Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-11-22 / 268. szám
ár. conferencia az orosz követségi palotában tartassák. Ez ajánlatot a porta visszautasította. Szt- Pétervár, nov. 19. A „Journal de St.-Petersbourg“ azon reményt fejezi ki, hogy Törökország Európa egyhangú pressiója alatt engedni fog a helyzet követeléseinek. Oroszország hadkészületei nem fenyegetik a békét; súlyos áldozatok,melyeket a császárság magára vállal, hogy a béke jótéteményeit biztosítsa és a keresztényeket megvédelmezze; de ha a háború elkerülhetlen lesz, akkor a nemzet azt annál erélyesebben fogja támogatni, mert csak az öszszes békekisérletek kimerítése után következik a háború. Pl, öl, Jozsváb NDVFMR 91 I képviselőket küldeni a conferentiára s ki is is nevezték már képviselőiket. Legutóbb tette ezt a porta, melyet a conferentián Mitbad pasa és a külügyér. Szovjet fognak képviselni De azért folynak fokozott erővel a fegyverkezések. Oroszország, Törökország, Anglia lázas gyorsasággal készülnek a háborúra, mikor készülnek a conferentiára. Jól értesült forrásból írják, hogy a portát épen nem riasztotta meg a czár moszkvai beszéde s az orosz mozgósítás. A török kormánykörökben ragaszkodnak most is ahhoz, hogy a kilátásba helyezett reformok az egész török birodalom tartományainak megadassanak. A reformok keresztülvitelére szükséges „garantiák” pedig — török felfogás szerint — nem lehetnek mások, mint morális természetűek. S ha ez nem volna elég Oroszország előtt, a porta kész a háborúra bízni a garantiák kérdésének eldöntését. A HÁBORÚ t török hadikészülődésekről írják Konstantinápolyból, hogy Erzerum Sirs mellett Kis-Ázsiában máris 80,000 katona van concentrálva. A behívott steok számát 200—220,000 főre Iernai. Az indiai angol hadsereg vezérjar tisztjei egyesültek török tisztekkel. .íjatinápolyiak több ponton való megismervén dolgoznak. 1 Bsika öbölben levő angol hajóhadsztigya, Drurapnd, Konstantinápolyban s a török kormánynyal conferál az 1.IfS közös operatiók érdekében. A Feroger bejáratánál levő angol flotta is Kaisserli tengernagy parancsnoksága at Berlinből még azzal vigasztalnak, hogy „Orosz” mindaddig lemondott arról, hogy saailetét kiterjessze, mig háborúra nem swerittelik.“ Hogy pedig Oroszország hás így területének kiterjesztésére is kisilerittetheti magát, ha akarja, nem ítél kétséget. A legkönnyebb út erre az leretes ,garantiák* kérdése, melyeket szország nem is képzel másként, mint tpiproviecziáknak idegen hadsereg megszálláltal. Érdekes az is, a mint Berlinben comilják a czár beszédének a szerbekre ütköző részét. A czár nem azért fakadt ki szerbek ellen, mert Montenegróval szőrmeháborút indítottak, sem azért, mert Stain ellen föllázadtak, hanem azért, a hazatéren gyáván viselték magukat ,megkiuskották az orosz kormány azon sínjét, hogy a keleti keresztyének fölszállító művének katonai részét majd migá Sutbia és Montenegró, Oroszorzágra pedig a nagy munkának csak diplomás része marad. Most már a szerbek ventik Oroszország kénytelen kezébe isidik a vállalatnak katonai részét is. Az ázsiai orosz hadtest Laris Mielnikoff tbk. istuodrokopoli főhadiszálláson (az oroszok határnál) a tisztekhez egy beszédet tolt, melyben azt mondá, hogy az orosz jog valódi örömmel néz elébe a közeltáborúnak. (tl 268-dik szám Kolozsvárit, szerda, 1876. november 22. AC TAE POL&RE POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: évre..................................16 art. —kr. iévT0 ..................................8 Bt . [f CCgyPuTO......................... hónapra....................... 