszott kötéllétra segélyével a fedélzetre. Ezen úriember azután bemutatta magát mint a vesztegzár felügyelőjét s ékes spanyol nyelven tudatta velünk, hogy bennünket elkísér a „Martin Garcia“ szigetére, mert ott Iván a vesztegzár-intézet. De hogy hány napot kaptunk, arról bölcsen hallgatott az érdemes senior. Azoknak, kik tovább , „Valparaiso“ felé utaztak, ki kellett arra a vitorlás bárkára szállaniok, az majd őket egy arra utazó angol hajóra szállítja. Voltak valami negyven-ötvenen, kik duzzogva bár, de engedelmeskedtek a változhatatlan parancsnak. — Mi pedig felhúztuk horgonyunkat és elindultunk ama hires sziget felé, mely hat órányira fekszik a várostól. Ahogy a sziget felé közeledtünk, már meszsziről látszott egy nagy épületféle valami, magasra kitűzött sárga zászlóval a födelén. Délután hat órakor lehető legközelebb kikötöttünk, a nyolcz csolnakot lebocsátották, s azonnal megkezdődött a kibárkázás. Valóban a legszívélyesebben búcsúztunk el a „La France“ Equipage-jától, mely az utolsó matrózig oly lelkiismeretesen teljesítette kötelességeiket, és annyi előzékeny szívességgel viseltettek az utazók irányában, hogy nem lehet csodálkozni, ha sokan még kényeztek is az elváláskor. Ahogy az első transport megérkezett a szigethez, mintegy nyolcz lépésnyire a parttól volt egy nyolcz lépés hosszú és ugyan ily széles kiszövekezett hely a vízben, hová a partról két néger valami sárga port dobált bele. A bárkáknak ezen elzárt helynél meg kellett állani és az utasoknak e kellett vetni czipőiket, fel kellett tárniök térdig ruháikat s ezen praeperált vizen mezitláb kellett átgázolniok, éles szúró köveken, s csak igy volt szabad a dicső Amerika partjára kiszállani. Hogy milyen kellemetlenségekkel járt a partraszállás, a hölgyeknek kivált, azt elképzelhetik önök. Maga a sziget partja sivár, homokos, köves és bozótokkal benőtt elhagyatott hely. Valami ötven mezítlábas és gatyás „katona“ rettenetes puskákkal a vállaikon, egy darab helyen kört formált, és azon kör közepébe kellett mindnyájunknak csoportosulni, mindaddig, míg a málhák is kibárkáztattak. A szabad és vizes lábra azután reá tapadt a homok, a kövek fölhasogatták a talpakat, gyep nem volt mire leülni, tehát mindenki csak úgy állva egymásnak támaszkodva húzta fel c cipőit. Mikor aztán együtt voltunk, a „Gefe” felügyelő előállt és elkiáltotta magát: „vámos.“ Ez annyit tett, hogy menjünk. Az ötven harcros körülfogott, s a négyszázötven emberből álló csapat, kiki megrakodva málháival, megindult a sziget belsejébe, s egy félórai bukdácsolásteljes gyaloglás után elérkeztünk a „Lazaretbe“. Ugyanis Lazaretnek neveznek egy deszkából készült roppant nagy hosszú csűrt, ablaktalan lyukakkal mindkét oldalon jól ellátva, mi azonban most táblákkal zárva volt, két kapuja van egymással szemben. Ide vezettek bennünket, s mint a juhokat behajhásztak ebbe az üres deszkaterembe és a kapukat becsukták. Erre jön pokoli sötétség, a négy szögletben pedig megnyíltak valami zsilipek, és omlott azokon be valami fojtó, büdöskénes füst, és elkezdünk vala prüszkölni, köhögni, tikácsolni, és az ajtót meg az oldalt dörömbölni. De nem nyitották ki az istentelenek mindaddig, míg csak az izzadtság s a fojtó légtől át nem voltunk járva tökéletesen. Azután föltárták a kapukat a nőket