Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-07-29 / 172. szám

XI. évfolyam. 172-dik szám. ESTI KIADÁS: ' "'ITO fizEtÉSI FELTÉTELEK: Egész ...........................................I *?'­­ “• Félévre­­............................ 4 _ ’ Egynegyedre.............................T * BO ’ hónapra .............................1 ■ ou ■ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN, KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hanábozott garmondaor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegillaték kdön számíttatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolozsvári­, 1877. vasárnap, julius 29 . NYILTÉR:­­ Soronként, vagy annak helye 26 to. REKLAMOK: Hirfüzérbe Boronként 1 öt. KOLOZSVÁR, JULIUS 28. A. HÁBORÚ, Az ázsiai harcztérről. .Török főhadiszállás, Akbénártól négy mértföldnyire, ju­. 19. Tegnap reggel a Pergetnél táborozó oroszok lovas haderőt küldtek ki jobb szár­nyunk ellen. Rendes és rendetlen lovassá­gunk fogadta őket, s kemény harcz folyt Je­­nikjei mellett három őrs hosszat. Az oro­szok már visszavonulni kezdtek, midőn 6000 kozák érkezett hozzájuk, s a harcz újrakez­dődött. A törökök kénytelenek voltak hát­rálni, s rendben visszavonultak. Azonban egy török üteg megnyittatott s rálőtt az ellen­ségre, 28 kozákot két lövéssel ártalmatlanná tévén. A harcz reggeli egy órakor végződött. A törökök vesztesége 32 halott és 58 sebe­sült. Zakaria alezredes és Resid ezredes megsebesültek. Hadzsi Murad és Mustafa, cserkesz parancsnok elestek. Az oroszok veszteségét 250-re becsülik. Akhmet Mukh tár pasa 14 órán át lóháton volt. Azon hír, mintha Brjazirt mellett nagy csata lett volna, melynek következtében Fáik és Izmail pasa kénytelen lett volna vissza­vonulni, nincs megerősítve.* Júl. 20-ikáról így másik hivatalos je­lentés így hangzik : „Ma az oroszok 8 lovas­ezreddel és 8 tábori ágyúval kémszemlét tartottak Muktár pasa hadal­ásától 400 méternyire. Azonnal ellenök Dyoroult egy dandár, a néhány ágyú­­lövés is változott az ellenséggel, mely csak­hamar kénytelen volt visszavonulni, mialatt Karszból egy osztály kirohant a visszavonu­lás elvágására. Úgy látszott, hogy az oroszok Zaim mellett öszpontosulnak, de az ott volt lo­vas haderőt is visszavonták, a sátrakat hát­rahagyva. A tábort ma elszállították Djanisz­­lidasba és Alekszandropolba. Úgy látszik moz­dulataikból, hogy az egész haderő vissza akar vonulni Alekszandropolba. Kamszal helyreállott a távirati össze­köttetés A bolgárországi harctérrel. Külföldi lapok sürgönyei az európai tö­rökországi harc­térről a következőket je­lentik:E s k i-Z a g r­a, szombat éjszaka. Az oroszok mintegy három óra távolban innen körülsánczolják magukat. Egy más orosz had­i­oszlop Kaleferen van körülsánczolva és egy harmadik utóbbi helyen a Csipka szoros kö­zött. Szulejmán pasa csapatai sűrűn érkeznek ide Drinápolyból. Philippopolis, hétfő. A törökök erős csata után visszanyomattak tegnap a Csipka szorostól. Ide vonulnak vissza. Az oroszok egyik nagy hadereje megszállta Eski-Zagrát. S a­m­­­a, hétfő. Mehemed Ali haditaná­csot tartott ma itt a jövőben folytatandó hadműveletek megállapítása végett. Ma és tegnap nagy haderő indult el innen Driná­­polyba A Balkán innenső oldalán nagy szám­mal vannak oroszok. Az ügyek állása igen komoly. Sophia, hétfő. Hasszán herczeg 50 zászlóaljjal a Balkán északi lejtőjén nyomul előre Ohanie felé. Igen nagy csata van ké­szülőben. Osman pasa győzelme Plevránál mind a két félnek 4000 emberébe került. Osman