Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-01-26 / 21. szám

XI évfolyam. 21-dik szám. Kolozsvárit, 1877. péntek, január 26. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre........................................16 &T I*1, Félévre........................................® ■ " Egy negyedre.....................................f » ~ » Egy hónapra...............................„ DO „ SZERKESZTŐSÉGI IRODAI A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Öször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték körön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfűzérbe soronként ! Itt állott be a politikai életben. De ez a csend aligha­nem vihart jelez. Az orosz fő­városból a „Pol. Corr.“ következő közleményt hoz: A jelen politikai helyzetet jellemzi az ötvennégy orosz vaspályához bizalmas úton intézett azon rendelet, hogy minden intézke­dést megtegyenek az iránt, hogy január 27-től kezdve szükség esetén nehézség nélkül meg­szüntethessék az áruforgalmat, minthogy a vasutak tevékenységét akkor egészen katonai szállítások absorbeálhatnák Ilyen tényekkel szemben nagyon valószínűtlen azon állítás, hogy a czár lemondott volna a háborúról. Még a „Times” is azt hiszi, hogy az orosz döntő elhatározás talán csak néhány hét múlva fog ugyan bekövetkezni, de akkor az­után harczias lesz. Az angol lap szerint a pétervári kor­mány főleg három okból halasztja a hadüze­netet. Először azért, mert a török sereg je­lentékeny voltánál fogva, csak egész védőre­akar élni, annak azon elvekért tüntetni nem lehet, a­ki velünk a mi törvényeink szerint nem akar élni.* (Mozgás. Helyeslés.) A kérdést intéző hivatkozott az 1848. III. törvényczikk 30 ik szakaszára. Ezen sza­kasznak a) pontja arról beszél, hogy mikor lehet felelősségre vonni a minisztert: a sze­mélyes szabadság korlátozása esetén, de a sze­mélyes szabadságnak oly határokat sehol a világon nem adnak, melyek a törvények kö­telékeibe ütköznek. De viszont épen azon törvény szakaszának c) pontja szerint fele­lősségre vonandó a miniszter akkor is, ha a törvények végrehajtására hatalmával élni el­mulasztotta volna. Én az gondolom, hogy fele­­sségre vonathattam volna, ha a mi­niszteri felelősségről szó a szakasz c) pont­jában reám rótt kötelességet elmulasztottam volna. (Helyeslés. Ellenmondás a szélsőbal­ról.) A válasz im ez : Én az itt követett­­ eljárásban a megtorlás helyét nem látom tehát nem is fogok intézkedni, hogy a rend­mán Miron s óva inti azokat az izgatók csáb­­szavaitól. Ily tanácsokra és intelmekre kü­lönösen Erdélyben nagy szükség volt. Azon román hírlap, melynek egyik czikkét e fő­pap defavouálta, a „Telegraful Román“, mely nem rég egy fölötte tapintatlan és nagy mértékben magyarellenes czikket kö­zölt. A rendreutasítás igenis helyén volt. A főpásztori levél szövege, következő: A nehéz feladatok közt, melyeket mint érsek metropolita magamra vállaltam, min­denesetre első helyen áll: az orthodox pap­ságunk és népünk békéje, nyugalma és lelki vigasztalásáról való gondoskodás, hogy ezek alapján nemzeti egyházunk ügyei a szerve­zeti szabályzatban meghatározott közegek vezetése alatt, a papság és a nép összevá­gó sikeres közreműködése által hathatósan támogattassanak és hazánk közjavára elő­­mozdíttassanak. Erre nézve azonban tudni kell azt, hogy a fentebb érintett áldásoknak, tehát a haza polgárai jólétének és a közmegelégedés­nek is