Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-09-12 / 207. szám

XI. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre......................................16 frt. — kr. Félévre..................................... 8 „ — Egy negyedre................................4 „ Egy hónapra ................................1 „ 50 „ 207-dik líríit. Kolozsvárit, 1877. szerda, szeptember­­ ESTI KIADÁS. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor­sra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számíttatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. REKLÁMOK: Hirfűzérbe soronként 1 Sz­. KOLOZSVÁR, SZEPT. 11. A török sebesültek ré­szére ismét adakozásra hívjuk fel a közönséget. A mint la­punk tudósítói Konstantiná­polyból írják, a török kórhá­zak sok helyen borzasztó ál­lapotban vannak. A sebesül­tek 50 százaléka amiatt pusz­tul el, mert nincsen elegendő orvosi segély, nincsen lépés, gyógyszer és egyéb eszközök. Iszonyú kép tárul a néző elé, ha egy egy darak kórházba lép. A szegény sebesültek sokszor csak 2—3 nap múlva kerülnek orvosi kéz alá, s e­miatt a leg­több esetben menthetetlenné lesznek. Mennyi jó és vitéz karon­át lehet­ne megmentni, ha a török kórházak nagyobb gyá­­molításban rész­esülnének! Tö­rökországnak ez idők szerint egyetlen igaz barátja csak a magyar nép. Nekünk kell hely­re hozni , hogy lehet a mások szűkkeblű­ségét. Adakozzék mindenki annyit, a­mennyit tud, s juttassa azt akár lapunk, akár direkt uton a török kon­­zulság rendelkezésére.A hoz­­zánk érkező adakozásokat készpénzt és lépést egyenesen a Budapesten székelő török konzulság kezéhez fogjuk jut­tatni, s a kapott nyugtákat közölni fogjuk annak idejé­ben. A szeszadó javaslatot már a pénz­ügyi bizottság is letárgyalta — és fő­leg azon módosítások következtében, melye­ket ez azon tett, maguk a szakértők nyilatkozata szerint, minden érdeket ki-­ fog az elégetni. Mert az erjedési időnek 48-ról 24 re szállítása és a nyeredéknek 3­­/2 fokról 5 fokra emelése 34 százaléknyi adóemelést foglal ugyan magában, de egyfelől ez, a kormány által javasolt 61 százalék emeléshez képest, tetemes e szállítás és másfelől: maguk a szakér­tők képeseknek jelenték magukat annak, sőt még többnek előállítására, volt olyan, n­­o 7a, de volt ki 5, 51/.., sőt 62/, 0 fo­­kot is képesnek mond­á magát előállítani. A fok 107,0 kr. helyett csak 10 kr. adót fog fizetni, ezzel együtt apad a visz­­szatérítés is, mi a túlságos speculációval és praemiummal szemben, szükséges volt, vegyük ehez azt, hogy a gazdasági gyá­rak (34 hectoliteres edényekig) 20°/o adóelengedésben részesülnek, hogy a mel­lék főzőedényekből épen annyi lesz adómentes, a­mennyi az erjedési edény nagysága, hogy a gazdasági gyártás 6 hóról 8 hóra terjesztetik ki, hogy a be­­öntés 6 hóról 3 hóra szállíttatik, hogy a 2 hectoliteres adómentes üstök megmarad­nak ; hogy minden gyümölcsfőzés adója le­­szállíttatik; hogy az összes büntetések apasz­­talnak ; és meg fogunk győződni, hogy oly javaslat előtt állunk, mely az ország ja­vára és a kormány becsületére fog vál­ni, főleg, ha a pénzügyi bizottság minden módosítása elfogadtatik, mert ezek a gazdasági és iparegyletek, kamarák, va­lamint az adóenquete kívánalmaihoz vol­tak alkalmazva. H. S. előre tolatott. A harmadik román hadosztály a jobb szárnyon állott fel. A főhadiszállás Verbitába tétetett át. Egy török detache­­ment éjjel átkelt a Dunán, Turtukáig hatolt , a románokat Kasovráig üldözte. Ruscsuknál a bombázás egyre tart Konstantinápoly, szept. 