Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)
1877-09-12 / 207. szám
XI. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre......................................16 frt. — kr. Félévre..................................... 8 „ — Egy negyedre................................4 „ Egy hónapra ................................1 „ 50 „ 207-dik líríit. Kolozsvárit, 1877. szerda, szeptember ESTI KIADÁS. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsorsra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számíttatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. REKLÁMOK: Hirfűzérbe soronként 1 Sz. KOLOZSVÁR, SZEPT. 11. A török sebesültek részére ismét adakozásra hívjuk fel a közönséget. A mint lapunk tudósítói Konstantinápolyból írják, a török kórházak sok helyen borzasztó állapotban vannak. A sebesültek 50 százaléka amiatt pusztul el, mert nincsen elegendő orvosi segély, nincsen lépés, gyógyszer és egyéb eszközök. Iszonyú kép tárul a néző elé, ha egy egy darak kórházba lép. A szegény sebesültek sokszor csak 2—3 nap múlva kerülnek orvosi kéz alá, s emiatt a legtöbb esetben menthetetlenné lesznek. Mennyi jó és vitéz karonát lehetne megmentni, ha a török kórházak nagyobb gyámolításban részesülnének! Törökországnak ez idők szerint egyetlen igaz barátja csak a magyar nép. Nekünk kell helyre hozni , hogy lehet a mások szűkkeblűségét. Adakozzék mindenki annyit, amennyit tud, s juttassa azt akár lapunk, akár direkt uton a török konzulság rendelkezésére.A hozzánk érkező adakozásokat készpénzt és lépést egyenesen a Budapesten székelő török konzulság kezéhez fogjuk juttatni, s a kapott nyugtákat közölni fogjuk annak idejében. A szeszadó javaslatot már a pénzügyi bizottság is letárgyalta — és főleg azon módosítások következtében, melyeket ez azon tett, maguk a szakértők nyilatkozata szerint, minden érdeket ki- fog az elégetni. Mert az erjedési időnek 48-ról 24 re szállítása és a nyeredéknek 3/2 fokról 5 fokra emelése 34 százaléknyi adóemelést foglal ugyan magában, de egyfelől ez, a kormány által javasolt 61 százalék emeléshez képest, tetemes e szállítás és másfelől: maguk a szakértők képeseknek jelenték magukat annak, sőt még többnek előállítására, volt olyan, no 7a, de volt ki 5, 51/.., sőt 62/, 0 fokot is képesnek mondá magát előállítani. A fok 107,0 kr. helyett csak 10 kr. adót fog fizetni, ezzel együtt apad a viszszatérítés is, mi a túlságos speculációval és praemiummal szemben, szükséges volt, vegyük ehez azt, hogy a gazdasági gyárak (34 hectoliteres edényekig) 20°/o adóelengedésben részesülnek, hogy a mellék főzőedényekből épen annyi lesz adómentes, amennyi az erjedési edény nagysága, hogy a gazdasági gyártás 6 hóról 8 hóra terjesztetik ki, hogy a beöntés 6 hóról 3 hóra szállíttatik, hogy a 2 hectoliteres adómentes üstök megmaradnak ; hogy minden gyümölcsfőzés adója leszállíttatik; hogy az összes büntetések apasztalnak ; és meg fogunk győződni, hogy oly javaslat előtt állunk, mely az ország javára és a kormány becsületére fog válni, főleg, ha a pénzügyi bizottság minden módosítása elfogadtatik, mert ezek a gazdasági és iparegyletek, kamarák, valamint az adóenquete kívánalmaihoz voltak alkalmazva. H. S. előre tolatott. A harmadik román hadosztály a jobb szárnyon állott fel. A főhadiszállás Verbitába tétetett át. Egy török detachement éjjel átkelt a Dunán, Turtukáig hatolt , a románokat Kasovráig üldözte. Ruscsuknál a bombázás egyre tart Konstantinápoly, szept. 7. A lapok jelentik, hogy Lováczot csak nyolcz török zászlóalj tartotta megszállva, midőn azt 40.000 orosz megrohanta. Ozmán pasa ezután 28 zászlóaljjal jött segítségül, hogy Lovcsát újra bevegye; az eredmény még ismeretlen. London, szept. 8. A „Daily News“ jelenti szept. 