Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1876-09-17 / 213. szám

ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: évre....................................16 írt. — kr. mgr. ovno •.................................... » — » Két negyedre...................................4 „ — „ Egy hónapra.................................1 n 50 „ 213-ik szám. Kolozsvárit, 1876. hétfőn, szeptember 18 POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe . In Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. n . OLOZSVÁR, SZEPTEM. 17. Kolozsvártt, 1876. szept. 17. Hogy lapunk t. olvasó-közönsége gróf Mikó Imre e maltga temetésigtartására vonatkozó programmal idején tájékozhassa magát, ma idkivüli lapot adtunk ki. A „Magyar Polgár“ szerkesztősége: ujabb távirati tudósítások. London, szept. 15. Lord Elliot sürgönye jelenti, hogy a bulgáriai tétlenkedésben részt vett basi-bozufővezetői elfogattak és elítéltettek, rinápolyi kormányzó letétetett, mert mzulmánok általános felfegyverzését idélte el, midőn arra már nem volt okség. Kemball angol tábornok azt feliélliotnak, hogy a török önkénytes pitok Szerbiában számos helyütt valak és fosztogatnak, mi ellen ő erélyetiltakozik, de egyetlen eset semmi tudomására, hogy asszonyokon erőiket követtek volna el, vagy sebesültet megcsonkítottak volna. Elliottálgatta ezen tiltakozást a portánál s arra szigorú utasításokat küldött aerbiában működő török hadvezérekhez. Belgrád, szept. 15. Itteni diplomás körökben Szerbia újabb készületei kzára határozottan állítják, hogy a béllások napról-napra növesek. Bécs, szept. 15. Az esti lapok egyhetűan jelentik, hogy a porta ma délfogja a békefeltételeket az osztrákar kormánynyal hivatalosan tudatni. A KAlbór'u. , szept. 15. A helyzet. . A. török hadak szept. 11-én, mint már tettük, ismét igen erős csatát vívtak az jéggel, mely a Morava jobb és balparti hevesen megtámadta s be akarta keríteni . A szerbek felhasználták a kedvező alkibújtak erődítményeikből s Csernabemben, Horvatovics pedig hátban táa meg az ellenséget. Horvatovics Deligrádból megkerülte a törököket, kiknek zöme a Morava parton Trjan és Adrovácz közt állt s Bobovistyénél hidat akart verni; a szerbek levonultak Djunis, Ravnik és Veliki- Silyegováczig; ezenkívül Csernajeff két hadtestet küldött le Vukanyáig, mely a balparton csaknem a határ közelében van, honnan a törökök visszavonulási vonala komolyan fenyegetve volt. A szerbek tehát egy óriási félkörben, mely Deligrádtól le délre Vukanyáig terjed, bekerítették a törökök hadállásait; a barcz főleg Vukanya Adrovácz és Kormán helységek közt dühöngött. A törökök veszélyes helyzetek daczára, mint Csernojefl maga jelenti, több szerb dandárt visszaszorítottak, de mást nem tudtak elérni, mint hogy a bobovistyei híd birtokukban maradt. Másnap hétfőn reggel a törökök megnyitották a támadást, de a harcz akkor sem öntött döntő jellemet. Valószínű azonban, hogy azóta a törököknek sikerült magukat Deligrád és Alexinácz közt megfészkelni. A béketárgyalások ügye hi szerint kedvezőbbre fordult. Hogy a porta a fegyverszünetet végkép visszautasította, azt mindenoldalról megerősítik. De másrészt sokfelől jelentik azt is, hogy Konstantinápoly hivatalos és nemhivatalos köreiben észrevehetőleg a békés hangulat kezd túlsúlyra emelkedni. Az ily szellemű lapnyilatkozatokat a tegnapi „V. Abendpost” is registrálja. Montenegro, mióta 65.000 török fenyegeti határait, szintén békülékenyebb kezd lenni. Az „Ág. Gen. Russel legközelebbi következő táviratot küldött szét: „Nikita fejedelem azon óhaját fejezte ki, hogy noha ő még azon helyzetben van, hogy változatlanul folytathatná a háborút, és noha a törökök a békét nem akarják, a hatalmak a portát a béke elfogadására kényszerítsék.A Nikita fejedelmet tehát utóbbi héten becsű diadalai eléggé megpuhították. Az angol lapok Derby lord ismeretes nyilatkozataival