1 .1950 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor Ara, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTER: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirfűzérbe Boronként 1 frt. Conferenţia és fegyverkezés, ezek képezik a napnak thémáit válillan egyhangúságban. Nagy nehezen há- sieti egyezkedés, jegyzékváltás után anhvitték mégis a hatalmak, hogy most valamennyien készeknek nyilatkoztak TARCZA. Édes barátom!tot kérded, miért nem folytatom czikkit'a „Hölgyfutárában? Felelek neked egy pár szóval. Tudod, minket kővár-vidékieket kettéjeik, mint Shalabahámán a lovát; en- Sathmárba öntöttek, Károlyba kellett?ni, — onnan ide jöttem, — innen M.helyre, — vissza ide, innen Fejérvárra, írhattam, de elmélkedtem. Co:)Hargo sum! Közlöm veled, ha hasznát veheted, vedd, ill a te akaratod szerént. Sokan panaszkodnak a botbüntetés eltörött, nem virágzik többé a mogyoródi a hatágú korbács özvegyen siránko- szegen, a deres avasodik s eszi a pondro, Jakheraust! maholnap csak atyáink tanyából tudjuk, s ezek folytán: „rom'k indult hajdan erős magyar. “ — Erre eszembe jut szegény Paus en aur,a bécsiek amnestiát kaptak, Kossuth fedezte tőle, hogy mikor megy haza? Ölte, hogy nem megyen, — miért? Mert a kinek Ausztriában hátulja van, sincs biztosan. És nem ment. Azt mondják a botbüntetés eltörlésének hogy nincsen equivalens büntetés, s ebben tökéletesen igazuk van. Ma— és ez nálam történt — ha kéreseim összepofozódnak s beütik Mitrujnak az orrát, Mitruj eltántorog a járásbiróhoz, a járásbiró behívatja őket, kihallgatja, jegyzőkönyvre veszi, dalapozza, hiszszeli, forrázza! ezt ismétli négyszer ötször — elvesztek ugyanannyi napszámot, s én, ki tisztelője vagyok Mitruj orrának, én ártatlan büntettetem. A Mitruj orrán elkövetett merényletért több napig dutyiba zárják őket, jól kiheverik nyugoszszák magukat, pipáznak ad libitum s áldják az urat, hogy Mitrusz orral áldotta meg. Én az ártatlan büntettetem, ökreim hevernek, pénzes napszámossal kell őriztetnem, elmarad a szántás-vetés. Alig telik el egy pár hét, recidivábra esnek, és újra én az ártatlan büntettetem. De hogyan lehetne ezen segíteni? Rájöttem! Eureka! Utaztassák a bűnösöket a keleti vasúton, s jól állok, nem lesz többet recidivista. A kibünhödő vonat Kolozsvár-Déva. E gőz-calvariának első állomása Kocsárd, itt az expiatio csak kezdődik ; második Tövis, itt már tövisen nyugszunk, meg kínoknak közepette; harmadik Fejérvár, 5 órai sirás és fogaknak csikorgatása; negyedik Piski; ha Bem apó tudta volna előre, hogy milyen kínszenvedés vár itt az utónemzedékre sohasem foglalta volna vissza. Hajdan a bűnös katonával vesszőt futtattak, ötször fel és ötször le háromszáz ember közt.—nagy büntetés! — Tízszer fel és tízszer le — halál! — És megtörtént, hogy a haláltól menekült megszökött negyedszer is. Próbálják meg e honatyát, hozzanak törvényt, utaztassák meg a megrögzött, javíthatlan bűnöst Kolozsvártól Déváig tízszer fel és tízszer le, és ha visszaesik bűnbe, hát akkor én — de mit mondjak? — hát akkor én — legyek pipa! Sg. Az öreg Dumas-val voltam egyszer egy estélyen, a társaságban egy aláírási ívet köröztek, egy végrehajtó szegényen múlt ki ez árnyék világból, s földporai sátorának elhelyezésére aláirtunk. Az öreg Dumashoz viszik a lapot. — Mennyit kell adni, kérdi mosolyogva, — öt frankot; kivesz mellénye zsebéből egy tízest s oda adja; vissza akarnak belőle adni öt frankot, s az öreg