Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-01-26 / 21. szám
XI évfolyam. 21-dik szám. Kolozsvárit, 1877. péntek, január 26. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre........................................16 &T I*1, Félévre........................................® ■ " Egy negyedre.....................................f » ~ » Egy hónapra...............................„ DO „ SZERKESZTŐSÉGI IRODAI A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Öször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték körön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfűzérbe soronként ! Itt állott be a politikai életben. De ez a csend alighanem vihart jelez. Az orosz fővárosból a „Pol. Corr.“ következő közleményt hoz: A jelen politikai helyzetet jellemzi az ötvennégy orosz vaspályához bizalmas úton intézett azon rendelet, hogy minden intézkedést megtegyenek az iránt, hogy január 27-től kezdve szükség esetén nehézség nélkül megszüntethessék az áruforgalmat, minthogy a vasutak tevékenységét akkor egészen katonai szállítások absorbeálhatnák Ilyen tényekkel szemben nagyon valószínűtlen azon állítás, hogy a czár lemondott volna a háborúról. Még a „Times” is azt hiszi, hogy az orosz döntő elhatározás talán csak néhány hét múlva fog ugyan bekövetkezni, de akkor azután harczias lesz. Az angol lap szerint a pétervári kormány főleg három okból halasztja a hadüzenetet. Először azért, mert a török sereg jelentékeny voltánál fogva, csak egész védőreakar élni, annak azon elvekért tüntetni nem lehet, aki velünk a mi törvényeink szerint nem akar élni.* (Mozgás. Helyeslés.) A kérdést intéző hivatkozott az 1848. III. törvényczikk 30 ik szakaszára. Ezen szakasznak a) pontja arról beszél, hogy mikor lehet felelősségre vonni a minisztert: a személyes szabadság korlátozása esetén, de a személyes szabadságnak oly határokat sehol a világon nem adnak, melyek a törvények kötelékeibe ütköznek. De viszont épen azon törvény szakaszának c) pontja szerint felelősségre vonandó a miniszter akkor is, ha a törvények végrehajtására hatalmával élni elmulasztotta volna. Én az gondolom, hogy felességre vonathattam volna, ha a miniszteri felelősségről szó a szakasz c) pontjában reám rótt kötelességet elmulasztottam volna. (Helyeslés. Ellenmondás a szélsőbalról.) A válasz im ez : Én az itt követett eljárásban a megtorlás helyét nem látom tehát nem is fogok intézkedni, hogy a rendmán Miron s óva inti azokat az izgatók csábszavaitól. Ily tanácsokra és intelmekre különösen Erdélyben nagy szükség volt. Azon román hírlap, melynek egyik czikkét e főpap defavouálta, a „Telegraful Román“, mely nem rég egy fölötte tapintatlan és nagy mértékben magyarellenes czikket közölt. A rendreutasítás igenis helyén volt. A főpásztori levél szövege, következő: A nehéz feladatok közt, melyeket mint érsek metropolita magamra vállaltam, mindenesetre első helyen áll: az orthodox papságunk és népünk békéje, nyugalma és lelki vigasztalásáról való gondoskodás, hogy ezek alapján nemzeti egyházunk ügyei a szervezeti szabályzatban meghatározott közegek vezetése alatt, a papság és a nép összevágó sikeres közreműködése által hathatósan támogattassanak és hazánk közjavára előmozdíttassanak. Erre nézve azonban tudni kell azt, hogy a fentebb érintett áldásoknak, tehát a haza polgárai jólétének és a közmegelégedésnek is alapfeltételét képezi az állam consolidálása a szabadság, egyenlőség és testvériség szilárd alapjain, melyek már az 1848-ik évi időkben vezérelvekül állíttattak fel közéletünk újabb korszakára nézve, s a melynek helyes és igazságos alkalmazásától függ, hogy az állam összes polgárai vallás- és nyelvkülönbség nélkül, testestül lelkestül a haza egységének egyetlen központja felé gravitáljanak. Nem akarok visszamenni részletes kimutatására mindannak, ami az államkonsolidálásnak gyakran akadályokat gördített elé, hanem átalában csak annak megjegyzésére szorítkozom, hogy az ily akadályok sorában mai napiglan is főhelyet foglalnak a kölcsönös aggályok, melyeket egy részről a nemzetiségük speciális érdekeire féltékeny némely hazai népek, más részről pedig a nem magyar ajkúak törekvései iránt mintegy bizalmatlanságra provokált, és meglehet, a hazai népek nemzeti színezetének uniflentiója iránti túlságos buzgalom által is vezérelt államközegek tápláltak s még mindig táplálnak. A mi bennünket, a magyar korona területén lakó orthodox románokat illet, tagadhatju, hogy a közügyek legújabb