alapfeltételét képezi az állam consolidálása a szabadság, egyenlő­ség és testvériség szilárd alapjain, melyek már az 1848-ik évi időkben vezérelvekül ál­líttattak fel közéletünk újabb korszakára nézve, s a melynek helyes és igazságos al­kalmazásától függ, hogy az állam összes pol­gárai vallás- és nyelv­különbség nélkül, tes­testül lelkestül a haza egységének egyetlen központja felé gravi­­táljanak. Nem akarok visszamenni részletes ki­mutatására mindannak, a­mi az államkonso­lidálásnak gyakran akadályokat gördített elé, hanem átalában csak annak megjegyzésére szorítkozom, hogy az ily akadályok sorában mai napiglan is főhelyet foglalnak a kölcsö­nös aggályok, melyeket egy részről a nem­zetiségük speciális érdekeire féltékeny né­mely hazai népek, más részről pedig a nem magyar ajkúak törekvései iránt mintegy bi­zalmatlanságra provokált, és meglehet, a ha­zai népek nemzeti színezetének uniflentiója iránti túlságos buzgalom által is vezérelt ál­lamközegek tápláltak s még mindig táplálnak. A mi bennünket, a magyar korona te­rületén lakó orthodox románokat illet,­­ ta­gadhatju, hogy a közügyek legújabb menete nem mindenben alkalmas jogos várakozása­inknak megfelelni ; ellenben itt ott oly dol­gok is merülnek fel, melyek arra látszanak szánva lenni, hogy hazafias érzelmeinket ne­héz próbára tegyék; de más részről nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy az állam­közegeknek elengedhetlen kötelessé­ge­ őrködni, nehogy a polgári szabadság jó­téteményeivel az állam egységének és con­­solidásának kárára visszaélések tör­ténjenek. Ha elfogulatlanul tekintünk vissza a múltakra, sajnosan be kell ismernünk, hogy a hangulat, melyet a nem magyar nemzeti­ségek némely lapjai a mérséklet és a higgadt megfontolás teljes hiányával nyíltan terjesztettek, és azon roham, melylyel a nemzetiségi ügy minde­nütt és minden alkalommal, nélkülözve a kellő okszerűséget, előtérbe ál­­lítttato­­t, elegendő volt arra, hogy az államve­zetők őrködő figyelmét felken­se, és a köz­­ügyek menetének oly irányt adjon, mely nekünk már épen nyomasztónak látszik. De mindezek daczára népünk, ama sokaság, melyre nálunk a nemzetiség és az egyház támaszkodik, megőrizte teljes épségükben legfőbb polgári erényeit : az uralkodó iránti tántoríthatlan hűséget és hazaszeretetet, mely saját családja és nemzetisége szeretetével nézve most nyomasztóknak mutatkoznék, szin­tén alkotmányos uton eszközlendő, hogy pedig azok el fognak háríttatni, remélhetjük az államférfiak bölcseségétől, ha mi is azon leszünk, hogy a népek és az államvezetők köz­ti kölcsönös bizalom helyreállíttassék és élő tettekben nyilvánuljon. A­mit részünkről tennünk kell, az, hogy híven megőrizve nemzeti és vallási ér­dekeinket, tovább is minden igyekeezttel is­­tápoljuk népünk polgári erényeit, az ural­kodó ház iránti hűséget és a hazaszeretetet, mert csak a most említett erények kölcsö­nözhetnek életerőt; azok képezik igazi for­rását a bátorság és lelkes­edésnek; csak azok biztosíthatnak egyházi és nemzetiségi érdekeinkre nézve is jobb jövőt s azok ké­pesek megóvni bennünket a sikamlóstól oly aspiratiók kalandos terére, melyek valamint magukban véve illuzóriusok, úgy azoknál, kik a helyzet iránt helyesen tájé­kozvák, soha kivihető czéloknak nem tekin­tethetnek. Magában véve valami rendkívüli, s re­­ám nézve valóban kényelmetlen dolog, hogy főpapi székemből vagyok kénytelen