még előre nyomul. D r i n á p o l­y, hétfő. A csapatok fel­vonulása még egyre tart. A helyzet komoly. A török katonák vitézek, de attól félnek, hogy túlszárnyalja őket az ellenség nagy Bukarest, hétfő. A második román hadtest, mely idáig Karakal és Turnu Ma­­gurelli helyőrségét képezte, parancsot kapott,­ hogy gyorsmenetben Karabiába siessen. A ro­­­mán hadsereg zöme nem megy át a Dunán, de egy hadosztály a 2 ik hadtesttel, Manu tábornok vezénylete alatt, Vladimir nagyher­­czeg seregéhez fog csatlakozni. Károly fejede­lem Romániában marad. S­z­t.-P­é­t­e­r­v­á­r, jul. 23. („La France” sürg.) Az előre nyomult orosz hadcsapa­tok megszállották a Sofiába vezető hegyszo­rosokat Háromezer kozák Philippopolis elé érkezett, hol a törökök nemzetőrséget szer­veznek. A Dobrudját megszállott hadak 45 ezer főre rúgnak, Gurko tábornok, Leuchten­berg bg. és Mirsky tábornok Kazanlikot szál­lották meg. Ruscsuk ostroma megkezdődött, Osman pasa Sofiában van. Szent Pé­ter vár, júl. 22. („Agence Russe ”) A 11 hadtest Csarkoszkői vezény­lete alatt s a 12-ik Hamovszky tho. parancs­noksága alatt ,Wladimir nagyherczeggel együtt Ruscsuk ellen nyomulnak. A trónörökös Obiz­­teniben van. Lovassági kémszemlék voltak egész Sumláig és Rasgradig. Ez utóbbi pon­tot a Dobrudjától útban levő hadtest is fe­nyegeti, ugyan­onnan Szilisztria ellen is nyo­mulnak hadak, ostromparkkal. Alexis nagy­­herczeg azt távírja, hogy ő a Nikápolynál elfoglalt monitorokat használható állapotba reméli hozni, ezek az orosz ágyúk által erő­sen meg vannak ugyan rongálva, de a vizben járó rész sértetlen. A C­ipka-szoros és Ka­­zanlik városának elfoglalása alkalmából is­teli tisztelet tartatott s örömlövések tétettek. Az orosz gyalogság elfoglalta Szucsát. A ko TÁRCZA. Level egy világfürdőböl.*) Franzensbad, julius 20-án, 1877. Tisztelt Szerkesztő úr ! Eljövetelem előtt megígértem önnek, hogy lapjába ismertető levelet fogok írni ama fürdőből, hova egészségem helyreállítása czél­­jából utazom,­­ ha megengedi. Ígéretemet most im­e beváltom, azon megjegyzéssel azon­ban, hogy ha nem találja érdemesnek sorai­mat a közlésre, úgy kérem, csak minden te­ketória nélkül a papírkosárba velük ! — Ami a Franzensbadh­ ig terjedő utat il­leti, nem akarom levelemet a nagyváradi in­­dőháznál kezdeni. — Hisz, ki ne ismerné az ön olvasói közül a Nagyvárad — Budapest és Bécs közt elterülő vidéket?! s ha van­nak is, akik nem ismernék , azok bizonynyal olvasták már jobbtollú írók érdekesebb le­írásából, mint mennyire az én szerény tehet­ségem és fantáziám képes volna. Azért egyenesen a dologra — t. i. Franzenabadra — térek. — Bécsből az es­teli gyorsvonattal indultunk el ide, s miután éjjel utaztunk, a vidékből vajmi keveset él­vezhetü­nk , csak a napfelkeltével volt alkal­munk szemlélni a kopár tájékot, melyen a vonat haladt, jobbról, balról a kavicsos, si­lány szántóföldeket és a még silányabb ter­mést. Legérdekesebb volt az utunkban eső marienbaci állomás, hova a vonat reggeli 8 órakor érkezik meg, a zaj, a sürgés-forgás, az a sok, magát betegnek képzelt érkező és a még több azon hitben távozó vendég, hogy ő most tökéletesen meggyógyult,­­ élénk látványt nyújtott. Természetesen a hazautazó hölgyek ke­zeiből nem hiányzottak a fürdői gyöngéd em­lékek sem; az egyiknél kis madárkalitka, benne két madárka, mit a kedves férj kap emlékül, és kárpótlásul az elrepült száza­sokért, mikbe neje fürdőzése került. A má­siknál egy kis mókus, mely a legkisebb pubikának van szánva. A harmadik hölgy