Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-02-21 / 42. szám
XI. évfolyam. 42-dik szám. Kolozsvárit, 1877. szerda, február 21. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre .... . . • • 16 frt. — kr. Félévre........................ ... 8 . — B Egy negyedre . . . .• • • 4 . Egy hónapra . . . . • • • 1 » BOR SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN 1 Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször has&bozott germonásorra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilletékedén számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTER: Soronként, vagy annak helye 26 kr. RECLAMOK: Hirffizérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 20. A keleti kérdés. A keleti bonyodalmak jelenlegi állapotáról a „P. Lt.“ következőket jelenti, mire csak azt jegyezzük meg, hogy örülnénk, ha e jelentés a tényállásnak megfelelne. „Az Oroszország magatartása tekintetében néhány nap előtt a közvéleményben keletkezett nyugtalanság több oldalról vett értesüléseink szerint teljesen igazolt. Ha Szt-Pétervárott a még mindig felelet nélkül maradt körjegyzékkel időt akartak nyerni, ezért bizonyos fokig elérték; de ha a czél az volt, hogy a hatalmakat közös cselekvésre, vagy valamely mandátum adására, vagy csak a morális felelősségben való részvételre buják, de czélt nem fogják elérni. Berlinben talán hajlandók voltak legalább diplomatiai tekintetben Oroszország mellett maradni, amíg a legcsekélyebb kilátás volt arra nézve, hogy Ausztria Magyarország Oroszországgal egyetértésre jut és azzal egyetemben fog eljárni. Ezen kilátás azonban teljesen megsemmisült. Berlinben pedig, mint onnan érkező megbízható tudósításokból értesülünk, Oroszországot nem tartják elég erősnek arra, hogy egyedül folytasson háborút Törökország ellen. És épen e bizalomhiány Oroszország katonai ereje tekintetében, melylyel Németorszá katonai tekintélyeinél találkozuk, az, mely Bismarck lehet az utóbbi időben a legnagyobb tartózkodása késztette s előtte tanácsosnak tüntette fel, hogy még csak erkölcsileg se tétessék a hármas császár-szövetség olyasmiért felelőssé, ami esetleg nem fogna sikerülni. Berlinben egyébiránt mindezt elég nyíltan megmondták a pétervári kabinetnek Ami az orosz körjegyzéket illeti, kétséget sem szenved, hogy arra a válasz nem az Oroszország által kivánt értelemben fog adatni és nem lesz egyetlen egy hatalom sem, mely a közös eljárás eszméjéhez csatlakoznék. Oroszország tehát azon alternatíva előtt áll, hogy vagy hüvelybe dugja kardját ss ezt a többi hatalmak részéről a felelősségben közösség visszautasításával indokolja, vagy egymaga kezdje meg az actiót. Ez utóbbi eset fog — az észlelhető dispositiók szerint — beállani, s ezt alig fogja megakadályozni az, hogy a béke a porta és a vazall-államok közt létrejön, noha a porta a béke létrejöttét, baráti tanácsokra hallgatva sietteti. Oroszország bizonyára találni fog más caus bellit is.A birodalom diplomatiai okmányainak e gyűjteménye egy vastag 8-ad rétű kötetet képez és a herczegovinai lázadás kitörésétől Midhat bukásáig körülbelül 260 diplomatiai okiratot fog tartalmazni. Ez alkalommal megemlítjük, hogy az "Olasz kormány ez évi külügyi okmánytára is készülőben van, de színét változtatva ezentúl nem zöld, hanem sárga könyv lesz. A török veres könyv már sajtó alatt van és megjelenése a legközebbi napoban várható. Az ozmán TÁRCZA. Liszt Ferencihez, Liüzt Ferencztöl e sorokat kaptam: „Trés eher ami.