Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-08-07 / 179. szám

, a mely után elnök Sémi László meleg szavakban adott kifejezést a gyűlés ma­tatása, és az ügy mellett tanúsított lelkesedése iránti elismerésének s a 12 őrskor­i gyűlést bezárta. A magasztos ünnepélyről a résztve­vő nagy­közönség minden arcben és szív­ben a legnemesebb lelkesedéssel távo­zott. Az ég adjon sikert a magyar nem­zetnek az emberiesség szent ügye védel­mében kifejtett és kifejtendő minden tö­rekvéseinek. . . A maros­vásárhelyi nép­gyülés. Marosvásárhely, aug. 6. A m­.-vásárhelyi népgyülésen mintegy négyezeren vettek részt. Lázár Ádám röviden előadván a nép­­gyűlés czélját, elnök és jegyző választására hívja fel a gyűlést, ajánlatba hozván Boros­tai Pál országgyűlési képviselő és Kerekes Sámuel polg. isk. igazgató tanár személyeit. B­p. elnöknek, K. S. jegyzőnek általános felkiáltás útján megválasztanak. Borosnyai P. néhány alkalmi szóval a gyűlést megnyitja, felkérvén Lázár Ádám b. ügyvédet, hogy az előleges értekezlet megálla­podása nyomán a népgyűlés előtt vázolja en­nek czélját és jelentőségét. Lázár Ádám hosszas beszédben ecse­teli az orosz török háború eddigi történeti fejlődését, különös hangsúlyt fektetvén az oroszok és szövetségeseik által véghez vitt kegyetlenségek feltüntetésére. Szavait közbe-közbe harsány éljenek szakiták félbe, s midőn a kormányelnökhöz felküldendő felirat — bizottságilag kidolgo­zott — szövegét elfogadás végett felolvasta, a gyűlés harsány éljenekkel fogadta haza­fias szavait. Borosnvai Pál elnök szintén előterjesztő az alább következő szöveget, melyet a nép­gyűlés elfogadva, d.u. VI1 órakor megújuló éljenek között szétoszlott. Posta utján még a mai postával követ­kező feliratot terjesztett be népgyűlésünk a kormányelnökhöz. Nagyméltóságu magy. kir. miniszterelnök ur, Marosvásárhely sz. kir. város mai na­pon megtartott népgyű­lése, a jelenleg dúló orosZ-török háborúban az oroszok által véd­telen lakosokon is elkövetett kegyetlenségek miatt megbotránkozva és Oroszország czélba vett terjeszkedése — illetőleg Törökország területi épségének és állami függetlenségé­­nek megsértése által hazánk létérdekeit is komolyan veszélyeztetve látván, midőn ezen üzelmek ellen a Budapesten 1877. julius 26- dikán tartott népgyűlés határozatai elfogadása és teljes pártolása mellett a kereszténység, emberiség és miveltség nevében tiltakozik, egyúttal hazaf­­i tisztelettel felkéri a nagy mélt. m. királyi kormányt. Miszerint az orosz hatalom hódítási czéljainak gátat vetni, a török birodalom te­rületi épségét fentartani és az osztrák-ma­gyar birodalom életérdekeinek törvényszabta befolyásánál fogva, hatalmában levő minden eszközökkel erélyes megvédésére törekedni méltóztassék ! Kelt Maros-Vásárhelyt, 1877. augusz­tus 5-én. A Néltóságu magy kir. miniszterelnök úr alázatos szolgái Borosnyai Pál, elnök. Kerekes Sámuel, jegyző. Kogolnicsán oláh külügyminiszter bécsi músiójára vonatkozólag írják Bécs­­ből, hogy most az oroszok plevnai nagy ve­resége után az a gondolat támadt, vagy igen könnyen támadhatott a bukaresti oláh döntő körökben, hogy az az „oláh függetlenség“, melyet úgy sem ismert el senki, nem sokat ér­t Kogolnicsán, mire Bécsbe ért, aligha­nem utólag oly utasításokat kapott Bukarest­ből, hogy ne nagyon törje magát az oláh „függetlenség“ elismerésének kivívásával Bécs­ben, hanem e helyett inkább tolja előtérbe a vasutügyet, mely