menete nem mindenben alkalmas jogos várakozásainknak megfelelni ; ellenben itt ott oly dolgok is merülnek fel, melyek arra látszanak szánva lenni, hogy hazafias érzelmeinket nehéz próbára tegyék; de más részről nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy az államközegeknek elengedhetlen kötelessége őrködni, nehogy a polgári szabadság jótéteményeivel az állam egységének és consolidásának kárára visszaélések történjenek. Ha elfogulatlanul tekintünk vissza a múltakra, sajnosan be kell ismernünk, hogy a hangulat, melyet a nem magyar nemzetiségek némely lapjai a mérséklet és a higgadt megfontolás teljes hiányával nyíltan terjesztettek, és azon roham, melylyel a nemzetiségi ügy mindenütt és minden alkalommal, nélkülözve a kellő okszerűséget, előtérbe állítttatot, elegendő volt arra, hogy az államvezetők őrködő figyelmét felkense, és a közügyek menetének oly irányt adjon, mely nekünk már épen nyomasztónak látszik. De mindezek daczára népünk, ama sokaság, melyre nálunk a nemzetiség és az egyház támaszkodik, megőrizte teljes épségükben legfőbb polgári erényeit : az uralkodó iránti tántoríthatlan hűséget és hazaszeretetet, mely saját családja és nemzetisége szeretetével nézve most nyomasztóknak mutatkoznék, szintén alkotmányos uton eszközlendő, hogy pedig azok el fognak háríttatni, remélhetjük az államférfiak bölcseségétől, ha mi is azon leszünk, hogy a népek és az államvezetők közti kölcsönös bizalom helyreállíttassék és élő tettekben nyilvánuljon. Amit részünkről tennünk kell, az, hogy híven megőrizve nemzeti és vallási érdekeinket, tovább is minden igyekeezttel istápoljuk népünk polgári erényeit, az uralkodó ház iránti hűséget és a hazaszeretetet, mert csak a most említett erények kölcsönözhetnek életerőt; azok képezik igazi forrását a bátorság és lelkesedésnek; csak azok biztosíthatnak egyházi és nemzetiségi érdekeinkre nézve is jobb jövőt s azok képesek megóvni bennünket a sikamlóstól oly aspiratiók kalandos terére, melyek valamint magukban véve illuzóriusok, úgy azoknál, kik a helyzet iránt helyesen tájékozvák, soha kivihető czéloknak nem tekintethetnek. Magában véve valami rendkívüli, s reám nézve valóban kényelmetlen dolog, hogy főpapi székemből vagyok kénytelen megjegyzéseket tenni hazánk politikai ügyeinek folyamára, melyeknek más körülmények közt nem kellene az egyház küszöbét átlépniök; ám de "a mostani körülmények közt, az őszinte érdek, melylyel a haza és orthodox népünk jóléte iránt egyaránt viseltetem, kötelességemmé teszi, szót emelni a végre, hogy a kiknek hallásra füleik vannak, hallják meg azt, és hogy népünk minden körülmény közt figyelmeztetve legyen polgári kötelességeire, mint oly feltételekre, melyektől összes jólétünk függ. (Vége köv.) re Lapunk mai számához van mellékelve a „Hölgyfutár* 4-dik száma, tettek is. Leglényegesebb módosulás benne a felügyelő bizottság, melynek szervezése a vagyonbiztosság érdekében igen nagy horderővel bír. Másik nevezetes módosítás az, hogy minden tagtárs 5 évi betéteit kamataival együtt a G-ik év végén kiveheti, s egy következő 5 éves cyclusra tagja marad a társaságnak. Ezáltal két fontos czél van elérve, egyik a bank folytonos fennállása, másik az, hogy felesleges és körünkben nem forgatható tőke ok nélkül nem halmoztatik a pénztárba, hanem az minden 5 évben egy-egy tőkerajt bocsát ki magából a tagok feltétlen rendelkezésére. Hogy ez czélszerű intézkedés, hogy a bank hitele ezáltal csak szilárdul, s a tőkeelhelyezés bajba nem sodor, ebben már a múlt évben meg lehetett bizonyosodni. Elmondhatjuk ugyanis, hogy tagtársaink szükségletét jelenlegi tőkénkkel képesek vagyunk kielégíteni. Már a múlt év vége felé nem igen kellett senkinek nehány napnál tovább várakoznia a kívánt kölcsönért, kivéve azon esetet, ha kezesei elfogadhatók nem voltak.* (Folyt. köv.) A Keresztur-köri népbank nagygyűlése. Sz.