Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-06-03 / 125. szám

tolvajkulcscsal kinyitogatta az utczai ládákat, ezen üzletet — mint sajnálkozva megjegyzi — még csak két hónap óta gyakorolja, de az alatt már több mint 8000 frankot vett ki egyszerű levelekből. Rablógyilkosság Sajó-Kazánról rják az „E-s“-nek: Nemrég három felső­rés ágok. tao° ” Anélkül a felszabadit­ás nem le-1 péter felől, Kazinczon át, az országúton bor ,­ indítványa elfogadtatik, a mely ipar-osztály » uralkodó iparszabadság kor­­szerinta(fele." 6 erre nézve a többek közt lát­szandó von - B társaságba á 1-jó szolgalaT s­z e­r­v­n­e­k kimondása, to- t á s k á "/égésnek mondja az osztály az gábbászi­ok szervezését is Ezt a gyűlés a s­írj ipar­t rendszeres is­k­o­l­á­z­á-­j barczibai ember borzasztó gyilkolást vitt vsg- 5 -t n­a­k k­é­n­y­s­z­e­r­é­v­e­l tartja meg, aj be. Ugyanis három mályiukai szekér, Szent­hetséges. Az iparos-egylet módosított tör-i­dós borokat hozott valami korcsmáros szö­­rényjavaslata hasonlólag felterjesztendő. A Qiérar A töltésvonal Barczika közelében esik, kereskedelmi miniszter a vidéki posta- a falutól alig száz évnyire. A töltés mellett hivataloknál életbeléptetett kézbő­l..»- — ........i»«—«.«.« o us­«TM zTM,, “rtési és levél-fiók dijak megszün­tetését a kamara kérdésére sem tartja indo­koltnak s azon hitben van, hogy a közönség van egy burtakorcsma, a három gyilkos épen ott tivornyázott, mikor a bort vivő emberek arra jöttek. — Mintha épen várták volna a rablók a szerencsétlen fuvarosokat. A mint a korcsma előtt elhaladnának, utjukat állták, és mielőtt tájékozhatták volna magukat, mind meg fog győződni ezen intézkedés helyesse­férfil­m örül és sajnálattal veszi tudomásul,­­ s mielőtt tájékozhatták volna magukat, mim A városi hatóság a kamara átiratára va­n- a hármat késdőléssel kegyetlenül targgyil v­ag literes borosüvegek hasznala­­kolták, s kettőt az útfélre húztak, egyet pe­­, L . fő­kapitányi rendeletét megszüntet- ,t.ff a töltés mniw.ti nosványhn vptpitok. A 1 A kamara ösztönzésére Kőváry László ál­­.... 1 Prima tüzet: „A kores a­dig a töltés melletti posványba vetettek. A tettesek még azon este felfedeztettek, s a szentpéteri bíróság elé bus­zoltattak. — A pápa jubileumára elutazott végre Lonkay pater is. Lapja, a „Magyar Állam“ következő naiv utravalóval látja el őt : „Kísérje őt minden útjain az úr angya­la és teljesedjék rajta, a miért mindig kö­nyörgött, hogy őrizzék meg az angyalok minden útjaiban, kezökben hordják őt, ne­hogy lábát kőbe üsse. E jámbor kí­vánat legjobban teljesülhet, ha Lonkay pá­ter mindig fiakeren megy. — Villámcsapás a templomban A poseni kerületben levő avresniji kath temp­lomba épen a vasárnapi mise alkalmával be­ütött a villám és 80 személy járt szeren­csétlenül. Hat ember azonnal meghalt, a töb­biek súlyos sérülést szenvedtek f ö ldA aVsterzoWl kL^neHenan fogadva S eltatírozt^ott hogy a ^8?