Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-08-02 / 174. szám
ebb Ltk. ki . a« Pék íze. »ír 4*1 Kis iX. évfolyam. 174-ik szám. Kolozsvárit, 1876. szerda, augusztus 2. POLITIKAI NAPILAP. ----------ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre......................................16 írt. — kr. Félévre..............................................8 « — n Egy negyedre....................................4 „ — „ Egy hónapra ......................................1 „ 50 „ SZERKESZTOSEGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-Mt. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Soroi NYILTER: nként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: rfűzérbe soronként 1 frt. re. 5it-4 ek ref. res.1 be. ifj. :en* ■r rejtve, Megyen had- formán sem, hogy Francziaország játszaná azon szerepet, melyet Oroszország játszott a porosz-franczia háború idején.“ I TARCZA. NADAR ÚJ KÖNYVE. Egy uj könyv azÓriás* szerzőjétől. Taloságos irodalmi esemény; nemcsak azért, Nadar, mint tudva van, igazi nemzeti de mert ő épen nem pazarló műveivel,ehát nagy sikert jósolunk nemsokára meg- Menö könyvének. Egész kirakatot képez ez félénken, meghatóan, bölcsészettel, vagy futással festett kicsi képekből. Ide igtak néhány ily képet, bizonyosak lévén, da az olvasó ezekben is föltalálja a nevesen iró megható modorát. A pók. Amint a sötét est leszállt, gyertyát ilték, s lángját kezemmel védelmezve, a kertbe hatoltam. Van öt éve, talán több is, hogy senki járt benne már, kivéve tán egy-két oláhtek gyilmölcsérés idején. Az utak elenyészett,a növények burka alatt; a szőlő toi«*- C8a'énokra kapaszkodik; tüske fej rom Vere88zölö bokraimat, s lábaim alatt Elör^.x a letört ágak élettelen részei. ... haovL, / a nedves élben, csendben, elközönan’ 87 egyedűllét titk°8 b0rka' Elérkeztem a veremig. Kulcsom csiko- a rozsdás zárban; erőfeszítéssel nyitok fel a légszivattyú módjára beragadt nehéz ajtót, s belépek .... A fehér kövek által visszavert sugarakra egész nyüzsgés keletkezik; a fény életre ébresztő a szomoru boltozatot, s egy egész undorító fajzat, csúf pókok néma csoportja riad fel, jó izgalomba, menekül esztelenül a szegletekbe. Minden lelapult, minden eltűnt. Csak egy, tán a legnagyobb, csúf, viszszatetsző, undorító pók vetette meg a futást. Megmaradt a téren, mozdulatlan és feketén a fehér falon, nyolcz lábával odatapadva. Bizonyára reám néz, s oda vár, kihívás képen ... Kezem gyorsabb volt gondolatomnál. Gyertyám, mint egy dárda, vízszintesen neki megy, s belelövel. Öszszehúzódik, zsugorog, 8 le- 68ik • • • • *S az’alatt, hogy én csontjaimba jegesült velővel szemlélem a haldoklót, ki végsőket vonaglik teste, s lábai maradékában, egyszer csak hallom, — igen, hallom valósággall — hogy áldozatom szelleme megszóít 1 *_ Nem kérek tőled semmit, nem kerülök neked semmibe, ingyen szolgálok neked, mint egyik leghívebb szövetségesed, s te mégis gyűlölsz, igazságtalan emberi Feladatommá tevem a téged csípő legyek pusztítását, én eszközlöm, mennyire lehet — nyáréji csöndes álmodat, a az alkony élvezhetését. . • • . . . Ám te csúfnak találsz, a mit tehetsz, lévén te szebb ! — , hogy megjutalmazz, megölsz veszély nélkül, mit ismét joggal tehetsz, lévén te erősebb ! . .. Gyilkos, gyáva, hálátlan, mostoha 11 Kis homokhalmok. Mint hadi szerszámmal fölszerelt végtelen sereg, lepi el kertjeinket kis kapáival, csöbreivel a kis gyermekek csoportja már kora reggelen. Leülve és egészen meghajolva dolgoznak ott kitartóan, csöndesen, szétvetett lábakkal. Némelyek állva hajolnak meg ; igazán oly kicsinyek még, hogy könnyen meghajolhatnak, s dolgoznak ott ugyanazzal a néma, csaknem szilaj tűzzel. Komolyan gyűjtik a homokot kapáikkal, s furcsa erődítvényi vonalakat alkotnak a kis halmokból, miket oly szabályos derékszögbe raknak, mint akár az átkaparó köves