Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-08-04 / 176. szám
évfolyam 11, 176-ik szám. Kolozsvárit, 1876. péntek, augusztus 4. POLITIKAI NAPILAP. ------ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: egész és re .....................ig frt kr. Félévre ................................° » » Egy negyedé..............................., ■ R » vtm hónapra............................In 50 „ SZERKESZTŐSÉGI IRODAA LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTER: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfűzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, AUGUSZT. 3. Legújabb távirati tudósitások. Páris, jul. 31. Az itteni török nagykövetséghez azon hir érkezett, hogy „szultán egészségi állapota lényegesen javult, de az aggodalmak még nem enyészet ek teljesen. . BOCS, aug. 1. A „Pol. Corr.“ Zá- I a következő legújabb híreket jelemő Moukhtar pasa könnyen megsebe- ItőiVét) Bilekból visszavonult Trebinjébe, és ott 1000 basi-bozukot vár. A monte negróiak tegnap megtámadták Bileket, miért is Moukhtar pasa egész haderejével ismét Bilek felé ment. A bileki harcz még nincs eldöntve, ma délelőtt is folytatták. Trebinjében pannes folytán bezártak valamennyi boltot; úgy látszik, ott a legvégsőre is fel vannak készülve. Nis, jul. 31. A nisi sereg Ahmed Ejub pasa vezénylete alatt tegnap több szerencsés kisebb ütközet után előnyomokt Knajazeváczig és este Ponortól nyugatra táborba szállt, csatasok felállításban A szerbek, bár a talaj a védelemre nézve felette kedvező, sehol sem fejtettek sá erélyes ellentállást; a török hadoszlopok közeledtére gyorsan elhagyták még a kitűnően elsánczolt derventi hadállást is. A rekkenő bőség és a kiállott fáradalmak daczára, a török sereg a legjobb hangulatban van Jassy, aug. 1. Itt mindennap csoportonként érkeznek meg polgári ruhába öltözött orosz katonák és tisztek, kik vasúton a szerb határig mennek. Sokan küzülök az itteni orosz consultól jelentékeny összegeket kapnak, néhányan a 150 rubelt. Ma ötven vasúti kocsit kértek és meg is kapták. Belgrád, aug. 1 (Szerb forrásból.) A harcztérről nemérkezett hír, Ismailoff irta, hogy ő maga nem jön el, de ő kerül neki kétszáz orosz tisztet toborzani Szerbia részére és hogy ezek egy része már útban is van. Egy máoroszországi levél igen bosszúsan Nyilatkozik a bécsi és budapesti lapokról, melyek úgy látszik, elfeledték már az 1848-as évet. Fajdejeff tábornokot holnapra várják ide. Belgrád, aug. 1. Itt a határozott hivatalos dementik daczára, azon hirt terjesztik, hogy a szerbek délen nagy vereségeket szenvedtek. — Csernajeff 50 Don-melléki kozákvezértől hoszszabb üdvözlőiratot kapott, melyben szerencsét kívánnak neki dicséretes vállalatához. London, aug. 1. A felsőház tegnapi ülésében Stratheder a keleti ügyek fölötti vitában azon határozatot indítványozta, hogy a ház nyilatkozzék késznek minden, az 1856-iki szerződések fentartására szükséges rendszabályokat magára vállalni. Ez indítványnak Derby lord határozottan ellene nyilatkozik. A vita folyamában visszautasíta a kormány ellen fölhozott vádakat, s védi a kormány politikáját. Derby ezeket mondá: „A kormány jövő politikája a háború eredményétől függ s annak lehetőségétől, hogy a többi hatalmak cooperátiója megnyeretik. A kormány azon lesz, hogy semmi változtatás ne