azt mondja: — Kérem tartsa meg mind a tizet és temettessenek el kettőt. E napokban déltájban jövök haza, egy úriember sétál fel s alá szobámban, első pillanatra azt hittem, hogy Krasznay Miska barátom, mert olyan Szent János juhbőr kabátja volt, megfordul s látom, hogy csalódtam. Illedelmesen köszönt, én is meghajtom magam, mert tudnod kell, hogy még az öreg Bassitól tanultam tánczolni, s tudom a complimentet. — Jó reggelt kívánok! — Adjon isten, kutya hideg van, ért-e már ilyen korai telet? — Bocsánatot kérek, — s nem beszélt a télről — én sajnálom, de foglalni jöttem az X csődtömeg számára. Meg vagyok lőve, ez a tisztességes úriember elviszi a paplanomat ebben a csikorgó hidegben, mivel takarózom? de némi vigaszt nyújtott azon tudat, hogy van bundám. — Mennyi az összeg? kérdem áthatottan. —Huszonhét forint ötvenkilencz krajczár. Arczom felvidult, mert még ezen summának állhattam elébe, s kipenderítettem a huszonhét forint ötvenkilencz krajczárt. A végrehajtó, mint mondám, tisztességes úriember, első látására az embernek kedve jön felkérni komának, násznagynak, — én a fiam lakodalmára okvetlen meghívom. Arcza elkomolyodott, homloka redőjéből úgy látszott, hogy: nem oda Buda. Folytatá imaszerüleg: Kérem és a költségek. B. ügyvéd (a föld legyen felette könnyű) számítása szerint ötvenkét írt kilenczvenhárom krajczár. — Kérem az étlapot, és átadott egy patyikus kontót, mintha csak Széky Miklós cselekedte volna. 1) Tőke 27 frt 59 kr. 2) Kamat 63 frt 74 kr. 3) Megállított perbeli költség XVIII frt és 49 kr 4) Végrehajtási költség 3 frt 20 kr. Szóval jöttünk-mentünk, summa: 52 frt 93 krajczár. Megdermedtem — és kifizettem, nálam a nyugta. Hogyan kívánhatod te, hogy ilyen körülmények közt „Hölgyfutározzam.* De derül az ég, olvad a jég, szemlátomást tavaszodunk, bennem is felolvad az ézvágy, s küldöm neked a napokban az aradi vár folytatását. T. S IGNATIEFF TÁBORNOKNÁL. A .Kö.u. Ztg.“ egy levelezője a napokban meglátogata a konstantinápolyi orosz nagykövetet Ignatieff tábornokot, s az ez alkalommal folyt beszélgetésről hosszabb közleményt tesz közzé lapjában. A tábornok minden teketória nélkül azonnal a demarcatió kérdéséről mondá el nézeteit. Törökország, úgymond, szépen az orrunknál fogva vezet bennünket. Miután a fegyverszünet nagy nehezen meg van s a törökök háza Szerbiában és Montenegróban fedezve van, Boszniában és Herczegovinában tovább akarnak garázdálkodni, s öldökölni. A semlegességi vonalat csak amazok számára akarják helybe állítani, úgy hogy azok, kik igájuk ellen legelőször föllázadtak, a hatalmak garantiája alatt érezték a korbácsot. Ha az ultimátumot elő nem terjesztem, úgymond Ignatieff, ki tudja, még mennyi ideig kellett volna e ponton elrágódnunk. Az európai diplomatának nagy hibája az, mondá, hogy a Bosporusnál mindent szelídséggel és közvetítéssel akarnak kivinni. Alexinácz bevétele, mit a törökök a diplomatta húzás-halasztásának köszönhetnek, Oroszországra nézve nem változtathatja meg a dolgot. A porta az angol javaslatokat mint az engedmények netovábbját tüntette föl, s a sajtóban most azt hiszik, hogy a diplomaták elfogadják azon visszavonuló hidat, mit Midhat pasa az „egész birodalom” számára tervezett reformokkal kínál nekik. Esztelenség ! A diplomaták nem ismerhetik el vereségüket azáltal, hogy bevonják vitorláikat oly kormány tervezgetései előtt, mely alattvalóinak jólétét lábbal tapodja. De föltéve, hogy ez lehetséges volt, most már nem lehetséges. Az oroszok vére Alexipácznál