halmait. Mások jó tetézre rakják csebreiket, megnyomják, hogy több férjen; aztán, ha az öntőminta megtelt, felfordítják, l lelkiismeretes dolgosként szorgos ügyelettel borítják ki a kis tésztát. Ahányszor a nap visszatér, mindig ott találja őket régi helyükön, amint kérlelhetlen kitartással folytatják munkáikat; viszszatérve gyümölcstelen dolgukhoz, bizonyos titkos, szelíd, s általános odaadással. S ha néhány óra múlva a nap alá hajlik, hogy minket elhagyjon, s más világgal cserélje fel, az ottani kis gyermekek csoportja fogja fel, egy pereznyi várakozás nélkül, fárasztó munkáját a kis halmok körül. Mert mióta a világ világ, s annak marad, mindig látni fogjuk, hogy a kis halmokat, miket mi csinálunk gyermekkorunkban, gyermekeink gyermekei újra csinálják. Igen, mindig és mindenütt, századok kezdetétől azok végéig, Romert jóval megelőzve, Hugó után még sokkal, mindenütt, s mindig emelkedni fognak a kis gyermekek kicsi sövényhalmai. . . . — Nos, derék bölcs, te magad vallod be ezt, s e kis bohókás arcznak adják neked a leczkét. Te magad konstatálod ebben az emberi ösztön örökös változatlanságát; te magad látod az ugyanazon szükségek, szenvedélyek változatlan örökkévalóságát; s egyszersmind oly távolról, a meddig csak láthatsz magad mögött, az idők történetének legszélső láthatárától, egész e perczig, midőn lélektel, örökösen látod, s újra látod a rosszat, igaztalanságot, gyülölséget, irigységet, az ölés szükségét, a bocsánat megtagadását, a vad önösséget, a gyilkosságot. . . . S kész vagy-e mégis tovább is megmamaradni a haladás iránti utópiában, mely bizonyára hiábavalóbb, törékenyebb, csalfább, mint e kis gyermekek homokhalmocskái ? Hiszed még, hogy megjavíthatod nyomorult javíthatlan embertársadat, ha tovább is prédikálod neki a jót, s hogy saját érdeke az, hogy igazságos legyen? Szilárd maradsz-e még nézetedben? — Igen! Gyermekköröm. — A halál, a kérlelhetlen halál lesködik utánad ! Az ifjú, rózsa arczu szőke anya hátradőlve tartja karjánál fogva, meztelen, kis fehér, pozsgás gyermekét. Százszor szorítja keblére, onnan szájára csókolva, harapdálva gömbölyű kis lábait, s fehér fogsoraiból felé Mosolyogva. A kis teremtés mászkál, ahogy csak ingó lábai birják, s már kezd visszamosolygani anyja mosolyára. Ám anyja észre vesz valamit a kis lábak egyikén, s félbe hagyja játékát. Pompás aczél ollót vesz elé, végtelen vigyázattal vágja le kis gyermeke körmét s még mindig mosolyogva, elandalog ez első aratáson, de végtelenül kicsiny, s mint opál, átlátszó kinövésen. — S az anya, ki még mind mosolyog, nem gondolja meg, hogy ez az újszülöttől eldobott gazdátlan jószág, mely az imént még az élet porszeme vala, most pedig a világegyetem csontházának végtelen semmiségébe merült, a koporsónak, az undorító, végleges szétmálásnak adott első zálog . . . — A halál, a kérlelhetlen halál lesködik utánad. —SS — KOLOZSVÁR, AUGUSZT. 1. Legújabb távirati tudósitások. Ragusa, jul. 30. A montenegrói fejedelem egy vrbiczai újabb távirata ezeket jelenti: Mukhtár pasa hadserege teljesen meg van semmisítve; 16 zászlójából futás által csak nagy nehezen bírt megmenekülni négy zászlóalj; Ozmán pasán kívül 300 nizámot fogtunk el; 5 ágyút, nagy mennyiségű fegyvert, hadiszert, zászlókat és sok egyéb tárgyat vettünk el a törököktől. A mi veszteségünk aránylag kevés. A fejedelem legközelebbi rokonai az első sorokban harczoltak, ezek közt Petrovics Fülöp, ki súlyosan megsebesült. Seregünkben nagy lelkesültség uralt. Viddin, jul. 30. Kétségtelen, hogy Ozmán Nuri pasa Lesjanin fölött tegnap, miután a szerb csapatok támadtak, nagy győzelmet vívott ki. Közelebbi részletek még hiányzanak. Kerim pasa állítólag Zajcsár előtt van. A cserkeszekre a rendes csapatok szigorúan vigyáznak, s kényszerítik őket, hogy a harcban közvetlen részt vegyenek, mit eddig nem tettek. Belgrád, jul. 