7. A lapok je­lentik, hogy Lováczot csak nyolcz török zászlóalj tartotta megszállva, midőn azt 40.000 orosz megrohanta. Ozmán pasa ezu­tán 28 zászlóaljjal jött segítségül, hogy Lov­csát újra bevegye; az eredmény még isme­retlen. London, szept. 8. A „Daily News“ je­lenti szept. 4-ikéről. A második orosz had­osztály és egy vadász dandár Gabrovából, valamint Skobelef kozák dandára öszszesen 22.000 ember tegnap legyőzte Lovcsának 7000 főnyi őrségét. Skobelef előtte való nap este észak-keleten rohammal bevett egy ma­gaslatot, miáltal Lovácz tarthatlanná lön. A törökök éjszaka a város megötti megerősí­tett magaslatokra vonultak vissza, várva a támadást, melyet az oroszok ütegei hajnalban megkezdtek. Az orosz támadás akkor lett intézve, hogy az oroszok tüzérsége elfoglalt egy oly positiót, mely lehetetlenné tette a törökök által megszállott hegylánca megtar­tását, egyszersmind elvágatott a Balkán felé való visszavonulás útja. A törökök hősies ellentállást fejtettek ki s csak kemény gya­logsági küzdelem után napnyugta felé hagy­ták el hadállásaikat. Kísérletük, hogy Prevna felé vonuljanak vissza, az orosz tüzérség ál­tal meghiusíttatott, ezután nyugat felé vo­­nultak a kozákok által üldöztetve. Cettinje, szept. 8 Harangzúgás és öröm­lövöldözés tudatja a lakossággal Niksics sra­­pitulatióját. Szisztova, szept. 7. Zimmermann orosz tábornok dobrudzsai hadteste nagy erősítést kap, ma a „Keletoroszország“ nevű huszár­ezred és jelentékeny tüzérség és gyalogság összesen 12,000 ember ment oda. Jassy, szept. 7. A görög ügynökök fel­szólították az orosz városokban lakó hadkö­teles görögöket, hogy nyolcz nap alatt je­lentkezzenek Görögországban. A Duna bal­­partján levő összes orosz lovas katonaság fő­parancsnokává Rohrbeck altábornagy nevez­tetett ki. Két új javaslat. A czukor és szeszadó javaslatok az lőkészület stádiumán túl vannak. A czu­­kradóban benyújtott javaslatot a kor­­mány vissza fogja vonni, mert az ellen a városoknak sok kifogásuk volt, úgy ideig­­enes volta, valamint adóemelése és a jvő iránti bizonytalanság tekintetében, nyugtalanu­á főleg ezeket a javaslat 3. -a, melyben a czukorlé vagy czukortör­­vényadónak két év múlva behozatala áll kilátásba helyezve, mert a magyar városok azt állíják, hogy az alternatí­­v bármelyik része valósult volna, gyen­­e eszközeik miatt és rész nyers­anya­guknál fogva, mindenkép hátrányban let­ek volna, még az adózás tekintetében i, az osztrák gyárosokkal szemben. Most tehát egy compromissum jött étre, melynek értelmében a gyárosok átal­ kívánt eddigi átalány rendszer megtartatik, de úgy a kivitelnél, mint a okozott és tökéletesített termelésnél az álampénztárra eddig háramlott nagy Megkárosítás az által lesz kikerülve, hogy maguk a gyárosok kötelezik má­jukat, hogy legalább 6 millió forint adót­izetnek és ha a monarchia két felének iszta jövedelme a visszatérítés levonása után ennyire nem menne — akkor az összeget ennyire pótadóval fogják kipó­tolni, mit addig fizetett adójuk arányá­ban vetnek ki. Ez a