Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-08-22 / 190. szám

hangon énekük a­­Kalken be elivatan* kez­dető vád csatadalt, mely oroszlánnak nevezi a törököt, ki a végszükségben padisahja mel­lé áll és tönkre teszi az ellent. Minden vers­szak után fölriad a lelkes kiálltás: Csokjasa padisah ! A szem szikrát hány, a kar vadul emelkedik, sőt egynéhány a yatagant is ki­rántja, mikor a végstróphára kérni a sor: .Allah ! Allah! ezt kiáltjuk, És az ellen porba dől!* A lelkes harczosok a kara­bunari után vonulnak tova, s bár csakhamar eltűnnek a szem elől, a tüzes csatadal sokál?. V18,ZT hangzik utánuk Szeretnők tovább hallgatni a dalt, de más kép vonja el figyelmünket. Menekülő parasztok nagy csoportban ténferegnek felénk — magukkal hordva min­den javadalmukat. — fedélt keresve a Váli városban. Szomorú, rendkívül leverő látvány. Az asszonyok a szekér tetején gubbasztanak, roppant szőnyeg- és ágynemű halmaz fölött, ö f ölükben tartják az apróságot, míg a na­­gyerek apja mellett ballag a szekér fölmenteni, ha azt akarják, hogy gyógyinté­zeteik a közhasználatnak átadva, minden igény­nek és törvényszabta kelléknek megfelelje­nek, de még sokkal kevésbé megengedhető az, hogy a törvényhatóságok tétlenül, mondhat­ni behunyt szemmel őrködjenek azok fölött. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV-ik tezikk 100—108 §-ai a gyógyfürdők és ásványvizekről tüzetesen in­tézkednek, és bárha a végrehajtás körüli szabályokat nem ismerjük, de nehezen hisz szük, hogy szinte másfél év óta e részben valami ne történt volna, mit az országos közegészségi tanácstól méltán elvárunk, mind azáltal szabad legyen az utóbb jelzett székelyföldi gyógyhelyek jövője érdekében, valamint a tulajdonosok, úgy főleg a hatósá­goknak némely főbb mozzanatokat figyelmé­be ajánlani: mindenekelőtt szükséges az ás­ványvizek pontos vegyelemzése, és a fontos­ károk elleni használat kimutatása. Ezen elő­zetes szakértői vélemény után minden gyógy­fürdő az egészség és kényelem igényeinek mellett szereli maga előtt a nyáj gyér maradva megfelelő fürdő- és lakházzal, fürdő-szabály­­árat. Ha ezt az apát látjuk, a mint beesett faltal látandó. A gyógyforrások a légköri veme tőlé ernyő gyanánt tartja kezét, azt a kártékony befolyásoktól és mindennemű t.sz- S99lük, még mindig az a láng vakítja, mely fatalanitástól megvédendők,­­ végül a be­zalma kunyhóját porrá égette. ! te*ek e*é878é8e8 ,e,eJ®1,el, ellátandók vaU-81 . ,. ' ,, , , , ír­ni, mint nyugalmuk és kényelmük megóvandó. A kisebb szekér­csoportok is a Kona megy­el­jra történő új építkezések húsz évi­­elé tartanak, hol lakás és eleség várakozik a­ jómentességet élveznek, a szegény bujdosókra. A hazátlanokkal szem- gyógyfürdői elnevezésre engedély­ben nagyon különös ellentétet képez az a nev a nova 1 s társida fog­nrtára a kormány barna czigányasszony, ki a Kolak udvar zu­­g a vezető utak jókarban tartása gában hosszuszáru pipából füstöl s ragyogó fehér fogait meg meg mutatja ha egyet- gjj ® de a haS^kö^be tar egyet mosolyog. A tarba kendő alól dúsan *8 a fürdő emelésére a hatóság körébe tar­omlanak alá szénfekete fürtöi, s összes mu­­latága, úgy látszik, abból áll, hogy időnként messze köpköd. Kaczag a menekültek nya