30. Itt igen aggódnak amiatt, hogy Riszticsnek a főhadiszállásra megérkezéséről eddig semmi hír nem érkezett. Biztosan állítják, hogy Lesjanin a török tábor egy részét már három nappal ezelőtt bevette, tegnap azonban Ozmántól visszanyomatott. Az angol főkonzul, Whith, két napig távol volt, nem tudni hol, Karzoff orosz ügynök visszatért, Riszticscsel azonban nem értekezett. Azt beszélik, hogy az esetleges fegyverszüneti alkudozásokra határozott instructiókat kapott. Szlano, július 29. (Szláv forrás.) Nikita seregével veszélyben volt, hogy Bilek és Metohiától Vrbicza felé két tűz közé esik. Tegnap Mukhtár pasa egy osztálya megtámadta, ez azonban visszavezetett. Szlano, julius 30. (Szláv forrás.) Pavlovics, miután Kanyovótól Neumig minden török katonát megsemmisített, osztrák területre szorított, csapataival Nizzával egyesülni törekszik s avval együtt fonulnak Nevesinye ellen. A montenegróiak által elfogott törökök Ausztriának fognak kiadatni. Mitrovicz, jul. 30. A hírek, hogy Bjelina legközelebb elesik, alaptalanok. A szerbek ugyan a bal Drinaparton állnak, de távol Bjelinától. Alimpics állítólag 2 üteget vár, s ezek megérkezte után fog erélyesen támadni. A HÁBORÍT. A csatatérről. A mai nap folyamában sem a csatamezőről, sem a külpolitika teréről nem érkezett kiválóbb jelentőségű tudósítás. A harczmezőn szakadatlanul folynak a küzdelmek, főleg a Linoknál, hol a törökök még mindig nem tudnak a szerb harczvonalon áttörni. Sőt Belgrádból azt is jelentik, hogy a török főhadiszállás mintegy félmértföldnyire hátrafelé tétetett át, mi azonban nem látszik valószínűnek. Másfelől isten tudja, hányadszor jelentik ma már megint, hogy megkezdődött a döntő ütközet s a törökök tegnap hozzáfogtak Zajcsár bombázásához Mi igaz e sokszor fölmerült hírből, azt e sorok írása közben még nem birjuk megmondani. Nem szenved kétséget, hogy most, miután a szerbek tudósításai minden hitelüket elvesztették, a montenegróiak vették át azon kevéssé irigylésre méltó szerepet, hogy hóbortos győzelmi hírekkel vezetik tévútra a világot. Később kellő magyarázatát találják olvasóink azon állítólagos diadaloknak, melyeket a montenegróiak, állításuk szerint legutóbb kivívtak. A legjobb esetben is, úgy látszik, csak apró előnyről lehet szó. Podgoricza környékén Bozo Petrovics valóban visszaverte a törökök támadását s igy joggal elmondhatta: „Úgy segített az isten bennünket, mint eddig sohasem“ , mert tudvalevőleg a montenegrói hősök mindeddig csak vereséget szenvedtek. A győzelem azonban nem egyéb, mint egy jelentéktelen támadás visszaverése. A Nikita fejedelem alatt küzdő sereg diadala pedig egyáltalában nagyon kétes; maga elismeri, hogy akkor, midőn a győzelmi hírt elküldötte, a csata még egyre tartott, s így egyáltalában nem tudni, kié maradt a diadal. Könnyen megeshetik, hogy legközelebb azt fogjuk hallani, hogy Nikita fejedelem montenegrói területre volt kénytelen visszavonulni. A Kaukázusból. A Kaukázus a legújabb hírek szerint ismét visszhangzik a fegyverek zajától. E legújabb eseménynek, ha a hírek megvalósulnak, igen sokoldalú a jelentősége. A Kaukázusban 2/5 millió keresztény mellett még 27, millió mohamedán lakik. Az oroszok megtettek minden lehetőt a keresztény elem erősítésére a a mohamedánok ellenállási erejének megtörésére. De a keresztény colonisták nem gyakorlottak a hadviselésben, s a mohamedán elem harczias népekből áll. A cserkeszek kivándoroltak ugyan, de az abehas-ok, a testsenezek, mingreliek, tsetsavadzok s más népek visszamaradtak. A Kaukauzusban az oroszok általi meghódításáig egy független zsidó törzs is élt, amely a chazarokig vitte vissza eredetét.Hatvan évre volt szükségök az oroszoknak, hogy leigázhassák a Kaukázus népeit. Ha a felkelés valóban komolynak bizonyul, s nagyobb dimensiókat ölt, leküzdése nagy időt fog igénybe venni. Csak