Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-01-14 / 10. szám

X. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre.................................16 ft. — kr. Félévre......................................— • Egy negyedre............................ 4 » — • Egy hónapra ....................... 150 , 10-dik szám. Kolozsvárt, 1876. péntek, január H. POLITIKAI NAPILAP.Ü. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A 1 y c e u mn yomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott graond Boréra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számutatik. ^ Nany hirdetéseknél kedvezmények. 20 p5 NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 86 kr. Iredamok: hirfözérbe soronként 1 trt.1 KOLOZSVÁR, JANUÁR 13 Fővárosi levelek. n. Budapest 1976 jan. 11-én. Kedves barátom ! A közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyalása ugyan még tegnap megkezdetett, de a historiographnak tegnap még nem volt mit írnia , mert az csak jelentéktelen előcsatározás volt. A mai nap már azt mutatja, hogy az egész harczvonal tűzbe fog jönni s legalább is lesz oly terjedelmi parlamenti értelemben, mint a lipcsei népek harcza. Tegnap még csak Gullner, mint előadó mondott nagyobb beszédet, mely igen szakavatott és csinos volt; megérdemelt volna egy kissé több méltatást is a ház részéről. Még Mocsáry beszélt igen-igen hosszasan és nagyon unalmasan, talán mostanig sem fejezte volna be, ha „el nem fogyott volna a puskapora,“ mint a nagyidai czigányoknak. Tisza Lajos nem hiában jött Indiából haza, mert jónak láttaaz ázsiai állapotokról értekezve, megemlíteni azon ismeretes tényt, hogy az angol kormány ott ugyancsak centralistikus kormány alakkal igazgat; azt azonban elfeledte, hogy Ázsia nemcsak Kelet-Indiából áll, s hogy itt nincsenek benszülöttek — ha csak az azt vindicáló románokat nem érti, kik ellen merev centralisátióra lenne szükség. Komjáthy szűz beszédében azt jelenti ki, hogy nem lesz önérzetes ember Magyarországon, ki a bizottsági tagságot elvállalj ; én attól félek, hogy olyan önérzetes nem lesz, ki ingyen kész legyen elvállalni teendőket is vagy felelőséget — az ország érdekében. De a kötelesség elől az önérzet háta mögé bújni, — az, mint Erdélyben mondani szokták — különös. Plachy Tamás néhány nyomós érvet hozott föl a tvjavaslat mellett. Ma már megszólaltak az öreg ágyuk is. Különösen a jobboldali ellenzék vette ki ma oroszlán részét Bujanovits, Kállay és Zichy Nándor személyében, kikhez egy szász atyánkfia — Gebbel járult, merőben hallhatatlan (kérem két 11-et szedni!) beszédében. Valóban furcsa kinézésű ez a jobboldali ellenzék. Egy pár provisorius tisztviselő, pár conservativ four, s a szász atyafiak mal contens serge, kiknek nincs egyéb bajuk, mint az, hogy érzik illatát azon bekövetkező eseményeknek, melyek „az államot az államban“ okvetlenül meg fogják szüntetni. Mindezen urak vagy üres állításokkal és hypothesisekkel állottak elő, mint például, hogy az újon szervezett bizottság ilyen vagy amolyan összeütközéseket, zavarokat fog eszközölni, vagy a centralisatió s legkivált a kinevezések üdvös volta mellett harczoltak, mely utóbbi nem is áll szerves összefüggésben a tvjavaslattal. Mindezekre Pulszky [junior] felelt sok ügyességgel, de hevében néha tévedésekre ragadtatva s a székely Bereczki gyakorlati érvekkel és tetszés között támogatva a javaslatot. Kemény Gábor a megye történelmi múltjából meríte érveléseit a jelen javaslathoz. Maga a belügyminiszter volt az utolsó szónok s polemicus beszéde, mint mindig, úgy most is részint éles gúnya, részint emelkedett érvelésével verte le a két szélső párt szónokait. Br. Sennyey, ki most már egészséges, bár igen megőszült s Ürményi, a párt nehéz lovasa ugyancsak jegyeztek s úgy látszik holnapra kemény csatára készülnek. Meglátjuk, de a mai nap győzelme még a Tiszáé maradt. P. Szathmáry Károly: I. A megengedhetőség. 