Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)
1877-07-22 / 166. szám
vitézségnek csodáit művelték, a törökök megelégedéssel constatálhatták, hogy a helyzet uraivá lettek, s egyesülve, döntő rohamot intézhettek az oroszok ellen. Szemtanuk állítják, kik pedig sok szép fegyvertényt láttak életükben, hogy a döntő támadásnál szebb és kitűnőbben kivitt taktikai mozdulatot ritkán láthatói. Az oroszok gyalogsága két rohamoszlop közé jutott, s szuronyszegezve vettetett vissza állásaiból, s az egész betörősereg iszonyú vérengzés után ugyan, de alig egy negyedóra letelte alatt teljesen visszavezetett, holttestekkel födötten hagyva maga után a csatatért. A törökök aránylag csekélyebb veszteséget szenvedtek, ami egyrészt a Martini puskák kitűnőségének, másrészt és főleg azonban az igazán tanult és ügyes harczmodornak köszönhető, melyet a török csapatok tanúsítottak, kitűnően fölhasználva a terrénumot, s ahol csak lehetett, fedett helyzetből harczolva. A csata folyama alatt egy körülbelül 300 főből álló kozák csapat megkísérlette a török szárny megkerülését, hogy a törökök háta mögött a Jeni Záránál való vasúti és távirati összeköttetést megszakítsa. Egy csapat basi-bozuk azonban előjökbe került és heves s véres küzdelem után visszaverte őket. E győzelem következményekép a szultán csapatai megtisztították az ellenségtől az egész területet és a szoros út torkolatát, melyet aonnal megszállottak. Kedden semmiféle összeütközésről nem hallatszott hír, ma azonban új csatát jeleznek Kazanlik felől, a merre állítólag a szorosoktól elvágott orosz csapatok Sipka felé húzódnak. Klapka a háborúról" A .Köln. Ztg." bécsi levelezője meglátogatta Klapka tábornokot és hosszabb ideig értekezett vele a keleti viszonyokról. Klapka ezekről következőleg nyilatkozott előtte: Arról meg lehet győződve, Törökországnak van annyi ereje, hogy Oroszországnak, ha nem veri is le, de annyi veszteséget okozzon, hogy az kész lesz kevésbbé kemény feltételek mellett is békét kötni. Az erő, mely Törökországban megvan, abból áll, hogy hadseregének anyaga harczra termett és a terepviszonyok úgy Ázsiában, mint Európában kedvezők. Ami az elsőt illeti, ezt csak azért vonják annyian kétségbe, mert a nyugateurópai Törökországban, sőt Konstantinápolyban is első tekintetre csak lustaságot, renyheséget, elvetemültséget lát, csak hoszszabb ott időzés, beható tanulmányozás után látja, hogy e romok alatt még ma is mily erős élet rejlik. A katonai viszonyokat illetőleg biztosíthatom, hogy a török katonaság, ha jó, egységes, könnyen felfogható tervet szabnak eléje, mindig meg fog verni egy jelentékeny orosz túlerőt is. Láttuk ezt Kis-Ázsiában, hol a terepviszonyok vanak, ki azokat ismerte, lehetségessé tette, hogy a török hadvezénylet elé tüzetes hadműveleti tervet terjeszszen. De a törököknek nincsenek tábornokaik, kik képesek volnának ily tervet kidogozni, a külföldi katonáknak meg nem igen van kedvük a török számára terveket készítgetni, mert a török urak gyakran makacsok és a jó tervet nem ismerik el mindig. A Dunánál nem olyanok a helyrajzi viszonyok, hogy a teendőket előre lehetett volna megmondani. De Abdul Kerimet idejekorán figyelmeztették, hogy mekkora hibákat követtek el. Az első hiba az volt, hogy a haderőket példátlan módon forgácsolta szét. Oroszország úgy tett Törökországgal, mint a vad bikával szoktak, mikor vörös kendőt tartanak eléje, odavetették neki a nyomorult Montenegrót; és Törökország csakugyan neki ment a vörös rongynak,a török derékhad 126 zászlóalját engedték Montenegró határain megtizedelni, holott 30 zászlóalj elég lett volna a tiszteséges védelemre. A másik hiba az volt, hogy a Duna mentén a