Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-02-23 / 44. szám

Midhat levele a szultán­hoz. Midhat pasa bukása előtt kevéssel kö­vetkező levelet intézte a szultánhoz: „Felség. Az alkotmány kihirdetése ál­tal az volt czélunk, hogy a palotai despoti­kusnak véget vessünk, felségedet kötelmeiről felvilágosítsuk, a magunkét megismerjük, a keresztények és muzulmánok teljes egyenlő­ségét elismerjük és komolyan lássunk hozzá az ország felvirágzásának munkájához. 30 év óta nagyon is sok hattot, meg fermant hirdettünk ki; mindezen dekrétu­mok akkor adattak ki, ha súlyos politikai bonyodalmak származtak és alig múltak el a veszélyek, nemsokára mi is teljesen megfe­­ledkezünk azokról. Az alkotmánynyal máskép kell, hogy bánjunk; ezt nem azért hirdettük ki, hogy a keleti kérdést pillanatnyilag megoldjuk. Mondom, hogy mindenkinek ismernie kell a maga kötelességét; most felséged csá­szári személyén a sor, jó példát mutatni, hogy azok, kik a kormányfelelősség nehéz terhét magukra vállalták, haszonnal működ-Aztán rajtunk, minisztereken a sor,­­ kötelességünk szakítni a hízelgés és titkolás rendszerével, mely 400 esztendeig uralkodott Törökországban. Én tisztelem felséged és a császári család tagjainak személyét, de tisz­teletemet nem tehetem eszközzé saját hazám érdekei ellen. ... ..A­ Felelősségem roppant nagy, főleg attól tartok, mely saját lelkiismeretemre súlyoso­dó, féltem a nemzetet is, mely cselekedetei­met még számon is kérheti tőlem.­­Ne értse felséged félre szavaim értelmét: tisztelem nemzetemet és féltem azt, mely felségedet uralkodójává választott» — Ezenkívül nem félek semmitől. Az ottománoknak is vannak köteteik: felismerték és teljesítették azokat. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Mindenek felett alkotmányos kormány vagyunk ; ismeri felsé­ged e szó jelentőségét ? Annak, ki­ valame­l dolgot ad, ismernie kell azt. Nem időzöm en­nél hosszasabban. A hivatali hatáskör, melylyel felséged engem felruházott, igen fontos : ismerem azt. Valamint teljesítem kötelességemet, mint Ot­toman, úgy teljesítnem kell, mint államhi­­vatalnok is. Az ottoman, ki hazafias köte­lességei ellen vét, csak saját lelkiismerete előtt felelős; én pedig, a nagyvezér, nem­­csak lelkiismeretein, hanem a nemzet előtt is fele­ős vagyok. Az előbbi kötelességnek már eleget tettem s most azt óhajtanám, hogy nemzetem előtt is oly büszke és nyu­godt lehessek mint magam előtt. Kilencz napja már, hogy felséged vo­nakodik elfogadni azt, mit én fölterjesztet­tem ; más szavakkal felséged megvonja a munkástól a munka­eszközöket. Munkaesz­közök nélkül pedig nem tudok dolgozni; azok a kik fölött én most rendelkezem, inkább a birodalom szétrombolása, mint annak fel­építésére alkalmasak. Kérem tehát felségedet, biza másra azon functiókat, melyekkel engem felru­házott. M i d h á t. Febr. 4. Ezt a levelet a ,N. fr. Pr.