Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-02-29 / 48. szám

közép tagjai közül is többen kimaradtak. Ricard, a balközép vezetője, Pressensé, továbbá a pártnak egyik ismeretes, de ingadozó tagja, Lefébre-Pon­­talis s Pascal Duprat megbuktak. Egészben véve a lapok az eredményt következőkben foglalják ös­sze : 526 választás­­közül 291 a köztársaság kü­lönböző árnyalataihoz tartozik, 17 szélső radica­­lis, 23 orlenista, 25 legitimista, 26 bonapartista s 108 kerületben új választás lesz. A monarchista lapok most azzal igyekeznek vereségüket megboszélni, hogy a választások ered­ményét a radicalismus diadalának tüntetik föl. A „Journal des Debats“ és a „Temps“ a legnagyobb buzgalommal igyekeznek a koholmányt megc­áfol­­ni s bebizonyítani azt, hogy az eredmény a mér­sékelt köztársaság ügyének kedvez. A­­Temps kiemeli, hogy nem a conservativok, hanem a Buffet­­féle irány szenvedett vereséget. E lap Mac Mahont igyekszik megnyugtatni s biztosítja őt, hogy a május 24-diki (Thiers megbuktatása) államcsíny ismétlésére senki sem gondol. „Az új képviselők — írja — csak a törvény kizárólagos uralmát fogják követelni, mely jelenleg az ostromállapot fentar­­tásával, az új sajtótörvény hallatlan félremagya­rázásával s a kormányközegek alkotmányellenes magatartásával meg van zavarva.“ Ugyane szellemben nyilatkozik a „Journal des Debats,“ sőt a „Rep. Fr.K is­s Gambetta lap­ja azon határozott reményét fejezi­­ki, hogy Mac- Mahon s az uj kamrák közt teljes egyetértés fog fennállani. Bosniából következőket írják febr. 15. a „P. C.“-nek : „Topalától egy jó órányira febr. 16-án a Ju­­kiss vezetése alatt álló lázadók s a török csapa­tok közt kisebb összeütközés történt, melyben mindkét fél néhány embert vesztett. Másnap ugyan a lázadók két kulát rohantak meg, melyet a törökök csak nemrég építettek. Ez őrházak gyönge török őrsége hat halott visszahagyásával futásban kereste menekvését. Itt mindent elpusz­títva, a diadalmas lázadók a Szlabinja patak felé fordultak, hol több hidat, melyet a törökre fon­tosnak tartottak, szétromboltak. A Jamnitzában székelő boszniai fölkelő-bizottság határozata foly­tán Hubmayer Miroszlav parancsnoki állomásától végleg megfosztatott s annak lételére kényszeritte­­tett. Helyébe Miodragovics Lázár neveztetett ki s Mirza Surján a helyi és helyviszonyokat igen jól ismerő boszniai ember adatott adlatásul mel­léje. Az alosztályokat Rave Kovács, Marko Oje­­nadije, Osztoja és Olgacsa vezetik. Hir szerint Hubmayer csapatainak egy részével Karagyergye­­vics Péter táborába ment s a trónkövetelő párt­ján akar küzdeni, kivel nemsokára bensőbb vi­szonyba is lép minthogy egyik rokonát akarja nő­ül venni.“ A spanyol csapatok a nyert előnyöket minél inkább kizsákmányolni iparkodnak. A király elnöklete alatt hadi tanács tartatott, mely azt határozta, hogy a Zumarraga és Alsasna között ál­ló carlista sereget mielőbb meg kell támadni. Primo de Rivera megy Zumarraga, Alfonz király pedig Alsasna ellen. E vidéken Don Carlos és Lizzaragas vezetése alatt mintegy 24 ezer lázadó áll s az itteni harczok csakugyan döntők és véglege­sek lesznek. A BUDAPESTI ÁRVÍZ. A pusztulás daemonai öt nap óta tanyáznak Budapest felett. Az alább következő részletek bor­zalmas képet nyújtanak, de a rombolás igazi nagy­sága csak napok múlva lesz feltárva. Tegnap délután az árvízről rendkívüli tudó­sítást adtunk ki, azóta a következő újabb részle­tek állanak előttünk. Szombaton éjjel 11 órakor a vízállása 23 láb 1 hüvelyk volt Budapest között, 1 órakor leszállott 23 láb 1 hüvelykre. Éjfél után 2 órakor. Az eddig megérke­zett kedvező tudósítások következtében, egészen nyugalom foglalt helyet a részbizottság termében. Bizottsági tagok és hírlaptudósítók erős hitet táp­lálnak az iránt, hogy fővárosunkat a vész elkerülte. A vidékről a hírverő mindenfelől általános apadást jelent. Az éj hátralevő részében s holnap nagy apa­dást várnak. 