foglalkoznak. Ítéletük a pártálláspont szerint igen eltérő, de említést érdemel, hogy a független sajtó egy igen tekintélyes része szintén elitéli ezt a mozgalmat, mely a humanitás ürügye alatt Angliát akarja terelni eddigi politikájának alapjáról. Igen józanul nyilatkozik az agitatióról s „Daily Telegraph.” „Jaj ennek az országnak — írja — ha a jelen helyzetben oly politikát erőszakol kormányára, melyre egy beteges humanitarianismus gyakorol befolyást az elszánt, de észszerű és igazságos humanitás helyett. Vannak egyének, a kik mig a legnagyobb buzgalommal mozdítják elő ez érzelemváltozást, nemes indulatainkon markukba nevetnek s ravaszul hasznokat húznak azon elhatározásunkból, hogy egy régi, lételéért küzdő nemzetet némely irreguláris csapatainak bűneiért kiirtsunk. A német félhivatalos lapok, mint előbb, úgy ezúttal igen élesen kikelnek az angol külügyminiszter nyilatkozatai ellen. Szerbiából-Az orosz czár névnapját Belgrádban nagy ünnepélyességgel ülték meg, ezáltal akarta a kormány megköszönni azon nagy segélyt, melyben az oroszok Szerbiát részesítik. Mint Belgrádból írják, a szerb kormány más államok iránt is ki fogja fejezni köszönetét, melyek Szerbia érdekében diplomatiai téren működtek. A szerb hadsereg kötelékében egy önálló bolgár hadtest fog képezhetni, melynek parancsnoka Kiseliczky orosz tábornok lesz. Budazel, gazdag orosz, bejelentette a szerb kormánynak, hogy legközelebb ezer önkénytessel fog Belgrádba érkezni. Azon önkénytesek között, kin Oroszországból az utóbbi napokban Szerbiába érkeztek, számos finnlandi svéd és német van. Még a helsingforsi egyetem tanulói is felajánlották Szerbiának szolgálataikat. Illetékes körökben szó van a skupstina összehívásáról egy rendes ülésszaka Kragujeváczba. Az összehívás október első felében fogna megtörténni. Ha addig a béke nem köttetnék meg, a skupstina a háború folytatására szükséges összegeket lesz hivatva megszavazni. A kormány, hír szerint, három millió aranyat kíván, mely összeggel, azt hiszi, a téli hadjárat költségeit fedezni fogja. A katonai műhelyekben és gyárakban a munkát megkettőztették. 80,000 téli köpenyt, 70,000 drb. lábbelit és téli kertyűket készítenek. Brünni gyárak nagy mennyiségű megrendelést kaptak. Protits szerb ügynök új küldetésben ismét Sz.-Pétervárra megy. Apró hírek. Oroszországban naponként újabb és újabb hírek merülnek, melyek szerint a Kaukázusban török emissariusok zavarokat törekesznek előidézni. Az orosz kormány erre vonatkozólag „kérdést” szándékozik intézni a török portához. — Az orosz czár 11-én én érkezett Szergiej és Alexandrovics nagyherczegek kíséretében Odessába, honnan azonnal Yaltába utazott. Itt Ignatieff tábornokot fogadta. Belgrád városa üdvözlő iratot intézett az orosz néphez, mely az orosz lapokban közzététetett. Ezen manifestatió czélja ellensúlyozni azon izgatottságot, melyet az oroszok között azon körülmény keltett, hogy az omladina hívei a Szerbiában harcoló oroszok ellen tüntetnek és azokat gyanúsítják. a szerb seregből a következő jellemző epizódot beszéli egy levelező: A Drina seregben sok magyarországi szerb van , ketten közülök tisztekké is választottak , de a szerb katonáknak az jutott eszükbe, hogy e két tiszt kém lehet : meg is tagadták tőlük az engedelmességet. A dandárparancsnokság haditörvényszéket tartatott, néhány zendülőt halálra ítéltek. Erre az összes önkénytesek kijelentették, hogy az elítélteket, rögtön szabadon kell bocsátani, mert ők különben erővel fogják társaikat kiszabadítani. Engedni kellett , a foglyokat szabadon bocsátották. Ezek azonnal fenyegetőztek, hogy a két magyarországi szerbet lelövik. A fenyegetett tisztek Putnik dandárparancsnokhoz mentek és elbocsátásukat kérték. Putnik azt felelte nekik : „Hiszen mindegy, akár elölről akár hátulról lövik önöket agyon, mégis csak a szent ügyért esnek el.