* után közöljük, mely nem mondja meg, miként ju­tott e levél birtokába. Au­hentikus-e, nem e, arról jót nem állhatunk. De mindenesetre el lehet róla mondani, hogy ,si non e verő, e ben­trovato*. AUSZTRIA. A házassági törvényjavaslat tárgyalá­sa az osztrák felsőházban. Hétfőn kezdte meg az osztrák fel­­­sőház a házassági novella tárgyalását. A ja­vaslat, melyet a képviselőház elfogadott, el­törli a polg. törv. könyv 64. §-ában foglalt házassági akadályt, mely a cultus dispa­­ritásból, a vallások különféleségéből szár­mazik. Első szónok dr Felder, a bécsi polgár­­mester volt, ki a javaslat mellett emelt szót a többi közt ezeket mondá: a valláskülönbség meglazítja és veszélyez­teti a házassági élet bensőségét ezen aggály kissé elkésett, sokkal inkább helyén lett volna az az 1870. ápril 9­ ki törvény alkotásánál, ez sokkal nagyobb mérvben kellett volna hogy veszélyeztesse a családi élet kötelékeit, de a tapasztalás ezt nem bizonyítja. .. . . . Az 1868. május 26-ki törvény­yel életbe len léptetve az úgynevezett szükség­­beli polgári házasság, melynek akkor van helye, ha a lelkész a polgári törvényben nem foglalt akadályok miatt tagadná meg az összeesketést — és ez előfordulhat az állam által elismert minden felekezetnél Az 1870. ápril 9-diki törvény a polgá­ri hatóságot bízza meg a házassági cselek­mények végzésével, oly egyéneknél, kik egyik törvényesen elismert felekezethez sem tartoznak. E második faja a polgári házas­ságnak „felekezet nélküli házasságok”-nak ne­veztetnek. Ilyen házasságra nem léphet Ausz­triában, ki valamely keresztény felekezethez tartozik, mert a polg. tv. 64. § a akadályt képez erre nézve. Ezen két törvény életbelépte óta ösz­szesen 393 házasság köttetett a bécsi ma­­gistratusnál; ezek közül 379 oly házasfelek között, kik közül az egyik fél előbb valame­lyik keresztény felekezettez tartozott. Ez világos képét mutatja annak, mint alkalmaz­­tatik a praktikus életben a két törvény s a szükség mennyire túl teszi magát a bizott­ság által kifejezett aggályokon. A mondott számból 8 szükségbeli polgári házasság jött létre oly esetben, hogy mindkét fél is­raelita volt; egy szükségbeli polg. házasság étre jött egy anglikánus férfi és katho­na között, de ezen pár azonnal a polgári há­zasság megkötése után az itteni anglikán kápolnában egyházilag össze is kelt. Legú­jabb időben pedig két pár ó-katholikus volt A második pár szintén egyházilag is egybe­kelt az ó kath. kápolnában. A letelt 8 év alatt összesen tehát 11 szükségbeli polg. házasság fordult elő. Az 1870-ki novella alapján a bécsi magistratusnál 382 pár kelt össze. Ezek kö­zül három pár olyan, melyek valamennyien valamely keresztény felekezethez tartoznak, de abból kiléptek; 373 pár pedig olyan, me­lyek közül az egyik fél előbb valamelyik ke­resztény felekezethez tartozott, a másik fél pedig zsidó volt, egyik esetben pedig mohamedán. Ennél fogva 392 eset közül 379-ben be van bizonyítva, hogy habár az ált. polg. törv. könyv 64 § a még fennáll, az 1870 ki novella által teljesen elvesztette törvényes érvényességét . A polgármester tehát a gyakorlati élet­ből merített adatokkal bizonyítja a tárgya­lás alatt levő novella elfogadásának szüksé­gét és c­élszerűségét. A polgári házasság épen nincs ártalmára a vallási erkölcsi élet­nek. Szólónak többször volt alkalma hallani, hogy a házasfelek kijelentették, hogy