Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-01-16 / 12. szám

XI. évfolyam. 12-dik szám. Kolozsvárit, 1877. kedd, január 16. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre......................................^ ^r* Félévre.................................................. ■ Egy negyedre...............................* ■ ~ » Egy hónapra...............................­ » » SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN*' Főtér gr. Teleki Domokos-Mt. HIRDETÉSI DÍJAK: Ötször hasábozott garmondgor­iéra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirffizérbe soronként­­ írt. KOLOZSVÁR, JANUÁR 15. A HÁBORÚ. A török-román conflictus nincs még kiegyenlítve. Bratiano úr, mint már említettü­k, a török alkotmány ál­tal nyújtott kedvező alkalmat az orosz szö­vetség igazolására, nem akarja elszalasztani s nem elégszik meg azon correct nyilatko­zatokkal, melyeket Románia államjogi hely­zetére vonatkozólag Saviet pasa legközelebb Bratiano Demeternek adott. A románok azt kívánják, hogy a porta változtassa meg a török alkotmány illető pontjainak szövegét. De Bratiano úr nem elégszik meg a saját alkujával, a nép fanatismusát is igyekszik felkelteni a török ellen. Valószínűleg az ő ösztönzésére a bukaresti tanulók igen eré­lyes tiltakozást emeltek a török alkotmány ellen s ha a példa, mint valószínű, követésre talál, a román nép nemsokára oly harczias lázba jut, minőt a múlt nyáro­n a szerbek­nél láttunk. C­ak azután a románok ne úgy járjanak, mint szerb nyugati szomszé­daik. Az angol közvéleményben az oroszbarát és a török­barát irány közt a küzdelem napról napra fokozódó hév­vel folytattatik. A liberális képviselők a vá­lasztóikhoz intézett beszédekben mind eré­lyesebben követelik, hogy az angol hajóhad és az orosz hadsereg egyesült erővel­­kény­szerítsék Törökországot a békére“ , nagyon panaszkodnak, hogy­­a kabinet legjobb ba­rátai ellenszegillésre biztatják a törököt, di­csőítik ennek képzelt hatalmát, makacsságá­ban megerősítik és ezáltal diskreditálják lord Salisburyt, sőt úgy tüntetik ezt fel, mintha túlment volna utasításain.“ Másrészről az oroszellenes irány se hallgat. Dilke radicális képviselő élesen kor­holta az angol liberálisokat, kik Oroszország dicsőségét zengik és orosz-angol szövetséget akarnak. Arra utalt, hogy Oroszország, mely leverte Lengyelország, majd Magyarország szabadságát és most az egyetlen absolutistikus állam Európában, legkevésbé alkalmas arra, hogy Törökországot Európában helyettesítse. Beszédében a legmélyebb bizalmatlansággal, sőt valóságos gyűlölettel nyilatkozott az oro­szokról. Mr Lowther parliamenti tag Yorkban azt mondta, hogy az angol közvélemény kétféle po­litikát hangoztat: az egyik a britt érdekek megó­vását , a másik a béke fentartására van irányoz­va. A kormány nem szándékozik Törökországgal szövetséget kötni, de erre nem is kapott Tö­rökországtól ajánlatot. A törökök nagyon ké­pesek rá, hogy maguk gondoskodjanak ma­gukról. A­­beteg ember­ fel tud kelni fek­helyéről és nagyon meg tudja mutatni, ho­gyan kell csatákat nyerni. A britt kormányt senki se kérte, hogy a törökök javára kezdjen háborút. Sőt azt állíto­tták, hogy az angol kabinet ennek el­lenkezőjét teendi, az oroszokkal fog szövet­kezni. Szóló reméli, hogy hallgatói nem hit­ték el ez utóbbi hírt; úgy hiszi, hogy hall­gatóinak véleményét fejezi ki, mely szerint nem kellene tartanunk a végzetes navarrai baklövés ismétlődésétől és azt, hogy Angol­ország nem lesz a hódítók, a jogot nem is­merő ármány keréktolója. Az orosz-török háborút mint a ,Pol. Corr­e-nak Varsóból jan. 10-ről írják, az ottani katonai körök bizo­nyosnak tekintik. A hadikészületek az egész birodalomban lázas sietséggel folynak. A genfi kereszt varsói bizottsága nagy tevékenységet fejt ki. A varsói, lublini, kielcei radomi és °®z-i kórházakban tanfolyam nyittatott oly 2** számára, kik az egészségügyi szol­­,..a,rar akarják magukat kiképezni. Az