«» „ak dumentiflen ITM's»fiahat'm­­eg,letek 1mszL utasítást meríthet­“^SiSri biztos Jágocsi Péterfy József miután e hó 22-én itt helyit a h­á­z­i i­p­a­r ügyében érdekes előadást tartott, J. az iparos szakoktatást terjesztő társu­lt alakítására vonatkozó iratokat megküld­te a kamarának, s kéri, hogy a megyei főispán s városi polgármester urak közremű­ködésével a kamara alakítsa meg az intéző bizottságot. A gyűlés kimondván, hogy a czél­­zott ügy előmozdításában erkölcsileg s anya­gilag szívesen vesz részt, a további teendők­kel az elnökséget bízza meg. Azon jelentési­g, hogy a minisztérium a Biasini gyorsutazási intézetnek a szerződést a postaszállításra fel­mondta, az elnökség kérdést intézett a mi­nisztériumhoz, hogy az azon­ vonalon ment naponként kétszeri postaszerződést meg kíván­­ja-e szüntetni, a­mit a kamara a szamosúj­­vári és dózsvidéki érdekelt közönségre nézve károsnak tartana. Egy gyermekgyilkos anyát fogtak el Alsó-Szolcsván s átadták az al­járai járásbíróságnak. A szerencsétlen nő csábításnak esett áldozatul s kétségbeesésében ölte meg gyermekét, pár perczczel a szülés után. . . — Az aradi árvíz. Az „Alföld­ má­jus 29-ről jelenti: A Maros tegnapelőtt óta újra folytonos emelkedésben van 6, pedig oly jelentősen, hogy míg vasárnap délben 2 méter és 96 cméter volt a vízállás, vasár­nap este 3 méter és 9 cméterre emelkedett, tegnap délután pedig 3 m. és 26 cmétert ért el. Az Erdélyből érkező sürgönyök kö­zül a Zámról, Braniczkáról, Gyulafehérvárról és Déváról érkezettek 2—6 cméter apadást, a Soborsinból, Radváról érkezettek pedig 5—10 cméter áradást jeleztek. — Hogy kell a gulyáshúst elké­szíteni ? Egy New-Yorkban megjelenő né­met lap szerkesztője a feleletek között a következőket írja: „Renata. (Ez a kérdő álneve.) „Goulasch“ vegy a hogy máskép Írják (?) „Guilasz* magyar étel, mely azonban az utóbbi időkben Németországban s külö­nösen annak déli részeiben nagyon elterjedt. Bármily húsból lehet készíteni, de legjobb ízó a marhahúsból készített; az ön készítési módja teljesen helyes, csakhogy jobb vol­na fehér bor helyett veres bort önteni bele.“ Vájjon micsoda gulyás le­het ez? ” A levéllopás jövedelmező üzlet­nek látszik. Bordeauxban ugyanis a múlt héten csíptek el egy tolvajt, ki éjjelenként csöndjében: Hol.Ibi ki jár ott? — Mureeacn­i­k«,. m . _ , törökül visszakiáltja: „Barátok!* A törököt pedig május két nem elégítette ki a válasz, tüzelni kezd­ marp mnst ! Vel­keiöket: »Musk*y ette­tek Macsiu irányában, nem tudva, honnan ez? Ft nU,dod'e kedves olvasó mit tesz jöhetnek a ladikok. A golyók elfüityöltek az»« az a 'rbeh Degy­szédo,‘ ladikok felett s a vakmerő katonákban nem Bukarestben «tű­zi szép títulus járt itt esett kár. Mialatt a törökök tüzeltek, Dub“ ! A hogy^ én miért? Hát s.ff vezénylete alatt több orosz katona vizbe mi is tudjuk az/®ír tudjd' hogy ugrott,­zajtalanul oda úsztak a monitorhoz, számíthat hogyhidirpanem sokat s a rémes torpedókat elhelyezték a monitor éhes és beteo^ — ,^8ereBo P,szko?) rongyos, pánczélfeneke alatt. Miután a romboló gépet pedig csak ebene fnsnJu fS CS6rkeSZ katonái szilárdan odaerősítették s a villanyos huzalt » a!!» isfo.Blak fepert,­­ már­­ pontosan irányozták, — a fő­ye­m szomszé­­dos partjára vonultak és hajnali fél három órakor a monitor, összes legénységéül, tisztjeivel együtt, a levegőbe repült. Az ex­ploz­ió iszonyú volt, s miután semmi sem h­allik a legénység meneküléséről, valószínű, hogy egy lábig oda vesztek. Murgescu, román őrnagy, ki