a polg házasság korántsem fogja őket gátolni ab­ban, hogy eljárjanak az illető templomokba, Alfréd hitetlenül rázta meg fejét míg ajkain egy furcsa mosoly játszadozott. Erzsike ismét anyjához simult. — Ne menjen ma haza édes­anyám, nagyon ké­rem erre. — Miért leányom? — Mert. . . ekkor az ifjú asszony érez­te Alfrédnak mélyen reá szegzett tekintetét, nem folytatta, gyorsan lehajolt a kis­gyer­mekhez. Az anya mindezt észre vette, s úgy hitte, hogy most épen nagy oka van távozni és minél előbb tájékozni magát. — Leányom, szívesen engednék kérésed­nek, de most nem tehetem, hisz vendégeim vannak, és sejtem, hogy rövid időn többen is lesznek, mert nem valószínű, hogy a herczeg Kövesd köveit jött volna megcsodálni, én leg­alább nem hiszem. Alfréd sem hitte. Fenyvesiné kis apróságait összeszede­getve, leányához fordult: -- Kedvesem megígérted nekem, hogy mikor én távozom, te is jösz, tehát ha ma pedig magam láttam megérkezni ezelőtt va­lami két órával. Alfréd azt gondolta, tehát mé­gis az a másik gyakorolja reá a nagyobb vonzerőt, az vonza ide most is... jó ezt tudni! aztán az jutott eszébe, hogy voltaképen ő nem köte­les tudni, kik a Fenyvesiné vendégei, hisz előtte még eddig csak egy pár futó megjegy­zés röppent el, miből, ha akarja, semmit sem tud — és gyanútlan arczc­al fordult Feny­­vesinéhez: Ha szabad kérdenem, kik a feny­vesi vendégek? — Azt Alfrédnak meg kellene hogy súgja saját szive. — Hogyan? — Mikor egy olyan rendkívüli hires szépség, egy bűbájos fiatal delnő ide pár órai távolban van, akkor egy szivekkel játszó Erosz... felelte — A bók, ha tekinthető. Mig Alfréd e vetette, Fenyvesiné nagy, gúnynak szavakat hanyagul oda Gyulához fordult, s fél­halkan azt mondta — Én örömmel veszem_______ . .,__,___­ .... e feltűnő vendégek látogatásait,s mégis ked-'már rövid is az idő kisgyermekkel útra ke­vés rokonunk érdekében óhajtanám, hogy a szülni, de holnap reggel okvetlen elvárlak hóditó Csilla el ne jött volna — Az én érdekemben? kérdezte Alfréd. — Mert a­mint az egész­­önösen Zófi grófnő állítja, az a rendkívüli, fiatal delnő minden férfiszivet lángra gyújt, aztán hamuvá éget; az ő szive pedig telje­sen hideg marad, hisz jégből van az. — A jeget is felolvasztja a forró nap. — Nem mindig. Hisz a mi ősrenge­tegünk forró nyári napsugara is mind oda süt a legcsodálatosabb jégbarlang tömör jég­lapjaira, s a­helyett, hogy felbirná olvasztani, csak belehelli zúzmara fátyollal, a­mi még hi­degebbnek tünteti fel. — De egy asszonyszív nem összeha­sonlítható a havasok jégbarlangjaival. — Ki tudja! Különben ez az egy barlang sem összehasonlítható más jégbarlanggal, leg­alább egy angol utazó, ki Európa minden jégbarlangjait harmincz év alatt összejárta, egy egészen rendkívülinek állítja ezt. Majjon azaz aszszonyi szív nem lehet-e ily rend­kívüli. Gyula sürgesd holnap a feleségedet — Aztán Ugyan miért? Alfrédhoz intézte szavait: Egy előbbi ígéret folytán remélem önhöz is lesz holnap szó világ, s­za­­rencsém. Alfréd meghajtotta magát, Erzsike pe­dig gyorsan közbe szólt: Alfréd elutazik. — Elutazik? kérdő anya és férj egy­szerre. E csaknem