Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-02-29 / 48. szám
közép tagjai közül is többen kimaradtak. Ricard, a balközép vezetője, Pressensé, továbbá a pártnak egyik ismeretes, de ingadozó tagja, Lefébre-Pontalis s Pascal Duprat megbuktak. Egészben véve a lapok az eredményt következőkben foglalják össze : 526 választásközül 291 a köztársaság különböző árnyalataihoz tartozik, 17 szélső radicalis, 23 orlenista, 25 legitimista, 26 bonapartista s 108 kerületben új választás lesz. A monarchista lapok most azzal igyekeznek vereségüket megboszélni, hogy a választások eredményét a radicalismus diadalának tüntetik föl. A „Journal des Debats“ és a „Temps“ a legnagyobb buzgalommal igyekeznek a koholmányt megcáfolni s bebizonyítani azt, hogy az eredmény a mérsékelt köztársaság ügyének kedvez. ATemps kiemeli, hogy nem a conservativok, hanem a Buffetféle irány szenvedett vereséget. E lap Mac Mahont igyekszik megnyugtatni s biztosítja őt, hogy a május 24-diki (Thiers megbuktatása) államcsíny ismétlésére senki sem gondol. „Az új képviselők — írja — csak a törvény kizárólagos uralmát fogják követelni, mely jelenleg az ostromállapot fentartásával, az új sajtótörvény hallatlan félremagyarázásával s a kormányközegek alkotmányellenes magatartásával meg van zavarva.“ Ugyane szellemben nyilatkozik a „Journal des Debats,“ sőt a „Rep. Fr.K iss Gambetta lapja azon határozott reményét fejeziki, hogy Mac- Mahon s az uj kamrák közt teljes egyetértés fog fennállani. Bosniából következőket írják febr. 15. a „P. C.“-nek : „Topalától egy jó órányira febr. 16-án a Jukiss vezetése alatt álló lázadók s a török csapatok közt kisebb összeütközés történt, melyben mindkét fél néhány embert vesztett. Másnap ugyan a lázadók két kulát rohantak meg, melyet a törökök csak nemrég építettek. Ez őrházak gyönge török őrsége hat halott visszahagyásával futásban kereste menekvését. Itt mindent elpusztítva, a diadalmas lázadók a Szlabinja patak felé fordultak, hol több hidat, melyet a törökre fontosnak tartottak, szétromboltak. A Jamnitzában székelő boszniai fölkelő-bizottság határozata folytán Hubmayer Miroszlav parancsnoki állomásától végleg megfosztatott s annak lételére kényszerittetett. Helyébe Miodragovics Lázár neveztetett ki s Mirza Surján a helyi és helyviszonyokat igen jól ismerő boszniai ember adatott adlatásul melléje. Az alosztályokat Rave Kovács, Marko Ojenadije, Osztoja és Olgacsa vezetik. Hir szerint Hubmayer csapatainak egy részével Karagyergyevics Péter táborába ment s a trónkövetelő pártján akar küzdeni, kivel nemsokára bensőbb viszonyba is lép minthogy egyik rokonát akarja nőül venni.“ A spanyol csapatok a nyert előnyöket minél inkább kizsákmányolni iparkodnak. A király elnöklete alatt hadi tanács tartatott, mely azt határozta, hogy a Zumarraga és Alsasna között álló carlista sereget mielőbb meg kell támadni. Primo de Rivera megy Zumarraga, Alfonz király pedig Alsasna ellen. E vidéken Don Carlos és Lizzaragas vezetése alatt mintegy 24 ezer lázadó áll s az itteni harczok csakugyan döntők és véglegesek lesznek. A BUDAPESTI ÁRVÍZ. A pusztulás daemonai öt nap óta tanyáznak Budapest felett. Az alább következő részletek borzalmas képet nyújtanak, de a rombolás igazi nagysága csak napok múlva lesz feltárva. Tegnap délután az árvízről rendkívüli tudósítást adtunk ki, azóta a következő újabb részletek állanak előttünk. Szombaton éjjel 11 órakor a vízállása 23 láb 1 hüvelyk volt Budapest között, 1 órakor leszállott 23 láb 1 hüvelykre. Éjfél után 2 órakor. Az eddig megérkezett kedvező tudósítások következtében, egészen nyugalom foglalt helyet a részbizottság termében. Bizottsági tagok és hírlaptudósítók erős hitet táplálnak az iránt, hogy fővárosunkat a vész elkerülte. A vidékről a hírverő mindenfelől általános apadást jelent. Az éj hátralevő részében s holnap nagy apadást várnak. 