4-ikéről. A második orosz hadosztály és egy vadász dandár Gabrovából, valamint Skobelef kozák dandára öszszesen 22.000 ember tegnap legyőzte Lovcsának 7000 főnyi őrségét. Skobelef előtte való nap este észak-keleten rohammal bevett egy magaslatot, miáltal Lovácz tarthatlanná lön. A törökök éjszaka a város megötti megerősített magaslatokra vonultak vissza, várva a támadást, melyet az oroszok ütegei hajnalban megkezdtek. Az orosz támadás akkor lett intézve, hogy az oroszok tüzérsége elfoglalt egy oly positiót, mely lehetetlenné tette a törökök által megszállott hegylánca megtartását, egyszersmind elvágatott a Balkán felé való visszavonulás útja. A törökök hősies ellentállást fejtettek ki s csak kemény gyalogsági küzdelem után napnyugta felé hagyták el hadállásaikat. Kísérletük, hogy Prevna felé vonuljanak vissza, az orosz tüzérség által meghiusíttatott, ezután nyugat felé vonultak a kozákok által üldöztetve. Cettinje, szept. 8 Harangzúgás és örömlövöldözés tudatja a lakossággal Niksics srapitulatióját. Szisztova, szept. 7. Zimmermann orosz tábornok dobrudzsai hadteste nagy erősítést kap, ma a „Keletoroszország“ nevű huszárezred és jelentékeny tüzérség és gyalogság összesen 12,000 ember ment oda. Jassy, szept. 7. A görög ügynökök felszólították az orosz városokban lakó hadköteles görögöket, hogy nyolcz nap alatt jelentkezzenek Görögországban. A Duna balpartján levő összes orosz lovas katonaság főparancsnokává Rohrbeck altábornagy neveztetett ki. Két új javaslat. A czukor és szeszadó javaslatok az lőkészület stádiumán túl vannak. A czukradóban benyújtott javaslatot a kormány vissza fogja vonni, mert az ellen a városoknak sok kifogásuk volt, úgy ideigenes volta, valamint adóemelése és a jvő iránti bizonytalanság tekintetében, nyugtalanuá főleg ezeket a javaslat 3. -a, melyben a czukorlé vagy czukortörvényadónak két év múlva behozatala áll kilátásba helyezve, mert a magyar városok azt állíják, hogy az alternatív bármelyik része valósult volna, gyene eszközeik miatt és rész nyersanyaguknál fogva, mindenkép hátrányban letek volna, még az adózás tekintetében i, az osztrák gyárosokkal szemben. Most tehát egy compromissum jött étre, melynek értelmében a gyárosok átal kívánt eddigi átalány rendszer megtartatik, de úgy a kivitelnél, mint a okozott és tökéletesített termelésnél az álampénztárra eddig háramlott nagy Megkárosítás az által lesz kikerülve, hogy maguk a gyárosok kötelezik májukat, hogy legalább 6 millió forint adótizetnek és ha a monarchia két felének iszta jövedelme a visszatérítés levonása után ennyire nem menne — akkor az összeget ennyire pótadóval fogják kipótolni, mit addig fizetett adójuk arányában vetnek ki. Ez a belga rendszer, ideiglenesen, t. i. addig, míg egy végleges rendszerre veszély nélkül át lehet menni, alkalmazható, mert mindenik fél — meg van elégedve vele. De egyébként principiális fontosságot annak nem lehet tulajdonítani. A 6 milliónyi adó minden évben fél millióval fokozódik, úgy, hogy 92 év múlva 10 és fél millióra fog menni, amikor az egész törvényes revisió alá jő, talán addig a Lacharometerek tökéletesedése és a termelési viszonyok fejlődése megengedi a termény adó behozatalát, mi a legtökéletesebb. Az ázsiai harctérről. Erzei um, szerdán este. (A .D. Tel. Burg ) Most jött a hír ide, hogy miként fogták el az orosz postát. A Slambhán nevű törzsből való 120 rendetlen lovas elfogta az Alexandropolból jött postát az erivani pusztán. A posta kísérete leöletett, sok pénz és levél megsemmisült. Igdirnél csatározás volt az arabok és kozákok közt. A törökök 1400 főnyi nizámot, négy hegyi ágyút küldtek az arabok segélyére. Az oroszok is hasonló segélyhadakat küldtek; a csata öt óráig tartott, végre a muszkák visszavonultak 200 halottat hagyva hátra Az arab sejk eltűnt. Az oroszoknak Abasku és Gueliaka kivételével a centrumban, Tergukasof alatt csak két ütegük, hat zászlóaljuk és egy ezred lovasságuk van. Igdirnél újabb csata volt. Az oroszok el akarván