Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-04-24 / 93. szám

Oroszország ellen akarnánk menni, ak­kor nagyon meg kell fontolni, hogy mikor koc­káztassuk meg e lépést. Igaz, hogy ennek meg kell történnie akkor, ha más­különben Oroszország felől jőne még na­gyobb veszély reánk és nemzetközi állá­sunkra, de annyi bizonyos, hogy a­míg Anglia és Németország magatartása fe­lől tisztában nem vagyunk, vagy lega­lább egyik határozottan nem nyilatko­zik, addig csak érdekeink világos és el­­tűrhetlen megsértése igazolná a háborút a mi részünkről. A turko-phil politikát nem szabad addig vinnünk, hogy mi magunkat áldoz­zuk fel. De viszont: még számításnak is rész lenne, tétlenül várni, a diplomatiai helyzetet minél előbb nem tisztázni, hogy ahol alkalmazzuk sürgős elhatározásun­kat, addig pedig erélyesen készülni, hogy az elhatározó és nem halogató dip­lomatiai fellépést kövesse a sikeres tett­e­­S ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése ápril 21. Elnök : Ghyczy; jegyzők : Horváth, Beöthy A , Orbán B. . T. A miniszterek közül jelen voltak: Ji­­bza, Széll, Perczel, Péchy, Trefort, Szende, Bedekovics. . . Elnök bemutatja a főrendiház elnö­kének átiratát öt tvczikknek az országos le­véltárában elhelyezéséről. Ez átirat a­ ház levéltárában fog le­tetetni.Elnök továbbá bemutat több kér­vényt, melyek a kérvényi bizottsághoz adat-Dak ijj. Bemutatja elnök Lukács és Molnár An­tal képviselők S­z­o­l­n­o­k-D­oboka megye székhelyének S­z­a­m­o­s-u­j­v­á­r­r­a áttétele iránt való inditványát, mely ugyan be volt már a házban jelentve, azonban csak ké­sőbben nyujtatott be. Később fog indokoltatni. A fővárosi közmunkák tanácsa megkül­di az általa kezelt fővárosi pénzalap és egyéb alapok 1876. évi zárszámadását, működéséről szóló jelentés kapcsában. Ki fog osztatni. Bemutatja Árvamegye bobrói válasz­­kerületében megválasztatott Apponyi Albert gróf megbízó levelét. (Éljenzés a szélső jobbon) Az igazoló bizottsághoz utaaittatik. Röser Miklós és Lenk Sándor (megvá­lasztásuk óta 30 nap letelvén) végleg iga­­zoltatnak. Perczel Béla igazságügyminiszter: Az 1874. XXXIII. t. sz. kimondja, hogy a kérvénynyel megtámadott képviselők ügye ne a ház, hanem a kúria által intéztessék. Be­nyújtja az ez iránt intézkedő javaslatot s kén az igazságügyi bizottsághoz utasítását. (He Ijealea.) Az igazságügyi bizottsághoz utasít­tatik. Felolvastatik az interpellácziós könyv, melybe Remete Géza interpellácziója van bejegyezve Tahir bey fogadtatása tárgyában Elnök ezután felsorolta azon teendő­ket, melyek a ház által közvetlenül fölvehe­tők. Ezek következők: az összesérhetlenségi bizottság jegyzőkönyve Axente Szeveru ügyé­ben; a p­p. biz. jelentése a philloxerára szük­­séges póthitel tárgyában; a házszabályok 81. §-a iránt kiküldött bizottság jelentése; a könyvtári bizottság jelentése; Tisza Lajos in­dítványa Küküllő megye székhelyének Erzsébetvárosból Dics­­ Szent Mártonba, s Molnár A. és Lukács Béla ja­vaslata S­z­o­l­n­o­k-D­oboka megye szék­helyének Deésről Szamo­s-U­j­v­á­r­r­a áttétele iránt; végre a közigazgatási bizott­ság jelentése a gyámügy rendezéséről szóló javaslat tárgyában; a kisaradlt osztályok megalakulására elnök a jövő hetet tartaná alkalmasnak. Hétfőre kitüzetik a philloxera ügye, Axente mentelmi ügyének tárgyalása, kedd­re a házszabályok 181. §. tárgyában kikül­dött bizottság jelentésének tárgyalása. Ezután Re­m­e­te Géza a miniszterelnök gyors válaszát kérve, benyújtja a következő interpelláczióját. Interpellate a m. kir. miniszterelnök úrhoz. 