különben is állítólagos, azaz a külvilág előtt bevallott czélja volt Bécsbe küldetésének. A vasutügy elintézése mellett aztán fordítson gondot arra, hogy »Románia szükség esetén egy megbízható és jóakaró szomszédhatalomra támaszkodhas- Bék.8 v .,ez a hatalom pedig volna monarchiánk. oláhok is értik már a köpenysor- f*8 mesterük volt benne. És ez az uj fordulat a plevnai csata következménye. Plevna előtt az oláhok térden csúszva kérték a muszkát, hogy vegye föl szövetsé­gesekül a engedje őket „cooperálni.8 A musz­­ka rájuk sem hederített. Plevna után elannyira megfordult a sze­rep, hogy Mánu „tábornok” nem akart en­gedelmeskedni Krüdener muszka tábornok azon parancsának, hogy menjen „seregével” verekedni Plevnához, de már azt a bolondot nem cselekedte Manu, miért is őt Károly fe­jedelem legalább szemszurásból s a „szövet­séges” iránti tekintetből elcsapta. Mikor még az oláh is kezdi már nem respektálni a musz­kát, hogy ne­­betegedjék­ meg aztán a czár I . Midhát pasáról. A bécsi muszka lapok valótlan jelenté­seivel szemben a „N. fr. Pr.” fel van ha­­­talmazva annak kijelentésére, „hogy Midhat pasa sem nem kért engedélyt Konstantíná­­polyba való visszatérésére, sem nem aján­lotta vissza hivatását. Igaz azonban, hogy a szultán az ő volt nagyvezírjének, ki mint rendü­­letlen hazafi, e szörnyű válságban késznek nyilatkozott hazája veszélyeiben osztozni, ki­­jelenteté, hogy közreműködésére, tapasztalt­­ságára és hazafiasságára appellál, és kéri őt, hogy kormányát tudósítások, tanácsok és a külföldi helyzetről való nézeteinek előadása által támogassa. Ezen feladatot Midhát kész­séggel elfogadta, s ha Piombiéresből egye­nesen Bé­csba utazott, ez azért történt, mert egyenes utasítást kapott, hogy először is a szultán azon nagy­követjével lépjen érint­,­kezésbe, ki a szultán államaihoz legközelebb eső fővárosban van megbízva. Ez egyszerű, a puszta valóság, minden egyébb szándékos hazugsg és részakaratu koholmány. El­lenkezőleg, Midhát a Konstantinápolyból hozzáintézett hívásra, hogy térjen vissza a Bosporushoz, azzal felelt, hogy most még nem jött el az ő ideje s hogy külföldön jobb szolgálatokat vél tehetni hazájának.“ írja továbbá a .N. Fr. Pr., hogy ma következő jelentést kapott Konstantinápoly­ból: „Ausztria és Németország képviselői, Zichy gr. és Reusz­ig emberfölötti erőfeszí­téseket tesznek, hogy Midhat pasa visszahi­­vatását megakadályozzák; a palotában azon­ban a hangulat Midhat iránt minden pilla­natban kedvezőbb, a ,N. Fr. Pr." fentartja továbbá azon hírét, hogy Gorcsakoff­ig el van határozva elbocsáttatását kérni. Ausztria-Magyarország és Olaszország Monarchiánk és Olaszország közötti vi­szonyról ezeket írja a „Perseverenza.” Andrássy gróf állítólag nagyon szívesen fogadta a megnyugtató nyilatkozatokat, me­lyeket Robillant gróf a bécsi olasz követ előtte kifejezett azokra a hírekre vonatko­zólag, melyekkel utóbbi időben igen élénken, de nagyon sokat foglalkozott a bécsi és pes­ti sajtó. Különben Andrássy gróf, minden al­kalommal, nem kevés és nem is jelentékte­len akadályok daczára, a legnagyobb rokon­­szenvet mutatta Olaszország irányában. A római ügyekkel szemben tanúsított maga­tartása világos bizonyítéka ennek. Jóllehet őszintén katholikus uralkodónak és oly or­szágnak minisztere, melyben sok a buzgó katholikus, mégis eltalálta a helyes közép­utat a vallásos és a szabadelvű irány között, és nem nyújtott