vágni a törökök visszavonulási úját, Abaskuliig nyomultak. A környék törökök által lévén megszállva, élénk ágyutüzzel fogadtattak s a gyalogság is jól harczolt. Heves csata után, mely nyolcz órán át tartott, mindkét fél viszszavonult, az oroszoknak számos halottjuk volt, az oroszok belátva azt, hogy oldalmozdulatokkal ezért nem érhetnek, mindkét szárnyukat a centrumhoz vonták. Dervis pasa egy sürgönye jelenti, hogy , az oroszok és a török segélyhadak közt két kis csata volt Nicolas erőd közelében a Kulavnba vezető úton, melyekben az oroszok megverettek. A bolgár harcztérről érkezett újabb híreket a következőkben adjuk : Pera, szept 6. (A D. Tel. sürg.) Most jött ide a hir, hogy Mehemed Ali igen nem vezetes győzelmet aratott az oroszok felett Kazelevonal. A küzdelem kemény volt éts hét óráig tartott, miglen az ottomán csapatoknak sikerült az oroszokat futásba kergetni, a Lom folyón át üldözni őket, elfoglalni egyszersmind Kazelevot és az ellenség sánczait. Constatálva van, hogy orosz részről háromezer halott és sebesült esett el. A halottak közt van egy orosz tábornok is. Bukarest, szept. 8. A plevnai csata tegnap az egész vonalon megkezdődött élénk ágyutűzzel ; a negyedik román hadosztály , mely a legelöl levő positiókat szállotta meg, Kossuth levele. Molnár Sámuel urnak, Czegléd város orsz. képviselőjének. Collegno al Baraccone, Augusztus 80. 1877. (Folytatás és vége.) De mig a török birodalom épségének megcsonkítása egyértelmű az orosz hatalom terjeszkedésével, senkinek a világon nincsen joga magyar embert azzal gyanúsítani, mintha mások miatt akarná a magyar vért igénybe venni, midőn azt a török birodalom épségének fentartásáért ajánlja fel. Miniszter úrnak tudnia kell, hogy azon áldozatkészség, melynek az egriek kifejezést adtak, oly virág, mely a nemzeti önfentartás talaján termett, a legtisztább honszeretet napsugarában nyílott ki. A magyar miniszterelnök megdöbbentő nagy szót mondott. Ha ez a kormány politikájának akarna kiindulási pontja lenni, úgy határozottan azt kellene mondanom, hogy Magyarország kormánya veszedelmes kezekben van. Aki most ebben a háborúban a török birodalom épségének fentartását csak amolyan idegen érdeknek tekinti, az nem akar gátat vetni az orosz hatalom terjeszkedésének , mert talán nem idegen azon gondolattól, hogy megosztozzék a török prédán az oroszszal. De én hinni szeretem, hogy ama szerencsétlen kifejezés csak amolyan elhirtelenkedett pisztolydurranás volt, mely messzebb lett, mint ahová czélozott. Én nem mondom, hogy Magyarország kormánya már elhatározott szándékkal odadobta magát ama veszedelmes hajlamok karjaiba, melyek a döntő körök vidékén tagadhatlanul mozgásban vannak. Lehetnek kételyeim, vannak aggodalmaim, de nem mondhatom, mert nem tudom. Hanem azt fájdalom, tudom, hogy sem a magyar kormánynak eddigi hivatalos nyilatkozataiban, sem a külügyi politika vezetőjének eddigi eljárásában, magyar hazafi megnyugtatást nem találhat. Nem lesz felesleges ezeket kissé emlékezetbe hozni, most, midőn az ország képviselői újra egybegyűlnek, kiktől a nemzet pártkülönbség nélkül azt várja, hogy párttekinteteken felül emelkedett hazafisággal biztosítani fogják a nemzet akaratának teljesítését. Magyarország miniszterelnökének legnyomatékosabb nyilatkozata az volt, melyben — (szóról szóra idézek) — a felől biztosította a képviselőházat, hogy: „nincs a döntésre hivatott körökben senki, aki külügyi politikánk feladatának azt tartaná, hogy szomszédunkban a birtoklási és hatalmi viszonyok megváltozzanak." E nyilatkozat akkor zajos tetszéssel fogadtatott, mert (amint positív ténynek tudom) a ház minden oldalán sokan voltak, akik egyszeri hallás után, e diplomatikai ügyességgel összeállított szóalkatot oly értelemben vették, mintha afelől nyertek volna biztosítást, hogy a monarchia külügyi politikája feladatának tartja azt, hogy szomszédunkban a birtoklási és hatalmi viszonyok meg „ne" változzanak. Fájdalom, a magyar miniszterelnök ezt nemcsak nem mondta, nemcsak mondani nem akarta, de sőt, midőn pár nappal később, két képviselő a miniszteri nyilatkozatnak ily értelmet tulajdonított, miniszterelnök úr szavainak ily értelmezése ellen ismételten tiltatkozott. „Quesm lucem, ingemi que Teperte.A monarchia érdekeit, szemben az orosz terjeszkedési politikával; az orosz terjeszkedett, de terjeszkedtünk mi is; a rablással megzavart egyensúlyt rablással helyreállítók.