*) Vous avez admirablemeDt illustré nos Rhapsodies hongroises. Votrc narration dans le „Hölgyfutár“ (du 1-er Février) me fait un extreme plaisir, et je vous remér^ie de tout coeur de ce souvenir d’une affection ex ceptioünelle. Victor Harai est il encore de ce monde ? Poesy Laczi n’a t il pás cessé de donner des coups de sabre avec son arcbet? Et vom, trés eher ami, quand vous re "venaia-je â Budapest? j’y reste jusqu’au 10 marBi achcvant de vieillir on petites miséres et fatigues. Je voudrais éerira uoe vingtiéme der nitre Rhapsodie chez vous â Koltó, et sur*) kedves barátom 1 _ sz,'Pen világította meg a mi :R'^PSodiáinkat. Az Ön leírása a „Hölgyfutár“ február 1-ei számában végtelen örömre ragadott, s teljes szívből köszönöm önnek e rendkívül rokonszenves emléket. Harai Victor él-e még? És Pócsy Laczi ad-e még mindig kardvágásokat nyirettyűjével? És ön, igen kedves barátom, mikor jő már Budapestre ? — én márczius 10-ig maradok itt, apró nyomorokban s fáradságban végezve az öregedést.Ée vágyom reá, hogy a huszadik és utolsó Rhapsodiát önnél költőn írjam meg; s főleg, hogy ismételhessem csöndesen az én régi, nagyon odaadó barátságomat. Budapest, február 10. 1877. Liszt F onl vous redire tranquillemeut ma veiille et bien dévouée amitié. Budapest, 10. Février 1877. F. Liszt. * Válasz. Mester ! Köszönöm, hogy alkalmat nyújtottál bántadi hálám nyilvánositására — mert az, a mivel neked tartozom, letörölhetlen Ság, melynek nincsen amortizatioja, s mely nem járja le magát 32 év alatt. Emlékezz vissza — a minap, — ezelőtt harmincznégy évvel, Berlinbe jövél, a művészetnek azon fokán állottál már akkor, melyet csak Phidias Raphael, Angelo Mihály és te közelítettetek meg Én szerény igénytelen student voltam a berlini egyetemen, s magyar társaimmal s más burschokkal tanulgattam keveset, és kneipoltam sokat. Te megérkezél hirneved és dicsőséged fényárjában — büszkék valánk rád, mert magyar valál, s nagy költőnk már elmondá rólad hogy: „Hírhedt zenésze a világnak Bárhova juss mindig hű rokon Van e hangod a beteg hazának A velőket rázó húrokon." Szivháborgatónak, bánatalkotónak nevezett , mi tiszteletteljesen járulónk testületileg tehozzád — úgy emlékezem rá, mintha ma történt volna. — Szónokunk aveját igy kezdé: „— Minden nép a maga lángelméjében él, s mentől több genieje van, annál nagyobb — “ Te megérted e szavakat — a távol hazára gondolál — érződ szegénységét — s a miénk levél egészen. Szives, barátságos, előzékeny valál hozzánk ; — nekem jutott a szerencse, hogy megkülönböztetél, — felkaroltál, elárasztod lelkemet lángelméd malasztjával, s ha valami vált belőlem, a mit a tied, az enyim a hála; azért mondom, örökös adósod vagyok. Magaddal vivél, — s én vagyok legrégibb tanítványod — jól tudod, hogy egy árva kótát sem ismerek, — azt a mint te generalbásznak nevezel, az előttem mélységes titok — a melopée és a rhythmopée előtt elhal emberi véges elmém — tudod, én vagyok széles e világon az az egyetlen egy ember, aki téged arra is kért, hogy ne játszál, — te meghallgattad famulusodat, tudtad, hogy féltem egészségedet, s hogy zúg a fülem, s bezártad a zongorát. De azért mégis én vagyok leghűbb tanítványod, mert lelked nagyságát legrégebben őrzöm. Magadat vivél — utazónk úgy, mint még soha senki sem. „Bárhová juss, mindig hol rokon. Tárt karokkal — teljes szívvel — , telt pohárral fogadtak. Vígan, gondtalanul haladtunk a poros után és az élet útján, meg voltunk áldva, szívvel, lélekkel, víg kedélylyel és jó gyomorral. Emlékezel, Lignitzben, mikor a Massigkeits-Verein küldöttsége vacsora-reggeli közben meglepett s a fehér kráglis és fecskefarkos porosz német igy kezdte: — „Herr Doctor! Sie haben eine Provintz beehrt, wo die Besoffenheit in so einem hohen Grade herrscht — stb. Én álltam ebbe a sógornak, s érthető, s tőlem kitelhető németséggel azt mondtam: „Nix vizit nem ér az semmit, míg szomjas torok lesz, ital is lesz — én alakítok most egy társulatot, melynek feladata lesz minden szeszes fluid uniót felebarátjuk torka elől elinni, hogy mások be ne rúghassanak. Liszt úr már nekünk ígérte meg a dísz-hangversenyt.