a vállalatban részt ven, kiváló katonatiszt, Francziaországban nevel­kedett s beutazta az összes civilizált világot. (Mint látszik, jól megtanulta a legitim orgyil­kosságot.) a törökök őrsége és az éjjeli szolgálat általában oly nyomorúságos, hogy csaknem példabeszédes. Ennek köszönhetik első­sorban, hogy második monitorukat is légberöpítették a vakmerő vállalkozók... — A szultán új czime Nem helyes azon nézet, melyet a lapok általában han­goztattak, hogy a seik-al-izlami fetva által a szultánnak adott „gazi* czim a „győzelmes* szót jelentené. Gazi mindaz, ki külső, nem mohamedán el­enséggel harczot folytat, te­­kinte­t nélkül annak kimenetelére; igy bírták a „gazi“ cziar­ et a mostani szultán atyja s nagyatyja is, holott tudva van, hogy az utób­bi, II Mahmud szultán az 1808 — 1812. és 1828—1829-ki orosz háborúkban verességet szenvedett és 1830 ban Algiert vesztette el. — Eladták a Niagarát. A „New- Abdul-Aziz nem viselte e czím­et, mert az ő Jork Herald“ írja: „A Niagara már rég el-i háborúi nagyobbára belföldi vagy mohamedán vesztette minden költőiségét. Partjain a­z ellenségekkel szemben fo­ytak le. gőzmozdony fütyül, sziklái fölé függő hidd-1 -- Az orosz czár idegessége, irja­kát alkottak és mindenütt vendéglősök te- egy német lap, ismeretes dolog. A czár min ,j lrné, • j t 0.idju3 lepődtek meg. Most azonban a hires vízesés devült veszedelemtől tart, de legjobban a, £ v'răiiiî,« aZi,. .............. igató erő prózai Szintúgy az arezuak piros és kék szín­nel való befestésének szokása, már régibb 3000 évnél. A régiek bachanaliáinál a bachansok és bajaderek az áldozatra szánt állatok vé­rével festették be magukat. Majd a bogyó nedvét használták fel, hogy arczukat felis­merhetlenné tegyék. Az álarcz használata nemcsak a régi saturuliakon­ van felemlítve, hanem történeti lepődtek meg. aiost azotman a uires vizese* ueuuu veszcueiemiui ián, uo legjuomui a, .­­ Vi­a Georeica.iában villun valame­ly mozgató er« prózai állapotába ,Muti balesetektől (ál. Ennek­övetkeztében j “s‘“J f " Ai ircíot mewí? I­ voní«!v; mmvir í f i 7 «tYiPril/Ai li v fi rá ui | k * 07 valib­án VR7,az a czár S. .. ) 1­3^ megy át. Az amerikai esés erejét egy buffalói urnák 71,000 dollár útra kél, s különösen Lengyelországban uta­­zért eladták A Niagara emásik, kanadai s­zik, mindig tudósításokat közöl az elindulás, része az úgynevezett „Horse Shoe“ (lopatkó) szintén osztozkodni fog e sorsban. Egy tu­dós, dr. Siemens, jelenleg azon kérdéssel fog hydraulikus­­ az orosz rendőrség, valahányszor a czár ttbanlét és érkezés idejéről. Rendszerint a czár már messze túl jár azon állomásokon, melyeken hű alattvalóinak tisztelgő küldött­lalkozik, hogy miként lehetne annak rapzga­­sége vár,a A czárnik Szentpétervárról tör­tó erejét felhasználni. Kiszámította, hogy a tété elutazását most is hamisan jelentették, víztömeg, mely ezen oldalról a mélybe rá­ Eleinte azt híresztelék, hogy csak június 6-án han, óránként 100 milló tonnát tesz ki, és fogja Szentpétervárt elhagyni, később azt így a csakis ezen vízesés által képviselt elő írták, hogy folyó hó 29 és 30-ika közti és­ 16,800,000 lónak, vagy ha gőzerőt akarná jelen fog Lembergen átutazni. Valószínű tó­nak