segédkezet a vallás és a po­litika közötti zavar előidézésére, mint ezt mások tették. Midőn tehát Olaszországtól vi­szonyos lojalitást és köteles tekintetet vár, hogy az osztrák-magyar birodalomnak jogos érzékenysége meg ne sértessék, kétségtele­nül nem feledkezik meg országunk iránti­ barátság kötelességeiről. Koc­káztatni lehet tehát azon megjegyzést, hogy az utóbbi idő­ben terjesztett hamis hírek, nevezetesen a hamis látszaton alapuló gyanúsítások kiirtas­­sanak, és kiemeltessék, hogy mily nagy érté­ket tulajdonít Olaszország az osztrák-ma­­gyar monarchiával való jóviszonyok föntartá­­sába és megszilárdításába. Az orosz kegyetlensé­gekről megjelent újabb kék könyv többi közt a következő fontos­ sürgönyöket tartal­mazza : Broghy alconsul Layardhoz. S 1 i m n i a, jut. 14. Sistova és Tirnovo mohamedán lakói Slimnia irányában vannak szétszórva; állapo­tuk sajnálni való. Hiteles adatok szerint az oroszok fellázították e helységek bolgár la­kóit, felfegyverzik őket és a muzulmánokat, kiket az országúton elfognak, hasonlíthatlan módon bántalmazzák. A muzulmánokat, kiket Listovoban meg­öltek, kivájták szemeiket és a szemüvegeket kenyérrel tömték ki ; a török nőknek letépik ruhájukat és példátlan rémtetteket követnek el. Elrabolják vagyonukat és hitehagyásra kényszerít­ik. Tekintetbe véve a muzulmánok e fölöt­­­ti bánatát, nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb □agy rendetlenségek fognak végbe menni a két nép közt, és ennek okai az oroszok lesznek. Ha ez eljárásnak eleje nem vete­­j­tik, a következmények szerfelett sajnosak lesznek. Layard lord Derbyhez Konstantinápoly, jul. 24. a. szultán Tahir bey által a következő üzenetet küldte nekem: „ő felsége felkéri a királynét és a ki­­­rályné kormányát, érvényesítenék befolyá­­­sukat Sándor czárnál, hogy a szörnyű ke­­í­gyetlenségeknek, miket csapatai a védtelen muzulmán lakosságon elkövetnek, eléje vé­tessék. Férfiakat, asszonyokat és gyermekeket a legrettenetesebb módon gyaláznak és gyil­kolnak. ő felsége alig hiheti, hogy Sándor czár e háborút irtó és rabló hadjáratnak óhajtja; reméli, hogy felszólalás fog nála lé­tetni a jelleg iránt, melyet csapatai e hábo­rúnak adnak.­ A szultán parancsa folytán Tahir bey, ki ép most jött Sumlából, jelentést tett ne­kem az oroszok és bolgárok által elkövetett vérlázító tettekről, melyeknek 5 szem­ai­u’a volt. Sajnálattal mondom, hogy jelentését a conzuli ügynökeinktől, hirlaptudósitóktől és egyéb forrásokból érkező jelentések nagy mérvben erősítik meg. Layard lord Derbyhez. Therápia, jul. 18. Rumélia különböző részeiből consuli ügynökeinktől érkezett táviratok és tudósí­tások szerint, melyeket lordságodnak meg küldők, az oroszok és bolgárok azzal vádol­talak, hogy nagy kihágásokat követnek el a muzulmán lakosság ellen, felkonczolják a menekülő férfiakat, asszonyokat és gyerme­keket és sok mohamedán falut felgyújtottak. Miu­tn ez adatok B­unt, és Ready 'consusok-­­ tól, Sankey, Broghy, Dupuis és Calvert al­­consuloktól jönnek, és Lennox ezredes ál­tal megerősíttetnek, alig lehet kételkedni, hogy van bennük valami igaz, bár túlzottak lehetnek. Iparkodtam megbízható közleményeket szerezni, de ez bajos dolog. Beszéltem né­hány bolgár nemessel és személylyel, kik Bolgárországot jól ismerik. Nem tagadják, hogy a muzulmán lakosság ellen irtózatos kihágások követtettek el, de hajlandók azo­kat főleg a bolgár menekülőknek tulajdoní­tani, kik