meg egy pár gerlét visz, mint a szerelem jelképét alig egy héttel ezelőtt férjhez ment nővérének, s mindezen gyöngéd megemléke­zések látványát, illatát és kényelmét nekünk jutott a szerencse élvezhetni, kiknek coupéjá­­ba becsomagoltattak a hölgyek és az emlé­kek Szerencsénkre ez a „szerencse” nem tartott sokáig, mert félórai időzés után vég­re elindultunk és egy óra múlva már Fran­­zensbadban voltunk. Természetemnél fogva nem vagyok ki­váncsi, — (kérem, ne mosolyogjanak ez ál­litások; — asszony vagyok az igazide azért ezek között is van kivétel p. o. én) azon­ban most az egyszer bevallom én is, hogy­­ nagyon kiváncsi voltam. Hiába­­ annyi kü­­­­lönböző véleményt hallottam már Franzens­­bachról, hogy szinte égtem a vágytól, miha­marább megláthatni e világfürdőt, „a beteg nők paradicsomát,,­ mint valaki elnevező. Végre elérkezett a nagy pillanat. Már mész- Bziről láthatom, hogy nem volt igazuk azok­nak, kik kedvezőtlenül nyilatkoztak e fürdő­ről. A távolból kimagasló palotaszerű épü­letek bizonyították, hogy valóban világfürdő ez, hol Európa minden részeiből látható vendég. A vonatról leszállva, az indóháznál a legkényelmesebb, a elegáns fogatok várják az most, s a nélkül, hogy észrevennéd, már 8—10 Buhancz terem melletted s a cseh-né­mettől kitelhető legnagyobb előzékenységgel kínálkoznak Útmutatóul. Mi természetesebb aztán, mint az, hogy az ismeretlen jövevény átengedi magát egy ily kalauznak, ki egye­nesen a legszebb, legkén­elmesebb és leg­drágább lakásba vezeti. Így jutottunk mi is a „Villa Métropole“ ba. — Rövid, egy órai pihenés után első dolgunk volt a fürdőt megtekinteni. — Megvallom, hogy közelről tekintve minden nagyszerűség daczára, az első benyomás nem volt kellemes reám néz­ve. — A hosszú u­czasorok, három-négy­emeletes házaikkal, a fényes bazárok csillogó kirakataikkal, úgy tűntek elém, mintha nem is fürdőn, hanem Budapest utczáin járnék. — ez engem, ki egy kis szabad természet, egy kis zöld s a nyugalom után vágytam, az első perc­ben lehangolt, azonban csakhamar arról győződik meg az ember, hogy ez a nagyváros tulajdonképen gyönyörű kert, hol a szabad természetben a legnagyobb elegan­­cziával és komforttal van berendezve a czivilizáczió igényeinek megfelelő fürdőhe­lyiség. Egyes helyeket kiemelni szinte lehetet­len, mert az egészben oly kedves összefüg­gés, oly harmonikus öszhangzat van, hogy szinte lehetetlen elkülöníteni, vagy részlete­sen megítélni, vájjon melyik része szebb ? Ha az ember a sűrű gesztenyesorok alatt a nagyterjedelmű parkokban, vagy a gyönyörű virágágyak közt sétál, azonnal meg­győződhetik arról, hogy itt a legnagyobb gond és figyelem uralkodik minden tekin­tetben. Az ásványvizek és fürdők kitűnőek. Négyféle forrás van i­s, a­ii­t a Salzquelle, Frankensquelle, Wiesenquelle és Stahlquelle. A báron fentebb nevezett források a legkel­lemesebb ivóvízül szolgálnak, míg az utóbbi vas- és kéntartalmú és csakis fürdőül hasz­náltatok. — Még egy hatalmas fürdőről kell megemlékeznem, amely tulajdonképen leg­nagyobb vonzerejét képezi Franzensbadnak, s ez az úgynevezett moor-fürdő. Le nem ír­hatom azon hatást, mit éreztem e fürdő első megpillantására; undorral fordultam el, s min­denre gondoltam inkább, csak arra nem, hogy én most ebbe az irtóztató ismeretlen valamibe, ebbe a sötétszínü kotyvalékba beleüljek és mégis meg kellett lenni ! A benne úszkáló fekete vizi-, helyesebben: sár nymphák addig unszoltak, addig biztattak, mig végre is el­határoztam magamat a nagy lépésre és egész