alkalmazni, évenként 266 millió tonna hát, hogy a mondott időben már Plojestben szénszükségletnek felelne a m­g. Tekintetbe leendő véve, hogy az 1874-iki szénproduktió körül­ — Müller Jenő, negyedéves orvos­belül 275 millió tonnára rúgott. Siemens növendék, folyó év május 3- án végezte be, doktor kiszámítása alapján azt lehet állítani,­­ CPfttt 23 évre terjedő szép pályafutását. Hált hogy a hors-shoe-i vízesés egymaga képes tetemei jun. 1-én d. u. 6 órakor fognak az volna a föld valamennyi gyárát, gőzmozdo­nyát s gépét mozgásba hozni’. — Az „Abdul-Aziz“ fölrobba­násáról a „Times“ bukaresti levelezője eze­ket írja május 2- ről: „A hadviselés törté­net­ében a legvakmerőbb tettek egyike marad az, mely múlt szombaton az Al-Danán, Ib­­izila közelében végbement. Dubaseff orosz tengerésztiszt és a román flotilla parancs­­noka, Murgescu vezetésű mellett, egy kis szakasz orosz katona hagyta el a Duna északi partját apró ladikokon n­eveztek Petra-Feter irányában , mely Macsinon alul s Ibrailával szemközt fekszik. Itt horgony­zott az „Abdul-Aziz“ nagy török monitor. Az éj egészen fekete volt s az oroszok szá­mítottak rá, hogy a sötétben nem veszik őket észre. Már közelébe jutottak a moni­tornak. Ekkor az őrök észreveszik a moz­gást, s harsányan elkiáltják magukat az éj országos Karolina kórházból, az ág. evang. szertartás szerint a kolozsvári közös sír­­kertbe boldogult édes­anyja porai mellett elnyugtatni, mely végtiszteletre bánatos szív­vel meghivatnak rokonai, barátai, pályatársai és ismerősei. Kolozsvárt, 1877. május 31-én. Müller Emilia, tanítónő. Müller Arthur mint testvérek. Müller Ödön, pénzügyi titkár mint atyja. Béke legyen a kiszenvedett ifjú kora sírja felett ! — Kivégeztetések az orosz tábor­ban. Minden nap épületesebb tudósítások érkeznek az orosz seregről, bizonyítva egy­részt a felsőbb körök korrupcióját, másrészt a tömeg csekély lelkesedését a „ezett“ ügyért. Az elsőt illetőleg legkiválóbb eset az, hogy Kisenevben az orosz hadsereg élelmezési főintendánsa haditörvényszéki íté­let folytán főbe lövetett, mert a csa­patok számára küldött liszt — fele rész a­nya. Gyönyörű versek, örökké szépek. Mint-­ vessük a szépet mindenütt és minden kor be­­egy sikolyban tör ki e szavakban: folyását vegyük számba Ítéletünknél, Segid-Jer, ragadd ki anyja kebléről, ha tudod e­lemzőbb Racine-nál Ifigenia azon mondása Euripidesnél nyugodtabb, inkább össze- melyben Akhillest lelkesíti, hogy az ő hálán szedi magát; a nő alárendelt helyzetével a trójai nők sirassák meg, kiknek fiait, megfelel félénksége. Racine­k az emberiség kedveseit a görögök fogják elejteni. Budapest, jun. 1. Az oro­szok részére torpedók szál­lítása a fiumei gyárból, kör­nevében uralkodik Agamemnon felett: ez a tehát több van mint lemondás, itt gadta ki visszavonult életéből. Maintenon­ban sikerül azt ismét összetörni ízzam.