megjegy­zéseket tenni hazánk politikai ügyeinek fo­lyamára, melyeknek más körülmények közt nem kellene az egyház küszöbét átlépniök; ám de "a mostani körülmények közt, az őszinte érdek, melylyel a haza és orthodox népünk jóléte iránt egyaránt viseltetem, kö­telességemmé teszi, szót emelni a végre, hogy a kiknek hallásra füleik vannak, hall­ják meg azt, és hogy népünk minden körül­mény közt figyelmeztetve legyen polgári kö­telességeire, mint oly feltételekre, melyektől összes jólétünk függ. (Vége köv.) re Lapunk mai számához van mellékelve a „Hölgyfutár* 4-dik száma, tettek is. Leglényegesebb módosulás benne a felügyelő bizottság, melynek szervezése a vagyon­biztosság érdekében igen nagy hord­­erővel bír. Másik nevezetes módosítás az, hogy minden tagtárs 5 évi betéteit kamatai­val együtt a G-ik év végén kiveheti, s egy következő 5 éves cyclusra tagja marad a tár­saságnak. Ezáltal két fontos czél van elérve, egyik a bank folytonos fennállása, másik az, hogy felesleges és körünkben nem forgatható tőke ok nélkül nem halmoztatik a pénztárba, hanem az minden 5 évben egy-egy tőke­rajt bocsát ki magából a tagok feltétlen rendel­kezésére. Hogy ez czélszerű intézkedés, hogy a bank hitele ez­által csak szilárdul, s a tőke­elhelyezés bajba nem sodor, ebben már a múlt évben meg lehetett bizonyosodni. El­mondhatjuk ugyan­is, hogy tagtársaink szük­ségletét jelenlegi tőkénkkel képesek vagyunk kielégíteni. Már a múlt év vége felé nem igen kellett senkinek nehány napnál tovább várakoznia a kívánt kölcsönért, kivéve azon esetet, ha kezesei elfogadhatók nem voltak.* (Folyt. köv.) A Keresztur-köri nép­bank nagygyűlése. Sz.-Keresztur, jan. 22-én 1877. A Keresztur köri népbank a részvényes tagok nagy számú részvétele mellett tegnap tartotta meg nagygyűlését. A múlt évben tartott egy rendkívüli közgyűlésen, a törvényparancsolta átalakítást tette meg az igazgatás és ellenőrzésben, s egyszersmind alapszabályain is a részvénye­sek érdekében és hasznára lényeges módo­sításokat tett. Egyike ezen módosításoknak az, hogy a magát betéteire 10 évig kötelezett rész­vényes, hat esztendő letelte után öt éven át befektetett tőkéjét és annak kamatait — ha akarja — felveheti. Ezen módosítás által a bank élete beláthatlan időkig biztosítva lett, miután mindenkire nézve a 10 évi részvét kötelezettség az abban résztvevés napjától számíttatik, s így mikor az első 10 év le­telt, számosak lesznek azok, kiknek idejök később és időnként fog eltelni. A heverő tő­ke szorította az egyletet ezen elhatározásra, mert a pénz máris több lett, mint a­meny­nyit az idevaló forgalom igényel. A másik lényeges módosítás a kölcsön visszafizetés kényelmére, és a kölcsönösszeg 200 írtra emelése által a részvényesek javá­ra tétetett. A kölcsönzés 4 hónapi időre történik ezután is, de ha az öszszeg egy­harmadát az adós befizette, jogában áll ugyan­azon kötvényre a kétharmadot megtartani további 4 hónapig, s ekkor is ha a második harmadot is törlesztette, az utolsó harma­­dot megtarthatja a harmadik 4 hónap végé­ig, s így tartozását módjában áll egy év alatt három részletben törleszteni. Mindkét módosítás előnyét a közönség annyira helyeslőleg vette, hogy főkép ennek tulajdonítják a részvényesek majd­nem roha­mos jelentkezését. Ugyanazon közgyűlés szervezte a tör­vény által kívánt tisztikart. Elnök lett Pálffy Dénes, a­z e­l­n­ö­k Bartha Miklós, j­e­g­y­ő Jakabházy