“ Ilyen keretje van annak az „önelhatározási szabadság“ politikájának, melylyel a miniszterelnök dicsekedett. Mondhatlanul fogok örvendeni, ha az ország képviselőinek hazafisága a nemzeti akarat teljesítésének oly biztosítást szerzene, mely ezen gyanúmat (csaknem azt írom: „tudomásomat“) megcáfolandja. Második, amit az idézett nyilatkozattok tanultunk, az, hogy a kormánynak nincs szövetségese. Én azt gondolom, hogy ily körülmények közt, minek a mostaniak, a kormánynak két dolog főképen kötelességei közzé tartozik. Egyik az, hogy tisztában legyen politikájának iránya, czélja, feladata felől — erről már szólottam — másik az, hogy ennek érvényesítése végett szövetségesekről gondoskodjék. Baj, hogy nincs a kormánynak szövetségese. Kötelesség mulasztásnak is nevezhetném , mert lehetne szövetségese, ha jó politikája volna. De még ennél is nagyobb baj az, hogy a szabad kéz, melylyel a miniszterelnök dicsekedett, az orosz felé hajlik. Hiszen a bonyodalmak kezdete óta, semmit sem hallottunk annyiszor s több emfázissal hangoztatni, mint a három császár szövetséget előbb „szívélyes egyetértését” még mindig. — E szívélyesen egyetértő három császár egyike az orosz. Bizony veszélyben vagy édes jó hazám, azzal a szabad kézzel, amely az oroszszal szívélyes egyetértésben működik. Eddig így működött. — Sok bizonyítványt idézhetnék, ha nem csak egyre szorítkozom. Azt mondja a kormány, nincs semmi kötelezettség. Mitehát nem vállalta el azt a kötelezettséget, hogy szabad kezet enged a szlávügy zászlaját lobogtató czárnak, megszállni, s hadműveletei alapjává átalakítani Romániát, melynek sértetlensége szerződésileg Európa védnöksége alá volt helyezve, elvállalta s még pedig nem is hallgatagon, hanem formális alkuval vállalta el, mert köztudomás szerint kérül kötötte ki magának, hogy a czár ne vonja bele Szerbiát a háborúba. Ez ádáz kötelezettség vállalás akutforrása mindennek, a mi eddig történt, mindennek a mi még történni fog, s minden veszélynek, a mely hazánkat fenyegeti. S itt a dolognak még nincsen vége. Tele van a világ azon aggodalmas hírrel, hogy már ama kikötés is elesik, hogy a bécsi cabinet már azt sem ellenzi, hogy a czár Szerbiát belevonja a háborúba. Hja , mert a török oroszlán oda legyintett, a czár körmeire. A nagy czárnak szüksége van a kis Szerbia hitszegésére, kinek a török csak épen tegnap kegyelmezett meg. Hát a „Szabad kéz“ újra egyet hajlik az orosz felé. Magyarország képviselői bizonyosan érezni fogják pártkülönbség nélkül a kötelességet, melyet a hazánkat fenyegető veszélynek ez újabb aggravallója reájuk hatni. Még egy harmadik kormány nyilatkozatra kell reflectálnom, és erre különös súlyt helyezek. „ A politikájának iránya felől interpel-És én tartok tőle, hogy miniszter úr járt kormány a helyett, hogy irányt vallana, nagyon is igazat mondott. Én úgy látom, hogy mindig azzal ütötte el a dolgot, hogy az a monarchia külügyminisztere — a két fél minisztériumának beleegyezésével — csinált magának egy keretet, melybe sok minden belefér, de hogy mit fog belefoglalni ? ennek meghatározását az időre bízza „Kommt Zeit, kommt Rath.