önkéntelenül kiejtett sza­vakra a fiatal asszony lángpiros lett és meg­rettent kérő szemekkel tekintett a nyugodt férfira, hogy segítse ki zavarából. Az pe­dig különös mosolyával nézett reá, aztán csöndes hangon megszólalt: — Valóban, említettem valami ilyet Erzsike előtt, de ez az elutazás nem olyan sürgős, hogy a szives meghívást mellőzem miatta. Vagy talán valami megbízást tartasz fenn számomra, s azért tennél még holnap útra? ha igy van,az egészen más, csak pa­rancsolj velem. (Folyt, köv.) " elvégzendők goruan katd az ájuló­ságot. Hivatkozik czi­­országok példáira, minek Fran­­czia­, Olaszország és Belgium. De még az egyház­történelem is azt mutatja, hogy a valláskülönbség nem képezhet házassági akadályt. Pl. olyan nők, kiket a kath. egy­ház a szentek sorába avatott, minő szent Monika és szent C­otild is, pogány férjekkel bírtak. Bécs, febr. 20. Az urak háza folytat­ta a házassági törvényjavaslat feletti vitát. Hye a képviselőház haározatainak tartása mellett érvel. Plener azt mondja, hogy az indokok­ közt ezeket monja: mondja hogy napirendet javasló indítványt azért írta alá, .br.Útte­rézéivel- mert a jogo­­lt igényekkel szemben elégte-azonban fennek találja a törvényjavaslatot. Schwarzenberg bibornok napirendre té­rést javasol Thun Leo gróf és Eder érsek ellenzik a javaslatot. Heine báró és Hasner előadó a javas­lat elfogadását ajánlják. Névszerinti szavazás után Kucsker ér­sek indítványa 63 szavazattal 38 ellenében elvettetet­t Kucsker erre kijelenti, hogy a püspö­ki kar az indokolt napirend mellett fog sza­vazni, mert az előterjesztendő házassági tör­vény előreláthatólag mit se fog tartalmazni, a­mi a katholikus egyház ellenére volna. Auersperg herczeg miniszterelnök kije­lente, hogy a kormány tagjai nem fognak szavazni, mert az indokolt napirendre szóló indítvány a kormányhoz intézett felszólítást tartalmaz. Ezután az indokolt napirendet indítvá­nyozó határozati javaslat 57 szavazattal 68 ellenében elfogadtatott, az urak háza eszerint a javaslatot nem fogadja el a részletes tár­gyalás alapjául. Orosz lapokból. Budapest, febr. 20. A Russkij Mir bírálat alá veszi az osztrák magyar bel és külföldi politikát s palotát tör felette.»Az osztrák politika cikk­író szavai szerint mindig két fontos sajátsá­ga által tűnt ki: tud jól lavírozni a vbz alat­­ti szíriek között s jókor előállni, mikor le­hetségesnek mutatkozott a parazst idegen kezekkel bekaparni. Egy hatalom sem oko­zott nekünk annyi nehézséget és kelle­metlenséget, mint épen Ausztria-Magyar­­ország s mindazonáltal egy hatalmasság­gal sem szálltunk szemtől szembe oly rit­kán, mint a habsburgi birodalommal. Az oszt­rákok mindig tudtak velünk barátságban lenni, mikor erősek voltunk a gáncsot vetet­tek nekünk mikor bágyadtságot vagy gyen­geséget észleltek rajtunk. Az első Napóleon elleni háborúk ide­jében Ausztria, mely orosz vállakoc emer­susban oly parancsoló hangon szólalt fel, mintha Európa átalában és Oroszország kü­lönösen neki köszönhették volna a franczia uralom alóli felszabadítást. A krími háború kezdetén az oroszok által 1849-ben meg­mentett Ausztria békésen