csapatokat Viddintől Várnáig túlságos hosszú vonalban állították fel, ahelyett, hogy Listovónál, hol az átkelést bizton lehetett várni, egy nagy hadseregbe vonták volna össze, később pedig, mikor az oroszok három új hadtestet küldtek a Dunához, két nagy hadseregre osztották volna. De így a török haderő mindenütt gyenge volt, mikor az oroszok átkeltek a Duinán, a hadvezérek szörnyen meg voltak lepve, fejüket vesztették, nem tudtak gyorsan megfelelő intézkedéseket tenni, visszavonultak a Balkán felé (de még ezt is abbahagyták) és így az oroszok jelentékeny veszteségek nélkül megkerülhették a várnégyszöget. Most már belátták a hibákat, de már nem tudják jóvá tenni. Mindazonáltal az oroszok nagyon megéreznék a törökök ellentállási képességét, ha a Viddin és Várna közt felállított mintegy 200,000 főnyi haderő összegyűjtetnék és a Balkánnál védenék meg országuka . De ha a törökök a Balkánnál teljes vereséget szenvednek is, azért az oroszok mégsem nyerték még meg a háborút. Meglehet, hogy akkor Szambulban rászánják magukat a nagy elhatározásra, mely nézetem szerint Oroszországra nézve a legvégzetesebb volna: t. i. Európát feladnák és itt csak a várnégyszöget védenék meg, a rendes hadsereg zömével átmennének Ázsiába, fegyverre szólítanák az összes muzulmán népeket — legalább is egy millió ember peregetne a próféta zászlaja köré — és ősi modor szerint Oroszország ázsiai birtokain át a czári birodalom belsejéig vinnék a háborút. Itt Oroszország nem volna képes ellentállani. Mert Oroszország ma csakugyan gyenge. Ez a hadjárat sok részt hozna Oroszországra, de több részt, mint amely most az adriai tenger és az Ararat hegység közt dühöng, már képzelni sem lehet. Ámulok-bámulok azon, hogy Európa egy szót se szól azon kegyetlenségekhez, melyek e gyalázatos háború kezdete óta Ázsiában és Európában elkövettettek. Hát nem tudnak itt semmit se arról, hogy keresztények és mohamedánok közt most mi történik ? Hogy mindenfelé mennyit gyújtogatnak, rabolnak, gyaláznak, gyilkolnak ? A háború kitörése óta száz meg százezer keresztény és mohamedán család lett a halál és a nyomor áldozata. És Európa ehez hallgat ? A humánus Európa ? Hogy a diplomatiai calculus meg ne zavartassék, hát megengedik e kegyetlenkedéseket, ügvekhez foghatókat öt évszázad óta nem látott Európa. Azt hittem, Európa fel van háborodva e rettentés háború miatt és ime Európa unottan, nyugodtan, közönyösen nézi, hogy a kereszténység és a humanitás nevében mily gyalázatos dolgokat művelnek. Ha a diplomata csakugyan tudja, mennyi nyomort hozott e háború Kelet-Európa és Nyugat- Ázsia emberiségére, akkor nyársra kellene a diplomatát húzni, amiért e háborút megengedte. Azon hír hallatára, hogy az oroszok átkeltek a Balkánon, a nevezett levelező ismét elment Klapkához és ennek nyilatkozataiból a következőket sürgönyzi lapjának : .Klapka azt tartja, hogy a törökök katonai sorsa Európában meg van pecsételve A török hadvezérek példátlan lustasága folytán a Balkán jóformán el van veszve, a természetes korlát, melynél jobbat képzelni sem lehet, kardcsapás nélkül az oroszok kezébe jutott. Nagy ütközetet a törökök már nem bírnak kezdeni. Végre valahára ráálltak ugyan Klapka tervére, hogy két önálló hadtestet alakítanak, de e tervet már nem bírják keresztülvinni. Osman pasa, kinek Viddinben, Nisben és Lompalankában legfeljebb 40.000 embere van, le van itt kötve ; egy erős orosz hadosztály megfelelő tüzérséggel sakkban tudja tartani . Viddin és Ruscsuk közt nincs ma egy török katona se, aki szabadon tudna mozogni. Suleiman már későn jött; akkorra tán már béke is lesz, mire megjön. A törökök csak a katonai becsületet menthetik meg, ha