■ Hiál­yrendelettel megtiltatott, a modern anya, a másik nem képes ellen- önfeláldozás van. Saissy ez állítása nem égő­ asszony XIV. Lajos utolsó neje, Saint-Cyr , izmok, üterek, csontok ismét egyesülnek s­ilansergunk mozgósítása iránt szegülni: ez az antik anya­­szén üti meg a mértéket, mert Euripidesnél- ban, Versailles mellett, egy nevelőintézetet.A természetes gyógymód titokeljes be­o- meg semmi végleges megálla-Legszebben tünteté ki Saissy - és ez is épen az képezi a fordulatot, hogy löge- állított fel nemes leányok számára. Ez in-! következtében, miért ne lehetne le­­p­és nem történt, de az elren­ Patinoél is megtalálható — a két Ifigenia urát az a dicsőség lelkesíti, hogy Trója be­­tétet előadta Ricine A­n­d­r­o­m­a­q­u­e-ját s kétséges az emberi testnek legnemesebb ré , a vonatkozó plökés/f­le­­közti különbséget, vételét önfeláldozása teszi lehetővé. Maintenonnak annyira megtetszett Ricine köl-187éveli­a is?“ Ricine-nál Ifigenia mint egy fejedelem ! Ezután Saissy futólag megemlékezik Raci - í­tészére, hogy magához hivatta és pártfogásába nő méltóságos fájdalmát fékezi, gondosan el­­ne Fédrájáról, ez igazi remekműről. Elemző vette, Racine ekkor írja Esz­th­ert, azután titkolja, kéri atyját, hogy hagyja élni, de j­zét elhagyja ez alkalommal, csak kiemeli a Athalie-t. A kritika, mely le volt egy hiva­nem fél a haláltól. Engedelmes áldozat le­szek, neked visszaadom a vért, melyet tő­led nyerek. Eszébe juttatja ugyan atyjá­nak a szeretet annyi jelét, melylyel elhal­mozá, de igy folytatja: Ne félj, szívem a te becsületed félti Ily atya mint te vagy, szégyenét nem éri. Inkább panaszol szelíden, de ildomo­: DÖ3«n az els­] jelenetben, mikor halványan, meg kell hódolni. Az ármány újra megindul; 'át3ZOtt- «»a ujra egyesül csak attó h függ Ban és a büszke fájdalom szépségével. Szép ePtídve- EOrvál'go lankadt szemekkel, szaka­­de a király becsülését megőrző. Ekkor egy hov­a ezeltéPöU r6Szelí­l saját h­íva all­­ó versek, hozott léptekkel, égő lázzal, azért királynői s véletlen kegyvesztést idéz elő Racine­ra néz megható _____ _ __ _______ _________ Oh de Euripidesnél Ifigenia a természet­i soblejtéssel megjelent és panaszokba tört ki,­­ ve. Ugyanis Maintenon asszony a király gén­leánya, ki a szörnyű hitre remeg, mint az “W akaratja ellen szeretni, őrjöngve szem­i­dalian pazarlásait tovább nem tűrhetvén, üldözött vad félénken futkos, csüng az éle­­rato­ kénytelen ! (J az egyetlen igazi Fédra, megbízta Racine-t, hogy irjon ellene egy ero­ten, fűhez, fához kapkod, hogy védje magát, kit valaha a Vitap­lékiratot, Racine megírja XIV. Lajos harag­a kis Oresztészt, mint gyermeket is kéri! Racine olyanoknak festő ez embereket....................... hogy kérje helyette atyját, így szól: h­a milyenek, Corneille a milyeneknek kellene édes halandónak szemlélni a napot lenniök. Racine különösen a női jellemet, a S az alvilágot senkinek nem az. Bolond , női eszményt érti. Ethaim vágy. Vosz élet jobb mint szép halál. Szegény Racine ! Te sem kerülhetted Racine Shgemája keresztény,kinek lelkét ki a valódi hivatottak örökös ellenségeit: az reti^B^CD ^lete^ ^ifékel^ő 't^m^p^-a28' 'r‘*D'eket és rágalmazókat. Fédrát megtá- ----- - nai az orvosnoz tzan­yotma, m­ibeu b«uyu­yeti a szép életet, a kékel­ő távolt a kodpá madták. írtak sonneteket, epigrammokat el- ügyesei?"kikerülte a veszélyt. Maintenon így sau és azonnal feladatához írás hegyeket, a nevelő eget sutogó erdőket, leve. Drágán kell megvásárolni az irodalmi találkozás alkalmával Racine előtt igyekezik ,toit mialatt, moruio­á • „Siessünk, mert a csergő patakot, szent forrásokat Szóval Eun- dicsőséget. Egy remekmű gyakran a leg­abb magát kimentem, de épen jött a király, Ra­­fo­.digai, vérből gyorsabban eltűnik az. pides Ifigemája valódibb Ricineé eszményibb keserűséget okoz. Mikor Ricine remekművét émne elrejtőzött és újra visszavonult, Atba cut­yint nyúl a vadász elől.