2 órakor a víz állása 23 láb, azaz 695 cméter. A Duna tükre tiszta. Felülről ,a Duna teljesen megtisztult; alulról 11 óra után Kalocsáról azt jelentik, hogy az uszódi jégtorlás veszteg áll. Soltig csaknem veszedelmes a jég. Ercsiből délután jelentik, hogy a Csepel szigetén talpalatnyi föld nem látható, a nagy Duna a kis Dunával kapcsolatban van; az egész sziget valóságos tengert képez, merre a szem lát. A szigeten túl is víznél egyebet nem láthatni, valószínűleg Batta mellett tört át a víz. Szigetbeli lakosok a vész elől nem menekülhetnek, őket veszedelemtől megóvni lehetetlen. Budapestről dereglyékkel és nagyobb hajókkal életök megmenthető. Átkelés Batta mellett lenne. Havas Sándor jelentést tesz a budai Szent Erzsébet apáczák klastromának állásáról, s mondhatja, hogy ugyancsak körül vannak véve vízzel, pedig a zárdában több beteg van elhelyezve. Az apáczák szűkölködnek kenyérben, s rögtön intézkedés történt, hogy az apáczák minden szükségessel eljuttassanak. * A budai oldalon. A budai rész valóságos Velencze képét tünteti fel az utszákon csak csolnakázni lehet, s ugy a közlekedés, mint az élelmezés csakis vizi járművek segélyével eszközölhető. Legtöbbet szenved Ó-Buda, hol tegnap és az éjjel a legnagyobb kétségbeesésnek voltak kitéve az emberek, mert a Duna Békás-Megyer felől hátulról támadta meg Ó-Budát és elözönlötte azon utczákat is, melyek eddig még szárazak voltak, úgy hogy most az egész kerületben csak egyes 27—28 láb magasan fekvő pontok emelkednek ki szigetek gyanánt az ártengerből. Alker tanácsnok, ki már 5 nap óta szakadatlan buzgalommal mindenütt ott van, hol a veszély fenyeget, e nagy bajjal szemben is már jó előre gondoskodott, mert emberélet nem esett áldozanl. Ó-Buda utczáin s különösen a fő utón szomorúság és nyomor jelei láthatók és hangjai hallhatók. A Goldberger-gyár erkélyéről tisztán láthatni, hogy a víz az utczában még csak két lábnyival alacsonyabb, mint 1838-ban; csónakok járnak-kelnek mindenütt és szállítják a menekülőket. Egyik udvarból jajkiáltások hangzanak, a csónak megáll s kisegítik a benlevőket. Másutt egy háztetőről emelnek le egy onnan kiabáló öreg embert. A gyár három nagy termében tegnap délig 150 ember volt elhelyezve kor és nemkülönbség nélkül tarkán összevegyítve, hogy fájdalmat kelt nézése is. A házak Ó Budán már kezdetek összeroskadni, tegnap délután kettő dőlt össze s még igen sok van, mely nem kerülheti el megsemmisülését, oly nagy mérvű a viz rongálása. És nagyon félhető, hogy a viz apadásával még több ház fog öszszeomlani. * A császárfürdő és környéke. A császárfürdő tegnap szintén erősen megvolt támadva a víz által, s különösen délután 4 órakor irtóztató mérvben és gyorsasággal jött el Buda felől a jéghasábok egész árja. És hogy a félelem még ijesztőbb legyen, Újlak felől hallani lehetett a jajkiáltásokat, fabódék fák és czölöpök recsegését és ropogását. Az óriási jégtáblák, melyek a víz árjától a császárfürdőn felőli térnek és a császárfürdő parkjának kitolattak, a fa és drótkorlátokat vékony vesszőként szakgatták szét, apróbb bódékat és fákat téptek forgáccsá. Az egész park víz alatt ál, mely még a gőzgéphez is behatolt. A csatornák