a Kaukázus meghódítása után vált lehetővé Oroszország előnyomulása Közép-Ázsiában. Ez óriási —60.000 □ módnyi — területet is kizárólag mohamedánok lakják. Egy pillanat alatt lehetségesek ott a felkelések, s ott is igénybe fog vétetni Oroszország ereje. Ha meg gondoljuk, hogy Oroszország Közép-Ázsián akart utat törni Indiába, megérthetni, mily fontos sakkhúzást hajthat végre a véletlen vagy idegen szándékú felkelésekkel. testeknél készítik, közlik a főparancsnokkal távirati uton, ki azokat, leggyakrabban módosítva, helybenhagyja. Abdul-Kerim pasa, Abdul Kerim pasa, mint korábban érkezett jelentésekből kiderül, addig nem akarta a döntő hadműveleteket megkezdeni, míg seregét az útban volt csapatokkal annyira ki nem egészítette, hogy sikerrel szemben szállhasson a szerbekkel a csatatér minden pontján. A 24 ikén Sofiában tartott haditanács azt határozta, hogy a hadműveletek addig nem kezdetnek meg, míg a Sofiánál öszpontosított sereg 40,000 főre nem lesz kiegészítve. Amint a sereg annyira kiegészíttetik, az a szerb határokra vonul s az előre nyomulás a keleti határokon megtörténik. Ha igaz, mit a kalafati sürgöny jelent, ezek szerint a döntő actio végre-valahára kezdetét vette. Abdul-Kerim pasát egyenként Fabius Cunctatornak tartják. Erre mutat egész külseje is. Ámbár csak 60 éves, sokkal idősebnek néz ki. Testalkata középmagasságú, kissé kövéres, de izmos és erős. Fejét fel takarja, mely egészen elfedi haját, szakála egészen fehér; bajusza és nagy szemöldei azonban még meglehetősen barnák. Arczvonásain fásultság ül, mit még feltűnőbbé tesz az, hogy szemeit rendesen lezárja s néha másodperczekig zárt szemekkel beszél. Beszédmodora lassú, vontatott; hangja tompa. Remegő kezében folyton ott van a csibuk. Rendesen hosszú kék kabátot, fehér nadrágot és magas csizmát hord. Kezein meglátszik, hogy nem szokták meg a kesztyűt. A törökök igen dicsérik katonai képességeit s különösen kiemelik nemes jellemét. Kedvencz olvasmányát német politikai és katonai szaklapok képezik. Abdul-Kerim viszi a főparancsnokságot valamennyi török hadtest fölött, az egyes hadtest parancsnokoknak azonban meglehetősen szabad tért szokott engedni működő A montenegrói hadsereg. A montenegrói csapatokról igen érdekes dolgokat beszélnek. Névleg Nikita ahadseregfőparancsnoka és Radonitz Stanko a táborkar főnöke. Azt azonban épen nem tudni, hogy voltaképen ki vezényel tényleg. Sokszor úgy látszik, mintha nem is volna parancsnok. Rendről és fegyelemről szó sincs. A mult héten a fejedelem megparancsolá, hogy a betegeskedők térjenek haza. Volt vagy 120 .marad.* De egy sem ment haza. Nem annyira azért, mert egynemes és nagy eszméért* akarnak küzdeni, hanem mert ez a jj legjobb alkalom a rablásra, ebben most igen bő módjuk van a montenegróiaknak, úgy, hogy a keresetnek e nemét még a „maród” montenegrói sem akarja elszalasztani. A montenegróiak közé valahogy egy volt osztrák tiszt is elővetődött. Egy fél lovas ezred parancsnokságát bizták reá. Midőn azonban kiállt eléjök és vezényelni akart, a montenegróiak az ellen tiltakoztak, mondván, hogy nekik ugyan senki sem parancsol. Ennek az lett következménye, hogy a volt osztrák tiszt, kit Radonitsnak hívnak, visszatért Cattaroba. A montenegrói táborkar a főnökből, egy írnokból és egy kikiáltóból áll. A parancsokat nem igen szokták irni. Az írnok csak a győzelmi hirek fogalmazására való. A kikiáltó a tábor közepére szokott állani s ott elkiáltja magát, hogy ekkor meg ekkor lesz a kivonulás, vagy menet közben a pihenés. A fejedelemserege mindössze három kis hegyi ágyúval rendelkezik. Andrássy viszonyáról az orosz kormányhoz. Szt Pétervárról a következőket rják: ,Szt Pétervártt igen jól tudják, hogy Andrássy oly czélokat nem támogathat, minket itt követnek ; hogy ő, mint magyar, máris nagy önmegtagadást tanúsított, és hogy ez