a múlt évi bolgár felkelés szitásá­nál az orosz társulatok ügynökei voltak, to­vábbá oláhországi bolgároknak, kik amazok­kal ezredeket vagy bandákat képeztek ,és „boszulók“ nak nevezik magukat. A kozákok azzal vádoltatnak, hogy jelen vannak e ki­hágásoknál, sőt részt vesznek azokban. A törököknek általában az az alapos meggyőződésük, hogy az orosz hatóságok biz­tatják a bolgár keresztényeket arra, hogy a bolgárországi mohamedán lakosságot mé­szárlások vagy kiűzés által irtsák ki. Lordságod kétségkívül kapott másola­tokat a körjegyzékekről, melyeket a porta e tárgyban külföldi képviselőihez intézett. A szultán és miniszterei, valamint sok más ember attól tartanak, hogy e meggyő­ződés, az oroszok és bolgárok által elköve­tett kegyetlenségekről szóló tudósítások a muzulmánokat boszúra és megtorlásra fogják késztetni. Long úr, ki a bolgárok közt folytatott emberbaráti tevékenységéről ismeretes, és most két napja jött ide Bazardjikból, arról értesít, hogy ama kerület mohamedánjait a testvéreiken elkövetett kegyetlenségek híte már nagyon felizgatta a keresztények ellen és­­ aggodalmakat táplál. De a török hatóságok eddig minden tő­lük kiterhetőt követtek el, hogy a mohame­dánokban ébredő boszuvágyat elfojtsák és a porta — becsületére legyen mondva — úgy látszik megteszi a keresztények oltalmára a hatalmában álló rendszabályokat. A török la­koknak nem szabad az orosz kegyellenségek­ről ideérkező jelentéseket közzétenniük, hogy a keresztények ellen ne támadjon ingerültség. A szultán engem arról biztosított, hogy a vidéki hatóságok és notabilitások szigorú parancsokat kaptak, hogy mohamedánok és keresztények közt létesítsenek baráti érzel­­­meket, és nyomjanak el amazoknál minden hajlamot a bolgárok bántalmazására. Városi közügyek. Kolozsvárit, aug. 4. 1877. A városi képviselő-testület aug. 3 iki közgyűléséről hozott tudósításunkat ott sza­kitottuk meg, midőn a bizottság a gát kér­désében Simon Elek polgármester azon ki­jelentése után, hogy mint vallására nézve r. katholikus — nehogy reeriminatióknak le­gyen kitéve, az ügy további vezetésében részt venni nem kíván: a bizottság a 6 tagú kül­döttséget elnöki kijelölés útján megválasz­totta. Ez után a bizottság egy szintén igen fontos ügyet tárgyalt le a Sigmond-testvérek és Planer külmagyar utczai két telkének ka­tonai laktanya építése czéljából való meg­vásárlása ügyét, mely a szakosztály által ajánlattal terjesztetett a városi bizottság elé. Bogdán István meleg pár­olással szólott a kérdéshez, kitüntetve számadatok combina­­tiójával, hogy e vásár a városra nézve elő­nyös . Hozzászóltak a kérdéshez még dr. Fischer, Kovácsi Antal, K. Biasini, Ferenc­ József, dr. Groisz és Nagy Lajos. A bizott­­ság az előterjesztés alapján egyhangúlag ho­zott határozatot, megbízván a tanácsot a to­vábbi alku megejtése s a szerződés megkö­tésével, úgyszintén az 5400 frtra menő átala­kítás keresztülvitelét utólagos jelentéstétel mellett. A kereskedő ifj. kérvénye következté­ben a majálisok után kirótt 20 frt. díjat a bizottság elengedte , továbbá a számvevőszék előterjesztése alapján a polgári isk. tandíjai­ról készült s felülvizsgált számadás terhe alól Várady Károly igazgatót felmentette. A redoute festése és további felszere­lése tárgyában tett tanácsi előterjesztést el­fogadta, a 472 frt 93 kr. 63 czeget megsza­vazta. A házi ipar fejlesztésére öt 50 frtos alapító tagsági díjat s illetőleg ennek kama­tait a bizottság megszavazta Megszavazta Finály Henrik indítványa elintézéséül a vil­­­­láng delejes órák felállítására és fentartásá-­­­ra szükséges 1086 frt s illetőleg 135 frt, összegeket. A lótenyésztésre alakult társulatnak ló­vásárok tartására adandó hely iránti kérvé­nye tárgyában egy 6 tagú bizottság nevez­tetett ki Özv. Buczy Sámuelnének kegy­én- t zül egyszers mindenkorra 100 frt, a volt já-­­nitornak évenként 24 frt. megszavaztatott.