Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-09-21 / 215. szám

XL évfolyam. v UIU MAGYAR POLGAR ESTI KIADAS. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...............................16 Zrt. — kr. Félévre............................... 8 . — , Egy negyedre...............................4 , — , Egy hónapra ...........................1 * 60 , SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL.: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Dom­okos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötvör hasábozott garmondsor­­ra, vagy annak területe 6 kr. MInden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kÖrön számitatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: flirft bérbe soronként 1 flift ELOFISSISTMS£ FELHÍVÁSI Lapunkra, mely s minden héten (! előfizethetni: Október--deczemberre................ 4 Irt Október--mártiusra (1878.) . . .8 fit Október szeptember (1878) . . . 16 frt. K3T A közelebbről letolti év ala­t azt hisszük eléggé bebizonyítottuk, hogy mi­len áldozatot meghoztunk, a mi csak olvasóink előnyére szolgálhatott. Távirataink bősége, tudósításaink gyorsaságával az összes magyar vidéki lapokat jóval túlhaladtuk, s azon kö­rülmény, hogy három lapot adunk, a „Magyar Polgár**-t az összes magyarországi lapok között Legolcsóbbá teszi. “jose Miután fölösleges példányokat nem nyomathatunk, tisztelettel kérjük a­z. előfizetőket, méltóztassanak megrendeléseiket legkésőbb s­zeptember 1xe 22.—ijj beküldeni, mert az addig be nem érkezett előfizetőit a lap küldését be . Tárczarovatunk legközelebbről A RAB ASSZONY czimü regényét fogja hozni. 9? Sí. Előfizetési összegeket szept. 28-áig a „Magyar Polgár“ kiadó­hivatalához kérjük beküldeni (Főtér: gr. Teleki-ház.) „M. Polgár“ szerkesztője és kiadója. KOLCZVÁ t1. SZEPT. 0. A hangulat Bukarestben. Egy román lap, a .Presse*, a közép­párt közlönye, 14 iki czikkében, mikor még keveset tudtak arról Bukarestben, hogy mily rettentő csapás érte Plevna alatt az ostrom­lókat, — már ily módon szólott a kormány­­hoz : „A román hadsereg átkelt a Dunán. Ez bevégzett tény Azt hisszük, most sza­bad a kormányhoz néhány kérdést intéz­nünk, a­nélkül, hogy az államügyész megje­lenésétől kellene tartanunk. A hadsereg át­ment a határon, a minisztertanács beleegye­zésével. Azt kérdezzük azonban magunktól, hogy van e az alkotmányban oly cikk, mely a kormányt ilyen expeditióra feljogosítja? . . Más országokban, mielőtt háborút üzennek, nemcsak megkérdezik a törvényhozó testü­leteket, hanem a háború tartalmára állandó­an üléseznek. Nálunk nemcsak nem kérték ki az ország tanácsát, sőt ha kérdezni mer­nék: hol vannak fiaink és testvéreink? ak­kor a haditörvényszékkel fenyegetnek ben­nünket. Miniszterek, ti csakugyan nagyon ki­­feszítettétek a bújt, úgy hogy az ellenzék fejszem gyógyíthatja ki már a bajt. Hívjá­­to­ehát segítségül legalább a ti pártotokat Axi?718e házban és a senatusban. A meg­rémült nemzet reszket az örvény láttára, melybe őt belevetettétek. A kudarcz eseté­ben nagy lesz felelősségtek, hibátok megbo­­csáthatlan, talán helyrehozhatlan Az isten adná, hogy győztesek legyetek ebben a ka­landos vállalatban. Ellenkező esetben igaz­ságtalan lenne, hogy az ország szenvedjen mások hibáiért. Ti azt válaszoljátok, defen­sive viselitek magatokat, a­mint a parlia­­ ment votuma határozta, és hogy az a defen­­siva a Dunán való átkelést kívánta. Midőn