elvezették egy hasonló deszkahelyiségbe, mindenkinek egy pokróczot nyomtak a markába, reá mutattak a padozatra, és szerencsés jó éjszakát kívántak. — Az idő előre haladván, okoskodni úgy sem lehetett, tehát szép sorjában, mint a heringek, jól megfüstölve, letelepedtünk, az első fését a sokat emlegetett szabad hazában „kényelmesen“ átaludni. Ha egyéb haszna nem volt annak a füstölésnek, de legalább az első éjszaka a deszka-mátráczon jól aludtunk. Igaz, hogy reggel egyik a libát, másik a fejét, harmadik a karját s igy tovább, keresgélték, mert a zsibbadtság egészen használhatatlanokká tette. Kimentünk a szabadba szétnézni A sziget egyik a vízre eső része hat telepre volt beosztva, minden telep két kezdetleges deszkabódéval, egy földbe vájt konyhával, nádtetőzettel van ellátva és körülczövekelve, sodronyfonadékkal oly* formán egyik a másiktól elválasztva, hogy m*D(!' egyik a Rióra levezet, hol azután a sziget lakói fürödhetnek, sétálhatnak tetszésük szerint. De s kerített helyet már csak azért sem hagyhat oda, mivel fegyveres „harczosok“ őrizik ; a szom* széd telepekkel pedig érintkezni még csak szóval sem szabad. Maga a sziget e része elhagyatod kövecses, bozótos hely, tele nagy fajtájú szunyogokkal, vörös babákkal és ama híres amerikai lrigyekkel, melyeknek csípései nemcsak fájdalmat, de daganatot is idéznek elő. Ez a Lazaret. Itt nem ismernek rangkülönbséget, nincsenek tekintettel arra, hogy ki hányadik osztályban utazott a listáján, s a nők is csak annyiban bírnak előny*1)', hogy külön „teremben* alszanak. (Folytatása köv.) HIRHARANG. Kolozsvárit, január 25-én 1875. & Bál-krónika. A kolozsvári nőegylet szombaton tartotta meg álarczos bálját. Az idők szomorú jele mellett tanúskodott, hogy a rendezők minden buzgalma sem volt elegendő arra, hogy nagy közönséget gyűjtsön össze. Mikor az asszonyok sem tudnak boldogulni a közönséggel, akkor hiába zörget maga Szent Péter is, mert nem tudná megnyitni az erszényeket. A redout csak félig telt meg — az igaz hogy szép közönséggel — de hát ez a tudat még nem elég, s a pénztárnok sem veheti számadásba. Az álarcosok ezúttal is csendes jámbor lelkek voltak. Alig 8—10-nél mutatkozott némi bátorság, de ez is csakhamar elolvadt abban a pokoli melegben, amit talán a bérlő abból a practicus ötletből csinálhatott, hogy hátha így jobban fog a fagylalt kelni ? Az kelt is aztán keményen, az égő közönség ezen az útón oltogatta magát. Ezt a fogást mi elég elmésnek tartjuk, de azért mégis figyelmeztetjük a bérlő urat, hogy néhány kupa — pardon ! — néhány iier fagylalt nem érdemli meg, hogy az egész közönség egészségét koczkára tegye, s harmincz fokos melegből télen haza menni — nem tartozik a mulatságok közé már. A nőegylet maga elég szép számmal volt képviselve, de tudja isten, azt a régi buzgó szellemet nem lehetett felfedezni. Az egylet elnökének fáradozása nem elegendő ott, hol az egész közönséget kell allarmirozni. Itt a tagok kell hogy közönséget gyűjtsenek. Ez az igaz, hogy sok látás-futással jár, de eredményt más után lehetetlen létrehozni e pénzszűk világban, n, azokból a régi szellemdús, kifogyhatatlan Wllyn álarczosnőkből mi lett ? E sorok írója tendezősködött utánuk, de azt a feleletet éyte, hogy azok most vagy nagymamák s otthon getik az unokákat, vagy csak mintgarde a dame-ok szerepelnek. A sorsolás sem ment va'd re nagy élénkséggel. Kevés tárgy volt, s a küzön nem nagy lelkesedéssel kapaszkodott a sora írekébe. A tárgyak között egy pár csinos olaj, mény is volt kiállítva. Száz szónak is csak en vége: nőegyleti báljaink hanyatlanak, úgy ara‘lanak a régiekhez, mint a régi ezüst huszas'.