­­ A belfarkas-utczai járda lerakásáról­­ tett utólagos jelentés jóváhagyólag tudomé­­nul vétetett. E kérdésben Vízi Ferencz inter­pellált is, Simon Eleknek azon kijelentése, hogy az ev. ref. templomba járó közönség érdekében ezt meg kellett tennie, úgy őt, mint mindenkit, megnyugtattak. Megjegyezzük, hogy a bi/.iittság mind egyhangúlag hozta határo­zatait. __ Ülés vége esti 7 órakor. (n.) HI­RHAHAN (4. Kolozsvár, augusztus 6. — A népgyűlés alkalmából tegnap este a végrehajtó bizottság tagjai és számos más érdeklődő, (összesen mintegy 60-an) rög­tönzött társas vacsorára gyűltek össze a Stadler-kertben. A felköszöntések sorát He­n­­fy Ignátz kezdé meg, szellemdús és hatásos toasztban a „beteg ember” egészségé­re , az annyira hatalmasnak híresztelt orosz „egészséges ember“ betegségére ürít­vén poharát.­­ Utána Hegedűs István szólt, ki nemes idealizmusában nem tudta szó nélkül hagyni, hogy valamely nép be­tegségére igyanak (persze ez alatt Hel­­fy az oroszok leveretését értette.) ő óhajtja minden nép szabadságát s igy a szláv népekét is (a mire a Hegedűs mellett ülő Sz. K. igen helyesen jegyzi meg: „Csak­hogy nem disznó orrára való az arany karikai“ E bevezetés után He­gedűs István áttérve monarchiánk politikájá­ra, végül élteti gr. Andrássy Gyulát. — B­é­k­é­s­y Károly H­e­­­f­y­t éltette, Szász Domokos a magyar Cunctator: Tisza Kálmánért ürített poharat, ki késedelmezik bár, de annál eredménye­sebben cselekszik. Ezután egy kis hu­moros politikai vita fejlett ki Helfy, Szász Domokos és Hegedűs István között, mely­nek Helfy azzal vetett véget, hogy egy hir­telen kitérést téve a kolozsvári höl­gyeket élteté, mint a kik a népgyűlésen is oly szép számmal képviselve voltak. Szász D. Szabó Károlyt, Nagy J. S­á­­m­i Lászlót, később Orbán Balázst, B­é­­­késy­t a higgadtan cselekvő szélsőbalt éltették. A kedélyes társaság éjfél tájt osz­tott szét s a jelenvoltak egy része Helfy képviselővel ellátogattak még a polgári dal­egylet estélyére.­­ A polgári dalegylet tegnap tar­totta meg estélyét a lövész­kertben. A mu­latság pompásan sikerült s a nagyszámú kö­zönség valóban kedélyesen töltötte az időt kora reggelig. — A lövöldében aug. 6-én dijakat nyertek: Kördijat: Heinrich József, dr. Hal­ler Károly, Csíki Imre. Versenydijat: Flóri­­án Antal, Szentjánosi Ferencz, Tauffer Gyula. Szerencsedijat, Flórián Antal, Schöpf Gyula, Heinrich József. — A kolozsvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, „hogy Pá­­k­e­i Miklós kolozsvári ügyvéd "a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. — Testvérgyilkosság. Megrázó eset történt jul. 29 én Veronában. Carnesali Facci Virginia asszonyt, a­mint déli­­ őrskor mi­sére indult, tulajdon testvére, Facci Hugo négy revolver-lövéssel földre terítette. A gyilkos, kit a járó­kelők azonnal letartóztat­tak, élhetetlen, dologkerülő ember, ki nővé­rét folyton pénzért ostromolta. Hasztalan jut­tatta ez be őt tisztességes jó állásokba, a naplopó