2 órakor a víz állása 23 láb, azaz 695 cméter. A Duna tükre tiszta. Felülről ,a Duna telje­sen megtisztult; alulról 11 óra után Kalocsáról azt jelentik, hogy az uszódi jégtorlás veszteg áll. Soltig csaknem veszedelmes a jég. Ercsiből délután jelentik, hogy a Csepel szi­getén talpalatnyi föld nem látható, a nagy Duna a kis Dunával kapcsolatban van; az egész sziget va­lóságos tengert képez, merre a szem lát. A szige­ten túl is víznél egyebet nem láthatni, valószínű­leg Batta mellett tört át a víz. Szigetbeli lako­sok a vész elől nem menekülhetnek, őket vesze­delemtől megóvni lehetetlen. Budapestről dereg­lyékkel és nagyobb hajókkal életök megmenthető. Átkelés Batta mellett lenne. Havas Sándor jelentést tesz a budai Szent­ Erzsébet apáczák klastromának állásáról, s mond­hatja, hogy ugyancsak körül vannak véve vízzel, pedig a zárdában több beteg van elhelyezve. Az apáczák szűkölködnek kenyérben, s rögtön intéz­kedés történt, hogy az apáczák minden szükséges­sel eljuttassanak. * A budai oldalon. A budai rész valóságos Velencze képét tün­teti fel az utszákon csak csolnakázni lehet, s ugy a közlekedés, mint az élelmezés csakis vizi jár­művek segélyével eszközölhető. Legtöbbet szen­ved Ó-Buda, hol tegnap és az éjjel a legnagyobb kétségbeesésnek voltak kitéve az emberek, mert a Duna Békás-Megyer felől hátulról támadta meg Ó-Budát és elözönlötte azon utczákat is, melyek eddig még szárazak voltak, úgy hogy most az egész kerületben csak egyes 27—28 láb magasan fekvő pontok emelkednek ki szigetek gyanánt az ártengerből. Alker tanácsnok, ki már 5 nap óta szakadatlan buzgalommal mindenütt ott van, hol a veszély fenyeget, e nagy bajjal szemben is már jó előre gondoskodott, mert emberélet nem esett áldozanl. Ó-Buda utczáin s különösen a fő utón szo­morúság és nyomor jelei láthatók és hangjai hall­hatók. A Goldberger-gyár erkélyéről tisztán lát­hatni, hogy a víz az utczában még csak két láb­­nyival alacsonyabb, mint 1838-ban; csónakok járnak-kelnek mindenütt és szállítják a menekülő­ket. Egyik udvarból jajkiáltások hangzanak, a csónak megáll s kisegítik a benlevőket. Másutt egy háztetőről emelnek le egy onnan kiabáló öreg embert. A gyár három nagy termében tegnap délig 150 ember volt elhelyezve kor és nemkü­lönbség nélkül tarkán összevegyítve, hogy fájdal­mat kelt nézése is. A házak Ó Budán már kezdetek összeros­­kadni, tegnap délután kettő dőlt össze s még igen sok van, mely nem kerülheti el megsemmisülését, oly nagy mérvű a viz rongálása. És nagyon fél­hető, hogy a viz apadásával még több ház fog ösz­­szeomlani. * A császárfürdő és környéke. A császárfürdő tegnap szintén erősen meg­volt támadva a víz által, s különösen délután 4 órakor irtóztató mérvben és gyorsasággal jött el Buda felől a jéghasábok egész árja. És hogy a félelem még ijesztőbb legyen, Újlak felől hallani lehetett a jajkiáltásokat, fabódék fák és czölöpök recsegését és ropogását.­­ Az óriási jégtáblák, melyek a víz árjától a császárfürdőn felőli térnek és a császárfürdő parkjának kitolattak, a fa és drótkorlátokat vékony vesszőként szakgatták szét, apróbb bódékat és fákat téptek forgáccsá. Az egész park víz alatt ál, mely még a gőz­géphez is behatolt.