1-el. A tagosítást kivánók a tagosítandó határ '/at át kimutató adatokból felszerelt keresetüket az illetékes dologi bírósághoz beadják. Az erdő, legelő stb. szabályozási ügyek pedig már eddig részint magánosok fellépése folytán, részint hivatalból mind folyamatba vannak téve. A megengedhetőség tárgyában beadott kereset tárgyalására a biróság határnapot tűz s az összes érdekelteket annak megvitatása végett megidézi a törvényszék szertárába, hová egy birói tag van ez alkalomra kiküldve a béke megkísérlése végett: ha az összes érdekeltek békés utón beleegyeznek a tagosításba, ezen béke jogerős ítéletként vétetik, — ha nem egyeznek bele, jegyzőkönyvileg szabályszerűen letárgyaltatik a kereset. Azután a szertárnok az iratokat a bírósághoz beterjeszti, — a bíróság pedig azok alapján a meg vagy nem engedhetőség kérdését Il-od bíróságig felebb vihető ihlettel dönti el. Ha a megengedhetőség kimondatott, s az ezt kimondó ítélet jogerőssé vált megkezdetnek: II. Az előmunkálatok. 1) A felek által vagy hivatalból felvett mérnök bevezetésére a bíróság az összes érdekeltek értesítése mellett tárgyalási határnapot tűz ki a helyszínére s annak vezetésével egy bítót bíz meg. A mérnök mihelyt a tagosítandó határ jelen állása (statusquo) felmérését és mérnöki munkálatait befejezte, azokat a bírósághoz beterjeszti. 2) A bíróság azután egy hitelesítő mérnök meghívása melett az összes érdekelt felek jelenlétében a jelen állásróli mérnöki munkálatok hitelesítése végett újból a helyszínére határnapot tűz ki. 3. Ezen hitelesítés szabályszerű keresztülvitele után a kiküldött tárgyaló bíró a tagosítandó határ osztályozása és becslése végett a felek által megválasztott, vagy hivatalból felvett szakértő bizottságot ugyanez alkalommal bevezeti, s utasítja, hogy ebbeli munkálatukat terjeszszék be a bírósághoz. 4) Ha a keresztül vitt osztályozás és becslésreli munkálat beterjesztetik, a bíróság annak hitelesítése végett az összes érdekelt felek és e végre felvett idegen szakértők meghívása mellett újból határnapot tűz ki a helyszínére, hol aztán ezen munkálat szabályszerűen hitelesíttetik, s a működő mérnöknek — a mérnöki munkálatokon való keresztülvitele illetőleg bevezetése végett átadatik. Önként értetvén, hogy mindazon tárgyalások keresztülvitelénél a tárgyaló bíró által az előírt alakszerűségek megtartandók. A tárgyaló bíró ezen keresztülvitt előmunkálatokról beterjesztett jelentése alapján a bíróság az összes érdekelt feleket erről értesíti, s utasítja őket, hogy elhelyezkedési érdemleges kereseteket a bírósághoz adják be. III. Érdemleges elhelyezkedési kereset. Megjegyeztetik, hogy ezen stádium az, mely minden szabályozást és birtokrendezést totálizer megakaszt, mert ezen keresetnek ügyvéd általi elkészítése, illetőleg a mérnök által már a mérnöki munkálatokon keresztül vitt és kiszámított becsholdak szerint alaposan elkészítendő elhelyezkedési tervvel leendő felszerelése nagyon költséges, de az ügyvédek sem vállalkoznak annak elkészítésére ; vagy azért, mert a vele járó munka nem fizeti ki magát, vagy főleg azért, mivel nem szakavatottak annak elkészítésére, de maga az 1872-iki miniszteri rendelet sem szabja meg elég körülményesen és kimerítően annak tárgyait; és így ennek következménye az, hogy 1872. óta például a deési kir. törvényszékhez csak két ily kereset adatott be, s azok is hiányosak, s a legtöbb birtokrendezési ügy ezen kereset beadásánál hever, szóval az érintett miniszteri rendelet életbe léptetése óta aránylag sokkal kevesebb szabályozási ügy ért véget s azok is csak békés után, mint az előtt. 