belga rendszer, ideiglenesen, t. i. addig, míg egy végleges rendszerre veszély nélkül át lehet menni, alkalmaz­ható, mert mindenik fél — meg van elé­gedve vele. De egyébként principiális fon­tosságot annak nem lehet tulajdonítani. A 6 milliónyi adó minden évben fél millióval fokozódik, úgy, hogy 9­­2 év múlva 10 és fél millióra fog menni, a­mikor az egész törvényes revisió alá jő, talán addig a Lacharometerek tökélete­sedése és a termelési viszonyok fejlődé­se megengedi a termény adó behozatalát, mi a legtökéletesebb. Az ázsiai harc­térről. Erzei um, szerdán este. (A .D. Tel.­ Burg ) Most jött a hír ide, hogy miként fogták el az orosz postát. A Slambhán nevű törzsből való 120 rendetlen lovas elfogta az Alexandropol­­ból jött postát az erivani pusztán. A posta kísérete leöletett, sok pénz és levél megsem­misült. Igdirnél csatározás volt az arabok és kozákok közt. A törökök 1400 főnyi nizá­­mot, négy hegyi ágyút küldtek az arabok segélyére. Az oroszok is hasonló segélyha­dakat küldtek; a csata öt óráig tartott, végre a muszkák visszavonultak 200 halot­tat hagyva hátra Az arab sejk eltűnt. Az oroszoknak Abasku­­ és Gueliaka kivételével a centrumban, Tergukasof alatt csak két üte­gük, hat zászlóaljuk és egy ezred lovassá­guk van. Igdirnél újabb csata volt. Az oroszok el akarván vágni a törö­kök visszavonulási úját, Abaskuliig nyo­multak. A környék törökök által lévén meg­szállva, élénk ágyutüzzel fogadtattak s a gya­logság is jól harczolt. Heves csata után, mely nyolcz órán át tartott, mindkét fél visz­­szavonult, az oroszoknak számos halottjuk volt, az oroszok belátva azt, hogy oldal­mozdulatokkal ezért nem érhetnek, mindkét szárnyukat a centrumhoz vonták. Dervis pasa egy sürgönye jelenti, hogy , az oroszok és a török segélyhadak közt két kis csata volt Nicolas erőd közelében a Ku­­lavnba vezető úton, melyekben az oroszok megverettek. A bolgár harcztérről érkezett újabb híreket a következők­­­­ben adjuk : Pera, szept 6. (A D. Tel. sürg.) Most jött ide a hir, hogy Mehemed Ali igen nem­­ vezetes győzelmet aratott az oroszok felett Kazelevonal. A küzdelem kemény volt éts hét­­ óráig tartott, miglen az ottomán csapatoknak sikerült az oroszokat futásba kergetni, a Lom folyón át üldözni őket, elfoglalni egyszer­smind Kazelevot és az ellenség sánczait. Con­­statálva van, hogy orosz részről három­ezer halott és sebesült esett el. A halottak közt­­ van egy orosz tábornok is. Bukarest, szept. 8. A plevnai csata­­ tegnap az egész vonalon megkezdődött élénk­­ ágyutűzzel ; a negyedik román hadosztály ,­­ mely a legelöl levő positiókat szállotta meg, Kossuth levele. Molnár Sámuel urnak, Czegléd város orsz. képviselőjének. Collegno al Baraccone, Augusztus 80. 1877. (Folytatás és vége.) De mig a török birodalom épségének megcsonkítása egyértelmű az orosz hatalom terjeszkedésével, senkinek a világon nincsen joga magyar embert azzal gyanúsítani, mint­ha mások miatt akarná a magyar vért igény­­be venni, midőn azt a török birodalom ép­ségének fentartásáért ajánlja fel. Miniszter úrnak tudnia kell, hogy azon áldozatkészség, melynek az egriek kifejezést adtak, oly vi­rág, mely a nemzeti önfentartás talaján ter­mett,­­ a legtisztább honszeretet napsuga­rában nyílott ki. A magyar miniszterelnök megdöbbentő