Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)
1877-10-09 / 230. szám
XI. évfolyam. 230-dik szám. Kolozsvárit, 1877. kedd, október 9. ESTI KIADÁS. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................frt _ * Félévre................................... ° • Egy negyedre...............................* Egy hónapra.........................1 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokoa-ház. HIRDETÉSI DIJAK: ötször hasféltozott garmondsorra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdette után 80 kr. télyegillatik kCISn számítttták. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfülérbe soronként 1 tét. KOLOZSVÁR, OKT. 8. Az uj kölcsön mában, ha nem is egyenlő árban. Nem lehet eléggé kiemelni annak fen-1 millió kibocsátási árfolyama 80. 80 illetosságát, hogy államadósságunk évente- főleg 82. 30, és ez 7.425 százaléknak alakot ölt. Az államokra nézve a tér felel meg, és teljes biztosággal, vesztéssel, vagy épen a sorsolással vagy minden változástól menten nem lehet elrövid lejárattal összekötött kölcsönökba helyezni jobban most sem pénzt náluk, oly A nélkül, hogy az uj kölcsönre ez a gyengeség legbiztosabb jelei. Mihelyt van 1 alakban, hogy mig egyfelől: teljesen vállaltam volna' Vén felhívtam volt e ra-! lamely állam csak úgy kap kölcsönt, irtozatlan, mert aranyban biztosit az egynek olvasóit,annak szükséges voltára, letőleg elfogadható feltételek mellett csak családnak örök időkre ; másfelől, hogy állampapírjainkat megszereznünk úgy köthet külföldi kölcsönt, hogy törlesz- mert nagy piaczcal bíró papír az. Ha kell ha egyfelől azt akarjuk, hogy ár-tésre vagy rövid idő alatti visszafizetésre ebből 30—40 milliót lekötne most azlamhitelünk emelkedjék és az országból kötelezi magát vagy pláne a nyelvágyaz ország, egyfelől: elérné azt, hogy a kála pénz legalább e czimen ki ne menjen, is sorsolással kecsegteti, azonnal kikülföld teljes bizalommal fordulna hozzá, és másfelől: jó, biztos, könnyen realszöbölte magát, a nyugati államok hitel- mert látná azt, mit eddig nem tapasztalt, zárható elhelyezést akarunk pénzünknek operatióiból. Csodálkozunk, hogy olyan hogy mi is hitelezünk saját állasterezni, hogy sem uzsorások kezében bajba kerül papírjainkat bevezetni a nagy munknak és hogy tökéletesen tőkeszegényet ne vesszen az, sem túlságos ingatlan európai börzékre; pedig ez természetes, ország nem vagyunk; és másfelől: a terspeculatioval meg ne rontson. Azt hiszem, A nyugat-európai ember az évjáradék- més utján bejött és könnyen kimegy ha igy jártunk volna el, nemcsak hoz van szokva a sok különböző kanőpénzt, állandóan lekötnék magunknak kereskedelmi mérlegünk kedvező, de hite- matláb ugyanazon állam részéről, és így csakugyan szaporítnák az ország lyuk nagyobb, forgó tőkénk több lenne sok különböző törlesztési és fizetési feltőkéjét, és magunknak teremtenénk egy és igy sok olyan hitelművelettől vagy tételek, zavarják számításait és az illető tartalékalapot. E czélok megérdemvásártól szabadult volna meg a kereshető állam hitelének oly hullámzását, hílik az — aláírást, de, iparos és gazda, melyek csak romló telrendszerének, kormánypolitikájának oly sára vezettek, kapkodását árulják el, mi bizonytalan köz- --Most itt van a kedvező alkalom, a gazdasági és előre nem számító pénzügy gazdasági, mint hitelműveleti szemügyi politikára enged következtetni. És pontból, ennek