“ A bolgárországi kegyetlenségek tárgyában a „Morning Post” azt jelenti, hogy az azokat elkövetett basi-bozukok vezérei közül tizenötöt vittek Konstantinápolyba, és hogy az új szultán kormánya 30 ezer font sterlinget küldött a helyszínére az ínségesek segélyezésére. Az elfogottak közt van Ahmed aga, ennek fia és veje. Azon hír, hogy Rodostónál legközelebb kegyetlenségeket követett el, humbugnak bizonyul; azon egyén, ki ezt sir Eliotnak feljelentette, hirtelen eltűnt. A helyszínére küldött angol bizottság nyomát se látta a kegyetlenkedésnek. E kegyetlenségekről egy olasz lap, a spalatoi „Avvenire“ azt írja, hogy a törökök csak repressáliákat gyakoroltak : a délszlávok kezdtek rabolni és gyilkolni és ezzel kihívták a mohamedánok boszaját. A basi-bozukok nem egyebek mint török franc-titeure-ök. A török kormány olykor kényszerűségből kegyetlen, az orosz kormány elvből mindig az. A diplomatiai helyzetről a „N. V. A.” Berlinből oly híreket közöl, melyek azt épen nem tüntetik fel békésnek. A török kormány tagjai hajlandók ugyan minden lehetőt elkövetni, hogy mielőbb meglegyen a béke, de attól tartanak, hogy a fanatisált mohamedánok, kik a törökök birodalom minden tájékáról összesereglettek hitük védelmére, fel fognak lázadni. Ezért a békefetételeket a porta nem is veszi komolyan, csak időt akar nyerni. Gorcsakoff herczeg pedig Bécs és Berlinben már nyiltan kimondotta, amit a berlini emlékiratban csak leplezve jelzett, hogy t. i. Boszniát osztrák-magyar, Bolgárországot pedig orosz csapatok fognák „paczificálni.“ emlékbeszéd ÜL mi TELEM DOMOKOS MI. SÁMI LÁSZLÓ-tól. A háládatlanság egyes embereknél mindig erkölcsi szegénység, kicsinység és törpeség jele. A háládatlanság minden nemű és nevű testületeknél, társulatoknál, vallásfelekezetnél és nemzetnél a kimerültség és hanyatlás bizonyítéka. * Egyházkerületünk igazgató-tanácsa ezen, hát így érti és érzi, és, mert tudja, hogy az emberek közt és az emberekben minden erény elismerés által nő; tudja, hogy a halottaknak semmi szükségük nincs ugyan há-i lánkra, elismerésünkre; de nekünk élőknek, meg a sírból is bátorítást, lelkesítést és tanúságot meríteni mindig szükségünk van; és,Is mert tudja, hogy egy érdemekben gazdag ember és államgondnok tényeit, érdemeit há- i lása,n , emlegetni, annyi, mint méltó utódok előállására dolgozni s azoknak nyomot mujtatai; — elrendelte, hogy néhai gr. Teleki Domokos volt államgondnok érdemének méltánylására és hálás elismerésünk nyilvánítására, nagyobb egyházainkban és tanodáinkban emlékünnepet tartsunk. Tanodánk elöljárósága az emlékbeszéd tartásával engemet bizott meg. Készséggel engedelmeskedtem. Bár feladatomnak meg- felelni csak némi részben is sikerülne! Csak a napokban voltam Gernyeszegen, ahol néhai államgondnokunkat munkás életem után a sír nagy és örök békéje fogadta; azért [ mentem_ oda, hogy saját látásom és észlelé-sem után emlékbeszédemet nagy halottunk] lényeiből állítsam össze. 1 * * A Maros partján elterülő szép és ren,dezett gernyeszegi birtok közepette — mint máskor is hasonló helyzetben — éreztem és tapasztaltam, hogy az ember szemére és képzelődésére semmiféle gazdagság nem képes úgy hatni, mint egy jól berendezett nagy földbirtok. Egy nagy birtok — ha értelem- mel van rendezve — erdeje, rétje, vetései, dűlői és egész láthatára által birtokosában nemes emlékeket, eszméket, vágyakat költhet fel, egy nagy gazdaságban, a különböző növények élete, fejlődése, a csírázástól az aratásig, a tulajdonosnál nemcsak reflexiókra adhat alkalmat, de hazafias és emberies tévényekre is inspirálhatja. Egy nagy birtok közepette mindig éreztem, hogy a gazdálkodás leginkább az a foglalkozás, melyhez nem igen vegyülhet olyan érzelem, mely természetünk méltóságát sértse, kisebbítse; mindig éreztem, hogy a helyzet függetlenségéből a jellem függetlenségének természetesen kell következnie; és mindig éreztem, hogy egy nagybirtokosnak