1. Igaz-e, hogy Tahir bey a török szul­tán ő felségének küldöttje gróf Andrássy Gyula császári királyi külügyminiszter úr közbelépése folytán kapta azon utóbbi uta­sítást, hogy Budapestet elkerü­ve Bécsbe menjen s ott eszközölje állítólag a magyar nemzetnek fölajánlott corvinák átadását? 3. Ha az igaz, kérdem, minő tekintetek igazo­ják a külügyminiszter úrnak ily irány­ban tett lépéseit? 3 . 3. Emeltetett-e s fog-e emeltetni dip­lomatiai után nehézség arra nézve, hogy a szultán kü­döttje Bécsből Magyarországba illetőleg Budapestre jöjjön? 4. Szándékozik-e a m. k. kormány a küldetés fontossága által igazolt nemzeti hála­­érzetnek az által méltó kifejezést adni, hogy Tahir bej császári követet Magyarországba­­ főleg ennek fővárosába leendő megjelenésre hivatalosan felkérje?­­ S ha ezt tenni nem szándékoznék, fog-e ismét a nemzet mél­tsága s emelke­­dett közérzületének előre láthatólag megfe­lelő ünnepélyes fogadtatásánál botrány oka okozható s a nemzet kipróbált politikai éret­­­ségét sértő rendszabályokhoz nyúlni. (Nagy, többször megújuló derültség.) Kiadatik a miniszterelnöknek. Ezzel az ülés 12 óra előtt véget ér. A Corvinák. Most, midőn onnan, hol eddigelé leg­nagyobb számmal voltak Corvinák, visszaván­dorolnak azon ország fővárosába, honnan el­vitettek, nem tartjuk érdektelennek egy kis rövid szemlét adni arról, hogy a különböző helyeken őrzött Corvin-codexek közül, me­lyek vannak többé kevésbé tüzetesen bemu­tatva a magyar közönségnek ? Megjegyezzük, hogy itt a különböző folyóiratokban tényleg megemlítetteket, a­mennyiben azok kezünk ügyében voltak, állítottuk össze, legtöb­bet ezek közül Rómer Flóris ismertetett, ki mintegy másfél tized előtt a­­Győri Tört és Régészeti“ füzetekben megkezdte, s az Ar­­chaeologiai Értesítőben folytatta a Corvinák leírását. Nincsenek m­egem­­ítve a bécsi könyv­tárakban őrzött Corvinák a­hol pedig sok őriztetik : ezeket a bécci catalógusokból le­hetne összeállítani. Ép­p úgy az Akadémia és Nemzeti Múzeum Corvináit is azok őrei állíthatnák össze. Ezen kimutatás cs­k egy kis tájékoztatás akart lenni arra nézve, hogy mennyire szét vannak a Corvinák szórva a hazai és külfö­di könyvtárakban — mintegy bizonyságául annak, hogy a könyvtárnak nem nagy része mehe­­tt S­ambulba, s hogy a most visszaküldöttek után aligha marad ott sok olyan, melyet egész bizonyossággal Cor­vínának lehetne meghatározni. De térjünk át az egyes helyekre: Nemzeti Museum­ban össze­sen 11 van. Ezek közül 1, Curtius Rufu* Historia A­exandri Magni Lib. 111—XII. (Má­solta a florenczi Cem­inius Páter 1467. Meg van a két e­ső is Fleinsthemius másolatában.) 2, Piauti Comoediae; ennek 20 vigjá­téka ő Felsége ajándéka. 8, Nicolai Perotti in Polybii Historia­mat libro, sat. Polybius fordítása 6 Felsége ajándéka. 4, Georgii Trapezoncii Cretensis Libri; 6 Felsége ajándéka. 