valósítására. Az új kör csakugyan, tény is, hogy e vád minket,socsön minden tekintetben megfelel a kökáig, méltán érhetett. Hetek kivft. vetelményeknek. Az állam legterhesebb. Most ki akarjuk ragadni magunkat talán bürgönyek , hogy a plevnai török pasi mert rövid időn visszafizetendő, függő adós- ez ázsiai állapotból; azt hiszszük tehát, a fiók bombáztatása közel háromszáz ágyúbólságainak converziójára fordítódik nagy ré- hogy nemzeti kötelesség ahoz segédke- szünetlenül tart. Nagyon kiváncsiak fehesze és épen e miatt, valamint a második zet nyújtani. Ha a világ leghatalmasabb részből befolyó készpénzből visszafizeten- bankárcsoportja igy bevezeti rentendő 25 milliónyi előlegnek megszűnő kn- két Európa valamennyi nagy pénzpiac kamatai következtében, a jövő év végéig jó, ezáltal a nyugati államokéval egyenkamaterhiunk sem növekedik. És így, úgy fó alapon és körben fog állani hitelünk szólva kamatteher nélkül egy évvel a le- és felment attól a sok vesződséggel járó zöljük a következőket. Szept. 8-án alig vijárat előtt lesz keresztül vive függő adós- kötelességtől, hogy minden uj hitelünk va(, módön erős ágyúzás ébresztett fel. Párságunk egynegyedének converzió- alakjával, kamatlábával megbarátkoztas- Porczu)ulva Ozmán pasa sátora ja, még pedig oly módon, oly alakban, a sok nyugat-Európát és megfizessük amely lehetővé teszi, ha egyszer a pénznak honosítási drága diját, piacz által elfogadva lesz, a további ope-De nemcsak közhitelünk, hanem maratiót, minden újabb költség, erőfeszítés gánhitelünk és gazdálkodásunk szempont- körülveszik, nagy tömegekben tett a gyalognélkül, és pedig a nyugati államok consolidált hitelével egyenlő alapon és forradyzintszerübb város. Kellemes fekvése van H. S. TARCZA. p. REGÉNY. Irta: JÓNÁS. Az ú—i országúton egy könnyű fedeletlen szekér haladt. Az első ülésben két fegyveres zsandár ült, szembe velük egy rab asszony, megkötözött kezekkel. Vitték a fegyházba. A szerencsétlen asszony alig volt 28 éves, arcza megnyerő, nyájas tekintete nyílt és szelíd; aki látta , az volt az első kérdése önmagához: mit véthetett ez az asszony? Egy embert ölt meg, — azt, akit legjobban szeretett a világon. A szerencsétlen asszonyt 16 esztendőre ítélték el, — bírái alig tudták megmenteni életét, erőnek erejével meg akart halni. Mikor kimondották ítéletét, s megtudta hogy életben marad, oda rogyott bírái lábai elé s úgy könyörgött nekik , hogy hozzanak más ítéletet, nem érdemli meg ő az életet — engedjék meghalni. A törvényszék tagjai meghatottan találták végig őrjöngő vallomásait, vádra vádat halmozott össze a feje fölött. Nem hallgattak reá. Tudták, hogy nem beszélt igazat, már, látták, hogy el akarja magát veszteni. Mikor rendeltetése helyére akarták indítani, megelőző éjjel öngyilkossági kísérletet tett. Meggátolták. Nem szabad neki meghalni. A törvény parancsolja, hogy szenvedje át büntetése idejét. A csendőröknek meghagyták, hogy egy perezre se hagyják az utón magára. Azok aztán hűségesen is vigyáztak reá. A szemét egyik sem vette le róla. Nem azért, mintha attól tartottak volna, hogy az a megkötözött kezű rab asszony elszökik előlük, hanem azért, mert ennek az asszonynak igéző tekintete volt. Ha talán azt kívánta volna tőlük, hogy oldozzák fel kezeit, s ereszszék szabadon, talán azt is megtették volna, és elmentek volna helyette fogságba. A rab asszony azonban hallgatott. Egyetlen