felszakgattatván, a gyógyudvar is viz alatt áll. A gőz- és földszinti fürdők elzárattak. A Lukács fürdőben több öl magas a viz, a kapuk bedöntve és szétszakgatva, a viz a gyógyudvaron az iszapfürdő ereszével egy niveam. A gyógyforrás vendéglőtől az egész főúton a proviant házig megszűnt kocsin és gyalog minden közlekedés. Öt és fél órakor volt a legmagasabb vízállás, 6 és fél órakor apadni kezdett. Az ár Ó-Buda felől hajókat, egy műhelyt, melynek még lemezkéménye is fennállott, hordókat, deszkát, lécz- és veszőkötegeket hurczolt magával. A császárfürdőhöz tartozó Kápolna-épület tele van menekültekkel s a felügyelő, Adler, és pénztárnok Schiefler Bietnek a szerencsétlenek szorongó helyzetén könnyíteni, vállalkozók, vagy a kormány által fog-e eszközöltetni.Ugyancsak a Margitszigetről a P. N. ban a következő szomorú tudósítást olvassuk: A Margitsziget, e milliókba került kies hely végkép elpusztult. Egy szemtanú, ki ma este 6 órakor csolnakon a szigeten volt, a következőket beszéli nekünk : A sziget teljesen elpusztul. A Margitfürdő előtti pázsiton másfél ölnyi viz és jég áll, a fürdő melletti üvegházak drága és sok virágaikkal egészen elpusztultak. A viz számos fát kicsavart s a parkban kóvályogva, a földben rémitő lyukakat váj. A lóvonatu vasút épülete s a munkás lakók összedőltek. A Margitfürdőben másfél lábnyi a víz. A fürdő melleti szállodában, mely magas helyen fekszik (a vendéglőhez nagy lépcső vezet) egy lábnyi víz áll, a villákban s a kis vendéglőben az első emeletig talult a víz. Nagyon kérdéses, hogy az épületek kiállják e a víz nyomását, mely roppant erős . A szigeten a vész alatt és most is negyven ember van, kik az alsó vendéglőbe menekültek, melynek magas terrasse-át a viz még nem lepte el. Kaps vendéglős tehenei e vendéglő táncztermében vannak elhelyezve. Magyar kertész, a Margitsziget kertjének ültetője, kivel e sorok írója szólt, zokogva mutatott a pusztulásra. Az árviz sok év munkáját, milliókra menő befektetést tönkre tett. Klotild főhgnő ma két kis leányával megjelent a Margithidon s onnan nézte távcsővön az árviz pusztításait. * Kezdés az árral. A jeges Velencze képe rajzik fel előttünk: Budapest körös körül vízben. Csakhogy itt nincs meg, különösen tegnap éjjel nem valt meg, a vidék hóditó bája, az ég kékellő boltja, a szellők langyos fugalma s a gondolások éneke. A vidék tekintete lélekrázó, egy nagy veszedelemnek szenvedése vonaglik rajta; az ég elborult felettünk, a szél orkán szilajságával süvöltöz végig a habokon, ha elhallgat, csak azért teszi,hogy lélekzetet véve annál telibb tüdővel sikoltsa be a tájt; a csónakokon az árral küzdés, erőfeszítés, közel és távol a segélyért kiáltozók csengő könyörgése, sajtos rimánkodása veri fel az éjszakát. Budának és Ó-Budának utczáin, sikátoraiban ladikok szelik a jéggel zajló habot, Újpest alsó végében, s a Pestig húzódó gyártelepek között tomboló tánczot jár a fékevesztett ár s könnyű labdaként hányja-dobálja a vele küzdő csónakokat, s a váczi országút két oldalán levő nyaralók fáinak sudara csókolja futamodásuk közben, ha arra-arra vetődnek. Már csütörtökön Jezovics Kornél, Mayer Ferencz a Gründwald-féle szeszgyárból, melyet elözönlött a víz, 40 embert ajándékoztak meg életükkel. Innen Ó-Budára eveztek, de a Bombatérig juthattak csak el. Itt is kellett épen segítségük. Egy roskadozó házból kötélen ereszkedtettek le egy embert, másikat csáklyával emeltek ki. A lipótvárosi állomásnál egy másik derék csoport a „Pannónia“, „Erzsébet“, Hagenmacher-féle