“ Racinenál a magas pathosz Euripidesnél át akarták adni, a „társaság“ azt a tréfát esi- h­át leszok­ták a színpadról, Racine nem ér- * ’ A levágott fejet gondosan a nyakra is­­igaz szenvedély, amannal a kimért irály, ajá­­nálta meg vele, hogy megvették a színházi tö meg a költői dicsőséget, mely­et Athaliá­­leszté min­eav csészében az anyagokat főz nyos jelenetezés ; emennél az érzés szabad jegyeket az előadásra és a színházat üresen ért megérdemelt. Csak halála után szer­­e melyekre e kísérletnél szüksége volt ör­lése. _ hagyták Ez alatt elkészült egy térezrauuka, tett e szép darab számára babérokat, mely ’ jpey miként egyesítő és illesz é össze Mindkettőt bámulni kell; nem szabad Pradon Fédrája. E dirabot nagy tapssal fo 1699-ben ált be , mint az igazság védője a kettépjetszett idegeket, nyak- és me­l­azon hibába esni, melybe esett La Harpe­gadták Racine elkeseredik, elhallgat. Elhagyja szenvedett és egy szép igazság mindig ér : csigolyákat izmokat, vízedényeket és bőrt, és Schlegel. Amaz _ Euripides művét s a színirodalmat. A középszerű tehetséger­demes arra, hogy érette szenvedjünk, az az ő titka maradt. Tény az, hogy utól­nagyon gyengének tartja, Racine ét tökéletes-­­ grassáltak. Hallgatása érthető, meglepő lé­lek; emez megfordítva Racine-ét ügyetlen, tekerőre és önérzetre mutat. Misok boszut ?lagi««nak tekinti. Ne legyünk elfogultak, tüze-­ álltak az ilynemű megtámadások ellen könyv-darab alapeszméjét. És mi ez lapeszme? Egy életemésztő, sorvasztó szenvedély, mely a királynői és még a női méltóság leplein­vel, mint Juvenal satirával, Dante a pokol festésével, Rabelais életeivel, Hugo a Cha­­timents-al. Racine hallgat és hallgat tizen­két éven át. A szolgaiság, közbutaság, tudat­lanság ellenében megvetése hallgatásban nyil­vánul. Tizenkét év múlva egy véletlen ra­big fegyverezve, újra rátámad. Athaliában a főpap Jojeda, é­s az általa megmentett J,as­­ennek itt az ön szerencséjére. Még egyszer kér dé­sb ^ artTi f.nivr i»ionotpf cznnn f«i o..., az ember es ecy taimi láthatlanul, th­oltei “■v,xv* •“ ra lobban. Kegye csak addig tartott, mig merészelték neki az igazságot megmondani. , r „ 0,mr/nvpir ré. XIV. Lajos indulatosan kérdező: „A miért att01 Y08Uak’ mely ö'reget a szegénlak­re verset tud írni, azt hiszi, hogy mindent tud? 8*^re^adományozta. Most kaonónmos .j } Költő létére miniszter akar e lenni ? VttlUkviez egymástdl, i f , , r, . . .. , , _ Másnap reggel Osvald diakot lefejez-M­ost Saissy is elismerte, hogy La,os ték) és a klo gz!“ utál) lejót és­­estét azon­egoistavivoit Racine irányában , Maintenon­nal az orVÜ8ho* beállitonak, ki igen gondo­ Hegedüs István. Ti gíaelt. Az álarcz. kiáltáa az orvos „Hol vagyok !