nem- csak a fejlődő fák és vetések által készítet tI 1 63 TÁRCZA. ...............1 KL______ embertani és őstörténelmi congres^gfogyva bár, de törve nem — e hó is ,a Pest bécsi gyorsvonattal indult utolsó I., ^ra’ & magyarádi kőkorszaki lelekényi és kéméndi úgynevezett avar m megtekintésére. h 0201)011 hagytuk el a vasutat, búcsút ttVi C0Dure8EU3 ll)hb corifeusától, ezek be-I I C fi 0 It nn WT a u _ a a „1 .1 a JnnifnOAJ . tlh Cn°w Worsae dán tanácsos■ 8 Römer bátyánk vezérlete alatt, 111 C lUaljtlUft YtALIiClu QJCalbt még mintegy 60 tagja Nsr’t f ^Pzelv8 TMgy 5 darab hírlapjaiX.'’[^Pattantunk a szekerekre, melyekig j;r^ hontmegyeiek a kellőnél még K»18gy0bb mennyiségben állítottak ki a rsa ki f j men(Segéltünk az Ipoly völgyén elő- I Me(K ki fedetlen szekéren, ki fedetlen szekéren, első állomásunkig Mikoládig se Csár Uakat- “laden szekérbe egy-egy Antánz, i8 kalács°t raktak be, melyből, larka « részét tudtuk elfogyasztani ’«ni akarva, bort is kellett szürnünk. »Kain,Fres808 kiránduló tagjai között már iliira vállalkozott eme hosszabb kiránat 088a c grófnő Francziaországból és 4 közni Nándorné. De a fértitkár, rég ott volt a congressusnak két Ucsból \Kantre és Fondouce, a !. W »a bél Mautre 68 jonaoutc. « funglarád nagymestere báró Nyá- U rand gróf, Kollmann, Li. ,u ?, Schmiedt és Dog‘fr.tudós. idill.— Átni!^.b®n & a legvidámabb hangviselőnek egyik terjedelmes jószágát Mikoládot, hol már lovasok jöttek elénk, taraczk-dörgésekkel fogatdak s a derék házigazda és a megye alispánja Podhorszky úr franczia és magyar üdvözlő beszédeket tartottak, s melyekre a congressus főtitkára Römeri felelt. Az urilak udvarán, melyhez a község egyházától középkori modorban diszes fasor vezet, meglepő látvány fogadott bennünket. Egyikfelől ünnepi öltönybe öltözött menyecskék és leányok (mint később hallottam a falunak disze és virága), másikfelől csinosan öltözött és felbokrétázott legénység képezett sorfalat. Ott volt az elmaradhatatlan czigánybanda is, mely a mint az oratióknak vége volt, azonnal láb alá húzta a csárdást s 50—60 pár igen szépen a dolognak savát-borsát megadva, mutatta be külföldi vendégeinknek a magyar tánczot. Antropologjaink azonnal a tömeg közé vegyültek s egyik csoportban Kollmann méregette a legények koponyáját, más helyett Schmidt vagy Tischler vizsgálgatta, vagy épen vásárolta össze a leányok ékszereit s egyoldalon Bo sbac grófné igyekezett egy szálas magyar legénytől a csárdást megtanulni, még más oldalon a belga nagy dán urak rúgták a hogy tőlük tellett. A villás reggeli királyi fénnyel és gazdasággal, melyből sem a valódi franczia pezsgő, sem a pesti legelső czukrászok készítményei nem hiányoztak, az úri lak előtti parkban volt fölteritve, s a házi ur és kedves családja mindent elkövettek, hogy a magyar gentrynek világhírű vendégszeretetét a maga valóságában megismertessék. Mintegy két óra lehetett, midőn el- s hagytuk a vendégszerető magyar házat s a I mindinkább kiterülő Ipoly völgyén pandúrok bátyánk divendégszerető összeszorult I és lovaslegényektől vezetve, megindultunk I Magyarád felé. Déméndnél, Paczolay szen lakhelyénél, ki maga is karokkal fogadott, már egy völgybe értünk, hol a három község Déménd, Magyarád és Szántó mondhatni egymást érik s a reánk várakozó nagy néptömeggel, két czigány bandával, a nemzeti és vörös zászlókkal jelölt híres magyarádi lelhelylyel, s az ennek aljában csakis egy pataktól elválasztotva elterülő szántói fürdővel oly látványt mutattak fel, mely nem egyhamar fog emlékezetünkben elhalványulni. A velem utazó báró Nyári már útközben is minden földművestől megkérdezte hogy nincs-e menyköve s igazi régészi szenvedélyességét jellemzi, hogy midőn Démén- nél kocsink kereke eltörött, a gazdáktól ak- s kor is azt kérdezte, hogy van-e ép kerekök, s hanem azt, hogy van-e menykő a háznál. De hát mi ez a menykő fogja kérdeni a