nagy szót mondott. Ha ez a kormány poli­tikájának akarna kiindulási pontja lenni, úgy határozottan azt kellene mondanom, hogy Magyarország kormánya veszedelmes kezek­ben van. A­ki most ebben a háborúban a török birodalom épségének fentartását csak amo­lyan idegen érdeknek tekinti, az nem akar gátat vetni az orosz hatalom terjeszkedésé­nek , mert talán nem idegen azon gondolat­tól, hogy megosztozzék a török prédán az oroszszal. De én hinni szeretem, hogy ama sze­rencsétlen kifejezés csak amolyan elhirtelen­­kedett pisztolydurranás volt, mely messzebb lett, mint a­hová czélozott. Én nem mondom, hogy Magyarország kormánya már elhatáro­zott szándékkal odadobta magát ama vesze­delmes hajlamok karjaiba, melyek a döntő körök vidékén tagadhatlanul mozgásban van­nak. Lehetnek kételyeim, vannak aggodalma­im, de nem mondhatom, mert nem tudom. Hanem azt fájdalom, tudom, hogy sem a ma­gyar kormánynak eddigi hivatalos nyilatko­zataiban, sem a külügyi politika vezetőjének eddigi eljárásában, magyar hazafi megnyug­tatást nem találhat. Nem lesz felesleges ezeket kissé emlé­kezetbe hozni, most, midőn az ország képvi­selői újra egybegyűlnek, kiktől a nemzet párt­­különbség nélkül azt várja, hogy párttekin­­teteken felül emelkedett hazafisággal biztosí­­­tani fogják a nemzet akaratának teljesí­­­tését. Magyarország miniszterelnökének leg­­nyomatékosabb nyilatkozata az volt, mely­ben — (szóról szóra idézek) — a felől biz­tosította a képviselőházat, hogy: „nincs a döntésre hivatott körökben senki, a­ki kül­ügyi politikánk feladatának azt tartaná, hogy szomszédunkban a birtoklási és hatalmi vi­szonyok megváltozzanak." E nyilatkozat akkor zajos tetszéssel fo­gadtatott, mert (a­mint positív ténynek tu­dom) a ház minden oldalán sokan voltak, a­kik egyszeri hallás után, e diplomatikai ügyességgel összeállított szóalkatot oly érte­lemben vették, mintha a­felől nyertek volna biztosítást, hogy a monarchia külügyi politi­kája feladatának tartja azt, hogy szomszé­dunkban a birtoklási és hatalmi viszonyok meg „ne" változzanak. Fájdalom, a magyar miniszterelnök ezt nemcsak nem mondta, nemcsak mondani nem akarta, de sőt, midőn pár nappal később, két képviselő a miniszteri nyilatkozatnak ily­­ értelmet tulajdonított, miniszterelnök úr sza­vainak ily értelmezése ellen ismételten tilta­­t­kozott. „Quesm­­ lucem, ingemi que Teper­te.A monarchia érdekeit, szemben az orosz ter­­j­eszkedési politikával; az orosz terjeszkedett, de terjeszkedtünk mi is; a rablással megza­vart egyensúlyt rablással helyreállítók.“ Ilyen keretje van annak az „önelhatá­rozási szabadság“ politikájának, melylyel a miniszterelnök dicsekedett. Mondhatlanul fo­gok örvendeni, ha az ország képviselőinek hazafisága a nemzeti akarat teljesítésének oly biztosítást szerzene, mely ezen gyanúmat (csaknem azt írom: „tudomásomat“) meg­­c­áfolandja. Második, a­mit az idézett nyilatkozat­tok­ tanultunk, az, hogy a kormánynak nincs szövetségese. Én azt gondolom, hogy ily kö­rülmények közt, minek a mostaniak, a kor­mánynak két dolog főképen kötelességei köz­zé tartozik. Egyik az, hogy tisztában legyen politikájának iránya, czélja, feladata felől — erről már szólottam — másik az, hogy en­nek érvényesítése végett szövetségesekről gondoskodjék. Baj, hogy