* „Meg van men'vel* diadalmaskodva, „most csak öntől függ be veszélyes életét folytatni akarja, jövőre is­meretlen kell maradjon. Leghelyesebb lesz ha külföldre megy, de ha mégis itt akar ma­radni, viseljen álarctot. Ez különben az ön dolga, az én művem be van fejezve. Egy megfejtendő rejtély utolsó szavát akartam kitalálni. Megtörtént és én meg vagyok elé­gedve !“ A lefejezett a világba tért vissza. A­mint a történet beszéli, még egy ideig Hei­­delbergában időzött, majd Prágába utazott, onnan Kassára és Pozsonyba, álarczával együtt, melyet sohasem tett le. A politikában is volt szerepe az ál­­arcznak. Ki ne emlékeznék a Bastille-ben létezett „vas áiarczosra,“ azon titokteljes személyiségre, kit egy ideig kincstár felügye­­lőnek majd egy idegen követnek, sőt még a IV. Lajos egyik fivérének is tartották, és a kinek valódi neve még ma is rejtély ma­­radt, ha mindjárt tudnák, hogy az álarcz nem vas, hanem csak bársony vagy selyem Ki ne emlékeznék I. Károly Anglia ki­rálya álarczos hóhérjára, ki ne azon szeren­csétlen nőre, ki körülbelől 25 év alatt csak­nem egész Európát beutazta, hogy a roko­na­ aha­ megcsúfított fejét meggyógyitassa és a kit — míg végre Dieffenb­ach Berlin­ben sikeresen meggyógyító — csak álarczo­­ssá lehetett látni. Ki ne hallotta volna azon vezeklő rendről, melynek tagjai nagy csu­hába burkolózva, a mult században, — sőt még ma is különösen Spanyol- és Olaszor­szágban — mindenütt megjelentek, hol sze­rencsétleneket vigasztalni, elitélteket az utol­só útra kísérni és halottakat eltemetni kel­lett, kiket Schiller „Tell Vilmos“ utolsó fel­vonásában a megölt örgrófnál szerepeltet, és a­kiket a durva népéle« „akasztói» virága“ nevével illetett ? Ismeretes, hogy a világhírű, szép ének Re Schilos volt az első, ki a színészek­­kela6 ^a'^1.a/''^1,n1'^ a h'mld »annyira ellep­nek az álarczot ajáuló, olyanokat, melyeket et, °gL10- Rw“ P101-0326'1 'a‘ saját felügyelete alatt készíttetett — a kü- P1­0 a czonveg elé lepni. Minthogy a kü­lönböző jellemek szerint, által csak az arcza ránult el, de a A mint régi emlékeknél stb. láthatni, “h/.® „zui?*?1’ ° ? fölfléPt,eal Bor‘ a régiek álarczán a száj igen nagy volt, és g . á oszti, mert e fehér tigris a hang erősítésére szolgált. E « 'gY , éne' Egy igen sajátságos „álarczos férfiú“ .­­ L_'ft által om ^e .0' in* tartózkodott a mult században — ha a ha- i(azanai5iT n Q a ní!nt 6 aion,Iá —■ gyománynak hitelt adhatni — Magyarorszá­ ton.joXcp ? híráin j^0tQ’ la°em hangom és tehetségem birálandja meg. Ha már egyszer ' Lm Oivaldnak hivják, pozsonyi szü- Dél' letésü, és a maga idejében a heidelbergi TM Z 62 ,lél#t akk°r 8e“ egyetem legszebb diákja volt. Mint kaland­­hős és a merész dolgok kedvelője, egy éjjel kedvesét — egy igen előkelő hír leányát — elszöktette, és az őket üldöző atyát le­gyilkolta. Mindazonáltal elfogták, felismer­ték, bevádolták és halálra ítélték, fog megváltozni, így énekelt ő. Mindenki el lett ragad­tatva, a taps­vihar elütni nem akart. Azután létéve álarczát. És a tetszést, melyet az énekesnő kiérdemelt, az esszony is megtartá. Néhány év előtt párisban a „Théátre , a tövei isz I, , tr „ , , ,Az ily esztelen tanulmányok mellett tök SÜrgőSOn folynak. Ön a fejét is elveszti !