önmegtagadásnak határa is van. Ezt természetesnek találják, nem is neheztelnek ezért reá. De arról meg vannak győződve, hogy amíg Andrássy gróf lesz a külügyminiszter, addig a közös orosz osztrák politikának szűkebb határok vannak szabva. Szt Pétervártt szeretnék is helyette Chotek vagy Langenau tábornokot látni a külügyek élén, ha azt nem tudnák, hogy Berlinben mily nagy súlyt fektetnek Andrássy magmaradására; pedig az orosz kabinet ameddig lehet, nem akar Németországnak okot adni, hogy jelen magatartásából kilépjen, noha Németországot máris nem tekinti szövetségesnek. Minden eshetőséget szem előtt tartanak és ezért mind közelebbi viszonyba iparkodnak jutni Francziaországhoz. Igaz, hogy a czár nem szívesen keresi a francziák szövetségét, még oly Diplomatiai dolgok. Anglia és Oroszország közt a tárgyalások — mint a .N. Fr. Pressernek jelentik — fennakadtak. Okot szolgáltatott erre a konstantinápolyi trónváltozás. Pétervárott azt hivék az utolsó időben, hogy a küszöbön álló trónválságnál valamely váratlan esemény fog közbelépni s ezért szabad kezet akarnak fentartani. Ha a dolog simán foly le, ismét felveendik Angliával a tárgyalások fonalát. Ellenkező esetben Oroszország egészen le fogja vetni az álarctot, s érvényre emelendi avisszahívott* Ignatieff politikáját. Ignatieff egyébiránt már is alkalmatlan kezd lenni a hivatalos orosz politikára nézve. Hazatérte Oroszországra jel volt a panslavisticus pártnak, hogy magasabbra emelje fejét. A panslavisták már is azon tervvel foglalkoznak, hogy Ignatieffet azonnal Gorcsakoff helyére emeljék. A berlini görög követség a terjesztett hírek ellenében — mint Berlinből 27 ikéről jelentik — határozottan tagadja, hogy Görögország jelenleg fölhagyni szándékoznék a legszigorúbb semlegességgel, de megengedi, hogy jöhetnek események, melyek szükségessé tennék, hogy Görögország actióba lépjen. — Athénből is azt írják, hogy ha a háború még sokáig tart, több, mint valószínű, hogy az általános politikai helyzet megváltozik, s bizonynyal egyik érdekelt nemzet sem fogja elmulasztani, hogy ebből előnyös következményeket vonjon. A „ Tagblatt“nak pedig azt jelentik, hogy a Görögország és a porta közti feszültség naponta komolyabb alakot ölt magára, s 14 nap alatt döntő határozatoktól tarthatni. A kegyetlenkedések. A rendetlen csapatok kegyetlenkedései ellen a nagyvezír a következő rendeletet bocsátotta volt ki: „Sajnálattal értesültem arról, hogy a rendetlen csapatok soraiban, melyek, hazaszeretet által indítva, vonultak csatatérre, gonosz emberek találkoznak, akik nem átallották fosztogatni és rabolni. Mi több, vakmerők voltak megtámadni még azok vagyonát is, akiket még életök árán is védelmezni voltak hivatva. A rendetlen csapatok kötelessége az, hogy a csatatéren teljesítsék kötelességeiket és védelmezzék a hazát. Akik kötelességüket nem teljesítik, hanem utálatos tetteket mivetnek, azonnal elfogandók és a haditörvény legszigorúbb szabályai szerint elítélendők. A vezénylő tisztek pedig minden esetben felelősek az alattuk álló katonák magaviseletéért.“ Szerajevóból egyébiránt a bécsi török nagykövetség, tegnapelőttről, következő táviratot kapott: Egy 17-iki belgrádi hivatalos távirat által terjesztett hír a boszniai borzasztó kegyetlenségekről, teljesen hazug.Alim- - A SZULTÁNRÓL. A szultán egészségi állapota, írják Pera, július 25-ki kelettel „NJ P- J- -nak, — újabb időben komoly aggodalmakat ébreszt. Ha minden jel nem csal, néhány nap múlva már új uralkodónk lesz. Az új szultán erkölcsileg s fizikailag képtelen len a kormányzásra. Már Hussein Avni pasa foglalkozott a szultán megrendített egészségi állapota feletti aggályokkal s még azon nap előtt, amelyen a cserkesz gyilkos csapásai alatt elesett, az egyik legjobb perui német orvost fölkereste, jöjjön vele a szultánhoz, hogy a beteg uralkodót alaposan