nem becsülte meg magát és minde­nünnen elcsapták. Nővére 100 livre havi se­gélyt adott neki, de ezzel nem érte be, majd mindennap csikart ki pénzt, ha a puszta ké­relem nem vezetett sikerre, fenyegetéshez folyamodott. Az iszonyatos katastrophát, úgy látszik, egy váltó okozta, melyet az annyi zsarolásnak kitett asszony nem akart kifizet­ni. Carnessali asszony — kit szelleme és ki­tűnő műveltségéért városszerte tiszteltek — reménytelen állapotban van. — A polgári házasság Chinában is kezd bódu­gatni. Erre vonatkozólag írja az „Overland China Mail” . Az első efféle chi­­nai házasság június 7-én ment végbe és ál­talában igen nagy feltűnést­­keltett. A vőle­gény fia Chun Tai Kwong, a legfelsőbb íté­­lőszék fordítójának és titkárának. A vőle­gény és menyasszony menyegzői ruhákban jelentek meg ; az előbbi ékes mandarin egyen­ruhát viselt, az utóbbi pedig a szokásos vö­rös öltönyben volt. Fejdisze egy koronához hasonlított, melyről gyöngysorok csüggtek arczára. Az összeesketési szertartás után az ara, a chinai asszonyok ismert tudatlanságá­val szemben, csinos olvasható chivai betűk­kel írta alá nevét. — A Dárius kincsét — mint NI.­­Enyedről írják a „Haladásinak — többen föltalálták és szekereket is fogadtak annak behozatalára. Egylet is alakult, egy részvény ára 15 frt, aztán ezek majd ha mind be lesz szállítva a vagyon, megosztozkodóak a felett testvériesen. Mi attól tartunk, hogy az a fő­­súly a 15 frt. részvényre van fektetve, mely ha befizettetnék, nem mondjuk, hogy minden esetre, de valószínűleg a Dárius kincse sor­sára jutna — eltűnnek. Nem ismerjük a mű­ködő ágenseket ez ügyben, szeretnék azon­ban, ha az okos emberek, a Dárius — dol­gának valódiságát megállapítanák és megug­­rasztanák a részvény­keresőket.* — Párisi dolgok. A párisi tanács­ban nem rég szóba került a párisi könyvtá­rak ügye. A franczia fővárosnak jelenleg há­rom könyvtára van, az első körülbelül 5000 kötetet tartalmaz s csakis jogi, közigazga­tási és nemzetgazdasági művekkel rendelke­zik, a második, mely a Carnavalet hotelben van elhelyezve s minden ágú munkát felölel, 30,000 kötetet s 15,000 füzetet számlál, vég­re a harmadik magáé a városi tanácsé 1600­­ könyvvel, melyek hivatalos okiratokat , más adminisztratív dolgokat foglalnak magukban. A párisi zeneszerzők társasága kiadta a hé­­­­­en Oskar Commertant által szerkesztett év­könyvét, mely az egylet határozott emelke­déséről tesz tanúságot. Az évi összes bevé­­­­tel 153,215 frankra rúgott, tehát 16.592 frankkal több, mint múlt évben. A társaság 1843 ki fennállása óta csak nyugdijakra és segélyezésekre 863,872 frankot s 78 centi­met költött. A kisértetek. — Varga Jánostól. — ezzel egy formára ütött hazajáró lélek. "­ A babonás hit azt tartja a megholtak­ról, hogy, ha azok életükben valami megkez­dett munkájukat be nem végezhették ; vagy ha valakivel haláluk előtt ki nem békülhet­­tek, addig nem nyughatnak, míg valaki a félbehagyott dolgot be nem végezi; vagy imádsággal a halott nyugalmát meg nem vált­ja. Legtöbbször pedig a földön elkövetett vétek nem hagyja a megholtat pihenni, s addig jár a másvilágról vissza embereket ijeszteni, rémizgetni, mig bűneit valaki le nem imádkozza. Az ilyen kóborló lelkekről az a hit hogy rendesen romlott templomokba, kereszt utakra, s elhagyott házakba veszik magukat , ott zörögnek, csattognak s rémítik az éj* !xn­arratívokat­ Vagy hagyományos öltöze­tükben, fehér