5, Sanctus Augustinus de Civitate Dei; ő Felsége ajándéka. Magyar Akadémi­a összesen két Corvin Codexet bir. Győri káptalan könyvtá­rában Blondus Foroliviensis Romae instau­­ratae három könyve. Teljes. Készült Fló­­renczben, másolta Cernisius Péter, négy év­vel a szerző halála után, 1467 ben. Nyomta­tásban 1471 körül megjelent. Marosvásárhelytt a Teleki­­könytárban: Cornelius Tacitus Annu­­les­ei. 1518-ban Renauus Bódog birtokában volt Spiegell Jakab ajándékából. Kötésén s első lapján Mátyás czimerével. Kalocsán az érseki könyvtárban is van egy codex, — mely azonban kétes, ha Mátyás könyvtárából való ez Apponyban az Apponyi könyvtár­ban is van egy. A prágai egyetem könyvtárá­ban. Commentarium S. Thomae Aquinatis super librum decreto et mundo. Zay Miklós hozta el az ugróczi várból a XVI-ik század végén. Valószínűleg Zay Ferencz I Ferdi­nand konstantinápolyi követe kapta aján­dékba. Németújhelyen levő corvin codexet (melyről Toldy emlékezik irodalom­történetében) hiába kereste Rómer a könyv­tárban 1869 ben. Erlangenben az egyetemi könyv­árban van egy corvin codex, melynek fede­­tén Mátyás féle arczkép van bőrbe sajtolva; a szögleteken hollók. A borúban Naldi Naldii Epistola de Laudibus Augustae Bibliothecae. Brüsselben Missale Romanum Attavanii rajzaival, melyet Mária királyné vitt magával. Pétervárott a cs. könyvtárban szent Krizostom munkái, melynek 2 refény­képezett lapja beküldetett az akadémiának. Rómában: 1. A jezsuiták könyvtárában: Missale. Készült 1469 ben. A 125 dik levél első lapján Mátyás ki­rály arczképe Mátyás király ajándékozta magyarországi Fráter Tamásnak. 2. A vaticani könyvtárban: Breviarium Ma­riae Corvini. 3. A collegium Romanumban: 1. Opera Ciceronis, 2. Opera Sancti Didymi et altarum. Ezen négy codexról a magyar püspökök fényképmásolatokat vettek. V­elenczében a Martianaban:­­ Antonii Bontinii Traductio in Architecturam Antonii Verolini. Mátyás arczképével s czi­mezeivel díszítve. 2. Theobald Antal Caesa­­rum Abbreviata Vitae Descriptio, virágfüzé­reket tartó hollók ékítik. 3. Martianus Ce­pella de nuptiis Mercurii et Philologiae ; Alanus de plauta naturae; Consultus de­ Rhe­­tonca ; Albaldus de mimitis, Attavanii fes­téseivel, Mátyás számára készült, de halá­l u­án készült el. Veronában: 1. T. Livii Pateviani Históriámra Decas Tértin, Mátyás curneré vei. 2. Tuus L'Vius de Bello Mac^domco Parolában. Diomedio Caruffte de institutione vivendi ad Bealitcem Aragóniám Pannóniáe Reginam. (A lán­ja benne a király­nénak, hogy a magyar szokásokat és nyelvet tanulja meg) irta 1476 e ozt Mint emete­tük, a felsoroltakon kívül is még sok Corvin coleex van az egyes könyv­tárakban szé szórva. Vaóban mí­g­ Mdomi ne hogy szakféifiaink közül valaki Römer F­ris nyomdokiba lépve, megkezdené a kü­önböző könyvtárak átkutatását a még lappangó vagy nem ismertetett codexek ismertetése czéljá­ból. (Pesti Napló ) most majdnem hihetetleneknek tetszenek. A f. év.­ruárcz. 