* — A keretnek pedig értelme ez: „Hagyjuk az orosz tenni a mit akar. — Állásunk az ő irányában egyelőre a barátságos neutralitás. (Neutralitás I és barátságos fából vaskarika , contradictio in adjecto. Hanem fájdalom, mégis igaz. Barátságos az orosz iránt. Ellenséges a török iránt. De nem neutralitás. Mikor egy ország oly lét érdekeileg érintve van egy háború által, mint most hazánk, a neutralitás teljes lehetetlenség. Inactio nem neutralitás. Hogy az eddigi inactio nagy szolgálat volt az oroszoknak, az égre, földre kiáltó tény. — Da folytatom a „keretet.“) „Ha a török találna győzni, marad minden a réginél, s mi a végtárgyalásoknál közbenjárandunk, hogy a győztes török ne nagyon szorongassa az oroszt, kivel mi a „szívélyes egyetértést“ fel kívánjuk tartani; ha ellenben az orosz halad előre győzelmesen, mi „állást foglalunk“ a vert török hátán; iparkodandunk a végtárgyalásoknál mérsékelni az orosz exactiókat; mindenesetre pedig, ha az orosz rabol, hát rabolunk mi is, ha lehet le egészen Salonikiig i s azt mondjuk Ausztriának s Magyarországnak, imi érvényesítettük a A miniszteri nyilatkozat eme hírhedt passusa ide megyen ki: Szomszédunk háza oly viszonyban áll saját házunkhoz, hogy ha amaz lángba borul, a mi házunk is utána ég. És ama szomszéd házat, lobogó fáklyákkal rablók, gyújtogatók rohanják meg. Ez a mi háznépünket aggodalomba ejti saját házának biztossága felett. És a magyar háznép felelős őre azt mondja: ne aggódjatok, én biztosítalak, hogy köztünk, ereitek közt nincs senki, a ki feladatának tartaná, hogy a szomszédház felgyujtassék. No hiszen csak az kellene még, hogy ezt pláne ők tartsák feladatuknak. — Szépen köszönöm a biztosítást. — Tartsák feladatuknak segíteni a megrohant szomszédot, hogy a gyújtogatók elüzessenek : ez az, ami a magyar háznépet megnyugtathatja. A miniszterelnök másik nyilatkozata az volt, hogya kormánynak senkivel szemben és semmi irányban arra nézve, hogy mit fog tenni, sem szövetsége, sem kötelezettsége nincsen, hanem teljes mértékben bírja önöi határozásának szabadságát.“ E nyilatkozatból két dolgot tanultunk, de bizony egyik sem megnyugtató. Tanultuk azt, hogy a kormány még maga sem tudja, hogy mit akar. Nincs szabott czélja. Politikájának nincs határozott iránya. Compasz nélkül hajózik. Várja a jó szerencsét, hogy merre fogják a szelek terelni. Ha ez politika, bizony improvidens politika. — „Jön idő, jön tanács* (Kommt Zeit, kommt Rath.) — Ennyiből áll az egész, az önelhatározás szabadsága kétségtelenül nagyon jó dolog arra nézve, hogy miként jussunk el a czélhoz, melyet magunknak kitűztünk; de nem gondolom, hogy az ország létérdekeit veszélyeztethető ily nemzetközi bonyodalommal szemben a politikának irányát is, (nem a mikéntet, hanem a mit ?) a jövendő elhatározás szabadságára relegálni akár tanácsos, akár szabad legyen. Osztrák-Magyar monarchia érdekei vezették s vezetendők politikájukat, s hogy a monarchia érdekei minden körülmények közt érvényesíttetni fognak.* Mindig ezt az ételt tálalta, melyre senki sem tudja „hús e vagy hal" még maga a tálaló sem tudja. Hisz ép az a nagy kérdés, hogy minő irányban (nem minő eszközökkel, hanem minő irányban) keresi? s várjon a nemzet akaratának megfelelő irányban keresi e a monarchia érdekeinek érvényesítését? Ha a képviselőház elébe ismét csak ez a „sem hús sem hal“ tál étel tálaltatnék, s az beérné azon biztosítással,melyet a parlamenten kívül csakugyan hallottunk is) miként „a kormány szem előtt tartja a nemzet azon kivonatát, hogy a monarchia érdekei — szemben az orosz terjeszkedési politikával — érvényesíttessenek“ a helyzet kétértelműsége nem változnék, az ajtó nyitva maradna arra, hogy ha az események fordulatai ama bizonyos „osztozkodni vágyó befolyások“ malmára találnák a vizet hajtani, nemzetünk egy reggel arra ébredjen fel, hogy a monarchia érdekei érvényesítésének czímén oly dolgok történtek, melyektől a nemzet mint kárhozattól irtózik. Nem könyv nélkül beszélek. Nem szándékom principiális fejtegetésekbe bocsátkozni. Nem akarok saját történelmünk annyi