csapataikat a várnégyszögben öszszevonják, és az oroszokat nyílt csatára kényszerítik ; de Abdul Kerim, ez a vén asszony, még erre sem fogja magát elhatározni. A muzulmánok mind Drinápoly és Konstantinápoly felé futnak és rémületet terjesztenek a fővárosig. Itt alkalmasint forradalom fog kiütni, mely Abdul Kerim, Mahmud Dahmad, Redif, Savfet és a szultán ellen lesz intézve. Törökország most legközelebbi időben békét fog kérni, vagy feladja Európát és Ázsia felől betör Oroszországba. Klapka igen valószínűnek tarja, hogy Gallipoliban egy angol hadtest fog kikötni Klapka betegeskedik, a szerencsétlenség, mely Törökországot, tábornokainak lustasága miatt érte, elszomolttá , a tábornokok ellen el van keseredve.* Nikápoly bombáztatása. A „D. Tel.“ havertéri tudósítója egy érdekes, hosszú levelet közöl Nikápoly bombáztatásáról, melyből kiemeljük a következőket : Még sütött a holdvilág s a csillagok vígan pislogak, midőn hajnalban Beöli bolgár faluból Nikápoly felé indultam szolgámmal. Négy órai lovaglás után elértük Brassó falut, és onnan határozottan kivehettük az orosz ágyuk puffogatását. Megmosva kifáradt lovaink orrlikait és szemeit eczettel és vizzel, ismét útban voltunk, midőn hozzánk közel két kocsit láttunk meg, melyen angolok voltak. Én üdvözlöm őket és hozzájuk vágtattam , meglepetve ismertem föl Lennox ezredest az angol katonai attaebét. Tőle megtudtam, hogy mit jelentsen ez ágyuzá*. Az oroszok a Duna alacsony iszapos partján, mely még nem rég viz alatt volt, valamivel Nikápoly alatt egy üteget állítottak fel s a török monitorok egyike lement azokat lövetni. Az oroszok egyszerre három ütegből kezdtek a hajóra tüzelni s az nem tehetett egyebet, minthogy óvatosan visszavonuljon, mert a török parti ütegek nem voltak segítségére A Brasivnál hallott bombázás e kísérlet ismétlését jelenti. Még ugyanaz nap jun. 23-án megérkeztem Nikápolyba és azonnal egy sürgönyt írtam, hogy tudassam miörténik: rémületemre sürgönyömet visszahozták nekem azzal a meglepetéssel, hogy Abdul Kerim főparancsnok, a dunai polgári kormányzó által azt a parancsot adta ki hogy egy idegentől sem szabad sürgönyt elfogadni, ha csak magáól Abdul Ferimtől nincs sürgönyök feladására az illetőnek engedélye. Hasztalan álltam elő azzal, hogy ime itt a szultán sajátkezű aláírásával ellátott fermán csaknem oly nagy ív alakban, mint aDaily Telm, a kaimakán és Hasszán pasa tábornok, bár nagyon udvariasan, de határozottan értésemre adták, hogy a sürgönyt nem lehet elküldeni. A hivatalosak oly keveset adtak fermánomra, mint adna egy váltóleszámítoló netán valamely görög értékpapírra. Hitem a török despota kormány iram ez által teljesen meg van ingatva Az ellenséges ütegek tegnap tüzelni kezdtek a városra s a fellegvárra s szüntelenül lövöldöztek fél négytől félhatig, az ágyuk legnagyobb része a fellegvár sarkára volt irányozva, de több lövés szándékosan a város felé irányult, mely a vártól kelet felé fekszik A bombák süvöltve repültek el fejünk felett s egy épen azon ház mellett pattant el, melyben szállva voltam, egy darab ablakom alatt csapódott a falba s örülök hogy nem a szobába esett, a hol épen írtam. Három vagy négy híz romba dőlt, de emberélet nem esett áldozatul, azonban a város más részében többeket érhettek a golyók. A lakosság egy része igen meg van rémülve, s nem is ok nélkül, szegények, akik csak tehetik, elhagyják a várost. Múlt éjen át szüntelenül mentek ablakom előtt az ökrös szekerek, mindenféle holmit szállítva A vendéglő zsúfolásig telve van mindenféle járművel. Számtalan ló hever az utakon, kidőlve vagy golyótól megölve. Tegnap az ellenséges ágyuk igen pontosan lőttek a várra, csaknem minden