elszántsággal megtettem az első kísérletet. E fürdő hatása valóban meglepő és na­gyon kellemes, s megvallom, hogy az első fürdő után szégyelve gondoltam gyávaságom­ra, mit másnap azzal hoztam helyre, hogy a sok közül én mentem elől jó példával, azaz én voltam az első, ki e fekete sártengerbe bele mert menni. Pedig ha közelebbről megtekintjük, azonnal meggyőződünk, hogy nincs okunk sem a félelemre, sem az undorra, mert ez az utálatosnak látszó valami nem egyéb iszap­nál, mit nem messze a fürdőháztól egy kia­padt forrás fenekéről szednek fel, s mely az orvosok állítása szerint a legerősebb vas- és kéntartalommal bír. E moor-fürdőkbe vetik az itt időző beteg hölgyek bizalmukat, s mint számtalan példa mutatja, bizalmukat gyak­ran a legfényesebb eredmény jutalmazza, mert egészségesen térnek haza, mint a makk. Miután már a fürdőknél vagyok, nem hagyhatom említés nélkül ama kitűnő intéz­kedést és pontosságot, mely a fürdőházban létezik, hol a legnagyobb kényelem és előzé­kenységgel találkozik az ember. A fürdőház 3—4 száz szobát foglal magában; a fürdés ideje reggeli fél 8-kor kezdődik és tart délután 6 óráig. A fürdőház négy elegáns váróteremmel bír, melyek mindenike zongorával, minden­féle külföldi lapokkal van ellátva, úgy, hogy a vendég a várakozási idő alatt sem unhat­ja magát. A fürdőjegyeket külön irodákban lehet kapni, hol 26-80 ember foglalkozik a nevek beírásával és a jegyek kiadásával, s ha a vendég saját jegyéről három nappal előbb nem gondoskodik, nincs reá eset hogy törődhessék. A fürdői élet nagyon zajtalan, csöndes. A reggeli 6 órakor megszólal a zene a Salz­­quellenél, ekkor az egész vendégsereg sietve hagyja a szobáját, s megy a kúthoz, hogy az orvos által kirendelt három négy pohár ás­ványvizet megigya. Innen félórai séta után átmegy a Fran­­zensquelléhez, hová gyönyörű gesztenye al­léé vezet; itt színtén megiszik két pohárral és ismét egy órai séta következik; azután kezdődnek a fürdés órái. Valóságos népván­dorlást lehet ilyenkor látni, mint tudat min­denki fürdőjéhez s az a szerencsés, aki elébb juthat hozzá. Kilencz órakor volna a regge­lizés órája, mitől azonban sokan elesnek a fürdőkre való várakozás miatt. Reggeli tiz órától d. u. egyig van a pihenés. Az étkezés nem a legjobbak közé tar­tozik, mert általában ízetlenül, mondhatni roszul főznek és még hozzá az étkezés mé­regdrága. Ami a luxust illeti, az teljesen szám­űzve van. A reggeli toilette egyszerű fe­­kete, vagy más egyszínű ruhából és esőkö­­penyből áll, sőt gyengébb idegzetűeknél a bunda sem hiányzik ; megjegyzendő, hogy itt most már oly hideg van, mint nálunk októ­berben. Különben is az idő oly változékony, hogy lő perezre sem lehet távozni a szobá­ból melegebb ruhák nélkül. A fürdői élet legzajosabb délután 3-tól esti 7 óráig , akkor a vendégek haute d­ém­e­­je a Kur­ salon előtt gyülekezik egybe, a hallgatja a zenét, míg azok, akik jobban szeretik a csöndes magányt, a távolabb eső ligeteket, gesztenyesorokat és fenyves er­­döcskéket keresik fel; azonban, mire a nad V érdekesen irt fürdös leffiát a „ Tárad“-Dól Tesszük át. A m.ut kitűnik belőle, kei- Telt operette-primadonnánk a gyes­tollal is rendel­kezik. Jákok egy csapata megvert egy csapat cser­kesz lovasságot és basibozukot Szlivnón túl. Anglia és a keleti válsá­g. Londonból, júl. 23-ről Írják: Az oro­szok nem várt gyors előnyomulása Törökor­szágban a múlt héten még nagyobb mérték­ben fokozta a várakozásokat az angol kor­mány további tevékenysége iránt. Mióta a kabinet elhatározta, hogy bizonyos esetekben megszállja Konstantinápolyt s szükség ese­tén megvédi azt az oroszok ellen, az ese­mények nagyon gyorsan fejlődtek. Emberi számítás szerint az oroszok bevonulása a tö­rök fővárosba lényegesen közelebb jött , mindemellett Anglia előkészületei az aktív beavatkozásra még késnek annyira, hogy a „Pall-Mall Gazette* még szombaton is gúny­­nyal emlegette a kormány „mesteri tétlen­ségét.