1-én kötött béke által Szerbia lemondott a a balkáni Piemont­ szerepéről. Miután a fejedelem, Obrenovics Milán, nem bizonyult be Victor Emanuelnek s Ristics vállai sem bírták a szerb Cavour szerepét el­viselni, akkor Csernajtif nem szerepelhetett Garibaldiként annál kevésbé, mert a szer­­bek nem igazolták azon állítást,­ hogy ők balkáni piemontiak, mely csattanós elneve­zésre ők igényt emeltek. Szerbia véglegesen lelépett a színpadr­ól, megszűnt központ len­ti, mely felé az ös­szes törökországi keresz­tény elemek törekedtek. Kitűnt, hogy a pan­­serbismus rege s azok kik ezt lobogtatták, képtelenek vo­tük tágas feladatukat teljesíte­ni. Szerbiát nem azért hibáztatják, hogy nem győzött, a tusa kezdettől fogva nem volt egyenlő, neki nem tesznek szenvedett vere­ségeiért szemrehányásokat, hanem­ azt nem tudják neki megbocsátani, hogy véget érte­­ a küzdelemnek, hogy meghárált. Ha a zerbek a lulaani félszigeten kitörendő­­ háborúban részt is vegyenek, ők minden esetre nem vezénylők, hanem csak szerény szabadság­harcros­ok fenyenek. Szerbia egy tollvonással lemondott szerepéről, a melyre Milos fejedelem az Obrenovics-dynastia ala­pitója ábrándozott. Az utódokat nem lelke­si­ettek oly magasztos érze meg, m­nt az er­dőket s Szerb­a a félévi szerencsétlen hadjása folytán elvesztette azon állást, a mennek elfoglalására félszázadot fordított, e­­­­sztette pedig azért, hogy a fejedelem­ és kormánynak a feladat teljesítésére való határozott képtelen­sége m­att és a szerb nemzetnél hiány­zott az állhatatos jellem, polgári erény és czél elérése végett minden áldozatra . A konstantinápolyi ifjak kül­a­n egy czer eserese vogeu­ miuutu a uV«»wU­dettsége, mely az ország a a főváros­ieg­­ész bazatiság Montenegrónak szerepe a jö­ családjainak fiaiból áll, apr. 21 én vó háborúban igen világos ez a balkáni ke­resztényeknek nagy szolgálatokat teend. Re­mélhető, hogy Montenegró jobban mint Szer­bia teljes rendi ezen feladatot, s ha a rágák felszabadítására irányult mozgalomnak kielé­gítő eredménye nem volt, ez egy régről a Montenegró és Szerbia között fennállott ver­senykedésnek köszönhető, mely a kereszté­nyeknek majdnem több erkölcsi és anyagi kárt okozott, mint a törökök uralma. Mind a két fejedelemség akart balkáni Piemont lenni, s egy sem felelt meg hivatásának. A­mint Németország egysége nem volt képzel­hető, míg Poroszország és Ausztria a főnök kényelmetlenségeket­ség miatt perlekedtek, és oly lehetetlen volt a törökországi keresztények felszabadítása, mig Szerbia és Montenegró közt vis­yály vo­t azért, ki legyen a nagy ügy kezdeményezője , ki szedje le kizárólag a gyümöcsöt. A czikk arra utal, hogy a törökországi keresztények mind meg voltak lepve, mikor a török-szerb békekötés bevégzett ténynge lett s mikor a barcziai Milán ismét a por­ta alázatos hűbérese maradt és a büszke Risztics-Cavour a szultán formánját csókolta. Orosz lapokból. Budapest, April 21. A .St. Peter­ Viedemosti* a törökor­szági szláv Piemont szerepét Montenegrónak ítéli oda, a melyre többé Szerbia nem tart­hat igényt. A montenegrói hare­osok legen­­dáris hősök ; ők a vitézség csodáit mivel ték­a oly tetteket vittek véghez, melyek Tahir beg Bécsben. B­é­c­s, apr. 21. A 12 tagú budapesti küldöttség részben a Hotel Stadt Frank­furtba, részben a König v. Ungaroba szállt. Megérkezés uán Bródi azonnal elment ma­gán után tudakozódni a török követséghez, hova Pulszky, a küldöttség elnöke is elküld­te névjegyét, az ünnepélyes fogadtatás va­lószínűleg holnap reggel lesz. A küldöttség két külön coupét foglalt el, melyek egyiké­ben Pulszky örökké tartó adomákkal s em­lékeivel