“ És a porosz németen sasi róztak tovább. Hát Frankfurtban — mikor Rothschild zsidó a maga banknatális önhittségében estélyre hivó jegyeire azt nyomatta, tudtodon kivül „Liszt ur játszani fog“ te meg azt mondád: „majd mikor hó lesz“ — Ámzsi hozzád szaladt, s kért játszanál, midőn többszöri elutasításodra azt mondta, hogy fizet, te meg azt mondád: se pénzért sem ingyen. Hát a publicumnak nem játszik-e ön pénzért? Kecskefarkasan, zöld ágon az isten szabad ege alatt, ha nem szedegetheti eledelét a szabad természetben, ha nem ülhet fel a legelő marhának a hátára, ha nem ingerkedhetik a csókákkal, ha nem kavaroghat rajban a felhők alatt, ha nem ihatik friss folyó vizet, ha nem fürödhetik meg a tócsában, a barázda árkában és a nap sugaraiban. Ez is undok kalitkába került a nemzettel együtt — „szomorú a magyar nóta, háromszáz esztendő óta“ — de sokkal szomorúbb volt az a német világban. Az más, a közönség fizet s csinál a nem tudta ő azt azelőtt mi az, amit amit tetszik, nézze uram ! Eszterházy herczeg sisakos zsandár Poize i-Sta udnak nevezett, nem fért ősz fejébe, hogy ha esti 11 órakor a diri diri dongótt hozza, felségsértést követ el — a Rákóczi nótáért dutyiba vitték az öreget, s ott ült a „ kapczabttvarokkal, meg a csirkefogókkal, meg És az ő jó grófja a világot vette a nyakába s nem tudhatta, hogy éli világát. Minden ismerősömtől azt kérdezte: vájjon mikor jön már haza az én uram ? Haraynak gyakran mondta : „mikor a költőit húzom, mindig őt siratom.“ Szemlátomást gyengült, ölte a bú, meg a bánat; egy reggel nagyot lélekzett, s elment oda, hol rája várt Boka Károly ! Azt mondod, mesterem, hogy szeretnél hogy idővel tán én is lehet még egy huszadik és utolsó „Rapsodia !* — irni Dálam Költőn, jószágain áruitat ökröt, tehenet, hornyát, juhot — de ha ön a herczegtöl egy porczio rostélyost, vagy épen egy adag cottelettet kérne pénzért, ugye nem tálalná ki az urnák? — én is épen igy vagyok a publikummal: neki játszom pénzért, az urnák semmiképen. Magaddal vivél — s bebarangoltuk fél Európát- adtunk együtt hangversenyeket — te csináltad én meg hallgattam — a dicsőségben egyaránt osztozunk, — mert a te dicsőséged az én hiúságom vala Csekélységemet bemutatód hasonlóidnak, a világ jeleseinek — érintkezéslük által megközelitem nagyságtokat, s kezdőm érezni, tek valami. Te vagy, mesterem, a bőséges forrás, Legyen akaratod szerint — „Jöjj be a biblia illatidénye, melyből annyit szívtam, hajlékomba és meggyógyul az én lelkem , hogy képes vagyok benneteket felfogni és megérteni. Azt kérded: él e még Harag Viktornél, és ő is forrón érzi és bűn őrzi bántadi mély tiszteletét és bámulatát. Szegény Pócsy Laczi nem csinál már kardvágásokat nyirettyűjével; — meghalt a német világban; a kiváló czigánymuzsikus olyan, mint a seregély madár, ritkán él meg kalitkájában, ha nem fütyölhet a De mit adhatok én ott neked? Adom szemeidnek országunk egyik legszebb kilátását, feltekinthetek Rozsályra, a Gutinra, a Cziblesre ; megláthatod a magyar pusztának kezdetét, s honunk határának havasait. Megmutathatom neked, milyen nyomorral keresik az aranyat, s milyen éhhalállal küzd az, ki a kincset a föld gyomrából felhozza. Láthatod a halványsárga ar- Szerbia annexióját monarchiánk által, úgy látszik, komolyan contemplálják a diplomatiai körökben ismertettük legközelebb az „Alig. Ztg.