Béla. Igazgató Kozma Ferencz, aligazgató l­ap Ödön ellenőr László József, pénztárnok Nagy Sándor. Felügyelő bizottsági tagok: dr. Gamerra Gusztáv, Lengyel Jó­zsef, Bedó Dénes, Raffay Károly, Mát­hé Sándor.Választmányi tag 12. Elnök a nagygyűlést az elmúlt 4 évi eredmény felmutatása, s az eszme széles körben terjedése feletti öröme kifejezése mellett alkalomszerű lelkesen megéljenzett Hazánk és a párisi köz­­kiállítás. Az orsz. magy. iparegyesület a követ­kező leiratot vette a földm. ipar- és keres­kedelmi minisztériumtól: 37. sz. Az orsz. magyar iparegyesület elnökségének Budapesten. F. évi január hó 12-én 59. sz. alatt hozzám intézett felterjesztésében azon kérel­met fejezte ki az egyesület, hogy a párisi világkiállítás ügyének jelenlegi állásáról, va­lamint a kormánynak e vállalatra vonatkozó szándékairól tájékozást nyújtsak. A kor­mány eddigi közleményeiből értesítve van a hazai közönség arról, hogy Magyarország a nyert hivatalos meghívást köszönettel elfo­gadta, és erről a kiállítást rendező államot külügyminiszteri utón azonnal értesítette. Azóta az osztrák magyar monarchiá­nak eredetileg felajánlott térség elégtelenségé­nél, czélszerűtlen fekvésénél fogva dip­omatia közbenjárás következtében a monarchia igé­nyeinek és állásának megfelelőbbel felcse­réltetvén, Magyarország kiállítói e tekintet­ben is teljes megnyugvással nézhetnek a ki­állítás elébe. A részletes előmunkálatokat, úgy a monarchiának közösen felajánlott tér­ség felosztása, valamint a Magyarországra eső résznek az egyes csoportozatok számára leendő kijelölése és a kiállítás magyar osz­tályának szervezése iránt, eddigelé annál kevésbbé volt lehetséges megindítani, mert a jelenlegi európai viszonyok egyrészt a ter­vezett kiállítás elnapolásának lehetőségét ki nem zárják, és több államot a meghívás el - vagy el nem fogadására vonatkozó végle­ges nyilatkozat közlésében még most is aka­dályozzák, másrészt a monarchia másik fe­lének kormányával folytatott nagy fontossá­gú tárgyalások jelen állása mindkét kormány­ összes tevékenységét sokkal inkább veszi igénybe, mintsem hogy a párisi kiállítás ügyének a kellő gondot szentelhette volna. A legközelebbi jövő a szőnyegen forgó kérdések megoldását fogván magával hozni, a párisi világkiállítás ügyének, érdekeinknek leginkább megfelelő módon leendő szervezé­se is be fog következhetni, mely rövid idő­­veszteség kiállítóink hátrányával nem fog járni, mert az előmunkálatok idő előtti és tervnélkü­li megkezdése helyett, a helyzet tisztultával és az eljárási programoi megál­lapításával rövid idő alatt fognak az állító­lagos mulasztások pótoltathatni, mert továb­bá az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében kiállítóink feladata amúgy sem abból fog ál­lani­, hogy hosszú munkálatokat igénylő kül­ső látványra ható czikkeket muttassanak be a világnak, hanem inkább, hogy rendes ipar­­készitményeik kitűnő minősége és verseny­képességével a közfigyelmet magukra vonják, és életképességüket bebizonyítsák. Kelt, Budapesten 1877. évi január hó 19 én. Trefort, s. k. E leiratot az egyesület kiállítási szak­osztálya örvendetes tudomásul vette, min annak bizonyítékát, hogy a kormány a r­a­litás ügyét melegen szivén viseli Hogy azon idő alatt is, mig a kormány a leirat­ban jelzett akadályok elhárítása után az ac­­tiót hivatalosan kezdeményezhetni fogja. «Ö­­nök megkönnyebbítésére minden meg »

Next