­­ A csatornák felszakgattat­ván, a gyógyudvar is viz alatt áll. A gőz- és föld­szinti fürdők elzárattak. A Lukács fürdőben több öl magas a viz, a kapuk bedöntve és szétszakgat­­va, a viz a gyógyudvaron az iszapfürdő ereszével egy niveam­. A gyógyforrás vendéglőtől az egész főúton a proviant házig megszűnt kocsin és gya­log minden közlekedés. Öt és fél órakor volt a legmagasabb vízállás, 6 és fél órakor apadni kez­dett. Az ár Ó-Buda felől hajókat, egy műhelyt, melynek még lemez­kéménye is fennállott, hordó­kat, deszkát, lécz- és veszőkötegeket hurczolt ma­gával. A császárfürdőhöz tartozó Kápolna-épület tele van menekültekkel s a felügyelő, Adler, és pénztárnok Schiefler Bietnek a szerencsétlenek szo­rongó helyzetén könnyíteni, vállalkozók, vagy a kormány által fog-e eszközöl­tetni.Ugyancsak a Margitszigetről a P. N. ban a következő szomorú tudósítást olvassuk: A Margitsziget, e milliókba került kies hely végkép elpusztult. Egy szemtanú, ki ma este 6 óra­kor csolnakon a szigeten volt, a következőket be­széli nekünk : A sziget teljesen elpusztu­l. A Mar­­gitfürdő előtti pázsiton másfél ölnyi viz és jég áll, a fürdő melletti üvegházak drága és sok virágaik­kal egészen elpusztultak. A viz számos fát kicsa­vart s a parkban kóvályogva, a földben rémitő lyukakat váj. A lóvonatu vasút épülete s a munkás lakók összedőltek. A Margitfürdőben másfél lábnyi a víz. A fürdő melleti szállodában, mely magas helyen fekszik (a vendéglőhez nagy lépcső vezet) egy lábnyi víz áll, a villákban s a kis vendéglőben az első emeletig talult a víz. Nagyon kérdéses, hogy az épületek kiállják e a víz nyomását, mely roppant erős . A szigeten a vész alatt és most is negyven ember van, kik az alsó vendéglőbe menekültek, mely­nek magas terrasse-át a viz még nem lepte el. Kaps vendéglős tehenei e vendéglő táncztermében vannak elhelyezve. Magyar kertész, a Margitsziget kertjének ül­tetője, kivel e sorok írója szólt, zokogva mutatott a pusztulásra. Az árviz sok év munkáját, milliókra menő befektetést tönkre tett. Klotild főhgnő ma két kis leányával megjelent a Margithidon s on­nan nézte távcsővön az árviz pusztításait. * Kezdés az árral. A jeges Velencze képe rajzik fel előttünk: Budapest körös körül vízben. Csak­hogy itt nincs meg, különösen tegnap éjjel nem valt meg, a vi­dék hóditó bája, az ég kékellő boltja, a szellők langyos fugalma s a gondolások éneke. A vidék tekintete lélekrázó, egy nagy veszedelemnek szen­vedése vonaglik rajta; az ég elborult felettünk, a szél orkán szilajságával süvöltöz végig a habokon, ha elhallgat, csak azért teszi,hogy lélekzetet véve annál telibb tüdővel sikoltsa be a tájt; a csóna­kokon az árral küzdés, erőfeszítés, közel és távol a segélyért kiáltozók csengő könyörgése, sajtos ri­­m­ánkodása veri fel az éjszakát. Budának és Ó-Bu­­dának utczáin, sikátoraiban ladikok szelik a jéggel zajló habot, Újpest alsó végében, s a Pestig hú­zódó gyártelepek között tomboló tánczot jár a fé­kevesztett ár s könnyű labdaként hányja-dobál­­ja a vele küzdő csónakokat, s a váczi országút két oldalán levő nyaralók fáinak sudara csókolja futamodásuk közben, ha arra-arra vetődnek. Már csütörtökön Jezovics Kornél, Mayer Ferencz a Gründwald-féle szeszgyárból, melyet elözönlött a víz, 40 embert ajándékoztak meg életükkel. Innen Ó-Budára eveztek, de a Bombatérig juthattak csak el. Itt is kellett épen segítségük. Egy roskadozó házból kötélen ereszkedtettek le egy embert, má­sikat csáklyával emeltek ki. A lipótvárosi állomás­nál egy másik derék csoport a „Pannónia“, „Er­zsébet“, Hagenmacher-féle és „Victoria“-gőzmal­­mok