“-nak erre vonatkozó czikkét, s jeleztük, hogy Oroszország erre nézve monarchiánknak legújabb időben is tett ajánlatot. A legújabban érkezett „Times“-ban pedig találunk egy belgrádi táviratot, mely szintén megerősíti e combinátiót. E távirat szerint a szerbek még nem kaptak választ az orosz kormánytól és ezért Karzov úr nagy zavarban van. Belgrádban már rebesgetik, hogy az oroszok cserben hagyják a szerbeket, ha Ausztria belenyugszik az orosz kormány politikájába, vagy épen közreműködik abban, mert oly rendelkezést, mely a törökországi szlávokat továbbra is izgalomban tartja, Ausztria-Magyarország ellenezni fog. Ha egyszer Szerbia meg van nyugtatva, akkor a magyar nyugtalanság fő oka el volna hárítva. Valószínű tehát, hogy az oroszok magukra hagyják a szerbeket. Számítás a válságban. A válság nehezen bontakozik ki. Azt hiszem, hogy a magyar kormányválságot végetértnek lehet tekinteni, a tekintetben, hogy a Tisza-kabinet kész állását elfoglalni abban a perecben, melyben a paritás eszméje osztrák részről elfogadtatik, sőt azt hisszük, hogy ha a csütörtörtöki pártconferencián az osztrákok elvetik is a paritást, azzal a magyar kormány helyzete nem alteráltatik, hanem áthelyeztetik a válság Ausztriába, mert legfelsőbb helyen is teljesen megérett az a meggyőződés, hogy Magyarországtól több áldozatot, a dualisztikus bank létrehozása kedvéért követelni nem lehet és ha ez egy egyátalában létrehozandó, akkor Ausztriának kell engednie. És ha az Auersperg-kormány nem képes keresztülvinni a paritást, akkor kísérlet fog történni más kormánynyal, sőt ha kell más osztrák parlamenttel is Sajnos, hogy 80—100 millió forgalomban, e mellett ha az osztrák bank kész dotatioját (48 milliót) csak kétszer vesszük, bizonyára van nálunk osztrák bankjegy 96 — 120 millió. Ezt kellene vagy pótolni az önálló bankkal, mire (hármas fedezet mellett) kell 30—40 millió alap és akkor is csak annyi forgalmunk lenne, mint most; vagy fokozni kellene — még nagyobb áldozattal — vagy rizikóval (ha ti. a solid fedezeti szabályokat ignorálják) Ha tehát e helyett, áldozat és rizikó nélkül az osztrák bank önállóan rendezi be nálunk üzletét és teljes szabad rendelkezésünkre bocsát 55 — 65 milliót, ezzel mostani szükségeinket kielégíthetnék, sőt fejleszthetnek, de egyszersmind gondolkozni kell arról, hogy ez fokozatosan emelkedjék a szükség arányában; ha erről a magyar kormánynak lesz garanciája és ha — ismételjük — a magyarminden parlamentáris szempontból nem épen örvendetes jelenség. Mert a felülről jövő kabinet — és annál inkább parlamenti válságok, sohasem mutatnak egészséges viszonyokra. De az is kétségtelen, hogy egy oly kényszerhelyzetben van most e monarchia, a külügyi helyzet és belügyi politikai, valamint valutaviszonyok következtében, hogy a válságnak természetesebb és — elismerjük — alkotmányosabb megoldása, t. i. a két fél közti teljes szakítás szabad lefolyása még nagyobb bonyodalmakkal járhatna. És — magunk közt egy vidéki lapban — elmondhatjuk azt is, hogy mindnyájunkban él az az aggodalom, hogy ha szakítunk, vagy nem lesz erőnk Ausztriával a küzdelmet kiállani, mely részéről hitelmegvonásban és a pénzemberek részéről adósságunk prolongatiójának megtagadásában állhat, vagy az önálló bank körüli erőfeszítésünk fog országi jegyforgalom és fiókok felett Budapesten rendelkeznek önállóan, akkor taliter qualiter pótolva lesz a.. önálló bank, különben nem, fiaskóval végződni. Hisz Kossuth felrázó, szava a nemzet politikai veszedelme: 1848-ban sokkal nagyobb gazdasági erő vagy legalább áldozatkészség mellett, a magyar bankalapjára 2 milliót alig tudott összehozni; számíthatunk-e most biztosan a szükséges 25—30 millióra, ha — főleg a józ szakítás miatt — a külföld segélye el- marad, vagy nagyon leapad és drágává a »Militär-Zeitung“ legújabb száma azon lesz? Igaz, hogy Kossuth segített magán, közli, hogy az lényegesen nagyobb lesz a 60 millió állam jegyet nyomatott, de „Mindenekelőtt, úgymond, a legénységi élemost az államjegy közössé van téve, és lem czimén fog több költség igényeltetni, a törvénybe igtatva arra a mi jótállásuk. Szabad-e azt ignorálni ? Deprimáló, de