Mindennemű fürdőben , a fürdőházak, lak- és mellékhelyiségek jó karban tartan morán'; neki egy ugorka, egy dinnyehaj elég dak ennek ismételt figyelmen kívül hagyása arra, hogy megéljen. Négy vágtató tapitek után, könnyű ko­csiban, behajtat a Váli az udvarra, fehér tur­­bános mollak oldalán. Mindenki alázatosan fejet hajt s görnyedt állásban marad, a­mint a kormányzó kilép a kocsiból, esetén a fürdő bezáratását a­­­atóság meg­hallgatásával a belügyér elrendelheti. Csodálkozunk, hogy Oláhfalu község elöl­járósága már régebben nem igyekezett a fenyves légkörű és vasas vizű homoródi gyógyfürdőt akár keblileg, akár pedig vállal­kozó által jobb karba hozni, mit jelenleg már csak a húsz évi adómentességre tekintettel, annál inkább tehet, mivel nem képzelhető, hogy egy ily jövedelmes vállalatra akár egyes, akár társulat ne ajánlkozzék, hol a kellő be­rendezésre szükséges anyagszerek oly köny­­nyen és jutányosan megkaphatók, csak elszánt jó­akarat, kitartó erély és lankadatlan buz­galom kell, mit hogy az emberiség és saját érdekében is minél nagyobb mérvben kifej­­tend, nemcsak bizton reméljük, sőt az illető­­hatóságtól elvárjuk és követeljük; elleneset­ben tessék a nyomoródi fürdőt (most méltán így gúnyolják) bezáratni, úgy a töb­biek fölött is jobban őrködni, hogy minden közegészségi feltételeknek megfeleljenek. E részben az illető közegeket se a közelgő tisztujitás, se holmi korteskedés törvényszab­ta kötelmük teljesítésében ne gátolja. Egy fürdő-vendég. LEVELEZÉS. Borszék, 1877. aug. 15. T. szerkesztő ur! Becses engedelmével egy zeneestélyről tudósítom lapja olvasóit, mely f. hó - én a borszéki községi iskola javára rendeztetett, s melyben vallás és nemzetiség különbség nélkül a fürdővendégek mindkétnemü intel­ligentiája részt vett. Miután ujonan épített iskolaházunk és a tanítói lak, úgy az ez előtt csak két s fél évvel tanítóval ellátott iskolánk felszere­lése s több építkezési hiányok helyreállítása általán napszámból élő népünk anyagi ere­jét felül haladja, — ennek következtében Csergő György községi biró és iskolaszéki jegyző indítványa és közbenjárása által, — kié a főérdem s ki az iskola ügynek fárad­hatlan bajnoka — a zeneestély minden költ­ségeket levonva százöt írt 13 krt jövedelme­zett az iskolának. Megemlítem még azt, hogy üzletigaz­gató Bartalis Ignácz úr a báltermet minden Deák János, néptanító. Erdélyi fürdők. Homorodi-fürdő 1877. aug 18-án. Erdély bérezés kis hazánk az ásvány­vizek és gyógyfürdőkben oly gazdagon van megáldva, hogy csak kellő figyelem és után­járás kívántatik, azokat a szenvedő és szóra­kozó emberiség javára úgy berendezni, hogy az által egyfelől saját igényeinek megfelelően, másfelől mint biztos jövedelem­forrást föl­­használni lehessen. Ily után sok nemzeti vagyon a’külföldi gyógyhelyekre kivándor­lásának is eleje vézethetik. E becses lapok már többször hoztak az erdélyi fürdőkről ismertető leírásokat, me­lyek a közérdekeltség fölébresztésére hatottak és a közönség pártoló figyelmét fölhívták, de bővebb fi” , »na», ‘Ki melnek met' alaposb rendezést érdé !?,a tekintjük a helyi viszonyokat és í ÍÍT-J.rdekel,8­5Set, melylyel nem-Baját területükön fek- 7® ö dök iránt viseltetnek, hanem a távolabbról oda összegyűlő vendégek is azo­kat fölkarolni sietnek, lehetetlen az illető wrdötulajdonosokat bizonyos kötelmek alól Hirdetmény. Kapcsolatban az innen f. é. jan. - ról 7. sz. a. kibocsátott hirdetménynyel, köztu­­dit nélkül Volt szives átengedni, — miért is i­domásra juttatik ezennel a m. kir. nmlsgu * !