ille­ti@nn­i­e8 ellá,ást 8 26 rubel havi fizetést jó mindezt a genfi kereszt pénztára­si táncziiga a római SeA‘tek javára .már ,Dag/ ből számtalan hódoU.iTr8 - hoz. A birodalom alL. el,val?egy R ^ levelező — elő« Pénzügyi helyere — írja denütt B­ annrrwi­tZ,amoru' A bukások min­­tnsában Wedül Pensa vá­ n Lapunk mai számához van mellékelve Beyer M. és Társa vászon- és fehérnemű a jegyzeke. a conferencia meghatalmazottai Konstantiná­polyt elhagyják, az elszigetelt Oroszország egyelőre akkor sem tehet háborús föllépést. Manteuffe­ tábornoknak az orosz hadsereg fővezé­révé tört­ént, meghívását Bécsből megerősítik. E dolog már több mint két hónapos. Az oroszok ugyanis ennyi ideje hogy keresik bel- és külföldön a tábornokokat, s Miklós kiutasítás következtében a lóvásártéren nép­­gyűlés tartatott, melyet a rendőrség felosz­latott. Bécs, jan. 13. Philippopolisból jelen­tik, hogy a bolgárországi kegyetlenségek tárgyában működő bizottság halálra ítélte Ah­med agát, egy kóbor czigánycsoport ve­zérét, ki súlyosan compromittálva van. Jenleg hivatalosan nyugodni látszik. Ez azon­ban csak látszik, mert megbízható részről hi­telesnek állított tény az, hogy a bankigazga­­tóság alkalmat vett az átala elutasított bank­­statumokkal szemben saját ellenjavaslatait formulázni, s azt mindenesetre nem hivata­los, hanem egész bizalmas módon a legkö­zelebb érdekeltek kezébe juttatni és tény, hogy ez ellenjavaslatok eddig nemcsak a bécsi, de a magyar miniszterek előtt sem is­meretlenek. Ugyan e tárgyban a „N. Fr. Pr.“ a következőket írja: A kiegyezési kérdés egy lépéssel sem haladt előre, daczára annak, hogy a biro­dalmi gyűlés megnyitása közeleg. A dolgok már hosszabb idő óta úgy állnak, hogy a két minisztérium közül egyik sem hiszi ma­gát feljogosítva vagy kötelezve a tárgyalások ismét megkezdésére az initiatívát megtagad­ni. Az ionpulsust erre nézve még mindig az uralkodó részéről várják. E tekintetben némi reményt kapcsolnak a hírhez, hogy a császár 14 napra számított budapesti tar­tózkodását félbeszak­ja , a hónap közepén Bécsbe jön. A bankkérdés állásáról érdem­legeset csak ennyit hallani, és hogy a valuta kölcsönös helyreállítása előtti provisorium eszméje ismét mindinkább háttérbe lép. A román vámárszabály. Mint Bécsből egy különben nem hite­les helyről írják, jan. 11 én a külügyminisz­tériumban Orczy b. elnöklete alatt hosszabb értekezlet tartatott, melynek igen váratlanul sikerült a román speczialtarifát teljesen meg­állapítani s a vegyes bizo­tság által függő­ben hagyott tételeket is kiegyenlíteni. Időköz­ben a román képviselők megkapták utasítá­saikat s igy a megállapodás létrejöhetett. Az osztrák-magyar kormány most a tarifa mi­előbbi életbe léptetését követeli. A három román képviselő: Szerzádi Miklós vámhiva­tali igazgató, Liteanu György és Aurelianu P. S. tanár Budapestre mennek, hogy ott a kormány tagjainál tisztelegjenek. A predeal-brassói az egészségi csapatoknál az egyévi önkénte­sekre nézve is a hadi iskolák számára előírt instructiókban foglalt elvek alkalmaztassanak, s ezektől csak annyiban történhet eltérés, a­mennyiben az egyes fegyvernemek, csapatok és hadtestek szervezési sajátságai, alkalma­zási és elhelyezési viszonyai szükségessé te­szik. Az ide vonatkozó részletes határozatok új kiadásban küldetnek meg kihirdetés vé­gett a hadi­iskolákhoz, de már a jelen év­ben életbe lépnek a következő határozatok : „ Az egy évi önkéntesek intézményé­re való tekintettel valamennyi egy évi ön­kéntes, kik az összes fegyvernemekre vonat­kozó határozatok által nincsenek kizárva a tiszti rangból, kötelesek tartaléktiszti vizs­gára készülni, s jövőre nem lesz szabad az egyév­i önkénteseknek csak altiszti ra­pfokozat elérésére törekedni. A II. és III. előadják a tantervet, a vizsga­tárgyakat, a vizsgáló­bizottság össze­állítását és az egyes fegyvernemekre vonat­kozó vizsgák módját. A IV. azt mondja, hogy az utó- és kiegészítő vizsgákra