nyájas olvasó? Menykőnek (strelka) a köznép , különösen Magyarád környékén nagy mértékben előforduló kővéseket és szekerezéket nevezi s hozzá különös babonákat köt; a tehénnek elmaradott tejét ezzel visszahozhatónak tartja; sőt állítólag dr. Slauder Mór összes tudományát is magában foglalja a menykő; azért alig szabad valamely háznál hiányoznia. Az itt talált kőszekerczék és balták, vésők nincsenek átlyukasztva s miután csakis ősszarvas csontokkal és igen durva agyagedényekkel fordulnak elő, igen régi korszakba soroztatnak. Térjünk vissza a lelhelyhez. Ez egy 30—40 láb magas réteges kősziklán fekszik s az emberi lakhelynek minden nyomát felmutatja leleteiben. Még ottléttünk alatt is folyton ástak s a bonti orvosegylet és rendező bizottság a fürdőnek egy egész termést megtöltötte az itt és környékén talált legérdekesebb dadarabokkal, ami annyival kedvezőbb volt a kirándulókra nézve, mivel a sok őrlő kő, csontsúlyok, agyagkalapács és temérdek edénydarab, köztük igen sok ép is, szabad prédára voltak bocsátva. A fürdőnél újabb köszöntések, harsogó zene várta az érkezőket; a terem felé volt díszítve az este adandó bálra, de mielőtt ez megkezdetett volna, az egész társaság a szántói vendéglőbe sietett, hol terített asztal és igen gazdag ebéd, fűszerezve számtalan toaszttal, volt a bevezetés az esteli tánczmulatságba. Ez behaladt a késő éjszakába , a vendégek különböző helyekre szétosztva, aludták át az éjnek még megmaradt részét, mely, fájdalom, nemcsak rövid volt, hanem egyszersmid szeles és esős reggelre virrasztott fel; úgy hogy csak 9 órakor indulhattunk meg sázva és fázva érkeztünk Füzes Gyarmatra, melynek révénél már a borsiak vártak valóban diszes fogatokkal, hogy a történeti nevezetességű vezekényen és csatán keresztül Bénybe vezéreljenek. Bény valóban mindnyájunkat meglepett, s és pedig nemcsak a fogadtatás szivéllyessége, mondhatnám nagyszerűsége által, melyet Hazay Ernő Barsmegye értelmisége, sőt itt már Esztergom küldöttsége is bemutatott, hanem a bámulatosan nagyszerű látvány által, melyet e gyűrű formán fölhányt hármas földsánczok, arra nézve, ki ilyesmit még sohasem látott, okvetlenül gyakorolnak. Hazay kastélya és parkja a középső és legmagasabb gyűrűt foglalja el, a másoddik gyűrűben, melyet keleti oldalon a Garam zár be, a falu és 1317 ből származói igen diszes apatialis egyháza fekszik s a legnagyobb gyűrüsáncz, mely valódi körhalmot képez, még ezen kívül terül el. Azon tárgyak, melyeket Hazay Er,dő és fia Ödön a kastély udvarán találtak, már semmiben sem hasonlítanak a magyarádi leletekhez, a kiállítás középpontját egy hosszú dolichocephal koponya foglalja el, melynek anthropologjaink úgy örültek, mintha régi ismerősükkel találkoznának s e körül bronz és vas korszaki, a népvándorlás korára emlékeztető darabok hevernek, a részben korongokon készült csinosabb edá-ényekkel s néhány keresztény korszaki ezüstpénzzel. Gazdag ebéd után, mely felett a borárral együtt a toaszár is megindult, újra, hintókba ültünk s előbb a javítás által meglehetősen elrontott ősegyházat tekintettük] meg ; azután a legkülső sánczok egy részét kerültük meg, melyekről gyönyörű kilátás nyílik a Garam kiesvölgyére. Már lefelé hanyatlott a nap, midőn Kéméndhez értünk, hol miniatűrbe a falu végén ép oly hármas gyűrű emelkedik egymás fölé,, hasonlóan a római pápa hármas koronájához; de itt, már újra kőkorszaki edények és vésők fordulnak elő s a tömeges földhányatok valóban későbbi védmüvekre emlékeztetnek. Derék tudósunk Henszlmanni Bényt még a rómaiakhoz igyekszik foglalni, de Kéméndnál már megadta magát s elismerte — mit részemről Bényről is hiszek, hogy mindezen erődöknél egy hatalmas népi, vándorlási telep nyomaira akadunk, mely előbb a római, később a keresztény, talán franko hatalommal daczolva, védte magát e nagyszerű földgyűrü sánczokban. Vendégtudósainkat kétségkívül mind.íz.