• 1__ál... I ful/lminnUa. irva«*_ Aa ír arad Irorg­al­m­i minia-ztor fogadja hazafiul köszönetünket földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Egyszersmind kötelességemnek ismerem annak az adás-vevés tárgyát nem képező azon­­ vendégek becses nevét nyilvánosságra hozni, kik a belépői dijon felül fizettek: u. m. Lázár Menyhért 1 frt. Hassán 2 frt. gr. Haller 1 frt. br. Kápri 1 frt Hu­flesz Ká­roly 1 frt. Urmánczi család 1 frt. Salamon Nicolai 1 frt. P­éczélné 1 frt. Csiki Gergely 1 frt. Szathmári János 1 frt. Lukács­ János 1 frt. és Imecs Fülöp Jákó 1 frt. Öszsze­sen 13 frt. Adjon az ég e hazában mindenütt az iskolaügynek oly pártlogókat, milyenek a borszéki fürdő vendégek. borral, sörrel és szeszszel (pálinkával) töl­tött hitelesítetlen hordóknak a letartóztatás­tól való felmentések ügyében f. é. julius 27- ről 14.648. sz. a. kibocsátott következő pót­­rendelete: A­ki saját termésű vagy ajándékba nyert bort, sört vagy szeszt (pálinkát, silvo­riumot) saját szükségleteire hitelesítetlen hordókban szállítani akar, köteles ebbeli szándékát a küldemény nemének, a termelés és rendeltetés helyének,­­ a hordók számá­nak és űrtartalmának megnevezése mellett — vagy a származás vagy pedig a rendelte­tés helyére nézve illetékes közigazgatási vagy rendőri hatóságnak (kapitányságnak, szolga­bírónak, Budapesten a városi felügyelőség­nek) bejelenteni és ugyanott igazolni : 1.) hogy a küldendő bor, sör, vagy szesz (pálinka, szilvorium) saját termése vagy hogy azt a termelőtől ajándékba kapta; 2) hogy a szállítandó mennyiség saját vagy emberei (családja, szolgaszemélyzete vagy munkásai) szükségleteinek megfelel. Ezen igazolás folytán, melyről jegyző­könyv felveendő, az illetékes hatóság igazol­ványt állít ki, melyben az 1. és 2. pont alatt említett körülmények kimutatásának felem­elése mellett a küldemény megnevezése, származási és rendeltetési helye, valamint a hordók száma és űrtartalma kiteendő és a hitelesítési kényszer alóli felmentés kimon­dandó. Ily igazolvány mellett az abban érin­tett hordók a vasúti állomásokon, közutakon és a vámsorompókon át feltartóztatás nélkül keresztül bocsátandók, az igazolvány pedig egyúttal az imitt amott észlelt hiányokat ki­zárták, legalább általában azok ellen javasla­tokat tettek, melyek az egyes tulajdonosok­­­at illető ellenőrző közegek által jegyzettel úgy a törvényhatóságok előtt, mint pusztai vagy bélyeggel ellátandó a végett, hogy visz­­szt el nem hangozhatnak _ szaélés avval ne történhessék és újabb kar -Nem szólunk ezúttal a borszéki, előpa- demény ugyanavval ne fedeztethessék, — az­­­aki, tusnádi, málnási, szejkei, jól berendezett után pedig a felmutatónak további igaza a­­fürdőkről, melyeken ha van is, de nem sok sára visszaszolgáltatandó, reparálni való, mit lassan kint az illetőknek a hitelesítés alól felmentett ily hordó­­sikerülend megtenni, hanem annál inkább jal való minden üzérkedés