viselte magát, de gyorsan fordult ellenünk s­ok évet fenyege­tett, mikor az óriási küzdelemben kimerül­tünk. A bécsi értekezleten és a párisi cong­ressusban 1856. évben Ausztria egyenesen előtérbe lépett s oly hajthatatlan volt, hogy képviselőjét Bud­ grófot arra kelle f­igyelmeztetni, hogy nem Ausztria viselt háborút, s nem ő győzte le Oroszor­szágot. Nyugodtan élni, mit sem kocz­káztatva , mikor mások cselekednek s hirtelen félbeszakítani a hallgatást, mikor az idegen diadal gyümölcseinek büntetlen meg­tagadása lehetővé vált: ez a bécsi hagyomá­nyos politika alapelve. Mi majdnem mindenki ellen Európá­ban háborút viseltünk, csak valóságos fő­­ellenesünkkel, Ausztriával nem, a­melyet mi nagylelkűig oltalmaz­unk és őrköd­tünk felette. És miért? Azért, mert Bécs­­ben mindig alkalmazták a politikát a körül­ményekhez és helyzetünkhöz, nagyra becsül­tek bennünket, mikor nekik szükségesek vol­tünk s fenyegetéseket használtak ellenünk, mi­kor ezek alkalmatlanok voltak reánk nézve" Czikkiró kételkedik, hogy Ausztria Magyarország a jelen válságban, ha a kér­és sohasem volt. (kecsegtetésül Ausztriát vonatkozólag a nemzetiségek- i , de később­re, szintén oly sokfejű belpolitika vezeti, a­minőt külső viszonyaiban követ. Diadalmas­kodni fog-e Bécsben végtére a Batáv ügy, mint többen a szláv hazafiak közül remé­lik ? talán igen, ha az ügy más helyen és más kezekkel döntetik el." A »Moszk. Viedomont* kiemelvén a hirt, mely szerint Andrássy gróf Salis­bury az osztrák magyar és angol érdekek keleten azonosak, azon hitének ad kijezést, ,___, hogy az általános »quasi egyetértés közepette,“ Anglia és Ausztria-Magyarország között kü­lön szoros szövetség létezik s politikájuk nem le­het összevágó az orosz politikával. A tö­­­rökországi állapotok lényeges jariása sem Anyolországgal, sem Ausztria-Magyarország­­gal el nem érhető. Ezen két hatalommá, aziránt, hogy kételkednünk s*Rh»,i i„ csak úgy lenne lehetséges az egyetértés, hogy — j » ■ • a®ad lesz. ezen javitó hatalmak, a czéljából mitsem tegyenek a TANÜGYI ROVAT. A kik rontanak, a hol építeni kellene. Jegyzőkönyv. Mely felvétetett H.-Karácsonfalván a R. K. megyebirói­ lakban julius 12 én lb.4. az alálirtak jelenlétében. Tárgy: A midőn H -Karácsonfalva a kormány segélyével községi v­agyvj la létrehozatala terveztetett­ nek jelenleg a törvény u a I m a i szerint bere felekezeti iskolája ( dki e i van -a­z ezutánra is, a kormány tése nélkül saját áld és a takarék magtár ve), mely iskolai c­z­é­r­r­a p­i 11­a­t­o 11 f­e­n t­a­r­t­a­n­i k­é örökre fenn fog tart nnGHI Már említettül­, hogy felekezeti iskol '* * ' a b. karácsonfalvi rom. cath. ment*8 v»c azt is hozzá tesszük — cántora jg *' de Azon iskola, melyet oly magas han 'aa' v leget a különben tisz'élt nemes m,8011 ^ járósága, nem érdemes ez elnevez^8/ elő.. cántori lak végén van egy, körülbl­í­­«rt öl terüVi­ s egy öl magasságú tanköteles gyermek számára berefl7°^ szobácská', ha az bármily egész^ K lakható lenne is, de szűk és é* lyiségénél fogva 40 tanuló számár­a­séggel nem felelhet meg. , Mert tudomásunk szerint egy a­­ látási törvények