mulattatta őket. B­é­c­s, ápr. 21. Tahir bej ma este 6 órakor megérkezett. A bej a corvina bizott­ság trieszti küldötteivel egy kocsiban jött — Tahir a­­Hotel Imperial“-ba szállt; a corvina küldöttség a va­u,vál fogadta. Az ün­nepélyes fogadtatás este nyolcz óra után lesz Tahir bej hatalmas alak, rokonszenves, ko­moly sö­ét barna arcz, hatalmas bajuszszal; kíséretében egy szolga van. — A corviná­kat tartalmazó láda egy köbméter ter­méjü, 8 fekete viaszkos vászonba van takarva. B­é­c­s, ápr. 21. Tahir bej ezredes ma este 8 után fogadta a Budapestről üdvözlé­sére ide jött küldöttséget. Pulszky Ferencz a magyar főváros nevében franczia nyelven üdvöslé a török küldöttet. Ezu­tn dr. Erődy német művésznő tette, Béla, a küldöttség nevében török nyelven a következő, keleti szellemben tartott szónok­latot intézte Tabir bejhez : Atafetla bej csendim hazret­em­! (Nagy­­tekintetű bej uram ő fenségei) Engedje meg az ön lába porának, hogy Magassá­god előtt megjelent Magyarország fővárosá­nak polgárai és a tudomány és műegyetem küldötteinek részéről néhány szót intézzek önhöz, uram! Szívünk belsejében levő öröm lelkesedéssel és hálaérzettel jövünk hazánk­­ból és egész hazánk minden lakosa szivében ugyanazon érzelem mond az Ön érkezésére in,á és Üdvözletét. A nemes és ve­ndégsze­rető ezután nemzet üldözött hazánkfiait any­­ayi éveknek előtte á­dasos ul­alma alá vette és nemzetünket bajainkban negé­jével támo­gatta, szavunk melegével mondunk érette köszönetet a derek és nagylelkü török test­vér mmzeinek Ez nem volt elég, az ozmán nemzet­nek felséges uralkodója a kegynek és nagy­­lelküségnek ujabb jelét adta, m.dőn Magsa­rágodnak biz.ua u talma alatt a magyar nem­zetnek olyan ajándékot ad, melyről a módin nem merészeltünk. Ennél nagyobb kegyet nem reméltünk. Ajándékba ka­p a nem­ze­nek egy kincset, mely őt az elmúlt di­csőséges időkre emlékezteti, a török ne­­zetre nézve ped­g Budavár bevételének győ­zelmes emukét képviseli. Eun­k az a­­n­dáknak értelme az, hogy a török és gyár nemzet között felolyt keserűségére emlékeztető jel jövőre fönn­fol40aVtAttM‘e"C,els4g ia bar““821í­m-i Hála és köszönet kötelez minket a tö­rök nemzet iránt és a felséges birodalom és ozt­anli nemzet iránt viseltető rokonszenv és barátság érzete szivünk belsejéből soha ki nem irtható. Küldőink nevében fölötte kérem, méltóztassék hazánkat s különösen annak fő­városát Budapestet meglátogatni, hogy szul­tán ő felségének nagylelkűségét s Magassá­godnak szives fáradságát megköszönhessük. Isten hozta, üdvvel hozta a magyarok közt. A magyar nemzet a szultán ő felségének küldöttét tárt karokkal, örömlelkesedéssel és hálával várja. Midőn a felénk nyújtott ke­zet örömlelkesedéssel ragadjuk meg, kíván­juk, hogy ő felsége Is Abdul Hamid szultán sokáig éljen. Tahir bej, a felsége küldötte, sokáig éljen és a derék testvérnemzet sokáig éljen. (Lelkes háromszoros csokjasa.) Az ezredes kitűnő franczia nyelven a következőleg válaszolt: Uraim­­ rendkívül meghal a szives sza­vaik­atval, melyeket hozzám intézni ke­gyeskedtek, nem tudom miként fejezzem ki önöknek uraim, teljes elismerésemet min­­denenelő­t a záradóért melyet nem sajnál­­ok, hogy velem találkozzan­ak. Ezen test­vén fogadtatás higgjék el uraim, egész ére­­em tartamára emlékezetembe vésve marad. Teljes szivemből kö­zönöm Önöknek úgy a magam, mint hazám nevében is. A Budapestre utazás ideje még bizony­talan. u­lBHARRING Kolozsvár, április 23. indult el Budapestre. A küldöttség fogadta­tására nagyban készülnek.