lépjen életbe, a mi nem okvetlenül szükséges s folyton csak azt fogja cselekedni a mi a kérdéseket kielégítő és tartós megoldáshoz vezetendő. “ — Derby felszólalási után Stratheder indítványa aclamatióra elvettett. Az alsóházban Bourke kijelente, hogy a nagyvezér forma szerint dementált, azon szándékot, hogy a Görögországga határos tartományokban cserkeszeket akarnának letelepíteni. Bukarest, aug. 1. A kamara tegnapi ülésében azon indítvány, hogy a előbbi miiszterek vád alá helyeztessenek majdnem egyhangú határozattal felvétetet a napirendbe.— Ionescu indítványa folytán a külügyminiszter megígérte, hog a semlegességre vonatkozó diplomatiaivelezést elő fogja terjeszteni. — A kormán jelenti, hogy Románia— Törökország beleegyezésével— megengedte, hog egy román vöröskereszt társulati tábor kóroda Szerbiába mehesen. Szt-Pétervár,aug. 1. A hirlapo jelentik, hogy a cserkeszek fölkelésén szóló hir alaptalan, de azért constatása van, hogy török emissáriusok ottan rendetlenségeket igyekeznek előidézni. A NAPSOKU. A mai táviratok sem hoztak érdekeset a csatatérről. Annál nagyobb figyelmet érdemelnek a fegyverszünet ügyében megintdított alkudozások, melyek már tegnap délután jelezve voltak s melyekről ma számos távirat van előttünk. Az egyik azt mondja, hogy Oroszország felkére a franczia kabinetet, hogy fogjon hozzá a közvetítéshez. Erre Decazes herczeg azt felelte, hogy mindenekelőtt a nagyhatalmaknak kell a diplomatiai beavatkozás lényeges pontjairól előzetesen megállapodniok. Ez ügyben az orosz diplomacta az összes kabineteknél igen nagy tevékenységet fejt ki. Ami Szerbiát illeti, az úgy látszik, nem vonakodik a békekötéstől. Risztics belátja, hogy ez idő szerint az erőszak eszközeivel vajmi kevésre mehet. Mielőtt Belgrádból a főhadiszállásra utazott, egész éjjel az angol és az orosz főcosulokkal tanácskozott s hírei szerint, igen részletes propositiókat vitt magával a fegyverszünet ügyében, melyek már a portával is közöltettek. Azt is jelentik, hogy az orosz főconsul személyesen a főhadiszállásra utazott, hol ki fogja jelenteni, hogy Oroszország ismételve azt ajánlja, hogy Szerbia méltányos feltételek mellett egyezzék ki is a portával. Hogy Konstantinápolyban mit mondanak ez ajánlathoz, arról még semmi tudósítás sincs. Tény az, hogy megindult a diplomatiai tárgyalások menete, s hogy ez alkalomból már is a hamis hírek egész özöne merült föl. Ide tartozik például azon belgrádi hir, hogy a keleti kérdés rendezésére európai értekezlet fog összehivatni. Milán fejedelem az értekezlet elé emlékiratot fog terjjeszteni, melyben azt kívánja, hogy Szerbia visszanyerje Lázár czár idejebeli határait, de ezért hűbéri viszonyban maradjon a portához. Amint ez mutatja, vereségeik még nem tették szerényebbekké a mi déli szomszédainkat A csatatérről tegnap ismét azt jelentették, hogy a törökök a délkeleti határon benyomultak Szerbiába. Zajcsárnál folyton megújulnak a harczok, de egyik fél sem tud valami nagyobb előnyt fölmutatni. A montenegróiak diadala a „Pol. Corr.” alább közlött , szembetűnően szláv színezetű tudósítása daczára is, egyáltalán nem döntő jelentőségű ütközetnek bizonyul. Aug. 1. TARCZA. Corday Sarolta ifjúsága. — Pérer Kázmértól. — (Folytatás.) Fr .n . Aztán beléptünk 1791-be. Ekkor vitt 11“® először Párisba, hová atyámat köz, V« szeliták. Tanúi valónk a varennesi ^„térésnek, s sieténk elhagyni a várost, I ej “Ár is oly baljóslatú volt, melyet I usei azu'An oly sok bűn fertőztetett . .. iv«i I Bénultam volt az angol s olasz ' 7 veket, d’ Armont k. a. tanítványom hkn z Haladása nem felelt meg vájj*zasomnak. Nagy és szép leány lett be- I ta,’, «’alkata tökéletes, nemes, bár kissé tju ;Tala- Elragadó fehérségű, s legfeltü-1 s& . Ága arczán a tej átlátszósága, a 80 t ~z“pt 8 a baraczk puha bársonya hoetrv .'