értelmében jól épített tanteremnek szükséges, hogy az legalább 11*1 14 láb magas legyen, s 8—12 g számítandó egy egy tanulóra. Ily előzmények után belá­bal hogy a nevezett nemes megye iskolája" egyfelől nem felel meg a népoktatási rö­vény kívánalmainak, másfelől nem j. 4, ?r' fenn örökre, mint azt a nemes meevp járósága határozottan állítja. - N­eor' megye azon iskolája, melyet már jeleztünk, berendezve nincs, mert egy hrány, a Szent-István társulat által * fali olvasó táblákon és egy számo­s génen kivül semmi tan­eszköz nem található Van még az iskolában vagy kunyhóban ed­ pár pad, melyek szintén czélszerűtlenen , nem felelnek meg a mai kor igényeinek Ily kunyhóban akarja a t. megye elöl­­járósága szép sikerrel és örvendetes ered­­ménynyel a jövő nemzedék erkölcsi, vallásos és szellemi nevelését eszközölni? — hig—­ha oly őszintén, mind vallja — szivén hor­­dozza a jövő nemzedék sorsát. Ily kunyhóban mielőtt kifejlődnének az ifjú nemzedékten ■zép és tiszta erkölcsök a vallásosság s szel­lemiség ; már azelőtt testileg sőt szellemi­­leg is meglesznek halva De mivel minden bővebb magyarázat nélkül is láthatja a t. olvasó a bajt, azért nem is fogjuk szükségesnek tartani még részletesebb fejtegetését e tárgynak. Most szólunk röviden a kántorról, vagy ha úgy tetszik tanítóról. A kántort, ki kü­­lönben igen szerény, becsületes jámbor egyé­niség, mint személyiséget nem értjük, csak­is annyit kívánunk előre bocsátani, hogy nem bír képesítvénynyel a tanítóságra a népokta­tási törvények értelmében. Lássuk most a kántor díjazását. Ez pe­dig csekély, mert a fizetése 74 frt. pénzben és terményekben isannyira, hogy a szegény kántor e silány díjazás miatt kénytelen ara­tás és kukuicza szedéskor a falu végére le­ülni, hogy az egész község lakosságától egy egy kéve búzát, vagy egy cső kukuriczát ku­­dulászszon. Ezen díjazásért aztán igen sok kötel­me van, mert ő, vagyis a kántor ezért a ha­­rangozói kötelmeket is tartozik pontosan tel­jesíteni. Íme a 19 ik század kulturállamában el­találtunk egy tizenhatodik századbeli néptanítót (értve díjazását és harangozói kö­telmét.) Oh népnevelés, mirt nem jön el már a te országod ! De hát kérdjük a nemes megye mi­ltén tisztelt elöljáróságától, ilyen díjazott és kötelességekkel megterhelt tan­tótól joggal virja-e, hogy a jövő nemzedéket valódi vallá­sosnak s erkölcsileg és szellemileg mivelt­­nek lelkiösm­erettel nevelje ? így számol be a nemes megye elöljárósága az Úr Isten előtt a jövő nemzedék sorsáról ? így hor­dozza szívén az annyira hangsúlyozott er­kölcsös és vallásos nevelés szentségét! Mi részünkről szerencsésebb tartanék, ha a csekély állami­­segélyt, me­lyet az állam nem csupán kecsegtetésből nyújt, elfogadnák, s feláldoznák a jövő nem­zedéket a kormány szándékának, mert nem fogjuk elhinni, hogy azon kormány, amely egy nemzet s egy ország jobblétén és eme­lésén minden irányban működik. Oly ke­gyetlen lenne, miszerint a jövő nemzedék­ből isten,eleneket nevelne, mert egy kor­­mány is felelős ilyesmiről. Végül kötelességünknek ismerjük a kor­mány és illetékes közegei becses figyelmét ! a karácsonfalvi