környékéről szedték ladikra a kétségbeesett lakosságot. A ferenczvárosi Hampel-féle telep mun­kásainak Szarvas Sándor és társai nyújtottak se­gedelmet, több mint 60 embert mentve meg. Új­pesten Hegedűs Kálmán és csáklyásai jelentek meg, az eczetgyárból 9 embert szabadítva ki. Ugyanez időben másik csapat Cseresnyés T. kormányossága alatt a Gregersep-féle fa­gyárból hat férfit és k­é­t n­ő­t mentett ki; Becker Károly csónakán pedig 4 nő és 3 férfi, több ágy és butomemi mentetett meg. Ezután Cseres­nyés embereivel a szeszfinomító gyárban jelent meg, hol még 14 ember tartózkodott benn, kik azonban nem akartak felszólítás daczára sem tá­vozni a gyárból Esti 1 9-kor megadták e mentők a vészjelt, s Hegedűssel együttesen berontottak a gyárba s erőszakkal is partra szállították a benn­maradt gyármunkásokat. Éjjel a víz átcsapott az országúton, elsodorta ragadó árjával Beckert; tár­sai már azt hívák, elveszett, s szerencsére meg­menekült. A mint a víz egyre emelkedett, Újpest irtó­zatos kétségbeesés színhelye lett. Házak omoltak össze, s lakóikat csak a nemes emberbaráti szere­tet mentette meg. Megrendítő volt a Victoria-gát tere. A­mint az ostromló ár átszakította a töltést, a víz benyargalta a tért. A házak egyszerre meg­teltek vízzel, a földszintről az emeletre rohant az ember. A mentők harczolva széllel, viva habbal ott termettek , s kiszabadították a jajgatókat. A csónak megtelt. Nehéz terhével küzdött to­vább. Az égő fáklyája fel-fellobbant a szélben, s halovány világosságot vetett az arczokra; két ér­zés tükröződött azokra. A megmentők arczán a nemes jótett ragyo­gott ; a megmentettek szemében az igaz hála köny­­nye csillogott. * Tegnap 27-én délután kaptuk Budapestről a következő sürgönyt: Vízállásunk 22 és­­12 láb. Ercsiből 11 órakor jött távirat szerint a vizár Kis- Kunságra fut. Csepelszigetről a vészkiál­tás egész Ercsiig hallható. Oda hajnalba segélyt és élelmi­szert vitt gőzhajón Föld­vári Mihály kormánybiztos. ❖ A Margit-sziget. A miniszterelnök a pénzügyminiszterrrel, Türr tábornok, Ráth főpolgármester, Kammermayer pol­gármester és Jókai kíséretében ma reggel 11 óra tájban körutat tett egy ferenczcsatornai propelle­ren a veszély helyein A pesti és budai részek megtekintése után Ó-Budára a Margit-sziget mel­­lett,az újpesti kikötőig járták be az árterületet. Feljebb a jég miatt nem lehetett menni. E szemle eltakarta a Margitszigeten történt rom­­b­o­l­á­s­o­k­a­t. Borzasztónak festik az ottani pusz­tulást. A vendéglő vízben áll az ablak párkányáig; a lóvasút istállóját beöntötte a fallal egyenlő viz­­ár, az üvegházak elborítva, a sziget belsején csol­­nakon járnak. Délután 1 órakor ugyan a propelleren a k­ö­z­­lekedési miniszter indult Türr tábornok­kal a Csepelsziget­­megtekintésére. Ott irtózatos a pusztulás. A szegény népnek mindene veszen­dőben; a sziget egy tenger. A Ferencz csatorna is nagy veszélyben van; 21 láb vízmagasságra van számítva, s most 25 lábnyi árvízzel kell meg­birkóznia. A Margithíd mindkét feljárója az árvíz által annyira megrongáltatott, hogy kijavítására legalább tizennégy nap okvetlenül szükséges ,hid A megnyitá­sa is e miatt halasztatott el. A feljárók oldalfalai daczára, hogy ezek és a házak közt a víz nagy sebességgel rohan s jégdarabokat és faneműeket csapdos hozzájuk, még szilárdan állnak, de attól lehet tartani, hogy az alapjaikat ássa be az ár. A feljárók helyreállítása valószínűleg per okául fog szolgálni, mert a szerződésben egy évi kezesség van kikötve s az elemi csapások által okozott ká­rokat ez idő alatt a vállalkozók tartoznak jóvá­tenni. De kérdéses, hogy e rendkívüli szerencsét­lenség által okozott kár helyrehozása, mely elő­reláthatólag igen nagy összeget fog igényelni, a A „M­. P." magán távirata. Fel. Budapest, febr. 28. 