őszinte igaz aggodalmak ezek , melyek a királyi aggodalmakat igazolják, és a Tisza-kormány alkudozását megmagyarázzák. De ebből távolról sem akarjuk következtetni, hogy minden áron alkudni kell; akkor inkább mondanák, hogy minden áron az önálló bankot kell megkisérleni. De politikánkból, főleg a mostani kényes viszonyok közt a „minden áron“-t ki kell küszöbölnünk és meg kell elégednünk ha szükségeink tűrhetően kielégittetnek. Itt is egy kis számítással szolgálok. A 312 millió államjegyből van Magyarországon H. S. tag 150,000 lrtot vett fel az előirányzatba, hihetőleg több sikerrel, mint tavaly. Végül a tengerészeti osztály is egy nagyobb mérvű póthitel kérésével fog a delegátió elé járulni ; e póthitel kérését szükségessé teszik azon előre nem látható kiadások, melyeket a keleti zavarokkal szemben a monarchia tengeri haderejének kifejtése igényelt.“ AUSZTRIA. 1878 ik évi hadügyi budgettel legénységi élelem megjavítása különben is szükségesnek ismertetett el a törvényhozási körök által. E czimen két millióval nagyobb költség fog előirányoztam. Nevezetes kiadási többletet fog ezen kívül igényelni a tüzérségnek folyamatban levő átalakítása és a lovas ütegeknek szervezése. Az erre szükséges összegeket számszerűleg ma még nem lehet meghatározni, mert nem tudhatni, mennyire fog e célra az eredetileg megszavazott 17 millió forint felhasználtatni. Annyi azonban már most kétségtelennek látszik, hogy ezen összegből sok mindenféle nem fog fedeztethetni, ami a tüzérség újraszervezésére és az új lövegek berendezésére szükséges, ha ugyan azt akarjuk, hogy az újjászervezés tökéletes s a czélnak megfelelő legyen. Ezenkívül a hadügyminisztérium a századosok lóval való ellátása czéljáról utó- Szolnok - Dobokamegye rendkívüli Deés, febr. 15. 1876. A mai közgyűlésre szokatlan nagy számmal gyűlt össze a képviselő bizottság. A tárgysorozat nyomán legelőbb a szentesített törvényczikkek olvastattak fel s levéltárra tétet ii határoztattak. Szőnyegre került a katastrális becslőbizottságok megválasztása. A megye e tekintetben 5 részre osztatott fel: szamosujvári, b.-váralyi, bethleni, deési és m.láposi becslő kerületre, s egy-egy elnök a több rendes és póttagok lőnek minden kerületbe beválasztva. Ezután megválasztattak az 1876. XXVI. t. sz. 8. §. értelmében a népnevelési bizottság tagjai összesen 20 tag. Ezekhez jőnek még az egyházak által megválasztandó felekezeti tagok. Ezen bizottságnak annak idején leendő összehívása az alispánra bízatván. Legtöbb vitára adott alkalmat volt Dobokamegyei alispán Zsombori Józsefnek a kormánytól még 1870-ben a nép szükségletére kölcsönzött pénzekből 882 frt és 90 krban lett felvétele és ennek Zsombori József halála következtében be nem számolhatása miatt a volt Dobokamegye által sikkasztással vádolása, s ennek nyomán a belügyminiszternek megyénkhez intézett leirása az iránt, hogy ez elsikkasztott pénz a volt dobokamegyei képviselő bizottmányon hajtassák fel. Pap László képviselő tag nagy hatású beszédben menté Zsomborit a de mortuis nihil nisi bene“ — elv alapján is; hivatkozott a köztudomásra, mily becsületes és közszeretetben álló férfi volt Zsombori József. Ha él, bizonyosan tisztázza vala az ügyet. Egy meghalt emlékét azzal becstelenítem meg, hogy őt sikkasztónak bélyegezzük — ez nagy kimeltelenség a Zsombori családjára és barátaira szégyenletes lealázás. Doboka megye meggondolatlanul sütötte egy meghaltra a sikkasztás bélyegét. Indítványozza, irassék fel a kormányhoz, hogy a megye Zsombori József volt dobokai alispánt sikkasztónak nem bélyegzi, s a hiányzó pénzt aláirás utján fogják emlékét tisztelő barátai összehozni s a kormányhoz felküldeni. Ez indítványt Lészai László, Torma István és mások pártolták, Torma Károly ellenben úgy nyilatka.