lepedőben csendesen megláto­gatják családjukat, jóbarátjukat, vagy ki nem békített ellenségeiket. Észrevétlen jönnek mint az árnyék s úgy tűnnek el, ahogy tud­őa. A hazajáró lélek minden nép baboná­jában otthon van , csak az egy zsidóéban nincs , mert ezek tudják a bibliából, hogy az úr senkit vissza nem enged lőni a más­világról. A bibliában meg van írva, hogy a szegény Lázár, midőn a másvilágon látta, mint szenvednek a kevélyek, az irgalmatlan dúsgazdagok, az uzsorások és gonoszok, a mértékletlen életűek és máséval gazdago­dik ; kérte az urat, hogy eressze őt vi­z­­sza, vagy küldjön valakit a másvilágról az ő atyafiaihoz, aki őket jó életre intse, nehogy azok is elkárhozzanak. De az ur azt felelte neki: azért vannak nekik tanítóik, hogy azokat hallgassák , s azért vannak törvé­nyeik, hogy azokat megtartsák. A magyar embernek is van erre jó köz­mondása : „A roszat a másvilágról nem eresz­tik , a jók pedig nem kívánkoznak.“ Hanem azért sok atyánkfia, inkább a nagy ujját levágatná, mintsem hogy azt el­­higyje, hogy nincs kísértet, meg hazajáró lé­lek. Még arra is meghitet, hogy maga is lá­tott egyet,­­ vagy kettőt életében a rosz templom körül, vagy ha nem is látott, de legalább hallotta zörgését és hírét, mint a katona a kávénak. Sőt van olyan atyánkfia, aki egy jó pohár borért még azt is rámond­ja, hogy beszédje is volt már nem egy ilyen izével. Százan százféle dolgot tudnak mesélni, szörnyűnél-szörnyűbb kísértetekről és haza­járókról , akik fehér lepedőben, vagy fejtt­­len ló, fekete macska vagy kutya képében járnak vissza a másvilágról, a­hol nyugodal­mukat nem találják. Ezek aztán megkísér­tik, ijesztgetik az embert, hogy némelyiket a nyavalya is kitöri belé. Jó volna bizon pedig könyv nélkül tud­ni azt a közmondást, hogy : „a jók nem kí­vánkoznak, — a roszakat nem eresztik.“ Mert száz ilyen kisértetes történet közül ki­­lenctvenkilencznél mindjárt kiüti magát a szög a zsákból, hogy akikkel valaha, valami kisértetes dolog megesett, azok vagy valami mulatságból botorkáltak haza, s olyan álla­potban voltak, a milyenben az ember az Út­mutató fát is megsüvegeli; — vagy olyan anyámasszonyos a természetük, hogy ha egy gyíkocska szalad el vagy egy nyúl ugrik föl az orruk előtt, már ágasfával kell bennük a bátorságot megtámasztani. Mert a hazajárók és kísérteteknek csak ijedtség a szülő dajkája, és beteges képzeld­­dés az édes apja. (Folyt köv.) A J. P." eredeti táviratai. (Délben érkeztek.) Bécs, aug. 6. A király ő felsége tegnap Ischlbe utazott. (Itt tudva­levőleg találkozni fog a német csá­szárral.) K­onstantinápoly, aug. 6. Megerősítik a hirt, hogy Sulejman pasa visszavette Jenizagrát. Az oro­szok tökéletesen megverettek és Hain- Boughazon keresztül elűzettek; ez utóbbi hely ismét török kézben van. Az oroszok két ágyút is vesztettek. A török­ök bevették K­azanlikot. A Redif, Abdul Karim és Eszeff pasák fölött ítélő haditörvényszék el­nökévé Namuk pasa neveztetett ki. Alexandria, aug. 6 A rab­szolga-kereskedés elnyomása czéljából létrejött angol-egyptomi szerződés teg­nap aláíratott. Szt.-v­étervár, aug. 6. A „Golos“ az ázsiai harcrtérről követ­kező sürgönyt veszi: Muktár táborá­ban ragályos betegség ütött ki. — Kemball ezredes Muktár pasával tör­tént összeszólalkozás folytán, felhagy­ta a török főhadiszállást. Mindkét ha­dakozó fél hadállásai változatlanok. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő­ ­, PAFF

Next