golyó a párkányzatot találta, vagy a várba leesett De ámbár az orosz ágyuk pompásak, a lövegek hiányosak lehetnek, alig egy harmadrészük pattant el. A városban tegnap kevés kár történt. Természetesen fordult elő néhány csodás menekülés, így a többek között egy bomba egy szénát hordó ember háta mögött csapott le s őt lesújtó. Azt hittem vége van, de egy pillanat múlva felugrott s hálálkodva mondott köszönetet Alláhnak és a prófétának. De múlt éjszaka az oroszok három üteget állítottak fel , ma ezekből kezdték a várat és várost lövetni. Az ágyúzás reggel hat órától tízig tartott. A török monitorok, sem a vár, nem viszonozták a tüzelést tegnap. Ma (26-án) délután 4 órakor a bombázás igen heves volt s még e pillanatban esti 8 órakor is egyre tart. A vár 13 erősen megsérült Megfoghatlan, hogy engedhetik a törökök, hogy az oroszok háboríthatlanul felállíthassák ütegeiket, ahol legjobbnak látják. Jun. 27. A mai nap örökké emlékezetes lesz ezen szerencsétlen város minden lakójára nézve. És sem könnyen fogom feledni azon siralmas látványokat, melyeknek szemtanúja voltam. Reggel 4 órakor az oroszok 24 nagy ágyúból irtózatos bombázást kezdtek a város ellen. Az ágyuk némelyike még közelebb hozatott, mint tegnap volak. A török ütegek hallgattak. Az összes lövések a modern városrészre voltak irányozva, mely teljesen nyilt város, és egyetlen lövés sem esett a várra vagy fellegvárra, három négy bombát mindig lehetett a levegőben látni , egy óra alatt valami ötven ház össze volt lőve. Hat óra tájban a vandalismusnak egy oly ténye ment végbe, mely az egész keresztyén világ megbotránkozását és megvetését provokálja. Az itteni kórház a nyilt városban fekszik s a genfi zászló volt kitűzve rá egy magas, 40 láb hosszú rúdon az épület fölött, sem előtte, sem mellette hozzá közel nincsen erőd s nem is fekszik a fellegvár irányában. Nem lehet tehát semmi kétségem az iránt, hogy az oroszok két ágyat egyenesen a kórházra szegeztek. Mindkét bomba el is találta a kórházat, de valamely véletlen folytán egy beteg sem sérült meg a szétrobbanáskor. De most oly látvány következett, mely szívrepesztő volt a legnagyobb mértékben Betegek , sebesültek, sőt még a haldoklók is kivonszolták magukat ágyaikból, s ahogy tudtak, levánszorogak vagy csúztak a lépcsőkön az mezára. A rémület él még a sír szélén állók tagjaiba is jött annyi erő, hogy valahogyan kivonszolhatták magukat, hogy oly helyre érjenek vagy viessene'k, a hol nyugton meghalhat értuk. Kalmavr&rtt, lek titeket atyámhoz, és ha elvetzek, mondjátok el neki azt, mit Kazánban cselekedtem, hogyan fogadtak és mint várják őt.* Sokáig nem hagyták magukat rábeszéltetni; végre engedelmeskedtek és azon útra tértek, melyet Csura kijelölt: ő egyedül maradt, megütközött, legyőzte és megöte őket és utól érte bajtársait, mielőtt megérkeztek volna szülőtanyájához. Elbeszélte atyjának és anyjának, ami történt az után és Kazánban, és egy pár nappal utóbb elutazott szüleivel e városba; újból folytak a lakomák, ebédek Murzukay azt mondja, hogy jelen volt és ivott kimiszt mint a többiek, de jóllehet lefolyt bajuszán és szakállán, szája mégis száraz maradt.