szavát sem hallották az egész után. Nem kért, nem panaszkodott, három napig nem evett semmit. Attól tartottak, hogy ott hal meg előttük, mielőtt számba adnák a fegyház igazgatójának. Darabig valami mély elfásultság vett rajta erőt, elmerült gondolataiba, s nem birt belőlük fölocsúdni. Néha megtelt a két szeme könyökkel s engedte azokat szabadon folyni .... Ő tudja, kiért folytak azok. Az utolsó nap délben megoldották lánczait, még egyszer megkínálták étellel a vendéglőben, hol szekeret és lovakat váltottak. Nem fogadta el. A bámészkodók tolakodó tekintete elől elfordítá arczát, fekete keszkenőjét behúzta szemeire, hogy ne lássák. Amint ott álldogált, a korcsmáros kis leánykája is kikerült. Egy piros pozsgás képű kis 6 éves leányka volt. Majd kicsattant az arcza az élettől. Szép fekete kerek szemeivel rábámult arabaszszonyra, azután oda sompolygott egészen közel hozzá s naiv kíváncsisággal tekintett fel szemei közé, mintha kérdezni akarná : Miért sír? A rab asszony hogy erőt tudjon venni a szívén, elfordítá tekintetét a gyermekről, hanem koronként aztán viszsza-vissza tért hozzá ismét, s egyszer csak azon vette magát észre, hogy ott térdel a földön az előtt a kis leányka előtt, s féket vesztett indulattal öleli magához. A szegény gyermek sírni kezdett a fájó öleléstől, hanem azért ő mégis ott tartja karjai között s csókjaival árasztja el. A megindító jelenet elöl elfordítja fejét a két ifjú zsandár, nehogy a katona tekintélyén csorbát találjon ejteni az ember szive . . . . A kis leányka lassan kint megbarátkozik vele, miközben a kezében tartott kenyérrel kínálja meg. A rab asszony megfogja a felé nyúló kis gömbölyű kezet, oda viszi ajkaihoz s még sűrűbben omlanak reá könyei. A korcsmárosné, a jelenet néma tanúja, oda lép a rab asszonyhoz, s megkérdezi tőle: — Hogy hívják, jó asszony ? — Sajgó Balázsáé . . . — Beregtőről?! — kérdi a meglepett korcsmárosné. — Onnan. — Hallottam az esetet. — A szerencsétlenség hírét ki ne hallaná meg! — Talán gyermekei is vannak? — Egy kis leánykám, épen olyan, miért ez . . . ne nehezteljen reám, hogy megcsókoltam . . . olyan jól esett látása, szivemből egy kissé kicsapott a keserűség... már elmúlt. Bár mennénk tovább ! A szekér előállott. A rab asszony felült s kezére ismét feltették a vasat. Mikor a szekér kifordult az udvarról, még egyszer visszanézett a gyermekre, s elfojtott hangon rebegte: az isten áldjon meg, ezerszer áldjon meg gyermekem ! Mikor aztán kiértek a helységből, a rab asszony visszaesett gondolatai közé. Néha néha fölemelte fejét s belebámult a láthatár messzeségébe, majd tekintete a szálló fellegeket s a fecskéket kisérte. Arra felé mentek, a merről őt hozták. Ki tudja, mit gondolt a lelkében? Talán kérte a szálló felhőt s fecskemadarat : vigyék meg áldását annak a kis gyermeknek, a ki otthon maradt, idegen emberek között, a ki talán tőle hallott utoljára szerető szót, ágya mellett aktató danát. Estére megállóit a szekér egy komor impozáns épület előtt. Nem is kell hogy megmondják, miféle épület az. Minden fegyházat meg lehet ismerni messziről. Midőn leszálloit a szekérről, kezébe adták kis motyóját. A dúsgazdag Sajgónénak minden holmija elfért most egy keszkenőben. Itt az is fényűzés lenne, ami rajta van Holnap majd egyforma lesz a többivel.... Midőn számba adták a várnagynak, az kezébe vette az iratokat, s koronként egy-egy tekintetet