e kormány e kérdésben a senatus szavazatát kérte, ünnepélyes szavakkal megígérte, hogy csak az ország határait fogja védelmezni és csak felelni fog az ellenséges ágyú szavára. A senatus határozata nem nyújtott fehér la­pot. Olvassátok el a határozatot, és ítélje­tek, várjon lelkiismeretesen cselekedtetek-e, és vajjon e nemzetnek maholnap nem lesz-e joga kérdeni: Hol vannak fiaink, vagyonunk — és talán még egyebünk is! Mehemed Ali és hadserege, Ozmán pasa Plevnánál befejezte hiva­tását; most Mehemed Alin a­kar a hadi események végkifejlését előidézni, s ha e hadvezér csak némi szerencsével fog működ­ni, akkor e hadjárat véglegesen és szeren­csésen be lesz fejezve. A közönséget tehát kiváló mértékben érdekli mind­az, a­mi a török fővezérre vonatkozik. A­­Times­ után egy érdekes leírást közlünk itt. Mehemed Ali mintegy 40 éves, karcsú, csinos külsejű ember, élettel s erővel teli, erélyes a legnagyobb mértékben, s mint mondják, nemcsak minden izében katona, ha­nem kitűnő hadvezér is. Midőn Mehemed Ali a táborba jött, a dolgokat egyáltalán nem találta kielégítő állapotban. A tizenegyedik órában a hadsereghez szólítva, sok bajjal kellett megküzdenie, melyek között nem utol­só volt a nyomott lehangoltság érzete, mely erőt kezdett venni a hadseregen. Mondják, hogy általános volt a meglepetés, midőn 8 idegen tiszt kíséretében a hadseregnél meg­jelent. Egy 40 éves szerdár­­ erélyes, tettre kész idegen törzskarral, kiknek tisztei a déli nap hevében ide oda nyargaltak egymással eszmét cseréltek és azokat azonnal ki is kezdték vinni — mi minden nem történhe­tik itt ? És azon naptól fogva történt sok do­log. Menetek, hadgyakorlatok, nagy szemlék napirenden voltak, mig a csak pár nap előtt tespedt légiók Sumlában egyszerre hadi tűz­zel lettek eltelve, és csodálkodva s irigy­kedve kezdtek beszélni fegyveres testvéreik sorsáról Plevnán. Friss csapatok egyre ér­keztek Konstantinápolyból, és csak azon le­hetett csodálkozni, honnan jöhet ez a végte­len embertömeg. Egy hét alatt 14 zászlóalj gyalogság, három osztály lovasság és két üteg érkezett, s mi több, ez így tartott hét­ről hétre. Mindjárt Sumlába érkeztemkor szemem­be tűnt, hogy mily nagy különbség van az itteni s minden máshol előbb látott török csapatok között. Mialatt a táboron át lova­goltam, mindenütt gyönyörűségem telt a ka­tonák lelkesedésében s jó egészségében. Csak az alkalmat várják, hogy a plevnai hadsereg­hez hasonló hős tetteket vihessenek végbe, s a fővezér egyátalán nem az az ember, aki ezen hős szellemet lenyűgözné. Első szavai, melyet hozzánk intézett, azok voltak, hogy épen a legjobb időben jöttünk, ha érdemes dolgokat akarunk látni, s egy negyedórás be­szélgetés alatt nyiltan előadta, hogy minő lépéseket tett a végből, hogy legközelebb megkezdhesse az offensivát. Tisztei és kato­nái, úgy látszik, teljes bizalommal viseltet­nek hozzá. Egy tekintet a térképre meggyőz arról, hogy Eszki-Dzsuma az a pont, mely a Raz­­grádtól Ozmán Bazárig terjedő és Sumlára támaszkodó hadvonal közepén fekszik. És e ponton hatalmasan megerősített tábort ké­szített, s oda gyűjtött egy tekintélyes haderőt mindenféle fegyvernemből. Továbbá Kebir-­ Jenikevnél, mely igen fontos pont előretolt állást foglaltak csapatai. Nem kell soká gondolkozni, hogy ezen állás fontosságát belássuk s csodálkozni kell, hogy miért nem szállták meg azt az oroszok. Egy cserkeszfőnök belátásának lehet