nincs a kormánynak szövetségese. Kötelesség mulasztásnak is ne­vezhetném , mert lehetne szövetségese, ha jó politikája volna. De még ennél is nagyobb baj az, hogy a szabad kéz, melylyel a miniszterelnök di­csekedett, az orosz felé hajlik. Hiszen a bo­nyodalmak kezdete óta, semmit sem hallot­tunk annyiszor s több emfázissal hangoztat­ni, mint a három császár szövetséget előbb „szívélyes egyetértését” még mindig. — E szívélyesen egyetértő három császár egyike az orosz. Bizony veszélyben vagy édes jó hazám, azzal a szabad kézzel, a­mely az oroszszal szívélyes egyetértésben működik. Eddig így működött. — Sok bizonyítványt idézhetnék, ha nem csak egyre szorítkozom. Azt mondja a kormány, nincs semmi kötelezettség. Mite­hát nem vállalta el azt a kötelezettséget, hogy szabad kezet enged a szlávügy zászlaját lobogtató czárnak, megszál­lni, s hadműveletei alapjává átalakítani Ro­mániát, melynek sértetlensége szerződésileg Európa védnöksége alá volt helyezve, elvál­lalta s még pedig nem is hallgatagon, hanem formális alkuval vállalta el, mert köztudo­más szerint kérül kötötte ki magának, hogy a czár ne­ vonja bele Szerbiát a háborúba. Ez ádáz kötelezettség vállalás a­kut­­forrása mindennek, a mi eddig történt, min­dennek a mi még történni fog, s min­den veszélynek, a mely hazánkat fenye­geti. S itt a dolognak még nincsen vége. Tele van a világ azon aggodalmas hírrel, hogy már ama kikötés is elesik, hogy a bé­csi cabinet már azt sem ellenzi, hogy a czár Szerbiát bele­vonja a háborúba. Hja , mert a török oroszlán oda legyintett, a czár körmei­re. A nagy czárnak szüksége van a kis Szer­bia hitszegésére, kinek a török csak épen tegnap kegyelmezett meg. Hát a „Szabad kéz“ újra egyet hajlik az orosz felé. Magyarország képviselői bizonyosan érezni fogják pártkülönbség nélkül a kö­telességet, melyet a hazánkat fenyegető veszélynek ez újabb aggravallója reájuk hatni. Még egy harmadik kormány nyilatko­zatra kell reflectálnom, és erre különös súlyt helyezek. „ A politikájának iránya felől interpel-És én tartok tőle, hogy miniszter úr járt kormány a helyett, hogy irányt vallana, nagyon is igazat mondott. Én úgy látom, hogy mindig azzal ütötte el a dolgot, hogy­ az a monarchia külügyminisztere — a két fél minisztériumának beleegyezésével — csinált magának egy keretet, melybe sok minden belefér, de hogy mit fog belefoglalni ? ennek meghatározását az időre bízza „Kommt Zeit, kommt Rath.* — A keretnek pedig értelme ez: „Hagyjuk az orosz tenni a mit akar. — Állásunk az ő irányában egyelőre a barát­ságos neutralitás. (Neutralitás I és barátsá­gos­­ fából vaskarika , contradictio in adjecto. Hanem fájdalom, mégis igaz. Barátságos az orosz iránt. Ellenséges a török iránt. De nem neutralitás. Mikor egy ország oly lét érdekeileg érintve van egy háború által, mint most hazánk, a neutralitás teljes lehetetlen­ség. Inactio nem neutralitás. Hogy az ed­digi inactio nagy szolgálat volt az oro­szoknak, az égre, földre kiáltó tény. — Da folytatom a „keretet.