*) Igen sok ember részére a vasárnap dicső nap; vannak némelyek, kik tulajdonképen csak e napon élnek ; az égési, héten át megszakítás nélkül dolgoznak, legföljebb néhány pillanatra szűnnek meg, míg sovány ebédjüket elköltik. Még azon vigaszuk sincs, hogy munkájukat megváltoztathassák; itt folytonosan szőnek, ványolnak, sajtolnak, nyomnak, vasalnak ; igy van elhatározva sok egyén részére a mindennapi élet. A kézművesek, szatócsok és segédek részére is nagy, szép nap 1 — E napon megszűnnek mint egy önmozdony mozogni; szabad akarattal bírnak. És miután a színház sok ember előtt a mulatság kipótolhatatlan forrása, láthatni vasárnaponként egész néptömeget tódulni a színház felé, kiknek hétköznap erre idejük nincs. A munkásosztály, mely szórakozásra a legkevesebb időt áldozhatja, vasárnap a legtöbbet akar mulatni. Nem válogat a darabokban, csak szereti, hogy sokáig tartson. _ Nála a mennyiség és nem a miDőség jön Számításba. Épen ezért vasárnapon a kisebb színházak oly különböző repertoket állítanak össze, hogy a különös ízlés teljesen kielégíttetik. — A kisebb színpadok előtt is a vasárnap kedvesen látott nap, mivel fényes bevétellel kecsegtet. E napon a Boulevardszínházak furcsa kinézést nyújtanak, belsejükben láthatni a csodás alakokat, a legkülönösebb physignomiákat, egyik fő mögött a másik tűnik elő ; oly teli van, mintha ingyen komédia lenne. Ha nem féltek harminc- fok meleget kiáltani, ha a lökéseknek, taszításnak és más hasonlóknak ellenálltok, úgy lépjetek be velem együtt e termek egyikébe. * * * Hat óra. Hihetőleg néhány felvonás már lefolyt, mert jóllehet éjfél előtt soha sincs vége, mégis 5 óra körül már elkezdik. Ámde egy pillanatban, hol ily vidám kaland forog kérdésben, nem kell minden szenvedést kiállanotok, melyek azzal együtt járnak. Itt a férj hű párjától el van választva. Egy csapat széptevő veszi körül, kik a körülmények szerint, udvarias és gúnyszavakat váltanak egymással. Itt egy gyermek szaladgál, ki anyját elveszítette és torka szakadtából kiabál: „Anyámat akarom!“ Ott egy fiatal leányka vigasztalhatlak kis selyem shawl-ját veszítette el. Amott egy meglehetős sovány hölgy eltépett köntösét emeli fel; egy őrt álló helyhatósági gárdistához közeledik, az orra alá tartja és így kiált fel: „Ha pontosabban teljesítené szolgálatát, szép merinoruhám nem lenne szétszakítva." Itt egy fölötte kövér nőt láthatni, ki boszut sugárzó szemeivel a háta mögött álló urakhoz fordul .Önök folyton löknek karjaikkal és a sarkamra lépnek, csak nem akarnak elembe állani. Uff ! Azt kell higyjük, hogy mostani uraink mit sem tudnak az udvariasságról . Végre mindenki helyére ért, sírtak, átkozódtak, szitkozódtak, de minden szenvedés, mit az ajtónál és a pénztárnál vallottunk, el van feledve, ha a teremben elhelyezkedtünk. A fogosón borzatztó lárma van, melyet a kulcsárok okoznak, páholytól-páholyhoz szaladgálva; a közönség egész tömege kellemmel lebeg a lépcsőkön. A páholynyitók egyike, egy egész családot vezettek az urat, három hölgyet és két gyermeket, az ur hangosan kiált .Oly helyre akarunk jutni, h honnan láthatunk valamit..............Mi az ördög?...........Itt nincs elegendő hely ! . . . . Adja vissza pénzünket.* — Ámde a színházi kezelés nem igen kedveli a pénz visszaadást. Amit egyszer megkapnak, azt erősen tartják , még mindig találhatni egy egy szögletet, hová a szerencsétlen későn jövőket dugják ; semmit se látnak, semmit se hallanak, de kaptak helyet és így nincs joguk pénzüket visszakövetelni. Kisebb színházakban a nők földszintre mennek; ez nagy előny a pénztárra nézve ; de nézetem szerint, nagy előny ez a szerzőre is, mert jóllehet a nők nem tapsolnak, de ami többet jelent, nem is pisszegnek; ellenben igen hamar nevetnek és sírnak ; ezt mérlegelve, mind a drámaíróra, mind bohózat szerzőre a női földszint sokkal előnyösebb, mint a férfi. Vasárnaponként, a hölgyek szomorúságára, számos összenyomott sapkát és szétrombolt frisurát láthatni, melyek rongálása a hely nyerhetése végett történt. Nincs minden asszonynak oka oly vígnak lenni, mint azon szatócsnénak, ki amott oly szélesen letelepedett; férjét karon fogta, átugrott a padokon, kezében egy bottal, melylyel az útjába állókat verte széjjel. A földszint tömve van, az ajtó közelében az ember különös módon van beékelve. De ne képzeljétek, hogy egy zsebkendőt, vagy egy dohányszelenczét szerezhettek; kezeitek szabad használata is meg van akadályozva Ha valaki, ki felvonás közben kimegy, ismét belül hatni gondolja, midőn a függönyt felhúzták, úgy nagyon csalatkozik , nem engedik be, kérését nem veszik figyelembe; és hogy törje át ez emberlakat, e szilárd tömeget, mely folyton mozog : „Nem fog bemenni! Nem fog bemenni !