szigorúan el van rólunk , homoródi, köröndi, szóváti stb. tiltva és a tilalom áthágása az 1874. VII. melyek ez idényben is szép számú t. ez. 19. §-a értelmében szigorú büntetés látogathattak, és igy méltán alá esik. Kolozsvár sz. k. város tanácsának 1877 . augusztus 14-én tartott üléséből. Simon Elek, polgármester. ,TG. Kolozsvár, augusztus 21. , Tűzoltóink. Az önkéntes tűzoltó­­egylet tagjai nagy buzgalmat fejtenek ki a szükséges ismeretek elsajátításában és e ne­­mesczélű egylet ma már ott áll, hogy nem­csak a tagok száma, hanem készültség te­kintetében is elsőrendű helyet foglal el ha­zánk hasonirángú egyletei között. Ennek fé­nyes példáit tapasztalhattuk az utóbbi tűz­esetek alkalmával, hol tűzoltóink bámulatos sikereket mutattak fel. Az erélyes főparancs­nok, Deák Pál, mindent elkövet, hogy tűz­­oltó-egyletünk hova­tovább a fejlődés minél magasabb fokát érje el; a főparancsnok nagy népszerűségnek örvend a tagok között s mindenki készséggel támogatja áldásos mű­ködésében Sok érdeme van az egylet elha­ladásában Vaszy Zsigmond szertár­­noknak is, ki mint tanár, valóban szép ered­ményeket tud felmutatni tanítványaival. Ilyen volt a vasárnap tartott mászó-vizsgá- l­a­t, mely kitűnően sikerült és egészen meglepte a jelen volt nagyszámú közönséget. Tizennégy önkéntes tűzoltó tette ez alka­lommal vizsgálatát a „mászó osztály” teen­dőiből. A közönség érdekkel nézte a merész mutatványokat, melyeket a vizsgázók gyor­san és pontosan vittek végbe; dicséretére válnak tanáruknak. A vizsga d. u. 4 órától majdnem 7­8 ig tartott, s nem kevés kitar­tásról tanúskodik, hogy a vizsgát tevők nem fáradtak ki ennyi ideig folyvást köteleken, létrákon, fedélen mászkálni, 4—5 ölnyire is a föld felett. Vizsgálat után kedélyes társas vacsora tartatott, melyen a főparancsnok,Va­­szy Zs. tanár, a vizsgáló bizottság tagjai és a vizsgázónak vettek részt. A vizsgázott tűz­oltók elismerésük jeléül Vaszy Zsigmondot egy értékes gyűrűvel lepték meg.­­ A tűzoltó egylet szeptember hó elején nagy össz­gyakorlatot tart, melyre va­­lószínűleg a nagy kaszárnya épületét kérik ki a katonai parancsnokságtól. A Népgyűlések az erdélyi részek­ben Székely-Kereszturon aug. 25- én d. e. 10 órakor a „Korona“-vendéglőben népgyülés tartotik a keleti kérdés tárgyában, melyre Orbán Balázs összehívta Udvarhely­megye és különösen választó­kerületének tag­jait. — Székely-Udvarhelyit is tar­totik népgyülés, hihetőleg e hó 26-án. A Szent István király napját vá­rosunk az idén is fényesen ünnepelte meg Vasárnap este a város kivilágittatott s késő órákig egész tolongás volt az utczákon, kü­lönösen a főtéren. Tegnap délelőtt ünnepé­lyes isteni tisztelet tartatott, melyen a pol­gári és katonai hatóságok testületileg vettek részt.­­ A kolozsvári Dalkör tegnap si­került dalestélyt tartott a lövölde termében hova a nappali esős idő miatt tették át mulatságot a sétatéri arénából. Mint rende­sen, úgy most is válogatott nagyszámú kö­zönség gyűlt össze, mely zajos tetszésnyilat­kozataival kisérte az előadott dalokat. Úgy 9 óra tájt a fiatalság távozva kerekedett, mely dacára a teremben volt hőségnek (mert estére az idő szépen kiderült) kora reggelig tartott lankadatlan jókedvvel. — Körlevél az összes színigazgató urakhoz és társulataikhoz. A folyó hó 27-re kitűzött IV-ik színész congressus, a mai na­pig nyilatkozott színigazgató urak többségé­nek.