kiömlött, megköti kezünket, s bizonyos fokig gátolják a diplomatiai actió szabadságát. Oroszországban ugyanis még élénk emlékezetben van a tatár invasió, Oroszország magatartását és czéljait a »Journal des Debats m a czár moszkvai és pétervári nyilatkozataiból ítéli meg s azt látja, hogy Oroszország már jóval a conferencia előtt egy oly álláspontot foglalt el, melyet nem fog feladni a conferentián, melyért kész háborúra kelni. Ha így áll a dolog — jegyzi meg a párisi lap, — akkor merőben felesleges a conferencia: minek is hívják akkor össze azt az értekezletet ? Legújabb. Bukarest, nov. 19. A fejedelem ezeket válaszolta a küldöttségnek, mely a kamara feliratát hozta el neki: Bármi rosz is a helyzet, mégis azt hiszi, hogy Románia, egyetértés által, megállja majd, támaszkodva a garantia-hatalmakra, melyek meg fogják óvni az ország jogait és integritását. Ragusa, nov. 19. Ma volt a demarcationális biztosok első ülése, a bizottság elnökévé az angol meghatalmazott választatott. Belgrád, nov 19. A fejedelem sajátkezű levélben kérte meg Sándor czárt, hogy mentse meg Szerbiába mi csak a gyors háború által lehetséges Szerbia nem küzdhet tovább, ha a kielégítő pénzsegély és orosz katonák nem teszik lekezképessé a szerb hadsereget Horvátovics ismét visszatér Paratsinba. V id d in, nov. 19. Ide naponkint nagy mennyiségű lőszer és csapatok érkeznek, melyek Nisből rendeltetnek ide. Osmán pasa legközelebb Konstantinápolyba megy. Konstantinápoly, nov. 19. Ignatieff tábornok azt indítványozta, hogy a BELFÖLD. A vámkonferentia magyar tagjai Bécsből visszatértek, miután véglegesen megállapíttattak azon instructiók, melyek a Németországgal és később a többi államokkal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés tárgyalásánál irányadók lesznek. Ez instructiók természetesen a megállapított közös vámtarifákra támaszkodnak, melyek az Ausztria és Magyarország közti közgazdasági kiegyezésnél életbelépendők lesznek. A külföldi államokkal most már kizárólag a közös külügyminisztérium folytatandja a tárgyalásokat. Németország képviselői december elején mennek Bécsbe előtanácskozásra. Az uzsora törvényjavaslat. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság is letárgyalta az uzsoratörvényjavaslatot. Elfogadta azt az alapelvet, hogy 8°/0-nál magasabb kamat közokiratokban kiköthető és bíró által megítélhető ne legyen, de elveti azon különvéleményt, mely a magasabb tőke kivetésétől is meg akarta vonni az állami közegek segédkezét. Jól meg kell fontolnunk, hogy milyen hatása lehet az így meghozott törvénynek. Mert, hogy a cultúrát az (ha hatása lenne is) nem zárja ki, kitűnik abból, hogy az összes váltótartozások, az összes magán vagy szóbeli kötelezettségek hatása alá nem esnek, márpedig tudjuk, hogy a tulajdonképeni uzsora ezt az utat választja. Mert a megszorult ember váltóra vagy zálogra dolgozik , ezt a törvény oltalma alá nem veszi. De még azon téren sem akadályozza az meg a tőke uzsorát, amelyet felölel. Mert közjegyei okiratba ép úgy, mint telekkönyvbe be lehet íratni sokkal nagyobb öszszegeket, mint amennyit az adós kapott és aki 50 forint helyett 8 °/C-al 100 forintot tábláztat be, az csak névleg fog 8 °/0-kot fizetni és ezen felül még azon veszedelemnek is ki van téve, hogy két akkora teher fogja nyomni birtokát, hitelét, mint amennyit élvezett és így nemcsak a kamatuzsora, de a tőkeuzsora áldozata is lesz, hitele annak megfelelőig fog romlani és oly tőkét lesz kénytelen visszafizetni, vagy birtoka oly tőkéért