“nom bőrszövetei miatt azt hitte az gede, hogy a vér liliom-szirmok alatt csörrapadó gyon .hamar elpirult, s olyankor elmet ,Jaja- Könnyedén hálózott szemei jó EL. 7j®1 8 igen szépek valának. Kissé I Whar z nem ártott C8',10S teate kedves Iak' Szép arcza kifejezése, s hangja e kimondhatlan bájt kölcsönzött, lot. °,"a 8e® hallottak öszhangzóbb hanlalij’Dt . a 8e® láttak angyalibb, s tisztább •Jes/inn'k vonzóbb mosolyt. Világos gesztélg,. u haja jól talált arczához; szóval: Jónp/n n,,Vot- Roszul tartá magát, tejét játékre hajtó, a mi gyakran leczkéz- H teBz;rti^080lyk0tt reá, s igéré, hogy maradt törekvése siker nélkül Anyám megkérdé tőle, hogy miért hagyá el az apátságot. — Hogy fölkeresse atyját, ki oly sokáig volt megfosztva leányaitól. — S miért jött vissza Caenbe? — Itt felelete már nem volt oly tiszta, oly határozott, azután tudtuk meg, hogy az apjával történt véleményösszeütközés okozta. Az öreg úr, őseihez híven, veléig royalista volt; leánya pedig, ki legkedvesebb olvasmányaival , a görög és római művekkel volt eltelve, némi republicanus elveket hangoztatott, miket gyermeksége óta folytatott tanulmányai csíráztattak fel benne, még mielőtt a franczia forradalom terjesztette volna azokat. Az események csak kifejlesztették ez elveit: férfias, büszke lelke csak nem velük született. Az antik erkölcsök felkelték bámulatát, lelkesedését. Megvetette könnyű féktelen erkölcseinket; sajnálta Spárta és Róma szép korát. Véleménye nem egyszerre, hanem csak rendre derült ki előttünk. Társaságunk rosz szemmel nézte az úgynevezett újjászületést, mi égetésben, rablásban, zendülésekben, gyilkolásban nyilatkozott- Az uj világosság fáklyája nem világított, hanem égetett, s előttünk különösnek tűnt fel a javítás azon neme, mely azon kezdődik, hogy mindent leromboljunk. Általában d’ Armont k. a. többet gondolkozott, mint beszélt. Örömest hallgatott, s ha szóltak hozzá, mintha mindannyiszor szokott mélázásából ébredt volna fel. Az ember azt gondolhatta, hogy távol bolyongásban hirtelen meglepett esze ismeretlen tájakról tér viszsza, hová gondolatai ragadták. Tán félt egyenes ellenkezésbe jöni környezőivel, s megcsorbitni rokonszenveit, vagy hiteket; ám de ha elragadtatta magát akár anyám kérdései, akár a szóban forgó tárgy vonzereje által, mindinkább belémelegedett, s minket egészen meglepett fenkölt eszméivel, s az őskor hősnőire vonatkozó idézeteivel. Kimeríthetlen tárgya volt ez.. Többször hirdették, hogy d’ Armont k. a. szerette Belsance vicomte-ot, s ennek megboszulása végett gyilkolta meg Maraztnégy évvel később. Ezt beszélték Barbaron- ról is, mert a szerelem nélküli tragédia nem felel meg a század ízlésének. E két állítás egyaránt hamis és meggondolatlan; nemcsak hogy soha se szerette Belsance-t, de ellenkezőleg, mindig gúnyolta elpuhult