Óhajtása következtében, i. é. november hóra halasztatott. A határnap annak idejé­ben közzé fog tétetni, Budapesten, 1877. augusztus 16-án. A m. szinész-kebélzet k.­ kormányzó tanácsának elnöksége — Layard a török parlamentről. Layard konstantinápolyi angol nagykövet egy június 2-ikáról kelt sürgönyében többi közt következőleg nyilatkozik a török parliament­­ről: Midőn beléptem, ép egy municipalis tvjavaslatot tárgyaltak. Én, ki az angol al­sóházat ismerem, bízvást mondhatom, hogy nem látttam tárgyalást nagyobb renddel és bölcsességgel vezetni. A tagok üléseikről mondták el beszédeiket, melyek szabatosak és tájékozottak. Megvitatták a javaslat min­den pontját, miután a miniszterektől felvilá­gosításokat kértek, melyeket azonnal meg is kaptak. A bili szavazás nélkül fogadtatott el. Minden képviselő előtt a javaslat egy má­solata fekszik, valamennyien feszült figye­lemmel kisérik a tárgyalást. Nincs Európá­ban ily természetű gyülekezet, mely tiszte­letremélt­óbb, értelmesebb és érdemesebb fér­fiakat foglalna magában, mint a török par­lament. Keresztények és mozlimek a biroda­lom minden részéből, megkülönböztetés nél­kül ülnek egymás mellett. A keresztény szó­nokokat, kik ez ülésben igen számosak vol­tak, a legnagyobb türelemmel hallgatták meg, egész szabadon beszélhettek. A parlament annyi függetlenséget és nemzeti érzületet tanúsít, hogy szép reményeket köthetünk hozzá, jobban működik, sem mint legmele­gebb pártfogói remélték. Ezt hallom minden­­felől. Angolországnak arra kell törekednie, hogy e kísérletet bátorítsa. — Az Apolló zeneműfolyóirat 15. 16. és 17. száma következő tartalommal je­lent meg: 1. Emléklapok, keringő Nagy Bé­lától. 2. Két népdal: I. Megkövetem a teni nemes vármegyét. II. Mély a Tiszának a széle; állrta Kapi Gyula 3. Magyar ábránd, Kersch Ferencztől. 4. Román dal, B­llaga Gézától. 5. Nocturne, Tariczky Ferencztől. 6. Berta, polkamazurka Geiger M. A.-tól. 7.Iyet reggelenként a „Constitutionnel szerez Románcz hegedűre zongorakisérettel szerző nekem, midőn „A bolga zsidó CZITMÜ 8 P Feigler Nép. János. 8. Népballada: Nem volt regényét olvasom, St párja a faluban, egyházi (aeoliai) hangnem­­aimat oly annyira gyönyörködteti. Azértisté­ben ének és zongorára átírta Zimay László, tek is tulajdonát visszaszolgáltatni. Bocsát 9. Népdal: Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, E levél Népdal ---------- , zongorára átírta Zimay László. A zongorá­zók és énekesek számára igen ajánlható fo­lyóirat előfizetési ára egész évre 6 frt. fél­évre 3 frt. mely a kiadó hivatalhoz (Buda­pest, vár orszégházutera 94. sz. a.) külden­isyen hitelnő lehetett Sue Jenőre nézve, ki Arany járadék o­szra Bítanim minden­re­ .. .de l? Kívánatra a lap utánvétellel is kü­l­­detik. Még folyton előfizethetni az egész év­folyamra. — Egy gonosz merényletről be­szél a „Risorgimento“, melynek éle báró Tre­ves, Kamillo a híres velenczei bankár ellen volt irányozva. Egy ismeretlen, ki azonban legottan eltűnt, egy Astiból keltezett távira­tot hozott a bárónak, mely valamely nagy szerencsétlenség