­­ Színtársulatunk május hó elején hurczolkodik át az eldoradóba , Nagyváradra. Színészeink egy nagy r­sze már­is nyakig úszik e hurczolkodással járó sok kellemetes­ségben, mert már holnap, ápr 24-én, majd mindeniknek ki kell költöznie eddigi szállá­sából s vagy vendéglőbe menni, vagy valami zugban családostul, bútorostul, megvonni ma­gát. De a jobb jövő reményében, mely Nagy­váradon kiválkosik, szivesen tűrik ez apró Gauthier M­ogtibaui működése mintaszerű érsekkel bírt, mesteri volt, s anny­ian kü­lönbözött Geistingernek hasonló szerepfes­től, a miennyiben Bulyovszkyné e sze­r­p­­­óvallóvá, eredetivé emel föl, míg Get­inger mindig a gondos utánzást juttatta e.»Mü«M.e. Ezt azért említjük, mert a két művésznő közt párhuzamot vontak, mely hitünk sze­rint Csan is a Bulyovszkyné előnyére szol veres harczok i galbatort, ki ifjúsága odaazon tért müvei­nk­re, melyen ma is uralkodik, míg hiában — DU megkö­­t h. a­­ nemzetnek sok idö' Golatinger caak most kerd m t» * léVn^mán«? bfrává«a té°y 18* d« abókü ren másodui, melyen Bulvov zkyné már rí McM rií­­ k C7‘k ir,,"‘ *14' c“k““'Al °“,alla" vivőit ti m«Lk 8 pecsételt­­ k A maevar nemzet as*mi­án A , ‘ ^“rttunk .­­ magyar nemzet aszul án a Ak8éix6 *J^adokat a két telivér nemzet bö Gets­ingernek azt csak ezután kell kiérde­melni­ A közönség Bulyovszkyné mü­ldését élénk helyesléssel fogadta, s et m■­ntugy nyitt jelenetekben, mint a levonások végén bó tapsokkal s kihívásokkal tüntette ki szén kitűnő érdekkel nézünk a művésznő további vendégszerepi­g itt,­t­t c íme igy szólanak Bulyovszkyné „ e^’ ról a Temesvárt megjelenő Japojf _^3iony. művésznőről, kit a budapesti a*oo következetességgel ignorál, g Jjjt szinház igazgatósága alig akar s*"‘ Miért? Nem tudjuk, s ezúttal nem!!2reTeil|ii. juk okát; de annyi tény, hogy 18 ^utat a színháznál Bulyovszkyné asszon* De°,Zeti géné* jó hasznát lehetne vecoj. ^ te^tsé­ zés alatt álló kitünő erők m­éiig re°dellie. fr Ugrón Gábornak gr', udvarhelyi közjegyző elleni esküdt Adolf gyalása a helybeli királyi május hó 5-re tűzetett ki. # Molnár György Marom,*, közelebbről bevégezte Vennégszer a vásárhelyiek sok élvezetes estét kft s3e’1, A Molnárnak, s igyekeztek őt minden mai kitüntetni. Molnár a Cacaa tá & 3ai°®‘ l'ordán fogja vend-gnzerept^jt f0,^Ul*lAT»l & Neszveda Anna kis/,?1" apunk hos­zasan ha­lgatott. Okát. , tudják, de az, hisszük senki sem ké^u _ o tiudkaczjir*»kV-sertük, s őszintén eiüitunk '’fej'mli°?" K, rem­ek. Most, midőn Neszveda ki °U 81' húc,n. veez-n színházunktól, zepen h­allgatásuna oka is d k Té8- haunk attól, hogy az - Def° ,arl‘ N»*s/vpH4 kizasszonyoak0 kpilpm ^i"ak Va^ lapunk heteit at­ban, hogy e hallgatás Neszveda lógunk okozni művésznőnkre recensióival. Ti­telt zunk drámai énekesnője közelebbről'fc. Faust-bau buetut venni a t. ez. közönségtől Reméljük, hogy a ki csak teheti, igyekezni fog még egyszer látni s hallam őt ezen mondhatni legjobb szerepében. Neszveda Anna érdemeit elősorolni