szokásait. Senki se tett benyomást reá, gondolatai más helyen jártak. Külömben állíthatom, hogy semmi se állt távolabb gondolatától a férjhezmenetelnél. Több tisztességes kérőt utasított el, s kinyilatkoztatá erős elhatározását, hogy állásán nem változtat. Azért-e, mert e büszke ész még a gondolattól is felháborodott, hogy magát egy nálánál alantabb álló embernek alárendelje ? vagy tán a szűzies lélek borzadálya vola ez? Soha se tudtam meg, de gyakran ismételt őszinte beszélgetésünk alapján állíthatom, hogy senki se dicsekedhetett azzal, hogy általa szeretve volt, vagy hogy szívében némi helyet foglalt el. „Soha se mondok le kedves szabadságomról, mondám nem egyszer; soha se lesz oka önnek arra, hogy levelei czimént a „Madame" szót használja." Sem Barbarous, sem mások, kikkel ismeretsége eleni tartózkodásom után történt, nem lehettek képesek ama határozott lélek megingatására. Összeköttetésük tisztán politikai volt. Hős szive csak egy szerelem iránt volt érzékeny, mely mindeniknél nemesebb, melyért mindenét föláldozta a haza szerelme iránt. Mint talán már mondám is, igen magába vonult, mondhatnám félénk, s a kaczérságtól teljesen ment vala. Sem tetszésre, sem feltűnésre nem vágyott. Vele született érzelmeivel nyert vallásosságát az apátságban töltött huzamos ideje alatt csak szilárdította, s ez oly mély s őszinte lett nála, hogy szinte a tulságig vitte. Nem olvasott soha egy regényt se. Észjárása sokkal komolyabb, solidabb volt, semhogy azokban élvezetet találhatott volna. „A két India bölcsészettörténete" adott neki sok élvezetet, ám Voltairer s Rousseaut nem merte olvasni, nehogy — mint mondá — megrendítsék tiszta hitét. E pontban feltűnő szigorú volt. S midőn a calvadosi alkotmányos püspök , Fauchet híres szónoklatát dicsérék, s tömegesen hallgatták, soha sem engedte magát e példa által elragadtatni. Nagyon sajnálta, mint nekünk mondá, hogy lelkiismerete nem engedi, hogy személyes hallás után ítélhesse meg e szónok tehetségeit. Nagyon fájtak neki a vidéki botrányos események, melyek a megesketett papok alkalmából felmerültek. Akkor folytak szájáról a görög és római idézetk, hogy bebizonyítsa, hogy az őskor respublikáinak szép ideje mennyire felülállt e közönséges kísérleteken, miket csak azért tesznek, hogy az emberei örökre megutáltassák e minden más között legnemesebb kormányrendszert. Egy ily akaratlan hitvallomás alkalmával történt, hogy anyám hirtelen szavába vágott: „Talán bizony köztársasági vagy kedvesem?" Elpirult, aztán nyugodtan felelte: „Az volnék, ha a francziák méltók volnának a köztársaságra “ Ha az egyházi üldözések korában él, bizonyára hite mártyrja lett volna. A keresztény szűz legyőzte volna a kínzó eszközöket, anélkül, hogy a vér között elsápadjon. Kevésbé dicsőséges, de ép oly zivataros korban születve, politikai véleményért halt meg, s az őskor a szokás szilárdságnak egy példáját se hagyta reánk, melyet ő ne ért volna el, — ha felül nem haladta. Bármily ifjú is voltam akkor, a fejembe vettem, hogy téves véleményét helyreigazítsam. Oly élénkséget, elragadtatást fejtek ki, mely — szerintem a legmegátalkodottabb szakálláron is foghatott volna. Nem tért ki a harcz elől. A vita tömött, sebes, élénk volt, éz, az érzelmet jól az okoskodás fölébe helyezem. Engem nagyon meghatott a 16. Lajos 'szomorú sorsa, bár akkor még mi sem sejteté a gyászos kimenetelt, mig Franciország örök szégyenére reá várakozott. Mindent a királyért! — Ez volt jelszavam. Neki az volt a nézete, hogy „a királyok vannak a népekért, nem ezek amazokért.