ürügye alatt a bankár oda utazását fölötte szükségesnek jelentette. Minthogy a táviraton nem volt aláírás, azon kívül az igen silány fogalmazás csakugyan gyanút keltett, mit növelt az, hogy a ban­kár Astiba sürgönyözvén, onnan azon választ kapta, hogy ott sem táviratról, sem szeren­csétlenségről mit sem tudnak. Ez augusztus első napjaiban történt. E hó 10-én ismét megjelent a palotában egy ismeretlen, kiben a kapus a múltkori embert ismerte föl. Az ajtókat erre elzárták , az ismeretlent a báró szobájába vezették, hol azonban annak sógora Elia Todros fogadta. A gazficzkó di­vatosan volt öltözve és szerényen átnyújtott egy levelet Todrosnak a következő tartalom­mal: „ennek legnagyobb javára lesz, ha e so­rok átadójának azonnal 10.000 lírát kiszol­gáltat. Adjon hálát az istennek, hogy a múlt héten véres szerencsétlenségből menekült ki. lombardiai „Internazionale.“ „Ki bízta meg, hogy e levelet átadja“ — kérdezte Tod­ros. „Nem tudom.“ — „Hogyan ön nem tudja, hisz valakinek át kellett adni e levelet.“ „Át kell adnom s a válaszra várnom. Többet nem tudok.“ „Úgy, nem tud többet?“ — váltott az izmos Todros báró s ezzel nya­kon ragadta az ismeretlent, belökte a szom­széd szobába s rázárta az ajtót. Rögtön rendőrségért küldtek, mely hűvösre tette fierbót. Neve Liugi Neri, 24 éves. Kitűnt, hogy a rabló banda a Treves család valamely tagját Velenczéből ki akarta csalni, hogy igy aztán hatalmába keritse, de a terv szeren­csésen meghiúsult. Az ügy vizsgálat alatt van. — A brassói városi zálogház hi­vatalnokai s azok özvegyei és árvái ré­szére alakított nyugdíjalap szabályzata a m kir. belügyminisztérium által f. évi 2807. sz. alatt a bemutatási záradékkal ellátta­tott. »« Egy csoda birtokában van, jobban mondva volt Allinges, egy kicsi sa­­voyi falu temploma E csoda ugyanis salesi Ferencznek tulajdon kalapja, melyet egy üvegharang alatt őriznek az alangesiek. Va­sárnaponként azután szomszéd falubeliek betér­nek ide, hogy megérinthessék a becses erek­lyét. Ezért csupán két soust fizetnek, mely összeg a ritka élvezet s nyereség mellett tekintetbe sem jöhet. Múlt vasárnap is szá­mos jámbor keresztény gyűlt össze a temp­lomban, s a templomszolga szünet nélkül tartogatta a magasban az Üvegharangot, hogy a sok hívet kielégíthesse. Da nem bánta meg, mert alig győzte a kapott tíz­ centime­­okat zsebre rakni. Egyszerre azonban föl­billent a kalap, s a földre esett. Minden kéz utána nyúlt, s egy paraszt elég szerencsés is volt, hogy megkaphatta a kincset, gépie­sen megfordítja, s íme — az egybegyűltek bámulatára — a következő rejtélyes szavak voltak belsejében láthatók: Jules R . . . Annecy. A derék Jules R. pedig nem volt más, mint a püspök udvari kalaposa. — Megint nyert a Kisbér. Az aacheni lóversenyen az egyik államdíjat a Kisbér nyerte el. — Mi lesz akkor, ha az orosz hadsereget tönkre veri a török ? A „Czas” nevű lengyel lap egy magas állású orosznak következő nyilatkozatát közli: „Pé­­tervárott csak egy hangot lehet hallani: ver­nek minket és még verni fognak, annál jobb. A hadsereg vesztett csatái és veresé­gei előnyösek lesznek az országra nézve. Ak­kor végre oly kormányzatot remélünk kapni, mely alatt szabadabban fogunk lélekzeni. Most elpazarolják az állam jövedelmeit, a kamarilla a nép rovására él. Nagy gazdag­ság kutforásával bírunk, de az állam bank­zott s a nép nyomorban sinlik. Szükséges, hogy ez állapot egyszer már véget érjen Ha tökéletesen megveretünk, az lesz a kez­dete újjászületésünknek. Akkor kapunk tán egy kevésbé ravasz, de eszélyesebb kormányt. A végleges győzelem megszilárdítná a des­­potismust, mely minket tönkre tesz.