felesleges volna tudja azt mindenki, hogy a szinházunk egyik büszkesége s mint valódi komoly, a szó szebb és nemesebb értelmében művészet mtsértő közönségünknek átalános kedvencje volt. De nemcsak a dicsőségből, a küzde­lemből is részesült a nálunk. Volt idő, min­den egész téli s majdnem minden nyári idényben egyedül csak ő volt az opera fenn­tartója, az egyetlen primadonna, ki csak hogy a közönség minél változatosb operai repertoárt élvezhessen, mindenféle hangjából, egyéniségéhez nem illő szerepekben, s amit alig tenne­m­­ hozzá hasonló művésznő, még operettekben is kész volt föllépni. Hogy mi volt ő színházunknak, csak akkor fogjuk majd valóban érezni, mikor nem lesz többé, ki szerepeit betöltse . Margarétha, Redda, Leonora, Agatha, Norma sat. évekig fognak várakozni hozzá hasonló, valódi drámai fel­fogással, nagyterjedelmű szép, kellemes, erő­teljes hanggal s költői alakkal bíró szem­é­­lyesítőre. Bár csalódnánk, de aligha az ő szerepkörére is nem a h­a­son vár, mi a boldogult Némethy Irmáét érte, kink­ még mindeddig nem akadt helyettesítője, mert fájdalom­­ a valódi drámai tehetség nagyon is ritka tünemény operáb­a, mint színműben egyaránt. Egy zenebarát­nő , Wieniawsky Henrik és Deu­seh Vik­i zongora­művész máj 3 ki hangversenyé­­nek műsoroza­t a következő : 1. Első rész Men­delssohn hegedű-concertjéból. — 2. a) Schu­­man: Andante é, változtok, b) L.sz : Ve­­lenc­e es Nápoly — 3 Wu­niavsky: Faust­­abrood. — 4. a) Wiedravsky: Legenda, b) Bach: Praeiuitium­ vivace — 5. a) Chopin: Dea­dur Nocmroe. b) Raff: Polka brinaute. — b) Ernst : Magyar dalok és a Maros-Vásárhelyt állandó szín­ház tervevel foglamlu kotUak . Van A mar egy­­zep tervrajzuk melyet a boldogabb időkben gr. T. F készítteted. C­ak m­outle frtba kerül. Ez összegből már csak 90200 írt. hiányzik még, mert 800 írttal már kész­pénzben rendelkeznek Nem volna e jó előbb egy kis szinházi közönséget p­lntálni Vasar­­helyre ? Egyébiránt olyan időkben é­lnk, mi­­kor az ember a jámbor óhajtásokban is gyö­nyörködik . Déváról a következő sorokat kaptuk: A dévai önnemes luzulto-egy­«1 e hó 18 áu Díván hangverseny: rendezett » 34 frt 80 kr. tiszta jövedelemmel gyarapí­totta alaptőkéjét. A hölgyek részéről Clariu Elekné­l kire neheztelnünk kellene, hogy bájos hangját a dévai közönség előtt nő és nem hadatá, — továbbá Kövendy Józseffe s Becsky Mari urhölgy-i vettek részt. —az urak közül dr. Benedek Albert ur gondos tanulmányt tanudta, meleg szavalatával­­ Sándor Domokos ur csinos népdalaival DJU­­­tottak élvezetet a kisé hoszura nyúlt olőa a® miatt ny­ug'alankodó közönségnek, PftpP» “• vendy, Szölősy, Kádár s Koncz urak récé­ről sem hiány/.ott a bu­gaiom, mely Taleb^ m Itányiai'it érdeme­, ha tekintetbe ves^ az eló­dá­ig rendelkezésüsre állott idő r®' vidségét.