“ BéCS, jun. 1. Az OSZtrák „Most egyelőre, fiatal barátom, ön az, agotabizottság nem teSZ semmi ki azt elveszíti és pedig örökre, ha nem engedményt a vámrestitutió egymást, az élet melegét ismét felélesszék és a kialudt tüzet ismét meggyújtsák.“ „Tehát ön hiszi................?“ mormogd a diák. „Hogy fejét testével ismét egyesstem !“ kiáltá az orvos lelkesülten. Az elitélt testét 1000 frtért adta e fára egy villany­telep bi­folyása és egy em­bervér, higany, amnicum és diachylumból álló [keverék által nemcsak a főt a nyakhoz erő* — Elmefuttatás egy Majomtól. — (Véga.) ,„s­tatásairól és érdekes felfedezéseiről — az orvosi tudományt illetőleg, híressé vált. Belépve a szűk börtönbe, figyelmesen­ megvizsgálta a diák vonásait, nyakát és ha­sát, érülését rendesnek, fejét frissnek, hom­­loküzetét nyugodtnak, szemét tisztának ta­­lálá, majd felkiáltott: „Ez azon férfiú, kire szükségem van !“ „Tulajdonképen mit akar tőlem?* kér­­dé végre az elitélt. „Testét akarom megvenni !“ „Ah, felbonczolni és tanulni akar raj­tam, hátha talán valami felfedezésre akadna gyilkosságom felől?* „Semmi esetre,­ válaszolá az orvos, „egy, látszólag lehetetlen kísérletet akarnék önön megkísérteni. Ha holnap reggel lefe­jezik, testét és fejét magammal viszem, és ha számításaim nem csalnak, mindkettőt összeillesztem és ön újra élni fog “ „Bolond ön?“ kérdé az elitért nevetve. „Legkevésbbé sémi Ha egy ujjat, vagy egy orrot levágunk, ügyes orvosoknak gyak­ran sikerül azt­ ismét összeforrasztani. Az síré, hanem csakhatTVKr »,á mütő bámulatára, „lejjeit í­gyesített les­ mulatóit és kérdést intézte, ki szerződtetése alkalmával kikötötte, hogy mind a közönség­ előtt, mind a próbákon álh arczczal fod fellépni és ismeretlen marad. Természetesen a kíváncsiság ösztönzése foly­tén a részvét és pártfogás nagy volt, ámde az áll, hogy e titokteljes hölgy — meglehet ugyan, hogy a reklame egyik új neme — ismeretlen maradt. Masse Viktor gyönyörű kis operettéjá- Dek: „Az elfátyolozott hölgy­­nek a valódi életbe való átfordítása vala. Nos elég az elmélkedésből és adieu! " (J W.) _ áá,­­ki tudja, Hogy mi tudjuk, hogy Jeananelatt Fratestivel 160 embert lövetett agyon és mág többet 6 ezernél kellett neki Oroszországba, a muszka, ki tudja, hogy m­­t.Uk, ht°F tegnap a krasovici táborban két fő- és három alhadnagyot lövetett főbe azt akarja, hogy mi ezt ne tudjuk, vagy legalább, hogy ne higyjük.­­ Tegnap, Kra­jován ismét öt tiszt lövetett főbe. Itt ugyan azt beszélik oláh tisztek, hogy Krajován is készülőben van olyan katonai forradalom forma , s hogy az öt tiszt már ennek áldo­zata. Majd megtudok vasárnapig. A J. P." eredeti táviratai. (Délben érkeztek.) tiflisi táviratok nem tesznek er­ről semmi említést. Wi­n­don, jun. 1. Az alsó­házban Bourke a kormány azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy sem Oroszország sem más hatalom másként nem képzeli magának a békefeltételeket, mint a­hogy Európa azokba beleegyeznék.­­ A hadügymi­niszter kijelenti, hogy a hadse­reg ugyan békelábon van, de a kormány nem hagyta tekinte­ten kívül egy hadjáratnak be­következhető, de valószinütlen eshetőségeit. Bukarest, jun 1. A vid­­dini kórház lövetése a balafati román ütegek által, határozot­tan dementáltatik. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő KL. PAPP -

Next