* Konstantinápoly megszállása helyett most Gallipoli megszállását kezdik ajánlani. A kormány azonban épen szombaton hatá­rozta el, hogy Konstantinápoly megszállásá­ra előkészületeket teend. Egyelőre csak há­rom zászlóalj, 3000 ember küldetik Máltába. De több ezred, mely a vidékre akart indul­ni, az alshorsti táborba rendeltetett, honnan igen könnyen elszállítható. A politikai helyzetről egy bécsi lap a következő tudósítást közli:A czár hajlandó volt közvetlen béke­­tárgyalásokba bocsátkozni a szultánnal. E czélból az orosz főhadiszállásról egy idegen diplomata küldetett Konstantinápolyba, de ez a török fővárosban nem talált alkalmas talajt a működésre. A szultán szívesen meg­kezdette volna a tárgyalásokat, de Saviet pasa, az akkori külügyminiszter, határozot­tan ellenezte az eszmét. Akkor Namyk pasa, az ó-török körökben, már utasítást is ka­pott a szultántól, hogy érintkezésbe lépjen az orosz főhadiszállással, de nem lett a do­logból semmi. Azóta Namyk pasa nem ka­pott újabb utasítást s időközben Sándor cár békés szándéklatai is megváltoztak, ta czár most egészen a tábornokok s különösen fia a dicsvágyó trónörökös befolyása alatt áll. Az angol cabinet legújabb magatartása is csak jobban felbőszítette az orosz katonai köröket. Készek a kesztyűt fölvenni és nem akarják megengedni, hogy Anglia a háború folyamára hatást gyakoroljon. Hir szerint Gorcsakoff herczeg az angolok számára Ázsi­ában készít elő meglepetést, ha az európai Törökország valamely pontjának occupatió­­jával a háborúba akarnak avatkozni. Állító­lag Persia és Afghanistán lennének Gorcsa­koff herczeg kezében az eszközök Anglia el­len. Egyébiránt Londonban igen hatalmas be­folyások érvényesülnek, hogy a Beaconsfield kormányt a cselekvéstől visszatartsák, mint­hogy Anglia actiója valószínűleg más álla­mokat is hasonló lépésre fogna birni, így te­hát a béke barátainak kilátásai épen nem rózsásak. Budapest, júl. 26. A­ népgyűlés a főváros intelligens kö­reinek fényes, roppant részvétele mellett tartatott meg. Már napokkal ezelőtt csak erről folyt Budapesten a beszéd s a mai dél­utáni órákban nagy tömegek özönlöttek a népgyűlés helye, a józsefvárosi lovarda felé. Korán a gyűlés kezdete előtt el volt foglal­va minden hely, az utczákon is nagy kö­zönség hullámzott. Legalább is tízezerre tehető azok száma, kik ma, egy hétközna­pon, a népgyűlésben résztvettek. Jegyezzük meg mindjárt, hogy e rop­pant tömeg természetesen zajos volt, mint minden népgyűlés szokott lenni, de a rend egy pillanatra sem zavartatott meg. Más nem is volt várható oly fővárosi közönségtől, melynek nagy részét a műveit középosztály szolgáltatá. Orsz. képviselők, városszerte is­mert polgárok, tanárok, orvosok, ügyvédek, kereskedők s iparosokból állott a népgyűlés résztvevőinek nagy zöme, kikhez az ifjúság­­ csatlakozott. Pontban öt órakor Pulszky Ferencz megnyitotta az ülést a következő beszéddel: Tisztelt polgártársaim ! Két éve múlt, hogy a politika teréről visszavonultam a tudomány és művészet kö­rébe, azon meggyőződésben, hogy ott haszno­sabbat hajthatok végre, mint