vonatkozólag a hadi­iskolákra nézve fennálló határozatok hasonló alkalmazást nyernek. A keleti vasút ügyében az igazságügyminisztérium és királyi főügyészség most az okmányok alapján, (me­lyek 600 évre is terjedtek), a vádpontok megalapításával és a vád alá fogandók ősz­odáig, hogy a munkát be kelle szüntetni, mivel­ életveszély nélkül küszöböt át nem *) E czikket ajánljuk a kormány figyelmébe. Szerk. lehetett lépni. Ezzel is 25—30 ott fog­lalkozó család fosztatott meg életmódjá­tól, s az állam jövedelmét 1200 forinttal csökkenté. Porczellán-gyára, melyhez az állam­nak egy épülete s mintegy 3 holdnyi földje tartozik — évenkint 600 forint haszonbért hajtott be. — Ennek épülete szintén omladozó félben van. — A ma­ga idejében egy pár száz forinttal köny­­nyen helyre lehetett volna állítani, most úgy hallom, hogy e miatt haszonbérlője az egész gyárt Sz.-Régenbe szándékozik áttenni, s ez által újból 12—15 család marad kenyér nélkül, s az állam elveszti 600 frt. évi jövedelmét. Volt az uradalomnak egy igen jó hat lakrészből álló kőépületje tágas ud­varral, kerttel, csaknem új istálókkal, szí­nekkel ellátva. Azon repedések, melyek a főépületen mutatkoztak, 200 frttal hely­re­állíthatók lettek volna. A kincstár igaz­gatósága azonban ezt is pusztulásnak en­gedte, holott igen jól lett volna valamely tisztviselőnek naturális szállásul, s nem kellett volna a pénzváltságot fizetni 1870-től fogva a mai napig; mi azt hi­szem, szép összeget tehet. Volt Görgény helységében, hol a malomjog kizárólagos tulajdona a kincs­tárnak, két lisztelőmalma. A kisebbik 2 kövü, a helység közepén. Ez az átvétel­kor igaz romlott állapotban volt, most azonban már egy czövekje sem látható. A négykövü a helység közelében fek­szik. Miután 1870 óta semmi javítás rajta nem eszközöltetett, oly állapotra jutott, hogy ma őrölni senki sem mehet oda. Ebben a két malomban őrölt 1870-ig Görgény, Szent-Mihály, Kincse, Ador­ján, Sorosháza, Oláh-Böskény, Kakucs helysége. Ezek most mind Kásnára kénytele­­nitetnek őrölni járni. A kincstár elvesztett mintegy 2000 véka malomvámot éven­ként, mit középárban 1500 frtra lehet számítani.... A fenn elősoroltakból azt hiszi a t. olvasó, hogy a kincstár tisztjei nem tudnak építeni?! Tudnak biz azok, még pedig monumentális épületeket sok lakrészből tágas folyosókkal olyanokat, melyek most üresen állanak, s a­melye­ket soha sem is fog lakni senki. Példa rá — a puszta havasokban épült lapos­­nyai és fancsali emeletes épület. Hogy mibe kerülhettek nem tudom, hanem a mint a kincstár szokott építkezni a maga közegeivel, 30—40 ezer forintra bátran feltehető. Az államgazdászatnak más ága az erdők vagy­is a faanyagok kíméletes hasz­nálatának felügyelete. Hogy miként felel meg eme tisztének a kincstári javak igaz­gatósága, a következőkben leszek bátor felmutatni. A mely fenyveseket a báró Borne­­misza-család kincsként őriztetett — s a fejszétől megóvott — ma azokban vad pusztítás dúl. A legszebb fenyőfákat óri­ási munkával várhatja ki halomra a kincs­tár, de csak félig rothadt állapotában ke­rül végre eladásra, melynek az a szo­morú következése, hogy a termelési költ­séget sem fedezi, de a gyönyörű feny­ves végkép kipusztittatik. A cserefa kezelés megfelel a feny­ves kezelésének. A görgényszentimrei uradalomnak ugyanis csere-, vagy jobban mondva tölgyfa-erdeje két darab van. Egyik a libánfalvi határon vegyes nagy­ságú fákkal csekély kiterjedésű. A mosi mintegy 5000 hold az úgynevezett „Mo­csár “.Ezt a báró Bornemisza család ok­sze­rű gazdálkodás és kezelés tekintetéből 100 táblára osztotta évenként egy tábla tással. Midőn a kincstár átvette 1870-ben, gondolom hat tábla volt a báró család által eladva. — Egy pár évig a kincstár is ilyen formán kezelte; a tölgyfának köblab­­ját, ágait és minden bogját bele­számít­va, árulta 23 kron, de ily kezelés mellett ruiei lUlCíltCll, M ___________________ ___ ______—------------------—--------------­­r r-t

Next