“ — Sue Jenőről, a hírneves franczia regényíróról, érdekes feljegyzéseket olvasunk egy párisi lapban. E szerint Sue-nak szoká­sa volt regényeit — melyek a „Constitution­­nel“-ben jelentek meg először — nem ösz­­szefüggő egészben, hanem tárczánként írni. Minden reggel bizonyos számú sort írt ösz­sze s azonkívül egész napon át egy betűvel sem folytatta munkáját. E modor daczára sohasem tévesztette el műve tartalmát vagy alakját. Volt ugyanis egy könyvecskéje, mely­be­futólag bármely értékesíthető gondolatát följegyezte, úgy, hogy másnap reggel ismét a dologhoz ülve elég utasítással bírt, mely sze­rint tárczáját folytassa. Egy ízben azonban elvesztette a becses jegyzőkönyvet, és min­den keresés sikertelennek mutatkozott s a költő már kétségbeesett, mikor egyszerre egy ismeretlen egy csomagot hozott neki, mely­ben a könyvecskét s a következő levelet ta­lálta : „Drága mester! Könyvecskéjét ellop­tam. Legottan fölismertem abból, hogy ezen lopás ama nagy élvezettől fosztana meg, me­rt~­rt*nnffi­finnnal ® ii70107 tapasztalhatta, hogy a társadalom minden tegében vannak olvasói s tisztelői. Hanem azért mégis boszankodott.­­ —Három férjét ölte meg Welk­ert Anna gabell nő, ki úgy látszik egész pas­sióval űzte e mesterséget. A .N. fr. Pr.“ el­beszélése szerint, nevezett nő először 28 éves korában ment férjhez egy Hampel Wenzel nevű könnyeshez. Első férjével 4 évig élt együtt, midőn Hampel rögtöni halállal ki­múlt, s e házasságból származott két gyer­mek közül is az egyik meghalt, a másik pe­dig eltűnt. Röviddel az első férj halála után az özvegy bizonyos Runge József nevű ze­­nészszel kelt egybe, de ez sem tartotta ki vele, mert egy év múlva, állítólag megfalt a heringezésben. A harmadik férj Weikert Vin­ce, egy 69 éves öreg volt, kihez az özvegy Rungené valószínűleg pénze miatt ment nő­ül. Weikert gyors és rögtöni halála költötte fel aztán a hatóság figyelmét az amúgy is rész hírű nőre. Vizsgálatot tartottak ez ügyben, és így kitűnt, hogy Weikert Anna három férje közül egyik sem halt mg termé­szetes halállal. Második férjét arsenikummal mérgezte meg, első házasságából származó két gyermekét megfojtotta, az öreg Weiker­­tet pedig agyonütötte. A férj- és gyermek­­gyilkosnő vizsgálati fogságban van.­­ Az első japáni hajó néhány nap előtt tört a londoni kikötőbe. A „Niigatu dara“ az első japáni hajó, mely Euró­­pát látja s a Yokohomtól a Themse torko­latáig 141 nap alatt tette meg az utat. A­egénység 24 emberből áll, kik mindnyájan japáni születésűek. A vitorlás hajó 1000 ton­na rizst hozott. — Muszka-török háború Kever­­mesen. Folyó hó 15 én éjjeli 10 órakor — írják Kevermesről az „Alföld*-nek — több helybeli lakos a nagy korcsma helyiségében mulatván, mi lehetett volna a közbeszéd tár­gya, ha nem a muszka-török háború. A tár­saság egyik tagja, ki ismeretes tréfás ing ke­délyességéről, hogy a vitatkozók részére több anyagot nyújtson a beszélgetés élénkítésére, tréfából azt találta mondani: „hej csak jön­ne az a muszka, én mindjárt pártjára álla­­nék.