“ Kétségtelen igazság; ez sérté imádásom tárgyát. Ellenfelem zavartalan nyugalma kihozott béketűrésemből, s összezördültünk; aztán helyrehoztam a dolgot, s azon törekedtem, hogy nézetemnek némi engedményt csikarok ki ... . Lehetetlenség . . . Sokkal őszintébb volt, semhogy érzelmeit eltakarhatta volna. Ismét el kelle válnunk, mert szüleim Caenből Rouenbe készültek. Az izzó elragadt caeni fejek közt nem voltunk biztonságban. Míg ellenben a roueiea bölcs mérsékletben maradtak, mit a rémuralom idejében sem tagadtak meg. Eltávozásunk előtt bucsuvacsorára gyűltünk egybe, mely több tekintetben volt emlékezetes. Anyám leveleire az öreg atya megbocsátott szenvedélyes leányának, tehát Caenbe jött kisebbik leányával, s fiával; ez utóbbi emigrálni akart, hogy bátyját utolérje Coblentzben. Tehát kettős búcsú volt! Ez utolsó vacsora emléke sohase megy ki fejemből. (Vége köv.) A görög király Párisban időzése alatt — mint a „Messages d’Athenes"-nek a franczia fővárosból írják — kijelenté Decazes hg. előtt, hogy Görögország tetszésétől függ türhetlen helyzetet teremteni a portára nézve, s kiterjeszteni a forradalmat az ottomán birodalom minden görög tartományára; de engedvén a hatalmaknak, melyek mérsékletre intették, kormánya tartózkodott a portával szemben minden ellenséges tüntetéstől György király azt is közlé a franczia külügyminiszterrel, hogy Görögország határainak némi kiigazítása, ha a porta tetemes pénzbeli kárpótlásért abba önkénytesen beleegyeznék, kitűnő eszköze lenne a két állam közti barátságos viszonyok megszilárdításának. Figyelmeztető Decares hat a keleti egyensúly azon megbomlására is, mely a jelen háborúból kifejlődhetnék. Szerbia s Montenegró megnagyobbodása — ha Görögország is nem részesülne területi compensatióban — veszély lenne a hellenizmusra nézve. Ez eshetőség beálltával Görögországnak is fel kellene lépni, hogy helyreállítsa — amennyire tőle függ — a hátrányára megromlott egyensúlyt. Konstantinápolyból, Konstantinápolyból július 25-éről a „P. C.” jól informált helyről a következő sorozat vette: Azon izgatottság, mely a portán a kleki kikötő elzáratása miatt jelentkezik, még most sincs véglegesen megszüntetve. Miután a herczegovinai hadjáratnak ez ártott, a porta haragja jogos, habár a szerződések kimentik Asztria eljárását. Ugyanis 1703-ban a velenczei köztársaság s a sultán ily módon egyeztek meg egymásal s azóta is több szerződés köttetett, legutóbb 1853-ban, mely a kleki kiköt ,mare clausum -nak jelenti ki. Más alkalmakkor, úgy mint 1857., 1861., 1862., 1865. és 1866-ban szintén elismerte a porta Ausztria azon jogát, hogy a kleki kikötőt elzárhassa s folyvást engedelmet kért esetről esetre, hogy ott egyes csapatokat kiszállíthasson. Ausztria most a szláv harczolókkal sympatizáló szláv alattvalóira tekintettel, kénytelen volt ezen szívességet megtagadni, hogy belnyugalma ne áldoztassék föl. Különben meg kell jegyeznünk, hogy a törökök épen ily eljárást követtek el Görögországgal szemben. Ali pasa 1871. márt. 22-én ugyanis a Martens féle népjog 40-ikéra hivatkozva, elzárta a görög