köszön­­ni, hogy ezen természetes vár a törökök ke­zében maradt, mert ő az oroszok közeled­tére azt megszállta s aztán segéderőt kért, a mit meg is kapott, az előtt is volt az el­ső csata, mely nyugat felé gátat vetett a muszkok előnyomulásának, ott esett el a 40 főnyi lengyel csapatból 21 ember egy grá­­nátlövéstől. És azóta Mehemed Ali megkezd­te támadó előnyomulását, s most föltartóz­­hatlanul, habár nagyon óvatosan, semmit nem koc­káztatva, nyomul előre. Az oroszok nagy vesztesége és an­nak okai. A plevnai és nikápolyi harczokban esett orosz veszteségekről a pétervári orvosi he­tilap pontos adatokon nyugvó igen érdekes jelentést közöl aug 21-ről . A jelentés főbb pontjai következők : Nikápoly bevételénél 15,000 ember har­­c­olt a 9 hadtestből, 1311 ember veszteség­gel halottakban és sebesültekben. A veszte­ség e szerint S1/1G°/0-ot tesz. Az 1311 em­berből 951 ember vagyis 671.7. sebesült, s 360 ember vagyis 27.»7« halott. A 360 ha­lott közé 84 eltévedett is bele van számítva. A 941 sebesült közül 863 vagyis 92­ 7% puskával, 66 ember vagyis 7% ágyúval van megsebesítve, 1­2 ember pedig (17a'/1) f­ivont fegyverrel. A törökök felhányt földművek, meg­számlálhatatlan lövászárkok, kertek, szaka­dékok és várfalak uralma alatt védik magu­kat, melyek csapatainknak ostromolni kell, innét van a halottakban aránylag oly nagy százalék. Hogy a török fegyverek túltesznek a mieinken, kitetszik a puskagolyótól meg­sebesültek nagy számából (927.*/1.) A török gyalogság legnagyobb részt Snider féle fegy­­verekkel van ellátva. Ezeket „záros­ puskák­nak“ is nevezik azért, mert a két egymás fölött fekvő csőből a felső 20 tör­­vénynek tartóul szolgál, melyeket egymásután tolnak bele hosszában. Minden kilőtt töltvény után egy egyszerű szerkezet segélyével, egy új tölt­vény esik az alsó csőbe, melyet megint mind­járt ki lehet lőni. Képzelhetni már most, hogy a törökök mily gyors tüzelést képesek kifejteni. A gyalogságnak csak kisebb része van ellátve Peabody fegyverrel, s csak a ba­­sibozukok fegyverezvék régibb rendszerű pus­kákkal. Másfelől az ágyúgolyó okozta sebe­sülések kevés számából az orosz tüzérség fensőbb volta tűnik ki. A plevnai csatában jul. 19-én és 20-én egészen más számok mutatkoztak, 6000 em­ber volt a harczban s elveszett 2989, vagy­is 36'/5% Ez borzasztó nagy szám. Az 1870 ki véres harczokban a poroszok leg­nagyobb vesztesége Vionville nél, hol két­szeres számú ellenséggel harczoltak, 22’/a*• volt. Mi e számot 147. kal haladjuk meg, mi a modern hadászatban egyedül álló tény. A 2989 emberből, vagyis a 36%%-ból 1642 vagyis 20%% volt sebesült és 1256, tagj­s 15%7. halott. 1642 sebesültből 1543 (94­.) puskával, 82 (57.) ágyúval és 12 (1/.) kézi fegyverrel volt megsebesítve. E számokból megtudjuk, hogy csapata­ink túlnyomó ellenséggel harczoltak, mely biztos positiókban ült, a veriket közel eresztette, s aztán minden erővel rávetvén magát, gyorsan és teljesen visszaverte azt úgy hogy nem volt idejök sebesültjeiket fölszedni. A jul. 30-ai plevnai csata szintén je­lentékeny veszteségeket tüntet föl, de ko­rántsem, mint az előbbiek. A harczban 33 ezer ember volt 56—60 ezer török ellen. Holtak és sebesültekben 7305 ember veszett el, tehát 2197.. Ezek közül 3646 a sebesült , 3659 a halott. A halottak száma tehát meghaladja a sebesültekét. Puskagolyó által 2504 ember Lapunk mai számához van mellékelve a „Hölgyfutár“ 38-ik száma.

Next