­ Hanem ezen nyilatkozata majd életébe került. Községünk egyik lakosát, ki mind ez ideig a legkiválóbb jómódú gazdák egyike volt, s mint becsületes derék ember köztisz­teletben és szeretetben állott, ezen nyilatko­zat annyira fölháboritotta, hogy minden szó nélkül kiveszi zsebéből a revolvert s alig két lépésnyi távolságról egyenest a beszélő­re irányozva, egymás után kétszer reá süti, azonban szerencsére nem talált. De mielőtt a jelenvoltak ijedtségükből magukhoz tértek volna, harmadszor is káromlás között ezen szavakkal: „megállj, nem beszélsz te töb­bet !“ ismét reá lőtt, mely lövés a nyakán könnyű sebet ejtett. Hogy valóban a musz­kák iránti gyűlölet, vagy pedig magánboszú által ragadtatott-e e vakmerő tény elköveté­sére, ezt kideríteni a bíróság leend hivatva, mert a községbeli elöljáróság feljelentését már megtette.­­ Tetemégetés a felhők közt A berlini szabadalmi hivatalhoz a napokban valaki oly beadványt nyújtott be, mely sze­rint neki szabadalom adasnék az égben vég­bemenő tetemégetésre. A kérelmező előadása szerint, a holttetem rácsos tokba zárva lég­hajóba len­ne teendő, mely a lelketlen testet villámgyorsasággal a magasságba röpítené. Mikor a léghajó elég magasan van, kigyulad a holt test és hamvát a szél mindenfelé el­szórja. A kérelmező megjegyzi, hogy egy s ugyanazon léghajó többször is használható . ilyképen a vállalat nem igen volna költséges. A szabadalom fölött ítélő tanácsosok azon­ban a lángeszű ötlet fölött csak nevettek, és a rajongót elutasíták. A J. P." eredeti táviratai. Konstantinápoly, aug 21. Mehemed Ali jelenti, hogy tegnap Yaghiselernél, Djumas környékén, csata volt, mely kedvezően ütött ki a törökökre nézve. Sulejman és Mehemed egyesülé­sét eddigelé még hivatalos távirat nem erősítette meg. Muktár pasa sürgönyzi, hogy a szombati nagy csatában az oroszok 1500 embert vesztettek és számosan estek foglyul. A törökök vesztesége 117 halott, 342 sebesült. Kristics szerb ügynök ma kije­lente a portánál, hogy a szerb kor­mánynak semmi tudomása nincs az oroszoknak azon állítólagos szándé­káról, hogy hadseregük egy részét Szerbián küldjék keresztül. Ép oly alaptalan azon hír is, hogy Szerbia elhatározta volna résztvenni a had­­járatban. (Délben érkeztek.) Bécsi tőzsde. Augustus 20-án, 1877. Magyar földtehermentesités kötvény Temesvári földtermentesitési kötvény Erdélyi földtermentesitési kötvény . Horváth-Slavon földteherment. kötvény Ezüst.......................................... Cz. kir. arany........................................ Napoleond'or...................................................971.— 100 mark német érték............................. 59.65. Kiadó-tulajdonos­ok felelős szerkesztő K. PAPP MUUL­.6.­ 63 26. 66.76. 74 80. 814—. 17640. 121.30. 74.80. 74.60. 74.-. 105.85.’ 674.—. 112.—. $•/» ................................• 5V, nemzeti kölcsön............................ 1860-iki államkölcsön................. Bankrészvények ............................. ....................................."

Next