* fertály bankóhoz. Mi azt tanácsoljuk, hogy azegylet buzgó s nagy tiszteletben álló elnöke jövőre vétesse hadi-adó alá az egész közönségét szigorúbb eszközökkel. Legyen meggyőződve , hogy ez az egyetlen adó, melyet zúgolódás nélkül fogunk tűrni a humanitás nevében. Jó nás. —Az enyed! bálkrónika igy szól : e hó 29-én a casino rendez bált a városház nagy termében, a a tűzoltók egylete febr. 5 én, a lutheránus iskola javára 12-én fognak tánczolni, a főtanoda ifjúsága pedig 19. hálózik. Nem csoda, hogy Enyeden van a világ közepe, de ugyancsak keményen fognak mulatni . A színház karszemélyzete tegnap csinos tánczmulatságot rendezett a „Kis Komló“ helyiségében úgy halljuk kedélyes mulatság volt, s reggelig tartott. Kár hogy a helyiség nem volt nagyobb.5 fr Stein János kiadásában megjelent és kapható: Táblázatok a régi mértékeknek uj mester-mértékekre és viszont való átváltoztatására és az árak átszámítására. Második kiadás. E kis füzet elég világos és könnyen érthető Útmutatóul szolgálhat bárkinek. Ajánluk a közönség figyelmébe.• Művészeti hírek. Mint biztos forrásból halljuk, Helvey Laura k. asszony, ki nemrégiben előnyös énekpróbát tett a külföldön, a kolozsvári közönségnek is be akarja magát mutatni egy drámai, s pár operai szerepben. Az igazgatóság mindenesetre helyesen tenné, ha alkalmat nyújtana annak idejében e vendégszerepléshez.A Tiborairól azt írja a „Kelet”, hogy a Földényi helyébe szerződtetnék, ha vendégszereplése jól sikerülne. E hít tévedésen alapszik, mert Tukorai a Földényi szerepkörét már csak azon egyszerű oknál fogva sem töltheti be színpadunkon, mert nem salon színész. Mindenesetre sok szerencsét kell kívánjunk Tukorainak, ki alkalmasint most kezd komolyan foglalkozni nagyobb szerepekkel. Jelenleg mint halljuk a népszínház karszemélyzetének egyik szorgalmas tagja, ki úgy látszik nem minden becsvágy nélküli színész. — Tamássy Józsefnek tegnapi fellépte is elmaradt. A kihirdetett „Szökött katonáit délután 5 órakor nem lehetett megváltoztatni, s így Tamássy helyett Török játszta a Gergely szerepét, miután Vidornál a szerep nincsen betanulva Tamássy makacs rekedtségben szenved, s már másodszor maradt es fellépte, mi a közönséget boszantja s tegnap is nagy indignázióval hagyták el a szinházat sokan. Ha Tamássy beteg, az ellen sem ő, sem az igazgatóság nem tehet, de Tamássy máskor jól teszi, ha korábban értesíti az igazgatóságot akadályairól, hogy annak idején lehessen más darabot rántani elő. A tegnap este, mint halljuk, meg is kísértették egy vígjáték előrántását, de a női szereplőknek lehetetlenség volt 7 óráig a toilettel elkészülni. Az igazgatóság jelentéseit jövőre a pénztárnál is függessze ki, hogy a közönség a jegyváltás előtt tájékozhassa magát. Maga a darab — Török minden jóakarata mellett is, példátlan gyöngén és sok apró szerencsétlenséggekkel folyt le. — Erdélyi Marietta kisaszszony, mint halljuk, jelenleg a vidéken szerepel. s