rom. kath. nemes megye rendezett iskolájára nézve felhívni, mivel“­ lehetne, megóvni igyekeznénk a jövő °e®e­zedéket azon veszélytől, melynek mostár be néz. Homorody­ egyházi és iskolai elöljáróság illetékes plé­bánosával együtt lelkiismeretes és hivatalos kötelességéből kifolyólag lelkileg meg­sértve lévén, indíttatva érzé magát a közös iskola ellen tiltakozni, és a sima lép­tekkel jövő ellenség ellen, ki a tiszta buza közé konkolyt hinteni akart, minden eszközt a fenálló törvények határain belül felhasznál­ni arra nézve, hogy felekezeti jellegű­ isko­láját jogosan megóvja az elközösitéstől, é­s a következő indokokból: 1- ször*. A H.-Karácsonfalvi rom. kam­. nemes megye érett, megfontolás u­án abban állapodott meg, hogy az alattvalók vére és vagyona feletti intézkedésen túl az ifjú nem­zedék szellemi jövőjét, vallásos nevelését,­­ a­mely mindennek alapja, a kormány szán­dékának feláldozni nem­ akarja, hanem a vallásos nevelés megmentésére, fejlesztésére felekezeti iskolájának fentar­ására minden le­hetőséget megtesz, — annál ib inkább, mert meg van győződve, hogy a vallásos nevelés annyira szent és fontos ügy, hogy ezért kész­nek kell minden keresztény embernek nagy áldozatra is. A ki hitét többre becsüli azon államsegélynél, melyet most kecsegtetésül nyújt az állam, de később el is vonhat. 2­­or: A h. karácsonfalvi rom. kath. ne­mes megye felekezeti iskolája, ha az okta­tási törvény 36 § értelmében kivetendő­­*/* iskola-adó a meglévő és jelenleg berendezett iskolá­knak ezutáni szükségei fedezésére for­dittatik, államsegély nélkül is a törvény kö­telmeinek mindig meg fog felelni. 3 or: A h-karácsonfalvi rom kath. me­gyének jelenleg a törvény kívánalmai szerint berendezett felekezeti iskolája és rendes ta­nitója van, mit ezu­nra is a kormány meg­intése nélkül saját áldozatán, és a takarék­magtár segélyével, mely iskolai czálra ala­­pittatott, fentartani képes, és örökre fen fog­­ tartatni. Mely jegyzőkönyvi nyilatkozatát az egy­házi és iskolai tanács kiadta jul. 12. 1874. Barabás Mihály, m. k. r. k. lelkész Kováts Mihály, megyei biró. Mátyás Ferencz, iskolai tanácsos. Kovács Antal, iskolai taná­csos. Ráduly István, iskolai-tanácsos. Nébel József, iskolai-tanácsos. Barabás István, me- I­gye jegyzője. Nem akarjuk e jegyzőkönyv igazságát és hitelességét kétségbe vonni. Azonban le­gyen szabad mégis igénytelen m­egjegyzése­Amiat­kedett fel a semmiségből, a bécsi kongres- mnmel kísérni, mely jegyzőkönyv különben eléggé bemutatja magát a t. olvasó és irán­ta érdeklődő közönségnek különben is. Mellőzve a jegyzőkönyv bevezetését, amely magában megdöbbentő, szerényke meg­jegyzéseinket annak egyes pontjaira nézve fogjuk elmondani. Ugyanis a jegyzőkönyv 1-ső pontja igy hangzik: , A H. karácsonfalvi rom. kath. nemes megye érett meg­­fontolás után abban állap­o­­dott meg, hogy az alattvalók vére és vagyona feletti intéz­kedésen túl az ifjú nemzedék szellemi jövőjét, — vallásos nevelését, — a­mely minden­nek alapja, a kormány szándé­kának feláldozni nem akarja s stb. lásd e pontot tovább — már mi lai­u­­sok kiválóan tiszteljük a nemes megyét