“) „Ha a tö­rök találna győzni, marad minden a réginél, s mi a végtárgyalásoknál közbenjárandunk, hogy a győztes török ne nagyon szorongassa az oroszt, kivel mi a „szívélyes egyetértést“ fel kívánjuk tartani; ha ellenben az orosz halad előre győzelmesen, mi „állást fogla­lunk“ a vert török hátán; iparkodandunk a végtárgyalásoknál mérsékelni az orosz exac­­tiókat; mindenesetre pedig, ha az orosz ra­bol, hát rabolunk mi is, ha lehet le egészen Salonikiig i s azt mondjuk Ausztriának s Magyarországnak, imi érvényesítettük a A miniszteri nyilatkozat eme hírhedt passusa ide megyen ki: Szomszédunk háza oly viszonyban áll saját házunkhoz, hogy ha amaz lángba borul, a mi házunk is utána ég. És ama szomszéd házat, lobogó fáklyák­kal rablók, gyújtogatók rohanják meg. Ez a mi háznépünket aggodalomba ejti saját házának biztossága felett. És a magyar ház­nép felelős őre azt mondja: ne aggódjatok, én biztosítalak, hogy köztünk, ereitek közt nincs senki, a ki feladatának tartaná, hogy a szomszédház felgyujtassék. No hiszen csak az kellene még, hogy ezt pláne ők tartsák feladatuknak. — Szé­­pen köszönöm a biztosítást. — Tartsák fel­adatuknak segíteni a megrohant szomszé­dot, hogy a gyújtogatók elüzessenek : ez az, a­mi a magyar háznépet megnyugtat­hatja. A miniszterelnök másik nyilatkozata az volt, hogy­­a kormánynak senkivel szem­ben és semmi irányban arra nézve, hogy mit fog tenni, sem szövetsége, sem köte­lezettsége nincsen, hanem teljes mértékben bírja önöi határozásának szabadságát.“ E nyilatkozatból két dolgot tanultunk, de bizony egyik sem megnyugtató. Tanultuk azt, hogy a kormány még maga sem tudja, hogy mit akar. Nincs szabott czélja. Politi­kájának nincs határozott iránya. Compasz nélkül hajózik. Várja a jó szerencsét, hogy merre fogják a szelek terelni. Ha ez politi­ka, bizony improvidens politika. — „Jön idő, jön tanács* (Kommt Zeit, kommt Rath.) — Ennyiből áll az egész, az önelhatározás sza­badsága kétségtelenül nagyon jó dolog arra nézve, hogy miként jussunk el a czélhoz, melyet magunknak kitűztünk; de nem gon­dolom, hogy az ország létérdekeit veszélyez­tethető ily nemzetközi bonyodalommal szem­ben a politikának irányát is, (nem a mikén­tet, hanem a mit ?) a jövendő elhatározás szabadságára relegálni akár tanácsos, akár szabad legyen. Osztrák-Magyar monarchia érdekei vezették s vezetendők politikájukat, s hogy a monar­chia érdekei minden körülmények közt ér­vényesíttetni fognak.* Mindig ezt az ételt tálalta, melyre senki sem tudja „hús e vagy hal" még ma­ga a tálaló sem tudja. Hisz ép az a nagy kérdés, hogy minő irányban (nem minő esz­közökkel, hanem minő irányban) keresi? s várjon a nemzet akaratának megfelelő irányban ke­resi e a monarchia érdekeinek érvényesí­­tését? Ha a képviselőház elébe ismét csak ez a „sem hús sem hal“ tál étel tálaltatnék, s az beérné azon biztosítással,­­melyet a parlamenten kívül csakugyan hallottunk is) miként „a kormány szem előtt tartja a nemzet azon kivonatát, hogy a monarchia érdekei — szemben az orosz terjeszkedési politikával — érvényesíttessenek“ a helyzet kétértelműsége nem változnék,­­ az ajtó nyitva maradna arra, hogy ha az események fordulatai ama bizonyos „osztozkodni vágyó befolyások“ malmára találnák a vizet hajtani, nemzetünk egy reggel arra ébredjen fel, hogy a monarchia­ érdekei érvényesítésének czí­­mén oly dolgok történtek, melyektől a nem­zet mint kárhozattól irtózik. Nem könyv nélkül beszélek. Nem szán­dékom principiális fejtegetésekbe bocsátkoz­ni. Nem akarok saját történelmünk annyi

Next