1) Eltekintve ettől, s feltéve, hogy az ilyen kereset a bírósághoz szabályszerűen felszerelve beadatik, a bíróság annak folytán az elhelyezkedés békés megkísérlése végett a helyszínére határnapot tűz, s arra az összes érdekeltet megidézi, s annak keresztül vitelére egy birói tagot küld ki. — Ha a béke az elhelyezkedés minden pontjára nézve létre jó, jegyzőkönyvre vétetik s annak TARCZA. Az,,Erdélyi országgyűlési emlékek“ I. KÖTETÉBŐL. SZILÁGYI SÁNDORTÓL. III. (Folytatás.) A hadfölkelés módozataira nézve elrendelék, hogy a szokott mód tartassák meg. Minden fegyverköteles legyen jó fegyverrel ellátva, úgy, hogy a haza szükségéhez s a veszélyhez képest , ha maga ő felsége személyesen vagy Miksa főherczeg venne részt a hadjáratban, maguk a rendek fejenként tartoznak felülni. Minden 20 jobbágy egy eleséggel telt szekeret állít ki, s minden jobbágy maga szerzi be fegyvereit, az egy telekkel biró puskát, a féltelkes kardot, nyilat. Midőn teljes hadfelkelés van elrendelve, valamennyi testvér, midőn fél, a testvérek fele száma tartozik fölkelni. Minden nemzet kétezer fegyverest tartozván harczkészen tartani, joga van a vajdának ezeket részben vagy egészben bármikor táborba szólitni. Legyen gondja az ispánoknak, hogy a nemesek javai össze legyenek írva, s azokat, kiknek nincsenek meg törvényszabta fegyvereik, bírságolják meg. Az adót illetőleg 911 dénárt vetettel, ki azokra hat forintot érő vagyonnal (melyből vetés, szőlő, ruházat, ágynemű, fegyverek ki voltak véve) bírtak, szabályozván az adókivetésnek módját. Az adószedőket a tábornok a hazafiak közül válaszsza. A jobbágyokat sánczkészítésre s más munkára ne kényszeritsék — csak fizetés mellett. Ő felsége hadai éljenek saját költségükön A bitorlók kezében levő jószágok ügyében tudomásul vették a mult pozsonyi gyűlés határozatát, t. i. hogy az idegen jószágok adassanak vissza jogos tulajdonosaiknak, úgy mint ezt a Beszterczebányán 1642 ben a Ferdinánd pártiak által tartott országgyűlésen (V-ik ez.) elrendelék. A pozsonyi gyűlés a visszaadás határidejének meghatározását, az erdélyi országgyűlésre bízta s ez, az országgyűlés megnyitásának határnapjától (máj. 22) számítandó két hétre tűzte ki, elhatározván a rögtöni beigtatást s a lehető ellenmondás esetére történő eljárást szabályozván. A nagyobb hatalmaskodási ügyekre nézve — mint tudva van, a quinque casus egyike a jószágbitorlás — a vásárhelyi határozatokat megnyitá, ez pedig csak azokat ítélte a tábornoki elhatározás körébe tartozóknak, melyek a mult évi sept. 8. óta követteltek el, enyhitni akarván a pozsonyi határozatok szigorát, mely egy egész sereg tiz évi birtoklást helyezett kérdésbe. A tábornok mellé, a vajda beérkeztig, négy tanácsutat rendeltek , minthogy a tábornok nem érti sem a magyar nyelvet sem, a hazai röményeket s ezek a diplomácziai ügyekben és tárgyalásokban is vegyenek részt. Az adóhátralékok beszedésére bizottságot neveztek ki: ebből fizessék ki a tábornoknak az ezüst árát s a Pozsonyba vitt ajándékokat is a brassai bírónak. A székelyek táborba szállása a régi mód szerint rendeltetett el. De adót nem akartak magukra vállalni. Kevesen vannak, mondák. Hanem otthon Udvarhelyit, a tábornok biztosa jelenlétében, tehetségük szerint fognak határozni. Meg akarták kísérteni, hogy a Martinuz.i által behozott adózás alól fölmenthessék magukat. A szászok sem akarták az országgyűlés által kivetett adót fizetni, majd elvégzik ők a tábornokkal. S valóban külön vállaltak magukra 20,000 irtot, melyet megelőzőleg fizettek le. Az orvok ellen hozott vásárhelyi végzéseket megújították. Elrendelék a korábbi időben, valamint a most választott tanácsurak kifizetőit. A vallásügyi törvények már fennen hirdették a lelkiismeret szabadságát: a catholicusok és evangelicusok kölcsönös türelemmel viseltessenek egymás iránt, egyik felekezet se bántsa a másikat. Mindenki oda temetkezhetik a hova akar. Akarata ellen a kolostor szolgálatára ne kényszerittessék. Udvarhelytt már volt vallásügyi összeütközés a templomhely és prédikálás felett. A viszály felett ítéltek, az ügy bevégzésével Andrássy Mártont és Daczó Pált bizták