és annak autonomicus jogát, azonban abban két­kednénk, miszerint a magyar kormány és an­nak minden alsóbb rendű erre hivatott kö­zegei ne hordoznák sziveken és lelkeken a nevelés szent ügyét. Ha kormányunk nem te­tét oly nagy súlyt a vallásos nevelésre a közös iskolákban, amint azt a nemes megye elöljárósága is hiszi, ennek egyszerű oka és talány nélküli magyarázata az, hogy ez az illető hitfelekezetek hatáskörébe esvén s nem érezvén magát ez irányban a kormány ille­tékesnek, ezt az illető vallás felekezetekre b­zza.­­ Következőleg a nemes megye elől­tés végleges megoldásra kerül, ha marad­­ járósága, ha csakugyan oly nagy lelkiisme­­reteti hagyományos poétikájához," s remél', rétjét hordozza lelkén az a nemzedék val­hogy ebben Németország fogja ötét akadá­lyozni. „A három egy királyságban, folytatja okunk kétkedni) azt és a Mir Összpontosítva áll egy hadsereg, mely tálylyal gyakorolhatja a kész Jovanovics tábornok alatt Bosznia meg .... szállására indulni, egyidejűleg pedig a kül­ügyi miniszter tanácskozik Angolországgal a török birodalom épségének és sérthetetlen­­ségének fentartása végett. Az osztrák poli­­t­ka ké­szinüségeért senkit sem lehet hibáz­. , . . , ------j szándékának azon „c s e k­é I v í I. ta ni, mert egységes osztrák politika ninc, ] s a m segélyért, m­e­­­y­al­lásos nevelését, — amiben különben nincs oly joggal és ha közös iskolában, mint hitfelekezeti iskolájában tenné, — mert ez ellen a kormánynak semmi kifogása. Ily értelemben tehát együgyü hitünk szerint nem lesz feláldozva a nemes megye és az ifjú nemzedék vallásos nevelése a kor­mány , melyet most nyújt az állam, mégis v­o­l­h­a­t* (?! erkölcsi és szellemi nevelést i­leti pedig, ez már eléggé be van bizonyítva a művelt világ előtt, hogy az a közös álla­mi iskolákban sokkal nagyobb gonddal és fényesebb eredményekkel gyakoroltatik, mint azt a legtöbb felekezeti iskolában ápolni tud­ják és szokták. A jegyzőkönyv második pontjára néz­„!*■?' ^,sil?’,a,v?m­.a'.h0«y vc. Nem tagadjuk, m.kép a h. karácsonfalvi rom. cath. m-gyépek saját felekezeti isko­lája nincsen, de, hogy ez iskola amint azt a jegy­zőkönyv jelzi, hugy t. i. .jelenleg l"fe­dezett", és hogy „államse­gély nélkül is mindig meg fog fe­l­e­l­n­i a t­ö­r­v­é­n­y­k­ö­z­e­t élmé­ny­e­i­n­e­k,“ ebben már csakugyan nagy okuk van kétkedni. Reményünket fejezzük ki De kételkedjünk a harmadik pontnál issé részletesebben, mivel e pont több vi­lágot fog vetni a többire is. A 3-ik pont igy mond: ,A h k a rá C B 0 D í ft 1 ? 1 rom. c.t. községében közös isko­­alatt irt az m e H •t-M 6: Mi tér m­e­g é 10. n?. "U A J. P." magántáviratai. Feladatott Budapesten, febr. 22. éjjel 12 Érkezett Kolozsvárra, febr. 22. éjjel l­­ő- ““ Az „Ellenőr“ hírei telj6S0° correctek. A dotatio átlaga ed­­dig volt 24 millió, ezután lesz a minimum 50 millió. Hiteles bécsi távirat szerint az osztrák pártvezérek maga­­tartása még mindig tartózkodó­de remélni lehet, hogy az egyezi­ség, melyet a két kormány kö­tött, elfogadtatik.­­ Magánhí­­rek annak elvetését tartják va­lószínübbnek. A magyar miniszterek teken mennek Bécsbe és kik.

Next