és „Victoria“-gőzmalmok környékéről szedték ladikra a kétségbeesett lakosságot. A ferenczvárosi Hampel-féle telep munkásainak Szarvas Sándor és társai nyújtottak segedelmet, több mint 60 embert mentve meg. Újpesten Hegedűs Kálmán és csáklyásai jelentek meg, az eczetgyárból 9 embert szabadítva ki. Ugyanez időben másik csapat Cseresnyés T. kormányossága alatt a Gregersep-féle fagyárból hat férfit és két nőt mentett ki; Becker Károly csónakán pedig 4 nő és 3 férfi, több ágy és butomemi mentetett meg. Ezután Cseresnyés embereivel a szeszfinomító gyárban jelent meg, hol még 14 ember tartózkodott benn, kik azonban nem akartak felszólítás daczára sem távozni a gyárból Esti 1 9-kor megadták e mentők a vészjelt, s Hegedűssel együttesen berontottak a gyárba s erőszakkal is partra szállították a bennmaradt gyármunkásokat. Éjjel a víz átcsapott az országúton, elsodorta ragadó árjával Beckert; társai már azt hívák, elveszett, s szerencsére megmenekült. A mint a víz egyre emelkedett, Újpest irtózatos kétségbeesés színhelye lett. Házak omoltak össze, s lakóikat csak a nemes emberbaráti szeretet mentette meg. Megrendítő volt a Victoria-gát tere. Amint az ostromló ár átszakította a töltést, a víz benyargalta a tért. A házak egyszerre megteltek vízzel, a földszintről az emeletre rohant az ember. A mentők harczolva széllel, viva habbal ott termettek , s kiszabadították a jajgatókat. A csónak megtelt. Nehéz terhével küzdött tovább. Az égő fáklyája fel-fellobbant a szélben, s halovány világosságot vetett az arczokra; két érzés tükröződött azokra. A megmentők arczán a nemes jótett ragyogott ; a megmentettek szemében az igaz hála könynye csillogott. * Tegnap 27-én délután kaptuk Budapestről a következő sürgönyt: Vízállásunk 22 és12 láb. Ercsiből 11 órakor jött távirat szerint a vizár Kis- Kunságra fut. Csepelszigetről a vészkiáltás egész Ercsiig hallható. Oda hajnalba segélyt és élelmiszert vitt gőzhajón Földvári Mihály kormánybiztos. ❖ A Margit-sziget. A miniszterelnök a pénzügyminiszterrrel, Türr tábornok, Ráth főpolgármester, Kammermayer polgármester és Jókai kíséretében ma reggel 11 óra tájban körutat tett egy ferenczcsatornai propelleren a veszély helyein A pesti és budai részek megtekintése után Ó-Budára a Margit-sziget mellett,az újpesti kikötőig járták be az árterületet. Feljebb a jég miatt nem lehetett menni. E szemle eltakarta a Margitszigeten történt rombolásokat. Borzasztónak festik az ottani pusztulást. A vendéglő vízben áll az ablak párkányáig; a lóvasút istállóját beöntötte a fallal egyenlő vizár, az üvegházak elborítva, a sziget belsején csolnakon járnak. Délután 1 órakor ugyan a propelleren a közlekedési miniszter indult Türr tábornokkal a Csepelszigetmegtekintésére. Ott irtózatos a pusztulás. A szegény népnek mindene veszendőben; a sziget egy tenger. A Ferencz csatorna is nagy veszélyben van; 21 láb vízmagasságra van számítva, s most 25 lábnyi árvízzel kell megbirkóznia. A Margithíd mindkét feljárója az árvíz által annyira megrongáltatott, hogy kijavítására legalább tizennégy nap okvetlenül szükséges ,hid A megnyitása is e miatt halasztatott el. A feljárók oldalfalai daczára, hogy ezek és a házak közt a víz nagy sebességgel rohan s jégdarabokat és faneműeket csapdos hozzájuk, még szilárdan állnak, de attól lehet tartani, hogy az alapjaikat ássa be az ár. A feljárók helyreállítása valószínűleg per okául fog szolgálni, mert a szerződésben egy évi kezesség van kikötve s az elemi csapások által okozott károkat ez idő alatt a vállalkozók tartoznak jóvátenni. De kérdéses, hogy e rendkívüli szerencsétlenség által okozott kár helyrehozása, mely előreláthatólag igen nagy összeget fog igényelni, a A „M. P." magán távirata. Fel. Budapest, febr. 28. 