vetett belőlük a rab- asszonyra Milyen ifjú, milyen gyönyörű alak .. — és ez itt fog elhervadni.. . Azután bevezették az anyakönyvbe. Ezután a neve a Nro 352 lesz, hossza 16 esztendőn keresztül. Leveszik lánczait, elveszik kis batyuját, megfürösztetik a többi rabasszonynyal, feladják a rabruhát. Azután jön egy szikár magas aszszony, szemei mélyen be vannak ülve üregeikbe, tekintete olyan bántó, olyan szúró, olyan hideg, hogy aki reá néz, végig fut a borzalom egész testén, így nézhet ki a megtestesült gonosz lélek. Egy mozgó csontváz, egy szívnélküli asszony. El van ítélve egész életére. Itt fog meghalni. Megölte négy kis gyermekét... Ez a nő közeledik most az új rab asszonyhoz, szó nélkül leoldja fejéről a fekete kis selyemkendőt, s engedi, hogy végig omoljon a remegő hófehér vállakon a gazdag hajcsomó. Egy egész erdő, dús arany szálakból. A szűk ablakon belopózó világosság megcsillámlik a gyönyörű hajon, mely leér a térdéig. Sajgóné reszketve fogja össze mellén, nem tudja mi történik, nem tudja mit akarnak. Az a sovány, száraz alak kezébe fogja az ollót, s int neki, hogy üljön le. A rabasszony kétségbeesve kérdi tőle: — Mit akar, az istenért, mit akar ? Nem kap feleletet, hanem azok a száraz csontos kezek, azok a hosszu hideg ujjak megérintik vállát, s leülésre kényszerítik. Megpróbálja védelmezni magát, öszszeteszi kezeit s úgy könyörög : Ne vágják le a hajamat, az isten nevére kérem, hagyják meg ezt az egy kincsemet! Az előtte álló alak arcza mosolyra savanyodik, így még borzasztóbb, — da Plevna bombáztatása tünk tehát megtudni azt, hogy minő hatása van e puffogásnak. A „D. Tel.“ egyik harettéri tudósítója aki az ostrom első hetét Plevnán töltő Osman pasa törzskaránál, igen érdekesen leírja az orosz ágyúzás hatását. Leírásából kö előtt voltam, hol a tábornagy már higgadt, nyugodt modorában parancsait osztogatta. Szárnysegédek mentek különböző irányba. A hegyoldalak oltalma alatt, melyek hadállásainkat fából is fontos operatio ez. Jó termésünk ság mozi“lat0‘iaf »röppentyű* ai* feleslegét de hova jobban biztosabban es Pievoa( vall ?a vilá a legczélszerűbben el nem helyezhetjük. A 80 ' ‘ ' tét jellemezhetném. Utána néz mindennek, hadi szereknek, élelmezésnek, orvosságoknak; folytonosan sürgönyöket vesz a harertér minden részéből, s mialatt nagyszámú ellenét kijátszani igyekezett, egy kis széken ült plajbászával a füle mögött, s olykor-olykor elővette látcsövét, egy czigarette volt a szájában s olyan nyugodtan figyelt, mintha csak egyelolvasást hallgatna valami északisarki expeditióról. Lehetetlen volt nem csodálnom Ozmán pasát, a mint 60,000 embernek a legkomplicáltabb helyzetben osztott parancsokat. ő soha egy pillanatra sem hirtelenkedett szóval vagy tettel; rendkívüli hidegvérűségét a csatának tizenhárom órán át tartó folyamata alatt egy pillanatnyi változás nélkül fentartá. Kis tréfával készen volt olykor, mindenre figyelmes, annyira, hogy még Lőni Viktort is négy órakor egy csésze kávéval hozzám küldte, mikor reggelizni szoktam. Dél tájban a bomba-fergeteg némely ponton rettenetes lett, annyira, hogy lovammal a bombák pattogása közt nem boldogulhattam. Azt vettük most észre, hogy az orosz bombák némelyike igen kicsiny, és nyilván dynamittal van megtelve. Ezek egyike nem pattant szét, társam, akihez közel az lecsapott, a főhadiszállásra hozta azt, ahol, tiszteletteljesen elásatott gondos