meg, elrendelvén, hogy ezek ítéletében tartoznak megnyugodni. A városi bírót hivatalból elmozditni ok nélkül nem szabad, s a Fehérvár ostroma alatt elfoglalt adó, az erőszakos zálogolások s a káptalan katona állítása ügyében végeztek. Máj, utolsó napjaiban volt vége a gyűlésnek s Castaldo az elért eredménynyel főként az adó és hadfölkelés megszavazásával meg volt elégedve. Fel is terjesztette azokat Ferdinándnak, de csonkán, kihagyván végéről a vallásügyiek nagy részét, a kevésbbé fontosokat s főként, melyek az ő ezüstjéről s az ajándékokról szóltak. IV. Már egy éve eltelt, hogy Castaldo Erdélyben volt, már két országgyűlés lefogását vezette s a viszonyokat épen oly kevéssé ismerte, az ország hangulatával épen oly kevéssé volt tisztában, mint az napon, midőn bejött az országba. Midőn a bibornokot megölte, azt hitte, Erdélyt megmentette Ferdinándnak, pedig épen aznap vetette az égő kanóczot a lőporaknába, melyre építette uralkodása fellegvárát. Amit Martinuzzi alkotó szelleme 10 év alatt teremtett, az organisatio erős és hatalmas művét, egy nap alatt szétrobbanta. Az adófizetés és katonáskodás terhének közös hordozását a három nemzet által, mely Martinuzzinak is oly nehezen sikerült, hígvelejű könnyelműséggel feladta a májusi gyűlésen — Erdély ismét a küszöbön állt, hogy három független kerületté legyen. E tettét rögtön követte kiábrándulása. Már máj végén keringettek hírek a törökök készülődéseiről, már júniusban tudva volt, hogy roppant hadoszlopok, erős seregek nyomulnak a bánság felé. Losonczyt a bánt neki lett volna kötelessége megsegitnie s úgy látszik birt is ennek érzékével, mert a hadfölkelést megpróbálta. Ferdinándot, Maximiliant segélyért, olasz könnyű lovasokért , német nehéz lovasokért sürgette és jun. derekára összehívta Tordára a rendeket. Vontatva, lassan gyűltek és rosz hangulattal. Már tudva volt országszerte a törökökközeledése, a háború lángjainak fellobbanása Temesmegyében és Drégel körül, s a vontatottság nem a veszély érzetéből származott. Elevenen élt emlékükben, hogy segély nélkül, egyedül az ország erejére támaszkodva, mit volt képes tenni Martinuzzi két év előtt, négy felől az országra tóduló ellenség ellen. Most is élt és megvolt az elem, mely akkor megmentette a hazát, csak tudni kellett volna organisálni. Sőt most híres vezérek, harcban edzett katonák, roppant készlet hadiszerszám lehetett volna segélyekre, ha ugyan épen ez nem vált volna veszedelmükre. Eroszul fizetet muezer had — a Bzáazok nevezték igy — havok óta nem kapta zsoldját s lázongani kezdett. Dúlt és rabolt jobban a töröknél és tatárnál, lerombolták vagy felgyújtották a házakat, szétszórták az élelmiszereket, ha egy-egy magtárra tettek szert, lázongottak s néha meg is kergették hadnagyaikat, kik már nem tudták őket fékezni. Csoda-e, ha az egész ország ellenök fordult!* Maga Castaldo panaszolja, hogy már Szebenben is csak egyetlen híve van Haller Péter, pedig ott a katonának nincs is már fegyvere, mert zálogba adták a polgároknak. Nem így gondolák az erdélyiek a meghódolást Ferdinándnak. ők határozottan kikötötték az ország megvédését a török ellen, s még tavaszszal is hajlandók voltak hadfölkelésre, ha Ferdinánd vagy Miksa személyesen állanak a sereg élére. S most mindennek ellenkezőjét tapasztalják: többé szó sem volt róla, hogy akár a király, akár fia vezessék a hadat, a sereg pedig, melyet oltalmukra lenni gondoltak, annál is roszabb volt, mint ha az ő elnyomásuk lett volna feladatuk; öt hónap óta nem kapván meg zsoldját, egész fegyelmezetlen erejével ellenök fordult. Éhez járult sa- Az erdélyi birtokrendezési ügyek körüli eljáráshoz. (Ajánlva az erdélyrészi orsz. képviselők értekezletének e tárgyában kiküldött bizottságának.) Erdélyben a birtokrendezési ügyek az 1872- ik évben kiadott igazságügyminiszteri rendelet alapján gyakorlatilag következőkép kezeltetnek :