11 ó. 10 p. Érk. Kolozsvárra,febr. 28. 12. 6.40 p. Pesten a vízállás 21 láb 9 hüvelyk. Az aldunáról a jég elment. A vízállás ott 28 láb körül. Kiskunság, Solt vidékén a falvak vízben úsznak, magaslatok hiányában helyzet iszonyú. Szapáry főispán indul 2 órakor egy gőzösön 17 katona-pontonnal menteni. Szigetről Földváry jelenti, hogy a főbajokon segített. Levelezés. Besztercze 1876. febr. 25-én. Tisztelettel kérem e nehány sornak becses lapjában egy kis tért engedni szíveskedjék. F. hó 21-én városunk kath. hívei is tartottak nemzetünk nagy halottja emlékére ünnepélyes isteni tiszteletet saját templomukban. A nagy gyászmise valamennyi itt levő kath. lelkész segédletével történt, a városi tanács, kir. t. szék, r. bíróság, közjegyzőség, honvédi tisztikar, néhány közös tiszt, adóhivatal, mérnöki hivatal s számos szász polgár jelenlétében. De rosszul esett látnunk, hogy a nemrég ő excellentiája a Dagymélt. püspök ur által kinevezett kath. tanítónő: Peffel Mari k. a. nemcsak hogy távolléte által tündökölt, de elmaradásából épen tüntetést csinált a nagy férfiú emléke ellen, kiért — mint mondá — nem akar a templomban fázadni. Ezzel méltán fölháborítá a közkegyeletet, mint általában egész hivatalos magatartásával fölháborítja a hopsiérzést, midőn ő, ki egy magyar four a gróf Bethlenién alapítvány javadalmában részesül, kicsinylő nyakassággal szegül a magyar nyelv tanítása ellen, mondván, hogy „Die Mädchen brauchen die Hottentot Sprache nicht zu lernen.” Ily tények előtt az emberben elnémul a gyöngédség, mivel főleg egy nő iránt tartozik, s nem állhatja meg, hogy a tanítónőt a nyilvánosság itélőszéke elé ne állítsa XX. HÍRHARANG. Kolozsvártt, február 28-án. TÓTH EDE MEGHALT! A míg fővárosunkat egy borzasztó elemi csapás tarta rémületben, az áradás iszonyai, ezreknek jajkiáltásai közepett egy fényes lángelme vívta nehéz halálharczát. És mikor felcsillámlott a vészenyésztések első reménye, elhagyta földi porhüvelyét egy költői tehetség, ki alig másfél éves szereplésével, úgyszólva első fölléptével állandó helyet biztosított magának a magyar nemzet Pantheonában. A „Falu roszsza“ szerzője febr. 26-án, esti 8 órakor Budapesten meghalt. A lesújtó hír nem jött váratlanul. El lehettünk rá készülve másfél év óta minden órában. Mikor megkezdő páratlan diadalútját az a remek népszínmű,a költője már akkor magában hordá a halálos betegség csiráit. Megtörte a nyomor, a szenvedés. Igen, mert az, akinek koporsójára most a nemzet könyező szemmel tűz babérkoszorút, kora ifjúságától kezdve nélkülözött, küzdött a sorssal, és a küzdelem oly súlyos volt, hogy áldozatjává lön. Vándorszínész volt, inségteljes élete volt. Fenékig ültte a nem érdemelt szenvedések poharát. — Csöndes megadással tűrte végzetét, mintha az nem is lehetne másképen. Mikor aztán máskép lett, — mikor az ismeretlen, koldus vándorszinész neve ott ragyogott a nemzet jelesei koszorújában___akkor meghalt! Összeroskadt diadalmas pályája kezdetén, s a nemzet elszomorodottan áll a sírnál, hol egy rövid, de gyütrelmes élet után örök álmát aluszsza a „Falu roszsza“ szerzője. Áldás legyen emlékezetén ! Nyugodjék békével! # ★ * & Deák Ferencz emlékszobrára Bihari Károlytól liftot kaptunk. Tóth Ede emlékezetére hol“*P.,a „Falu roszsza“ kerül szinre. Ünnepélyes előadás