11 ó. 10 p. Érk. Kolozsvárra,febr. 28. 12. 6.40 p. Pesten a vízállás 21 láb 9 hüvelyk. Az aldunáról a jég elment. A vízállás ott 28 láb körül. Kiskunság, Solt vidékén a falvak vízben úsznak, magaslatok hiányá­ban helyzet iszonyú. Szapáry főispán in­dul 2 órakor egy gőzösön 17 katona-pon­tonnal menteni. Szigetről Földváry jelenti, hogy a főbajokon segített. Levelezés. Besztercze 1876. febr. 25-én. Tisztelettel kérem e nehány sornak becses lapjában egy kis tért engedni szíveskedjék. F. hó 21-én városunk kath. hívei is tartot­tak nemzetünk nagy halottja emlékére ünnepélyes isteni tiszteletet saját templomukban. A nagy gyászmise valamennyi itt levő kath. lelkész se­gédletével történt, a városi tanács, kir. t. szék, r. bíróság, közjegyzőség, honvédi tisztikar, néhány közös tiszt, adóhivatal, mérnöki­ hivatal s számos szász polgár jelenlétében. De rosszul esett látnunk, hogy a nemrég ő excellentiája a Dagymélt. püspök ur által kinevezett kath. tanítónő: Peffel Mari k. a. nemcsak hogy távolléte által tündökölt, de elmaradásából épen tüntetést csinált a nagy férfiú emléke ellen, kiért — mint mondá — nem akar a templomban fá­­zadni. Ezzel méltán fölháborítá a közkegyeletet, mint általában egész hivatalos magatartásával föl­­háborítja a hopsiérzést, midőn ő, ki egy magyar four a gróf Bethlenién­ alapítvány javadalmában részesül, kicsinylő nyakassággal szegül a magyar nyelv tanítása ellen, mondván, hogy „Die Mädchen brauchen die Hottentot Sprache nicht zu lernen.” Ily tények előtt az emberben elnémul a gyöngédség, mivel főleg egy n­ő iránt tartozik, s nem állhatja meg, hogy a tanítónőt a nyil­vánosság itélőszéke elé ne állítsa X­­X. HÍRHARANG. Kolozsvártt, február 28-án. TÓTH EDE MEGHALT! A m­íg fővárosunkat egy borzasz­tó elemi csapás tarta rémületben, az áradás iszonyai, ezreknek jajkiáltásai közepett egy fényes lángelme vívta ne­héz halálharczát. És mikor felcsillám­­lott a vész­enyésztések első remé­nye,­­ elhagyta földi porhüvelyét egy költői tehetség, ki alig másfél éves szereplésével, úgyszólva első föllépté­vel állandó helyet biztosított magának a magyar nemzet Pantheonában. A „Falu roszsza“ szer­zője febr. 26-án, esti 8 óra­kor Budapesten meghalt. A lesújtó hír nem jött váratla­nul. El lehettünk rá készülve másfél év óta minden órában. Mikor meg­kezdő páratlan diadalútját az a remek népszínmű,a költője már akkor magá­ban hordá a halálos betegség csiráit. Megtörte a nyomor, a szenvedés. Igen, mert az, akinek koporsójára most a nemzet könyező szemmel tűz babérkoszorút, kora ifjúságától kezdve nélkülözött, küzdött a sorssal, és a küz­delem oly súlyos volt, hogy áldozat­­jává lön. Vándorszínész volt, inségteljes éle­te volt. Fenékig ültte a nem érdemelt szenvedések poharát. — Csöndes meg­adással tűrte végzetét, mintha az nem is lehetne másképen. Mikor aztán máskép lett, — mi­kor az ismeretlen, koldus vándorszi­­nész neve ott ragyogott a nemzet jele­sei koszorújában___akkor meghalt! Összeroskadt diadalmas pályája kezdetén, s a nemzet elszomorodottan áll a sírnál, hol egy rövid, de gyütrel­­mes élet után örök álmát aluszsza a „Falu roszsza“ szerzője. Áldás legyen emlékezetén ! Nyugodjék békével! # ★ * & Deák Ferencz emlékszobrára Bihari Károlytól l­iftot kaptunk. Tóth Ede emlékezetére hol“*P.,a „Falu roszsza“ kerül szinre. Ünnepélyes előadás

Next