megvizsgálás után Valamikor tán egy békés szántóvető ember felszántja azt békés ekéjével, mely esetben nem fog többet hallatni magáról. Amint az idő előbbre haladt, az ágyúzás mind továbbra terjedt észak felé, hol ütegeink voltak. De nem hiszem, hogy az ellenségnek valami nagy gyönyörűsége lett volna ebben, mert tüzéreink oly figyelve vigyázták meg az orosz ágyutűz villanását, hogy nyomban oda röpítették bombáikat, úgy hogy az oroszok kénytelenek voltak ütegeiket hátrább húzni és ettől fogva megszűntek kárt tenni. Ozmán pasa ettől fogva lassítá is a tüzelést, s pár zászlóaljat előcsatározásra küldött ki, hogy az ellenséget közelebbre csalogassák, de az oroszok e szándékot tán megsejtvén nem mozdultak. Az alatt azonban a kelet oldalon nem szűntek meg egy pillanatra sem a minden„derék fiú“ nak nevezte. Ez volt az egész féle röppentyűk, gránátok és bombák zubaj, mit a két igyu-üveg ez nap szenvedett, hegyi, de hatálytalanul. Olykor-olykor köze-Ozmán pasa intézkedéseit megtéve, nyugodtan várta be a legrosszabbat, amit az oroszok neki tehetnek. .Nyugodtan mondom, lebb jött egy-egy, de ezen a török katonák csak nevettek s azt jegyezték meg, hogy az orosz tüzérek olyan ügyetlenek, a mily fémért valóban nem találok alkalmas kifejezést, lénk az orosz gyalogság. Egyik ágyúnak a melylyel ezer rendkívüli ember magaviselet kereke s egy másiknak nyerge megsérül, de egy nagy ingovány és egy bűzös mocsár közt melyet udvariasságból Vid folyónak neveznek. Van a városban egy mecset és egy nagy templom, egy tömlöcz és egy libán. Ha Plevna összes lakóival kitörő telnék a föld színéről, a világ csak úgy forogna és senki nem beszélne az ért mint Plevnáról. De miután három hegygerincz közé van ékelve, melyek egy háromszöget képeznek, az oroszok és törökök ezt választék a csaták színteréül. Ügyetlen vagy aluszékony védő nem igen használta volna fel előnyére e helyet. De az erélyes Ozmán pasa kezében az csak hamar a legerősebb helyek egyike lett; erőd erőd után emelkedett, s hol valamely pont egy erődöt uralt, az fsaam körül lett sánczolva, bástyákkal megrakva és szintén felfegyverezve, mígnem Plevna emberi fogalmak szerint bevehetetlenné vált. A főhadiszállás egy kis dombon van közvetlenül a másik védelmi vonal mögött, s amint a lealkonyodó napnál itt ülök és írok, ez utolsó védelmi vonalban hét erődöt látok magam előtt, távolabb pedig azokon túl még négynek vagy ötnek a teteje magaslik ki, a külső védvonal nem látszik ide. A külső védvonalhoz ellátszanak az oroszok sátrai. A nap folyamában elmentem egy előre tolt kis üteghez. Az oroszok az ellen kezdték az első támadást 24 ágyúval. Tán mu láttatni fogja önöket, ha elmondom, hogy ámbár ötszáz bombát röpítettek oda, és minden méternyi tért felszántottak, csak egy törököt sebesítettek meg, s csekély kárt tettek, mely hamar ki lett javítva, a legközelebbi üteg ellen harminca orosz ágyú működött, és magában az ütegben semmi kárt nem tettek. Ryan orvosnak, aki oda volt rendelve, egy sebesültje sem volt. Tudathatom azt is, hogy az oroszok ugyancsak roszszéllövők s hogy nyomorult bombáik vannak. Mikor közvetlenül a főhadiszállástól északra levő üteghez lovagoltam, legalább húsz ágyúnak képezte fehér lovam czélpontját. Ezen ütegnél öt óra tájban csak egy ember sebesült meg, kinek arczát egy kartács hasította ki. Ozmán pasa ez embert megállító, mikor sebét bevarratni ment, sőt