* — Némelyik vastagnyakú mégis megkísérti; ámde ez esetén csak egy mód van, ugyanis, magát hátulról, vagy fölülről a tömegre vetni, a fejeken átmászni, itt egy fület megcsípni, ott egy orrot, amint a véletlen hozza magával, így nyugodtan tovább szállítják; ezen a megéd pillantásokból, melyeket a megható jeleneteknél váltanak egymással, és elárulja a férfi mozdulata, ha egy czikk almát nyújt hölgyének. A zenekarban, a karzaton, a páholyokban reméhető a czél elérése, ha ugyan e van ugyanazon tolongás, de mindenütt ugyanveszélyes út alatt a padok alá nem kerül. Földszintbena kézművesek és munkások nagy száma látható: fodrász, gyümölcskereskedő, kéményseprő, póklegény és más minden mesterségből. A jelenet alatt egymással nem szabad sziszegni vagy valami megjegyzést tenni, s ha ezt teszitek, húsz dorgáló arcz néz reátok; ugyanazon pillanatban e kiáltás hallható: ,Ki velel“ ,ki velel“ és ha azonnal el nem némultok, nehány percz múlva megragadnak, fölemelnek, a kimenethez visznek és az őr a Boulevard - ra teszen. A visszatérés lehetetlen. Talán páholyban akarnak helyet foglalni? Vessenek kegyesen egy pillantást azon szögletbe, ott egy páholy van hat személyre berendezve, néha azonban kilencen is foglalnak helyet, és ez így van mindenikben az elsőtől az utolsóig. Az első emelet el van foglalva, a második túl van tömve, a harmadikos ember ember hátán. Egyik a másik vállaira mászik, hogy csak valamit láthasson. De ne gondoljátok, hogy ez zavarja őket; hozzá vannak szokva, csak vasárnap mennek színházba; a tolongás, a bőség, a borda lökések e dologhoz tartozó kedvességek; nem mulatnának úgy, ha a nézők száma kevesebb lenne; a páholyokban a hölgyek öltözéke már választékosabb mint a földszinten ; a kalapok kitűnnek. Jóllehet nem esküszöm meg, hogy jó ízléssel és a legújabb divat szerint lennének készítve, ellenben biztosánál lithatom, hogy ott igen sok nemes kő, aranyláncz és fülfüggő található, melyek nagyságuk miatt már távolról ragyognak. — Itt van a kereskedők helye; itt azon arczok nagy tömegével találkoztak, melyeket héten át a boltban láttak ; egész háztartás, egész család, sőt egész ezéh ül itt egymás mellett. Egyébiránt a páholyokban egy-egy szerelmes párt is eltévedve, láthatni azon gyön (Vége köv.) azon figyelmesség, ugyanazon részvét az iránt, ami a színpadon történik. A vasárnapi közönség sokkal jobban mulat a színházban, mint a hétköznapi. De ha fölnéztek a harmadik karzatra, az utolsó emeletre, melyet le poutaillernek neveznek, megijedtek azon emberek nyaktörő állásától, hogy jobban láthassanak, testük felső részével a korláton kidőlnek. A helyiségben szabad erkölcs és szokás uralkodik; sokan, kiknek nagy melegük van,ruhájukat egyenkint levetik, és csak a Délkitözhetlent hagyják magukon. E különböző színű blouse , jacke ok,sapkák közttllátó egy egy vaskos fiút ingujjakkal, melyek * nyakig fel vannak törve; szomszédján* más karját mutatja és tulajdonosa mon látszik, hogy egy ökölharczban ne® mard használat nélkül. A Poulailler-en mdetózkodnak az illetők, a látogatók kénye határtalan ; a jack-et és mellényt levő nyekkendőt itt sohasem ismertek. E helyekről felvonás közben