fog elárvereztetni melyet soha sem élvezett. Ha tehát a törvényjavaslat e tekintetben a helyzetet nem javítja, hanem rosszabbá teszi, czélját téveszti az el. De nemcsak ez a baj! Egyik szakasza kimondja a visszaható erőt is, a már megkötött szerződések le nem járt kamatait is 8 °0-ra redukálja, ha az magasabb lenne, és pedig akár közjegyzői okiratban, akár telekkönyvben legyen az biztosítva. Igaz, hogy az uzsora immorális dolog, de az is igaz, hogy ha azt a törvény eddig nem csak helyben hagyta, de pláne formaliter biztositá az állami közegek által és ha később saját hivatalos actusaira fektetett jus quaesitumot kétségbe von, azt redukálja , akkor oly jogsértést követ el, mely egy jogállam jellemével össze nem fér. És itt az anomália még nem szűnik meg. Az állam tiltani fogja a 8° 10-nál magasabb kamat megítélését, közjegyzői vagy telekkönyvi biztosítását, de ő maga magasabb kamatot fizet, mert a 153 milliós kölcsönért 14 °|0-ot tényleg kifizet Londonban és 7—8°|0-ra menő többi adósságaink, vagy a 63|4 °|0-kot adó földtehermentesítési kötvény cursusoknak egy kis esésével (ami folytonosan történik) megtörténik az, hogy az állam tényleg magasabb kamatot fizet, mint amennyit tilt törvényében. Megtörténhetik az a furcsa eset is, hogy a magyar földhitelintézet kölcsöneitől tagadja meg a magyar telekkönyvi hatóság a betáblázást, mert az sem parancsolhat cursusának; ha most pénze kerül 734®j0-ba, egy kevés árfolyam csökkenés elégséges arra, hogy az a pénz 8 °0-kon felül kerüljön; ha a telekkönyvi hatóság magát a törvényhez köti, akkor visszautasíthatja a betáblázást. Márpedig ez egy jelentőségű a földhitelintézet áldásos működésének beszüntetésével. Azt hiszszük, a magyar törvényhozás ezt nem akarhatja. Igen szép és morális eszme van a törvényjavaslatban. Ez az, hogy az uzsorához az állam segédkezet ne nyújtson, de látjuk, hogy a jogi rendszabály itt egészen ellenkező eredményre vezet. És ez igen természetes. Közgazdasági baj, (nagy költekezés, kevés pénz és még kevesebb hitel eredménye) az uzsora; ezt csak közgazdasági úton lehet orvosolni. A hitelforrások felnyitása és szabályozása által. A bankkérdés megoldását, minél több bankfióknak életbeléptetését kell tárgyalni, mert ezek 5—630-as pénzükkel kényszerítni fogják a takarékpénztárakat is, hogy leszállítsák kamatlábukat és ezzel együtt hal ki az uzsora, vagy vonul vissza oda, ahol már nincs hitel, csak rizikó. Elismeretem azonban, hogy a törvényjavaslatnak a vidéki takarékpénztárak útján lesz hatása. Mert kényszerítni fogja ezeket, hogy úgy a betéti, mint kölcsönkamatot leszállítsák, kisebb dividenciával megelégedjenek; de ez sok intézetet fog arra bírni, hogy a hypothekalis üzletet megszorítsa és váltóleszámítolásra fordítsa pénzét, ott már szabad az uzsora. Ezért félünk, hogy „medicina pejor morbo.“ H. S. AUSZTRIA. Az uj osztrák párt. Bécsi lapok az uj osztrák pártról vezérczikkeznek. A „N. Fr. Pr.* igen hevesen megtámadja a párt programmját. Két cardivalis pontja — úgymond — a második és negyedik. Szilárdabb és tartósabb alapot akarnak nyerni. Ez csak azt jelentheti, hogy a nyomorúságos delegationális intézmény teljes érvényű parlamenttel, s az elmondható nemzetközi gazdasági viszony állandó állami organismussal helyettesítessék. Minthogy azt nem lehet föltételezni, hogy ez urak absolutistikus államrendszert óhajtsanak, a programmpontoknak csak az lehet értelme,ahogy ők ismét egy centrális parlamentet akarnak teremteni, melyhez ad negatus centráliskor