hajók előtt az artai öblöt s e tekintetben hivatkozott arra, hogy a kleki s suttorinai kikötők Ausztriához tartoznak s ott ezen hatalom engedélye nélkül még török kereskedő hajók sem mehetnek be. Murad szultán betegségéről eddig gyöngédségből igen keveset beszéltek. Ezen szerencsétlen ifjú szultán a trónraléptét kisérő s követő nagy rázkódásoknak lett áldozata. A háremélet, kicsapongásig élvezett szeszes italok , talán természetes hajlam is oka agybetegségének. Mondják, hogy ő maga is szeretné trónját Abdul Hamidnak átadni, de lehet, hogy az csak a miniszterek óhajának viszhangja. Mindenesetre szükséges a gyors megoldás. A legutóbbi vasárnap tartott miniszteri tanácsban hosszas vita után elhatároztatott, hogy a pénzügyi bajoknak, 2 millió font sterling papírpénz kényszerkurzus mellett kibocsátása által vetnek véget. Az állapotok a Kaukázusban. A kaukázusi harcrok s az orosz gyarmatosítás története kétségtelenné teszi, hogy e tájakon nagy küzdelmek többé nem állhatnak elő. Félreeső völgyekben keletkezhetik ugyan csekélyebb lázongás, melynek legyőzése a rendkívüli területi nehézségek miatt sok fáradságot okoz az orosz hatóságoknak , de oly tömeges felkelést, mely politikai súlylyal bírhatna, a viszonyok többé nem engednek meg. A kaukaziak függetlenségi harcza az oroszok ellen tudvalevőleg két elkülönített területen folyt. Az Elbrustól nyugatra a cserkeszek neve alatt ismert törzsek küzdöttek csaknem fél évszázadon át elkeseredett védelmi harcot hódítóik ellen. Lassankint azonban viszszaszoríttattak mély völgyeikbe, s ott a végtelenül túlnyomó szám által leverettek. A hatvanas évek elején leégett utolsó erődített udvaruk és utolsó főnökük is kénytelen volt megadni magát, s kezdetét vette a tömeges kivándorlás Törökországba, melyet az orosz kormány mindenképen előmozdított, hogy sok alkalmatlan alattvalótól megszabaduljon. Kevés cserkesz maradt otthon, s köztük egy a büszke harczias osztályból. A jelenlegi lakosok se szellemileg, se physikailag nem képesítvék elődeik művének újra felvételére. Épen oly kevéssé léteznek a felkelés elemei Kelet Kaukázusban, Daghestanban, hol egykor Samyl s a Muridák által alapított felekezete makacsul küzdött az oroszok ellen. Samyl elfogatása után felbomlott a secta; a főbb harcosok az orosz sereghez csatlakoztak, s az egykor hozzáférhetlen hegyszakadékokat utak metszik át, s erős őrcsapatok tartják megszállva. Azóta Daghestan nyugalmát mi sem zavarta meg, s ha ma ott lázongás it ki, az igen szűk körre teend localizálva. A kaukázusi mohamedánok nagy felkelése absolut lehetetlenség. Az Izlamnak alig 400 000 híve lakik ott erős stratégiai vonalak s nagy hegyvidék által elkülönített területen, a felekezeti szigetek ismét sok törzs- és nyelvterületre oszlanak. Velük szemben nagy többséget képez a benszülött keresztény lakosság, s ezekhez járulnak még az orosz colonisták százezerei s a számtalan vár és erőd helyőrségei. A mi a krími hadjárat alatt kedvezőbb feltételek alatt nem volt előidézhető, arra a törökök s barátaik még kevésbbé számíthatnak ma, midőn a cserkeszek nem lakják többé e hegyeket, s fű nőtte be a Murida apostol sirhantját. A vrbiczai csatáról, Ragusából jelentik a „Pol. Corr.”nek júl. 31-éről: A Vrbicza, vagy mint a montenegróiak Devezik Vucidol melletti csata a legtalálóbb