papírdarabocskákat dobnak le a páholyokba és földszintre ió módon utánozni a havat s , az ezen rendi közönségnek nagy gyönyörére szolgál és a lobbi helyek tulajdonosai ez adományokat megható nyájassággal fogadják és megelégednek, hogy az itten levő jó emberek csak papirdarabocskákkal és nem dióhéjjal és szilvamaggal — vagy a mint épen az évszak hozza magával — dobálnak. *) A beszélők, mind itt Murzukay, tréfás fljegjegyzetesei szokták befejezni elbeszélésüket. : nak, melyet a czivilizált dott tőlük. * szerencsétlen nyomon,w , okozta nyöszörgések közt rakd?8 íájdaI°m hogy oly helyre vittessenek * , sz.ekerekre, járásoyira a várostól, a hol’ 18/ a,mi két óra ideiglenes kórház állíttatott fp|rte£^ken egy gadnák a muszkák barbár ♦ hiába tahadt akachénk, Lennox ezre/Uőket* mert gél három órakor elment innen ki maregkórház fekvését és tanúságot '* k ismeri a hogy csak szándékosan éretttiitehet arról a kórházat, s a kórházi orvosok ! .b°ttb*k ley Ede, angol születésű, szintén 8w-ke'Feságot tehet a barbár tettről Dlz°Dyo8-Rövid idővel a kórhé?i után egy bombától az alsó várrombolása meggyuladt egy ház, s minthogy dl8?beit legnagyobb része fából és szóróin házak mellé van épitve, a tűz óriási Jegím*3 elterjedt. Nikápoly tüzőrsége kór ,rr8at?ággal kendővel bir, melyek egyike sem vol? tTM' navehető, így a tűz borzasztóanj L ,87' tett, mig a kaimakamnak sikerült Z ,kat véget vetni, hogy azon irányban 11 által tűz terjedt, több kissebb házat ban/16, a kezében, többed magával lerombolt 8 nagyobb épületekből álló városra v atetett. Szerencse, hogy a nagy fant bátor tűzoltókat az ellenség sZem. piketé a rájuk nem irányozhatták ágyúikat ev 20061 A perrendtartási novella (Folytatás.) 10. §. A szerződés nem teljesítése és érvényteremtése, valamint a ízesítés elmulatásából eredhető kártérítés iránti keresetek azon bíróság előtt is indíthatók, melynek területén a szerződés, a kikötés, vagy a dolog természete, avagy a törvény szerint teljesítendő. Okmányba kötelezett készpénzbeli követelés iránti kereset a kikötői a fizetési hely bírósága előtt is megindítható. Könyvkivonati és számlakövetelések két év alatt azon hely bírósága előtt perelhetők be, hol a könyvek vitetnek. 11. §: Kártételekből és büntetés terhe alatt tiltott cselekményből származó keresetek a cselekmény helyének bírósága előtt, idegen vagy közös vagyon kezeléséből eredő keresetek, a kezelés helyének bírósága előtt, a jelen törvény 25. § nak d)i pontjában foglalt keresetek pedig azon bíróság előtt is megindíthatók, melyek kerületében a bérlemény egészben vagy részben fekszik. Az ügyvéd azon kereseteket, melyek egyezségileg kötelezett jutalomdíjat, vagy nem peres ügyekben avagy különböző bíróságok előtti peres ügyekben fölmerült díjait és költségeit tárgyazzák, saját átalános illetősége előtt is megindíthatja. Sommás birtokháborítási, határjárási és megyei igazgatási ügyek az illető hely bírósága előtt indítandók. Ha a kérdéses terület több bíróság kerületébe esik, a per ezek bármelyike előtt megindítható. 12. §. A 37. §. helyett: Az örökösödési perekben, arra való tekintet nélkül, valjon szerződésből származott-e kereset, vagy törvény avagy végrendelet jogcímén nyugszik, és az örökhagyó végakaratának teljesítésére vagy megszületésére van-e irányozva, azon törvényszék ítél, melynek területén az örökhagyónak utolsó rendes lakása volt. Ha az örökhagyó az országon kívül halt el, az örökösödési perek azon belföldi bíróság illetékességét követik, melynekerületén az örökhagyó legutóbb lakott, s ha elan helyet kiadni nem lehetne, vagy ha az országban sohasem lakott, azon bíróság lesz illetékes, melynek területén a hagyaték létezik.