­­ Köztársasági élet Amerikában Egy bu­ron-ayr m tavira r^ó­ Z­iscopb­e ív­enti, hogy Paraguay köztársaság elnöke meg’ &c Bulyovszkyné asszony Te­­mesv&rtt nagy diadalokat arat. Nem tart­juk érdektelennek átvenni a­­Temesi La­pok* 89-ik számából a következő sorokat: .Bulyovszkyné második föllépte Mária Stu­artban volt, melyben a művésznő mindazon fényes tulajdonai ragyogóan tündököltek, mi­lyenekkel tudónkkal ma, egyetlen magyar művésznő sem dicsekedhetik. Színház telve Temesvár miveit közönségének elitejével. A 3-ik felvonás nagy jelenete után, 2 pompás ko­szorú, s oly virágzápor hullott a színpadra, hogy a nagy művésznő e felvonást befejezni alig bírta, s utána valóban számtalanszor volt kénytelen megjelenni az élvezettől felmagasz­talt közönségnek s­ülni nem akaró tapsaira. Az egész előadáson érzett a lángszellem ha­tása, mely iránti tiszteletből a rendes tagok is megtanulták szerepeiket, s igyekeztek ön­magukat felülmúlni. A­­Temesvarer Zeitung' 87- ik száma ezeket írja: „A világhír jogo­sultsága, melyet a va­ldi művésznő élvez, itt újabban bebizonyult. Elvarázsolta­m a közön­séget, szintúgy a művészi igazság és termé­szetesség, mint játékának tragicai hatalma által, mely távol minden, csak külső hatás utáni kapkodástól, a néző szivét magával ra­gadja és képes az érzelmet Irgbeus vph mély­ségéig fölránni. A Geistingerreli egybeha­­sonlítás a Cameliás bö­lyben, nem üi ki híres vendégünk hitranyára." Ugyane lap 88- ik száma így szól: .Szombaton folyó hó 14-én volt azon gyönyörűségünk, hogy az it­teni, jelenleg magyar színpadon ven­dég­ze­re­pelni láttuk Bu­gováky Lilla a-mezonyt, ba­jor királyi udvari színésznőt, mint G­u­tier Margitot, a Cameliás hölgyben. Bu­kov­skyné asszony művésznő a szó egész én teljes ér­telmében, s Németben első színpadain gyűj­tött dicsőséget s babért magának, s minde­nütt becsületet hazájának. Azt, hogy ezt mint nem tudja elfelejteni a hazatért művésznőnek sem, néhány zöld királócska,­­ néhány melegvérű chiuvinista, szeretett fővárosunkban ; rágják, tépik a mű­vésznő dicsőségét, a­hol csak tehetik, s szó­raprnap illustrálják, a már sok magyar mű­vész előtt elhangzott dalt ,a hálátlan hazá­ról." — És ez ne vezesse félre a művész­nőt , mert az ő kitűnő színpadi tehetségét, az ő eredeti, átgondolt ábrázolását, művészi teremtő erejét, mindig átgondolt ábrázolási képességét az irigység maga sem veheti tő­le el, és a magyar nemzeti színpad csak üd­vözölhetné önmaga , ha több oly rangú és­ jelentőségű d­­­sznót a­mathatna fel, mint Bulyovszkyné Bu­bovszkyné aa­zony, mint azületett magyar, meg ámadhatlan tönéig­gel beszél magyarul, s színre kedvünk tenne az uloudaul, hogy haza erte óta valamit a na­met, nyelv ismieretéből veszített. A miből mi neki szemrehanyást valóban nem csinálunk. Ala­mim magyar drámai művés nő mu­­tja be magat Bulyovszkyné asszony, és mi kö­rönkben a legd­agasb örömmel üd­vözo­lün­k . tigi.koi­a.ou. Különben megjegy­zzük, hogy a­z i­d­é­n ez meg c­ak az e­l­s­ő elnök, kit veg­y­tek - a mi az amerikai ánapo ok örvt® hetes javulásara mutat.­­ Nyilatkozat A .Kemény Zsigr­idog­í­a ap­zabályainik pontja Kemény Zsigmond munkai­nk kiadását * czéljai közé sorozza. E pontot több old*'TM Összeütközőnek tanyák a Kemény szerzői jogának m­­vg 1872 ben Gyulai jeles írónkra törté­t átruházásával. félreértés kikerülése végett kötelességünk!!1, tartjuk ezennel nyilvánosan kifejezőm 8 annak, hogy sem az alapszabályok szerksz­tésekor, sem azután társulatunk részére pontnak oly értelmezés nem adatott a­z is adathatik, hogy társulatunk ezen c* l Gyulai Pál ur jogainak kérelmével B** ›. koznék gyakorolni. E pontot társul*^* “‚»4 érd.tedesselF. Zsigm0"1* Pál

Next