-Keresztur, jan. 22-én 1877. A Keresztur köri népbank a részvényes tagok nagy számú részvétele mellett tegnap tartotta meg nagygyűlését. A múlt évben tartott egy rendkívüli közgyűlésen, a törvényparancsolta átalakítást tette meg az igazgatás és ellenőrzésben, s egyszersmind alapszabályain is a részvényesek érdekében és hasznára lényeges módosításokat tett. Egyike ezen módosításoknak az, hogy a magát betéteire 10 évig kötelezett részvényes, hat esztendő letelte után öt éven át befektetett tőkéjét és annak kamatait — ha akarja — felveheti. Ezen módosítás által a bank élete beláthatlan időkig biztosítva lett, miután mindenkire nézve a 10 évi részvét kötelezettség az abban résztvevés napjától számíttatik, s így mikor az első 10 év letelt, számosak lesznek azok, kiknek idejök később és időnként fog eltelni. A heverő tőke szorította az egyletet ezen elhatározásra, mert a pénz máris több lett, mint amenynyit az idevaló forgalom igényel. A másik lényeges módosítás a kölcsön visszafizetés kényelmére, és a kölcsönösszeg 200 írtra emelése által a részvényesek javára tétetett. A kölcsönzés 4 hónapi időre történik ezután is, de ha az öszszeg egyharmadát az adós befizette, jogában áll ugyanazon kötvényre a kétharmadot megtartani további 4 hónapig, s ekkor is ha a második harmadot is törlesztette, az utolsó harmadot megtarthatja a harmadik 4 hónap végéig, s így tartozását módjában áll egy év alatt három részletben törleszteni. Mindkét módosítás előnyét a közönség annyira helyeslőleg vette, hogy főkép ennek tulajdonítják a részvényesek majdnem rohamos jelentkezését. Ugyanazon közgyűlés szervezte a törvény által kívánt tisztikart. Elnök lett Pálffy Dénes, az elnök Bartha Miklós, jegyő Jakabházy Béla. Igazgató Kozma Ferencz, aligazgató lap Ödön ellenőr László József, pénztárnok Nagy Sándor. Felügyelő bizottsági tagok: dr. Gamerra Gusztáv, Lengyel József, Bedó Dénes, Raffay Károly, Máthé Sándor.Választmányi tag 12. Elnök a nagygyűlést az elmúlt 4 évi eredmény felmutatása, s az eszme széles körben terjedése feletti öröme kifejezése mellett alkalomszerű lelkesen megéljenzett Hazánk és a párisi közkiállítás. Az orsz. magy. iparegyesület a következő leiratot vette a földm. ipar- és kereskedelmi minisztériumtól: 37. sz. Az orsz. magyar iparegyesület elnökségének Budapesten. F. évi január hó 12-én 59. sz. alatt hozzám intézett felterjesztésében azon kérelmet fejezte ki az egyesület, hogy a párisi világkiállítás ügyének jelenlegi állásáról, valamint a kormánynak e vállalatra vonatkozó szándékairól tájékozást nyújtsak. A kormány eddigi közleményeiből értesítve van a hazai közönség arról, hogy Magyarország a nyert hivatalos meghívást köszönettel elfogadta, és erről a kiállítást rendező államot külügyminiszteri utón azonnal értesítette. Azóta az osztrák magyar monarchiának eredetileg felajánlott térség elégtelenségénél, czélszerűtlen fekvésénél fogva dipomatia közbenjárás következtében a monarchia igényeinek és állásának megfelelőbbel felcseréltetvén, Magyarország kiállítói e tekintetben is teljes megnyugvással nézhetnek a kiállítás elébe. A részletes előmunkálatokat, úgy a monarchiának közösen felajánlott térség felosztása, valamint a Magyarországra eső résznek az egyes csoportozatok számára leendő kijelölése és a kiállítás magyar osztályának szervezése iránt, eddigelé annál kevésbbé volt lehetséges megindítani, mert a jelenlegi európai viszonyok egyrészt a tervezett kiállítás elnapolásának lehetőségét ki nem zárják, és több államot a meghívás el - vagy el nem fogadására vonatkozó végleges nyilatkozat közlésében még most is akadályozzák, másrészt a monarchia másik felének kormányával folytatott nagy fontosságú tárgyalások jelen állása mindkét kormány összes tevékenységét sokkal inkább veszi igénybe, mintsem hogy a párisi kiállítás ügyének a kellő gondot szentelhette volna. A legközelebbi jövő a szőnyegen forgó kérdések megoldását fogván magával hozni, a párisi világkiállítás ügyének, érdekeinknek leginkább megfelelő módon leendő szervezése is be fog következhetni, mely rövid időveszteség kiállítóink hátrányával nem fog járni, mert az előmunkálatok idő előtti és tervnélküli megkezdése helyett, a helyzet tisztultával és az eljárási programoi megállapításával rövid idő alatt fognak az állítólagos mulasztások pótoltathatni, mert továbbá az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében kiállítóink feladata amúgy sem abból fog állani, hogy hosszú munkálatokat igénylő külső látványra ható czikkeket muttassanak be a világnak, hanem inkább, hogy rendes iparkészitményeik kitűnő minősége és versenyképességével a közfigyelmet magukra vonják, és életképességüket bebizonyítsák. Kelt, Budapesten 1877. évi január hó 19 én. Trefort, s. k. E leiratot az egyesület kiállítási szakosztálya örvendetes tudomásul vette, min annak bizonyítékát, hogy a kormány a ralitás ügyét melegen szivén viseli Hogy azon idő alatt is, mig a kormány a leiratban jelzett akadályok elhárítása után az actiót hivatalosan kezdeményezhetni fogja. «Önök megkönnyebbítésére minden meg »