a meddő vitat­kozások által. Ha azonban az emberiség szent ügye forog fönn, ha a haza érdekei vannak szóban, akkor, mint a megvénült caataló a trombita szóra, ismét helyreállok ottan, ho­va polgártársaim bizalma állít. (Éljen.) Azon háború, mely néhány hónap óta hazánk határainak szomsédságában középkori barbársággal dühöng, annyira érdekli egész nemzetünket, hogy a szerény földművelőtől a hatalmas miniszterig mindenki át van hat­va azon meggyőződéstől, miszerint Bulgáriá­ban nemcsak a törökök, hanem a magyarok sorsa fölött is gördül a koczka. (Éljen !) Csap­székekben és kávéházakban, kaszinókban és bureaukban csak úgy politizálnak, mint a ka­binetekben. (Igaz.) Mindenki kívánná tudni, mi történik a mi fog történni ? de a kormá­nyok a legnagyobb titokba burkolják poli­tikájukat s hiányzik ezen sötétségben a vi­lágító torony, mely irányunkat kiszabhatná. Ily körülmények közt szerencsés vélet­lennek tartom, hogy Klapka tábornok, (Éljéül Éljem­) hazánk e nagy fia, épen most Buda­pesten van, s megígérte, hogy polgártársai­nak kívánatéra közvetlen tapasztalásainak eredményét közölni fogja. Ki ne ismerné Klapka tábornokot ? Neve felkölti a régi idők emlékét. Tudjuk, hogy ő nem tanult phrázi­­sokat faragni, mint mi, de emlékezzünk visz­­sza, hogy épen most 28 éve, hogy az ő sza­vára puskák ropogtak, ágyuk dörögtek, (Vi­haros éljenzés.) és ő a vitéz komáromi őr­sereg élén utolsó nagy diadalát vívta ki a magyar fegyvereknek, mely fényt vetett azon nagyszerű eseményekre, melyek a magyar nemzet életképességét oly fényesen bebizo­nyították s nagy részben azt okozták, hogy minden szabadságszerető nép testvéri kezet nyújt nekünk még most is. (Éljen.) Azt hi­szem tehát, hogy a népgyűlés átalános ki­­vánságának felelek meg, midőn felkérem Miklós Gyula és Sztupa György képviselő urakat, meg Hermann Ottó urat, hogy Klap­ka tábornokot a népgyűlés nevében hívják meg , kérjék fel, hogy bennünket a keleti kérdés mostani állásáról felvilágosítani szí­veskedjék. (Éljen.) Ezután Királyi Pál lépett az emel­vényre és röviden előadta a népgyűlés tár­gyalásának feladatát. „Határainkon dúl a há­ború, két nagy nemzet, az orosz és török áll egymással szemközt, az egyik mint a ,ci­­vilizációért* czimű köpeny alatt támadó rab­lógyilkos, a másik mint egy szerencsétlen megtámadott. A telhetetlen támadó azt mond­ja nekünk: „Jöjj velem, mi jó üzletet csiná­lunk,­ az a szerencsétlen megtámadott pedig szomorúan tekint reánk, ő látja, a­mit mi nem akarunk látni, hogy a támadó felhívá­sának már is engedtünk, mikor meg nem ragadtuk a legelső alkalmat tenni, a felhívás ellenkezőjét s ha még továbbra is késedel­­meskedünk, meg fogjuk látni, hogy milyen jó üzletet csinálunk a magunk rovására. Mit tegyünk egy rablógyilkossal szemben, a­mit a magunk érdekében. Ha a népszava egy hanggá tömörülhetett vala, az úgy hiszem ezen kifejezéseket hangoztatta volna, melyek­ben a válasz is meg­van. A népgyűlés fela­data volt feleletet adni, e két nagy kér­désre. E közben a küldöttség Klapkával, ki Mogyoróssy ezredes kíséretében jelent meg, megérkezett a gyűlésre. Klapka azonnal a szószékre lépett, a a hallgatóság csillapulni nem akaró éljenzé­sei közt kezdé olvasni beszédét, mely egész terjedelmében a következőleg hangzik: Tisztelt polgártársak! E gyűlés bizottságának megtisztelő fel­hívása folytán örömmel jelentem meg az önök körében, bár félek, hogy beszédem folyamá­ban sokat kell ismételnem, a­­mit nyilvános­ságra bocsátott közleményeimben és levele.

Next